A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 13., szerda

Meglepetések napjai, avagy nekem is lehet néha szerencsém

Nőnap alkalmából úgy gondoltam, hogy mi mással is lephetném meg magam, mint könyvekkel. Itt volt a megfelelő kifogás (nem mintha nem lenne mindig), hogy miért is könyvre költök. Már megint. Az utóbbi időben amúgy is fájlaltam, hogy legalább tíz sorozatomból hiányoznak részek, így "vadászni" indultam Cassie Palmer két kötete után. Súlyosbította a helyzetemet, hogy megláttam az ötödik rész (Holdvadász) lélegzetelállító kék-fekete borítóját. A könyv még előkészületben van, de már most csorog utána a nyálam, pedig két kötettel le vagyok maradva. Abból kiindulva, hogy a hörcsögnek sincs lelkiismeret furdalása, hogy gyűjtöget, eldöntöttem, hogy nekem se lesz. 

  Ha már Karen Chance, akkor Cor Leonis. A Kiadó Könyváruházánál kötöttem ki és tátva maradt a szám. Úgy éreztem magam, mint egy igazi, hús-vér függő. Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatát láttam meg, nagyon is kedvezményes áron, így rögtön regisztráltam és a teljes sorozat landolt a kosaramban. Ha már ennyit spórol az ember egy hőn áhított sorozaton, persze, hogy hozzácsap még ezt-azt, így a Cassie Palmer sorozatot is sikerült aktuálissá tennem.


  A lényeg most kezdődik, ugyanis nem a saját vadászó és gyűjtögető életmódomról akarok beszámolót írni, hanem a Cor Leonis Kiadóval való első és egyben meglepő "találkozásommal". A rendelés után egy gépi üzenet visszajelzett, hogy befogadták a rendelést. Másnap még egy gépi üzenet fogadott, hogy valami hiba történt, elnézést kérnek a kellemetlenségért, de a hiba miatt további csekély kedvezményt kapok. Nem izgattam magam túlságosan, hiszen nem élet-halál kérdése egy könyvrendelés, ráér az egy nappal később is, bár a szállítás akkor körülményes lesz. Ha már bonyodalom, akkor miért ne legyen még nagyobb alapon írnom kellett nekik, hogy kivételesen a pénteki napon nem tartózkodom egész nap a szállítási címen, így halasszuk el még egy nappal, ha lehetséges. 

 Az ember már hozzászokott, hogy a legtöbb ügyfélszolgálat email címéről gépi üzenet pattan vissza vagy csak napokkal később jutnak a rengeteg levél végére vagy egyáltalán nem is válaszolnak. Egy óra se telt el és egy élő embertől kaptam választ és mint kiderült, én voltam a sületlen, hiszen szó sem volt még a szállításról, de olyan türelemmel és kedvességgel válaszoltak, hogy meglepődtem. Fordított esetben én elküldtem volna saját magamat melegebb éghajlatra, azzal a címszóval, hogy minek neked könyv, hogyha egy vásárlási és szállítási feltételek szöveget nem tudsz rendesen  értelmezni. A Kiadó helyett leszidtam saját magam.

  Mindenki ismeri azt a mondást, hogy a baj csőstül jön. Rám ez különösen érvényes, nem is én lennék, ha nem lennének rám érvényesek az általános életigazságok. A következő munkanapon még meg se kaptam a csomagomat, mikor kaptam még egy levelet, hogy "találtak két könyvet az asztalon, aminek semmi keresnivalója nincs ott, így legyek szíves és jelezzek vissza, ha megkapom a csomagot és valami hiányzik belőle". Nem estem kétségbe, néha nagyon türelmes tudok lenni, talán azért, mert megszoktam, hogy velem mindig előfordul minden, ami csak előfordulhat. Úgy neveltek, hogy ahol ember dolgozik, ott hiba is van, tapasztaltam is, én is szoktam hibázni, már eleve az nagyon kellemetlen tud lenni, ha megtörténik. Minek írjak panaszlevelet és háborodjak fel, ha van megoldás és kedvesen állnak hozzám? Szerintem nagyobb erőfeszítésbe telik szemétnek lenni, mint kedvesnek, így türelmesen vártam, hogy mi lesz a végkifejlet.


  A csomag megérkezett és Cassie Palmer két része hiányzott, helyette találtam benne egy naptárat és egy horoszkóp könyvet. Megírtam a kedves hölgynek, hogy valóban nincs benne a két Karen Chance könyv, viszont én is találtam két dolgot, aminek meg nálam nincs keresnivalója, hogyan tudnánk a cserét a leghatékonyabban véghez vinni? Míg a választ vártam, gyönyörködtem a Tündérkrónikákban, aminek minden egyes részében találtam ajándék könyvjelzőt, aminek szintén megörültem, hiszen azt is gyűjti a könyvmoly. 

  Az örömöm még nagyobb lett, mikor választ kaptam a levelemre fél percen belül, csak ugye én később vettem észre, mert könyveket pakolgattam a bal oldalamról a jobbra, majd vissza csillogó szemekkel és a könyvjelzőimet rendezgettem, meg a hasonló szertartásokat bonyolítottam le, mint amilyeneket minden könyvmoly végigcsinál, amikor kincsekre tesz szert. Az ügy végkifejlete az lett, hogy aznap rögtön feladták a két hiányzó kötetet, elnézést kértek és közölték, hogy a "nálam lévő idegen dolgok", a naptár és a horoszkóp könyv ajándékok, nem tévedésből kerültek a csomagba. Egy rossz szavam se lehetett és nem is volt. Másnap meg is kaptam a két kóborló könyvet, úgyhogy újra helyére billent a világ és "majdnem" teljes lett a Cassie Palmer sorozatom. (Irigylem a saját csip-csup problémáimat.) 

  Amiért ilyen kedvesek és türelmesek voltak velem, amiért ilyen hatékonyan és gördülékenyen meg tudtuk oldani a két kóborló könyv problémáját, úgy gondoltam, hogy minimum annyit érdemelnek, hogy állandó törzsvásárlójukká válok a kellemetlenségek ellenére és megírom ezt a furcsa köszönet félét. A mai világban sajnos az a tapasztalat, hogy az emberek türelmetlenek és idegesek egymással, így képtelenek kedvesen viszonyulni a másikhoz, főleg olyan helyzetekben, ahol egyszer sok emberrel kell foglalkozni. Az email-ek jönnek-mennek, állandóan csörög a telefon, miközben három ügyfél/vásárló/kilens áll az ember feje felett és még vagy hatan várakoznak az ajtó túloldalán, szóval káosz van, így nagyon nehéz nyugodtnak, kedvesnek és türelmesnek lenni. Manapság már azon csodálkozom, ha valaki képes erre. 

  A többi webáruházzal nincs hasonló tapasztalatom, ott eddig csak automatikus gépi üzenetekkel találkoztam, így nem tudhatom, hogy másoknál ez hogyan működik, de a Cor Leonis-nál remekül. A körülöttem élőknél viszont párszor már előfordult más termékek esetében, hogy a cégek nem azt küldték ki vagy másét postázták vagy rossz állapotban vagy meg sem érkezett a rendelt termék, pedig ők váltig állították, hogy feladták. Ott az ügyfélszolgálatról gépi üzenetek pattantak vissza, hónapokig tartó telefonálások és levelezések mentek postai úton, mire sikerült (ha egyáltalán sikerült) megoldani a problémát. Ezek után egy szavam se lehet, hogy még mielőtt észrevettem volna a hiányt, már szóltak is és pillanatok alatt megoldódott minden.

  Szóval törzsvásárló leszek, mert tetszik a Cor Leonis hozzáállása, a megbízhatóságuk, a kedvezményekről már nem is szólva, ráadásul még azt is észrevettem, hogy különleges kedvezményeik is vannak moly-tagoknak vagy bloggereknek. Ha könyvet rendelnél, érdemes hozzájuk fordulni.

2012. augusztus 22., szerda

American style -Hová tűntek a jó írók és a jó könyvek?

Még nem volt példa arra a blogon, hogy a könyveken kívül valamiről bővebben kifejtsem a véleményem, de valamikor ezt is el kell kezdeni. :) Az ember molylánya a szabadság alatt rögtön a könyvek után nyúl. Nem mintha a várólistám olyan rövid lenne vagy ne lenne itthon vagy száz könyv, amit még a kezembe se vettem, csak a vásárlásnál, de mégis bogarászni kezdtem a külföldi, elsősorban amerikai könyvek között. Máskor annyira élveztem az ilyen több óráig elhúzódó mazsolázgatást, mintha csak ingyen könyvosztogatáson lennék, de most nagyot csalódtam. 

  Lehet, hogy az ízlésem változott meg vagy csak nem bírom már lenyelni a YA és a YA-fantasy könyveket tucatszámra, de a választék elkeserítő. Míg pár évvel ezelőtt egy óra böngészés alatt fel tudtam tornázni a várólistámat több tucatnyi könyvvel, mostanában csak egyet-kettőt tudok kiszúrni magamnak. Elsőként ugye ott van a borító. Szinte tömeggyártás van már külföldön, főleg Amerikában, így nem csoda, hogy a borítóknál már nem működik a fantázia. El se kell olvasni a fülszöveget, már a borítóról tudod, hogy milyen típusú a könyv. A szerelmes YA könyvek habos-babosak, cukormázasak, csilli-villik. Rózsaszín, babakék, sárga, csupa rágógumi színek uralják a borítót. Lehet, hogy jó a könyv, sőt, biztos van közöttük jó,de simán tovább lapozok, mert a borító azt sugallja, hogy még egy amerikainak annyi ideje volt, hogy unalmában összedobjon egy chicklitet vagy valami ragacsos, cukormázas vackot, mert a tinik azt zabálják. Pomponlány, focicsapat, árulás, átverés, hazugság. A menő csaj beleszeret egy lúzerbe, a menő pasi meg egy tenyeres-talpas, bárgyú kiscsajba, akiből meglepő módon kiderül, hogy jó nő, de eddig tett az igényességre. 

  Úgy látszik, hogy odakint még működnek ezek a sablonos mesék. Mindegy, hogy már százszor megírták, hogy már az amerikai utónév könyvet is kivégezték, hogy mindig máshogy hívják a főszereplőket. Az emberek veszik. Minden évvel belép egy következő generáció a tinikorba, így fel se fog nekik tűnni, hogy ugyanazt olvassák, mint az anyjuk fiatalkorában, csak Jason helyett Jared van, Mary-Kate helyett pedig Elena, Helena, Alena, stb. A legjobb ezekben a regényekben, hogy mindegyik szereplő élesen egy bizonyos csoportba sorolható, mintha ennyire egyszerűek lennének az emberek. Az eminens, emez lúzer, amaz menő, ő a suli szépe, ő a focicsapat vezetője, ez gazdag, az szegény. Mintha nem lehetne valaki ilyen is meg olyan is. Az emberek nem ennyire egyszerűek, ráadásul mi ez a tipizálás? Csak erősítik a következő generáció gyerekeiben az előítéletességet. A főbb mondanivalóról meg nem is érdemes beszélni. Elhitetik a gyerekekkel, hogy minden az ölükbe fog esni. "Nem baj, ha igénytelen vagy gyerekem, mert a focicsapat kapitánya egy szép napon rá fog jönni, hogy a lepedék alatt valójában fehér gyémántfogaid vannak." 

  Nálunk szerencsére még nincs nagy divatja, hogy tucatszámra lefordítják ezeket a könyveket, mert Magyarországon még ennyire se állják meg a helyüket. Mi nem Amerikában vagyunk, más a kultúránk. Én nem tudom értékelni, hogy valaki bálkirálynő lesz vagy a pomponlányok vezetője, azt sem, hogy egyen mezben rohangálnak a "kigyúrt állatok" 16 évesen az iskolai folyósokon, majd utána tengerparti bulit csinálnak műanyag piros poharakkal vagy épp valakinek a villájában partyznak egy jót. Amennyit ezekből elolvastam, az bőven elég volt. Tovább is lapozok.

 YA fantasy

 Ami a legjobban érdekel, az a fantasy és a YA fantasy. Harry Potter és az Alkonyat után nálunk is megindult a "fantasyboom", egyre több YA fantasyt fordítanak le és adnak ki kis hazánkban. Örülök, mint majom a farkának, mert így egyre több olyan könyvhöz juthatok hozzá, ami érdekel. Míg gyerekkoromban újra és újra elolvastam a kedvenc könyveimet, mert nem volt más, addig mostanra már azt se tudom, hogy hová kapjam a fejem. Mindig megjelenik valami új, valami jobb. Ennek ellenére azért hajt a kíváncsiság, hogy melyek azok a könyvek, amiket kint zabálnak, mert elképzelhető, hogy akkor hamarosan nálunk is meg fognak jelenni. Le a kalappal a kiadók előtt, mert ennyi vacakból nem is tudom, hogy tudják kiválogatni, hogy mi jelenjen meg. 

  A felállás itt sem más, mint a szerelmes YA regények esetében. A fantázia nem csak a borítónál állt meg és akadt el, hanem a sztoriknál is. Persze, nincs új a nap alatt, na de akkor is.... Csak minden tizedik könyvnél ragadja meg a figyelmemet a fülszöveg és valamelyiknek a végénél így is csalódok. Annyi könyvet adnak ki kint, hogy most már a szemétkupacból kell kiválasztani azt, amire azt mondja az ember, hogy elfogadható. A könyv az egy érték, egy szellemi kincs, de úgy érzem, hogy kezdi értékét veszteni, ha minden amerikai utcasarkon kiadnak vagy száz könyvet, ami ugyanarról szól, csak más írta és más nevekkel. Itt élek, nem Amerikában, így akár meg is vonhatnám a vállam, hogy kit érdekel, de az a baj, hogy nálunk is ezeket kezdik el kiadni és lefordítani. Elhiszem, hogy nehéz, meg több emberes és több hónapos meló az amerikai megjelenésekből kiválasztani a megfelelőt, ráadásul igyekezni kell, mert a divat napról napra változik, de az igényességet azért szem előtt kellene tartani. Szerencsére a legtöbb kiadó ügyesen megbirkózik a feladattal, de azért előfordul, hogy olyat fordítanak le és adnak ki, ami a kutyát sem érdekel, míg a jó könyveket veszni hagyjuk.


  Az amerikai borítók egy kaptafára mennek és mi is kezdjük átvenni ezt a tucatsablont. Vagy egy lány arca van a borítón vagy pedig egy teljes alakos kép. A lány természetesen valami iszonyat romantikus és gyönyörű ruhában áll vagy menekül, pedig lehet, hogy olyan ruhát nem is fog hordani, mert totál nem illik a sztoriba. Most már az sincs, hogy borító alapján különböztessük meg a könyveket. Egy beszélgetés így néz ki:

-....melyik az a könyv?
- Tudod, aminek egy csaj van a borítóján.
- És? Nem tudsz pontosabbat mondani? Mindegyiken az van!

  Ettől függetlenül nyálcsorgatóan szépek ezek a borítók, ezt nem lehet letagadni, el is lehet fogadni, de a sztorik sablonosságát már nem. Nem hiszem el, hogy csak az amerikaiakat kéne majmolnunk, biztos, hogy más népek tollából is születtek jó könyvek. Személy szerint én szeretem az oroszokat, a skandinávokat és az afrikaiakat is. Ők nem írnak jól vagy mi? Azt sem tudom elhinni, hogy az amerikaiak csak ilyen tucatsablont tudnak legyártani. Szinte minden (amerikai) könyv fülszövege így kezdődik:

....X nevű 16 éves lány új városba költözik, mert valami tragédia történt vele (apa, anya, tesó, nagyi, legjobb barát - a megfelelő aláhúzandó - meghalt balesetben vagy megölték vagy rejtélyesen meghalt). Nem elég, hogy az új iskolában a beilleszkedéssel kell megküzdenie, összeakasztja a bajszát a suli legmenőbb csajával/pasijával. Az új városban/suliban sötét titok lappang, főhősünk nyomozásba kezd, ráadásul hallucinál vagy felfedezi, hogy van valami különleges képessége, ami miatt ő más, mint a többiek. Vagy ha nem ő más, akkor a kiszemelt pasi rejtélyes, de nem tudni, hogy micsoda. Vámpír? Oh! Vérfarkas? Jajj, egyre jobb! Genetikailag módosították, ezért tüzet tud gyújtani egy pillantással? Egyre izgalmasabb! X nevű lány tudja, hogy nem szabadna szerelmesnek lennie, mert annyi baj veszi körül, hogy mások élete is veszélybe kerül, de a szenvedélynek nem tud ellenállni. Y-nal tűzön-vízen át harcolnak, hogy ketten kinyírják az összes démont és szörnyet, amit a Föld a hátán hord. Kalandjaikat és szenvelgéseiket ráadásul minimum három köteten át olvashatjuk, tudván, hogy a második kötetben csak sírnak jobbra-balra vagy menetelnek egyik helyről a másikra.

Most komolyan?! Ennyit tudnak csak az amerikaiak és mi ezeket akarjuk olvasni évtizedekig? Én biztos, hogy nem, mert már megcsömörlöttem tőlük. Hiába zabálom a fantasyt, a jóból is megárt a sok. Ha ugyanazt olvasom századjára, akkor már unalmassá és semmitmondóvá válik. Nem kapcsol ki, nem visz el egy másik világba, csak végigkínlódom az egészet. Hová lettek a jól felépített és izgalmas sztorik? Nem csak Amerikából áll a világ! És mi van velünk? Hol vannak a magyar íróink? Hol a fantázia? Lehet, csak én nem keresem jó helyen... :) Ha lehet, ne vegyük át ezt a stílust, hogyha kint kiadnak mindenféle szemetet, akkor mi is utánuk csináljuk. 

Komolyabb témájú könyvek

  Ezek mellett viszont hiányolom a komolyabb témájú könyveket. Azokból sokkal több jó jelenik meg Amerikában is, mégsem kapták fel nálunk a kiadók. Értem, hogy sok tabu téma van, ráadásul az emberek inkább kikapcsolódni szeretnének és elmenekülni a szürke vagy fekete hétköznapokból, de biztos vagyok benne, hogy van egy réteg, amelyik meg pont ezt a stílust zabálná. Köztük én is. A fiatalok nálunk is ugyanúgy megküzdenek a különböző problémákkal és ezek reálisabbak is, mint a tengerparti bulik és a gazdag amerikai tinik lelki nyavalyái. A mai világban már a 14 évesek többet tudnak a bulikról, a drogokról, az alkoholról és a szexről, mint annak idején az én generációm. Én még ennyi idősen Micimackót néztem és szerelmes regényeket bújtam, meg a szőke hercegről álmodoztam. A mostani generáció már 10 évesen túllép ezen. A komolyabb témát feldolgozó könyvek viszont útmutatásul szolgálhatnak, ráadásul durván megfogalmazva szórakoztathatnak is. Kutatások szerint az emberek azért szeretik a drámát és a tragédiát, mert azonosulni tudnak a helyzet egy részletével, át tudják érzeni és talán még megoldást is találhatnak a problémájukra úgy, hogy nem adják ki magukat senkinek. Látják a tragédiát, de távol is tudnak tőle maradni. Szerintem nálunk is érdeklődnének a homoszexualitással, drog- és alkoholproblémákkal, családi erőszakkal, evészavarokkal és egyéb problémákkal foglalkozó könyvek után. Külföldön ennek is nagy divatja van, ezt miért nem követjük?

2012. augusztus 15., szerda

Nyereményjáték a Maxim Kiadóval

A Maxim Kiadó profilbővítésének köszönhetően egyre többször bukkan fel a Kiadó neve a bloggerek és az olvasók körében is. Nekik köszönhetjük Cynthia Hand - Angyalsors című könyvét, melynek pár hét múlva meg is jelenik a folytatása (szeptember 18.) Angyalfény címmel. Már csak ezért is érdemes várni az őszt.

Múlt hónapban az Őszre várva bejegyzésben bemutattam még ezen kívül pár könyvüket, amiket szintén nagyon várok. Ha hasonló az érdeklődési köröd, akkor bőven van lehetőséged csemegézni a hamarosan megjelenő könyveikből. Addig is, míg nem jelennek meg érdemes játszani a Kiadóval, mert megnyerheted valamelyik gyönyörűséget, csak egy "lájkolásba" és egy regisztrálásba kerül. Ami a legjobb: te döntheted el, hogy melyiket szeretnéd megkapni!

A részletek:

http://www.facebook.com/DreamValogatas/app_190322544333196

"Kedves Rajongónk! Legújabb nyereményjátékunkban megnyerheted a 2012. szeptember 18-ig megjelenő négy új kötetünk egyikét, vagy a már korábban megjelent Angyalsorsot!
TE DÖNTESZ, MELYIKET SZERETNÉD! Nincs más dolgod, mint minél több ismerősödet meghívni az oldalra, valamint jelentkezni a nyereményjátékba az alábbi regisztrációs lap kitöltésével. Fontos, hogy minél több embert meghívj, mert ha a rajongók létszáma 2012. szeptember 7-ig eléri a 200-at, akkor 1 könyvet sorsolunk ki köztetek, ha eléri a 300-at, akkor 2 könyvet, ha a 400-at, akkor 3 könyvet, és így tovább. Minél többen vagytok, annál többen nyerhettek, tehát oszd meg a játék hírét mindenkivel! A nyereménykönyvek kisorsolásának időpontja 2012. szeptember 7. 16 óra.

Ha nyersz, az alábbi könyvek közül választhatsz:
Cynthia Hand: Angyalsors
Cynthia Hand: Angyalfény
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk
Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?"

Az Angyalsorsról bővebben itt olvashatsz.
A többiről ízelítőt pedig itt.


2012. augusztus 6., hétfő

Grettytől és Zsanótól én is megkaptam a "kérdezz-felelek" díjacskát. Köszönöm nektek! :) Az egész lényege, hogy jobban megismerjük egymást és a kritikákon túl látni lehessen az embert is. 

♣ Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
♣ A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
♣ 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
♣ 11 embert meg kell jelölni és linkelni
♣ Nincs visszaadás/visszajelölés


11 dolog magamról:
Utálok magamról beszélni, szóval lehetne ez az első pont. :) Puskáztam másoktól, hogy miket is kéne ideírni, bár így sem lesz érdekfeszítő olvasmány. 

1) Nyílt titkom, hogy imádok olvasni. A könyvek számomra felérnek minden kinccsel, mondhatnám azt is, hogy istenítem őket. Tisztelem az írókat, a fantáziájukat, szeretek mások világában kalandozni, ezért "hörcsögként" gyűjtöm a könyveket. A környezetem sose kerül olyan bajba, hogy mit is vegyenek nekem ajándékba. :)

2) Nagy vágyálmom, hogy egyszer legyen egy saját könyvtárszobám, ahol a földtől a plafonig (még az ajtón is) könyvektől roskadozó polcok vannak, a szoba közepén egy kényelmes fotellel, egy asztalkával, amin a filmekben is látható tipikus, zöld "banklámpa" van. A szivart majdnem kifelejtettem, pedig nem is szeretem, de az álomképhez hozzátartozik. Hogyha ez egyszer teljesül, akkor meg az lesz a bajom, hogy nincs időm a könyvtárszobában ücsörögni. :)

3) Gyerekkoromban szinte minden akartam lenni. A kiszemelt foglalkozás attól függött, hogy épp miről olvastam vagy milyen filmet láttam. Szóval szerettem volna ügyvéd, orvos, patológus, nyomozó, rendező, író, katona, katonai ügyész, oknyomozó riporter, régész, zenész, táncos, rádiós, tőzsdeügynök lenni és még vagy száz más. Végül újságíró lett a végzettségem, de a pénzügyi területen dolgozom, a többi csak hobbi maradt. Egy előnye lett a határozatlanságomnak, hogy szinte nincs olyan téma, amiről ne lehetne velem órákat beszélgetni. 

4) Egy kicsit grafomán vagyok, gyűjtöm a tollakat és a füzeteket. 

5) Irdatlan mennyiségű kávét el bírok fogyasztani, szinte az folyik az ereimben. Ennek ellenére kitűnő alvó vagyok. 

6) Imádom az erdőt és az esőt is. Szeretnék ott élni egy faházikóban (aminek lenne könyvtárszobája). Az erdőhöz való vonzódásom talán annak köszönhető, hogy egy könyv szerint előző életemben éti csiga voltam. (Halálom oka: véletlen baleset, ami gondolom azt takarja, hogy valaki rám lépett vagy megettek. :D)

7) Hiszek a reinkarnációban, de az éti csigás létemet akkor sem tudom elfogadni. 

8) Grettyhez hasonlóan én is utálok telefonálni, sms-t írni még jobban. Tulajdonképpen a mobilokat utálom, illetve azt a tényt, hogy így állandóan elérhető vagyok.

9) Szeretek egyedül lenni legalább napi egy órát, mert emberekkel dolgozom és ez néha nehéz. 

10) Szeretem a műszaki cuccokat, de nagy fájdalmamra azok nem bírnak engem. Fél pillanat alatt tönkre tudom őket vágni, de olyan szinten, hogy az lehetetlenség ennyi idő alatt, egy mozdulattal. Ugyanez a helyzet a ruhákkal, addig számítanak újnak, míg fel nem vettem őket. :)

11) Utálok magamról beszélni (ismételni nem XD), kérdezni jobban szeretek. 
_______________________________________________________________________
Feleletek Gretty kérdéseire:

1. Általában mikor és hogyan szakítasz időt az olvasásra?

 Mindig olvasok: fekve, állva, kádban, főzés közben, elalvás előtt (ha tehetném alvás helyett/alatt is azt csinálnám), szóval minden másodpercet kihasználok. Egyedül munka közben nem olvasok, mert akkor meg számokkal ügyködök. 

2. Ha azt az időt nem olvasással töltenéd, akkor mi az alternatíva?

  Állandóan szükségem van történetekre, szóval filmet és sorozatot néznék vagy új embereket ismernék meg és beszéltetném őket. :)

3. Minden általad olvasott könyvből készül bejegyzés?

  A blog előtti olvasmányaimról értelemszerűen nem írtam. Egyébként nem mindegyikről készült, néha előfordul, hogy nem sok hozzáfűznivalóm van egy könyvhöz, a kierőszakolt bejegyzéseket pedig nem szeretem.

4. Van valamilyen különleges, könyves rigolyád? (Ha igen, akkor micsoda?)

  Nem hiszem, hogy különleges lenne, de minden rigolya előfordul nálam, ami elképzelhető egy könyvvel kapcsolatban. Nem szeretem, ha megtörik a gerince, ha elszíneződnek a lapjai, ha meggyűrődik, ha elveszti a nyomda friss illatát, ha hibásan veszem meg. Amúgy nálam mindegyik előfordul, nem is én lennék, ha nem így lenne. Legfőképp kölcsönadni nem szeretem, mert az nekem olyan, mintha a nem létező gyerekemet adnám kölcsön. 

5. Ha kiadóvezető lennél, mi alapján választanál könyveket?

  Attól függ. Ha már megjelent külföldi könyveket adnék ki, akkor elsősorban a cég profilja alapján választanék, hogy melyik az olyan legfelkapottabb könyv, ami illik a kiadóhoz. De ezek közül is szelektálnék, mert a mai világban a reklámok nagyon megtévesztők. Mindenféleképpen elolvastatnám jó pár olyan emberrel, akik nem elfogultak és nem érdekeltek (pl. bloggerek, az utca emberei), szóval a leendő fogyasztókkal. Ráadásul, amit mondjuk Amerikában zabálnak, nem biztos, hogy nálunk is ilyen fogadtatásban részesülne. Egy kicsit másabb az ingerküszöb. Mindenféleképpen az újszerűt keresném és inkább az írói stílus javára döntenék, nem pedig a sztori javára, szinte már mindent megírtak, a kérdés az, hogy hogyan. 
  Ha pedig új magyar írópalánták könyveiről kéne dönteni, akkor a sztorit nézném és a stílust hagynám utoljára. Nagyon sok jó sztori íródott a fióknak, mert az írójának még sokat kellett volna tanulnia az írásról. A helyesírás, a fogalmazás és a stílus javítható, alakítható, fejleszthető. Ha egy sztori viszont megfog és sikeres lenne, akkor beleölnék egy kis munkát, hogy kiadható legyen. 

6. Mi történik azokkal a könyveiddel, amikkel nagyon mellényúltál?

  Ugyanaz, mint a szeretett könyvekkel is. Magát az alkotást szeretem, a könyv akkor is könyv, ha vacak. Itt sorakoznak a polcaimon, csak nem kitüntetett helyen. (Amúgy is meg kell majd valamivel tölteni azt a nagy könyvtárszobát. :D)

7. Térítesz-e olvasásra másokat a környezetedben?

  Igen, ösztönösen. Ha olvasok egy jót, be nem áll a szám, a monológomat pedig azzal zárom, hogy: Na, téged nem érdekel? Szerencsére nagyon kevés ember van a környezetemben, akit meg kéne térítenem. :) 

8. Ki a kedvenc női karaktered?

  Nincs egy se, mégis sok van. A tökéletes női karaktert még nem találtam meg és a manapság felkapott YA irodalmat nézve nem is fogom megtalálni. Inkább olyan női karakterek vannak, akik megütötték a "nem verem tőle a fejem a falba és még kedvelni is tudom" mércét. Általában a női karaktereket alapból nem kedvelem. Fiúk közt nőttem fel, hozzájuk vagyok szokva. 

9. Van-e olyan író, akit örökre eltiltanál attól, hogy történeteket vessen papírra?

  Szerintem nincs ilyen. Olvastam már sok vacakot is, de azok az írók is valamivel kiérdemelték vagy kiharcolták, hogy írók legyenek. Ha az írói képességét nem is, de legalább a kitartását becsülöm, hogy megírt egy könyvet, még ha rossz is. Az egyre több analfabéta után, emelem kalapom, ha valaki befejez egy könyvet. Egy történet megszületését sem akadályoznám, maximum nem olvasnám el. 

10. Ha süt a nap, kék az ég, zöld a fű, nincsenek gondok, csak lehetőségek, olvasol vagy mással foglalkozol?

  Olvasok, csak annyi változik, hogy a szabadban. :) Amúgy, ha jó társaságban vagyok, akkor szép időben inkább megyek valahova. 

11. Ha más témában kellene blogolni, mit választanál?

   A filmeket és a sorozatokat. A történetek kellenek. :)
________________________________________________________________________
Feleletek Zsanó kérdéseire:

1. Melyik az a 3 könyves helyszín, ahová Te magad is szívesen elmennél?
             
 Idrisbe, Neil Gaiman Sosehol Londonjába és az urban fanatsyk világában lévő New Yorkba.

2. Ha már álompasi... akkor ki az az 1 könyves karakter, aki tökéletesen megszemélyesíti az álompasidat és miért Ő?

   Ez egy nehéz kérdés, még az életben sincs kimondott zsánerem, nemhogy a könyvek világában. Nincs álompasi, bár elég hosszú a fiktív szerelmeim listája. A hétköznapi életben viszont egyiket sem tudnám elképzelni magam mellett. A nagy kedvenc Kiryu Zero, a Vampire Knight-ból, bár ő manga karakter. Azért  ő, mert három fontos dolog megvan benne: a jóság, a szeretni tudás és a tisztaság. Tiszta érzelmei, jó szándékai vannak és nagyon tud szeretni. (És van fegyvere is. :D) 

3. Melyik az a női karakter (könyves), akinek a legszívesebben a bőrébe bújnál?

   Nincs ilyen. Mindegyik szenved, nyűglődik, elrabolják, az életére törnek, fenyegetik, zsarolják, megverik,   megölik a szeretteit, vagy ő üldözi a rosszakat (ami nem is olyan rossz, ha ne lenne mellette valami személyes tragédiájuk). Ha meg nincs életbevágó gondja a női karakternek, akkor szeret, de nem szeretik viszont vagy pedig két pasi közt őrlődik. Nem hiányzik ilyen élet. A többi karakter meg unalmas világban van, akkor inkább a saját világomat élem. 

4. Volt-e olyan könyv, aminek hatásra cselekedtél (pl.: megtanultál főzni, lovagolni vagy beszereztél valamilyen állatot, tárgyat, ami által a könyv jut eszedbe) Ha igen, mely könyv volt ez és mit tettél? Az is jöhet, ha még nem tetted meg, de szeretnéd!

   Biztos volt ilyen, de mély nyomot nem hagyott bennem a dolog, még sosem gondoltam bele, hogy mit minek a hatására teszek. Amilyen könyveket pedig mostanában olvasok, jobb ha nem sarkallnak ilyenekre. Érdekes lenne, ha megtanulnék vámpírra vadászni, vagy tárgyakat mozgatni az elmémmel vagy pedig hirtelen vennék egy amerikai kocsit pár száz dolcsiért. 

5. Melyik könyv történetét élnéd meg?

  Egyikét sem. Ennek pusztán az az oka, hogy csupa olyan könyvet olvasok, amiben szenvednek a karakterek valami miatt. Szenvedek én eleget, nem hiányzik, hogy démonokkal kelljen megküzdenem, az sem, hogy drog- vagy alkoholproblémáim legyenek vagy a családomban valakinek és az étkezési zavarok sem hiányoznak. A világvége pláne nem. 

6. Mely műfaj az, amivel nem próbálkoztál és nincs is rá kilátás, mert teljesen távol áll tőled?

  Nincs ilyen, már minden műfajból olvastam valamit. Szinte nincs olyan, ami ne érdekelne, így hamar végigmentem a műfajokon. Egyedül talán a romantikus regények állnak tőlem távol. Csak akkor bírom elolvasni őket, hogyha túlnyomórészt fantasyval keverik.  

7. Csalódtál e már a kedvenceidben? Akár a történetben, akár a karakterekben.

   Persze, nem is egyszer. A legutolsó két csalódásom Anita Blake karaktere és az utolsó pár olvasott kötet volt, illetve a Végzet ereklyéi sorozat negyedik része. Anita ahhoz képest, hogy szűzként indított, már megszámlálhatatlan lénnyel volt viszonya és emiatt a sztori a jó kis fantasy-krimiből átment hard pornóba. A Végzet ereklyéi negyedik részében pedig szinte új volt minden szereplő, mert az a Clary és az a Jace, akit megszerettem, nem volt a könyvben. Mintha nem is Clare írta volna. 

8. Az olvasott könyvek/sorozatok közül, melyik írónak a fejébe látnál bele?

  Neil Gaiman, Stephen King és Cassandra Clare fejébe látnék bele. Bár Stephen King szerintem kiverné nálam a biztosítékot. :)

9. Mondj 1 olyan filmes könyvadaptációt, mely jobb még a könyvnél is! Persze, ha van ilyen! Ha nincs, akkor miért jobb a könyv a filmtől?!

  Talán a Vámpírnaplók, de az sorozat. Filmet nem tudok, nekem általában a könyv volt jobb. A könyvben jobban szabadjára lehet engedni a fantáziát, jobban a karakterek fejébe lehet látni és jobban át lehet érezni a történetet. A filmek időben és kivitelezésben is sokkal korlátozottabbak. 

10. Egyre több könyvhöz van már zenelista. Ha ezeket szoktad nézni és belehallgatni, akkor szerinted mennyire passzolnak az írók által feltöltött zenék a könyvekhez?

  Általában passzolnak, furcsa lenne, ha nem. Ha zene mellett írnak, akkor meg alapjáraton hatással lesz a sztori menetére és a stílusra, így még inkább érvényesül az illeszkedés. 

11. Hol olvasol a legszívesebben?

  Ágyban, párnák közt. :) Úgy is szeretnék meghalni: ágyban, párnák közt, könyvvel a kezemben.


Szokás szerint későn "vettem át" a díjat, szóval szerintem megszakad nálam a dolog. Akiknek átadnám, már mind megkapták. 

2012. július 3., kedd

Őszre várva a Maxim Könyvkiadóval


  Karácsonyra megleptem magam egy könyvvásárló körúttal, aminek köszönhetően belebotlottam Cynthia Hand Angyalsors című könyvébe. Mondanom se kell, hogy szerelem volt első látásra, ahogy  a könyv sok példánya ott fénylett, csillogott feltornyozva egy emelvényen. Már régebben fájt érte a szívem, várólistás is volt, csakhogy angolul. A vásárlók csak annyit láttak, hogy a bolt közepén ragyogó arccal simogatom a könyveket, de belül ugráltam és sikítoztam, hogy itt van magyar kiadásban a kezemben, gyönyörű, illatos, keményborítós, szép a papírja, a betűtípus,  a fejezetek feletti díszítés, szóval maga a tökély. Landolt is a kosaramban, az már csak bónusz volt, hogy a külcsínhez képest nagyon is elfogadható volt az ára. A belbecsről meg annyit, hogy újabb kedvenc angyalos sorozatot avattam vele.  A könyvről szóló bejegyzést itt olvashatjátok. 

  Azonnal meg is jegyeztem magamnak a Maxim Könyvkiadó nevét, izgatottan felkerestem a Kiadó oldalát mondván, hadd fájjon a szívem a további szépségek után, de akkor még nem volt más az oldalon tankönyveken kívül.  A Dream válogatás címszó azonban sokat ígért, nemcsak az Angyalsors második részét, hanem annál többet. Ez a több pedig tényleg egy álomválogatás lett, így hiába tombol a nyár, én már az őszt várom. Nagyon is. Ugyanis olyan kincsek fognak megjelenni, amik szintén várólistásak voltak angolul, kilátás sem volt arra, hogy lefordítják őket, talán csak a távoli jövőben, de a Kiadónak köszönhetően magyarul, igényes fordítással és szöveg- gondozással, szép kivitelezésben a polcom ékei lesznek. Gyűjtögető életmódot folytatok, szóval nem tudok választani közülük, az összes kell! Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere: fantasy, sci-fi, világháborús, időutazós, gengszteres, izgalom, harc, veszély, szerelem...
  
Hogy át lehessen érezni az örömömet, itt van egy kis ízelítő a könyvekről (a Maxim Könyvkiadó által közzétett hivatalos adatokkal és fülszövegekkel):

No. 1. – Cynthia Hand: Angyalfény

Fordította: Komáromy Rudolf
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 416
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.


  Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.
  Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.
  A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

No. 2. Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Fordította: Sóvágó Katalin
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 320
Várható megjelenés: 2012. október 18.

  Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
 A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. 
 Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
  A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: keménytábla, védőborító / füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 444
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

  Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
  Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. 
  Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

No. 4. -Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 356
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

  1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.
  A nagy sikerű Tizenhárom okom volt... szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!

No. 5. - Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Fordította: Komáromy Zsófia
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 256
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

 Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?
  A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott.
  Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é  pedig a 18A-ra.
  A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.

No. 6. - Luca di Fulvio: Álmok bandája 

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 571
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

  Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.
  Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.
  Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.
  Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

No. 7. Alice Hoffman: Galambok őrizői

Fordította: Bozai Ágota
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 512
Várható megjelenés: 2012. október 18.

  Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.
  Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.
  Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.

 No. 8. Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 344
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

  Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.
  1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.
  Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.
  Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került. 

Szóval, hörcsög-effektusra fel!

2012. január 1., vasárnap

Viszlát óév, helló új év!

Csecsemő korú könyves bloggerként persze, hogy lemaradtam a tegnapi évzáró poszt megírásáról, hiszen nem is tudtam, hogy szokás. Viszont annyira megtetszett, hogy én is bevezetem a blogra. :)

2011 -  sok változást hozott mind a magánéletben, mind pedig az olvasási szokásaimban, de az első változás nem ide tartozik, a második annál is inkább.

1) A blog. Létrehoztam, szépítgettem, belekezdtem a posztok írásába és úgy gondoltam, hogy a kutyát se fogja érdekelni, de legalább elleszek ezzel a hobbival, csinálok valami értelmeset és visszahozom magamnak az irodalomórák és a fakultációk hangulatát. Legalább azt a részét pótolom, amikor nem csak arról szólt az olvasás, hogy elejétől a végéig felfaltam a betűket a szememmel, majd visszaraktam a polcra a könyvet és felejtésbe merült, hanem emésztgetem, gondolkodok rajta, próbálom értékelni magát a történetet, a stílust, a mögöttes tartalmat. Mivel, sajnos, a környezetemben nem nagyon olvasnak az ismerősök, ha olvasnak is, akkor teljesen más könyveket, mint amiket én szeretek, így nem volt kivel mindezeket átbeszélni, de a blog valamennyire pótolja ezt. 

  Nagyon hamar meglepetések értek, hiszen lettek rendszeres és rendszertelen olvasóim, néha kaptam pozitív hozzászólásokat és dicsérteket, majd kaptam egy díjat is Nimától, ami megkoronázta az örömömet. Annak ellenére, hogy még mindig hadilábon állok a blogos technikával és bőven lenne mit csinosítani, bővíteni az oldalon, napról-napra kíváncsiak a kritikákra/beszámolókra és ez nagyon jól esik. Köszönöm mindenkinek, aki látogatja az oldalt és elolvas mindent, amit itt összehordok! Remélem, hogy 2012-ben is vissza-visszajártok, én pedig szórakoztató perceket tudok majd okozni továbbra is!

2) Moly - talán a Moly hozta a legnagyobb változást 2011-ben az életemben. Ősszel csatlakoztam és azóta kitágult a világ. Ha szereted a könyveket és eddig még nem találkoztál a Moly oldalával, akkor uzsgyi és regisztrálj!

  Amellett, hogy nagyon szép kis könyves adatbázisa van az oldalnak, ami folyamatosan bővül, nagyon jól jött a könyvvásárlások és olvasások előtt, hogy el tudtam olvasni más emberek véleményét a könyvekről, a kiemelt idézetekkel lehetőségem volt arra is, hogy beleolvassak a történetbe, sőt még virtuális polcokat is létre lehet hozni, hogy ott rendezkedjen az ember. Később felfedeztem a kihívásokat is, amik jó kis ösztönzők (voltak) arra, hogy évek vagy hónapok óta tologatott könyveket végre a kezembe vegyek és elolvassam őket, mert mégiscsak egy versenyhelyzetben vagyok és olyan nincs, hogy ne győzzek. :D Nem mellesleg szép kis plecsniket is lehet kapni némelyiknél, ami ott virít utána a profilnál. Szóval polc- és kihívás függő lettem, ezáltal megnőtt az évi olvasott könyveim száma is. 

  A kihívások mellett vannak események is, ahol személyesen is kommunikálni tudsz a tagokkal, így bővül az ismertségi köröd is. Mára már jó sok ismerőst "beszereztem", így végre a blogon kívül más emberekkel is meg lehet beszélni egy-egy könyvet, ki lehet vesézni, ízekre lehet szedni, vagy áradozni lehet róluk, illetve ajánlani, nem ajánlani. Közelebb kerültem az általam csodált könyves bloggerekhez is, és nemcsak egy-egy kritikájukat tudom olvasni, hanem megismertem a kritikák mögötti embereket is és egyszer sem csalódtam. Emellett írókba is belefuthat az ember és beszélhet is velük mindenről. Így ismerkedtem össze Sansával, akivel iszonyatosan jókat lehet beszélgetni az írásról, még az a megtiszteltetés is ért, hogy egy még kiadatlan művét, a Lélektelent megkaptam tesztolvasásra. 

3) NaNoWriMo - Külön posztot szántam a NaNónak nem is olyan régen. Nagy élmény volt egy csapathoz csatlakozni, ahol írópalántákkal együtt alkothatott az ember. Régi dédelgetett álmom az írás, de egy feladott álom is egyben, mégis a Moly-nak és legfőképp Giginek köszönhetően belevágtam ebbe a versenybe és berozsdásodott fantáziámat megolajozhattam újra. Bár a verseny nem sikerült, rajongója lettem az eseménynek és egyszer csak azért is, meg fogok írni egy hónap alatt egy ötvenezer szavas regényt, már csak az élmény miatt is.

4) Könyvek - Tulajdonképpen ez az évzáró poszt leglényegesebb pontja. A Molynak köszönhetően is megnőtt az évi olvasott könyveim száma és megváltozott egy kicsit a minősége is. 2011-ben sikerült több könyvet elolvasnom, mint az előző évben, pontosan nem tartom számon, hogy mennyivel, de a lényeg, hogy végre többször hódolhattam az olvasás örömeinek. A blogon nem látszik a nagy szám, mert visszamenőleg nem írtam minden olvasott könyvről. Az viszont látszik, hogy a YA és legfőképp a fantasy könyveket részesítem előnyben, illetve ezeket a kritikákat olvassátok el ti is a leggyakrabban. 

  A YA imádat, mint oly sok embernél, nálam is az Alkonyattal kezdődött, illetve ekkor fedeztem fel a Könyvmolyképző Kiadót is és rögtön az első forrássom vált, ha ilyen típusú könyveket akartam olvasni. Ma már egyre több kiadó foglalkozik ilyen könyvek kiadásával (Ciceró, Pongrác, stb.) és míg régebben keveselltem az ilyen sztorikat, mára már annyi lett belőlük, hogy egy élet nem lenne elég mindet elolvasni. 

Miért is jó a YA? Hiába vagyok idősebb, mint a könyvben szereplők, mégis tudom értékelni a fiatalabbakról szóló történeteket. A YA nemcsak a fantasy-t foglalja magába, hiszen ott van Ellen Hopkins és még sokan mások, akik valós problémákat dolgoznak fel a fiatalok életében. Nálam ő lett az év írója ebben a kategóriában. Ezek a könyvek megrázóak, elgondolkodtatók és bőven van mondanivalójuk. Az év YA könyve/sorozata pedig Simone Elkeles - Perfect Chemistry sorozata lett, aminek első részét idén ki is adták magyarul a Könyvmolyképző Kiadónál. Erre a bejegyzésre voltatok a legtöbben kíváncsiak az összes közül!

  A fantasy könyvek pedig szórakoztatók, kikapcsolnak, pörgősek és egy olyan világba viszik el az olvasót, ami tele van kalandokkal és izgalmakkal, már ha jól megírták őket. Az év YA-fantasy könyve nálam a Végzet-ereklyéi sorozat lett, Cassandra Clare-től. Már régebben kiadták, de csak idén jutottam el odáig, hogy felfedezzem magamnak. 

Szépirodalom - Régebben, még az Alkonyat előtt, csak és kizárólag szépirodalmat olvastam. A mai napig nagyon kedvelem a műfajt és igyekszem mindig úgy összeválogatni az olvasmányaimat, hogy legalább egy képviselje. Idén viszont csalódást okozott, talán megváltozott az ízlésem, vagy rosszul válogattam őket össze, nem tudom. Egyet viszont kiemelnék, mint a műfaj idei legjobbja: Truman Capote - Az éjszaka fája című novelláskötete. A novelláskötetek általában mindig tartalmaznak olyan novellákat, amik nem nyerik el az ember tetszését, ebben a könyvben viszont egytől-egyig élvezetesek voltak.

Sci-fi - Ezt a műfajt eddig csak a filmeknél kedveltem, de idén megpróbálkoztam a könyvekkel is és nem csalódtam. Jövőre szeretnék többször a sci-fi  felé kacsingatni, mert Asimovnak sikerült megszerettetnie velem a stílust. Isaac Asimov lett az év felfedezettje nálam.

Disztópia - Az utópia ismertebb fogalom, hiszen az irodalomórákon is foglalkoznak vele, tanítják a műfaj sajátosságait, leghíresebb képviselője George Orwell 1984 című műve. Arról viszont már kevesebbet hallottunk eddig, hogy mi is az a disztópia, de az utóbbi időben egyre többször találkozik vele az ember. Az év legjobb disztópiás könyve/sorozata nálam Suzanne Collins - Az éhezők viadala trilógia, aminek ugyan a harmadik részét még nem volt szerencsém olvasni, de a mozifilm előtt mindenképp sort kerítek rá.

2012 - A jövőben szeretném végre megtanulni, hogy az alapvető dolgokon túl mivel és hogyan lehet feldobni a blogot, hogy egészen kis pofás legyen, ne pedig ennyire egyszerű. A könyves bejegyzéseket szeretném bővíteni egy-két érdekességgel vagy ténnyel a művek megalkotóiról, hiszen szeretem tudni, hogy kitől is olvastam egy vacak vagy egy kiemelkedően jó könyvet. Nem önéletrajzokkal akarom elárasztani az oldalt, hiszen vannak lexikonok és netes lexikonok is, viszont azokon sokszor nem rágja át magát az ember, pedig kincsekre lehet bukkanni ott is. 

  Rengeteg kihívásra jelentkeztem a Molyon, ami eleve a 800-as várólistámat csökkenteni fogja, de ezen kívül még várólista csökkentős eseményekre/kihívásokra is jelentkeztem. Nem mintha mással akartam volna elütni az időmet, mint olvasással, de így legalább nem fogom halogatni annyira az olvasásra váró könyveket. A legnagyobb esemény Lobonak köszönhető, a tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is megszervezte az eseményt. 

  Könyvek - A várólistás polcomon szereplő könyveken kívül frissebb, újonnan kiadott műveket és sokkal több könyvet szeretnék elolvasni, mint 2011-ben. A polcon lévő könyvek elolvasásán ugyanis rajtam kívül, szinte mindenki túl van, de jobb későn, mint soha. Több angol nyelvű, nálunk még magyarul meg nem jelent könyvet is kinéztem magamnak, az utóbbi időben ugyanis nem csak én, de elég sokan rákaptak az idegen nyelven való olvasásra, már csak a szép borítók miatt is.  Az idei év legnagyobb meglepetése a Perfect Chemistry volt, hiszen egyre többen olvasták el angolul és egyszer csak megjelent hazánk polcain is, szép anyanyelvünkön.

  De a jóból is megárt a sok elvéből kiindulva, idén jobban szeretném tágítani az olvasási szokásaimat. A YA és a fantasy addiktív, de egy idő után attól is megcsömörlik az ember és elveszti a varázsát, ha csak és kizárólag ugyanolyat olvas. Több komolyabb témával foglalkozó művet, szépirodalmat és más műfajokat is ki szeretnék próbálni.

Remélem, hogy akit eddig érdekelt az oldal, velem marad 2012-ben is!

Végezetül pedig Boldogabb, szebb, olvasásban és könyvekben gazdagabb új évet kívánok, mint a tavalyi, mindenkinek!



Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...