Viszlát 2015, Helló 2016

Napok óta agyalok a 2015-ös évértékelésen és a könyveken, amiket olvastam. Rangsoroltam, szempontokat gyűjtöttem, fülszövegeket olvastam újra, borítókat nézegettem, aztán feladtam. Rengeteg könyvet elolvastam már életemben, de a memóriám borzasztó. Mindegyikről nagy vonalakban tudok mesélni, de még a hatszor újraolvasott könyvekről sem tudok apróbb részleteket, mint az igazi fanok. Nem tudom megmondani, hogy Harry Potternek milyen órái voltak, nem tudom megmondani, hogy a Tíz kicsi négerben ki volt a gyilkos, azt se tudom, hogy a Mr. Rochesternek milyen volt a szeme színe. Azt viszont tudom, hogy minden egyes olvasott könyv milyen érzelmi lenyomatot és élményt hagyott bennem. Tudom, hogy mikor és milyen körülmények között olvastam, életemnek melyik szakaszában és hogy milyen volt akkor a hangulatom, illetve milyen lett a könyv miatt. Rájöttem, hogy nem is igazán a történeteket szeretem a könyvekben, hanem magát az élményt, amit adnak, szeretem azt az érzéslenyomatot, amit bennem hagynak, szeretem, hogy megváltoztatnak, szeretem, hogy mindig rádöbbennek valamire általuk, szeretem, hogy tanulok belőlük és szeretem, hogy elvisznek egy másik világba. Legjobban azt szeretem, hogy szellemileg gazdagnak érzem magam tőlük, mindig van hová menekülni képzeletben és azt is szeretem, hogy van ezekről kikkel beszélni. Így hagytam a csudába az ilyen, meg olyan szempontokat, kategóriákat, a borítók se érdekeltek, a fülszövegek meg pláne nem, félredobtam a szokásos segítő kérdéseket is.  Magamba néztem, hogy melyik könyvek hagytak bennem olyan nyomot, amik velem maradnak sokáig, ezzel pillanatok alatt meg is született a listám. 

 A számok alól azért én se bújok ki, mert sikerélményt nyújtott, annak ellenére, hogy ez szubjektív. Valaki egy év alatt olvas el három könyvet és teljesen elégedett vele, valaki egyáltalán nem olvas, valaki meg borzasztó sokat. A 2014-es 40 könyv helyett 2015-ben már 70-et lőttem be célnak és mondtam is magamnak, hogy nem vagyok normális, ez tuti nem fog menni. November közepén még hátra volt 13 a 70-hez és azt hittem, hogy elvérzek. Végül 83 könyvvel zártam az évet, lóg is a nyelvem rendesen. Így most 83 könyv közül választottam ki azokat, amik kedvencek lettek. Fogalmam sincs ez hány oldal, azt se tudom, hogy mennyi a magyar, mennyi az angol, csak azt tudom, hogy sajnos elég sok volt közte az olyan, ami kihagyható lett volna. 

 Idén tartom a 70 könyvet, de már most tudom, hogy nem fog menni, ugyanis változtatni akarok sok mindenben, ami az olvasás rovására fog menni. 

Amik megsirattak vagy amik csak simán szépek voltak: Jandy Nelson - Neked adom a napot, Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó, Cynthia Hand - Amikor búcsúzunk és Rene Denfeld - Az elvarázsoltak. A legjobb viszont Amy Harmontól a Making Faces. Ez lett az idei favoritom, ami többször újraolvasós lesz, egyelőre angolul, de a madarak azt csiripelték, hogy jönni fog magyarul is hamarosan. Mindig azt hajtogatom, hogy utálom a romantikusokat, de aztán mindig rácáfol az élet. Nem utálom, ha ennyire iszonyat jól van megírva, hogy úgy bőgök rajta, mint egy hatéves gyerek. Egyszerűen gyönyörű volt az a könyv! *sóhaj*

A folytatások, amiknek a legjobban örültem: A. M. Aranth - Acorenu - Kiválasztva, Alexandra Bracken - Sötét játszmák (ez nagyon nagy meglepetés volt és sokkal jobban sikerült, mint az első rész) és J.R. Johansson - Paranoia.

Amik elgondolkodtattak: Hyeonseo Lee és David John - A lány hét névvel, Daryl Gregory - Afterparty, Neal Shusterman - Unwind- Bontásra ítélve. 

Amin sokat izgultam és véééégre nyomozhattam (és egyúttal újra rátaláltam a General Press Kiadóra): Angela Marsons - Elfojtott sikoly, Jonathan Kellerman - Gyilkos.

A legjobb sorozatkezdők és a legjobb fantasyk, amiknek a világába újra és újra vissza akarok térni. Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek, Sally Green - Half Bad - Fogság, Kerstin Gier - Silber - Az álmok első könyve és Sara Raasch - Hó, mint hamu. A legutóbbi az idei top3-ban benne van, hatalmas nagy kedvenc lett.

Amik teljesen elbájoltak: Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája, Chanda Hahn - Tükröm, tükröm és Rachel Cohn - David Levithan - Dash és Lily, plusz a ráadás John Green és David Levithan - Will és will.

A legjobb urban fantasyk, amik bebizonyították, hogy ezt a műfajt csak szeretni lehet: Kim Harrison - Dead Witch Walking, azaz Boszorkányfutam és Anne Bishop - Written in Red. Az elsőn rengeteget nevettem és nagyon jól elszórakoztam, nemsokára jön a folytatása, tűkön ülve várom. Az utóbbit angolul olvastam és remélem, hogy magyarul is sok mindenkihez el fog jutni, mert a Written in Redet egyszerűen nem lehet kihagyni. Egy alternatív Föld, ahol a Mások, a természetfeletti lények az uralkodó faj, az emberek a kisebbség, brutális karakterek, humor? Hogy hangzik? És még unalmasan írtam le az alapszitut. 

TOP  3

A legkedvesebb, a legjobb, a mindenek legje mégis három könyv lett (plusz egy ráadás), amikért borzasztóan rajongok és újra meg újra el fogom olvasni. Reményeim szerint hamarosan magyarul is megjelennek és akkor mindenkit ezekkel fogok nyúzni, alapító tagja leszek a fanklubjuknak. :D 

Lessétek meg goodreadsen, katt a címekre.

1. Anne Bishop - Written in Red

2. S. J. Kincaid - Diabolic

3. Amy Harmon - Making faces  

+1 Sara Raasch - Hó, mint hamu 

Hiába lett a 83 olvasott könyvből csak az egyharmada kedvenc, nagyon szerettem a 2015-ös évet, mert változatos volt és nagyon sok új műfajt kipróbáltam, amit nem bántam meg. Visszatértem az angolul olvasáshoz, amit már borzasztóan hiányoltam, bár posztok nem születtek róluk időhiány miatt. Ha nem csapatban "dolgozok" (blogturné) hajlamos vagyok elmismásolni a posztolást. Újra felfedeztem magamnak a General Press Kiadó könyveit és persze a krimit, ami nagy örömet okozott és felfedeztem magamnak egy új kiadót is, a Twister Mediát. Az eddigi két YA könyvük nagy szerelem lett, remélem, hogy a többi is az lesz, én mindenképp figyelni fogom a megjelenéseiket. 

Fogadalmak: minek? Úgyse tartom be őket.

Tervek: na azok vannak. Kevesebb olvasás, de az legyen minőségibb vagy legalábbis jobban nekem való. Idén már sokkal jobban meg fogom választani, hogy mit olvasok el, mert az idő nagyon kevés, a lista meg túl hosszú. Az életemben elég sok új dologba kezdek bele és más dolgokra fogok koncentrálni, így időm se lesz annyi. Ebből következik, hogy kevesebb lesz nálam a blogturné, amit imádtam/imádok csinálni, de nem tudom tartani a tempót, nagyon melós dolog. Amit viszont többet szeretnék az a témázgatós, csacsogósabb poszt. Többet fogok angolul olvasni, az biztos és már alig várom, hogy a már megvett, de évek és hónapok óta a polcomon csücsülő könyveimnek is neki álljak. Lesz egy szép nagy Agave maratonom is, mert szinte felvásároltam a 2015-ös kínálatukat, illetve egy jó kis nyomozós évem, mert egy rakat krimi, thriller, pszicho-thriller is csak rám vár. Izgalmas lesz 2016! Boldog, izgalmas és sikeres új évet mindenkinek! Húzok is olvasni! :) A panda meg csak azért, mert nagyon bírom őket.

TOP 10 - Legmeghatározóbb olvasmányaim

    A könyvek nagy hatással lehetnek az ember életére, az első legmeghatározóbb élmény gyermekkorunkban van, amikor megismerkedünk az olvasás örömével vagy éppen a szenvedéssel. A könyvek nem csak műveltséget adnak és szórakozást nyújtanak, de meg is változtathatják a gondolkodásmódunkat, illetve hozzáállásunkat bizonyos dolgokhoz és ami az egyik legfontosabb, hogy: általuk megismerjük más emberek fantáziáját és elképzelt világát, amit máskülönben nem ismerhetnénk meg.  

 Csokorba gyűjtöttem azokat a könyveket, amiktől valamennyire megváltoztam vagy nagy hatással voltak rám és bekerültek a "kihagyhatatlan" vagy "meg ne halj úgy, hogy ezt még nem olvastad el" kategóriába, úgyhogy mindenképp olvasásra ajánlom őket. 

10. Alan Alexander Milne: Micimackó

  Szerintem lassan nincs olyan ember a világon, aki ne ismerné a kedves mackó, a hiperaktív tigris, a depis szamár, a kissé butácska malac, az idegzsába nyuszi és a Százholdas Pagony isteneként tisztelt Róbert Gida történetét. Első olvasmányaim egyike volt és mondanom se kell, hogy szerencsétlen könyv úgy néz ki, mintha bevágtam volna a mosógépbe, annyit volt forgatva. Az írót egyébként gyermekének plüssfigurái ihlették a könyv megírására, így valamennyire teljesíteni tudta azt a gyermeki kívánságot, hogy a plüssfigurák életre keljenek. Még ma is szoktam mantraként mondogatni Micimackó híres szavajárását: "Gondolkodom, gondolkodom...." Persze a homloköklözés kimarad. Füles pedig az örök favorit mesefigura lett, mindig sajnáltam szerencsétlent.

9. Lucy Maud Montgomery Anne Shirley sorozata

A sok kötetes sorozat volt az elindítója a szerelmes regény mániámnak általános iskolában. Anne Shirley-t örökbe fogadja egy idős férfi a nővérével, így a vörös hajú kislány a tanyájukra költözik és végre szerető családra lel. A "szülei" mindent megtesznek azért, hogy a lány kényelemben éljen a körülményekhez képest, de Anne mindig rossz fát tesz a tűzre. Felesel, bajba kerül, de végül kezd beilleszkedni a kis kanadai falucskába. Barátokat szerez, tanárnőnek készül és szerelmes is lesz. Anne és Gilbert kapcsolata az a tipikusan "üvöltözünk egymással" majd "akarjuk egymást meg nem is" kapcsolat. A könyvek végig kísérik Anne életét és mindegyik kötet nyújt valamit, amiért szerethető marad az egész történet. A könyvekből filmsorozat is készült, a nagy sikerre való tekintettel. Régen az Európa Könyvkiadó jelentette meg a sorozatot, a köteteket most a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából lehet megvenni.

8. Charles Dickens: Karácsonyi ének

  Dickens Úr mindig is nagyot alkotott, de a Karácsonyi ének című története tette számomra kedvenc íróvá. A történet bájos és megható, az írás nagyon plasztikus, szinte érezni az illatokat, az ízeket, látni a havas tájat és a londoni utcákat, a karácsonyi hangulat pedig garantált. Mindig is szerettem a példaértékű történeteket, amik tanulsággal szolgáltak. Ez is egy ilyen történet: a mogorva öreg úrnak megjelennek a Karácsony szellemei és megmutatják, hogy mennyire jégből van a szíve és miket szalasztott el az élete során. Számomra az volt a legfontosabb üzenete, hogy az ember igenis tud változni, ha akar és hogy ez sosincs későn. Ha tehetem, mindig elolvasom  Karácsonykor. 

7. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

  Gimiben a többség mindig szenvedett az orosz és francia írókkal, én pedig "két pofára tömtem" a könyveiket. Sok írót és történetet megszerettem, de az örök kedvenc a Bűn és bűnhődés. Ennek a könyvek köszönhetem, hogy hobbimmá vált a pszichológia és a kriminalisztika. A főhős teljesen kiszámíthatatlan módon elhatároz egy gyilkosságot és meg is öl egy idős asszonyt: tulajdonképpen végigszenvedi a könyvet a lelkiismerete miatt. Ez is a legnagyobb büntetése: nem tud elszámolni a lelkiismeretével. Érdekes és elgondolkodtató volt a főhős "fejében" lenni és végigkísérni az érzelmeit. Dosztojevszkijt viszont csak saját felelősségre ajánlom, mert sokan iszonyatosan vontatottnak tartják a stílusát. 

6. Stendhal: Vörös és fekete

  Ez a könyv is az előbbi csoportba tartozik, francia író tollából született és a gimiben végigszenvedték a többiek, én viszont imádtam ezt a történetet. Julien Sorel volt az első fiktív könyves szerelmem. Az ő életén keresztül mutatott be az író egy nehéz korszakot, amikor is a fiataloknak nem sok lehetőségük volt az életben, de Julien azok közé tartozott, aki mindenáron ki akart törni szegény paraszti sorából. Feljebb szeretett volna kerülni az élet ranglétráján és a katonaságban látta a megoldást, de egy katona már a kutyának se kellett. Másik lehetőség a papi pálya volt, amit viszont nem szívlelt annyira. Szépen lassan sikerült volna neki végigjárni a fokokat a végcélig, ha nem jött volna közbe mindig a szerelem, ami ugye öl, butít és nyomorba dönt. Érdekesség, hogy a Vörös és Fehér című mű főhőse pedig katona és pap szeretne lenni. Ez utóbbi mű befejezetlen és kevésbé ismert.

5. Robert Merle: Állati elmék

  Sevilla professzor az USA-ban kísérleteket folytat egy delfinpárral. A delfinek lassan már megtanulják az emberek nyelvét, ez esetben az angolt, amikor a titkosszolgálat felfigyel a kutatásra és ki akarja használni a delfinpár meglepő intelligenciáját. Világ életemben a delfin volt a kedvenc állatom, így egyértelmű volt, hogy egyszer eljutok Merle ezen művéhez, de végül nem a delfinpár győzött meg a könyv kiválóságáról, hanem az, hogy az író milyen jól ábrázolta a szeretetet állat és állat, illetve ember és állat között. A könyv sajátossága, hogy néha belekerülünk a delfinek gondolataiba is, főleg Fa, a hím fejébe, aki végig félti a szerelmét Bi-t. Elgondolkodtató könyv: mi lenne, hogyha tudnánk kommunikálni az állatokkal? Csodálatos, de egyben borzasztó is lenne. Rájönnénk, hogy nekik is vannak érzéseik, de emberi módon ki is használnánk őket. Mindkét delfinnek rendes neve van, de bájosan így tudják csak kiejteni a nevüket, egy szótaggal: Fa és Bi. Végig szurkoltam a "szerelmespárnak". XD 

4. Susan Kay: A fantom

  Az Operaház Fantomja történet egy kicsit másképp. Minden utcasarkon fillérekért az ember után dobálják más írók tollából ezt a történetet, de Susan Kay verziója ritka kincs és már évek óta vadászom, mert nem lehet kapni. Hogy mitől másabb ez a feldolgozás, mint a többi? Az érzelmek miatt. A szerző nagyon értett ahhoz, hogy az ember szíve sajogjon a Fantomért olvasás közben és hogy a szörnyűségek ellenére drukkoljon neki a boldogságért. A Fantom gyermekkoráig visszatekintést kapunk, nem csak azok a bizonyos operaházi jelenetek kapnak szerepet. Nagyon nagy hatással volt rám a könyv, a végén már a nőt gyűlöltem és esküszöm, hogy hozzámentem volna a Fantomhoz. XD 

3. Dante Alighieri: A Pokol

  Még a mai napig is elérzékenyülten végigsimítom a könyv gerincét, ha a közelében járok. Mondhatnám azt, hogy az volt a fantasy imádatom kezdete, mikor ezt a könyvet elolvastam. Nem véletlenül szerettem bele a történetbe, a mai napig is rengetegen utalnak rá, beszélnek róla, regényhősöket és klubokat neveznek el az írók Dantéról a könyveikben. Az író egy zseni volt. Így lefesteni a poklot és így elképzelni, ahogy ő! Minden hódolatom az övé. Sajnos ezt a könyvet is túl korán ismertetik meg a diákokkal, pedig nagyobb figyelmet érdemel, mint egy irodalomóra és egy "vért izzadunk" témazáró dolgozat.

2. John Fowles: A lepkegyűjtő

  John Fowles is zseni! A lepkegyűjtő története sajnos, ma már nem annyira megdöbbentő, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Régebbi műről van szó, ez is a szüleim polcáról került át az enyémre és mikor olvastam még nekem is új volt az, hogy egy férfi elrabol egy nőt és a pincéjében berendez neki egy kisebb lakást, mert őszintén hiszi, hogy a nő is viszontszereti. A történethez hozzátartozik, hogy a nő nem is ismeri a férfit. A főhősünk csak úgy kiszemelte magának, követte és kész szerelmi sztorit talált ki kettőjükről. Megdöbbentő, hátborzongató és lenyűgöző sztori mindkét fél szemszögéből. Natasha Kampus és mások után viszont már lerágott csontnak tűnhet. Ez a könyv is erősítette az érdeklődésemet a pszichológia és a kriminalisztika iránt. Olyan, mint egy Gyilkos elmék rész. 

1+1. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak és az Ötödik Sally

Nem tudok választani a két könyv között, hogy melyik is az örök kedvencem, de nem is akarok, mert nem lehet. A Virágot Algernonnak egy megható történet. A főhős, Charlie szörnyen buta. Egyszerű kisegítő munkákat tud elvállalni, ahol szinte nem is kell gondolkozni, mondjuk lisztes zsákot kell elcipelni az egyik sarokból a másikba. Egy napon viszont váratlan lehetőséget kap: "részt vehet" egy agyműtéten, amitől okos lesz. Charlie vígan él a lehetőséggel és konzultációkra kezd járni. Naplót ír a fejlődéséről. A könyv eleve úgy íródott, mintha tényleg Charlie írná. Ez volt az egyik legviccesebb könyves jelenetem: olyan ideges voltam a könyvre, a kiadóra, mindenkire, mert nem tudtam elképzelni, hogyan is lehetett ilyen helyesírással kiadni egy könyvet. Filléres, ezeréves verzió volt ráadásul, így biztos voltam benne, hogy a kiadó igénytelen munkát végzett. Ennél még a magánkiadású könyvek is jobbak. Aztán rájöttem, hogy direkt így íródott, ugyanis, ahogy Charlie az agyműtétet követően egyre okosabb és intelligensebb lett, annál kiválóbb volt a helyesírás, sőt a nyelvezet is választékos lett. A címbeli Algernon egyébként egy kisegér, akin szintén végrehajtották ezt az agyműtétet. Charlie magához veszi és rajta keresztül figyeli meg, hogy vele mi fog történni. Annyit sírtam a könyvön, hogy majdnem kiszáradtam.

  Az Ötödik Sally viszont borzongató és izgalmas könyv. Sally, a főhősnő egyre többször kerül időzavarba vagy olyan helyzetekbe, hogy fogalma sincs, mit is csinál és mit keres ott. A férje is a válás során olyan dolgokat vág a fejéhez, hogy pl. látta őt egy bárban táncolni, de Sally kikéri magának, a férje hazudik. A pszichológus viszont nagyon is érti, hogy Sally min megy keresztül: az orvos megkapja élete első többszörös személyiségzavarban szenvedő páciensét. Sally-ből öt van, Sally-ben őt nő él egyszerre és ő mindezt nem is tudja. Felkavaró olvasmány volt tinédzserként, talán ezért is volt rám nagy hatással, de teljesen mindegy, hány éves korban olvassa az ember, remekmű.

És ami nem fért fel a listára, de ott lenne a helye: 

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Elizabeth Lee Wurtzel: Prozac-ország

Sylvia Plath: Az üvegbura

Tolsztoj: Anna Karenina

Dumas: Monte Cristo grófja

Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb, A vonzás szabályai, Amerikai pszicho

Ezt a bejegyzést a Magyar blogger rovatok eseménye ihlette.