Irvin D. Yalom - Terápiás hazugságok

Irvin D. Yalom - Terápiás hazugságok 

Miért pont ez? Érdekel a pszichológia tudománya és szeretem, ha kedvenc műfajommal, a krimivel vegyítik, így nem volt kérdés, hogy elolvasom a Terápiás hazugságokat.

Fülszöveg: A terapeuta rendelőjében mindenki hazudik. Hazudik Carolyn, akinek feltett szándéka, hogy tönkreteszi az ifjú Ernest Lash ígéretes karrierjét, mert meg van győződve róla: ő vette rá a férjét (volt páciensét), hogy elváljon tőle. Hazudik Shelly, a megszállott pókerjátékos, aki álnok módon férkőzik a terapeutája, Marshal bizalmába, mert csak így remélhet kievickélni szorult anyagi helyzetéből. 

  Yalom világában páciens és terapeuta kapcsolata hihetetlenül bonyolult, olykor valóban nem könnyű eldönteni, melyikük az, aki segítségre szorul. A Terápiás hazugságok fordulatos pszichológiai krimi, melyben a szerző metsző iróniával vizsgálja tulajdon szakmáját. A pszichiáterek, derül ki belőle, korántsem olyan jó emberismerők, hihetetlenül könnyű átverni őket. 

Vélemény: Egy kicsit én is átverve érzem magam, mint ahogy a regénybeli terapeuták, ugyanis a regény műfaji besorolása alapján nagyon nem erre számítottam. Nem tudom, hogy milyen elvek alapján sorolják be a könyveket az adott műfajba, nem is értek hozzá profi szinten, de azért érzem a műfajok közti elkülönülést és hozzá is szoktam egy rendszerhez. Valljuk be, hogy nagyon sokszor a műfaj alapján választunk könyvet és a műfajról alkotott elképzeléseinket várjuk visszaköszönni a lapokon. Ha ezek az elvárások nem teljesülnek, akkor jön a csalódás. Ez alapján, ezt a könyvet nem nevezném se thrillernek, se pszichológiai kriminek, hanem ez inkább pszichológia szépirodalmi köntösben. Ha valaki végig pörgős, izgalmas, feszült hangulatú, "lerágom a tíz körmöm, mire a végére érek" típusú könyvre, vagy a szokásosan csavaros, megdöbbentő fordulatokban gazdag krimire vagy thrillerre vágyik, ez nem az a könyv. Ez szépirodalom. Nem egy skandináv krimi, nem egy S. J. Watson vagy egy Stephen King. Nagyon messze áll ezektől. Ha viszont félreteszem magamban ezt a bakit (nem megfelelő műfaji besorolás vagy irányomból nem megfelelő elvárások), akkor nagyon is értékelhető könyv. Bár mellékgondolatként újra és újra puffogtam magamban, hogy ez ugyan közel sem thriller vagy krimi, pláne nem a pszichós fajta, azon kaptam magam, hogy én ezt a könyvet nagyon szeretem, nagyon olvastatja magát, fenntartja az érdeklődésem, könnyed és érdekes, ráadásul néhol izgalmas is, bár nem úgy, mint ahogy egy akciójelenetnél érzi magát az ember. Nagyon jó volt olvasni. Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből az egészből és mi lesz a karakterekkel, hogyan fognak dönteni egy-egy szituációban. Ez a regény nagyon karakterközpontú volt, kevés szereplővel, így volt idő alaposabban megismerni őket, ezáltal kötődni hozzájuk annyira, hogy érdekeljen a sorsuk alakulása. 

A történet két pszichoterapeuta köré épült, akik szakmailag szoros kapcsolatban állnak egymással (Ernest szupervízora Marshal) és ellentétes állásponton vannak a terápiás módszereket illetően. Ernest fiatalabb és kissé tapasztalatlanabb magán pszichoterapeuta, de innovatív, haladna a korral és új módszereket találna ki, míg Marshal, aki tulajdonképp a szakmai terapeutája, felügyelője és egyben mentora ragaszkodik a tankönyvekhez, a régi módszerekhez és nagyon érzékeny az erkölcsre. Kettőjükben annyi a közös, hogy mind a ketten narcisztikusak, szakmailag pengének tartják magukat. A regényen végigível a kettőjük közti ellentét és kulcsfontosságú lesz a pácienseknél. Mind a ketten magánpraxist folytatnak, de ezen túl máshonnan is szakmai elismerésre vágynak. Ernest péládul könyveket ír és rendszeresen publikál, míg Marshal a Pszichológiai Társaság Etikai Bizottságának tagja és elnöki pozícióra pályázik. A szakmai sikereiken, a terapeutás módszerek felüli vitán, a pszichiáterek, pszichológusok és terapeuták közti különbségeken túl, megismerhetjük a pácienseiket, konkrét esetekkel és magukat a terapeutákat is a magánéletükben. 

A Terápiás hazugságok két szinten is nagyon élvezetes olvasmányt nyújtott. Az egyik a közérthetően megírt tudományos része volt, még pontosabban a terápiás módszerek elméletei és ezen elméletek megvalósulása a gyakorlatban, illetve a szakmai viták. A karakerek közti viták vagy eszmecserék tágabb képet nyújtottak arról, hogy mit is csinál egy terapeuta, hová illeszthető be a szakma, mik a tévhitek, hasonlóságok vagy eltérések a pszichiáterek, a pszichológusok és a terapeuták között. Megismertem a folyamatot, hogy kiből hogyan lesz terapeuta. Marshal is itt jött a képbe, ő az, aki mentorálja, felügyeli Ernest munkáját és egyben a terapeutája is. A szakma elején ugyanis szükséges egyfajta szupervíziós időszak, egyfajta gyakorlat, ha valaki igényli, akkor akár egész életében lehet szupervízora. Mindezeket úgy ismertem meg, hogy egy pillanatig sem untam el magam, ugyanis érdekfeszítő viták és beszélgetések során jöttek az információk. Ugyanezt éreztem a terápiás módszerek taglalása során. A terapeuták belső bizonytalansága, a gondolataik és a vitáik során fedték fel ezeket az információkat. 

A másik szint pedig a páciensek és maga a történet szintje volt, ami nagyon szépen elegyedett a tudományos résszel és nagyon szépen összekapcsolódott vele. Az Ernest és Marshal között feszülő vita lényege, hogy Ernest egy új terápiás módszert szeretne kipróbálni vagy bevezetni, aminek az lenne a lényege, hogy maga a páciens is terapeutává válna. A konzervatív szemlélet szerint, amelyet Marshal képvisel, a terapeutának el kell határolódnia a betegtől, meg kell tartania a három lépés távolságot, főként etikusnak kell maradni és csakis azt kell szem előtt tartani, hogy mi a jó a páciensnek. Ernest viszont ridegnek tartja ezt a módszert, így a terapeuta nem tud közel kerülni a pácienshez, mint emberhez. A teljes őszinteséget akarja kipróbálni, aminek a lényege, hogy megosztja a pácienssel, hogy mit érez és főleg a kettőjük közti kapcsolatot akarja erősíteni, nem akar annyira személytelen lenni, ha kérdeznek tőle, akkor arra válaszolni akar. (A terapeuták pl. nem szoktak olyan kérdésekre válaszolni, ami a magánéletüket érinti.) A vita odáig fajul, hogy Ernest titokban egy új páciensnél bevezeti ezt a módszert, majd abbahagyja a szupervíziót is és nem találkozik Marshallal. Innen indul a lavina, ugyanis Ernest ezzel önkéntelenül is bajba sodorja magát. 

A páciensek némelyikét is megismerjük, kit közelebbről, kit csak érintőlegesen, de mindenkinek köze van valamilyen úton-módon a másikhoz. Ernest például nem is sejti, hogy az új páciens, akin ezt az őszinteségi módszert ki akarja próbálni, a volt betegének (aki több évnyi terápia után végre kilépett a rossz házasságából és elhagyta zsarnok feleségét) a volt felesége, és a nő bosszúból tönkre akarja tenni a karrierjét, mert szerinte Ernest tette tönkre az ő házasságát. Ernest azt hiszi, hogy Carolyn tényleg igazat mond és ténylegesen vonzódik hozzá, sőt, elhiszi, hogy a nő a szeretője akar lenni és komoly erkölcsi dilemmába kerül miatta. Carolyn közben azt akarja bebizonyítani, hogy Ernest ugyanolyan utolsó szemétláda terapeuta, mint a többi, aki lefekszik a pácienseivel terápiás foglalkozásra hivatkozva. Ha sikerülne elcsábítania a férfit, akkor egy feljelentéssel akkora botrányt kavarna, hogy az Ernest karrierjének végét jelentené. A kettőjük közt zajló beszélgetések és találkozások már-már komikusak voltak, hiszen olvasóként tisztában vagyunk vele, hogy mi van a háttérben, gyakran Carol gondolataiba is betekintést nyerhetünk, de közben megrázó is volt, hogy mennyire manipulálható az ember, főleg egy terapeuta. Ezen kívül sok kisebb epizódot is megismerünk Carol életéből és hát nem volt egyszerű élete neki sem. Az izgalmas részét az adta az egésznek, hogy vajon ki kerül ki nyertesen a játszmából? Carol végül elcsábítja és tönkre teszi Ernestet? Vajon kiderül, hogy ő kicsoda? Vagy Ernest erkölcsös marad és inkább lekoptatja a nőt? Vagy rájön, hogy ki is Carol? Vagy Carol megváltoztatja a szándékát, mert hatni kezd rá a terápia, annak ellenére, hogy a sztorija egy hazugság? Mindegyik benne volt a pakliban.

A másik szálon hasonló dolog történik Marshallal is, miután Ernesttel elváltak az útjaik, csak nála a pénz és az ajándékok elfogadása okoz komoly dilemmát, nem pedig a szex, de ő is ugyanúgy a páciensek hazugsága által kerül bajba. A beígért krimiszál talán hozzá köthető a leginkább, mert az utolsó pár oldalon tényleg nyomozást indíttat egy ügyben. De nála is voltak komikus jelenetek, mert a pókerjátékos (és minden játék függője), Shelly feladja a leckét a merev és konzervatív terapeutának. Marshal karaktere megy át a leglátványosabban a karakterfejlődésen. 

Összességében nagyon érdekes, olvasmányos sztori volt, sok kisebb minisztorival a nagy egészben. A szálak és a kapcsolatok szépen összefutottak, a karakterek eredetiek és érdekesek voltak, Yalom pedig nagyon jól ír. Nagyon tetszett az írói stílus, ami kissé ironikus volt, könnyed humorral szőtte át az egészet, volt benne egy kis morbiditás is néha, de a szépirodalom keretei között maradt, okos gondolatokkal átszőve. Tanító jellege is volt a könyvnek, hiszen sok hasznos információ van benne, volt benne erkölcsi tanítás is. Általában szeretjük az olyan sztorikat, amikben más kárából okulva (és nevetve rajta) megtanuljuk a leckét. Ez a könyv jó tanulópénz volt, mert bemutatta, hogy mennyire manipulálható az ember. Egyik kedvenc, tehát újraolvasós regényem lett és persze Yalom többi könyvére is kíváncsi lettem. 

_________________________________________________________________________________

Történet: 6/5 pontból

Kedvenc: Marshal, Seymour Trotter, Paul, Shelly

Fordító: Résch Éva

Oldalszám: 472 oldal

Kiadó: Park Könyvkiadó

Megjelenés: 2016. február

_________________________________________________________________________________

Susan Kay - Fantom

Az Operaház Fantomja musicalt 1986-ban mutatták be Londonban és azóta is folyamatosan műsoron van, szinte az egész világot meghódította a történet, melyben az eltorzult arcú Erik az emberektől elvonulva, a párizsi operaház pincéjében lakik és szellemként bolyong az épületben, mígnem összetalálkozik a fiatal Christinnel és megkezdődik tragikus szerelmi történetük. A musical Erik életének utolsó pár hónapját mutatja be, de Susan Kay írónőt annyira magával ragadta a történet és az el nem mesélt titkok, hogy megírta a saját Fantom történetét, mely visszanyúlik a zenei zseni születésének pillanatáig és elmeséli annak szívfájdító, de lebilincselő és kalandos életútját. 

  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hosszú évek után ismét elolvashatjuk magyarul a Fantom történetét, melynek örömére blogturnét is indítunk. Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg a Fantomot, mely „egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.” 

Susan Kay - Fantom

Miért pont ez? Évek óta újra szerettem volna olvasni.

Fülszöveg: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna. 

  Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól. 

  Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek. 

  A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.

   – Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz! 

És megszületett… 

Vélemény: Körülbelül egy évtizede, még gimnazista koromban olvastam el a Susan Kay-féle Fantom történetet úgy, hogy még nem ismertem a darabot sem. Ugyan hallomásból ismertem Az Operaház Fantomja történetet, hiszen az alapműveltséghez tartozott ez is, főleg, ha az ember művészeti területre készült, de nem láttam egy előadást sem és az eredeti regényt sem olvastam, amiből Webber a musicalt készítette. Csak a történet vázát ismertem, de már akkor megfogott ez a tragikus szerelem. Az egyik osztálytársamtól kaptam kölcsön a regényt, hogyha már megnézni nem tudom a darabot, akkor az írott formájában ismerjem meg és ne is a Gaston Leroux-féle regényből, hanem Susan Kay verziójából. Pillantok alatt elolvastam és szinte végigbőgtem az egészet, annyira meghatott és elvarázsolt, hogy még meg is öleltem a könyvet. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a könyv kell és ezt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer az életében. A bökkenő csak az volt, hogy sehol sem lehetett már kapni a Susan Kay-féle Fantomot. Több mint egy évtizede nem csak én, de a környezetem is szó szerint vadászott a könyv után, sem a boltokban, sem az antikváriumokban nem volt, később még online sem találtuk sehol. Annyira beleszerettem a regénybe, hogy amióta letettem, azóta se felejtettem el és már lassan elérhetetlen álomnak tűnt, hogy valaha meg tudom szerezni. Ezek után elképzelhető, hogy mekkora volt az örömöm, mikor megláttam a Könyvmolyképző Kiadó tervezett megjelenései között. Úgy öleltem magamhoz ismét, mint egy rég elvesztett barátot, vagy mint egy epikus főhős a hosszú évek harca után a Nemezisét, csak már megbékélve. Kemény egy vadászat volt. 

  Tíz év múlva is, az újraolvasás során ugyanúgy lenyűgözött a könyv, ugyanúgy végigbőgtem és ugyanúgy megöleltem, miután befejeztem és ugyanazzal a gondolattal, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasni. Azonban az élmény mégis más volt, valami megváltozott: én. Tíz év alatt már felnőttem és elég sok harcon túl vagyok az élettel, így egészen más gondolatok cikáztak bennem az olvasás során és a regényt is más szemmel láttam. Talán annak idején nem is fogtam fel egy csomó mondanivalót, amiket most viszont igen. Annak idején egy tragikus szerelmi történetet láttam benne, némi kalanddal és izgalommal, éreztem, hogy Erik egy rendkívüli karakter, egy rendkívüli történetben, de a regény egy másik síkja rejtve maradt előttem, hiszen tinédzserkori tapasztalataimmal és addigi tanulmányaimmal még felfoghatatlan volt némely mondanivaló, egyszerűen nem oda fókuszáltam. Nem tanultam még például olyat, hogy pszichológia és nem fogtam fel tizenhat évesen, hogy milyen lehet egy harmincas vagy negyvenes ember bőrében lenni, mi az a családtervezés és mi az a karrier. Nem voltam vele tisztában, hogy milyen az, ha egyedül kell valakinek megállnia  a helyét, nem tudtam, mi az a magány, nem tudtam még, hogy milyen elveszíteni valakit. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy a regény azon részei "láthatóvá" váljanak számomra, amik akkor rejtve maradtak. 

  Nem írom le a történetet, annak ellenére, hogy maga a musical, csak Erik életének utolsó pár hónapját dolgozza fel, míg ez a regény a születésétől kezdve, a darab sztorija zanzásítva elolvasható a wikipédián. Az érzés, az élmény és a mondanivaló viszont sehogy máshogy nem élhető át, csak úgy, ha az ember elolvassa a könyvet és odafigyel rá. Ez nem csak Erik és Christine morbid és tragikus szerelmi története volt, nemcsak az Operaházon van a lényeg. Ez Erik sztorija volt. Egy olyan ember története, aki torz arccal született, egy olyan anyától, akinek mindene volt a boldogság, a szépség és a könnyű élet. Egy olyan anyától, aki nemrég vesztette el a férjét, akibe szerelmes volt és az ő emlékének megtestesülését várta a gyermekétől, aki viszont úgy tűnt, hogy az ördögtől való. Érthető az anya viszolygása, de ellentmondásosak a tettei. Ez egy olyan nő története is, aki undorodott a saját gyerekétől, majd később félt tőle, de ennek ellenére meg akarta óvni őt a környezetétől, önmagától, közben meg a halálát is kívánta. Egy olyan nő története is, aki mindezek ellenére nem tudta ellökni magától a gyermekét, de szeretni sem tudta. Vagy mégis? Vajon mennyire hibáztatható ő azért, hogy Eriknek milyen világképe és érzelemvilága lett? Vajon milyen lehetett ennek a gyereknek rádöbbenni arra, hogy ami szörnyűséget lát a tükörben az saját maga? Vajon milyen lehetett rádöbbennie arra, hogy a saját anyja nem szereti? Vajon milyen lehetett rájönnie arra, hogy az egyetlen lény, aki őt szeretni tudja az Sasa kutya? Gyakorlatilag a kutya nevelte fel, mert az anyjának ahhoz se volt gusztusa, hogy átöltöztesse azt a gyereket. Vajon mit érezhetett mikor megtudta, hogy a vallás szerint az állatoknak nincs lelke és haláluk után sehová sem mennek, egyszerűen csak megszűnnek létezni? Vajon hibáztatható, hogy mindezek után megtagadta Isten létét? Mit érezhetett akkor, mikor elég okos volt már ahhoz, hogy rájöjjön, az anyját csak akadályozza a puszta léte?

  Eriket már gyerekkorától kezdve megtaposta az élet és annyi borzalom megtörtént vele, hogy azt ép elmével szinte lehetetlen kibírni. Cirkuszi látványosságként mutogatták, megverték, majdnem megerőszakolták, ráadásul egy férfi. Megtapasztalta az élet és az emberek minden mocskát, megtanult ölni. A szeretetet és a szerelmet viszont sohasem tapasztalhatta meg vagy mégis? Ha igen, akkor meg nem vette észre vagy csak nagyon későn, tragédiák árán. De megtanulta, hogyha külsőleg rút is, a hangjának, az agyának, a tehetségének és a személyiségének hatalma van. Már gyermekkorában hihetetlenül gyorsan fejlődött a zenei és építészeti tudása. A cigányokkal való kóborlás során megtanulta a mezei orvoslást is és a bűvészkedést is. Akárhová is sodorta az élet, ő csak a szeretetet, az elismerést, a boldogságot kereste, de csak borzalommal és elutasítással találkozott. Mégis újra és újra talpra állt és küzdött, becsületesen és keményen dolgozott, vagyonra is szert tett, de a hírnévből nem kért, mert nem akart újra cirkuszi látványosság lenni. Mindig arra jutott, hogy jobb neki elszigetelten és az emberektől félrevonulva élnie és a zenének, illetve az építészetnek szentelnie magát. Közben barátokat szerzett, de el is veszítette őket, a szerelmet és a szeretetet viszont továbbra sem tudta megtapasztalni. Mikor már beköltözött az általa is felépített Operaház pincéjébe, addigra már végképp letett arról, hogy valaha őt szeretni fogják, de ekkor megjelent Christine, a fiatal színésznő/énekesnő, akit tanítani kezdett, majd életében először szerelmes lett. Megtapasztalta végül az elemésztő szerelmet, ami tönkre is tette. 

 Az élete tragédiák sora volt, de ahogy az lenni szokott, néha felcsillant a remény, hogy ő is szerethető, elfogadható és teljes ember. Kívülről ugyan rút volt, de belül a szívében és a lelkében a világ egyik legszeretetreméltóbb embere. Végtelenül igazságos és gondoskodó volt, piszkosul művelt és tehetséges, elszánt és bátor. Egyszerűen hogy nem lehet őt szeretni? Tényleg ennyire sekélyes az egész emberiség és a világ, hogy csak a torz arca számít a többi meg fabatkát sem ér? Ez a regény egyik mögöttes mondanivalója, illetve ezt a kérdést feszegeti újra és újra. Miért akarja mindenki levetetni vele a maszkot? Amikor Olaszországban felépít egy műremeket, annak mi köze van az arcához? Amikor megír egy zenei művet, annak a milyenségéhez mi köze van az arcának? Attól, hogy ő torz arccal született, a műremek, amit alkot már nem is műremek? Ki kell dobni mindent és le kell rombolni, amit alkotott, mert torz az arca? Vagy még mélyebben a pszichológiába ásva: el kell őt magát dobni, megalázni, megverni vagy meg kell őt ölni, mert torz az arca? Mindazt, ami lezajlott benne még súlyosbítja az is, hogy mérhetetlenül intelligens volt már gyerekkorától kezdve és nagyon is tudatában volt mindannak, ami történt vele. Az agya és a szíve ugyanis rendben volt és ugyanazok a vágyai és álmai megvoltak, mint mindannyiunknak, miközben tudta, hogy sosem érheti el őket, mégsem adta fel. 

  A regény és Erik karaktere a mai társadalomra kivetítve is nagyon tanulságos. Ugyan ő extrém kalandokat él át, de ugyanazokkal küzd, mint bármelyikünk az életben. Sok ember fejében megfordul az, hogy ő valamiért nem szerethető. Míg Eriknél ez az arca, addig másnál lehet a súlya, valami testi hiba, vagy rossz szokás vagy egyszerűen a személyisége. Csak közben azt felejtjük el, hogy nem minden esetben bennünk van a hiba, hanem talán abban, hogy a nem megfelelő közegben mozgunk, nem a megfelelő emberekkel vagyunk körülvéve vagy nem a megfelelő problémákra fókuszálunk. Ugyanazokon a félelmeken és szorongásokon átesünk, mint ő. Ugyanúgy van egyszer fent és egyszer lent. Ugyanarra vágyunk mindannyian, szeretetre, elfogadásra, bizalomra és hűségre. Valakinek sikerül, valakinek nem. Van olyan is, akinek úgy sikerül, mint neki, hogy ott volt, amit keresett, de nem vette észre. Erik történetének legnagyobb tragédiája az, hogy végül meglelte azt a boldogságot, amire vágyott, csak nem vette észre és megkapta a szeretetet, de ez csak a halála után válik világossá. 

Ez egy rendkívüli történet egy rendkívüli karakterrel, rengeteg érzelemmel és tanulsággal. Olyan megható és elgondolkodtató jelenetekkel, hogy megint csak azt tudom mondani: ezt mindenkinek olvasnia kellene. 

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Erik, Giovanni
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordította: Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot! 

 Az amerikai filmrendező 1956. januárjában született Clevelandben. A filmek mellett számos nálunk is bemutatásra kerülő sorozat epizódjait is ő rendezte, mint pl. a Dr. Csont, Szökés, Nikita. A ’80-as években készítette el Az operaház fantomja horrorfilmjét. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 

__________________________________________________________________________________

További állomások 

01/20 Kelly és Lupi Olvas 
01/22 Könyvszeretet 
01/24 CBooks
__________________________________________________________________________________

Lynn Cullen - Mrs. Poe

Edgar Allan Poe rajongók és a romantikus regények kedvelőinek figyelmébe ajánljuk a Mrs. Poe című regényt, melyet a Rézbong Kiadónak köszönhetően immár magyarul is olvashatunk. A költő neve senkinek sem újdonság, viszont az kevéssé ismert és a mai napig vitatott is, hogy Frances S. Osgood személyében szeretőre is talált a felesége mellett, aki egyben az unokahúga is volt. Lynn Cullen elképzelte és megírta ezt a romantikus történetet, ami akár igaz is lehet. A regény elkalauzol minket a 19. század New Yorkjának nemesi és szegényebb rétegeibe, megismertet minket az akkori szokásokkal és világnézettel, továbbá bemutatja a kor ismertebb művészeit és tudományos felfedezéseit. Tartsatok velünk és ismerjétek meg ezt a szívszorító és szép szerelmi történetet. A nyereményjáték ezúttal sem marad el: a Rézbong Kiadó jóvoltából öt példány kerül kisorsolásra a könyvből. 

Lynn Cullen - Mrs. Poe 

Miért pont ez? A Líra hírlevelében figyeltem fel rá, munka után indultam is a könyvesboltba érte. Gyengém Edgar Allan Poe. 

Fülszöveg: Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Mindez a 19. század közepének New Yorkjában. Lynn Cullen amerikai bestsellere megidézi a 19. század közepi New York mindennapjait, irodalmi szalonjainak légkörét, mindeközben szerelmi szál bontakozik ki Edgar Allan Poe és Mrs. Osgood, a kor költőnője közt. Mindkettejük életét átszövi a megnemértettség és a szenvedés, amiért a köztük hirtelen fellobbanó szerelem mindkettejüket kárpótolja. Lehet-e jó vége egy ilyen történetnek? 

  1845 egy sorsfordító estéjén Frances Osgood találkozik New York legfelkapottabb írójával, költőjével, a titokzatos Edgar Allan Poe-val, és az első perctől fogva általa is megmagyarázhatatlan kapcsolat fűzi hozzá. Mivel a hölgy is költészettel foglalkozik, ugyanazokban a körökben mozognak. Francest és két gyermekét nem sokkal korábban hagyta el szédelgő, a nőkért rajongó és körükben sikeres férje. Frances a Bartlett-házban kap menedéket, és írásból igyekszik eltartani családját. Poe ezekben a hetekben lesz elképesztően népszerű A Holló című versével. Felesége, egyben unokatestvére, Virginia súlyos beteg, és a költő már egy ideje nem boldog vele, de ahogy sok minden mást, ezt is elfogadja, amíg össze nem hozza a sors Frances Osgooddal. Mindketten rossz házasságban éltek, élnek, és mindketten megértésre, elismerésre vágynak. Emiatt lesz kapcsolatuk oly veszélyes: értik és érzik egymást, míg erre más nem képes környezetükben. Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Ritka és veszélyes. 

Vélemény: Ritkán kerül szépirodalom a kezembe, de érdekes módon, amelyik igen, azt nagyon megszeretem. Ez a könyv se volt kivétel, bekerült a kedvenceim közé és nemcsak azért, mert nagy rajongója és tisztelője vagyok Edgar Allan Poe-nak, hanem mert az írónő nagyon intelligensen és szórakoztató módon írta meg ezt a fiktív történetet, ami talán nem is annyira fiktív. Általános iskolás korom óta oda- meg vissza vagyok Poért, hiszen neki is köszönhetem, hogy a kedvenc műfajom, a detektívregény/krimi megszületett és útjára indult, a rémtörténetekről nem is beszélve. Azt is tudtam mint "bulvárhír", hogy a saját unokatestvérével házasodott össze, azt viszont nem gondoltam, hogy esetleg szeretője vagy szeretői is lehettek. Az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelően már a rokonnal kötött házasság is eleve polgárpukkasztó volt, nem gondoltam, hogy ezt még tetézni is lehet. Persze, az érdekházasságok világában gyakori volt a szeretői viszony is, de feltételeztem, hogyha Poe elvette a saját rokonát, akkor ilyenre csak akkor lehetett képes, ha nagy a szerelem, így egy szerető léte teljesen abszurdnak tűnt. Az írónő viszont nagyon jól bemutatta, hogy nem feltétlenül úgy volt az, ahogy én azt gondoltam.

  A Mrs. Poe elsősorban a kevéssé ismert Frances S. Osgood költőnő életét és Poe-val való viszonyát dolgozza fel, de legalább annyira fontos szereplői a regénynek a mellékszereplők is. Ne rettentsen el senkit, hogy szerelmi háromszög van a regényben, mert ez nem az elbaltázott vagy sablonos formája, hanem nagyon is érdekesen alakul. Először megismerjük Fannyt, akit a festő férje ismét elhagyott  egy gazdagabb nőért. Fannynak egyedül kell boldogulnia az életben és gondoskodnia két gyermekükről egy olyan világban, ahol nagy szégyen, ha valakit elhagynak, az elhagyott a társadalmi ranglétra legalján találhatja magát egyik pillanatról a másikra, főleg hogyha nő. Fanny egyedül abban látja a menekülőutat, ha befut, mint híres költőnő. Egy ideig próbálja a barátai segítségével titkolni, hogy a férje elhagyta, igyekszik munkát találni, mint vagyonosabb (valójában nagyon szegény) nő, igyekszik a kapcsolatait kihasználni, de ettől függetlenül sem nyílik meg számára minden ajtó. Mindenki Mr. Poe-t és A Holló versét isteníti, az embereknek a rémsztorik kellenek, nem Fanny szerelmes- vagy gyermekversei.  

  Fanny és Poe először Miss Lynch irodalmi estjén találkoznak egymással. Nagyon tetszett és sokat dobott a hangulaton, hogy bekerült ez az esemény is a regénybe. Az irodalmi esteknek akkor még nagy jelentősége volt, szinte csak itt tudtak egymással találkozni és kommunikálni a művészek. Miss Lynch ráadásul olyan esteket hozott létre, ahol heti egyszer mindenki összegyűlt, aki művészként tevékenykedett, attól függetlenül, hogy milyen a vagyoni helyzete vagy mekkora a hírneve. Nagyon érdekes beszélgetéseket olvashattam végig a kor ismertebb emberei között, megismerhettem, hogy milyen volt az akkori gondolkodás úgy általánosságban mindenről. Sok, kis apró tényt vagy "bulvár" szintű pletyit tudtam meg mostanra már híres emberekről, és emellett nagyon szórakoztató volt még abban az időben látni őket, mikor még ismeretlenek voltak és csak próbálkoztak. Egyik kedvenc jelenetem az volt, mikor Griswold, az antológiaszerkesztő elhessegeti Nathaniel Hawthorne-t, hogy majd elolvassa azt a skarlátos irományát. Mint tudjuk, a mai napig élő hírnevet szerzett magának Hawthrone azzal a "skarlátos" regényével. Ugyanúgy érdekes volt az a romantikus adalék is, ami Samuel Morse-hoz és a távíróhoz kapcsolható. Már ezekért a csemegékért is nagyon érdemes elolvasni a regényt, főleg azoknak, akik szeretik is ezt a kort.

  Nagy szenzációként az egyik ilyen esten megjelenik Poe és a felesége, Virginia. Mrs. Poe-t törékeny és fiatal szépségként látja Fanny, de rögtön észreveszi, hogy Virginia nagyon beteg. Poe nagyon kelendő a nők körében, főleg mióta hírnévre tett szert, Fanny is félreteszi a szakmai féltékyenséget, ahogy megismerkedik a költővel. Nagyon hamar vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt, de a romantikus pillanatok szemlesütésekben, apró gesztusokban és Fanny részéről mosolyokban merülnek ki. A találkozásokra is véletlenszerűen kerül sor vagy pedig félnyilvánosan. Mrs. Poe mintha megérezné a férje és Fanny között a feszültséget, így rendszeresen elhívja magukhoz Fannyt vagy Poe hívja el őt, a feleségére hivatkozva. Mindvégig szurkoltam a párosuknak, még úgy is, hogy tudtam az életrajzi adatokból, hogy nem adatott meg nekik a boldogság. Az írónő pedig hűen követte az életrajzi eseményeket és amiről nem tudhattunk, azt ő elképzelte hozzá, de sosem ment el odáig, hogy elferdítsen valamilyen történelmi tényt. 

  Maga a szerelmi szál nagyon szép, de egyben keserédes is volt. Poe nem szabadulhatott feleségétől, aki halálos beteg, ráadásul féltékenységében folyamatosan megpróbálta aláaknázni ezt a kapcsolatot, vagy legalábbis valami perverz örömet érzett abban, hogy szenvedést okoz másoknak. Talán ő volt az egyik legérdekesebb karakter az egész regényben az édesanyjával együtt, nekik köszönhető az is, hogy Poe nevéhez méltóan egy kicsit ijesztőre is sikerült a regény. Fanny sem szabadulhatott a férjétől, aki hiába hagyta el és ez hiába titok, attól még elválni nem tudott, mert azt sem tudta merre van a férje, a válás kockázatát sem vállalhatta, hogy a társadalmi ranglétra aljára kerüljön, ráadásul Poe szegény volt, mint a templom egere. Már eleve az is nagy szégyen volt, hogy ugyan álnéven, de az újságok hasábjain verseket küldözgettek egymásnak és hírbe hozták őket. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez több mint puszta művészi érdeklődés egymás iránt. Emellett Griswold is hevesen udvarol Fannynak, aki - mint az életrajzokból is tudni lehet - nyíltan támadta Poe-t, ez még egy indokot adott neki, hogy miért is akarja tönkretenni a költőt. De Poe oldalán is előkerült egy művésznő, aki alá akarta ásni a kapcsolatukat, így nem volt egyszerű még egy csókot sem váltani. Ennek ellenére nagyon dinamikus és érdekes volt a kapcsolatuk, ami nem ér sajnos jó véget, de mégis volt benne egyfajta dekadens szépség. 

  Az írónő utószavából kiderül, hogy sajnos szinte mindegyik fontosabb regénybeli alak nagyon hamar meghalt és többségében tuberkulózisban, még Fanny gyermekei is. Ez elgondolkoztatott azon, hogy mennyit változott azóta a világ. Ha valakit hatvanéves korában veszítünk el, azt mondjuk, hogy mennyire korán halt meg, pedig Poék idejében ez matuzsálemi kor volt. Rövid volt az életben kapott idő, így egészen máshogy viszonyultak az élethez és a halálhoz. Gyakran hangoztatott tény volt az is, hogy abban az időben röppent fel az az elgondolás, hogy talán a társadalomnak ideje lenne felismernie, hogy hányan szenvednek az érdekházasságokban és a szabad szerelmet kezdték hirdetni, de sajnos, mint Poék kapcsolatában is látszott, nagyon messze voltak még attól, hogy a szerelmes emberek együtt lehessenek. 

  Nagyon élveztem a regény olvasását, elsősorban Poe élete miatt, de elvarázsolt a hangulat, a sok kis apró irodalmi "csemege", a korhű ábrázolás, a romantikus szál, Mrs. Poe borzasztóan érdekes karaktere és imádtam azt a rejtélyességet, ami az egész Poe családot körbelengte. A regény vége meglepő fordulatokat is hozott és némi izgalmat is. A Mrs. Poe bekerült a "kincsként őrzöm" kategóriába és remélem, hogy az írónő többi könyvét is elolvashatom magyarul. Ha a többi is ilyen, akkor kell a polcomra. A regény meghozta a kedvem ahhoz is, hogy újra Poe-t olvassak, hogy megismerjem Frances S. Osgood munkásságát, illetve a többi szereplő életét is. Nagyon jó volt ebben a hangulatos világban elidőzni egy kicsit.

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Poe, Mrs. Poe, Frances "Fanny"
Tetszett: nemcsak Poe és Fanny kapcsolatát, hanem a kort is bemutatta az írnónő
Nem tetszett: -
Fordította: Vári Tercia
Oldalszám: 446 oldal
Kiadó: Rézbong Kiadó 

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

Lynn Cullen regényében nemcsak Egdar Allan Poe nőkhöz való viszonyát, nemcsak egy szívszorítóan szép szerelmi történetet ismerhetünk meg, de a 19. századi New York értelmiségi rétegét is. Miss Lynch szalonjában heti egyszer összegyűlik az akkori irodalmi társaság, ahol vagyoni helyzettől és hírnévtől függetlenül részt vesz mindenki, aki számít. A társaság tagjai között vannak ismertebb emberek is, de nagyon sok olyan személyről is beszélnek, akik ugyan nincsenek jelen, de kiemelkedő felfedezésre tettek szert vagy máshol szereztek hírnevet. Mi most három ilyen személy nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Mrs. Poe regény egy-egy példánya. Jó játékot! 

Angol író, a viktoriánus kor egyik legkiemelkedőbb alakja. A gyermekkorában látott nyomor visszatérő élmény a regényeiben. Huszonnégy éves korában jelent meg az első műve, addig mint újságíró dolgozott. Tíz gyermeke volt, felesége Catherine Thompson Hogarth. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/11 Tekla Könyvei
01/12 Könyvszeretet 
01/13 Szembetűnő
__________________________________________________________________________________

Hyeonseo Lee és David John: A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából

  A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Hyeonseo Lee és David John A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából című regénye. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és ismerjük meg együtt egy bátor fiatal lány történetét, aki tényleg minden követ megmozgatott azért, hogy elnyerje saját és családja szabadságát. 

 A kalandos út első napjára 2015. október 12-én kerül sor, majd ezt követően minden másnap, más és más blogger segítségével ismerhetitek meg azt a hosszú és veszélyekkel teli utat, amit Hyeonseo Lee megtett. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyeremény játékon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - két példány az A lány hét névvel című könyvből. 

Hyeonseo Lee és David John: A lány hét névvel – Szökésem Észak-Koreából 

 Miért pont ez? Még évekkel ezelőtt engem is elkapott a koreai hullám (hallyu-mozgalom, lásd az extrában lejjebb), aminek hatására a filmeken, a zenén és a sorozatokon túl maga a nyelv és kultúra is érdekelni kezdett. A nyelvet a mai napig is tanulom, amihez hozzátartozik a kultúra és a történelem ismerete is, így minden érdekel, ami Koreával kapcsolatos. Köztük ez a könyv is. 

Fülszöveg: Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért. 

Vélemény: Alapjáraton nagy Korea rajongó vagyok, így egy kicsit elfogult is, amikor azt írom, hogy imádtam a könyvet. Először arra gondoltam, hogy azért fogom szeretni, mert olyan infókat tudhatok majd meg, amikhez amúgy nem nagyon férnék hozzá, a kultúra jobb megismeréséhez pedig szükségem van minden kis morzsára. Végül nem ezért szerettem meg a könyvet, hanem a közvetített értékei és az érzések miatt. Egy kicsit el is szégyelltem magam, hogy a nagy Korea imádatomban csak a kinyerhető információkra figyeltem először, holott annál sokkal többet nyújt a könyv. Nagyon-nagyon tanulságos történet, amit annak is érdemes elolvasni, aki különösebben nem vonzódik a kultúrához. 

Az Észak- és Dél-Korea közti konfliktus sajnos még a mai napig nem oldódott meg, így a könyv témája nagyon aktuális. Hyeonseo Lee (ejtsd: Hjonszo I) Észak-Koreában született és nevelkedett, majd megszökött onnan és végül a családját is kimenekítette. Ezt a történetet, ezt a kalandos utat meséli el, miközben beszámol arról, hogy egy átlag észak-koreai hogyan látja a diktatorikus rendszert a hétköznapokban, milyen a Kínával való viszony a kis ember szintjén, milyen elképzeléseik vannak a világról, majd később arról is, hogy milyen volt szembenéznie magával a szabadsággal és a világgal. Beszél a kulturális sokkról is és a beilleszkedés nehézségeiről is, még abba is belelátunk, hogy a diplomácia hogyan működik, és a különböző országok hogyan állnak az észak-koreai menekültkérdéshez. A könyv azért kapta ezt a címet, mert az írónőnek összesen hét neve volt élete során, a legtöbbet kényszerűségből választotta a menekülés időszaka alatt.

 Élet Észak-Koreában 

  Kívülállóként megdöbbentő volt olvasni, hogy a mai világban létezik egy olyan hely, mint Észak-Korea, ami ennyire elszigeteltségben él. Persze tud és hall róla az ember, de mégis nehéz elképzelni mindazt, amit Hyeonseo Lee leírt. Neki az a diktatórikus világ volt a természetes, ami számunkra hátborzongató. A regény első egyharmada bőven betekintést nyújt, hogy milyen is ott az élet, legalábbis milyen volt a '80-as, '90-es években.  

A rendszer működése nem csak a diktatúrán alapszik, hanem a személyi kultuszon is, így szinte meg sem kérdőjelezik a hatalom helyességét vagy helytelenségét. Már kiskoruktól kezdve úgy nevelkednek, hogy a Nagy Vezér és a Kedves Vezető az istenek, akik megvédik őket a jenki sakáloktól és a dél-koreai anyagias ellenségtől. Rengeteg felháborító tanítást kapnak, ami mind hazugság, de legjobban mégis az akasztott ki, hogy szánt szándékkal olyan képet festenek le a világról, ami egyáltalán nem igaz. Pl. Dél-Koreáról olyan felvételeket és képeket mutatnak, ahol az amerikaik megverik a koreai gyerekeket, Dél-Koreában éhínség van és pusztulás, míg Észak-Koreában minden jól megy, egy gazdag és virágzó ország. A személyi kultuszból pedig az háborított fel a leginkább, hogy a két vezető portréját minden családnak kitüntetett helyre kellett raknia és tisztán tartania, egy olyan ronggyal, amit kimondottan erre a célra kaptak az államtól. Ha másra használták azt a rongyot vagy port találtak a képeken, akkor a rendőrök elvitték a családot. Havonta fehér kesztyűs hivatalnokok ellenőriztek mindenkit. 

Még bőven lehetne sorolni, hogy milyen agymosó és népbutító eszközök voltak/vannak, a legszörnyűbb az egészben, hogy mivel a népnek nincs viszonyítási alapja, sem lehetősége arra, hogy megszerezze a megfelelő tudást, illetve félelemben élnek, meg sem merik támadni a rendszert vagy elhisznek mindent. A titkosrendőrségnek, a Bowibu-nak nem is kell szinte működnie, mert szomszéd feljelenti a szomszédot, gyerek beköpi a gyereket. Mindent az állami elosztórendszeren keresztül kaptak, ruhát és élelmet, még azt is az állam mondja meg, hogy mi lesz a foglalkozásod, biztosítja is a munkahelyet és a lakhatást is. Szigorúan mindent nyilvántartanak, még azt is, ha egy család elköltözik, így a szökés sem maradhat titokban. Ha a szongbun-rendszer szerint értékes a család (szimpatizáns, párthű, vagy háborús hős felmenők), akkor jobbak a kilátások az életre, de nagyon könnyen a társadalom peremére lehet szorulni. 

Az 1990-es években bekövetkezett éhínség táptalaja lett a már így is létező korrupciónak és a fekete piacok megerősödésének. Sok ember droggal és csempészett áruval kezdett el kereskedni, hogy a családjának ételt tudjon adni, mert már az állami elosztó rendszer is becsődölt. Illegális volt minden ilyen tevékenység, de annyira korrupt mindenki, hogy fizetségért cserébe szemet hunynak minden felett. Hyeonseo családja is így próbált meg boldogulni. A kínai határ mellett éltek, ahol csak egy keskeny folyó választotta el a két országot, így könnyebben tudtak üzletelni. Hyeonseo még a nagykorúsága előtt átszökött egy kicsit a befagyott folyón, hogy megnézze magának Kínát, de hazamenni már nem tudott. Innen indul a kálváriája, ami szinte egész Ázsián át tartott.

Kína 

Hyeonseo Lee egész életében hálás volt, hogy az apja erőltette a madarin nyelv tanulását, így egész jól elboldogult Kínában. Sokszor sikerült magát kiadnia kínainak vagy kínai-koreainak, így a nyelvtudás megmentette az életét. Itt döbbent rá először, hogy mennyi hazugsággal etették őket, hogy szinte semmi sem igaz abból, amit eddig egész életében tudott. Itt betekintést is nyerhetünk az embercsempészek világába és az alvilágba is.

Dél-Korea

  Több évnyi Kínában tartózkodás után Hyeonseo eljut Dél-Koreába. Ebben segítségére van a Kínában megismert dél-koreai barátja, Kim is, akivel több éves párkapcsolata lett. Az igazi sokk itt érte Hyeonseo Lee-t, hiszen rádöbbent, hogy elvileg egy népnek kellene lenniük, de mégsem azok. Mások a szokások, a társadalmi berendezkedés, sőt még a nyelv is. Hiába beszélnek koreaiul, nagyon nehezen érti meg. Az étlapokat sem tudja elolvasni, mert nem érti, hogy mi az a lice (angol rice - rizs; a szó eleji L kiejtési sajátosság). Az északi amerikagyűlölő országból jött lánynak nagyon nehéz felfogni a déli amerikarajongó ország nyelvi változásait és sajátosságait. Ez pl. olyan, mintha a vidéki nagymamámnak mondanám azt, hogy megyek soppingolni, fogalma se lenne arról, hogy mit beszélek, pedig magyarok vagyunk mindketten. Csak míg nekem ez érthető lenne, hogy nem érti, addig Hyeonseo-nak huszonévesen egy sokk volt, hogy nem érti meg a saját korosztályának beszédjét sem.

 A hirtelen jött szabadsággal és a választási lehetőségekkel sem tud nagyon mit kezdeni eleinte. Furcsa számára, hogy egyetemre jelentkezhet és nem kell hozzá az állam engedélye. Rádöbben, hogy Dél-Koreában iszonyatosan sokat számít a családi háttér, a jó képzettség és a vagyon. Ha mindezekkel nem rendelkezik egy koreai, akkor borzasztóan hátrányosan indul, főleg ha még észak-koreai is. Itt nem védi meg a szongbun-rendszer, itt szinte esélye sincs bejutni a felső tízezerbe, keményen kell dolgoznia. A társadalomban egy kissé lenézik az észak-koreaiakat, de azzal a gyűlölettel nem találkozik, amit tanítottak neki és amitől tartott. Nincs gyűlölet, egyszerűen csak a dél-koreaiak kerülik a témát, nem beszélnek a helyzetről, de maximálisan segítőkészek és bizonyos fokig befogadók is.  

Kulturális sokk és a család

Végül nagy diplomáciai harcok (elképesztő, hogy pl. Laoszban mi volt) és lehúzó embercsempészek mellett sikerül kimenekítenie az öccsét és az édesanyját is, majd segíteni nekik a beilleszkedésben. A családja is átesett egy kulturális sokkon, ami náluk sokkal nagyobb erejű volt. Az idősebb anyuka pláne nehezen rázódik ki egy olyan társadalomból, amiben az élete háromnegyedét leélte, az öccse pedig fiatalként borzasztóan megijed azoktól az elvárásoktól, amik Dél-Koreában vannak. Volt időszak, amikor mindketten vissza akartak menni Észak-Koreába, mert ott egyszerűbb lett volna az élet a bejáratott illegális üzletekkel, a követhető szabályokkal és az ott maradt rokonokkal. Azt is sokként élték meg, hogy Hyeonseo Lee bemutatta nekik a "jenki sakál" barátját. 

Végtelenül sokat tudnék még beszélni a történetről és a rengeteg áll-leesős pillanatról, arról, hogy mennyire izgalmas volt végigolvasni a menekülést (jobb, mint egy akciófilm), de meg akarom hagyni az élményt. Nekem, mint nyelvtanulónak, nagyon érdekes volt a nyelvi problémákról és a két Korea közti kulturális különbségekről is olvasni. A legjobban viszont az írónő személye, az élni akarása, a küzdőképessége, a talpraesettsége, az intelligenciája és családszeretete fogott meg. Egyszerűen hihetetlen, hogy miken ment végig és kibírta épp ésszel.  

____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Hyeonseo Lee, Kim, Minho
Tetszett: maga a történet és a kulturális sokk leírása
Nem tetszett: -
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 404 oldal
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 

___________________________________________________________________________________

 Blogturné extra 

A két Korea közti konfliktustól a hallyu-mozgalomig 

Csak dióhéjban írom le a két Korea közti konfliktus mibenlétét, aki bővebben kíváncsi a témára, itt van egy remek cikk, amely nagyon szépen és hozzáértőn összefoglalja a történelmi eseményeket. 

Korea kettészakadásának egyik fő elindítója a japán megszállás volt az 1910-es években. A fasiszta Japán gazdaságilag a befolyása alá vonta Koreát, majd a második világháború során politikai célokra is felhasználta az országot, katonai diktatúrát vezetett be. A szovjet és amerikai csapatok együtt harcoltak a japánok ellen a koreaiakkal, északon a szovjet csapatok állomásoztak, délen pedig az amerikai csapatok, így két megszállási övezet jött létre Koreában. Az állami felső vezetés kialakulására is jellemző volt ez a kettősség: az északi terület kommunista érdekszférává, a déli pedig kapitalista és tőkés uralmi rendszert követő, tehát Amerika barát érdekszférává vált. 

 1949-re az amerikai csapatok elhagyták Dél-Korea területét, így az országot csak saját gyenge hadserege védte. Az akkori vezető Észak-Koreában, Kim Ir Szen az ország egyesítésére törekedett, meglepetésszerű támadást indított Dél-Korea ellen, kihasználva annak védtelenségét. A koreai háborúban (1950-1953) végül patthelyzet alakult ki, az amerikai segítség miatt meghiúsult Dél-Korea elfoglalása. A háború még a mai napig sem ért véget, jelen pillanatban tűzszünet van érvényben 1953. július 27-e óta. 

A megosztottság rögzült: Észak megmaradt egy világtól elzárt területnek, ahol teljes diktatúra van, Dél viszont főként amerikai segítséggel fejlett ipari nagyhatalommá vált. Dél-Korea az 1980-as években nyitni kezdett a világ felé (az 1980-as években mi is felvettük az országgal a diplomáciai kapcsolatot). 

Az 1990-es években pedig elindult a koreai hullám, nemzetközileg elismert néven a hallyu-mozgalom, melynek célja a koreai populáris kultúra (filmek, sorozatok, zene) megismertetése és elterjesztése a világon. A hallyu-mozgalomnak köszönhetően Dél-Korea aktívan bekerült a világ vérkeringésébe és lassan, de biztosan teret hódít magának. A populáris kultúra elterjedése automatikusan maga után vonja a teljes kultúra megismerését, így akit elkapott a hullám, az hamarosan érdeklődni kezdett a nyelv, a történelem és a kultúra iránt is. A hallyu-mozgalom nálunk Magyarországon is tarolni kezdett, bár még szubkultúra szinten létezik. A 2000-es években létrejött a Koreai tanszék is az ELTE-n, ahol már a nyelvet is lehet tanulni. 

Forrás: tortenelemklub, Wikipédia

___________________________________________________________________________________

  Nyereményjáték 

Hyeonseo Lee (ejtsd: Hjonszo I) eddigi élete során többször rákényszerült, hogy nevet változtasson. Születésekor kapott neve után volt, amit a szükség hozott, volt olyan, amelyet kénytelen volt elfogadni és volt olyan is, amelyet önként választott. A feladatotok az lesz, hogy a blogokon elrejtett betűk alapján kitaláljátok, melyik neve bújt meg a sorok között a hét közül. Három blog – három név. A neveket írjátok be rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Segítségképpen nem kevertük össze a betűket, továbbá a vezetéknév (első helyen áll, mint a magyarban) egyetlen szótag. Kalandra fel! 

Ha kitaláltátok mind a három nevet, esélyetek nyílik megnyerni a Libri kiadó által felajánlott az A lány hét névvel című regény két példányának egyikét!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________

 További állomások 

10/12 Tekla Könyvei 
10/14 Könyvszeretet
10/16 Szembetűnő
____________________________________________________________________________________

Rene Denfeld - Az elvarázsoltak

  Ezúttal egy nem túl vidám helyre kalauzolunk titeket. A börtönben különböző emberek megfordulnak, vannak, akik csak egy szabálysértés követtek el, vannak, akiknek életek száradnak a lelkén. Akárhogy is legyen, a bezártság mindenki lelkét megviseli. 

  Ezen a három állomásos turnén végigkövethetitek, mi hogyan dolgoztuk fel ezt a témát. Tartsatok velünk, mert a turné végén egy szerencsés nyertes a Fumax Kiadó által felajánlott jutalomban részesül, ami nem más, mint a könyv egy példánya.

Rene Denfeld - Az elvarázsoltak 

 Miért pont ez? A Fumax az egyik kedvenc kiadóm, így mindig figyelemmel kísérem a friss megjelenéseket, most már a szépirodalom kategóriában is. 

Fülszöveg: "Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni és hallani őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek."

   A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek. 

Két kívülálló lép világába: egy bukott pap és a hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsák után kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül. 

  És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki. 

  Mert még a szörnyeknek is van történetük. 

  Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet. 

  A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre. 

Vélemény: A Fumax Kiadó David Benioff a Tolvajok tele című művével elindította a Fumax-Irodalom sorozatot. A könyv nagy hatással volt rám és reméltem, hogy a sorozat következő szépirodalmi műve is lesz legalább annyira jó, mint a Tolvajok tele volt. Az elvarázsoltak még a vártnál is jobban tarolt nálam, még a Tolvajok telét is felülmúlta. Rene Denfeld könyve bekerült nálam a saját kis "ezt el kell olvasnod mielőtt meghalsz" listámra. Ha valakinek meghatározó olvasmányt fogok ajánlani, most már Az elvarázsoltak is ott lesz közte. Miért is? Mert olyan, mint a Halálsoron vagy A remény rabjai. Ezek pedig nagy klasszikusok a börtön témájú alkotások közül. Az elvarázsoltak is ugyanúgy mélyen felkavart, mint Stephen King előbb említett két története. Nagyon mélyen megérintett a sztori és a narráció, erre nagyon kevés író képes. Üdvözlöm Rene Denfeldet a kedvenc íróim között, remélem, hogy olvashatok majd még tőle. 

  A helyszínünk egy börtön, amit az egyik rab mutat be nekünk, ő a fő narrátora a történetnek. Az ő szemén át látjuk az eseményeket, magát a börtönbeli létet. Még olyan dolgokról is tudomást szerzünk, amik a cellán kívül történnek. Különlegessége az egésznek, hogy ez a rab nem beszél senkivel, egyáltalán, hanem inkább figyel. Annyira introvertált, hogy tökéletes, bár nem feltétlenül hiteles megfigyelője lesz az ottani életnek. A hitelességével bajban voltam, mert nem tudtam eldönteni, hogy a rabunk egy kicsit elmebeteg és ezért lát aranyszőrű paripákat eldübörögni minden egyes kivégzésnél, vagy csak én nem értettem ezt az írói képet. Lehet, hogy volt valami jelentősége az aranyszőrű paripáknak, a falakban munkálkodó kis emberkéknek és az urnák között garázdálkodó és hamvakat falatozó szörnyecskéknek. De nem számít, hogy ő volt elmebeteg vagy én voltam értetlen, mert maga a hangulat és az elbeszélés módja a lényeges. 

 A rab "hallucinációi", képzelgései különleges hangulatot kölcsönöztek a regénynek. A tisztább pillanatokban remek elbeszélővel van dolgunk, aki minden egyes apróságot lát, még olyan dolgokra is felfigyel, amit nem is feltételeznének róla a rabtársak vagy az őrök. Valamiért elkerülik őt és fizikailag nincs annyira benne a vérkeringésben, de közben meg ő az egyetlen, aki a legszervesebb része az egésznek. Tud az igazgató magánéleti problémáiról, tudja, hogy ki miért raboskodik, tudja, hogy kik a sereghajtók, a bandavezérek. Tudja olvasni a tálcákba vésett titkos börtönbeli üzenetváltásokat, tudja, hogy melyik őr korrupt, ki miben mesterkedik, kitől mit és hogyan lehet beszerezni és még sorolhatnám. Viszont azt senki sem tudja, hogy ő minden ilyen tudás birtokában van. Egy bezárt szörnyet látnak, akinek egyetlen foglalatossága, hogy az igazgatótól kapott könyveket olvassa és néha rohamot kap, valamint, hogy nem beszél. Mi is csak ennyit tudunk róla.

 A kevésbé tisztább pillanatokban, amikor a nyugodt olvasás és elbeszélés időszakát felváltja az őrület és a rohamok, akkor kerülnek elő a paripák, a falakban lévő emberkék és az elhamvasztott halálraítéltek maradványai közt falatozó szörnyek. A rab őket is látja. A paripákat imádja, hiszen az erőt, a vad szabadságot jelképezik számára, a falakban lévő emberkéktől tart és megőrjítik őt, a szörnyecskéktől pedig egyenesen retteg. Megszokott életét és világát felkavarja a Hölgy, a nyomozónő és egy másik rab, York ügye. A Hölgy azért érkezik, hogy megmentse a halálraítélt York életét, ha még lehetséges. Ő ezzel foglalkozik, a halálraítéltek ügyeiben nyomoz akár évekkel később is. Ez a terület egyfajta plusz ellenőrzési pont. Mi van, ha tévedtek az ügyvédek annak idején? Mi van, ha tévedett a bíró? Mi van, ha nem helyes az ítélet? Mi van, ha új bizonyítékok kerülnek elő? A Hölgy dolga, hogy York esetében találjon arra bizonyítékot, hogy helyes vagy helytelen volt az ítélet. 

  A Hölgy kerül a regény középpontjába, minden őkörülötte forog, de mégsem lesz ő sem főszereplő, mint ahogy a rab sem. Ugyanis mindenkinek megrázó és meghatározó szerepe van. Emberi sorsokat ismerünk meg és egy olyan világot, amit jobb, ha sosem tapasztalunk meg másként csakis regényekből vagy filmekből. Az erőszak szinte minden fajtája említésre kerül a regényben, borzasztó és letaglózó történetek tárulnak elénk, ahogy a Hölgy egyre jobban előrébb halad a nyomozásban és ahogy a rab egyre több mindent oszt meg velünk. A Hölgy élete is megváltozik az ügy miatt. Az ő múltja sem volt egyszerű, a munkája sem az, és jelenleg nincs is magánélete.

  A sorsok, az emberi történetek, a sok borzalom teljesen letaglóztak, pedig nem először találkoztam ilyen sztorival. Morbid, hogy ezt írom, de valahol egyben megható is volt a történet és szépséget is találtam benne. A rabot pedig annak ellenére nagyon megszerettem, hogy közben tudtam, hogy valami szörnyűséget követhetett el, ha már a halálraítéltek között van. Megtaláltam benne a szörny mögött megbúvó embert, az érző és szeretetre vágyó lényt. A legjobb szó rá talán az együgyű. Végig abban reménykedtem, hogy valahogy kiderül, hogy tévedésből van ott, nem is ő követte el azt a gaztettet, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az ő története, hanem mindenkié, ő csak egy apró porszem a nagy rendszerben. 

  Egyszerűen zseniális, ahogy az írónő megírta a könyvet. A furcsa szó mellé betenném a szótárba hivatkozásnak ezt a regényt. Felkavart, összezavart és mégis volt benne rendszer. Nem tudom, hogy ki volt a főszereplő. A rab? A Hölgy? York? A bukott pap? A többi börtönlakó? Egyik sem és mindegyik egyszerre. Miről szólt a regény, mi volt a központi esemény? A rab megmentése? York ügye? A börtönélet? A Hölgy élete? Mindegyik és egyik sem egyszerre. Ezt a furcsaságot egyszerűen nem tudom megfogalmazni, ezt érezni kell és akkor mindenki meg fogja érteni, hogy miről beszélek. Rengeteg érzést, szinte az összeset, ami létezik, kiváltotta bennem a regény, ezért cincált meg ennyire és ezért volt zseniális. 

  Szóval, ha nem tudod mit olvass legközelebb, figyelmedbe ajánlom ezt a regényt. A hiperérzékenyeket kikészítheti, de aki már megedződött valamennyire, nagyon fogja értékelni ezt a történetet és az egyik legjobb könyv lehet a számára, amit olvasott. Nekem az lett. 

Itt kedvezményesen megrendelheted!

____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: a narrátor, a Hölgy
Tetszett: az elbeszélés stílusa, a történet
Nem tetszett: -
Fordította: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 214 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó 

____________________________________________________________________________________

 Blogturné extra

Idézetek

"...Ismét meghallom hangjában a záport.

 A hölgy még nem vesztette el a szabadság hangját. Amikor nevet, hallani a fák között motozó szelet és a járdára cseppenő vizet. Érezni arcunkon az eső gyengéd simogatását és a nyílt terekben hangzó nevetést, mindazon dolgokat, amiket mi a zárkasoron sosem érezhetünk." 

"A nő ismeri a szabályt. Az emberi érintést megtagadták a halálsor lakóitól. Ez része a büntetésüknek. Csak ezért a gesztusért cserébe elveszítheti az engedélyét. Így aztán másik ajándékot ad. Olyan közel lép, hogy York érezhesse a melegét."

"Olykor, ha könyvet olvasok, a többi emberre gondolok, akik érintették, mielőtt eladományozták. Talán a könyvet, amelyet olvasok, egy kedves nő fogta a kezébe, aki kisbabájával ledőlt szunyókálni. Láttam magam előtt, ahogy nyári ruhájában kifakult, rózsamintás vászon ágyneműn fekszik, a könyv nyitva világít a napfényben. Talán a napfény egy része beleivódott az általam érintett lapokba."

"Elképzelem milyen lehet hullakomornyiknak lenni. Fölemelni a testeket és érezni távozásuk súlyát. Milyen különös, hogy a halottak többet nyomnak, mint az élők. Az ember azt gondolná, épp az ellenkezője az igaz, de nem. Azt hiszem, azért van ez,  mert a lelkek könnyedséggel és fénnyel töltik meg a testeket. Amikor a lélek távozik, a testnek nem marad semmije, és kétségbeesetten szeretne visszatérni a földbe. Ezért olyan súlyos."

"A lovak vágtatnak, én pedig azt gondolom: fussatok lovak, hajrá! Válaszul még közelebb dübörögnek a földhöz, patáik az alvilágot tiporják boldog futásuk közben, olvadt testük a felszínre küldi aranyló hőjüket."

___________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

  A börtönben sokféle ember megfordul, különböző bűnöket követnek el, mi azonban most sorozatgyilkosokat keresünk. A kép és a rövid leírás alapján ki kell találnotok, kiről lehet szó, és a választ beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe, és esélyetek lehet megnyerni Az elvarázsoltak egy példányát. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

  Amerika első „posztmodern” sorozatgyilkosa, aki jó kinézetű, megnyerő külsejű férfi volt. Hivatalosan 30 emberölést vallott be, de később 35-36-ot ismert be. Egyes becslések alapján, akár több mint 100 embert is megölhetett. Két alkalommal is megszökött a börtönből, majd egy napon belül többször is gyilkolt. Időnként pár óra leforgása alatt több nőt is elrabolt ugyanarról a környékről. 1989-ben villamos székben kivégezték. Áldozatainak bizonyított száma: 35, bűnelkövetés évei: 1974-1978.

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________

 További állomások 

06/02 Könyvszeretet
06/03 Always Love a Wild Book
06/04 Bibliotecha Fummie
____________________________________________________________________________________ 

Jessie Burton - A babaház úrnője

  A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jessie Burton, angol író-színésznő első regénye, A babaház úrnője. A fiatal írónő első könyvéért több díjat is kapott, továbbá 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a műve - többek között magyarul is. 

 2015. április 4.-től a Blogturné Klub öt bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Jessie Burton - A babaház úrnője 

Miért pont ez? A fülszöveg teljesen elvarázsolt és borzasztóan kíváncsi lettem, hogy mi történik a hősnővel, a rejtélyekre, legfőképp pedig a miniatűrkészítő kilétére. 

Fülszöveg: Mindazt, amit látsz, játéknak veszed. 

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget. Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni. 

 Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai. Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik. 

Vélemény: Nem csodálom, hogy ezt a könyvet 31 nyelvre lefordítják. Ez az "ennyi meg ennyi nyelvre lefordítják" szöveg lassan olyan elcsépelt lesz számomra, mint az, ha valamire rányomják, hogy New York Times bestseller, de ennél a könyvnél tényleg ott a helye a mondatnak. A babaház úrnője egy szépirodalmi remekmű lett számomra és felkerült a "könyvek, amik nagy hatással voltak rám" listámra. A műfajt kerültem az utóbbi időben és most is azért választottam, mert erős misztikumot sejtetett a fülszöveg, de kellemes meglepetésként ért, hogy mégsem egy misztikus-romantikus sztorit kaptam. Egyszerűen imádtam a könyvet és teljesen magába szippantott, pedig nyomasztó történet, de minden ízében különleges. 

  A regény jobb megértéséhez szükséges egy kis "gyorstalpaló" a XVII. századi Hollandiáról, de nem elengedhetetlen. (Javaslom, hogy fusd gyorsan végig az extrát mielőtt továbbolvasol). Minden előzetes történelmi, kulturális kutakodás nélkül is nagyon élvezhető, mert az írónő nagyon finoman és szépen érzékelteti az akkori életet, az ország helyzetét és a szereplők körülményeit. Mégis sokkal jobban meg tudtam érteni számos nehézséget és döntést utólag, mikor elolvastam az utószót. Margócsy Dániel nagyon profin összefoglalta az akkori holland sajátosságokat és végigvezette, hogy minek miért és milyen jelentősége volt a regény szereplőinek életében, de pont emiatt erősen spoileres, így az extrában kiragadom azokat az infókat, amik szerintem is elég lényegesek a történet szempontjából. 

  A fülszöveg rögtön beindította az agytekervényeim és már spekulálni kezdtem. Szegény lányra vajon mi várhat abban a házban? Egy erőszakos és zsarnokoskodó férj? Milyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznie? Tuti, hogy lesz valaki, aki még jobban megkeseríti az életét. Mik lehetnek azok a szívfacsaró titkok? Haláleset? Boldogtalan szerelem? Esetleg szellemek? Ki az a miniatűrkészítő? Egy látnok? Egy varászló? Lehet, hogy ő lesz a nagy hős, egy új szerelem vagy egy szerető, aki kimenti Petronellát abból a fertőből, ami abban a házban lehet? Szóval annyi kérdés vetődött fel bennem, hogy nem bírtam ki, hogy ne olvassam el. Rendesen pofára estem, mert egyáltalán nem volt ennyire kiszámítható a történet, egyik spekulációm se jött be, és pont ettől lett rám nagy hatással az egész regény.

  Petronella szemszögéből látunk mindent, így nagyon lényeges, hogy milyen is ez a lány. Egy fiatal kis naiva, akit olyan szerencse ér, hogy egy gazdag holland kereskedő feleségül veszi, kiszabadítva őt a vidéki kilátástalan életből. Reménykedik abban, hogy jó férje lesz, akivel később talán a szerelmet is megtapasztalhatja és nem úgy kell leélnie az életét, hogy még ez az érzés sem adatik meg neki. Vágyik arra, hogy majd sok kis lurkó szaladgáljon a házban és reméli, hogy jó úrnője lesz a háznak, jó anya lesz, jó feleség és le tud élni egy tisztességes életet. Azonban hamarosan minden álma szilánkosra törik. A férje nem hajlandó elhálni a nászéjszakát, állandóan úton van, távoli országokban kereskedik és nem törődik vele. Tudja, hogy rosszabbul is járhatott volna, hiszen még mindig jobb, ha ignorálnak, mintha folyamatosan bántanak, de mindkét viselkedés a szerelem hiányát jelenti. Ez legalább annyira arculcsapásként éri Nellát, mintha fizikailag bántanák. Szépen, lassan (már a tíz körmömet lerágtam Nella aggódása miatt) kiderül, hogy mi a valódi oka annak, hogy nem tudnak egymáshoz közel kerülni és az egy áll-leesős pillanat.

  De ha már feleségként kudarcot vall, akkor legalább a ház úrnője szeretne lenni, ami szintén nem adatik meg neki, hiszen a háznak már van egy vaskezű vezetője, Marin, akitől csak tartani lehet. Nella túl gyenge jellem ahhoz, hogy egy ilyen karakán nővel felvegye a harcot. Otto, a néger "rabszolga" túl távolságtartó, Cornelia, a szobalány pedig mintha csak nevetne rajta. Senki nem árul el neki semmit, senkinek sincs egy jó szava sem hozzá, gyakorlatilag egy teher. Nella megkérdőjelezi, hogy egyáltalán mit is keres itt valójában? Milyen szerepe van? Mi a dolga? Csak bámuljon ki az ablakon, míg meg nem öregszik? Valamit tennie kell, mert nem tudja elképzelni, hogy egy tétlen életet éljen le. A babaház miatt, amit a férjétől kap, végképp megalázva érzi magát, hiszen ő nem egy kislány, vele ne bánjanak így. Úgy érzi, hogy a sarokba zavarták játszani, mint egy kisgyereket. Teljesen át tudtam érezni Nella kétségbeesését, a csalódásokat, mindent, ami végbement a fiatal lány lelkében, és bár nem kedveltem a karakterét, aggódtam a sorsa miatt és mérhetetlenül sajnáltam őt. Nem pont az álmai összetörése miatt sajnáltam, hanem mert borzasztó lehet emberként és főképp nőként megélni ezt a teljes elutasítást. A régi családja messze van, nem mehet vissza hozzájuk, az új pedig nem akarja őt befogadni, sőt levegőnek nézik. Nincs senkije és semmije. Emberek között van, de teljesen egyedül.

 

Aztán megtörténik az áttörés, a miniatűrkészítő felbukkanásával. Kitárul a világ és a történések már nemcsak a házra korlátozódnak. Szemtanúi leszünk egy olyan város életének, ahol mindenki sunnyog valami miatt, miközben azt keresi, hogyan tudna ártani a szomszédnak. Ahol mindenki a jót mutatja és a gazdagságával hivalkodik, de valójában súlyos gondjai vannak a háttérben. Egy olyan várost látunk, ahol nemcsak rosszindulatúak egymással az emberek, de az ostobaság (babonákból vagy hitből fakadóan) és a tudatlanság a tetőfokára hág.

 

 Először Nella az, aki apróságokat rendel a házába, de az első csomaggal már rögtön kéretlen ajándékokat kap, amik ijesztők számára és határozott kérése ellenére újabbakat és újabbakat kap. Lassan rájön, hogy minden egyes tárgynak mondanivalója van a számára, csak az a baj, hogy minden jelet utólag vesz észre. Mire eljut odáig, hogy erősen figyelni kezdje a jeleket, hogy tragédiákat tudjon megakadályozni, a miniatűrkészítő eltűnik és nem érkezik több ajándék. A babaháznak köszönhetően Nella élete fenekestül felfordul, egyre több titkot tud meg, egyre nagyobb lesz a kétségbeesése, de most már más miatt kezd el aggódni, mint a saját magánya. Lassan kiderül mindenkiről valami titok, senki sem olyan, amilyennek látszik és mindenkinek megvan a maga tragikus története. Nella érteni kezdi, hogy mi történik körülötte és felveszi a harcot a sors ellen. 

  Spoilerezés nélkül nagyon nehéz mindenről írni, ami történik, csak annyit árulok el, hogy nagyon is érdemes elolvasni a regényt. Az írónő Nella karakterén keresztül mutatja be (történelmi kortól függetlenül), hogy milyen fiatal lányból hirtelen felnőtt nővé válni úgy, hogy ezt a folyamatot tragikus és megdöbbentő körülmények kényszerítik ki. Bemutatja, hogy egy ember, egy nő mennyire erős tud lenni, akármilyen megpróbáltatások is érjék. Megmutatja, hogy az emberek nem feltétlenül olyanok, mint amilyennek elsőre hisszük őket: az utálatos lehet szerethető is, ha azt a kulcsfontosságú dolgot megtudod róla, az ártatlan, jólelkű pedig lehet egy megvetendő személy is, ha olyan titok derül ki róla. Megérteti, hogy milyen érzés, mikor elveszítesz valamit, szerzel helyette valami újat és milyen amikor azt is elveszíted. Az élet erről szól, folyamatos bukások, majd felállások és újrakezdések sorozata. 

   A történet, a karaktereivel egyetemben különleges lett számomra. A könyvet úgy csuktam be, hogy: "de jó, hogy rátaláltam és ez a történet nem maradt ki az életemből".

____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Marin, Johannes, Cornelia
Tetszett: a titkok adagolása, a történet vezetése
Nem tetszett: a misztikus szállal kapcsolatban megválaszolatlanok maradtak a kérdéseim
Fordította: Farkas Krisztina
Oldalszám: 496 oldal
Kiadó: Libri - JAK
Megjelent: 2015
____________________________________________________________________________________   

 Blogturné extra 

 A holland aranykor 

 

 A regény az úgynevezett "Holland aranykor" (kezdete: 1579 és 1609 közé tehetjük, vége: kb. 1688) utolsó időszakában játszódik. A XVII. század nem véletlenül volt a hollandok számára aranykor, hiszen siker sikert követett, Hollandia lett a balti és az atlanti kereskedelem találkozópontja, majd Európa pénzügyi központja. A sikeres gyarmatosításoknak köszönhetően olyan monopóliumokra is szert tettek, mint például kizárólagos kereskedelem Japánnal. 1602-ben megalapították a Holland Kelet-Indiai Társaságot (VOC), 1621-ben pedig a Holland Nyugat-Indiai Társaságot (WIC). A VOC-nak fontos szerep jut a regényben, hiszen a főhősök életének elengedhetetlen része a Társaság. 

  Amszterdam kereskedőváros lett, nemcsak fűszernövényekkel, élvezeti cikkekkel kereskedtek, de a rabszolgaság is virágkorát élte. Ugyan a regény már az aranykor vége felé játszódik, Otto, a néger mellékszereplő még mindig nagy rácsodálkozást vált ki a lakosságból, mikor megjelenik a templomban vagy végigsétál az utcán. 

  Amszterdamban nyílt meg az első tőzsde is. Az értéktőzsdére először a fent említett Társaságok részvényeit vitték be. 

  A Hollandiába menekülő és ott letelepedő zsidóknak köszönhetően vezető tudományos hatalommá vált az ország, szinte mindenki tudott írni és olvasni. Az általános jólét kedvezett az iparművészetek (nyomdászat, drágakőcsiszolás, térképművészet, stb.) fellendülésének is. A templomokból kitiltották a képeket, így a műalkotások megrendelői többnyire a gazdagok, illetve a polgárok lettek. Visszaszorultak az egyházi és biblikus témájú alkotások, ezek helyett a mindennapi élettel kapcsolatos témák és a portrék kerültek előtérbe. A jólét olyan méreteket öltött, hogy a szegény réteg más országokhoz viszonyítva úgy élt, mint a középréteg. 

  A vallást is fontos megemlíteni, mert erősen befolyásoló tényező volt a regényben. Ugyan létezett a vallási tolerancia, tehát a katolikusok, a protestánsok és a zsidók is gyakorolhatták a vallásukat, de a legmeghatározóbb a kálvinizmus volt. (Mindezek mellett rengeteg babona is élt a köztudatban). A kálvinisták egyáltalán nem voltak toleránsak bármilyen olyan szexuális kapcsolattal, ami a vallás szerint természet ellen való, pl. másság, házasságon kívüli kapcsolat, házasságon kívül született gyermek, stb. Elméletileg a házasság és a házasságban megszületett gyermek volt az elfogadott és a normális. Gyakorlatilag viszont elképzelhetetlen volt ennek a megvalósulása egy olyan országban, ahol hatalmas volt a jólét és ahol úgymond megszűntek az országhatárok, új impulzusok érték az embereket, ráadásul a rabszolga kereskedelem is virágzott. Itt ne ütötte volna a fejét a prostitúció? 

Forrás: Wikipédia
____________________________________________________________________________________  

      Nyereményjáték 

„A helyi mondák szerint két norvég halász és egy kutya hajótörést szenvedett a Flevo-meernek (a későbbi Zuiderzeenek) azon a részén, ahol az Amstel folyó vize az IJen keresztül a tengerbe ömlik. Ott menedéket leltek, nemsokára családjukat is idehozták és egy települést alapítottak és így ők lettek a későbbi Amszterdam első lakói. Ez a hagyomány egy 15. századi rajzra vezethető vissza, amely egy koggét (középkori hajót) ábrázol két emberrel és egy kutyával, amelyen ugyan az emberek páncélba öltözöttek és a hajó tatján az akkori Amszterdam zászlaja lengedez. ” 

 Jessie Burton angol írónő a manapság divatos angol/amerikai helyszínekkel ellentétben Hollandiába, azon belül pedig Amszterdamba kalauzol bennünket. De tulajdonképpen miért is jelentős Amszterdam, hogyan emelkedett fel, s bukott el, és hol tart ma? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a minden turnéállomáson jelen lévő játékok keretében. Gyertek, tartsatok velünk, hiszen nem csak érdekességeket tudhattok meg ezáltal, hanem ahogyan ez lenni szokott, nyerhettek is!

 A feladatotok nem más, mint az állomásokon lévő szövegrészletekből hiányzó neveket (vagy helyeket, társaságok neveit, stb.) beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe, továbbá a facebookos oldalakat nem elegendő meglátogatni, a tetszik gombot is kéretik megnyomni! 

 Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk! 

 Ebben az időben a város uralkodó köreiben Franciaország iránt is rokonszenv nyilvánult meg. Angliával azonban nem lehetett az új konfliktust elkerülni. A szigetország nem nézte tétlenül Amszterdamnak az angolokkal ellentétes politikáját. A brit érdekeket sértette például az, hogy ________ amerikai kalózkapitányt lelkesedéssel fogadták; hogy Amszterdam a kereskedelmi flotta korlátlan támogatását javasolta és végül hogy a város erőfeszítéseket tett a felfegyverzett semlegesekhez (Oroszország, Dánia, Svédország) való csatlakozásra.

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________  

                                       További állomások 

04/04 Kelly és Lupi olvas
04/06 Tekla könyvei
04/08 Könyvszeretet
04/10 Always Love a Wild Book
04/12 Könyvgalaxis
____________________________________________________________________________________