Kelley Armstrong: Bitten - Megmarva

A Könyvmolyképző Kiadó egy régi kedvenccel tér vissza. Kelley Armtsrong neve sem új a hazai könyvpiacon, hiszen a Sötét Erő Trilógiát már elhozta nekünk a kiadó pár éve. Most viszont egy jóval hosszabb sorozatba vágják a fejszéjüket. A Bitten - Megmarva egy 13 részes Felnőtt Urban Fantasy sorozat (Otherworld) első kötete, melyben egy vérfarkas falkával ismerkedhetünk meg az egyetlen Női vérfarkas, Elena Michaels tragikus történetén keresztül. A Bittent az erős hősnők, az akció, a kaland,a természetfeletti lények és a romantika kedvelőinek ajánljuk. A négy napos Blogturné végén egy szerencsés nyertes egy Bitten - Megmarva példánnyal, és egy egy Kelley Armtsrong által dedikált Frostbitten könyvjelzővel lesz gazdagabb! 

Kelley Armstrong: Bitten - Megmarva 

Miért pont ez? Bár még nem fejeztem be, de szerettem az írónőtől a Sötét Erő trilógiát, ráadásul ez egy urban fantasy. 

Fülszöveg: Elena Michaelsnek fogalma sincs arról, hogy Clay, a kedvese, vérfarkas, amíg az meg nem marja, és ezzel mindörökre megváltoztatja az életét. Elárulva érzi magát és feldühödik: képtelen tudomásul venni az átalakulását, és nem tervez semmilyen kapcsolatot a Falkájával – karizmatikus vérfarkas társainak csapatával, akik azt állítják, segíteni akarnak. Amikor azonban a Falkát brutális gyilkosságsorozat fenyegeti, Elena képtelen választásra kényszerül. Sorsára hagyja-e az egyedüli embereket, akik valóban megértik újonnan szerzett természetét, vagy segítsen nekik régi kedvesének a megmentésében, aki nemcsak tönkretette az életét, de még mindig vissza akarja szerezni Elenát, mindenáron. 

Vélemény: Kelley Armstrong nevével először még a Sötét Erő Trilógia kapcsán találkoztam. A YA trilógia első két része nagyon tetszett, megkedveltem az írónő stílusát és a történetvezetés módját. Vártam tőle még könyvet, de azt nem gondoltam, hogy a legközelebbi magyarra fordított sorozata az Otherworld lesz, ami urban fantasy és elsősorban a felnőtt korosztályt célozza meg. Gyengém az urban fantasy, bár eddig kevés jóval találkoztam, magyar nyelven ráadásul alig van belőlük, így a műfaj és az írónő neve együtt garanciát jelentett arra, hogy jó kis sorozat lesz ez. Sajnos, csalódtam, sokkal többet vártam ettől a könyvtől, mint amennyit adott. Ezt a csalódást annak tudom be, hogy nem bírom a vérfarkasokat, ők azon kevés természetfeletti lények egyikei, akik nem hoznak lázba és semmi érdekeset nem találok bennük, csak maximum mellékszereplőként viselem el őket, ez a regény pedig egyelőre kizárólag az ő fajukról szól, ráadásul iszonyat részletesen. Ez a részletesség volt a másik ok, ami miatt én rohadtul lassúnak és vontatottnak éreztem a könyvet, részemről elég lett volna belőle 300 oldal is a majdnem 600 helyett. Ez számomra rossz, viszont a vérfarkas rajongóknak nagyon jó hír, mert tagadhatatlan, hogy írónő igencsak beleásta magát a legendájukba, a létük és természetük mibenlétének ecsetelésébe és a falkaszellemet is nagyon jól átadta. Ráadásul nem kis kutyusoknak festette le őket, hanem vérengző vadállatoknak, bár a főszereplők azért egy kicsit emberibbek voltak, nem úgy az ellenségek.

Számomra iszonyatosan lassan indult be a történet és körülbelül az első egyharmada után éreztem azt, hogy talán valamennyire érdekelni kezd a sztori, addig csak kifejezéstelen tekintettel olvastam. Nem volt rossz, ahogy az írónő írt, nem is mondom azt, hogy semmitmondó volt, mert ez nem igaz. Nagyon részletesen bemutatta Elenát, a farkaslétet, az átváltozást, még a múltba is voltak visszatekintések. Minden egyes farkasbéli pillanatot leírt, a jó szaglást, az érzékelést, a kiélesedett hallást, az ösztönöket, azt is, hogy Elena mennyit küzd azért, hogy eltakarja farkaslétét emberbarátja, Phillip elől, aki mit sem tud arról, hogy Elena nem ember. Nem volt rossz, csak engem ez nem érdekel. Aki szereti a vérfarkasokat, az biztos, hogy külön értékelni fogja ezt a részletességet, nekem inkább csak olyan "essünk már túl rajta" perceket okozott a rengeteg leírás. Vártam már az akciót és a thrillert részt, mert az minden formában érdekel és leköt. 

  Amíg meg nem ismertem Elena és Clay történetét, addig még a falkalét is elég visszataszítónak és "ez se érdekel engem" kategóriának tűnt, ráadásul megint egy olyan hősnőhöz van szerencsénk, aki árva, örökbe fogadó családról járt másik örökbe fogadó családba és természetesen molesztálták. Nem voltam kíváncsi még egy ilyen könyvre, mert mostanában rengeteg ilyenbe beleszaladtam és már pont az ellenkező hatást érik el nálam, mint amit kellene. Fontos és nehéz téma ez, de szerintem megvan a maga helye. Lehet, hogy rossz ember benyomását keltem vele, de már elegem lett abból, hogy akármilyen műfajú könyvhöz nyúlok, legyen az még akár egy meseregény is, a bántalmazás, a molesztálás, az erőszak, vagy az öngyilkosság jelen van. Elsősorban azért veszem a kezembe a könyveket, mert ki akarok kapcsolódni, azt szeretném, hogy elszórakoztasson az a történet, nem pedig azt, hogy a mellkasomra telepedjen valami nyomasztó érzés, hogy frusztráljon és lehúzzon, azt az élet alapjáraton megadja. Ha ilyen sztorikat akarok, akkor megkeresem a témába vágó szakirodalmat, de ne erőltessük már bele hatásvadász módon mindenbe. Ehhez kapcsolódóan kihangsúlyozottá vált az is, hogy Elena az egyedüli vérfarkas nőstény a világon, és hogy a vérfarkasok gyakorlatilag úgy bánnak a nőkkel, mint a tenyészállatokkal. Úgy tűnt, hogy Elena felnőttként is ki volt téve a molesztálásnak és ezért is lépett meg a falkától. Azt hittem, hogy majdnem minden vérfarkas pasi végigment vagy végig akart menni rajta, merthogy ő az egyedüli szaporodásra képes egyed a vérfarkasok között. Aztán kiderült, hogy nagyon nem erről van szó, sőt! Kellemes meglepetés volt az egész falka és tök normálisak voltak. Míg Elenát egyre jobban nem bírtam, annál jobban bírni kezdtem a falkatagokat, főleg Jeremyt, az alfát. 

A regény elsősorban a felnőtt korosztálynak szól, így nem meglepő, hogy bőven folyt benne a vér és a szex is megjelent, ráadásul a vadabb formája, hiszen vérfarkasokról van szó. Itt a szerelmi szál inkább szex szál volt számomra. A nyomozós és a thriller része viszont nagyon ütött, amikor az írónő hagyta és nem lassította be megint valami "kedvtelésből, meg flörtből farkasként futunk egy kört" epizóddal. Az a fajta nyerseség és vadság volt a thriller szálban, amit annyira bírok. Itt tényleg érezni lehetett, hogy mekkora tét van, hogy mennyit számít egy emberi vagy éppen vérfarkas élet. Tetszett az összetartás, az összetartozás érzése és az is, hogy a sopánkodás helyett bosszút álltak. Ugyan a való világban nem úgy működik, hogy megölik valakimet, válaszul én is kinyírom és még meg is veregetik érte a vállam a barátaim, de a fantasy világban pont az a jó, hogy a gonosz felett gyorsan, hatékonyan és brutálisan ítélkeznek. Civilizálatlanul, de működik az igazságszolgáltatás és nem ússza meg a tettes tárgyalással, meg börtönnel, pláne egy sorozatgyilkos, hanem valamelyik szereplő odateszi magát és megadja azt, amit az elkövető megérdemel. 

  A falkatagokat nagyon bírtam és még az ellenség se egysíkú, felszínes bagázsból állt. Jeremy, az alfa egy nagyon érdekes karakter, igazi vezető, roppantul okos és türelmes. Clay egy izgága és kissé pszichopata figura, de Elena újbóli megjelenésével azért kijön az emberi oldala is. Antonio története és a fia, Nick története is megfogott, ők is nagyon szerethetők voltak. Az ellenség pedig brutális és könyörtelen. Sokszor elkapott a gengszter regényekre és filmekre jellemző hangulat a vége felé, ami nagyon tetszett. Humor is volt a regényben, ami nem is volt rossz, de lehetett volna egy kicsit több is. Ezek mind felhúzták a könyvet. 

Összességében viszont hadilábon állok a könyvvel. Most sem sikerült megkedvelnem a vérfarkasokat, egyszerűen nem érdekelnek, akármennyire próbálom elkapni én is az irántuk tanúsított fanságot, nem megy. Az alakváltással még nincs gond, de az alakváltós sztorik már magasabb fokra léptek, nem csak vérfarkasok vannak, nekem lerángott csont, de az olyan regényeket, ahol több ilyen lény van, érdekesnek tartom. A másik, ami elrettent, hogy hiába emberek részben, azért állatok is és valahogy nem tartom romantikusnak, izgalmasnak meg pláne nem az állatok közötti szexet, hiába emberalakban történik, ami történik. Amikor farkasként flörtölnek egymással, vagy farkasmódra, az nálam kiveri a biztosítékot. Nekem elég lett volna a regényből fele ennyi és akkor még rajongani is tudtam volna érte, mint egy jó kis nyomozós urban fantasyért, de a vérfarkas világból ez nekem nagyon sok volt. A sorozat tizenhárom részes, ami eléggé elrettent attól, hogy akarom-e én ezt az egészet, de feltételezem, hogy újabb és újabb "ügyek" lesznek, amolyan egy rész-egy ügy stílusban, így még a második kötetnél esélyt adok majd a dolognak. Reményeim szerint a világ és a farkasok bemutatását letudtuk az első részben, meg a szerelmi drámát is és a sorozat átmegy abba a jó kis nyomozós fajtába, amikért oda vagyok meg vissza.

Itt beleolvashatsz!  

__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Nick, Jeremy
Tetszett: a gengszteres hangulat, az akció, a falka összetartása
Nem tetszett: számomra nagyon vontatott és lassú volt
Fordította: Godó Klára
Oldalszám: 528 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

A Bittenben egy vérfarkas falkát ismerhettek meg, ezért a játékot is a farkasok köré építettük fel. Ezúttal a feladatok az lesz, hogy Négy alakváltó farkas falkának a nevét kitaláljátok. Minden állomáson találtok egy-egy rövid ismertetőt és egy-egy borítókép részletet, ami alapján rá kell jönnötök melyik falkát keressük. Aki mind a 4 falkát kitalálja versenybe szállhat egy db Bitten: Megmarva példányért, és egy Kelley Armtsrong által dedikált Frostbitten könyvjelzőért! 

 

 California legdominánsabb, és az USA legnagyobb alakváltó falkája. Kegyetlenségükről híresek, ettől olyan halálos ellenségek…. és értékes szövetségesek. Az alfájuk Hawke. 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/05 MFKata gondolatai 
01/07 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Könyvszeretet 
01/11 Függővég
__________________________________________________________________________________

Kelley Armstrong: The Awakening - Az ébredés

Miért pont ez? Nem szeretek sorozatot abbahagyni, ráadásul már a polcomon is volt a második rész, így folytattam az olvasását. 

HA NEM OLVASTAD AZ ELSŐ RÉSZT, NE OLVASS TOVÁBB!

Történet: Ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt: Chloé felébred egy cellaszerű szobában, miután a nénikéje elárulta őt és az ellenség kezére adta. Simonnak és Dereknek sikerült megmenekülnie, így a csapat ideiglenesen szétszéledt. Chloénak egy idő után megmutatják a helyet, ahová bezárták őt Rae-vel és Torival, és bár hiába tud meg rengeteg titkot apránként, eltervezi, hogy még az életen árán is, de megszökik és megtalálja a fiúkat. 

Vélemény: Az első rész nem tetszett annyira, nemcsak a hanyag és idegesítő szerkesztés és fordítás miatt, hanem maga a történet sem nyűgözött le. Nem szeretem a koppintásokat, mert sosem érnek fel az eredeti történet minőségével, ráadásul semmi eredetiség nincs bennük. Miért olvassak egy rossz koppintást, ha létezik és elérhető az eredeti és legjobb verzió? Itt most elsősorban az X-menre gondolok. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy ez egy rossz X-men koppintás, ráadásul utalás is volt rá nem egyszer a történetben, amitől a hajamat téptem. Ha már egy alapötletet lemásolunk, akkor legalább ne jelentsük ki a könyvünkben vagy ne is utaljunk rá. Próbáltam úgy felfogni, hogy az írónő csak viccelt, egy burkolt poént tett bele a könyvébe, legalábbis reméltem. 

  A második kötet sokkal jobb volt, mint az első, de erősen rajta voltak a második kötetekre jellemző alapjegyek is. Ez egy menekülős rész lett, mert gyakorlatilag egyik-helyről a másikra menekül mindenki és az életét menti. Egy átvezetés volt a harmadik kötethez, a rejtélyhez egy lépéssel közelebb jutottunk, de még rengeteg az elvarratlan szál. Feltűnt az Edison-csoport, mint a nagy ellenség, lett egy központi házuk, kiderült, hogy több mutáns is van, ami már eleve sejthető volt. Visszatérve az X-menhez, nem lett volna rossz a másolás, ha legalább valamennyire hű marad az eredetihez. Az X-men varázsa nemcsak a Házban, a harcokban és a különböző képességekben rejlett, hanem abban is, hogy tulajdonképpen mindegyik karakter főszerepet játszott a történetben. Mindegyiknek volt egyéni sorsa, története, útvonala, amit bejárt, mindenkinek más volt a fontos, miközben mégis ugyanazon célért küzdöttek. Itt viszont csak Chloé volt a minden és mindenki őmiatta törte a nyakát. Hiába hangoztatta Tori, hogy ő ugyan utálja a Mary-Suenkat, csak azért is vele tartott és amit érte tettek a többiek, azt ő is ugyanúgy megtette.

  A második kötetnél rájöttem, hogy nekem eleve azzal van a bajom, mikor a könyvet olvasom, hogy végig Chloéról van szó, holott ő csak az egyik szereplő a sok közül. A többiek olyannyira háttérbe szorulnak, hogy az már csalódást okoz. Sokkal kíváncsibb lennék mondjuk Derek vagy Tori történetére bővebben, ahelyett, hogy Chloé jobbra-balra szenved. De nem élezem ki annyira a helyzetet, mert nem érdemli meg a könyv, hiszen a második rész sokkal többet nyújtott, mint az első.

  Végre Chloé képessége és a vele való viszonya elindult egy úton. Chloé kezdte felismerni, hogy akár tetszik neki, akár nem, van ez a képessége és ha már megszabadulni nem tud tőle, ideje lenne kezdenie vele valamit. Nagyon jóra sikerültek azok a jelenetek, ahol "használta" a képességét és még a saját lélegzetemtől is megijedtem egy-két jelenetnél. A bűvös tárgy, a nyaklánc is kisebb szerephez jutott megint, amitől még egy rejtély keletkezett a könyvben: mitől változott meg a színe és ez mit jelent? 

  Szerencsére a karakterek is változtak, Simon végre nem bátyusozott állandóan, egy kicsit komolyabban tudtam venni a karakterét, de az udvarlása nekem egy kicsit béna. Persze, kisgyerekekről van szó (nem tudok tiniként rájuk gondolni, mert nagyon éretlenek), így nem csoda, hogy a kézfogás már felér egy csókkal, de nekem akkor is furcsa. Tizennégy éves kortól ajánlott a könyv, szóval nagy szerelmi szálra nem számítok. 

  Tori ugyanolyan önző és parancsolgató volt, mint eddig, de ő is egy kicsit megváltozott a második kötetre. Bebizonyította, hogy ő is tud csapatjátékos lenni és végre használta is a különleges képességét és talán megtanult kiállni önmagáért. Derek pedig nagy kedvencem lett, bár eddig is ő volt az, de most még inkább. Ő a legnormálisabb tini közöttük, rá nem kisgyerekként néztem, mert sokkal érettebben viselkedett. Kimondottan örültem neki, hogy sokkal többet szerepelt a könyvben, hogy közelebb jutottak egymáshoz Chloéval, jobban meg lehetett ismerni őt. (Végig azon morogtam, hogy csókolják már meg egymást, legalábbis Derek csókolja már meg). Most már egyértelműbben kitűnt, hogy Derek kedveli Chloét, bár ez eddig is sejthető volt. Talán egyedül ezért és a szellemes jelenetekért nem temettem el a sorozatot. 

  A sorozat legnagyobb gyengesége, hogy szerintem iszonyatosan lassan halad a történet. Három kötetet ölel fel és bár van még legalább három kötetnyi folytatása, úgy hallottam, hogy az egy kicsit másabb lesz. A második kötet végéig is alig jutott előre a történet. Sok rejtély van még mindig és egyre jobban nő a számuk. A rengeteg menekülés és töltelékjelenet helyett jobb lett volna, ha a szereplőink nem csak menekülnek, hanem tesznek is valamit. A visszatámadást hiányolom az egészből. Csak rohannak, bajba keverednek, apránként tapogatózva próbálják megismerni a képességeiket, néha lepottyan nekik egy-két információmorzsa, de ezen kívül nem sok mindent csinálnak. Jó, tizennégy évesek, nem is nagyon tudnának mit csinálni, de különleges képességekkel rendelkeznek, tehát nem kéne annyira elveszettnek sem lenniük. 

  Amilyen vonalon a történet halad, el tudom képzelni, hogy a harmadik kötetben mi fog történni, legalábbis nagy vonalakban. Biztos vagyok benne, hogy egy köteten belül zúdul majd az olvasóra minden információ, töményen és könyörtelenül. Egy-két harcjelenetbe majd belekotnyeleskednek a szereplőink, de a harcot tulajdonképpen nem ők fogják végigvinni, hanem majd más megteszi helyettük, míg ők elbújnak. Vagy hirtelen mindegyik úgy tudja majd használni a képességét, hogy szem-száj tátva marad. Mindegyik a maga fajtájában a legerősebb, a legnagyobb hatalmú és legjobb lesz. Csakhogy nekem mindkét verzió csalódás. A második kötetben még csak elkezdték felismerni a képességeiket, a hirtelen ugrásuk túl hihetetlen lenne. Ha két köteten át semmit se tudtak vele kezdeni, akkor nem várok nagy csodát a harmadik kötetre. Ha pedig mások mentik meg őket és ők csak elbújnak, akkor kár volt elolvasnom pár tinédzser köteteken átívelő menekülését, mert nem valami érdekfeszítő. 

  A kis epizódok Chloéval kapcsolatban kiemelkedőek voltak, de a többi csak az időt és az oldalszámot húzta. Magyarán szólva, a történet ívéhez nagyon kevésnek tartom a három kötetet. Amilyen lassan, fokról fokra építette fel az írónő pl. a képességeik fejlődését, még bőven elfért volna pár köteten át. Ha pedig három kötetre tervezte, akkor a kidolgozottságot fogom hiányolni. Ha a két első kötet sztorija vánszorog, mint csiga száraz időben, és a harmadik meg robban és mindent rázúdít az olvasóra egyszerre, amit szépen el is lehetett volna osztani, az szerintem kidolgozatlanság. Nem szeretem az ilyen megoldásokat, mert ilyenkor a háromból csak egy kötet értékelhető igazán. 

  A negatívumok ellenére, sokkal szórakoztatóbb volt a második rész, de én ebből már kinőttem. Nekem túl gyerekes és egyszerű volt a sztori, egyedül a szellemes részek sikerültek hátborzongatóra és érdekesre, a többi pedig sablon vagy másolás. Ennyi idősen már nem nagyon kötnek le az ilyen sztorik, de ez az én hibám, nem pedig a könyvvé. A tizennégytől tizenhat-tizenhét éves korosztályig nagyon szórakoztató, izgalmas és érdekes, zabálni lehet annyi idősen a történetet. 

Miért olvasd el? Ha tinédzser vagy, akkor nagyon leköthet a sztori és a "szerelmi" szállal is elégedett leszel, tetszeni fog, hogy talán nem ismersz fel sok hasonlóságot más művekkel. Ha szellemes sztorit keresel, akkor jó választás ez a könyv.

Miért ne olvasd el? Szerintem az idősebb korosztálynak akad sokkal jobb könyv is a kezébe. Ez tényleg csak tizennégy éves kortól ajánlott és szerintem kb. 17 éves korig.

________________________________________________________________________

Történet: 4/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból (határozott fejlődés :D)

Kedvenc: Derek

Tetszett: a szellemes jelenetek, valamint Derek és Chloé jelenetei.

Nem tetszett: nagyon lassan halad a sztori és egy kicsit összeszedetlen.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011

Oldalszám: 325 oldal

________________________________________________________________________

Kelley Armstrong - The Summoning - A szellemidéző

Miért pont ez? Az írónő "felnőttebb" könyveivel szemeztem már régóta, majd észrevettem másoknál, hogy ezt a fiataloknak szóló sorozatát  elkezdték magyarul kiadni. Állandóan belefutottam a jó értékelésekbe és szükségem volt egy izgalmas sztorira.

Történet: Chloé Saunders szellemeket lát. Miután az iskolájában "kiborul" az egyik szellemtől, először kórházba kerül, majd egy speciális otthonba, a Lyle Házba. Itt megismerkedik a bentlakókkal: az ottani szépfiúval, Simonnal, egy magas furcsa sráccal, Derekkel, a szobatársával, Lizzel, a "piromán" Rae-vel és az ügyeletes "szépségkirálynővel", Torival. Míg Chloé azon van, hogy felépüljön és visszatérhessen a régi iskolájába, a régi barátai közé, rájön, hogy nem véletlenül került a Lyle Házba és a többiek is nem véletlenül vannak ott vele. Hamarosan az is kiderül, hogy a Lyle Ház nem pont egy fiatalok megsegítésére létrejött átmeneti otthon, hanem annál sokkal több és sokkal rosszabb.

Vélemény: Nagyon nagyok voltak az elvárásaim a könyvvel és izgatottan vettem a kezembe. Amint megkaparintottam, rögtön nekiálltam falni a betűket és kényelmesen bevackoltam magam az ágyba egy kis teával. Egy jó könyv, nyugalom és csend, a hideg időben egy meleg és puha kényelmes ágy, egy kis tea, mi kell ennél több, ha könyvmoly jól akar szórakozni? Aztán az izgatottságom egyre jobban kiszállt belőlem és felváltotta a mérgelődés. 

  Az értékelések, kritikák alapján egy nagyon szuper könyvre számítottam, olyanra, ami esélyes lesz az év kedvenc sorozata címre. A főszereplő szellemeket lát, bekerül egy elmegyógyintézethez hasonló házba, furcsa sorstársak veszik körbe, lesz itt izgalom, árulás, pszichiátriai kezelés, szóval a "mi kell nekem egy jó sztorihoz" legtöbb adaléka megvolt. 

  Aztán jött a csalódás, nemcsak a történet miatt, hanem a szerkesztés miatt is. Chloét valahogy nem sikerült megkedvelnem, pedig szerettem volna. Szellemeket lát, ez annyira szuper, hogy az hihetetlen. Vártam, hogy jöjjenek és nemcsak őt, hanem engem is ijesztgessenek, lehessen egy kicsit izgulni a könyvön. Amíg Chloé be nem kerül a Lyle Házba, addig egy nagy zagyvaság volt az egész sztori. Egy csomó nevet kellett számon tartani, ki kicsoda, mi köze van Chloéhoz, és valahogy nem ment, mert mint kiderült, ők csak körítésnek voltak ott pár fejezet erejéig. Ha az életem múlna rajta, se tudnék egy nevet vagy karaktert  felidézni a régi iskolájából, annyira lényegtelenek voltak. Megjelent az első szellem és egész érdekes kezdett lenni, de mikor a csúcspontjához ért volna a rémisztgetés, az írónő elvágta a sztorit és Chloé már a kórházban volt.

  Mikor bekerült a Lyle Házba, kezdett megint érdekelni a történet, addig csak ellavírozgattam a betűk között. Ott már megvolt a lehetőség és az ígéret, hogy tényleg jó lesz ez a könyv, de mikor már a történet felénél jártam, még mindig semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy a bentlakókat megismertük, meg egy szellem szavakat sutyorgott Chloénak. Kezdtem unni a könyvet és talán egyedül az antiszociális Derek, illetve Liz érdekelt valamennyire. A könyv közepén lett megint egy ugrás, olyan szellemes jelenetet olvashattam, hogy azt hittem Stephen King beugrott a munkálatokba két fejezet erejéig. Abban a pillanatban már nem is érdekeltek a könyv első felének hiányosságai, elnéztem az írónőnek a lassú mederben csordogálást, hiszen egy trilógia első kötetében még nagyon sok infót kell felvázolni, hogy később mindent értsen az ember.

  A könyv legjobb két fejezete után pedig megint leült az egész sztori és már szemet szúrt a hanyag szerkesztés is, olyannyira, hogy szinte nem is tudtam koncentrálni a történetre, csak a hibákra. Ha a sztori nagyon izgalmas, szerintem észre se veszem őket, de az sem izgalmas nem volt, sem pedig magával sodró, így már kibökte a szemem a legapróbb hiba is. 

  Miután a könyvet elolvastam és a spoileres értékeléseket is elolvastam, belefutottam jó pár olyan véleménybe is, hogy másoknak sem tetszett annyira a történet, csak az iszonyatos függővég és a vége "harc" húzta fel az egészet. Csudabogárnak számíthatok, mert a függővég nekem nem volt annyira függő, vagy izgalmas, hogy rohanjak a második részért (egyébként már rég megvolt a második rész, nehogy a függővég miatt hajtépés legyen), és a vége "harc" is olyan semmilyen volt. A legtöbb dolog nekem kiszámítható volt (lehet, hogy olvasási stoppot kéne tartanom, mert már nagyon arra állt rá az agyam, hogy miként szokás a csavarokat használni és a rejtélyeket adagolni), az árulókon nem lepődtem meg, a menekülés míg izgalmas volt, addig a végső történések fényében már nevetséges lett. 

  Végig az volt az érzésem, hogy egy rossz X-men koppintást olvasok a Szellemekkel suttogóval keverve, ráadásul tizennégy éveseknek leegyszerűsítve. Ez a könyv tényleg tizennégy éveseknek szól, és míg általában élvezni szoktam az ennek a korosztálynak írt könyveket, addig ezt nem tudtam értékelni. Inkább azt írtam volna a borító hátuljára, hogy tizennégy éves korig. 

A szereplők: Chloé egy tipikus Mary-Sue. Persze, hogy ő a legkülönlegesebb, persze, hogy rögtön őt akarják a srácok és persze, hogy az ő barátnői akarnak lenni a többiek, miközben a "szépségkirálynő" rá lesz féltékeny. Persze, hogy ő a legfontosabb a többi házlakóval ellentétben és persze, hogy az ő képessége különleges, nem is szabadna ennyire erősnek lennie. Valamikor voltak nagyon jó megmozdulásai, valamikor pedig olyan béna és sötét volt, hogy a falat kapartam kínomban. 

  Simon nekem totál nem volt szépfiú, sem külsőre, sem belsőre nem éreztem, hogy meg kéne érte dögleni és a vonzalmat sem hittem el, nem is éreztem a szereplők között. Simon egy lökött hatévesnek tűnt, főleg az állandó szófordulatával, a "bátyus"-sal. Lehet, hogy a fordításnak volt köszönhető, hogy a karakter nem olyan volt, mint az eredeti (angol) sztoriban. A fordítással még egy iszonyatosan jó karaktert is el lehet rontani. Derek mellett ráadásul nagyon komikusnak hatott Simon és amikor vagányan ment a kamrát kipakolni, én mindvégig egy apró kölyköt láttam magam előtt, ahogy sunnyog, nem pedig egy csinos/helyes srácot, akit látnom kellett volna a sztori alapján. 

  Derek volt a kedvenc, az antiszociális viselkedésével, egészen addig míg meg nem tudtam, hogy az ő titka micsoda. Egy sablon fantasy figura lett belőle, ráadásul az a lény, amiket én nem is szeretek és nem is érdekelnek. A többi házlakó lányról meg csak annyit tudok elmondani, hogy a sablon figurák megtestesítői, talán egyedül Liz volt az, aki megmozgatott bennem érzéseket. 

  A szerkesztés: olyan volt, mintha egy magánkiadást tartanék a kezemben, tehát mintha szerkesztőt nem is látott volna a könyv. Tévedni emberi dolog és csak az téved, aki dolgozik is, ezért egy-két hibát el lehet nézni, nem is szoktam fennakadni az ilyeneken. De itt már sok volt a jóból, mert szinte minden második oldalon volt vagy tíz hiba, ami eléggé bosszantott és nagyon lerontotta az olvasási élményt. 

• Az egész könyv kiabált. Ennyi felkiáltójelet egy rakáson még az életemben nem láttam. Nem tudom, hogy az eredeti verzióban is ennyi volt-e, de itt iszonyatosan sok volt, ami piszkosul zavart. Szinte minden mondat végén ott fityegett, valamikor még a kérdőjel helyére is az került, ráadásul rengetegszer indokolatlan volt a használata. Ha a szereplők gondolkoztak, felkiáltójel, ha suttogtak felkiáltójel, ha kérdeztek, felkiáltójel volt. Amikor gondolkodtak, már azon nevettem, hogy minden mondatnál felvillan az agyukban a százas égő, amikor kérdeztek felkiáltójellel, akkor bunkónak tűntek, mintha parancsolnának, amikor suttogtak, akkor meg valójában kiabáltak. Az olyan mondatoknál sem értettem a használatát, mint pl. Chloé lement a lépcsőn! Derek megfogta a lépcsőkorlátot! Xy elment fürdeni! 
• Szavak maradtak ki mondatokból. Kész kirakósdit kellett játszani, hogy vajon X mit is mondhatott, hogy Y így reagált. Nem mindegy, hogy valamit tagadok vagy egyet értek vele. 
• A gondolatjelek és a bekezdések is elcsúsztak egy kicsikét és nagyon sokszor. Újra és újra el kellett olvasnom bekezdéseket, mert megint csak nem értettem a szereplők reakcióit. Aztán kiderült, hogy hoppá, ezt a szereplő nem gondolta, hanem kimondta, csak a gondolatjel lemaradt, a következő oldalon meg csak gondolta és nem mondta ki, de a gondolatjel ott van. Ráadásul azt sem lehetett sokszor eldönteni, hogy ki gondolja/mondja a dolgokat, mert a bekezdések nem lettek megfelelően szétválasztva. 
• A személyes kedvencem pedig a skizofréniás szó volt. Én nem tudom, hogy kinél hogy szokás, de a magyarban a betegség skizofrénia, az ilyen beteg pedig skizofrén. 

Miért olvasd el? Minden negatívum mellett érdekes a sztori és aki nem az X-men vagy a Szellemekkel suttogó sztorikon nőtt fel, annak még újdonságot is jelenthet. A tizennégy évesek zabálni fogják a sztorit.

Miért ne olvasd el? Ha már a húszas éveid közepén jársz vagy már túl vagy rajta, akkor semmi újat nem fog mutatni a sztori, akkor sem, hogyha több száz hasonló könyvet olvastál. Egyszer el lehet olvasni, de nem mondanám nagyon kiemelkedő történetnek.

______________________________________________________________________
Történet: 4/6 pontból

Karakterek: 4/6 pontból

Tetszett: a szokatlan környezet, az X-menes beütés.

Nem tetszett: a sztori nem hengerelt le annyira, mint azt vártam, illetve a szerkesztés (hiánya) nagyon bosszantó volt.

Kedvenc: Liz és Derek

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011

Oldalszám: 344 oldal

Booktrailer: 

______________________________________________________________________