2014. augusztus 24., vasárnap

Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a véletlen című regénye, a Véletlen sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden felkavaró életét! 
  2014. augusztus 15-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen

Miért pont ez? Bár az NA könyveket még mindig nem sikerült megszeretnem, azért néha elkalandozok a műfaj felé. Kaydenék sztorija már egy ideje várólistás volt nálam a fülszöveg miatt, így a magyar megjelenés miatt előrébb hoztam a listán.

Fülszöveg: Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse. Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti. Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre. 

Vélemény: Az NA változatlanul nem az én műfajom, pedig istenbizony, hogy próbálok megbékélni vele, mert körülöttem annyian szeretik, hogy már furának érzem magam köztük. A műfaj elemzésébe nem megyek bele és nem sorolom fel az ellenérveimet, mert ez a poszt nem erről szól, de nem tudom elkerülni, hogy néhány dolgot ne emeljek ki, ami borzasztóan zavar az ilyen jellegű könyvekben.

  Jessica Sorensen stílusa és írásmódja egyáltalán nem rossz. Sőt! A könyv nagyon olvastatta magát, tetszett, hogy váltott nézőpontot használt és magát a sztorit is korrektül írta meg. A karaktereivel sem volt bajom, Sethet egyenesen imádtam. Nekem nem is a szerelmi szál tetszett a legjobban, hanem Seth és Callie barátsága és a listájuk. Mindenkinek kívánok egy ilyen barátot, mint Seth. A srác felért egy önbizalom tréninggel vagy egy védőangyallal. Nagyon bírtam, hogy minden fejezet címe a lista valamelyik pontja volt, ez megadta az alaphangulatot a következő jelenetekhez. Sokszor már alig vártam, hogy végig tudjam olvasni az adott fejezetet, mert a fejezetcím, a lista egyik pontja vicces vagy sokatmondó volt.

  A szerelmi szál aranyos volt és szurkoltam a hányattatott sorsú hőseinknek, hogy összejöjjenek és megleljék végre a boldogságot, de jobban értékeltem a barátság szálat, pedig pont fordítva szokott lenni. Seth és Callie kapcsolata miatt érte meg elolvasnom ezt a könyvet és ha a későbbiekben bárkinek is beszélni fogok a könyvről, tuti, hogy azt fogom mondani, hogy egy szép barátság története, nem pedig azt, hogy egy szép szerelem története.

  A könyv hangulata nyomasztó és vicces is egyben. Nem tudom, hogyan sikerült megoldania az írónőnek, de működött ez a két hangulat együtt. Hol nagyon nehéz volt a történet, hol pedig nagyon könnyed. A könnyedség leginkább Sethnek köszönhető. Az ő karaktere bájolt el. A könnyedség mellett viszont súlyos dolgok voltak a háttérben, ami megfeküdte a gyomromat. Úgy vettem észre, hogy egyenesen divat lett vagy egy alapkellék, hogy a főhősök nem lehetnek lelkileg egészségesek. Egyikőjük sem, mert ugye, ha az egyik sérült, akkor csak olyan értheti meg őt, aki szintén szenvedett már elég sokat. Ráadásul többnyire nem szerelmi csalódások húzódnak meg a háttérben, hanem nagyon durva és erőszakos dolgok. Ehhez képest, ahogy hirtelen egymásra találnak az ilyen főhősök, számomra mindig nagyon gyorsan változnak meg. Aránytalannak tartom a múltbéli szenvedések és a kivirulások gyorsaságát. Itt is Callie számomra nagyon gyorsan lett csivitelő kismadár és főleg akkor éreztem gyorsnak a tempót, amikor végre kiderült, hogy mi is történt vele.


  Persze, a bántalmazásról és a rossz dolgokról is beszélni kell. Emberek vagyunk és nincs olyan, hogy valakinek ne legyen valami rossz tapasztalata, ami nyomott hagyott benne, vagy nincs olyan jelenleg is létező terhe, amit ne cipelne, de a témának szerintem máshol van a helye, nem egy NA könyvben. Az NA könyvek alapja a szerelmi szál és a lényege, hogy mikor fekszik le végre egymással a két főhős. (Megjegyzés: eddig véletlenül csak olyan NA került a kezembe, ami erről szól.) Egyszerűen nem tudom összeegyeztetni ezt a két stílust, a bántalmazást és a tinik közti szexet, meg szerelmet egy regényen belül. Szerintem nem kéne egy lapon említeni őket, mert nem összetartozó dolgok. Talán ezért is nem kedvelem a műfajt, illetve azért sem, mert úgy érzem, hogy a műfaj írói nem képesek egy egyedi sztorit összehozni a szerelmi és szex szál mellé, hanem megoldják csak annyival, hogy a bántalmazás témát előrángatják körítésnek. Az NA regényeket sokkal sablonosabbnak érzem, mint a YA regényeket. Ezzel nem is lenne gond, ha ugyanúgy elszórakoztatnának, de nekem sajnos hiányzik a lényeg, a történet, ami magával ránt. A bántalmazás témája meg valljuk be őszintén, nem egy történet, nem is felemelő és nem is könnyed, nem kapcsolja ki annyira az embert.

  Összességében, a műfajtól való berzenkedésem ellenére, Seth és Callie barátsága miatt érdemes elolvasni, mert a kapcsolatuk megmutatja, hogy mennyit is tud számítani egy erősebb és pozitív egyéniség a környezetünkben, ha mi gyengék vagyunk.
________________________________________________________________________________________________
Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Seth
Tetszett: A "bakancslista"
Nem tetszett: A "szereplők vacak múltja" kártya kijátszása. Megint.
Fordító: Komáromy Zsófia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014 ősz
________________________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

Callie és Seth listát vezet olyan dolgokról, amiket muszáj megtenniük, még akkor is, ha az adott feladat megrémíti-, esetleg undorítja őket, vagy képtelenségnek tűnik számukra. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, mik is ezek a próbatételek. A nyeremény ezúttal sem marad el! Ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike. 

Feladat: 
1. Lájkold a Vörös Pöttyös? Szeretem. és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!) 
2. A kiemelt betűk segítségével találd ki, mi is Callie és Seth aznapi feladata. (Kötelező!) 
3. Próbáld ki! Némelyik pont remek móka vagy bátorságpróba gyanánt szolgál. Ha van kedved, próbáld ki, és örökítsd meg a pillanatot, a képet pedig extra pontokért linkeld be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (NEM kötelező!) 
4. A kiadó csak Magyarország területén belül postás (megjelenés után). 
5. Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________
 A többi állomás

08/15 Dreamworld 
08/16 Angelika blogja
08/17 Kristina blogja
08/18 Kelly Lupi olvas
08/19 CBooks
08/20 MFKata gondolatai
08/21 Nem harap a...
08/22 Deszy könyvajánlója
08/23 Zakkant olvas
08/24 Könyvszeretet
08/25 Media Addict
________________________________________________________________________________________________

2014. augusztus 18., hétfő

Kim Harrington - A hatodik érzék (Clarity 2.)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Kim Harrington Perception - A hatodik érzék című regénye, a Clarity sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Clarity legújabb rejtélyekkel teli kalandját! 
  2014. augusztus 14-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Kim Harrington - A hatodik érzék (Clarity 2.) 

Miért pont ez? Szerettem az első részt és szeretem a krimiket is, legyen az akár tiniknek szóló, akár klasszikus, akár modern, szóval nem volt kérdéses, hogy a folytatás is a kezembe kerül majd.

Fülszöveg: Mindenki hallott már Clarity „Clare” Fernről. A suliban is jól ismerik, ő a tisztánlátó lány, akinek elég csak megérintenie egy tárgyat, és rögtön emlékképek törnek rá a múltból. Csakhogy Clare egyáltalán nem akarja celebként ünnepeltetni magát. Jobban szeret a háttérbe húzódva csendesen szemlélődni. Különleges képességét nem váltja aprópénzre. Valaki azonban Clare nyomába szegődik, csábító üzenetekkel és ajándékokkal halmozza el, ahol csak felbukkan a lány. Ki lehet a titkos csodáló? Vajon a vonzó Gabriel, aki miatt Clare szíve mindig hevesebben ver? Vagy talán a lány korábbi barátja, Justin, aki bármit megtenne, hogy újból összejöjjenek? Egy biztos. Clare-nek mielőbb meg kell oldania a rejtélyt. Az üzenetek egyre baljósabbá válnak, ráadásul egy helybéli lánynak hirtelen nyoma vész. Clare nekilát az igazság felderítésének – mielőtt túl késő lenne. 

Vélemény: Nagyon bírtam az első részt, ezért vártam a következőt. Általában a folytatásokkal nem szoktam elégedett lenni, mert vagy átvezető kötetek, vagy nem ütnek annyira, mint az első. Aggódtam is egy kicsit, hogy milyen lesz a második rész fogadtatása nálam, de a végeredmény kellemes meglepetés volt. Megszerettem ezt a sorozatot!

  Ez talán annak köszönhető, hogy egy kötet egy ügyet ölel fel és a háttérben futnak a magánéleti szálak, így mondhatnám azt is, hogy akár külön regényként is élvezhetők a részek. Ez a módszer azért szerencsés, mert nem kell több kötetet végigizgulni, míg a főgonosz kézre kerül és nem is laposodnak el a közbenső részek. 

  A főhősnőt megkedveltem, így jó volt a narráció és (szerintem már ezerszer leírtam, hogy a krimi a nagy szerelmem) a nyomozás szál is lekötött. Azt a sajátos hangulatot szerettem még nagyon, amit az írónő megalkotott a misztikummal. A családtagok képességei miatt még egy reggeli beszélgetés is egészen más színezetet kapott. Anyu elől ugye nagyon nehéz bármit is eltitkolni és lássuk be, hogy tiniként nagyon nem szeretné az ember, ha a dolgai kiderülnének. Bírtam a két gyerek kreativitását, ahogy ezt megoldották. Ezektől a jelenetektől volt könnyed és kellemes olvasmány, de a krimi szál egy kissé borússá tette a hangulatot.


   Amellett, hogy Clare gondolatait lekötik a srácok (az ex és az új fiú, a nyomozó fia), eltűnik egy lány a városban. Megint. Clare belekeveredik az ügybe, pedig eleinte igyekszik kivonni magát belőle. Az eltűnt lány eddig magántanulóként remete életet élt és alighogy bekerült az iskolába, el is tűnt, így nagy felbolydulást keltett az eset. Holttestet nem találtak, a szökést kizártnak tartották, elrablásról szó sem volt, így mindenki értetlenül állt az eset előtt. Bár rutinos olvasóként elég hamar rájöttem, hogy mi a helyzet és hogy ki lehet benne az ügyben, azért volt néhány pillanat, amikor sikerült az írónőnek elbizonytalanítania, hogy jók-e a következtetéseim. Szeretem az ilyen könyveket, ahol vannak ilyen meglepődős pillanatok. Nagy mellénnyel hajtogatom, hogy engem nem vertek át, tudom, hogy ki a tettes és mi történt, egyre jobban belelovalom magam, aztán kiderül, hogy vissza kell sunnyognom a kertek alatt, mert tévedtem. Vagy mégsem? Szóval szeretem, ha egy könyv/nyomozás szál ennyire leköt, az írónőnek ez sikerült is. Az eset a Lepkegyűjtő című könyvre emlékeztetett, ami ennek a sokkal durvább verziója.

  Az eltűnt lány esete mellett viszont Claret jobban foglalkoztatni kezdi a titokzatos hódolója, aki egyre hátborzongatóbban viselkedik. Clare (és az olvasó is) először arra gondol, hogy a srácok versenyeznek egymással a kegyeiért, aztán meg arra, hogy csak az egyikük lehet a titokzatos hódoló, de abnormálisan (vajon melyik őrült meg? az ex vagy az új pasi?), de aztán arra is lehet gondolni, hogy az új barátnő Mallory kajtat Clare után, de az is lehet, hogy egészen más van a háttérben. 


  A harmadik izgalmasabb szál pedig Clare tesójának, Perrynek a szála. A sráccal is történnek érdekes dolgok, amik ugyanúgy lekötöttek, mint a másik két szál. Az ő képességét bírom a legjobban és nagyon sajnálom, hogy nem szerepel többet. Ha pedig három izgalmas szál nem lett volna elég, akkor ott volt a háttérben a szerelmi szál és az első részben megpendített apa szál is. Szóval az események végig pörögtek, azt se tudtam, hova kapjam a fejem.

  A szerelmi szál és az apa szál viszont hátránya volt a könyvnek, legalábbis nálam, nem is tartottam annyira fontosnak, hiszen a három izgalmasabb szál bőven megérte az olvasást. A vonzódást nem éreztem annyira a karakterek között, nekem tök mindegy lett volna, hogy Clarity kit választ, csak legyen már döntés. Ettől függetlenül volt egy választottam, de nem az érzelmek miatt (azokat annyira nem éreztem át), hanem ésszerű döntések alapján. Szerencsére Clare okosan döntött. Az apa szálra pedig haragszom. Nem tudni, hogy Clare és Perry apja kicsoda, él-e még, visszajön-e. Hiányoltam nagyon, hogy előrébb jussunk abban a történetszálban is, de csak megpiszkálta az írónő, jelzésértékűen, hogy ott van az, nem felejtette el, te se felejtsd el, mint olvasó, de ennél több semmi. Egyelőre nem tudok róla, hogy lenne folytatás, de ha lesz, akkor szerintem ennek egy külön kötetet fog szánni az írónő.

Összességében kellemes és egyben izgalmas olvasmány volt, peregtek az események, lehetett agyalni a rejtélyeken, voltak csavarok, szórakoztató, de borzongatós jelenetek is, szóval klassz élmény volt. Szeretném, ha lenne folytatás, mert bírom ezt a hangulatot, a szereplőket és az írónő stílusa is tetszik. 
  
________________________________________________________________________________________________ Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Perry
Tetszett: szinte az egész
Nem tetszett: a szerelmi szál egy kissé suta lett
Fordító: Vince Judit Andrea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
________________________________________________________________________________________________ 
 Az írónőről - Kim Harrington

  Férjével és fiával Massachusetts-ben él. Amikor nem az írással foglalkozik, akkor többynire olvas vagy kedvenc TV sorozatát nézi, vagy a következő nyaralásáról ábrándozik. Első regényét, a Clarityt kilenc országban adták ki. 

Érdekességek 
- Anyukája Írországból származik és Kim szerint a világon neki van a legkúlabb akcentusa
- Szereti a kávé illatát, de az ízét utálja
- Disney World-mániás, 17 alkalommal járt már ott
- Minden reggelt egy doboz kólával indít
________________________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték

   A történet főhőse, Clarity tisztánlátó, akinek elég csak megérintenie egy tárgyat és rögtön emlékképek törnek rá a múltból. Hozzá hasonlóan az lesz a feladatotok - ne féljetek, nem kell a múltba látnotok -, hogy a képkockák alapján megfejtsétek, milyen tárgynak, növénynek a részletét látjátok. Ha ez megvan, írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe, és máris esélyetek van, hogy megnyerjétek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyvek egyikét.

(A kiadó csak Magyarország területén belül postáz!) 

A sorsoláson csak az vesz részt, aki mindegyik képet megfejtette, vagy legalábbis megpróbálta! Sok sikert!
 a Rafflecopter giveaway ________________________________________________________________________________________________ 
 A turné többi állomása 

 
08/14 Dreamworld 
08/16 Kelly Lupi olvas 
08/18 Könyvszeretet
08/20 Deszy könyvajánlója
08/22 Media Addict
________________________________________________________________________________________________ 

2014. augusztus 14., csütörtök

Denise Jaden - Soha nem elég (Never enough)

  A Könyvmolyképző Kiadó most is egy különleges könnyet hozott el nekünk, mi pedig be szeretnénk mutatni nektek egy blogturné keretében augusztus 8-15-ig. Megindító és nyersen őszinte könyvet ismerhettek meg benne egy testvérpárról, amit egy titok szakít szét. Tartsatok velünk, ezúttal a szórakoztató extrák mellett komoly témákról is lesz szó, érdemes követni a turnét. Azért hogy ne maradjatok vidámság nélkül a szokásos módon nyereményjáték kíséri a turnét, ahol ismét a könyv három példányát nyerhetitek meg. 

Denise Jaden - Soha nem elég 

Miért pont ez? Sokat vacilláltam a fülszöveg elolvasásakor, hogy akarom-e én ezt olvasni vagy nem. Nem volt szükségem egy túl amerikai tinis könyvre a szokásos kellékekkel és sablonokkal, de mindig is vonzottak a rejtélyes megfogalmazások, kíváncsi voltam arra a titokra. Ráadásul hiába van két idősebb fiútestvérem, mindig szerettem volna egy lánytestvért is, ezért érdekelnek az olyan sztorik, ahol lánytesók vannak.

Fülszöveg: Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő? 

Vélemény: Nem bírom a fülszövegeket, komolyan. A meglepetéseket viszont nagyon is. Pár évvel ezelőtt olvastam egy könyvet az anorexiáról a beteg szemszögéből, ami eléggé megrázó élmény volt és még most is tisztán emlékszem jó pár jelenetre. Betegnek tűnhet, de szeretem azt a könyvet és Denise Jaden könyvét is megszerettem, bár maga a sztori és a szereplők nem voltak rám nagy hatással. Inkább az érzelmi része és a könyv "továbbgondolása" az, ami megmaradt bennem.

  Ahogy írtam, mindig is szerettem volna lánytesót, de mivel nem lett, megpróbálom pótolni az engem ért veszteséget a könyvekkel. A könyvbeli testvérpár gyerekkorát irigyeltem, de a rivalizálást nem. Úgy látszik ez egy olyan lánytesós dolog, de az nem hiányzott sose az életemből. Egészen addig szokványosnak tűnik ez a rivalizálás, míg Loann rá nem jön, hogy elég nagy bajok vannak Clairrel, holott ő volt a megtestesült tökéletesség mindenki szemében. Loannt a könyv elején még egész jól eltűrtem, mert viszonylag normálisan kezelte a rivalizálást, úgymond beletörődött, hogy ő az átlagos, a tesó meg a tökéletes. Nem is kigolyózni akarta a testvérét mindenki kegyéből, hanem éppen hogy vágyott Claire elismerésére. Szerette a nővérét és olyan akart lenni, mint ő. Még azt is egészen jól kezelte, hogy a nővére pont azzal a sráccal jár, akibe Loann bele van zuhanva. Eddig a könyv az "elmegy" kategóriában volt, utána viszont eléggé megcsavarta az érzelmeimet.

  Két érzelemmel játszott nagyon a történet: a dühömmel és a sajnálatommal. Nyomasztó volt, mégis a magam furcsa módján nagyon megkedveltem a könyvet, bár itt is voltak olyan részek vagy elemek, amiket kivágtam volna belőle. A sztori nem a rivalizálásról szól, hanem arról, hogy milyen is az élet, amikor minden összejön. Loann eltengett-lengett az életében, aztán egyszer csak elérte a végzős évet, amikor beütött a krach. A tanulás mellett folyamatosan nyomasztotta, hogy ő nincs olyan tökéletes, mint a tesó, aki ráadásul ki mással járna, ha nem azzal a sráccal, akibe Loann szerelmes. Ennek tetejébe belép a lány életébe Marcus, aki körül nem stimmel valami, lappang valami rossz a háttérben. Aztán kiderül, hogy a legnagyobb gond még csak most jön, Claire, a tökéletes ugyanis beteg, bulímiás és ha nem kezdenek vele valamit, akkor bizony halál lesz a vége, és persze a szülők kapcsolata sem valami fenséges.

  Szép lassan derülnek ki a dolgok és a kapcsolatok is lassan alakulnak. A könyv elején még én is elvoltam Loannel, a végére meg már pislogtam, hogy mégis hogyan fajultak idáig a dolgok egy könyvön belül? Amennyire nem bírtam Loann karakterét, főleg az iszonyatosan buta baklövése után (jól megráztam volna a csajt, hogy észhez térjen), annyira becsültem a lélekjelenlétét. Ennyi vackot elviselni maga körül csak az tud, akinek van lélekjelenléte. El szeretném kerülni a spoilerezést, így hallgatok én is Marcus titkáról és sok minden másról is. Annyit viszont elmondhatok, hogy senkinek sem volt egyszerű ebben a könyvben. Szeretem, ha ilyen könyvek is íródnak, ahol nem csak arról szól minden, hogy hú de hepik vagyunk és minden rendben. A fenéket van rendben, mindenkinek megvan a maga pokla és keresztje, arról szól az élet, hogy ezt hogyan tudjuk kezelni. 


  A Soha nem elég érinti a családon belüli erőszak, a bulímia, a megromló házasság, a testvéri rivalizálás, a szegénység, a magány és az iskolai bántalmazás témáját is. Nem is tudom, hogy melyik volt a megrázóbb az egészben. Az biztos, hogy a bulímia témája sokáig meg fog bennem maradni. Teljesen kiakasztott. Borzasztó volt azt látni Loann szemén át, hogy mennyire vacak dolog ez, hogy milyenné válhat az ember, konkrétan élve elsorvad és nem vesz róla tudomást, egyszerűen nem megy neki. Clairenél egyszer elindult a vezérhangya és nem volt megállás. Sok gondolatot elindított bennem a könyv, amik foglalkoztatni is fognak egy darabig. Pl. Tényleg csak az a jó nő, aki vasággyal együtt nyom húsz kilót? Nem inkább a kisugárzás számít? Loann hiába volt testesebb, és hiába érzete úgy, hogy neki rossz, mégis az ő élete sokkal teljesebb volt, mint a testvéréé. Mi a fenéből merít az ember önbizalmat, ha nincs neki? Tényleg jobban lesz attól valaki, ha leadja az utolsó grammot is? Attól lesznek barátai? Attól nem megy tönkre a családja? Attól magukat feladják a csekkek? Ki lesz fizetve a hitel? Ezért szeret bele valaki a másikba? Mi történik ilyenkor az agyban, hogy csak az tűnik mindenre megoldásnak, ha nincs egy gramm felesleg sem rajtuk? Miért látják mégis undorítónak és kövérnek magukat? Miért hiszik azt, hogy nem szerethetők? Ki felelős ezért? Van egyáltalán felelőse ennek a dolognak?

  Claire rengeteg energiát szánt az őrületére, holott negyed annyi energiáját emésztette volna fel, ha inkább éli az életét, ápolja az emberei kapcsolatait, csinálja a dolgát, suliba jár, veszekszik, kibékül, szeret, sír, nevet. Nagyon tragikus volt a sorsa és tulajdonképpen szinte csak ő érdekelt az egész regényből. A szülei viselkedése kritikán aluli volt, Loann pedig hol kedvelhető volt, hol pedig halálra idegesített. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy egyszerűen nem vették észre, hogy mi folyik körülöttük. Tényleg egy tragédia kell ahhoz, hogy észrevegyük a másikat, aki ott van tőlünk egy karnyújtásnyira? Ott élt velük Claire, de mindenki annyira önző volt, hogy észre se vette, hogy mi a helyzet a másikkal. Nem az teszi családdá a családot, hogy este közös vacsi van és hamis "hogy telt a napod? köszi, jól" beszélgetést nyomnak le, aztán meg mindenki befordul a kis világába. 

  Összességében nagyon nehéz témákat pedzeget a szerző és aki érzékeny, azt eléggé meg tudja viselni a történet. Volt azért könnyedség is benne, főleg azért, mert Loann fejében vagyunk végig, aki szerencsére nincs összezárva a nővérével, így vannak "fellélegezhetünk" pillanatok. A másik nagy szerencse, hogy a túlzott amerikai YA sablon nyomokban van csak a könyvben, de azért voltak kisebb bosszantó dolgok. Szóval kihozott a sodromból a könyv, de nagyon megérte elolvasni, mert sok mindenen elgondolkodtam, magamba szálltam egy kicsit én is és megint ráébredtem arra, hogy vannak az én gondjaimnál nagyobbak is, és igenis meg kell tanulni értékelni az apróbb dolgokat. Néha kell "legalábbost" játszani: legalább megvan mind a két lábam, legalább van két kezem, legalább nem vagyok bulimiás, legalább vannak barátaim, stb. 

________________________________________________________________________________________________
Történet:  4/5 pontból
Kedvenc: Marcus
Tetszett: a szerző eszköze, hogy lassan adagolta a dolgokat, míg végül robbant az egész.
Nem tetszett: Marcus kivételével mindenkire dühös voltam, nagyon. Ehhez tehetség kell komolyan, hogy ennyire idegesítőre sikerüljenek a karakterek és ennyire hülye döntéseket hozzanak meg.
Fordító: Szabó Krisztina
Oldalszám: ?
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014.08.15.
________________________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

  Loann, a főhősnőnk új szenvedélye a fotózás. Részleteket örökít meg a nagy képekből és albummá rendezi őket. Most mi is fotós játékra hívunk titeket. Minden blogon találhattok egy kitűzött fotót, ami egy közeli valami ismert dologról. Nektek kell rájönnötök, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter megfelelő mezőjébe. Nem kell félni, nem lesz nehéz, de annál szemet gyönyörködtetőbb a feladat. A nyeremény mint mindig, most is a könyv egy-egy példánya, amit három szerencsés nyertes kap meg. 

Játékszabályok: 
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ) 
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ) 
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTELEZŐ) 
4.) Oszd meg a turnét twitteren! (NEM KÖTELEZŐ) 

 A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________ 

A többi állomás

08/08 Bibliotheca Fummie 
08/09 Dreamworld 
08/10 CBooks
08/11 Nem harap a... 
08/12 Media Addict
08/13 Deszy könyvajánlója
08/14 Könyvszeretet
08/15 Zakkant olvas
________________________________________________________________________________________________

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...