Sally Green: Half Bad - Fogság

  A Ciceró Kiadónál jelent meg néhány hete a külföldön már nagy sikert aratott Half Bad sorozat első része a Fogság. 2014-ben a Goodreads év végi versenyén ez a történet bekerült a legjobb debütáló művek döntősei közé, nem véletlenül. Kövesd végig a hat állomásos blogturnét, érdekes véleményeket és információkat olvashatsz erről a különleges könyvről, amiben a fehér nem mindig a jó, a fekete pedig nem egyértelműen a gonoszt jelzi. Izgalomból és feszültségből nem lesz hiány, ráadásként a játékunkon drukkolhatsz a megnyerhető nyereménykönyvért is. 

Sally Green: Half Bad - Fogság 

Miért pont ez? Nagyon szeretem a boszis sztorikat, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el fogom olvasni.

Fülszöveg: nem tudsz írni, olvasni 
de a sebeid gyorsan gyógyulnak, 
még egy boszorkányhoz képest is 
nem bírod ki naplemente után 
a négy fal között 
gyűlölöd a Fehér Boszorkányokat, 
de Annalise-t szereted, 
pedig ő is az 
tizennégy éves korod óta 
ketrecben tartottak 
                                    csak meg kell szöknöd 
                                    és megtalálnod Mercuryt, a Fekete 
Boszorkányt, aki fiúkat eszik 
és mindezt még a 
tizenhetedik születésnapod előtt 
nem nagy cucc 

Vélemény: A Half Bad az egyik legjobb YA fantasy, amihez szerencsém volt, mégpedig azért, mert újat tudott mutatni és nem tudtam ráhúzni azokat a sablonokat, amik a műfajt jellemzik. Voltak hasonlóságok, de maga a stílus egyedivé tette az egész könyvet. Élveztem a könyv olvasását és mindig tartogatott valami meglepetést, sosem tudhattam, hogy mi következik legközelebb. Bátran vegyétek a kezetekbe, ha valami újszerű YA fantasyra vágytok, szeretni fogjátok a Half Badet.

  A fülszöveg írásmódja és stílusa nagyon jól megmutatja, hogy milyen a könyv. Az E/2. személy rögtön beránt a sztoriba és együtt szenveded ki Nathannal, a félvér boszisráccal a fogságot. Nagyon ütősre sikerült ez a rész és meglepő módon megszerettem Nathan fogva tartóját. Ugyan egy szemétláda női boszorkány volt, de ennek ellenére főhősünk rengeteg tanítást kapott tőle és neki köszönheti a jó fizikai erőnlétét is. Mindezek később nagy hasznára válnak Nathannek. Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy Nathan nagyágyú, meg kell említenem, hogy nem tud olvasni, így ez eléggé hátráltatja őt később mindenben. Ráadásul még csak egy kölyök, aki nem érti, hogy mi van körülötte, de próbál túlélni. Mindezek miatt szerettem meg a karakterét és ezért szurkoltam neki őszintén, mert látni lehetett benne az esendőséget. Nem egy instant hős.

A szökés utáni részeknél már átváltunk E/1. személyre, amivel még közelebb került hozzám a karakter. Eddig is benne lehettem a gondolataiban, hiszen "végigcsináltam" vele a rabságot és a szökést, de az E/1. személy otthonos, kényelmesebb érzést nyújtott. A szökés után indulnak be igazán az események és innentől kezdve tudjuk meg lassan adagolva, hogy miért is került Nathan fogságba, ki a fene az a Mercury, ki az az Annalise és miért is annyira fontos hősünknek. És arra is választ kapunk, hogy miért fontos a tizenhetedik születésnap. 

A regénynek különleges hangulata van. Hiányzik belőle a YA regényekre jellemző rózsaszín, mindent-nagyon-pozitívan-látunk-még-az-apokalipszis-közepén-is légkör. A Half Baden van egyfajta varázsos köd, és enyhe szomorúság is, nekem az ilyenekről mindig London jut eszembe. Néhol elkapott egy Harry Potterhez hasonló fíling is, de pont abban a pillanatban, hogy átment volna koppintásba, visszavett az írónő egy kicsit és nem lépte át a határt. Imádtam ezeket a részeket, mert teljesen magába szippantott a mágia.

Nathanről az elején semmit sem tudni, csak annyit, hogy fogságban van és meg kell találnia Mercuryt, mielőtt betölti a tizenhetet. Aztán lassan kitárult a világ előttem. Nathan egy félvér boszi, anyja Fehér, apja Fekete. A társadalmat a Fehér Boszorkányok uralják, a Tanácson keresztül. A világ kőegyszerűnek tűnt, nem kellett sokat agyalni a felépítésén, de végül lassan rájöttem, hogy nem minden olyan egyszerű. Ha a Fehér boszik a jók, akkor miért is van rasszizmus még a saját fajtájukkal szemben is? A Tanács miért is üldözi annyira megszállottan a Feketéket, ráadásul saját vadászokkal? Azt aláírom, hogy Marcus, Nathan apja, maga a megtestesült Voldemort ebben a világban, de azt már nem tudtam megemészteni, hogy miért Nathant kell tönkretenni a származása miatt? Ő félig Fehér is és alapjáraton jólelkű srác. Nem inkább az üldöztetés és a sok szemétkedés fogja kihozni belőle a rosszat, a Feketét? A Tanács gyakorlatilag ellehetetleníti az életét. Persze megvan a cél, de akkor is. Szóval van itt dráma rendesen, még egy nagyobb családi is van a háttérben.

  Mindennek tetejébe persze, hogy a szerelmesek sem tudnak együtt lenni. Nathan ugyanis egy befolyásos Fehér Boszorkány család tagjába szerelmes, ami elég kínos ebben a világban. Ráadásul Nathannek menekülnie kell és meg kell találnia Mercuryt, különben meghal. Kizárt, hogy a lányt magával vigye. Lesz egyáltalán jövőjük? 

 Az apró varázsos dolgok (csak a beavatottak számára látható utca, rejtélyes üzenetek, szemek különböző csillogása, stb.) mellett a karaktereket szerettem nagyon. Ha a jó ember/boszorkány mellé példát kéne rakni a szótárban, akkor az Arran lenne, Nathan testvére. Az egyik legkedvencebb tesótörténetem lett az övéké. Azt a szeretetet, odaadást egyenesen tanítani kéne, és akkor nem lenne olyan, hogy rossz testvérek. Gabriel karaktere is nagyon jól sikerült. Ő a vége felé jelenik meg, és míg gyanakodva figyeltem én is, ahogy Nathan, lassan ráébredtem, hogy én nagyon is bírom ezt a srácot. Mercury lénye meg teljesen letaglózott és igazi régi boszis hangulatot adott a regénynek. 

 Nagyon várom a folytatást, nem is kell már sokáig tűkön ülnöm. Nemsokára visszacsöppenhetek ebbe a varázsos világba Nathan-nel együtt és újra ki tudok szakadni a komor valóságból. Hát nem erre jók a könyvek? De. Ehhez pedig jó választás a Half Bad sorozat. Garantáltan elrepít a valóságból.

____________________________________________________________________________________  
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Arran, Gabriel, Nathan
Tetszett: a hangvétel, a narráció
Nem tetszett: -
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Bosnyák Viktória
Kiadó: Ciceró

____________________________________________________________________________________ 

Nyereményjáték 

 Híres boszorkányokat keresünk, filmek segítségével! Van köztük jóságos és gonosz, ezúttal csak annyi a dolgod, hogy felismerd őket a képről és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába annak a filmnek a címét, amiben a képen látható boszorkány játszik! Lesz könnyű, lesz nehezebb, de egyik sem ismeretlen! Sok szerencsét! 

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

 

 a Rafflecopter giveaway  

____________________________________________________________________________________ 

 További állomások 

05/21 Deszy könyvajánlója 
05/23 CBooks 
05/25 Könyvszeretet
05/27 Kelly és Lupi olvas
05/29 Függővég
05/31 Always Love a Wild Book
____________________________________________________________________________________  

Várható és friss megjelenések #1 (Ifjúsági)

Hogy mi? Ezek fognak megjelenni? Csak most mondod?

   Nem mintha a koalát érdekelné, de engem és nagyon sokunkat lázba hoznak az idei megjelenések. Főleg a tavaszi szezonban hoznak el nekünk a kiadók sok újdonságot vagy régi ismerősöket. A legtöbb megjelenés a Könyvfesztiválra (április 24-27.) datálható, de ember tervez, isten végez alapon lehetnek elcsúszások vagy akár korábbi megjelenések is. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem pár várható vagy friss megjelenést. Ifjúsági kategóriában ezeket várom nagyon: 

Wendy Higgins - Sweet Peril

Maxim Könyvkiadó

Várható megjelenés: 2014. tavasz (Könyvfesztivál)

  A trilógia első részét Angyali gonosz címmel tavaly jelentette meg a kiadó. Blogturné is kapcsolódott hozzá, de a turnén kívül is sokaknak tetszett a bevezető rész. Turné ide vagy oda, én nagyon szerettem és várom a folytatást. Ha minden igaz, akkor a második résznél is megmarad az eredeti borító, ami elég tetszetős. A címmel ellentétben az angyalokhoz nem sok köze van a sorozatnak, de a démoni energia csak úgy hemzseg a lapokon. Mostanában keresem az olyan könyveket, ahol a gonoszak jutnak nagyobb szerephez, mert a jók és a hősök már egy kicsit unalmassá váltak számomra. Ez a sorozat a gonoszkodó karakterek miatt nőtt nagyon a szívemhez.

Morgan Rice - A March of Kings

Maxim Könyvkiadó

Várható megjelenés: 2014. tavasz (Könyvfesztivál)

   A sorozat első része A hősök küldetése címmel jelent meg tavaly, ehhez is volt Blogturné. Bár úgy vettem észre, hogy a csajos könyveknek nagyobb volt a sikere, érdemes figyelni erre a sorozatra is. Most, hogy a Trónok harcát elkezdtem olvasni, még inkább helyt adok annak, hogy ez a sorozat Trónok harca kicsiknek. A high és hard fantasy világába tökéletes bevezető fiúknak-lányoknak egyaránt. Sok része van, de nem annyira epikus méretű, mint felnőtt társa. Érdekes világ, egy kisfiú a hős, a kor hasonlít a lovagok korára, a mágia is szerepet kap, ármány, intrika, szerelem, szóval van benne minden, ami miatt a könyvek oda tudják szögezni az embert a fotelhez.

Niall Leonard - Crusher

Maxim Könyvkiadó

Várható megjelenés: 2014. tavasz (Könyvfesztivál)

  Finn holtan találja az apját és az élet rátesz még egy lapáttal a srác bajaira: ő lesz a fő gyanúsított. Ahhoz, hogy tisztára mossa a nevét, meg kell találnia az apja gyilkosát minél előbb. London alvilágában azonban nemcsak veszély leselkedik rá, de sötét családi titkokra is bukkan. Az angol nyelvű fülszöveg első olvasat utáni összefoglalása ez, magyar fülszöveggel és címmel még nem találkoztam. A történet nem hangzik rosszul, de ismerősen cseng annyi krimi után. Ettől függetlenül két pofára zabálom a műfajt és ha a borító hűen tükrözi a könyv hangulatát, akkor talán még imádni is fogom. Nagyon kíváncsi vagyok rá. (És végre megint fiú főhős!)

Rachel Joyce - Perfect

Maxim Könyvkiadó

Várható megjelenés:2014. ?

  Byron édesanyja végzetes hibát követ el. A fiú meggyőződése, hogy ehhez köze van annak, hogy két másodpercet adtak az időhöz ebben az évben (1972). A másik főhős, Jim egy fura figura. Mindennap köszön a tárgyainak, huszonegyszer. Ha elrontja a napi rutint, akkor újrakezdi az egészet, nehogy az egyensúly kibillenjen. Retteg a káosztól. 

  Ez nem sokat mond el a történetről, de mégis valami nagyon megfogott benne. Talán a két másodperces időeltolódás, ami miatt hajlamos vagyok összeesküvés-elméleteket gyártani vagy időutazásos vagy pillangóhatásos dolgokra gyanakodni. Vagy talán Jim figurája fogott meg a kényszeres dolgaival. Mindenesetre megmozgatta a fantáziámat és kíváncsi lettem a könyvre. 

Meg Cabot - Ébredés

Ciceró 

Várható megjelenés: 2014. március-április

  Az Elhagyatva trilógia harmadik része végre megjelenik tavasszal, így semmi se választ el majd attól, hogy egyben legyűrjem a sorozatot. Nem szeretem az írónőt, próbálkoztam más könyveivel és nem jött be a stílusa, de ez az egy sorozata nagyon megfogott, talán a témaválasztás miatt. Nagyon jó kis alvilági hangulatot sikerült kialakítania az első részben, újra és újra eszembe juttatta Dante Poklát. Az első részről itt írtam korábban.

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen

Könyvmolyképző Kiadó

Várható megjelenés: 2014. ?

  Sky, a végzős "rosszlány" próbál hátat fordítani a múltjának, de beleszalad Deanbe, a "rosszfiúba", ami megnehezíti az újrakezdést. Mind a kettőjüknek lenne mit helyre tenni az életükben, mind a kettejüknek sebzett lelke van. A hasonlóság vajon segíteni fogja őket vagy hátráltatni? Szerintem segíteni, amúgy nem lenne miről olvasni és a happy endet bírjuk, nem igaz? Egyre kevésbé olvasok romantikus tinisztorikat, de valamelyik mindig elcsábít. Idén ez lesz az egyik. 

Rachel Hawkins - Hex Hall

Könyvmolyképző Kiadó

Várható megjelenés: 2014. ?

  A könyv már elég régóta rajta van az angol várólistámon, de át kell csoportosítanom a magyarra. Mire eljutottam volna odáig, hogy elolvassam, úgy elszaladt az idő, hogy itt van a magyar megjelenés a nyakamon. 

  Rossz útra tért boszik, alakváltók és tündérek. Hex Hall, az elzárt nevelőotthon. Vámpírok, kísértetek, ősi titkos társaság. És még sorolhatnám, hogy mennyi jó dolog rejtőzik a sztoriban. A borító nagyon tetszik, a hivatalos fülszöveg is, szóval nagyon várós a könyv.

 _______________________________________________________________________________________________

Novemberi megjelenések #1

  Messze még a karácsony vagy már nagyon is közel van, ki hogy érzi, én viszont már novemberben nekikezdek a karácsonyi ajándékok beszerzésének, mert utálom a tömeget. Az utolsó pillanatokban amúgy sem szoktam megtalálni a tökéletes ajándékot vagy jobb esetben igen, de mire eljutok a megvételig, addigra elfogy. A könyvek esetében nincs olyan, hogy elfogynak, itt inkább a bőség zavara szokott fennakadást okozni. Összegyűjtöttem pár novemberi megjelenést, ami segítséget nyújthat fantasy-rajongóknak és/vagy YA rajongóknak. Érdemes ezekre a könyvekre figyelni.

George R. R. Martin - Lázálom

  Az írót nem kell bemutatni, a Trónok harca szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Nemsokára a kezembe veszem a sorozatot, mert az utóbbi idők egyik meghatározó fantasy sorozata lett és imádom az ilyeneket. A Lázálom is fantasy, de a Trónok harcához nincs köze. Martin itt vámpírokról ír és mindenhol azt olvastam, hogy elegáns, izgalmas és merőben más, mint a többi vámpíros könyv. Az Alexandra boltjaiban található ingyenes Könyvjelző újságban is nagyon jókat írtak róla, már akkor felkeltette a figyelmem. Martintól biztos, hogy nem egy Alkonyatot kap az ember, hanem egy ütős sztorit. 

  A főhős, Abner Marsh hajóskapitány egy idegen segítségével megépíti a Lázálom nevű gőzöst. A furcsa idegen és a barátai útitársai lesznek. Abner gyanút fog, mert az idegenek csak éjjelente kerülnek elő a gőzös fedélzetén. A regény 1857-ben játszódik. 

  Várható megjelenés: 2013.11.5., Alexandra Kiadó

Mark Lawrence - Tövisek császára (Széthullott Birodalom trilógia, 3. rész)

  Sokan a Trónok harcához hasonlítják a sorozatot, még nem tudom, hogy ez mennyire helytálló, mert mostanában fogok megismerkedni velük, de az tény, hogy az első rész (Tövisek hercege) fülszövege alapján nagyon csábító a történet. Ráadásul nagyon tetszett mindenkinek a környezetemben.

  A főhős Honorous Jorg Ancrath herceg családját a szeme előtt mészárolják le, ekkor a fiú kilenc éves. Tizenhárom évesen egy rablóbanda vezére lesz, majd visszatér a várba, hogy megbosszulja a családja halálát és érvényesítse a jogait. A várban ármánykodással és fekete mágiával kell szembenéznie.

  A Tövisek császára a trilógia befejező része, így teljessé válik a sorozat és nem kell várni egy évet, hogy az ember polcán ott lehessen. 

Várható megjelenés: 2013.11.8., Fumax Kiadó

Laurie Halse Anderson - Hadd mondjam el 

 

  A könyv először az Animus Kiadónál jelent meg és nagy sikere volt, ennek köszönhetően már nem is lehet beszerezni. Legalább két éve keresem a könyvet, de sehol sem találtam. Ezért örültem meg annyira, hogy a Ciceró újra kiadja.

  Laurie Halse Anderson a Jégviráglányok című könyvéről is ismert, erről már korábban írtam is posztot. Anderson szépen ír, szépen fogalmaz, megrázó és mély témákról ír, a könyveiben tanító jelleg is van. A Jégviráglányok pl. az anorexia témájával foglalkozik. A Hadd mondjam el című könyvét nem olvastam, a fülszöveg pedig csak annyit árul el, hogy a főhős tinivel valami megrázó történt egy nyári bulin, amit nem tud kiheverni. A történet talán nem annyira figyelemfelkeltő, viszont az írónő stílusa és érzéke a kényes témákhoz megnyert magának.

 Várható megjelenés: 2013.11.8., Ciceró Könyvstúdió 

                                                    

 Samantha Shannon - Csontszüret

   A történet 2059-ben játszódik, Londonban. A tizenéves főhős, Paige álomhackerként dolgozik pénzért egy alvilági szervezetnek. Összeesküvési tervek után kutat. Ez egy átlagos hétköznapja. Ami nem átlagos a számára, hogy legyőzze főellenségét, a mentorát, akinek az elméjében kellene kutakodnia, hogy meg tudjon tőle szabadulni. Érdekesség még, hogy Oxford a jövőben börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva, a börtönőrök pedig nem emberek, hanem egy idegen faj. 

  A fülszöveget igyekeztem összefoglalni, mert elég kusza, sokat elárul. Ezzel nincs is baj, mert egy olyan világban játszódó történetet, mint amilyen ez lesz, nem is lehet egy mondattal elintézni. Ezért is ragadta meg a figyelmemet a könyv. A sorozatot hasonlítják a Mátrixhoz és az Éhezők viadalához, ez is már jó pontnak számít. A könyv féltégla (528 oldal) és ez még csak az első része a hétből, legalábbis hét részesre tervezi az írónő. Remélem, megéri majd a beruházást és az éveket. 

Várható megjelenés: 2013.11.4., Athenaeum Kiadó

   A Maxim is belehúzott és egyre erősödik YA és YA-fantasy területen. Nancy nagyon jól összefoglalta a megjelenéseket, nála van a bővebb lista, én személy szerint hármat szemeltem ki, ami ígéretes vagy pedig már nagyon vártam.

Sherry Gammon - Szerethetetlen

  A tizenhét éves Maggie Brown úgy néz ki, mint egy drogos, pedig nem használ semmi szert. Az anyja teszi őt tönkre teljesen. Maggie szerelmes lesz az új srácba a suliban, Sethbe, aki a rendőrség beépített embereként került oda. A fiú/férfi a helyi szadista drogdílereket akarja elkapni, ami egy elég veszélyes munka. Maggie élete is veszélybe kerül. Vajon beteljesül a szerelmük? 

  A fülszöveg alapján izgalmasnak tűnik a sztori, a borító meg lenyűgözően szép. Bár megint megcsömörlöttem a sok YA-tól és inkább a felnőttebb és durvább könyvek felé hajlik az érdeklődésem, azért vannak olyan könyvek még a YA kategóriában, amik csak azért is visszarángatnak a műfaj felé. Ez a könyv is olyan. 

Várható megjelenés: 2013.11.29., Maxim Könyvkiadó

Wendy Higgins - Angyali gonosz

  Ez az a könyv a sok közül, aminek az angol verziója több hónapja a várólistámon van, de szerencsére kiadják magyarul. Külföldön nagy sikere van, remélhetőleg nálunk is lesz rajongótábora és megjelenik a többi része is, ugyanis ez is sorozat.

  A borító gyönyörű és stílusos, bár a fülszöveg nem sokban különbözik a többi YA könyvétől és a sztori sem, de mégis van benne valami, ami nem ereszt. Talán a megérzés, hogy jó lesz ez a könyv. Bukott angyalok, démoni szerelem, izgalom. Ezek már meggyőztek, már csak abban tudok reménykedni, hogy a főhősök szerethetők és nem egy újabb nyávogós csajt kapunk, aki a tökéletes pasi után sóhajtozik. 

Várható megjelenés: 2013.11.29., Maxim Könyvkiadó

Jamie McGuire - Az őrző

  Az írónő nálunk a Gyönyörű sorscsapással szerzett hírnevet magának. Bár én nagyon nem voltam elragadtatva a könyvétől, sőt csalódtam benne, olyan ember vagyok, aki szeret második, harmadik, akár negyedik esélyt is adni. Míg a Gyönyörű sorscsapás egy NA volt, addig ez egy fantasy. Eleve az NA műfajával nem vagyok kibékülve, ezért nem szerettem az írónő első könyvét, azonban az nem kétséges, hogy Jamie McGuire nagyon jól ír, csak a téma és a műfaj nem feküdt nekem. A fantasyt viszont szeretem és megismétlem, hogy az írónő stílusa jó, az írással semmi gond nincs, így remélem, hogy ezt a sorozatát szeretni fogom. Nancy beleszeretett a könyvhöz tartozó playlistbe (én is), ráadásul jókat írt róla, neki pedig hiszek. 

  Menny és Pokol összecsapása. Egy helyes és titokzatos srác, aki arra született, hogy a főhősnőt őrizze, izgalom, kaland, szerelem, sötét hangulat. Már most imádom a könyvet!

                                     Várható megjelenés: 2013.11.29., Maxim Könyvkiadó
___________________________________________________________________________________________

Könyvheti lemaradás 1.

  Ahogy a cím is sugallja, természetesen a Könyvhétről (és a Könyvfesztiválról is) lemaradtan idén, de azért próbáltam figyelemmel kísérni az eseményeket és én is elkészítettem a saját kis listámat azon könyvekről, amik ekkor jelentek meg és amelyeket be is fogok szerezni. 

CorLeonis 

Junot Díaz - Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

  Junot Díaz első könyve elsöprő sikert aratott nálam és szerintem azoknál is, akik már olvasták. Már csak az író miatt is el fogom olvasni ezt a könyvet, de a történet is nagy húzóerő. Oscar Wao egy elhízott sci-fi imádó könyvmoly, aki író szeretne lenni, a következő Tolkien és persze az sem ártana, ha az igaz szerelem is rátalálna, de már csak a családi átok miatt is nehezebb a vágyait megvalósítani. New Jeresy-i gettó, egy kis politika, dominikai történelem és egy család története is fűszerezi a sztorit.

Karen Marie Moning - Iced 

  A Tündérkrónikák spin-off sorozatának első kötete, Dani főszereplésével és a régi szereplők felbukkanásával. Szerintem erről többet nem is kell mondani annak, aki olvasta már a Tündérkrónikákat. Bár Danit nem igazán sikerült megkedvelnem, magát a világot és a mellékszereplőket viszont nagyon, így esélyes, hogy a polcomra fog kerülni.

Geopen

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren - A Tűz

A borítón is látszik, hogy ez az Engelsfors trilógia második kötete. Az első rész nagyon tetszett és még mindig, változatlanul imádom a svédek irodalmi stílusát, szóval nem maradhat ki.

Ciceró 

Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi - Kalauz

Bár még nem értem a Szent Johanna Gimi sorozat végére (szerencsére), de amikor megláttam, hogy a dupla kötetes zárórész után meg fog jelenni egy kalauz is, rögtön beindult a "hörcsögösztönöm". Nem csak a kimaradt jelenetek és a plusz infók miatt került fel a kívánságlistámra, hanem mert muszáj ott lennie a polcon a sorozat mellett. A helyet már ki is béreltem neki, pont befér a többi közé.

Lauren Oliver - Rekviem

A Delírium trilógia befejező része. Bár még a második részt sem olvastam el, örülök neki, hogyha végre lehetőségem van megvenni egy sorozat összes részét, bevallom, utálok várni hónapokat vagy egy évet, hogy a folytatás a kezemben legyen.

Kenneth Oppel - Az élet vize

 Sosem hallottam még a szerzőről, magáról a könyvről sem, de a borító hangulata és a sorozat címe magával ragadott. A Frankeisten ikerpárok kalandos és veszélyes ifjúkora? Kell ezen mit magyarázni? Nagyon nagy lehetőséget látok a sztoriban és évek óta az egyik legígéretesebb könyvnek tűnik, remélem, hogy az is lesz.

Ad Astra

Jane Rogers - Jessie Lamb testamentuma

  Először is azért vetettem rá szemet, mert minden kell, ami AdAstrás, elfogult vagyok, ennyi. Ettől függetlenül megfogott a borító is (a Kiadó összes könyve nagyon igényes) a fülszövegről már nem is beszélve. Terhes nőket támadó vírus üti fel a fejét (kérdés, hogy a tudósok hibáztak-e vagy csak az evolúciónak köszönhető), így az emberiség jövője veszélyben van. A tinédzser főhősnőn múlik a világ sorsa. Izgalmasnak ígérkezik és a felépített világa miatt roppantul érdekesnek.

Paolo Bacigalupi - Hajóbontók

  Megint csak rá kell nézni arra a borítóra, hát nem elképesztő? Azt sajnálom a legjobban a könyvheti kimaradásomból, hogy nem lehettem ott az AdAstra standjánál, ahol meg lehetett venni a borítókat poszterként potom pénzért, ráadásul a grafikusok dedikálták. De egyszer csak azért is beszerzem azokat a posztereket, majd az egyik garázsvásáron, amit remélem, hogy rendszeressé fognak tenni. 

 A könyv világa nagyon komornak, egyedinek és hátborzongatónak tűnik. A szegények megfeneklett olajszállító tartályhajókat szednek darabokra a megélhetésért. Vézna, a főhős is ezzel foglalkozik, de egyik nap szerencséje lesz. Egy luxushajó léket kap, aminek a kifosztásával megüthetné a főnyereményt, de van rajta egy túlélő, egy gazdag lány.

____________________________________________________________________________________________

Michelle Zink - Prófécia

Miért pont ez? A Ciceró Kiadó könyvei közt bogarásztam, mindig átsiklottam felette, de egy antikváriumi körút során ez is az ölembe hullott, így muszáj volt elolvasnom. :)

Történet: A Milthrope család gyermekei árván maradnak, a nagynénjük veszi őket gondozásba. A gyerekek nemrég vesztették el az édesapjukat, de a gyászt nem igazán tudják megélni, mert az eset után a tizenhat éves Lia csuklóján felbukkan egy különös jel. A lány és ikerhúga, Alice fontos és végzetes szerepet örökölnek egy ősi próféciában, ami még inkább szétválasztja a testvéreket. Lia titokban tartja a szerepét és a csuklóján megjelenő jelet a testvérei és szerelmese, James előtt is. Megpróbálja egyedül meghiúsítani a próféciát és magyarázatot találni szüleinek rejtélyes halálára. 

Vélemény: Többek közt én is meglepődtem, hogy a történet az 1800-as években játszódik, így a kezdetektől fogva mást kaptam, mint amire számítottam. Nem számított negatívumnak ez a meglepetés, mert szeretem a régebbi korokban játszódó regényeket is, de sajnálatomra az írónőnek nem sikerült annyira visszaadni a kor hangulatát, mint másoknak. A ruházkodás, a közlekedési módok és az udvariasság mellett semmi sem érzékeltette a kor másságát, ezek pedig kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy korhű legyen a regény számomra. De ez csak egy eleme a könyvnek, ami nem feltétlenül jelentené azt, hogy rossz lesz tőle.

  A fülszöveg egy izgalmas, kalandos könyvet ígér, tele rejtéllyel és ikrek ellentétével (imádom az ikres sztorikat, főleg, ha az egyik gonosz), de amennyire erős a fülszöveg, annyira gyengének éreztem a történetet, pedig volt benne potenciál. Ellentétes személyiségű ikrek, a jó és a rossz harca, egy különös prófécia, szerelem, rejtélyes halálok, egy különös jel, minden kellék adott volt ahhoz, hogy egy jó minőségű történet szülessen belőle, mégis nekem valami nagyon hiányzott. 

  Általában jó húzás szokott lenni a könyvekben, hogy az ikerpár egyik fele jó, a másik pedig gonosz, de az írónőnek valahogy nem jött össze ez az aduász. Kezdettől fogva tudjuk, hogy Alice a gonosz, ő lesz az egyik legnagyobb akadály a cselekmény során, mégis alig kap szerepet és ha kap is, akkor nem valami egetrengető jelenetekben, Számomra furcsa és ellentmondásos volt a kapcsolatuk, mintha az írónő nem tudta volna eldönteni hogy is alakuljon a viszonyuk. A történet elején Alice jól körülhatároltan gonosz, majd a legjobb testvér, a gyerekkori emlékek szerint is az, majd megint gonosz, de egy pár oldal után már egymás haját fésülgeti a testvérpár idilli hangulatban és ezek a jelenetek követik egymást végig a könyv során. Valószínűleg az volt a cél, hogy az írónő megmutassa, Alice hiába gonosz, azért a testvéri szeretet mindent visz, de csak zavar keletkezett belőle. A testvéri szeretetet egyedül Henry, a kistestvér és Lia között éreztem, holott az ikrek esetében köztudott, hogy mélyebb kapocs van.

  A szerelemi szál is nem megszokott módon volt jelen. Már a történet legelején tudjuk, hogy Lia párja James, aki egy jóravaló fiú és nagyon szeretik egymást. Ennyi, pont. Ennek ellenére nem éreztem a karakterek közötti szerelmet és vonzódást, a közös jeleneteik olyan semmilyenek voltak. Ez még mindig jobb, mintha csak nyűglődnének vagy B kategóriás szerelmi sztorijuk lenne, de ez meg a ló másik oldala. Persze a régebbi korokban nem volt jellemző annyira a nyilvános és őrült szerelmi élet, inkább a visszafogottság volt jellemző, de más könyvekben akkor is vissza tudták adni az érzelmeket és a szerelem vadságát, mint pl. a Büszkeség és balítélet. Ez is egy olyan "kelléke" volt a történetnek, ami benne volt, de olyan sokat nem adott a könyvhöz.

 A prófécia és a rejtélyek, emellett a mellékszereplők már sokkal több pluszt adtak és érdekessé tették a könyvet, de ez kevés volt ahhoz, hogy többször olvasós vagy a "tíz körmömet lerágom az izgalomtól" sztori legyen belőle. Az egész könyvre jellemző volt az ellentmondásosság és a hullámzás. Egy-két jelenet megemelte a történet színvonalát, hogy aztán a következő oldalak teljesen lapossá és érdektelenné tegyék. Nagyon nehezen tudtam magam átrágni a Prófécián, mert alighogy beindult a történet, hamar el is laposodott. Végig csak vártam, vártam és vártam, hogy magával sodorjon az egész, hogy izgalmas jelenetek vagy nagy csavarok és koppanások jöjjenek, de már a könyv végére értem és még mindig nem kaptam meg az áhított katarzist. Szinte végig kiszámítható volt, hogy most milyen csavar fog következni, ki mit fog csinálni, mi lesz a rejtély megoldása és sajnos olvasóként mindig előrébb jártam pár lépéssel, mint maguk a szereplők. Ami nem is lett volna baj, ha közben van egyfajta izgalom, amikor szurkolni lehet, hogy: jajj, tudd már meg te is, amit én, mert kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz lépni vagy hogyan vágod ki magad ebből a helyzetből.     

  A szereplők azonban annyira semlegesek voltak, hogy miattuk sem tudtam izgulni, valahogy nem kötött le, hogy mi fog velük történni. Egyedül a kisfiú, Henry sorsa érdekelt, de az írónő csúnyán elbánt vele. Liát akár kedvelhettem volna, mert bár a rejtélyeknél lassabban kapcsolt, mégsem volt ostoba, jólelkű lány és kedves, szereti a családját és a párját, nem idegesítő kis hebrencs figura, mégsem volt annyira kirívó és nagyon szerethető személyiség. Átlagos, mondhatnám azt is, hogy unalmas lány. Alice ezzel szemben igazán gonosz figurára sikerült és sokkal izgalmasabb személyiség, mint a testvére, de elhanyagolható volt a szerepe. 

 Ez egy sorozat indító kötete, ami egyszer elolvasható, de annyira nem nőtt a szívemhez, hogy remegve várjam a következő részeket. Kellemes kikapcsolódás volt, de borzasztóan sajnáltam, hogy az írónő nem hozott ki belőle sokkal többet, pedig minden ott volt előtte ahhoz, hogy egy igazán remek sorozatot hozzon össze. Lehetett volna több csavar és rejtély, a szereplőket jobban meg kellett volna tölteni élettel és érzésekkel, jobban ki kellett volna használni az ikrek közti ellentétet is. Mindez megadta volna azt a pluszt, amit egy fantasytől elvárna az ember.Már megjelent a második rész is, talán ott már javul a történet és az írásmód, így kap még egy esélyt a sorozat. 

Miért olvasd el? Ha szereted a kosztümös regényeket fantasyval keverve, akkor kellemes perceket fog okozni a könyv. A negatívumok ellenére érdekes könyv volt és a történet még fejlődhet a végkifejletig. 

Miért ne olvasd el? Ha izgalmakban bővelkedő, kalandos történetre vágysz, akkor nem ez a megfelelő választás. Továbbá ha nem szereted a régebbi korokban játszódó történeteket, akkor ezt sem fogod kedvelni. 

________________________________________________________________________

Történet: 4/5 pontból

Karakterek: 4/5 pontból

Kedvenc: Alice, Henry

Tetszett: az elképzelés.

Nem tetszett: az írónő egyáltalán nem használta ki a lehetőségeket, amik pedig ott voltak előtte.

Kiadás: Ciceró, 2011

Oldalszám: 322 oldal

________________________________________________________________________

  

Meg Cabot -Olthatatlan vágy

Miért pont ez? Első találkozásom az írónővel kellemes meglepetés volt. Az Elhagyatva című könyve kimondottan tetszett, így tovább próbálkoztam a könyveivel. Ráadásul vámpíros a sztori.

Történet: Meena Harper egy tévétársaságnál dolgozik, ahol az Olthatatlan vágy című szappanopera egyik forgatókönyv írójaként dolgozik. Mivel a vámpíros téma menő, ezért a vezetőség kitalálja, hogy a sorozatot is vigyék el ebbe az irányba. Meena utálja a vámpírokat, de a karrierje felívelésének érdekében elvállalja a feladatot, azt viszont álmában sem gondolná, hogy beleszalad egy létező vámpírba, aki ráadásul herceg. Lucien azonban nagyon jóképű, titokzatos és ő az egyetlen, akinek Meena nem tudja megjósolni a halálát. Meena fellélegzik mellette, hiszen a képessége egy átok, de Lucien megismerése után nem is ez lesz a legnagyobb baja a vonzalom mellett. Luciennek olyan titkai vannak, ami miatt egy ősi vámpírvadász csoport is felfigyel Meenára.

Vélemény: Meg Cabot rajongói itt abba is hagyhatják az olvasást. Minden tiszteletem az írónőé, meg a rajongóié, de jobb, ha ők kihagyják az értékelést.

  Most komolyan?! Ez meg mi volt? Alig vártam, hogy a kezembe vegyem a könyvet, mert kezdett megtetszeni Cabot stílusa, ráadásul a vámpírok a gyengéim, ők nálam az első számú favorit lények, így mindent képes vagyok róluk elolvasni (aztán meg a szellemekről), de ez a könyv kiverte nálam a biztosítékot. Nagyon ritkán bánom meg, hogy pénzt költök egy könyvre, azt is, ha elolvasom, de ez a könyv minden olyan kritériumnak megfelelt, amitől azt mondom, hogy vacak és rossz. 

  Tetszett, hogy Meena nem egy tinédzser, hanem egy felnőtt nő, aki karriert épít, tetszett, hogy van egy jóvágású vámpírunk, meg ősi vámpírvadászaink, de ez csak a fülszöveg volt. Onnantól kezdve indult a nagy bukfenc, hogy elkezdtem a könyvet. Logikátlan, tele van semmitmondó párbeszédekkel, Meena az elején még kedvelhető volt, de a végére átment buta és idegesítő hisztis tyúkba és még sorolhatnám a bakikat és a negatív jelzőket.

  Érdekes volt az alapötlet, nagyon is. Az is, hogy Meena meg tudja jósolni az emberek halálát. Az első epizód is a fotelhez tapasztott, ahol élesben aktív Meena képessége. Lucien is titokzatos, rejtélyes, dögös volt, már kezdtem felírni a fiktív szerelmek listájára, aztán megállt a képzeletbeli toll a levegőben.

  Kedvenc lényeim a vámpírok, tényleg mindent képes vagyok róluk elolvasni, de van egy határ. Legjobban az Anne Rice-féle vámpíralakokat kedvelem, sajnos, ezek a legritkábbak is. Még azt is le tudom nyelni, ha egy vámpír fokhagymával teli pofával vigyorog a könyvben vagy meg se árt neki a napfény, talán még a csillogást is lenyelem szódával. Örültem neki, hogy Cabot Anne Rice és Stoker vámpíralakjaihoz nyúl, hiszen, mint említettem, belőlük kevesebb van. De hogy ennyire "hülyét" csináljon ezekből a figurákból, azt már inkább kiköpöm, köszönöm szépen. 

  A vámpírok mellett a vámpírvadászok is a gyengéim, de amit Cabot művelt ezekkel a figurákkal, azt nem tudom elnézni. Egy ősi vámpírvadász csoport tagja, hogy hívhatja a gyilkoló fegyverét Szutyok úrnak? Abban a pillanatban, ahogy megláttam a Szutyok úr elnevezést, a karakter elvesztette számomra a méltóságát, egy megalázott kis idióta lett, nem pedig egy kemény harcos pasi, ahogy Cabot ábrázolni szerette volna. 

  A humort eleinte értékeltem, de az volt a baj, hogy a könyvet én nagyon is komolyan vettem, nem pedig paródiának fogtam fel. Talán ez volt a baj, mert ha úgy állok neki, hogy paródia, akkor még talán el is tud szórakoztatni, de paródiának meg nagyon erőltetett volt. Később már inkább bosszantott az erőltetett humor és kezdtem rájönni, hogy ezt a könyvet nem szabad komolyan venni egy percig sem. Sajnos én úgy készültem, hogy olvasok egy jó kis vámpírsztorit, egy jól felépített világgal, romantikával, erre arcul csapott egy nagy katyvasz. Mikor rákapott az írónő arra, hogy beleerőlteti Drakula mítoszát a sztoriba és elég sűrűn is utal rá, azt hittem, hogy kivágom a könyvet az ablakon. Ez már a tetőpont volt, de végigolvastam, mert utálok könyvet félbehagyni és sajnos sorozatot is, de az tuti, hogy a könyv felkerül a mazochista listámra. 

  Nem tudom, hogy Cabot célja mi volt a sztorival vagy mire gondolhatott miközben írta, de ez a könyve még paródiának is rossz volt. Számomra összecsapott és kidolgozatlan volt a sztori, a karakterek is, tele volt logikai bakival, ellentmondással. Ezek bele is férnek a paródia kategóriájába, de akkor jobban meg kellett volna csavarni a dolgokat, mert így félkész lett. 

  Valahogy nem sikerült Cabotnak visszaadnia az Anne Rice könyvek vagy a Dracula hangulatát, pedig szépen indult. Meena képességét csak úgy bedobta, hogy legyen benne valami különleges. Alaric, a vámpírvadász nevetség tárgya lett. Meena testvére, Jon pedig egyenesen idegesített. Mindenki hülyén és idiótán viselkedett. Annyira jó lett volna, ha Meenából nem csinál egy idióta és idegesítő nőt, ha a testvére karaktere egy kicsit visszafogottabb, ha Lucien rejtélyesebb és Alaric pedig egy igazi harcos vámpírvadász lett volna. Sem a karakterek, sem a sztori nem hozta azt a színvonalat, amit a mai dömpingben már elvárhatunk egy könyvtől. Nagy csalódás volt. 

Miért olvasd el? Ha szereted Meg Cabotot, akkor szerintem már olvastad is ezt a könyvet, ha még nem, akkor is el fogod, még a negatív kritika ellenére is. Ha nevetni akarsz egy jót a vámpírokon és a szerelmes regényeken, akkor jó választás.

Miért ne olvasd el? Egy egész poszt szól róla, hogy miért ne olvasd el. Még sose mondtam ilyet, de inkább locsolgattam és ölelgettem volna naponta azt a fát, amit kivágtak a könyv miatt, csak ne kellett volna emiatt elpusztítani. Kár volt érte.

________________________________________________________________________

Történet: 2/5 pontból

Karakterek: 2/5 pontból

Tetszett: -

Nem tetszett: szinte semmi se tetszett.

Kiadás: Ciceró (ó, Ciceró, miért pont ti? miért?), 2011

Oldalszám: 524 oldal

_________________________________________________________________________

Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok

Miért pont ez? Már a megjelenés óta vágytam a könyvre, mert nem egy átlagos témát dolgoz fel. Az írónő Hadd mondjam el című műve is nagy sikert aratott (bár még nem volt szerencsém ehhez a könyvéhez, egyszerűen nem lehetett kapni, amikor kerestem), így maga a szerző személye is garancia volt arra, hogy ez egy jó könyv lesz.

Történet: A 18 éves Lia elvált szülők gyermeke és anorexiás. A történet fő szálát a betegsége adja és ez alapozza meg a könyv komor hangulatát. Miután kikerül a kórházból/intézetből, ahová súlyosan életveszélyes állapotban vitték be, a lány családja azt hiszi, hogy minden rendben lesz. Annak ellenére hisznek ebben, hogy Lia régi legjobb barátnőjére (aki bulimiás volt) holtan találtak egy motelszobában. Persze az ördög sosem alszik, nemcsak a halál miatt, de Lia betegsége miatt is bennük él az örökös félelem és aggódás a remény mellett. A könyv egy anorexiás lány fejébe kalauzol el minket és nem ereszt.

Vélemény: Nemcsak a borító, de a történet is gyönyörű, ha szabad ilyet mondanom, hiszen egyben nagyon megrázó és tragikus is. Lia végig szenvedni az életét a betegsége miatt, amiből úgy érzi, hogy nincs menekvés. Ugyan én nem voltam anorexiás, de az írónő annyira hitelesen át tudta adni a betegség szörnyűségét, hogy éreztem, amit Lia érezhetett, illetve, hogy mit érezhetnek az anorexiában szenvedők. Gyönyörűen fogalmazott, rengeteget lehetne idézni a könyvből. Egy kicsit Sylvia Plath utóérzésem volt, nála találkoztam előtte ilyen szép gondolatokkal. 

  Lia belső gondolatai és érzései teljesen magukba szippantottak, néha volt olyan érzése vagy gondolata, ami miatt nagyon közelinek éreztem a karaktert. Itt már nem is arról volt szó, hogy Lián akkora volt a társadalmi nyomás, hogy mindenáron le akarjon fogyni, hanem valami átkattant benne és elvesztette a realitásérzékét. Olyan hihetetlen súlyokat akart elérni, ami megdöbbentő volt számomra. 18 évesen annyit szeretett volna nyomni, mint egy 6-7 éves gyerek, majd annyit, mint egy tojás, végül teljesen el akart fogyni, meg akart szűnni létezni, mintha azzal megszűnne minden problémája. 

  Konkrétan nem volt megnevezve az ok, hogy Lia miért is lett beteg, nem is ez volt a történet lényege, hanem az, hogy milyen, amikor már bekerültél ebbe az ördögi körbe, kiszállnál, de nem tudsz, aztán már nem is akarsz. Lia megmakacsolta magát és nem hallgatott már a szép szóra. A betegségről nem fogok bővebben írni, mert igencsak hosszú lenne a bejegyzés, mindenki utána tud nézni, azt viszont fontos megjegyezni, hogy az anorexiában szenvedő beteg még akkor is kövérnek látja magát, ha már a bordái is kint vannak, nem azért nem eszik, mert fogyókúrán van, hanem azért mert súlyos bűntudata van, ha az étel a szervezetébe kerül, más síkon éli meg a táplálkozást, mint egy átlag ember. Az alultápláltságnak pedig számtalan negatív hatása van, itt az egyik legfontosabb az volt, hogy megszűnik a koncentráló képesség, ami miatt Lia is bajba került, akár meg is halhatott volna.

  Már maga a betegség, így a történet is elborzasztó, mégis olyan szépen, könnyedén és hatásosan sikerült Andersonnak megírnia, hogy az embert másképp érinti meg, mint egy dokumentumregény vagy egy tanulmány, vagy pedig egy hatásvadász ponyvaregény. Amellett, hogy Lia mindennapi küzdéséről olvasunk, itt-ott megjelenik az is, hogy a család, a körülötte lévő emberek hogyan élik meg a lány betegségét és hogyan próbálják kezelni. Sajnáltam Liát, hogy nem tudja magát elfogadni, meg akar szűnni létezni, hogy a gondolatait más sem teszi ki, csak az, hogy éhes, de nem ehet, mert az rossz és akkor ő is az, hogy ettől csúnya és kövér, hogy nem lehet őt szeretni. Szinte csak ezekre tud koncentrálni és a kalóriák számolására. Emellett viszont sokszor dühös is voltam rá, főleg akkor, mikor a családjával került interakcióba. Dühös voltam, mert Lia önző volt. Nem gondolt arra, hogy milyen példát mutat a testvérének, nem gondolt másra, csak saját magára. Persze erről ő nem tehetett, nem szándékos volt az életvitele, de jól ki lehetett érezni, hogy a család tehetetlen, nem tud változtatni a tényeken, nem tud segíteni Liának, akármennyire is szeretné. Talán a mostohaanya volt az, akin keresztül kibukott, hogy Lia betegsége teher a család számára.

  Eleve egy tinit nevelni nagy kihívás lehet, főleg, hogyha sokszor bajba keveredik vagy beteg. Lia betegségével járt az is, hogy rengeteget hazudott és apró trükkökkel próbálta átverni maga körül az embereket a súlyával kapcsolatban. Párszor el is kódorgott, a koncentráló képesség hiánya miatt életveszélybe is sodorta magát majdnem, ráadásul vagdosta is magát. A fizikai fájdalmat állítólag könnyebb elviselni, mint a lelkit, így Lia ebben látott enyhülést, még ha csak egy rövid időre is. Úgy érezte, hogy a bőre alatt lévő rosszt ezzel útjára engedheti. 

 Liát egy kicsit kizökkenti a mindennapi mókuskerékből, hogy meghal a barátnője. Tudni akarja, hogy pontosan mi történt vele, miért halt meg. Néha úgy érzi, hogy barátnője ott van vele és társalognak. Furcsa módon állt a barátnője halálához, mert inkább kíváncsi és megkockáztatom, hogy irigy volt rá, hogy neki sikerült súlytalanná válnia. Már csak pár grammnyit nyom a lelke valahol. 

  Miután a könyvet elolvastam, döbbenten ültem pár percig. Hallottam már sokszor az anorexiáról, egy időben tele volt vele a sajtó, sőt, már "gúnyolódásként" is elterjedt a fiatalok körében és a modellek világában, mint negatív jelző. Tény, hogy a média sokat tehet arról, hogy a lányok/nők többsége nem tudja magát elfogadni és "terjedni" kezd a betegség, de valójában sokkal összetettebb háttere van. A könyv elolvasása után már nem Liára voltam dühös, hanem a világra, hogy ennyire hatással tud lenni az emberek magánügyeire, belső világára a fogyasztói társadalom. A nők többsége fogyókúrázik (a többi el tudta magát fogadni úgy, ahogy van vagy pedig vékony alkatú és hízni szeretne), én is mindig fogyókúrázok, ha kell, ha nem és én is eljutok arra a pontra néha, mint Lia. Egyik nap örülök a fogyásnak, másik nap pedig még kövérebbnek látom magam a tükörben, mint voltam és ez akkor is igaz, hogyha elértem a "versenysúlyomat". De ezek után másképp fogok tekinteni a fogyókúrára, teszek a fogyasztói társadalomra, mert Lia élete, az anorexiások élete egy pokol, sőt, néha rosszabb is annál. 

  Külön köszönet jár a Ciceró Kiadónak, hogy kiadta magyarul a könyvet. Hiányzott, hogy a sok fantasy és a mondvacsinált tiniproblémák mellett egy komoly témáról olvashassak, remélem, hogy a jövőben is megörvendeztetnek pár ilyen könyvvel.

Miért olvasd el? A fogalmazás egyszerűen gyönyörű, már csak ezért is érdemes elolvasni. Ha foglalkoztatnak a hasonló témák vagy kimondottan az anorexia, akkor a könyvnek kezedben a helye. Szerintem kitűnő példával szolgálhat az olyan lányoknak, akik nem tudják magukat elfogadni és kacérkodnak az anorexia gondolatával. A szülőknek is tanulságos olvasmány lehet, hogy még időben fel tudjanak figyelni rá, ha a gyermekük beteg. 

Miért ne olvasd el? Ha elborzasztanak a lelki bajokkal foglalkozó könyvek vagy nem bírod a vért, akkor kiborító olvasmány lenne számodra. Nem éppen jó hangulata van a könyvnek, így csak akkor ajánlott olvasni, ha kiegyensúlyozott lelkiállapotban vagy. 

_________________________________________________________________________

Történet: 6/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból

Kedvenc: Elijah

Tetszett: az egész!

Nem tetszett: -

Kiadás: Ciceró, 2011

Oldalszám: 277 oldal

_________________________________________________________________________

Meg Cabot: Elhagyatva

Miért pont ez? Kivételesen nem a borító, hanem a fülszöveg miatt szereztem meg, ráadásul a Ciceró adta ki, ami nálam már egy plusz pont. A könyveikben eddig nem csalódtam.

Történet: Pierce édesanyjával Isla Huesos-ba költözik a szokásos okból, hogy új életet kezdjenek. Minden új Piercenek, az iskola, a barátok, egyedül a sziget nem az, mert kiskorában a nagyapja temetésén már volt itt, az édesanyja is ide járt iskolába és innen származik. A temetőben volt egy furcsa találkozása egy sráccal, aki életre keltett egy madarat. Pierce akkor hétéves volt, a srác idősebb. A lány 15 évesen meghal és lekerül az alvilágba, ahol összetalálkozik a rejtélyes sráccal, de megszökik onnan. A családja és környezet innentől kezdve másképp kezd viselkedni a halálból visszatért lánnyal. Baj bajt követ, míg végül el kell költözniük másik helyre, Isla Huesos-ba. A baj azonban megy Pierce után, ráadásul a srác is követi. Mindig a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg a két év alatt Pierce életében és mindig megmenti a lányt.

Vélemény: Meg Cabot-hoz még nem volt szerencsém, mert nekem túl tinilányos dolgokról írt eddig és nem is tartottam annyira érdekes írónak, mint másokat. Ismertem a nevét, de érdektelenül legyintettem rá. Most sem az ő neve miatt kaptam le a boltban a könyvet a polcról, hanem a történet miatt. Ha azt olvasom a fülszövegben, hogy "alvilág", akkor már hanyatt is dobom magam és gondolkodás nélkül viszem a könyvet. Én vagyok a marketingesek álma ebből a szempontból, néha ostoba fogyasztóként viselkedek. 

  Csalódtam is meg nem is az írónőben. Pozitívan csalódtam, mert egész jól elszórakoztatott a nyúlfarknyi könyv, teljesen kikapcsolt és bele tudtam szeretni a férfi karakterbe, ráadásul a főhősnő sem idegesített. Negatív értelemben is csalódtam, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem lepődtem meg, mert úgy ír Cabot, ahogy sejtettem róla: laza limonádé stílusban, ráadásul az amerikaiakra annyira jellemző gazdag és sznob világba helyezte a karaktereit. A könyv tucat chick-lit lenne, ha nem lennének benne a fantasy elemek és nem lenne ott az a bűvös szó, amitől oda meg vissza leszek, az alvilág.

  Pierce egy átlagosan sznob szereplő, gazdag/jómódú szülők, a lány csinos és szép, életcélja nem sok van, nem is derül ki igazán, hogy lenne-e, de érezhető, hogy egy kicsit sekélyes. Nincs kiemelkedő humora, de nem is nyávogós, bájolgós tinilány, olyan semmilyen. Az IQ szintjére inkább nem térnék ki, de nem is érdekes, mert a történethez nem kellett, hogy esze legyen. Korrekt karakter, nem szeretem, de nem is utálom és nem is idegesít, de semmilyennek se mondanám. Egy pozitív tulajdonsága van talán, hogy törődő. A szülei elváltak, megy a szokásos vita közöttük, hogy kinek a hibája a gyerek halála. Az apja egy befolyásos személyiség, de nem sok vizet zavar a történetben, az anyja meg egy kicsit lökött, de ő sem szerepel annyit. Ott van még a nagyi, aki rejtélyes karakter és a nagybácsi, meg az unokatesó. A nagybácsi karaktere volt még érdekes, szívesen olvastam volna róla többet.

 A lényeg viszont John volt, a rejtélyes srác, aki Pierce szavaival élve egy zabolátlan állat, de emellett érző és egy kissé szenvedő alak. John képes volt arra, hogy a hétéves Pierce-nek életre keltsen egy halott madarat, amitől már az első pár oldalon borzasztóan érdekes lett a karaktere. Már akkor érezni lehetett, hogy itt szerelem is lesz a dologban, legalábbis az én részemről már megtörtént. XD 

  Mikor Pierce belefullad a medencéjükbe, mert ismételten meg akar menteni egy madarat, akkor lekerül az alvilágba, ahol összefut Johnnal. A lány éppen sorban áll egy hatalmas tó előtt, a többi lélekkel együtt, hogy felszálljanak a hajóra, ami egy másik helyre, a végső úti célhoz viszi őket, amikor is egy kis zavar támad. Két sor van és nem tudni, hogy ki melyikben áll és hová fog kerülni, ezért felzúdulnak az emberek. Pierce kikeveredik onnan és belebotlik Johnba, aki először fel sem ismeri a lányt. John azonban hamar rájön, hogy az a hétéves kislány áll előtte nagyobb kiadásban, akivel a temetőben találkoztak. Magához viszi (elrabolja) és bezárja a "várába". Egy ritka nyakláncot ajándékoz a lánynak, ami megvédi őt a gonosztól, főleg a Fúriáktól, akik olyan bosszúálló lelkek, akik lekésték a hajót és a két világ között rekedtek. Pierce azonban kiakad attól, hogy ő meghalt (ki ne tenné), így azon van, hogy megszökjön, ami sikerül is neki.

  Furcsa kapcsolata lesz Johnnal. Érzi, hogy vonzódik hozzá, de egyben retteg is tőle. Ha Pierce élete veszélyben van, jön John, mint egy vadállat és megöl mindenkit, majd összevesznek és John eltűnik. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, mintha kifiguráznám a történetet és a szerelmüket, nagyon tetszett a könyv. Bár furcsálltam, hogy Pierce annyira fél a sráctól, mégis állandóan azt hiszi, hogy John megcsókolni készül őt, olyan "seperc" szerelem elsőre, de mégis volt benne valami, ami nagyon megfogott. Talán John karaktere, az hogy érdekes volt a srác. Ki vagy mi lehet ő? Mit akar Pierce-től? Szereti őt vagy sem? Pierce szeretni fogja őt? Mi történt Johnnal? Hogy került az alvilágba? Még lehetne sorolni, hogy mennyi kérdés fogalmazódott meg bennem a történet során. 

  Az egész történet vonzereje a mitológiában, az alvilág elképzelésében és John karakterében rejlett. Inkább érdekes volt, mint izgalmas. A főgonosz kiléte egy kicsit megmosolyogtató volt, de nem is vártam nagy meglepetést. Pierce és John története Perszephoné és Hádész története modern köntösben tiniknek. Sok újdonságot talán az érettségi előtt álló korosztályig nyújt, mert sem az elképzelésben, sem a mitológiában nem találtam olyan információt, amit már száz könyvből ne tudtam volna. A sziget történelme volt egyedül újdonság, ugyanis Meg Cabot megemlíti a könyv végén, hogy az igaz.

  Számomra egyedül az volt a zavaró, hogy rengeteg volt a visszaemlékezés és ez egy kicsit megtörte a történet ívét. A fejezet elején elhangzott a párbeszéd első mondata a jelenben, aztán Pierce gondolata elkalandozott, pár bekezdésig egy visszaemlékezés jött, aztán elhangzott a párbeszéd második mondata, majd megint visszaemlékezés jött, gyakran emlék az emlékben jelenet volt és végül a fejezet végén elhangzott a harmadik mondata a párbeszédnek. Ahhoz képest, hogy egyszerű a sztori és a könyv is, elég nehézkes volt az olvasása ilyenkor, de végül meg lehetett szokni, mert más vonta el az ember figyelmét. 

Izgatottan várom a második részt, mert beleszerettem a párosba és a történetbe. A könyv nagyon kellemes kikapcsolódás volt. Akkor nagyon jó olvasni, mikor az ember megpihenne egy nagyobb "fajsúlyú" vagy lélegzetvételű fantasy után, de nem is akarna szépirodalmat vagy romantikát olvasni. Az Elhagyatva a kettő között van. Egy kis fantasy, egy kis romantika. Vasárnap limonádéval a kézben ki lehet ülni vele a kertbe/erkélyre/tópartra, szóval a szabadba és el lehet velük menni egy kicsit az alvilágba drukkolni a szerelmeseknek. A könyv az a tipikusan "ne keress bennem mély mondanivalót és mögöttes tartalmat, csak simán szórakoztató vagyok és meg lehet enni reggelire" típus.  

Miért olvasd el? Ha könnyed kikapcsolódásra vágysz és szereted a lazább fantasy sztorikat, akkor jó választás. A mitológia kedvelőinek is szívesen ajánlom, illetve ha tetszett Hádész és Perszephoné története, akkor szeretni fogod a könyvet.

Miért ne olvasd el? Ha nem szereted a chick-liteket vagy a keményebb fanatsy kedvelője vagy, akkor nem fog annyira lekötni a könyv.

_______________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból (a mitológia és a szerelem miatt)

Karakterek: John 6/5 pontból, Pierce 3/5 pontból, a többiek átlaga 4/5 pontból

Kedvenc: John és  nagybácsi

Tetszett: az idézetek a fejezetek előtt Dante A pokol című művéből, a mitológia

Nem tetszett: a visszaemlékezések elhelyezése, megtörték a lendületet.

Kiadás: Ciceró, 2011

Oldalszám: 364 oldal

Trailer:

_____________________________________________________________________