2014. július 24., csütörtök

Philippa Gregory - A Sötétség Rendje

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Philippa Gregory legújabb regénye, A Sötétség Rendje. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Luca és Isolde rejtélyekkel átszőtt történetét! 2014. július 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Philippa Gregory - A Sötétség Rendje 

Miért pont ez? Az írónőtől pár évvel ezelőtt olvastam el A királynő bolondját (tetszett) és kíváncsi voltam, hogy milyenre sikerült az első ifjúsági regénye.

Fülszöveg: 1453, Róma. A fiatal papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja. Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e? 
 Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem. 

Vélemény: Pár évvel ezelőtt olvastam egy jó kis történelmi-romantikus sorozatot, ami a kedvencemmé vált. Utána csak egyszer próbáltam ki a műfajt, amikor ajándékba megkaptam Philippa Gregory A királynő bolondja című könyvét, így már két kedvenc írónőm lett a műfajban. Kíváncsi voltam, hogy vajon Philippa Gregory, aki már nagy hírnévre tett szert a felnőtt olvasók körében, vajon milyen sikerrel fog járni az ifjúság körében? Milyen lett az új könyve? Mennyire maradt meg Philippa Gregory sajátos stílusa? És mennyire változtatta meg az a tény, hogy ezúttal fiataloknak ír? Nem csak engem foglalkoztatott a kérdés, ugyanis a Könyvjelző magazin egy teljes cikket szánt a könyvnek, hasonló kérdésekkel. (Szeretem az ilyen kis furcsa véletleneket. Mikor elmentem a könyvért az Alexandrába, akkor kaptam fel a pultról azt a bizonyos Könyvjelző magazint és miközben metróztam haza a könyvvel a táskámban, átlapoztam az újságot, amiben csodák csodájára rábukkantam a cikkre.)

  A válaszom a fenti kérdésekre, hogy változott is az írónő stílusa a ténytől, hogy az ifjúságnak írta a regényt, meg valahol nem is. Legjobban az olvasás közbeni gondolataimmal és érzéseimmel tudom leírni, hogy ez alatt mit értek. Első pár oldal: igen, ez Philippa Gregory, kicsiknek. A könyv egyharmada: olyasmi, mint Umberto Ecótól A rózsa neve, kicsiknek. De párszor eszembe jutott Lőrincz L. László is, ő tud még ilyen jó kis kolostoros-nyomozós hangulatot teremteni a regényeiben.

  Az írónő híres arról, hogy nagyon alapos történelmi tudása van, én meg híres vagyok arról, hogy nagyon hiányos a történelmi tudásom, de Philippa Gregorynak mindent elhiszek, mert annyira jól tud írni ebben a műfajban, hogy észre se veszed, de megelevenedik előtted egy másik kor, ami magába ránt. Én a könyveket aszerint is szoktam csoportosítani, hogy ez most "reális", ez "időutazós" vagy "világutazós". A reális csak elrángat egy másik jelenlegi világba, egy másik emberhez. Az időutazós más korokba visz el, a világutazós pedig teljesen más világokba, amiknek semmi közük a jelenlegihez. És vannak azok a könyvek, amik sehova se rángatnak el, na azokat szoktam félbehagyni. Philippa Gregory könyve időutazós és világutazós is volt, ugyanis képes volt mindkét kedvenc kritériumomat teljesíteni. (A nyomozás meg a gyengém, ez köztudott, szóval plusz még egy pont.)

  Nyíltan bevallom, hogy a történelmi tudás és én, valahogy nem jövünk ki egymással. Sose működött. De ettől még élvezem a történelmi regényeket, kedvencem időszakom a középkor (az volt szerintem a legizgibb és a legrejtélyesebb) és mindenre vevő vagyok, ami ekkor játszódik (film, játék, könyv). Ettől már érdekes volt számomra a regény, az viszont külön meglepetés volt, hogy ennyire szerepet kapott benne a vallás, a monostorok és a kolostorok. Különlegessé tette a könyvet, hogy apácák és papok között játszódott, nem pedig egy királyi udvarban. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehetett az élet a középkori zárdákban vagy a monostorokban, mert a babonás világban a vallás miatt inkább náluk volt a hatalom. Óvakodni szoktam a túlzott vallási jellegtől és a könyv elején aggódtam is egy kicsit, hogy ez nekem nem fog tetszeni, túl sok lesz, túl erőltetett az én ízlésemnek, de aztán egész jól elvoltam vele, mert a szereplők inkább kis lázadók voltak, mint vakhitűek.

  A könyv elején megismert Luca inkvizítor lesz, aki azt kapja feladatul, hogy járja be az országot és ahol kétes eset történik, ott nyomozást indítson és derítsen fényt az igazságra. Ha megállapítja, hogy a furcsa eset vagy bűntény nem kapcsolható szorosan a valláshoz, akkor a helyiekre kell hagynia a bírálatot és tovább kell állnia. Ellenkező esetben viszont ítéletet kell mondania és végre is kell hajtania. Az egész könyv során két ügyet kell kivizsgálnia, amikben vannak ugyan csavarok, de egy krimirajongó előbb rájön a megoldásra, mint kéne. Ettől függetlenül korrekt volt a nyomozás szál és élvezetes. Az első ügynél találkozik Isoldéval, aki miatt az okos és igazságos Luca meginog egy kicsit. Luca papnövendék, Isolde pedig elvileg apáca, mindkettőjük számára helytelen érzés a szerelem.

  Szokás szerint a női karaktereket nem kedveltem annyira, annál inkább a férfi karaktereket. Luca okos, igazságos, igazi nyomozó ösztönnel van megáldva, de közben érezni, hogy fiatal még, mert nagyon vehemensen és meggondolatlanul reagál bizonyos dolgokra. Peter, az írnok, az egyik útitársa tipikusan egy kövér, kopaszodó és fontoskodó alakként jelent meg előttem, szürke csuhában. Freize, a másik útitárs viszont nagyon szórakoztató karakter volt, ő volt a mókamester.

  Philippa Gregory első ifjúsági regénye jól sikerült. Ez tipikusan az a könyv, amit a lányom kezébe adnék, ha lenne lányom. Direkt hangsúlyozom, hogy ifjúsági és nem YA. Elvileg a kettő ugyanaz, de nekem a YA gondolatban már nagyon összeforrt az amerikai stílussal, az egyforma sablonnal együtt. Ez a regény viszont nem a megszokott sémát követni, intelligensebb annál. A történelmi jellege miatt nagyon jó kis középkori hangulata van, a nyomozás szála korrekt és a fiataloknak ez sokkal jobb, mint a szétdobált testrészek/erőszak, ráadásul a szerelmi szál és a humor nagyon bájos és könnyed. Olyan kis ártatlan ez a regény. :)
_________________________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Tetszett: a középkori hangulat, a nyomozás szál
Nem tetszett: furcsa volt megszokni a vallásos közeget
Kedvenc: Freize
Fordító: Szilágyi Zsófia
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 280 oldal
Megjelent: 2014
_________________________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték

  Luca a Sötétség Rendjének ifjú tagjaként járja a birodalmat, s kutatja a sötétség és félelem titkait. Miután megtudja aktuális küldetésének részleteit, a helyszínre utazik, hogy kivizsgálja azt, valamint, hogy a törvényeknek megfelelően, a pápa nevében intézkedjen. Útja során vele tart Freize, a kissé bohókás konyhai inas, és Peter testvér, aki a feljegyzésekről gondoskodik. Ám egy napon, amíg Peter testvér leheveredik néhány órára, a tréfás kedvű, gyanakvó Freize úgy dönt, megvicceli az öreget, és összekeveri a küldetéseikről szóló feljegyzéseket. Közben Luca, mit sem sejtve a csínytevésről, tovább kutakodik az eltűnt aranyrögök után. Este azonban észreveszik, mit tett Freize, és kétségbeesetten próbálják helyreállítani a károkat. Segítsetek nekik megfejteni, mely bűnösöket, vádlottakat rejtik az egyes iratok! 

Feladat
1. A feljegyzések alapján fejtsétek meg, mely híres történelmi személyekről van szó, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!) 
2. Lucával eredjetek az aranyrögök (!) nyomába, és számoljátok össze, hány darabot találtok. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik! (Erre július 28 -tól nyílik lehetőségetek, a Blogturné Klub blogján. Aznap nem lesz értékelés, csak kincsvadászat. Nem kötelező megcsinálni, de plusz esélyeket jelent.) 
3. Találjátok ki, a játékban szereplő történelmi személyek közül ki(k)ről írt már könyvet Philippa Gregory. (Kötelező!) 

Kalandra fel! 


  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk! 

a Rafflecopter giveaway
_________________________________________________________________________________________________ 
A turné többi állomása

07/21 Kelly Lupi olvas
07/22 Dreamworld
07/23 Nem harap a...
07/24 Könyvszeretet
07/25 Insane Life
07/26 Deszy könyvajánlója
07/27 Zakkant olvas
07/28 Blogturné Klub
07/29 Könyvgalaxis
_________________________________________________________________________________________________  

2014. július 21., hétfő

Témázgatunk - Átlépni a komfortzónát

  Blogger ismerőseim felvetettek egy ötletet, hogy mi lenne, ha néha eltémázgatnánk valamiről közösen. Mármint mindenki a saját blogján, de ugyanabban a témában. Jöttek is az ötletek, én meg naná, hogy csatlakoztam. Ki akartam lépni a komfortzónámból, néha nem ártana nekem se "nyitni" a külvilág felé. Antiszoc vagyok néha, ennyi. :D Nem értettem félre a feladatot, szóval ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy milyen műfajokat szeretek, nem szeretek, ki kéne próbálni, kipróbáltam, soha nem fogom kipróbálni, stb.

Amikkel ki lehet üldözni a világból....

  Romantika és NA. Mikor még a tojáshéj a fenekemen volt és azt hittem, hogy léteznek hercegnők, meg szőke lovagok és az állatok tudnak beszélni, akkor elindultam a romantikus regények irányába. Elkezdtem kamaszodni, a mese már nem volt tetszetős, de a rózsaszín világ még igen, szóval falni kezdtem a romantikus regényeket. Ehhez képest ma már ilyen fejet vágok, ha véletlenül a kezembe akad egy: 

  Sokan mondják, hogy minden az arcomra van írva, szóval elég érdekes látvány lehetek egy könyvesbolti vásárlás során. :D A romantikus regényeknél vágok egy ilyen fejet és húzok a dark side felé, ahol a sok fincsiség van. (Ana kíváncsi lennék egyszer egy pszichológiai véleményre. :D) A lényeg, hogy nem bírom a romantikus regényeket, egyszerűen nem az én stílusom. Gyerekként imádtam a romantikát, a szörnyektől meg féltem. Mindig bebújtam a takaró alá, de egyszer apám közölte velem: Ha egy szellem át tud menni a falon, akkor szerinted a takarón nem? Én meg megszeppenve bújtam ki a takaró alól azon agyalva, hogy: Remek, nagyon remek. Ha bebújok a takaró alá, halott vagyok. Ha kibújok alóla, akkor is halott vagyok. Most akkor mi van? Így eldöntöttem, hogy szembenézek a félelmeimmel és megismerem az ellenséget, szóval ezerrel nyomatni kezdtem a horrort és a krimiket. A romantika meg feledésbe merült, mert a szerelmeseket gyengének tartottam, nekem meg küldetésem volt, meg kellett ismerni az ellenséget és harcolni kellett. Mostanában kezdtem azon gondolkodni, hogy nem ártana finomodnom, elvégre nő vagyok, és vissza kéne néha térni a romantikus regényekhez, de valahogy mindig valami hentelős regénynél vagy a YA-nál kötök ki. 

  Az NA-ról csak annyi a véleményem, hogy nagyon nem az én világom. A YA-ban bosszant néha, hogy csak a csókig jutnak el a szereplők, de az NA-t meg azért nem bírom, mert az egész regény arról szól, hogy mikor fekszik le egymással a két szereplő, ez a központi téma, a többi csak másodlagos. Ott nincs annyira kidolgozott sztori, mert a szex a lényeg. Az is lehet, hogy csak rossz könyvek kerültek a kezembe és így csak negatív következtetést tudtam levonni, a fene se tudja, de nincs kedvem próbálkozni. 

Ami néha a kezembe akad, de hogy minek?

  Ez a fantasy-pornó. A Fekete Tőr Testvériség, meg hasonlók. A pornó részeket nevetségesnek tartom, meg valahogy nem is akarok róla olvasni, mert unom. Annyival tudom magyarázni azt a jelenséget, hogy mégis a kezembe kerül ilyen is, hogy a fantasy részük nagyon érdekel. Az Anita Blake sorozatot kimondottan imádom és nagyon elvakult vagyok, de azért egy-két kötet nálam is kivágta a biztosítékot. Engem a nyomozás és a harcolós Anita érdekel. Az ágya és a szexuális jóléte nem. 


Amit gyakrabban kéne olvasnom... (Miért is nem olvasom gyakrabban?)

  A szépirodalom. Én tipikusan az a diák voltam, aki minden kötelezőt elolvasott, meg még azon túl is és még élvezte is. Még irodalom fakultációra is jártam. Ha egy író könyve tetszett, akkor mentem a könyvtárba a többi könyvéért is. Jókait pl. két pofára tömtem, imádtam az orosz és a francia irodalmat is. Emlékszem, hogy az Odüsszeiával nagyon sokat szenvedtem, konkrétan minden oldal szélére odaírtam érthető nyelven, hogy mi a fenét is olvastam, annyira nem tudtam befogadni a nyelvezetét, pedig magyarul volt, de legyűrtem, mert kitartó és erőszakos vagyok. (Latinból csak 4-es voltam, szóval nem penge, hehe, de amúgy is nagy perverzióra vallott volna tőlem, ha nekiállok latinul elolvasni.) A Kőszívű ember fiaival pedig párhuzamosan olvastam az Idegen szavak szótárát, mert annyira brutálnak tűnt még általánosban a szövege (ezt nem is értem, hogy miért nem gimiben kellett elolvasni egyébként), hogy az hihetetlen. De azt is legyűrtem. Most is rajongok a szépirodalomért, mégse nyúlok utána és fogalmam sincs, hogy miért. De a bakancslistámon rajta van még többek között a Háború és Béke legyűrése is. 

A guilty pleasure....

  Ez a YA. A bűnös élvezet. Mi a fenét eszek rajta? Már felnőtt vagyok, nem én vagyok a célcsoport, a gondjaim egészen mások, más dolgok érdekelnek, mégis tinikről olvasok. De pont ez a lényeg, hogy mások a problémáik. A fene se akar egy húzós, melós nap után csekkek befizetéséről, meg munkahelyi gondokról olvasni, meg válásról és hasonlókról. Amikor tini voltam, azt hittem, hogy kemény az élet. Felnőttként meg rájöttem, hogy még annál is keményebb, nagyon durván, és már röhögök a régi önmagamon és legyintek rá, hogy de kis butus voltál te, hahaha. Szeretem a YA-kat, kimondottan a fantasy YA-kat, mert általában jó a fantasy részük, bájos a kezdeti szerelmi tapogatózás, a szereplők ártatlanabbak, őket még nem gyapálta meg annyira az élet és nincs a hátuk mögött jópár szemét vagy méltatlanul elhagyott ex. Általában garantált a happy end. De a legvonzóbb az egészben az, hogy az égvilágon semmi közük a reális élethelyzetemhez, így a lehető legnagyobb mértékben kikapcsolnak. 

Amiért ölni tudnék, ami mindig a kezemben van, ami az életem tetőpontja, amivel meg lehet venni, amiért átmegyek rajongó óvodásba és gügyögni kezdek, szóval teljesen kifordulok önmagamból....

  Az a krimi, a fantasy, a horror és a pszichológiai témájú könyvek. Istenként imádom ezen műfajok alkotóit. Nekem egy jó könyv ott kezdődik, hogy sok benne a hulla, a vér, egyéb szétdobált testrészek, a kaszabolás, a harc, a félelem, a rejtvény, az iszonyatosan brutál ellenségek, de még tökösebb hősök, a szocio- és pszichopaták, az ész, valamint a humor. (Amúgy teljesen normálisnak tartom magam. :D)


  A vonzalom oka, hogy amikor ilyen könyveket olvasok, maximálisan átlépem a határaimat és ez okozza a legnagyobb élvezetet, mert szabadságot ad. Fentebb írtam a cukros-habos-babos kislányról, aki bebújt a takaró alá és hitt a rózsaszín világban, de rettegett mindentől, magától a sötéttől is, még valahol mindig bennem van. Őt edzem ezzel a brutalitással a mai napig. :D Most már a szörnyes, gyilkosos világban érzem "otthon" magam, mert erről a világról tudok többet, így már nem ismeretlen a sötét és már nem is félelmetes.  Az a hercegnős kislány a gimiben már nyomozó akart lenni vagy profilozó vagy patológus. Unalmas szakmám lett végül, de az ilyen könyvekben másodállásban "nyomozok", "harcolok", "leterítem az ellenséget". Ha végül nyomozó lettem volna, akkor szerintem Danielle Steel könyvekkel lenne tele a lakásom. :D

Amit kerülgetek, mint kutya a sünt....

  Az a sci-fi. Apám olyan rajongója volt a műfajnak, mint én a fentebb említett műfajoknak, így elég szép sci-fi könyvtárat örököltem tőle, szóval lenne hol elkezdeni az ismerkedést. Kétszer ki is próbáltam. Asimov nagy kedvenc lett, de valamiért mégse kattantam rá a műfajra. Ray Bradbury-től a Tetovált embert is elolvastam (mert Dr. Reed beszélt róla a Gyilkos elmékben és én szerelmes vagyok Dr. Reed-be :D) és azt is nagyon élveztem. A Tetovált ember ráadásul rengeteg gondolatot vetett fel bennem, hetekig a könyvön gondolkoztam, a kis történeteken és még a mai napig is eszembe jut pár filozofikus kérdés. Szóval nagy hatással volt rám, mindenkinek olvasásra ajánlom! De tényleg! 


  Ez az a műfaj, amiről nem tudom eldönteni, hogy nagyon tudnám szeretni vagy nagyon nem. Vannak próbálkozásaim, de általában előbb elolvasok tíz fantasyt és utána egy sci-fit, pedig jó a sci-fi is. Nem értem saját magam. Na, ezen el kell gondolkodnom. Miért is kerülgetem a műfajt?
_________________________________________________________________________________________________
A többiek

Nima
Zenka 
Ilweran
szeee 
reea
Andi
FFG
Miamona 
Pupilla 
Loki
tigi 
Anaria 
_________________________________________________________________________________________________

2014. július 9., szerda

100+ Blogturné

100+Blogturné

 Úgy gondoltuk, egy rendhagyó blogturnéval ünnepeljük meg, hogy kerek 100 könyv szerepelt már a Blogturné Klub repertoárján. Gyakran jönnek kérdések tőletek, olvasóktól a turnék háttérmunkáival kapcsolatban. Összeírtunk néhány kérdést, amikre válaszolva képet kaphattok, hogyan is áll össze egy blogturné, mi a tagok személyes véleménye egy-egy témában, mik voltak az emlékezetes pillanatok az első 100 könyvvel kapcsolatban. Ezen a turnén sem vesz részt mindenki közülünk, inkább csak a legjátékosabb kedvűek.

 Fogadjátok szeretettel ezt a különleges turnét, utána pedig következhet az újabb 100 remek könyv! 

1. Melyik könyv tetszett a legjobban a 99 turnés regényből? Vagy melyik 3? 

  Nehéz eldönteni, mert többet szerettem, mint három. Mindegyiket más miatt és lettek köztük "újraolvasósak" is. Nem bírom ki, hogy a három+1 választottamon kívül ne említsem meg Morgan Rice A varázsló gyűrűje sorozatát és Wendy Higgins angyalos sorozatát. Morgan Rice sorozatának ugyan nem én vagyok a célcsoportja, mégis teljesen elvarázsolta a bennem szunnyadó kisgyereket, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Könyvhéten se bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg a körülöttem állóknak, hogy mennyire imádom a sorozatot. :D Wendy Higgins angyalos sorozata pedig inkább a démonok és főleg Kaidan miatt fogott meg. 

A három választott:
1) Leigh Bardugo - Árnyék és csont: a világ különleges, a sztori nagyon érdekes, szerelmes vagyok Éjúrba és hát... szerelmes vagyok Éjúrba, ennyi. :D

2) Ben Brooks - Lolito: Nagyon bírtam a főhőst, Etgart. Szeretem az olyan karaktereket, akik nem normálisak és hülyeségeket csinálnak és van stílusuk, illetve pofátlanul, de humorral átlépik azokat a határokat, amiket amúgy általában nem szoktak az emberek átlépni. A könyv hihetetlenül szórakoztató volt, rengeteget nevettem rajta, de egy-két része meg is hatott, az elevenembe talált.   

3) Anthony Ryan - A Vér éneke: Ez tipikusan az a könyv, ahol a szerencsétlen gyerek főhőst még az ág is húzza, de brutális átalakuláson megy át és nagyágyú lesz belőle. Imádom az ilyen sztorikat, mert azt tanítják, hogy minden rossz helyzetből van kiút. Emellett a könyv világát, az író stílusát és a sztorit is nagyon megszerettem. Hiába egy féltégla, egy percig sem unatkoztam rajta, sőt! Nem bírtam letenni!  

3+1) Jus Accardo - Touch - Érintés: Az X-menhez hasonló sztorik a gyengéim, bírtam a főhős lányt is, pedig ez nálam nagy szó. A sztori és a világ elnyerte a tetszésemet, a két pasi (Alex és Kale) pedig a fiktív szerelmek listájának dobogósai lettek.


2. Ki volt a legszexibb karakter a 99 történetből? 

  Fogalmam sincs, de tényleg! Egész háremet tartok. :D Szerelmes vagyok Éjúrba (Árnyék és csont), de nem rúgnám le magamról Kaidan Rowet (Angyali szövetség) sem, illetve Alexre és Kale-re (Touch) se unnék rá egy jó darabig.

3. Változtak a blogolási szokásaid a Blogturné Klub miatt?

  Igen, előnyére és egyben hátrányára is. Egyfajta keretet ad a hobbimnak az egész, mert a lustaságomat félre kell dobnom és meg kell írnom a posztot, nem tudok kifogásokat gyártani magamnak. Ennek örülök, mert rendszeresen olvasok és posztolgatok, komolyabban veszem a hobbimat és kitartó lettem. Az extrák miatt pedig van utóélete is a könyvnek, mármint nem csak elolvasom, becsukom, megírom a posztot, hanem foglalkozok még vele egy kicsit. Fordítgatok interjúkat az íróval vagy saját magam csinálok karakterinterjút vagy valami érdekességnek nézek utána, szóval a könyvön túli, de ahhoz kapcsolódó dolgokkal is foglalkozom.
A hátrány viszont az, hogy nincs időm szöszmötölni a blog dizájnjával, egyéb extra vagy csacsogós posztokat sincs időm írni, a külföldi megjelenéseket már nem követem, illetve nincs időm egy csomó más könyvre, ami nem turnés, pedig van több száz itthon, ami olvasásra és posztra vár. Majd a késő nyári időszakban fogom mindezt pótolni.  

 4. Mi volt a legjobb dolog, ami a Blogturnénak köszönhetően megtörtént veled? És mi volt a legrosszabb? 

  Legrosszabb élményt nem tudok mondani. Talán annyi hátránya van az egésznek, hogy borzasztóan időrabló tevékenység és így háttérbe szorultak más dolgok, amik hiányoznak, de melyik hobbi nem időrabló, ha az ember szereti csinálni?

  A legjobb dolog maga a csapat és a közös munkálkodás. Jobban megismertem azokat a bloggereket, akiket addig csak névről tudtam beazonosítani és a közös tevékenység nagyon jól összekovácsolt minket csapattá. Valami klassznak lettem a része, sose érzem magam egyedül, mert mindig van valaki a közös csoportban, akivel akármiről lehet beszélgetni, nevetni vagy segítséget kérni, legyen az akár magánéleti gond vagy blogos probléma. A fura a furák között érzi jól magát, szóval jó helyre kerültem. :D

Az ilyen látványnál el is felejtem, hogy fáradt vagyok. :)

5. Mint kampányfőnök, melyik turné állt legközelebb a szívedhez?

  Az Anthony Ryan - A Vér éneke turné. Nagyon vártam már a magyar megjelenést és miközben a többiek olvasták a könyvet, olyan izgatott voltam, hogy mi lesz a véleményük, mintha én írtam volna a könyvet. Én szorgalmaztam a turnét is, így felelősnek is éreztem magam. Állandóan aggódtam, hogy mi lesz, ha mégse tetszik a csajoknak? Szidni fognak, mint a bokrot, mert a könyv ráadásul egy féltégla. De szerencsére mindenkinek bejött a sztori. :)

6. Miért jelentkeztél? Mi inspirált arra, hogy a klub tagja legyél? 

  Legfőképp azért jelentkeztem, mert nagyon elhanyagoltam a blogot és magát az olvasást is, nem voltam elégedett a hobbimmal. Blogos válságba kerültem, úgy éreztem, hogy nem sok értelme van csinálni, de aztán hiányozni kezdett, így új erőre kaptam. Nem akartam elveszíteni a kezdeti lelkesedést, kitartó szerettem volna maradni. Ezután nem sokkal jutott a fülembe a Blogturné Klub híre, így kapva kaptam az alkalmon, hiszen ez egy olyan lehetőség volt, amivel egyfajta keretet tudtam adni a blogolásnak. Láttam benne fantáziát az extrák és a nyereményjátékok szervezése miatt, úgy éreztem, hogy ettől nemcsak megmarad a kezdeti lelkesedés, hanem végre komolyabban is elkezdek foglalkozni a saját blogommal. Ez utóbbi a posztok számát tekintve megtörtént, de sajnos a kinézeten és a turnés/nem turnés könyvek arányán még nem sikerült javítanom. Rajta vagyok az ügyön. :D 

7. Hogyan változtak az olvasási szokásaid az eltelt idő alatt? 

  Többet olvasok, az tény. Rengeteget. Volt olyan hét, hogy négy könyvet is elolvastam, mindezt munkahely és suli mellett. Arról viszont nem beszélnék, hogyan is néztem ki egy heti nem alvás után. :D A Blogturné bebizonyította, hogy a "nincs időm olvasni" mondat egy nagy hülyeség. Ha az ember akarja, akkor van rá ideje: fürdés közben, fogmosás közben, hajszárítás közben, főzés közben, metrón állva a tömegben, a sorban állva a postán/pénztárnál, cipekedés közben, kávészünetben, lefekvés előtt, felkelés után, ülve/állva/fekve, sőt volt olyan, hogy edzés közben is. Még aközben is, hogy egy emberrel telefonon beszéltem, miközben egy másiknak válaszoltam a facebookon, egy harmadik pedig az ajtómban állt. Multifunkciós lettem és megtanultam zsonglőrködni a papírkönyvvel és az okostelefonnal. A könyvekre emlékszem, viszont arra, hogy mit beszéltem és írtam közben, arra nem, de nem jött panasz, szóval valószínűleg normálisan kommunikáltam vagy csak jófejek a körülöttem lévők. :D Viszont kevesebbet olvasok angolul, ez hiányzik nagyon.

8. Mi a legnehezebb dolog a blogturnézásban? 

  A határidőket tartani úgy, hogy az élet és a technika mindig közbeszól. A karma engem különösen szeret, nem is értem, hogy miért pont én vagyok a rajongása tárgya, miközben én rühellem. Mindig akkor talál meg valami vagy valaki, amikor nagyon nem kéne erőltetni. :D

9. Kaptál visszajelzést valamelyik posztod extra tartalmával kapcsolatban? 

  Igen. A Patrick Ness Soha nincs vége turné alkalmával karakterinterjút írtam extraként és nagyon jól esett, amikor egy másik tag megdicsérte, hogy mennyire jól eltaláltam a karaktereket és szórakoztató lett az interjú. Meglepődtem, mert hullafáradtan írtam meg pár perc alatt az egészet és én egyáltalán nem voltam vele elégedett. :D 

10. Mennyi időt vesz igénybe egy turnés poszt összeállítása? 

Változó. Alsó hangon egy óra, ha még extrát is készítek, akkor két vagy három óra is lehet. Bár az utóbbi időben kivontam magam az extrák alól, mert olyan tempóban nyomom az életem, mintha egy nap 36 órából állna, de még ez sem elég. :D Akarok egy időnyerőt!

11. Nem könnyű együtt dolgozni 21 nővel és egy pasival. Volt valami, ami kivágta a biztosítékot? 

  Nálam ugyan nem. :D Konfliktuskerülő ember vagyok, szeretem a békét és a nyugit, meg az összes tagot, szóval ha esetleg vita vagy feszkó van, akkor csak simán nem figyelek oda, vagy kihasználom a technika adta lehetőségeket és kikapcsolom a gépet/telefont, és inkább olvasok. Szóval elhúzok a tetthelyről és lemegyek alfába, jázminteával vagy zöld teával és nyugis zenével elvonulok a virtuális világtól, olvasni. A többiek meg leverekszik, amit le kell. Viccet félretéve, nem emlékszem olyan vitára, ami erősen károsította volna a csapatot. Általában kisebb nézeteltérések szoktak lenni, de azok is építő jellegűek és a nagyon húzós időszakban fordulnak elő. Mindenkinek szívügye a Blogturné Klub, szóval a jól működés érdekében mindenki eddig félre tudta tenni a problémákat.

12. Volt olyan turné, aminél utólag megbántad, hogy jelentkeztél rá? 

  Volt, persze. Inkább visszaléptem. Nem attól féltem, hogy 3 pontos lenne a könyv vagy túl negatív kritika születne, egyszerűen csak nem érte meg rápazarolni az időmet, miközben a nyakamon voltak a munkámban a határidők, a vizsgák, rengeteg hátralévő turnés könyv olvasása és posztok, illetve egyéb olyan dolgok, amik az élethez tartoznak. (Titeket is mindig a leglehetetlenebb időpontokban találnak meg a drámák és a fogfájás, vagy csak én vagyok ennyire peches? :D)

13. Számodra mi a legjobb része a blogturnénak? 

  A csapat, a könyvek, az írás, az extrák, a szervezés, a nyüzsi, az újdonságok, a nyereményjátékok, a kommunikáció olvasókkal/kiadókkal/blogosokkal. Szóval, minden. :D

14. Hogy látod a BTK-t 5-10 év múlva? 

  Élni fogok még akkor? O_o Komolyan kérdezem. Az ereimben vér helyett kávé folyik, szóval a vércsoportom Arabica lett nullás helyett, az alvásról tudom, hogy létezik, de én nem igazán gyakorlom. Azt se tudom mi volt öt perce és mi lesz öt perc múlva. :D 

15. Volt-e olyan könyv, aminek a turnéján szinte minden blogger részt akart venni? Amiért majdhogynem ölre mentetek? 

  Biztos volt ilyen, de mivel alapjáraton konfliktuskerülő ember vagyok, vagy nem tudok róla, vagy már elfelejtettem. Én biztos, hogy nem mentem ölre, általában átengedtem másnak a lehetőséget. Volt bőven más olvasnivalóm. Ha meg sajnáltam is, hogy kimaradok belőle, később megvettem azt a könyvet vagy meg fogom venni.  

16. A 99 turnés könyv írója közül ki az, aki a legnagyobb hatást tette rád, akinek a stílusa a leginkább tetszett? 

  John Steinbeck, mert nagyon sok írástechnikai dolgot el lehet tőle lesni. Katja Millay olyan szépen ír, hogy szinte minden második mondatot ki tudtam volna idézni a Nyugalom tengeréből. David Benioff a Tolvajok telével örökre belopta magát a szívembe. Ben Brooks pedig nagyon nagy arc! Nekem nagyon bejött a humora és a stílusa.

Ben Brooks


17. Ki az a bloggertársad, akit a legkevésbé ismersz? 

  Könnyebb felsorolni azokat, akiket nagyon jól ismerek. :D Toffyval és CB-vel napi szinten beszélek, ők még a magánéleti dolgaimat is betéve tudják, még bulizni is együtt járunk. A Kpop és az ázsiai kultúra iránti érdeklődés (főként Kim JaeJong - a legszebbnek tartott ázsiai művész iránti rajongás, khmmmmm) nagyon jól össze tudja hozni az embereket. :D

  A többieket is ismerem szegről-végről, molyról vagy pedig azért, mert a blogger körökben már eleve találkoztunk virtuálisan vagy összefutottam velük valamilyen könyves eseményen.

  A legújabb ismertségem MediaAddict Tibi, talán őt ismerem legkevésbé, de már ígértem neki sütit, szóval ez egy szép barátság kezdete. :D

 18. A 99 turnés könyvből melyik szereplő hasonlít rád leginkább? És kinek a bőrébe bújnál legszívesebben? 

  99 turnés könyvet nem olvastam még el, de abból a 33-ból, amiket igen, szerintem nincs olyan, aki hasonlítana rám. De jó barátnőm lehetne Dez a Touchból vagy Evie a Paranormalcyból.

Senkinek se bújnék a bőrébe. Klasszul hangzik a sok szupererő, meg a jó pasik, de van elég bajom a saját világomban is, a halálnak lenne kedve egy apokalipszisban részt venni, rohangálni egy csúnya, gonosz főellenség elől, vagy szenvedni és drámázni vagy éppenséggel rosszfiúkra vadászni. ALUDNI akarok végre! Fáradt vagyok ezekhez, na. :D Ott vannak a karikák a szemem alatt ---->

19. Ebből a 99 könyvből, amit olvastál, azok közül melyik karaktert gyűlölted a leginkább?

  Gyűlölni csak akkor tudnám bármelyiket is, ha előtte szerettem, de nem kukacoskodok. :D Inkább semlegesnek mondanám vagy max. idegesítőnek némelyik karaktert. Kennedy vágta ki nálam a biztosítékot a Törhetetlenből, az IQ betyárokkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni. 

 20. Műfajt tekintve elég sokrétűek az olvasmányok a BTK-n belül. Mi az a műfaj, amit a leginkább kedvelsz? Azon belül mi alapján szelektálod a könyveket - mi alapján választod ki, mi az, amit olvasol és mi az, amit nem?

  Ez ugyanúgy működik nálam, mint egy könyvesboltban vagy az online vásárlásnál. Megnézem a kínálatot, a borítót, elolvasom a fülszöveget, megnézem a goodreads értékelést, pár ember véleményébe is beleolvasok az oldalon, (mindig elolvasok legalább két negatív és két pozitív véleményt). Ezek után vagy érzem, hogy el akarom olvasni, vagy nem.  Sok választási lehetőség van, néha túl sok is, így rangsorolok és sokszor le is mondok könyvekről.

  Műfaj szempontjából eléggé csudabogár vagyok. Minden műfajt kedvelek, így teljesen hangulatfüggő, hogy éppen mit választok. Többségében YA könyvekkel turnézunk, de mivel nincs kimondott zsánerem, ezért néha hiányolok más műfajokat is. Én vagyok azon tagok egyike, aki ezerrel próbálja benyomni a high és hard fantasyt, a szépirodalmat, a krimit, sci-fit. Viszont a szerelmes sztorikra sose jelentkezem, az az egy műfaj van, amit nagyon nem bírok, átadom másoknak a terepet. Szerencsére elindult egy szál a YA és az NA regények mellett más műfajok irányába, szeretném, ha a többi műfaj is legalább ennyi szerephez jutna, de még dolgozunk rajta. Szerencsére akadnak társaim is ehhez a tagok között.

21. Ki az a bloggertársad, akivel a legszívesebben találkoznál személyesen - azok közül, akikkel eddig még ez nem történt meg?

  Mindenkivel. Bírom a csapatot. :)  

22. Mennyi blogturnén vettél már részt?

  Ha jól számoltam, akkor 33.
_______________________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

 a Rafflecopter giveaway
_______________________________________________________________________________________________
A többiek

Book Heaven * Kristina blogja 

_______________________________________________________________________________________________

2014. július 6., vasárnap

Joss Stirling - Storm és Stone

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Joss Stirling - a Lélektársak sorozat szerzője - egy újabb regénye, a Storm és Stone. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Raven izgalmas kalandját! 

  2014. július 3-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Joss Stirling - Storm és Stone 

Miért pont ez? Stirling első sorozatáról nagyon sok jót hallottam, így nem volt kérdés, hogy "megismerkedek" vele. 

Fülszöveg: Az előkelő bentlakásos iskola borostyánnal borított falai között korrupció, botrány és egy összeesküvés baljós hálózata rejtőzik. 
  Az Amerikából jött Raven Stone-nak feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Először is ott vannak a titokzatos eltűnések. Aztán a tanárok hazugságai. És most pedig a halálos fenyegetések… 
  A nyugtalanító történéseket csak tovább bonyolítja a rejtélyes Kieran Storm feltűnése, akinek nemcsak az agya penge, de a teste is döglesztő. Raven érzi, hogy beleszeret a fiúba, de megbízhat olyasvalakiben, akiről szinte semmit sem tud? 


Vélemény: Tudom, hogy már ki kéne belőle nőnöm (meg sok minden másból is), de még mindig nagyon bírom a bentlakásos sulis sztorikat, főleg, hogyha valami rejtély húzódik meg a falak között. Joss Stirlingre is kíváncsi voltam, mert a Lélektársak-trilógia jó kritikákat kapott. Én még nem olvastam, de már a polcomon csücsül a sorozat és így látatlanban is szeretem. Stirling stílusa megtetszett, a könyv olvasmányos és pörgős volt, bár az élményen egy kicsit rontott, hogy hiányoltam a megfelelő fordítást és a szerkesztés se volt a toppon. De ettől függetlenül szerettem a könyvet, jókat nevettem rajta és nagyon lekötött a nyomozás szál. A könyv második fele és a vége pedig nagyon pörgős, izgalmas és vicces is volt, amit imádok a krimik esetében. 

  A fülszöveg alapján nem erre a sztorira számítottam és nem ilyen karakterekre, így meglepetésként ért, hogy egy erős lány karakterrel találkozom, akinek nagyon jó öniróniája is van. Raven egy belevaló kiscsaj, így már a könyv elején tudtam, hogy jóban leszek vele. A nagyapjával való kapcsolata és a nagyapa karaktere pedig szívmelengető volt, én mindig is hiányoltam egy ilyen kapcsolatot a nagyszülőkkel, de Raven meg a szüleimmel való kapcsolatomat irigyelné, ha élő karaktere lenne, mert neki meg ez nem adatott meg. Raven még azért is nőtt a szívemhez, mert mindig is az ilyen szerencsétlen sorsú karaktereket bírom jobban. Bőven kijutott neki is a szemétségből, nem kímélte a sors, de jó példát mutatott a hidegvérével és azzal, hogy nem adta fel a harcot. Hiába szekálták a társai, tudta, hogy mikor álljon ki magáért és tudta, hogy mikor húzódjon inkább a háttérbe.

  Azért kezdtem Raven karakterével, mert a könyv is inkább az ő szemszögéből íródott és vele kezdődik minden. Egy darabig nem is tudtam eldönteni, hogy a könyv milyen jellegű lesz, szeretem-e majd vagy sem, mert az ígért nyomozás szál nehezen indult be. Ott volt a háttérben, de igazán csak a könyv második felétől lehetett igazán értékelni. A könyv első felében inkább ismerkedés volt a karakterekkel és elindult a szerelmi szál. A táncos jeleneteknél olyan hangulata volt a könyvnek, mint a Step up filmeknek, így egy kicsit összezavarodtam, hogy mit is olvasok épp. Bár bírtam Ravent, de ha nem lett volna Kieran és Joe, akkor nem kötött volna le annyira a sztori. A regény legnagyobb erőssége ez a két karakter volt számomra és a nyomozás szál. A szerelmi szál túl gyors volt, de lehet, hogy én vagyok lassú. Nekem ez a "pár nap alatt barátok leszünk, majd rögtön szerelmesek" nem jön be. 

  Kieran és Joe a megtestesült fiatal Sherlock és James Bond. Kieran piszok okos, Joe pedig sármos, már amennyire egy fiatal srác az lehet. Mindig is az okos pasik voltak a gyengéim, így Kieran a bennem mélyen lakozó tinit már az első percben elcsábította. (Lehet, hogy mégse volt gyors az a szerelmi szál?) A Raven által ráragasztott becenevet szintén rögtön megszerettem, pedig így sincs rossz neve a srácnak. Kieran egy kicsit antiszoc, nem pazarolja az idejét felesleges dolgokra, mindig agyal valamin. Az ő karakterét nagyon jól ellensúlyozta Joe, aki viszont egy igazi csábító és jó társasági ember. Jó nyomozópárost alkotott így a két srác, és ezt a különbséget megfelelően ki is használta az írónő. Annak ellenére, hogy Kieran antiszoc, egy idő után mégis róla tudunk meg többet, ami a karakter előnyére vált. A személyes története meghatott és emiatt végleg megszerettem a karakterét és felejthetetlen lett.

  Kieran és Joe mellett a nyomozás szál volt az, ami igazán lekötött. Bár egy kicsit túl nagy falatnak tartottam a nagyágyúkat és a korrupciós témát egy tiniregénybe, hiszen az ilyen nagyszabású nyomozások nem gyerekek kezébe valók, de a végére egész jól kihozta belőle az írónő, amit ki lehetett. Kémkölykök utóérzésem van. 

  Összességében bírtam a könyvet, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Kieran nagyon-nagy kedvencem lett és a nyomozás szálat is nagyon szerettem, mert izgalmas és érdekes volt, főleg a könyv legvégén. Kieran és Joe miatt nem bántam volna, ha még vár rám pár kötet.  
________________________________________________________________________________________________
Történet: 4,5/5 pontból
Tetszett: a nyomozás szál
Nem tetszett: a szerelemi szál túl gyors volt
Kedvenc: Kieran
Fordította: Kiss Enikő Hajna
Oldalszám: 328 oldal
Kiadó: Manó Könyvek
Megjelenés: 2014
________________________________________________________________________________________________ 
Nyereményjáték 

  Mostani játékunk során a nyomozásé lesz a főszerep! Ha velünk tartotok, Ti magatok is vérbeli detektívekké válhattok, ráadásul 2 szerencsés játékos gazdagabb lehet egy Storm és Stone könyvvel is. 

 Egy bűnöző menekülés közben elhullajtott néhány aktát, melyen híres könyves és filmes detektívek, ügynökök, kémek és nyomozók legfőbb ismertetői szerepelnek. Derítsétek ki, hogy kiket rejthetnek a leírások, majd ha már mindet megtaláltátok, azok segítségével rakjátok össze a bűnöző nevét, hogy minél előbb elkaphassuk őt.

Feladat: 
1) Lájkoljátok a Manó Könyvek és a Blogturné Klub facebook oldalát. 
2) Találjátok ki, kiket rejtenek a leírások, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Mindegyik mező kitöltése kötelező!) 
3) Töltsétek ki a közös blogon található keresztrejtvényt, hogy a pirossal jelölt fősor kiadja a bűnöző nevét. Ezt a nevet pedig írjátok be a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe. (Kötelező!)
4) A hiányzó betűket a közös blogon keressétek. 

 Nyomozásra fel!


 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________ 
A turné többi állomása

07/03 MFKata gondolatai 
07/04 Kelly Lupi olvas 
07/05 Roni olvas 
07/06 Könyvszeretet
07/07 Zakkant olvas
07/08 Insane Life
07/09 Nem harap a...
07/10 CBooks
07/11 Deszy könyvajánlója
07/12 Dreamworld
07/13 Media Addict
________________________________________________________________________________________________ 

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...