A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Scolar Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Scolar Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 9., csütörtök

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában

Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.


 A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá! 

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában 

Miért pont ez? Imádom a misztikus sztorikat és fekete madár mániám van, szóval nem hagyhattam ki! 

Fülszöveg: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…

 „Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.” - Publishers Weekly 

Vélemény: Hjaj, ez de jó volt! Imádom a misztikus, szellemes sztorikat és most már megszerettem a háborús történeteket is, pedig azok eddig nem kötöttek le. Talán azért, mert sosem bírtam megemészteni azt a sok értelmetlen gyilkolást, a mocskot, a kínokat, a fájdalmat. A háború egészen más, mint egy sorozatgyilkosos sztori vagy egy horror. Cat Winters viszont pont azt ragadta ki a háborúból, ami leköti az ember figyelmét. Nem dobálózott évszámokkal, hadicselekkel, nem taglalta részletesen a háború eseményeit, hanem egy hétköznapi ember szemszögéből ragadta meg. Bár borzalmakról is írt, ennek ellenére "könnyebben emészthető" volt a regény háborús része. Mary Shelley-n keresztül nagyon jól megfogalmazta, hogy gyereknyelvre lefordítva valójában mennyire értelmetlen a háború. Fel is nevettem a megfogalmazáson és igazat adtam Mary Shelley-nek.

"Egyáltalán nem lennének háborúk, ha a felnőttek követnék a gyerekként megtanult szabályokat. Egy négyéves is látja, milyen ostobán viselkednek a felnőttek, ha gyereknyelven magyarázzuk el nekik a háború mibenlétét. Egy Németország nevű gyerek kötözködni kezdett a játszótéren, amibe beletartozott, hogy miközben bántalmazni akart egy Franciaország nevű gyereket, elagyabugyált egy Belgium nevű kislányt. Azután Anglia el akarta verni Németországot, hogy segítsen Franciaországnak és Belgiumnak, és amikor ez nem sikerült, áthívott egy Amerika nevű gyereket, és az emberek nekiláttak az ő püfölésének is." 

  A háborús részek inkább azokról az emberekről szóltak, akik nem harcoltak, hanem otthon maradtak, illetve azokról a katonákról, akik hazatértek és akiknek fel kellett dolgozniuk a háború borzalmait. Akik nem haltak meg, azok is örök életükre megnyomorodtak, végtagokat vesztettek el vagy a szemük világát vagy az ép elméjüket. A halál nem válogatott, elvitte a 18 éves katonát is. Mindemellett kitört a spanyolnátha és lavinaként söpört végig a világon. Hihetetlen mértékű pusztítást vitt véghez. Aki nem harcolt az is nagy eséllyel meghalhatott egy betegség miatt.  Az emberek akkori tudatlansága is borzasztó. Védőoltás még elvétve létezett, gyógymód nemigen volt, csak házi praktikákat ismertek (hagymaevés), amik sokszor nem voltak hatásosak. Akár napokon belül is belehalhatott valaki a spanyolnáthába. A betegség gyors lefolyása és a tudatlanság, illetve, hogy nem volt gyógymód, érthetővé tette, hogy az emberek miért is rettegnek annyira. A könyv hangulata emiatt is apokaliptikus volt.

  Ebben a világban marad egyedül a 16 éves Mary Shelley, amikor az édesapját elhurcolják és bebörtönzik. Eva nagynénjéhez utazik, hogy valahová tartozzon, valahol élni tudjon. Evahoz költözve arra is lehetősége lesz, hogy közelebb legyen szerelme, Stephen családjához, hogyha a fiúhoz magához nem is juthat közelebb. Stephen ugyanis a háborúban harcol és egy-két levélváltás a minden, amit megtehetnek. Egészen addig, míg Stephen szelleme meg nem jelenik Mary Shelley előtt. Lehetősége lesz kommunikálni Stephennel, akin mindenáron segíteni szeretne. A fiú nem lel békére és Mary Shelley ki akarja deríteni, hogy a fiú miért nem tud tovább lépni, mi tartja még itt. Meglepő dolgokra jön rá és addig nem hagyja abba a nyomozást, míg ki nem derít mindent. Engem nagyon meglepett ez a szál és végig izgatott voltam miatta.

  Az akkori tudatlansághoz és a halál közelségéhez egyenesen arányban társult egyfajta hiszékenység is. Az emberek figyelme és érdeklődése megnőtt a spiritizmus iránt. Egyre többen hinni kezdtek a szellemekben és abban, hogy eltávozott szerettükkel valahogy kapcsolatba tudnak lépni. Ismertté vált egy kutatás eredménye is, miszerint a halálunk után 21 grammal lesz a súlyunk kevesebb, ami a lélek eltávozását jelzi, tehát a lelkünk egy 21 grammnyi létező dolog. Divattá válik az is, hogy a csalók kihasználják ezt a hiszékenységet. Stephen bátyja, Julius is a csalók közé tartozik. Fényképészettel foglalkozik, így ebben az iparágban csal. Elhiteti az emberekkel, hogy képes lefotózni az eltávozottak lelkét, így közös családi fotót tud készíteni még akkor is, ha már nem él mindenki. Julius karakterét már a kezdetektől nem szerettem és csaló mivolta csak növelte bennem az ellenérzéseket. Irritált a karaktere és nem is éreztem fontosnak a jelenlétét, de természetesen jelentősége volt, mint ahogy az összes karakternek.

  Mary Shelley érdekes, szórakoztató és roppant okos karakter, leszámítva azt, hogy hisz a népi gyógymódokban. A szellemekben is hisz, de ez érthető és olvasóként nem is furcsálltam, ugyanis nem azzal a képességgel született, hogy kommunikálni tud a szellemekkel és nem is bolondult meg, nem divatból híresztelte, hogy képes kommunikálni Stephen szellemével. Mary Shelley-be belecsapott a villám és halál utáni élménye volt, majd visszatért az élők közé. Ez az esemény tette őt érzékennyé a szellemekre, emiatt volt képes Stephent is meglátni.

  Stephennel való szerelme nagyon lassan bontakozik ki előttünk és talán ettől is olyan szép ez a szál. Megismerjük az egész történetüket, levelekből és emlékekből és egyre jobban összefacsarodik a szívünk. Két, egymásnak tökéletes ember összetalálkozik, szerelembe esnek és egyszerűen nem képesek együtt lenni. Az élet és a halál sem engedi. Antiromantikus létemre ki voltam borulva és meghatott a szerelmi szál.

  A Fekete madarak árnyékában egy percig sem untatott, sőt! Mindig adott valami újdonságot, meglepetést vagy fordulatot. Az írónő nagyon jól összerakta az egészet, le a kalappal előtte. Éreztem a háború iszonyatát, a betegségtől való félelmet, az emberek butaságát, Mary Shelley kétségbeesését és kitartását, a szeretetet, a szellemeket. Magába szippantott és elvarázsolt a könyv. A hangulaton még az is dobott, hogy itt-ott régi képek szerepelnek a könyvben.

  Mary Shelley mellett még Eva, a nagynéni karaktere is említésre méltó. Nagyon bírtam a nagynénit, mert erős és vagány karakter volt, mindemellett végig megtartotta a nőiességét. Egy hadihajókat építő gyárban dolgozott, de mindvégig látni lehetett benne az annak idején tündöklő nőt, akinek nagyon fontos a szeretet és a család.

  A könyvet csakis ajánlani tudom, mert egyszerűen letehetetlenül jó volt és emellett nagyon érdekes is. Nem vagyok ijedős, de Cat Wintersnek sikerült elérnie, hogy párszor összerezzenjek. Eddig is fura áhítatos csodálattal és egyben félelemmel tekintettem a fekete madarakra, de ezek után már tuti, hogy nem tudok máshogy viszonyulni hozzájuk.

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Eva, Mary Shelley
Tetszett: az egész! Kimondottan tetszett a misztikus szál és a háborúval kapcsolatos részek.
Nem tetszett: -
Fordító: Simonyi Ágnes
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Scolar Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________  
  Blogturné extra
A spanyolnátha

A spanyolnátha 1918 és 1919 között pusztított. Világméretű járvány volt, a legdurvább becslések szerint 100 millió ember lelte halálát a betegség miatt. Többen haltak meg a járványban, mint a háborúban. Az emberi történelem során ez a járvány a csúcstartó, ami az elhalálozások számát illeti. Háborús járványnak is tartották, pedig olyan országokban is lesújtott, ahol nem volt háború.

A betegség elnevezése onnan ered, hogy az influenza vírusról először Spanyolországból lehetett hallani, mert semleges ország lévén, az ottani cenzúra enyhébb volt. A betegség felbukkanása és eredete azonban ismeretlen. 

  Hatékonyságát a gyors mutációnak köszönhette, mert szinte lehetetlenné vált a gyors védekezés. Meglepő módon a 20-40 korcsoportot tizedelte a legjobban, mert az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést és elpusztította a tüdőszöveteket. A legtöbben nem magába az influenzába haltak bele, hanem a szövődményeként fellépő tüdőgyulladásba. A tünetek: hirtelen felszökő láz, hidegrázás, heves fejfájás, végtagi fájdalom, köhögés, torok érzékenysége. Gyakori volt az orrvérzés is, illetve a tüdőgyulladás is vérzéssel járt. A bőr is kékesfekete árnyalatot vett fel, ami az oxigénhiányt jelzi.

  Egyes kutatók kételkedtek abban, hogy vírusról volt szó, inkább tüdőpestisre gyanakodtak, de 1933-ban sikerült azonosítani a betegséget. Ma a madárinfluenzához hasonlítják. 

  Védekezni népi gyógymódokkal próbáltak, továbbá karanténnal. New Yorkban betiltották az utcán a köpködést és pénzbírságot szabtak ki, ha valaki mégis ellenszegült. Több városban maszk viselését írták elő. Aki túlélte a spanyolnáthát nem épült fel teljesen. Hosszútávú hatása volt, hogy a betegek neurológiai tünetekkel küszködtek. Megnőtt az agyhártyagyulladás gyakorisága is, ami alvásrohamokat, aluszékonyságot és a Parkinson-kórra jellemező tüneteket okozott. 

____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

 A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki. A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki.

Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!

heves magyal (étel)

Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk. 

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
További állomások 

10/01 Zakkant olvas
10/03 Deszy Könyvajánlója 
10/06 Always Love a Wild Book
10/09 Könyvszeretet
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld
10/15 Nem harap a...
____________________________________________________________________________________  

2014. szeptember 29., hétfő

Rainbow Rowell - Eleanor és Park

A Scolar Kiadó jelenteti meg október 9-én Rainbow Rowell: Eleanor és Park című könyvét, mely a külföldi debütálása óta eltelt másfél év alatt számos díjat besöpört, többek között első lett a Goodreads 2013-as szavazásán a Young Adult Fiction kategóriában, ugyanezt elérte az Amazon éves összesítésén is. Fiatalok százezreinek lett a kedvence ez a történet, melyet most 12 állomáson keresztül mutatunk be a blogturné keretein belül. Érdemes követni a turnét, a játék könnyű lesz, megnyerhetitek a Scolar Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét! 


Rainbow Rowell - Eleanor és Park 

 Miért pont ez? Megfogott a fülszöveg.

Fülszöveg: Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják. 


Vélemény: Bár nem szoktam romantikus regényeket olvasni, mert nem a stílusom, de ezzel a könyvvel most kivételt tettem. Megfogott a fülszöveg, pontosabban az utolsó mondata. Az első szerelemnek nagyon nagy jelentősége van az ember életében, még az olyanoknak is, mint én, aki már-már antiromantikus. :D Az első szerelmet sosem felejtjük el, az első szerelem meghatározza a további életünket. Ez az egyik első érzelem, ami annyira felkavar minket, hogy teljesen más irányba viszi el a jövőnket, megváltoztat minket. Alakítja a személyiségünket, az élethez és másokhoz való hozzáállásunkat, a terveinket, az elvárásainkat. Arra késztet minket, hogy elhelyezzük magunkat valahol a világban, hogy jobban megismerjük önmagunkat. És a legfontosabb, hogy tanulunk belőle. Mindig tanulunk belőle valamit, akár rossz vége lett, akár jó. Kevés embernek adatik meg, hogy az első szerelme legyen egyben a legutolsó is, és ez a tény még őrültebbé teszi az érzést. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen "első szerelmes" történetet kapok, mert azt még én is elismerem, hogy az első szerelem szép. 

Ezen a könyvön is felháborodtam és vérig sértődtem. Komolyan mondom, betiltanám a függővéget, annak ellenére, hogy nagyon hatásos. Ez a könyv annyira jó volt, hogy nem tudom elviselni, hogy függővége lett. Az írónő ugyan ígéri a folytatást, de kétségbe vagyok esve, hogy mi van, ha meggondolja magát? Mi van, ha történik vele valami és nem tudja megírni a folytatást? Így nem lehet ennek a könyvnek vége! És mégis, így volt jó. Ettől még jobban ütött az egész történet. Mint ahogy a szereplők sem tudják, hogy mi vár rájuk a jövőben, úgy mi sem tudjuk sosem. Az egész könyv olyan volt, mintha én is azon a buszon ülnék és két mögöttem ülő beszélgetését kihallgatnám. Először csak bele-, belehallgatok, aztán egyre érdekesebb lesz. Nyújtózkodni és fülelni kezdek, majd pofátlanul már oda is fordulok, a végén pedig már szinte az ölükben ülök és kiabálok, hogy meséljenek már gyorsabban és gyerünk már, tudni akarom a végét a sztorinak! De aztán le kell szállnom és mivel nem ismerem a mögöttem ülőket, sosem tudom meg a sztori végét. Talán csak akkor, ha véletlenül megint együtt utazunk és hajlandók nekem elmesélni.

 Eleanor és Park története teljesen kifacsart érzelmileg, és ezt jó értelemben mondom. Ez is tipikusan olyan szerelmi történet, ahol nem a külső a lényeg, hanem az érzelmek, maga az ember. A média ezerrel nyomja az arcunkba a tökéletes férfit és a tökéletes nőt, állandóan arra sarkall, hogy vedd meg ezt, mert jobb/szebb/csinosabb/vonzóbb stb. leszel tőle, de arról már mély hallgatás van, hogy emellett jó ember leszel-e, kedvelhető, vidám, jó lesz-e a kisugárzásod, szórakoztató leszel-e vagy egyáltalán boldogabb. Ez jelenik meg a YA regényekben és a legtöbb romantikus könyvben és filmben is. Persze, hiszen jobb érzés két dögös színész sztoriját végignézni, mint két átlagosét, de hiteles az nem lesz. Mű lesz az egész. Pont ezért borzongok a romantikus műfajtól. Sablon, sablon hátán és semmi érdekes nincs a sztorikban és a karakterekben. 

Rowell viszont két teljesen különböző és a mai trendnek teljesen nem megfelelő ember tett meg főhősnek. Átlagosnak nem mondanám őket, mert Park félvér, Eleanor pedig természetes vörös, ami megint csak ritkább. De az amerikai sztenderdnek megfelelően ők a lúzerek, akiken egész álló nap poénkodni lehet, akiken le lehet vezetni a hormontúltengést és az összes tinikori zavart. Pont emiatt voltak érdekesek a karakterek. Engem nem köt le a focicsapat ostoba kapitányának és a pomponcsapat nyávogó vezérének üres és művi kapcsolata. Engem mindig is az kötött le, hogy a szegény kis srácnak ott a könyvtár sarkában lesz-e valaha barátnője, ő is meg tudja-e tapasztalni, hogy milyen a szerelem. Hogy annak a ducibb lánynak, aki mindig előnytelenül öltözik, mondja-e majd valaki, hogy szép, szórakoztató és kedves? Rowell pont ezt a sztorit írta meg, amiért örökre hálás leszek neki. 

 Hálás leszek neki azért is, mert az egyik legszebb módon hozta össze a szereplőket. A szerelem nem úgy működik, hogy meglátom és bumm, eltalál Ámor nyila vagy valami. Amikor ezt érezzük, az hamis. Ez csak annak az ígérete, hogy bele tudnánk valakibe szeretni és hogy tombolnak a hormonjaink vagy hogy pozitívan reagálunk valakire, akivel majd később kialakulhat a szerelem, a kötődés és a ragaszkodás. Rowell is ezt hangsúlyozza a szereplők szájába adott mondataival. A szeretlek nem egy cukros valami, a szeretlek, az kötődés, elfogadás, ragaszkodás és ösztönzés. Ha szeretünk és szeretve vagyunk, az arra ösztönöz minket, hogy jobbak legyünk és azok is leszünk, mindenféle tévéreklám és termék nélkül. Nem a rózsaszín felhőtől leszünk boldogok, hanem attól, hogy van kihez tartoznunk és valaki tartozik hozzánk. Van valaki, akinek úgy vagyunk a legjobbak, ahogy vagyunk és ő is úgy felel meg nekünk, ahogy van. Eleanor és Park ezeket éli meg és ettől annyira szép a kapcsolatuk. Egy ilyen kapcsolat pedig pont olyan lassan, apró lépésenként alakul ki, ahogy Rowell bemutatta. Esküszöm, hogy szerelmes lettem a szerelmükbe, amíg a könyvet olvastam. 

De az élet nem csak a szerelemről szól és szintén keveseknek adatik meg, hogy ne legyen valami gáz a családi életükben. Olyan szerintem nincs, hogy valakinek száz százalékosan rendezett legyen a családi háttere. Ahol már egynél több ember van, ott probléma és súrlódás is van. A főhőseink családi élete egyáltalán nem egyszerű. Főleg nem Eleanoré. Az anyát, úgy, ahogy volt, elítéltem. Igenis az ő felelőssége volt annyi gyerekkel, hogy milyen életet választott. Eleanor, a legidősebb lévén jobban fel is tudta mérni ennek a pokolnak a lényegét, és együtt tudtam vele érezni. Valamikor viszont haragudtam rá, mert ő sem hozott meg jó döntéseket vagy nem voltak megfelelőek a gondolatai. Vagy mégis? Vajon mikortól számítunk önzőnek? Vajon minden esetben elítélendő, ha valaki önző? Van olyan, hogy jól teszi valaki, ha önző? Önvédelemből lehet valaki önző? 


A könyv azon túl, hogy iszonyatosan jó olvasmány, végigvisz egy érzelmi hullámon, elgondolkodtat és emlékeket hoz fel. Mesél és tanít is. Többek között azt is megtanítja, hogy a szerelem képes megmenteni az embert. Nagyon szerettem minden egyes percet, amit az olvasásával tölthettem. A stílus, a fogalmazás, a történet, a karakterek, a rengeteg popkulturális utalás, egyszerűen minden a helyén volt. Idősebb fejjel kimondottan élveztem ezeket az utalásokat, mert még én pont az a generáció vagyok, ahol még nagyon hatott a 80-as évek, de már kezdődött a "modernizáció". Olyan emlékeket hozott fel a könyv, amikre szívesen emlékszem. (Elemes magnó az osztálykiránduláson hatodikban, hetedikben a rádióból vettük fel a számokat, nyolcadikban már cd-t hallgattunk, de még hatalmas kollekciónk volt magnókazettákból és a ceruzával egyenesítettük ki a szalagot.) Aki viszont már fiatalabb és nem tapasztalhatta meg ezeket, az is át tudja érezni a hangulatát, mert Rowell tesz róla. Nagyon jó hangulatot tud teremteni és olyan a stílusa, hogy szinte nem tudod letenni a könyvet. 

Ez a könyv egy musthave darab! Már alig várom, hogy újraolvashassam, amit párszor meg is fogok tenni, amíg nem jön a folytatás. 

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Eleanor, Park
Tetszett: az egész!
Nem tetszett: na jó, a függővég akármennyire is ütött, akkor sem bírom a függővégeket
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes
Kiadó: Scolar Kiadó 
Megjelenés: 2014.10.06.
____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

  A regényben sokat szerepel az X-MEN képregény, a nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. Minden állomáson a játék leírása alatt/mellett találtok egy-egy szereplőt. Fel kell ismernetek a kép alapján a karaktert és beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Magyar és angol neveket is elfogadunk. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A sorsolás után e-mailt kapnak a nyertesek, akiknek 72 órájuk van emailben válaszolni, ennek hiányában új nyertest sorsolunk.



 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
További állomások 

09/25 Kelly és Lupi olvas 
09/26 CBooks 
09/27 Angelika blogja 
09/28 Bibliotheca Fummie 
09/29 Könyvszeretet
09/30 MFKata gondolatai
10/01 Deszy könyvajánlója
10/02 Always Love a Wild Book
10/03 Nem harap a..
10/04 Media Addict
10/05 Zakkant olvas
10/06 Dreamworld
____________________________________________________________________________________  

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...