Lynn Cullen - Mrs. Poe

Edgar Allan Poe rajongók és a romantikus regények kedvelőinek figyelmébe ajánljuk a Mrs. Poe című regényt, melyet a Rézbong Kiadónak köszönhetően immár magyarul is olvashatunk. A költő neve senkinek sem újdonság, viszont az kevéssé ismert és a mai napig vitatott is, hogy Frances S. Osgood személyében szeretőre is talált a felesége mellett, aki egyben az unokahúga is volt. Lynn Cullen elképzelte és megírta ezt a romantikus történetet, ami akár igaz is lehet. A regény elkalauzol minket a 19. század New Yorkjának nemesi és szegényebb rétegeibe, megismertet minket az akkori szokásokkal és világnézettel, továbbá bemutatja a kor ismertebb művészeit és tudományos felfedezéseit. Tartsatok velünk és ismerjétek meg ezt a szívszorító és szép szerelmi történetet. A nyereményjáték ezúttal sem marad el: a Rézbong Kiadó jóvoltából öt példány kerül kisorsolásra a könyvből. 

Lynn Cullen - Mrs. Poe 

Miért pont ez? A Líra hírlevelében figyeltem fel rá, munka után indultam is a könyvesboltba érte. Gyengém Edgar Allan Poe. 

Fülszöveg: Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Mindez a 19. század közepének New Yorkjában. Lynn Cullen amerikai bestsellere megidézi a 19. század közepi New York mindennapjait, irodalmi szalonjainak légkörét, mindeközben szerelmi szál bontakozik ki Edgar Allan Poe és Mrs. Osgood, a kor költőnője közt. Mindkettejük életét átszövi a megnemértettség és a szenvedés, amiért a köztük hirtelen fellobbanó szerelem mindkettejüket kárpótolja. Lehet-e jó vége egy ilyen történetnek? 

  1845 egy sorsfordító estéjén Frances Osgood találkozik New York legfelkapottabb írójával, költőjével, a titokzatos Edgar Allan Poe-val, és az első perctől fogva általa is megmagyarázhatatlan kapcsolat fűzi hozzá. Mivel a hölgy is költészettel foglalkozik, ugyanazokban a körökben mozognak. Francest és két gyermekét nem sokkal korábban hagyta el szédelgő, a nőkért rajongó és körükben sikeres férje. Frances a Bartlett-házban kap menedéket, és írásból igyekszik eltartani családját. Poe ezekben a hetekben lesz elképesztően népszerű A Holló című versével. Felesége, egyben unokatestvére, Virginia súlyos beteg, és a költő már egy ideje nem boldog vele, de ahogy sok minden mást, ezt is elfogadja, amíg össze nem hozza a sors Frances Osgooddal. Mindketten rossz házasságban éltek, élnek, és mindketten megértésre, elismerésre vágynak. Emiatt lesz kapcsolatuk oly veszélyes: értik és érzik egymást, míg erre más nem képes környezetükben. Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Ritka és veszélyes. 

Vélemény: Ritkán kerül szépirodalom a kezembe, de érdekes módon, amelyik igen, azt nagyon megszeretem. Ez a könyv se volt kivétel, bekerült a kedvenceim közé és nemcsak azért, mert nagy rajongója és tisztelője vagyok Edgar Allan Poe-nak, hanem mert az írónő nagyon intelligensen és szórakoztató módon írta meg ezt a fiktív történetet, ami talán nem is annyira fiktív. Általános iskolás korom óta oda- meg vissza vagyok Poért, hiszen neki is köszönhetem, hogy a kedvenc műfajom, a detektívregény/krimi megszületett és útjára indult, a rémtörténetekről nem is beszélve. Azt is tudtam mint "bulvárhír", hogy a saját unokatestvérével házasodott össze, azt viszont nem gondoltam, hogy esetleg szeretője vagy szeretői is lehettek. Az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelően már a rokonnal kötött házasság is eleve polgárpukkasztó volt, nem gondoltam, hogy ezt még tetézni is lehet. Persze, az érdekházasságok világában gyakori volt a szeretői viszony is, de feltételeztem, hogyha Poe elvette a saját rokonát, akkor ilyenre csak akkor lehetett képes, ha nagy a szerelem, így egy szerető léte teljesen abszurdnak tűnt. Az írónő viszont nagyon jól bemutatta, hogy nem feltétlenül úgy volt az, ahogy én azt gondoltam.

  A Mrs. Poe elsősorban a kevéssé ismert Frances S. Osgood költőnő életét és Poe-val való viszonyát dolgozza fel, de legalább annyira fontos szereplői a regénynek a mellékszereplők is. Ne rettentsen el senkit, hogy szerelmi háromszög van a regényben, mert ez nem az elbaltázott vagy sablonos formája, hanem nagyon is érdekesen alakul. Először megismerjük Fannyt, akit a festő férje ismét elhagyott  egy gazdagabb nőért. Fannynak egyedül kell boldogulnia az életben és gondoskodnia két gyermekükről egy olyan világban, ahol nagy szégyen, ha valakit elhagynak, az elhagyott a társadalmi ranglétra legalján találhatja magát egyik pillanatról a másikra, főleg hogyha nő. Fanny egyedül abban látja a menekülőutat, ha befut, mint híres költőnő. Egy ideig próbálja a barátai segítségével titkolni, hogy a férje elhagyta, igyekszik munkát találni, mint vagyonosabb (valójában nagyon szegény) nő, igyekszik a kapcsolatait kihasználni, de ettől függetlenül sem nyílik meg számára minden ajtó. Mindenki Mr. Poe-t és A Holló versét isteníti, az embereknek a rémsztorik kellenek, nem Fanny szerelmes- vagy gyermekversei.  

  Fanny és Poe először Miss Lynch irodalmi estjén találkoznak egymással. Nagyon tetszett és sokat dobott a hangulaton, hogy bekerült ez az esemény is a regénybe. Az irodalmi esteknek akkor még nagy jelentősége volt, szinte csak itt tudtak egymással találkozni és kommunikálni a művészek. Miss Lynch ráadásul olyan esteket hozott létre, ahol heti egyszer mindenki összegyűlt, aki művészként tevékenykedett, attól függetlenül, hogy milyen a vagyoni helyzete vagy mekkora a hírneve. Nagyon érdekes beszélgetéseket olvashattam végig a kor ismertebb emberei között, megismerhettem, hogy milyen volt az akkori gondolkodás úgy általánosságban mindenről. Sok, kis apró tényt vagy "bulvár" szintű pletyit tudtam meg mostanra már híres emberekről, és emellett nagyon szórakoztató volt még abban az időben látni őket, mikor még ismeretlenek voltak és csak próbálkoztak. Egyik kedvenc jelenetem az volt, mikor Griswold, az antológiaszerkesztő elhessegeti Nathaniel Hawthorne-t, hogy majd elolvassa azt a skarlátos irományát. Mint tudjuk, a mai napig élő hírnevet szerzett magának Hawthrone azzal a "skarlátos" regényével. Ugyanúgy érdekes volt az a romantikus adalék is, ami Samuel Morse-hoz és a távíróhoz kapcsolható. Már ezekért a csemegékért is nagyon érdemes elolvasni a regényt, főleg azoknak, akik szeretik is ezt a kort.

  Nagy szenzációként az egyik ilyen esten megjelenik Poe és a felesége, Virginia. Mrs. Poe-t törékeny és fiatal szépségként látja Fanny, de rögtön észreveszi, hogy Virginia nagyon beteg. Poe nagyon kelendő a nők körében, főleg mióta hírnévre tett szert, Fanny is félreteszi a szakmai féltékyenséget, ahogy megismerkedik a költővel. Nagyon hamar vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt, de a romantikus pillanatok szemlesütésekben, apró gesztusokban és Fanny részéről mosolyokban merülnek ki. A találkozásokra is véletlenszerűen kerül sor vagy pedig félnyilvánosan. Mrs. Poe mintha megérezné a férje és Fanny között a feszültséget, így rendszeresen elhívja magukhoz Fannyt vagy Poe hívja el őt, a feleségére hivatkozva. Mindvégig szurkoltam a párosuknak, még úgy is, hogy tudtam az életrajzi adatokból, hogy nem adatott meg nekik a boldogság. Az írónő pedig hűen követte az életrajzi eseményeket és amiről nem tudhattunk, azt ő elképzelte hozzá, de sosem ment el odáig, hogy elferdítsen valamilyen történelmi tényt. 

  Maga a szerelmi szál nagyon szép, de egyben keserédes is volt. Poe nem szabadulhatott feleségétől, aki halálos beteg, ráadásul féltékenységében folyamatosan megpróbálta aláaknázni ezt a kapcsolatot, vagy legalábbis valami perverz örömet érzett abban, hogy szenvedést okoz másoknak. Talán ő volt az egyik legérdekesebb karakter az egész regényben az édesanyjával együtt, nekik köszönhető az is, hogy Poe nevéhez méltóan egy kicsit ijesztőre is sikerült a regény. Fanny sem szabadulhatott a férjétől, aki hiába hagyta el és ez hiába titok, attól még elválni nem tudott, mert azt sem tudta merre van a férje, a válás kockázatát sem vállalhatta, hogy a társadalmi ranglétra aljára kerüljön, ráadásul Poe szegény volt, mint a templom egere. Már eleve az is nagy szégyen volt, hogy ugyan álnéven, de az újságok hasábjain verseket küldözgettek egymásnak és hírbe hozták őket. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez több mint puszta művészi érdeklődés egymás iránt. Emellett Griswold is hevesen udvarol Fannynak, aki - mint az életrajzokból is tudni lehet - nyíltan támadta Poe-t, ez még egy indokot adott neki, hogy miért is akarja tönkretenni a költőt. De Poe oldalán is előkerült egy művésznő, aki alá akarta ásni a kapcsolatukat, így nem volt egyszerű még egy csókot sem váltani. Ennek ellenére nagyon dinamikus és érdekes volt a kapcsolatuk, ami nem ér sajnos jó véget, de mégis volt benne egyfajta dekadens szépség. 

  Az írónő utószavából kiderül, hogy sajnos szinte mindegyik fontosabb regénybeli alak nagyon hamar meghalt és többségében tuberkulózisban, még Fanny gyermekei is. Ez elgondolkoztatott azon, hogy mennyit változott azóta a világ. Ha valakit hatvanéves korában veszítünk el, azt mondjuk, hogy mennyire korán halt meg, pedig Poék idejében ez matuzsálemi kor volt. Rövid volt az életben kapott idő, így egészen máshogy viszonyultak az élethez és a halálhoz. Gyakran hangoztatott tény volt az is, hogy abban az időben röppent fel az az elgondolás, hogy talán a társadalomnak ideje lenne felismernie, hogy hányan szenvednek az érdekházasságokban és a szabad szerelmet kezdték hirdetni, de sajnos, mint Poék kapcsolatában is látszott, nagyon messze voltak még attól, hogy a szerelmes emberek együtt lehessenek. 

  Nagyon élveztem a regény olvasását, elsősorban Poe élete miatt, de elvarázsolt a hangulat, a sok kis apró irodalmi "csemege", a korhű ábrázolás, a romantikus szál, Mrs. Poe borzasztóan érdekes karaktere és imádtam azt a rejtélyességet, ami az egész Poe családot körbelengte. A regény vége meglepő fordulatokat is hozott és némi izgalmat is. A Mrs. Poe bekerült a "kincsként őrzöm" kategóriába és remélem, hogy az írónő többi könyvét is elolvashatom magyarul. Ha a többi is ilyen, akkor kell a polcomra. A regény meghozta a kedvem ahhoz is, hogy újra Poe-t olvassak, hogy megismerjem Frances S. Osgood munkásságát, illetve a többi szereplő életét is. Nagyon jó volt ebben a hangulatos világban elidőzni egy kicsit.

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Poe, Mrs. Poe, Frances "Fanny"
Tetszett: nemcsak Poe és Fanny kapcsolatát, hanem a kort is bemutatta az írnónő
Nem tetszett: -
Fordította: Vári Tercia
Oldalszám: 446 oldal
Kiadó: Rézbong Kiadó 

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

Lynn Cullen regényében nemcsak Egdar Allan Poe nőkhöz való viszonyát, nemcsak egy szívszorítóan szép szerelmi történetet ismerhetünk meg, de a 19. századi New York értelmiségi rétegét is. Miss Lynch szalonjában heti egyszer összegyűlik az akkori irodalmi társaság, ahol vagyoni helyzettől és hírnévtől függetlenül részt vesz mindenki, aki számít. A társaság tagjai között vannak ismertebb emberek is, de nagyon sok olyan személyről is beszélnek, akik ugyan nincsenek jelen, de kiemelkedő felfedezésre tettek szert vagy máshol szereztek hírnevet. Mi most három ilyen személy nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Mrs. Poe regény egy-egy példánya. Jó játékot! 

Angol író, a viktoriánus kor egyik legkiemelkedőbb alakja. A gyermekkorában látott nyomor visszatérő élmény a regényeiben. Huszonnégy éves korában jelent meg az első műve, addig mint újságíró dolgozott. Tíz gyermeke volt, felesége Catherine Thompson Hogarth. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/11 Tekla Könyvei
01/12 Könyvszeretet 
01/13 Szembetűnő
__________________________________________________________________________________

B. N. Toler - Lélekvesztők

  A WOW Kiadó elhozta Magyarországra B. N. Toler gyönyörű regényét, a Lélekvesztőket, amely több ezer olvasót meghódított már világszerte. Tartsatok velünk, és Charlotte-tal, aki látja a szellemeket, azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Legyetek szemtanúi egy gyönyörű szerelmi történet- nek, ami túlmutat életen és halálon, és minden megpróbáltatáson. A turné első állomása november 23-án lesz, majd minden második napon hét blogger segítségével ismerhetitek meg a történetet. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány a Lélekvesztők című könyvből, ajándék kitűzővel és könyvjelzővel! 

B. N. Toler - Lélekvesztők 

Miért pont ez? A borító és a fülszöveg megfogott.

Fülszöveg: Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre. Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni. Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam. De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd. És nem él. 

  Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül. Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot. De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Vélemény: Megint beleestem abba a hibába, hogy borító és fülszöveg alapján ítélkeztem, ami elég gyakori hiba, le kéne róla szoknom. A fülszövegek és a borítók alapján mindig feltételezek egy stílust, elképzelem, hogy milyen lesz a könyv hangulata, utána pedig mindig meglepődök. Most is így jártam, ugyanis sokkal inkább egy ijesztő, izgalmas és kalandos sztorit képzeltem el egy kis szerelemmel megfűszerezve, de pont az ellenkezőjét kaptam. Ez egy szerelmes sztori volt egy kis misztikummal kiegészítve, egy ici-pici nyomozással, sok gyásszal és rengeteg szenvedéssel, de egyben humorral is. Amint elengedtem az előítéleteimet, el is kezdtem élvezni a sztorit és a karakterek közti viszonyok alakulását. Kedvencem ugyan nem lett, de elég jól elszórakoztatott a regény és egyfajta egyediséget is találtam benne. Egy amerikai kisvárosi történet keveredett a Szellemekkel suttogóval és sok-sok romantikával. Azoknak ajánlom, akiknek műfaja a romantikus misztikus.  

A főhősnő, Charlotte (becenevén Char) látja a halottakat, beszél velük és segít nekik az elintézetlen ügyeikben. Emiatt az élete másra sem korlátozódik, csak arra, hogy szellemről szellemre, problémáról problémára, városról városra ugrál, miközben a saját problémáival és életével nem tud foglalkozni. A történet elején éppen egy meggyilkolt lány szelleme vezeti el őt a holttestéhez, ami után Char névtelen bejelentést tesz a rendőrségen, így ők is végre megtalálják az eltűnt lányt. Char ezután öngyilkos akar lenni, amit valahol meg tudtam érteni. Míg én lelkes olvasóként le voltam nyűgözve a képessége miatt, hogy milyen klassz már ez: látni a halottakat és beszélni is velük, addig a főszereplő számára - és a valóságban is, ha létezne ilyen - idegőrlő, fárasztó, stresszes, félelmetes és borzasztóan lehangoló lehet. Nem elég, hogy Char is próbált túlélni egy tragédiát, még idegbajt is kapott a sok zaklató szellemtől. A sulit nem tudta befejezni, az apja pénzt adott neki, csak tűnjön el az őrültségével együtt és még a barátai is elhagyták. Se senkije, se pénze, se munkája, se otthona, csak egy kocsija van, amivel járja az országot. Van az úgy, hogy az ember besokall, de Char már nem bírja tovább. Ekkor jön be a képbe Ike, az Afganisztánban elhunyt katona szelleme, aki eltéríti Chart egy hülyeségtől.   

  Ike ikertesója, George elindult a lejtőn a testvére halála után: iszik, drogozik és a helyi drogdíler barátnője a szeretője. Ike nem képes a túlvilágra jutni, míg George rendbe nem jön, így Char segítségét kéri, cserébe ő is segít neki azokat az embereket megtalálni a városban, akik munkát, szállást és élelmet adnának neki. Ez lesz a regény és Char legfőbb "ügye": beilleszkedni a kisvárosba és kihúzni George-ot a gödörből, hogy Ike tovább tudjon lépni és lelke békében nyugodjon. 

Ike-ot és Chart rögtön sikerült megkedvelnem. A kezdetektől fogva jól működött köztük a kémia, annak ellenére, hogy Ike szellem, Char meg ugye ember. A szerelmi szál érdekességét és egyediségét ez az alapszitu adta, illetve Ike személyisége, humora és hozzáállása. Ki is jelenti, hogy attól még, hogy halott, pasiból van, így aszerint is viselkedik. Sokat ugratja és cukkolja Chart, de közben meg előzékeny és udvarias vele, amikor pedig kell, akkor megértő és nagyon segítőkész. Ike karaktere teljesen ki tudott bontakozni és laza tudott lenni, illetve sokkal bátrabb, hiszen halott. Neki nem kell számolnia a következményekkel. Chart is egyre jobban elragadja Ike bája, majd rendesen meglepődik, mikor kiderül, hogy Ike és George ikrek. Char hirtelen két nagyon vonzó pasi közé kerül, de az egyikük halott, az élő pedig hiába néz ki úgy, mint Ike, ha közben egy bunkó. Normál esetben Char le is lépne a nemkívánatos érzelmek elől, de a feladat elvégzéséhez muszáj munkát vállalnia George éttermében, mint felszolgáló, hogy így a férfi közelében tudjon lenni. 

Char apránként megismerte a kisváros lakóit, megszerették őt nagyon hamar és végtelenül segítőkészek voltak. Ez tök jó, otthonos hangulatot adott a regénynek, megkedveltem én is a városka lakóit. Szerencsére ez a nagy kedvesség nem öltött ijesztő méreteket, de én még erre is rá szoktam csodálkozni. Számomra nagyon furcsa ez az amerikai kisváros hangulat, ahol mindenki jó ember, kedves és segítőkész. Nem akarom elhinni, hogy ilyen létezik és nincs egy minimális gyanakvás sem az emberekben, főleg egy vadidegennel szemben. Bár a bűnözési ráta nullához közeli értéke lehet, hogy ilyen viselkedést váltana ki az emberekből. Charnak ezzel nagy szerencséje van, hiszen viszonylag biztonságban tudja véghez vinni a feladatát és sokkalta jobb körülmények között tud pihenni és élni egy kicsit, mint egy kocsiban az utakat járva. 

Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy nem igazán egyszerű George-dzsal. Egyáltalán nem az, így ez a feladat sokkal tovább tart a szokásosnál és emiatt Char elkezd kötődni a testvérpárhoz. Lassan már nem is tudja eldönteni, hogy mindezt kiért is csinálja. Önmagáért? Ike-ért? Vagy George-ért? Azt sem tudja eldönteni, hogy engedjen-e az érzéseinek vagy egyszerűen csak lépjen le a feladata után? Ha enged is, akkor kit válasszon? Ike-ot, a halott tesót, akivel nagyon szép, de egyben kényelmes módon beteljesületlen szerelmet tudna átélni? De mi lesz akkor, ha neki mennie kell? Vagy válassza inkább a balhés és szétcsúszott George-ot? Tud neki egyáltalán segíteni? Meg tudja gyógyítani a lelki sebeit? És George az övéit? Ike már alapból tudja, hogy milyen képességei vannak, így nem kell ezeket rejtegetnie, de George azt fogja hinni, mint mindenki más, hogy őrült. És a legfontosabb kérdés: van egyáltalán választási lehetősége? Ebben a szituációban ugyanis nagyon sok múlik azon, hogy George-nak milyen döntései lesznek az életében és egyáltalán felfigyel-e úgy Charra, ahogy Ike. 

  A regényben nagyon sok humoros szitu és rengeteg poén volt, főleg Sniper, a másik tulaj és egyben Ike háborúból visszatért bajtársának szabadszájúsága és csajozós stílusa, illetve a harmadik tesó, Cameron vidám természete miatt. Kellett is a regénybe a humor, mert egyébként nagyon nyomasztó és fullasztó hangulata volt a sok sebzett lélekkel, a sok lelkileg sérült emberrel és a rengeteg gyásszal. A szerelmi szál is amennyire szép volt, annyira nyomasztó és lehetetlen is. Nem bírom a romantikus sztorikat, de még én is elpityeredtem egy kicsit némelyik jelenetnél. Mi lenne, ha még szeretném is a műfajt? 

Volt még benne egy kisebb nyomozás szál is, kisebb balhék, illetve még egy lélek felbukkant, aki segítséget kért, így a szerelmi szálon kívül is zajlott az élet. Emiatt és a humor miatt nagyon bírtam a regényt és a karaktereket is. Ike és George nem lettek a fiktív szerelmeim, de azt elismerem, hogy klasszisokkal jobbak voltak, mint mostanában a férfi karakterek. Nem voltak szuperhősök, sem sebezhetetlenek, sem tökéletesek. Nagyon emberiek voltak, volt bennük kedvesség, finomság is és sebezhetők voltak, amit ki is mutattak. Nem jöttek ezzel az "én vagyok a kemény pasi, nekem meg se kottyan semmi, tőlem egy könnyet se látsz" baromsággal. Csodálkoztam is volna, hogyha így tesznek, hiszen itt halálról és gyászról van szó, az elvesztés fájdalmáról.  Az a karakter egy szociopata, amelyik nem tesz így. Char viszont néha átesett a ló túloldalára és ő elég végletes volt. A regény végére már nem kedveltem annyira, mert a kezdeti vagány és erős csajból egy állandóan síró nő lett. Persze nagyon nehéz dolgokon ment át, de nekem már nagyon sok volt a karakterek sírásából, meg ölelkezéséből. Talán, ha nem egy ijesztő és főként misztikus regényre számítok, hanem egy erősen romantikus regényre, akkor nem zavart volna. 

Nincs ellenemre a romantikus szál egy misztikus regényben, de fájlalom, hogy az arányok megváltoztak és már minden fantasy/misztikus sztori tele van nyomva egyéni drámákkal, lelkileg sérült emberekkel, nagy szerelmi drámákkal, mintha elfogyott volna az ihlet és ki kellene tölteni mindent romantikával. Szóval a romantika kedvelőinek tuti, hogy tetszeni fog, mert az előítéletes lelkemnek a műfajban eddig ez tetszett a legjobban, ha még bírnám is a műfajt, akkor oda- meg vissza lennék tőle. Viszont aki inkább a misztikum és a szellemek miatt olvasná, annak annyira nem lesz tetszetős. Nem rohangálnak benne ijesztő szellemek, nem is úgy jelennek meg Charnak, ahogy a halálukkor kinéztek, nincs mögöttes mitológia vagy nagyobb és hatalmasabb összeesküvés vagy főgonosz. Ráadásul arra se kapunk magyarázatot, hogy Charnak honnan van ez a képessége, mit takar, miért van ez, stb. Egyszerűen csak látja, hallja őket és kész. Fogadd el és lépj túl a miérteken. A nyomozás is nagyon halványka és gyér, csak érintőlegesen szerepelnek benne a karakterek.

__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sniper, Cameron, Ike, George
Tetszett: az alapötlet és a humor
Nem tetszett: számomra túl sok érzelmi töltet
Oldalszám: 320 oldal
Fordította: Dudás Éva
Kiadó: WOW Kiadó

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték

A WOW Kiadónak köszönhetően nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egy olyan film, sorozat, vagy könyv vár titeket, amelyben kísértetek találhatóak. A történet címének betűi a turné állomások bejegyzésében vannak elrejtve, nektek kell ezeket a betűket megtalálnotok, hogy a betűket helyes sorrendbe rakva megfejthessétek a címeket. Hogy nyerhessetek, a Rafflecopter dobozban írjátok meg, melyik blogon melyik történet címével találkoztatok, valamint kedveljétek a WOW Kiadó, és a BlogTurné Klub lapját Facebookon. A szerencsés nyertes egy ajándékcsomaggal lesz gazdagabb, mely tartalmaz egy példány a Lélekvesztőkből, illetve egy kitűzőt és egy könyvjelzőt is! Sikeres játékot kívánunk nektek! 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások

11/23. Deszy könyvajánlója 
11/25. Angelika blogja 
11/27. MFKata gondolatai 
11/29. Könyvszeretet 
12/01. CBooks
12/03. Kelly és Lupi Olvas
12/05. Dreamworld
__________________________________________________________________________________

Carina Bartsch - Türkizzöld tél (Cseresznyepiros nyár #2)

  Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban. A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során. 

Carina Bartsch - Türkizzöld tél

Miért pont ez? Egyszerűen imádtam az első részt, így már alig vártam a folytatást. Az előző kötet függővége is elég rendesen felkeltette a kíváncsiságom. 

Fülszöveg: A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket? 

Vélemény: Annak, aki olvasta az első részt, szerintem nem mondok újat azzal, hogy iszonyatosan vártam a folytatást a gyilkos függővég után. Meglepő volt a rajongásom, mert fránya előítéleteim vannak a német irodalommal és a new adult műfajjal szemben is, de a Cseresznyepiros nyár után újraértékeltem magamban a dolgokat. Hosszú idők óta az volt az egyik legjobb szerelmi témájú könyv, ami a kezembe került, a legviccesebb (imádom a szarkazmust) és ebben volt az egyik legjobb hadakozó páros. Egyszerűen imádtam Emely és Elyas kapcsolatát. Úgy ért véget a regény, hogy azt hittem leszaggatom a tapétát kínomban és dühömben, mert nem olvashattam tovább. Nagyon rég váltott ki könyv ilyen érzéseket bennem, hogy azonnal folytatni akarjam. De egyszer minden kínlódás véget ér, végre kezembe vehettem a folytatást.

  A második rész után rájöttem, hogy a nagyon ütős első köteteknek az a hátránya, hogy utána nagyon nehéz fenntartani a szintet, felülmúlni meg szinte lehetetlenség. Egy kicsit úgy éreztem, hogy az írónő az első részbe mindent beleadott, sokat dolgozott rajta, de szinten az összes ütőkártyáját eljátszotta. A második kötetre mintha kifogyott volna belőle a szufla. Ne értsetek félre, jó volt a második rész, csak máshogy volt jó, mint az első, nem hozta az elvártat, viszont adott egy másfajta élményt. Változatlanul a kedvenc párosom marad Emely és Elyas, így meg, hogy most már szinte a teljes történetüket ismerem és én is együtt szenvedtem meg velük a dolgokat, a szívemhez nőttek. Újraolvasós lett a két könyv, az első rész meg kedvenc marad életem hátralévő részében is, a második már kevésbé.

  Az első kötet függővégét okozó esemény "labdája" elég gyengén lett lecsapva, hogy utána teljesen más irányba menjen az egész történet és a stílus. Talán ezért haragudtam egy kicsit az írónőre és ezért éreztem csalódásnak a továbbiakat. Hiányoltam azt a gördülékeny történetvezetést, a sziporkázó szócsatákat, a humort, a vicces jeleneteket, a pörgést, ami az első részre volt jellemző. A második kötetben is megvoltak ezek, de kisebb mértékben, mert ezúttal az írónő belassított és befejezte a szereplők közti játszadozást, komolyabbra vette a szót. Mélyebb érzelmek, egy kicsit komorabb hangulat, lassú őrlődés, a kapcsolatért és a boldogságért való megszenvedés jellemezte a Türkizzöld telet. Miután félretettem az igényeimet, hogy ugyanolyan élményt kapjak, mint az első rész, elkezdtem máshogy értékelni a történetet, és én is jobban belemélyedtem Emely és Elyas kapcsolatába. Míg az első kötet a pörgésével és a szarkasztikus humorával, valamint a szócsatákkal fogott meg, a második kötet a komorságával, komolyságával és a mélyebb érzelmeivel. Egyszerűen nem tudtam nem szurkolni a párosunknak, főleg hogy annyira ismerős volt a szerencsétlenkedésük. Ez a sztori a félreértések vígjátéka volt, mindkét fél szinte minden olyan hibát elkövetett, amit csak lehet egy amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolatban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy meddig küzdenek, meddig bírják, feladják-e ezt a szerelmet vagy sem.

  Emely és Elyas kapcsolata azért volt számomra reálisabb, mert megmutatta, hogy mennyire fontos az egymásra odafigyelés, a másik megértése és a kommunikáció. Megmutatta azt is, hogy a szerelemért és a kapcsolatokért is bizony meg kell dolgozni, az nem jön csak úgy magától. Persze, az ember hirtelen lesz szerelmes és váratlanul, de ez nem jelenti azt, hogy a felismeréstől számítva minden úgy alakul, ahogy a nagykönyvben meg van írva és nem feltétlenül tart örökké. Az embernek meg kell érte szenvednie és ezért is meg kell dolgoznia. Azoknak, akik ezt végigviszik, sokkal értékelhetőbb lesz az a kapcsolat, mert megküzdöttek érte. Emely és Elyas nagyon is sokat, mondhatom azt, hogy éveket áldoztak erre a kapcsolatra. Ha a kis buták előbb beszélnek, mint cselekszenek, akkor ez nem tartott volna nekik évekig, de nagyon sok volt a félreértés, a tapasztalatlanság is súlyosbította a helyzetet, illetve a makacsság. Nagyon sokáig haragudtam Elyasra a hülyeségei és a makacssága miatt, de volt egy pont, ahol rájöttem, hogy azért Emelyt se kell félteni, ő is tud olyan makacs lenni, mint Elyas és ő is tudja a hülyeséget hülyeségre halmozni. Már Emelyre is haragudtam, hogy önsorsrontó viselkedést folytat és fetreng az önsajnálatban. De ettől voltak nagyon emberiek. Egy szakítás megviseli az embert, a fájdalom nem múlik el egy nap alatt, a lelki sérelmekre nincs fájdalomcsillapító, bizony ezt ki kell bekkelni, tartson akár hetekig, hónapokig.

  Új oldaláról ismertem meg a szereplőket, legfőképpen Elyast. Az első részben is imádtam, mert tetszett a vicces, határozott, vagány stílusa, miközben bőven volt benne rosszfiúság is, de a második kötetben kedveltem meg istenigazából, mert megismerhettem a közelebbi, emberibb, érzelmesebb és kevésbé magabiztos oldalát is. Emely fejében lenni változatlanul szórakoztató volt, mert humoros és energikus lány, bár nem volt helyes minden ítélete és néha a gondolkodásával sem értettem egyet. A mellékszereplők közül Alex, a legjobb barátnő egy kicsit idegesített, mint ahogy Emelyt is idegesítette. Az tény, hogy Alex és a párja, Sebastian voltak azok, akik kiálltak Emelyék szerelme mellett és próbálták az útjukat egyengetni, de Alex néha nagyon tolakodó, erőszakos és sok volt. Emely is többször kijött a sodrából és odamondogatott Alexnek, de az idegesítő stílusa volt az egyik olyan dolog, ami végre tettekre késztette Emelyt.

  A kezdeti Halloween parti jeleneteit nagyon szerettem, ott Emely és Elyas hozták a régi formájukat, ezt az "akarlak is, meg nem is, gyere ide, hagyj békén" harcot, illetve nagyon szerettem a közös karácsonyozást. El is döntöttem magamban, hogyha az egész sorozatot nem is lesz újra időm elolvasni, legalább a karácsonyi jelenetet újra fogom olvasni télen, annyira jó hangulata volt azoknak a fejezeteknek. Külön kiemelném még azt a jelenetet, amikor Emely az édesapjával kettesben beszélget. Sablon ide vagy oda, az a beszélgetés nagyon gondolatébresztő, tanulságos és meghitt volt.

Mindent egybevetve a második kötet nem hozta ugyanazt az élményt, mint az első, de másmilyent igen és már ezért megérte elolvasni, annak ellenére, hogy egy kicsit túlírt volt számomra. Kevés jelenet és történés volt, de azok nagyon részletesen és hosszan megírva, sok volt a körbe-körbe futás és az ismétlődő gondolatok, de mindezt el lehet nézni, mert mi magunk is a saját gondolatköreinket futjuk nap mint nap. Ez a valóság. A sok szenvedés mellett viszont a páros közti szenvedélyesség (mind a testi, mind a szellemi) nagyon ütött. 

____________________________________________________________________________________  

Történet: 4/5 pontból

Kedvenc: Ligeia, Emely, Elyas

Tetszett: a karácsonyi jelenet

Nem tetszett: a túl sok nyújtás

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter 

Oldalszám: 424 oldal 

Kiadó: Maxim Könyvkiadó 

Megjelenés: 2015. ősz 

____________________________________________________________________________________

Blogturné extra 

Idézetek

 "[...] A bátorságom, amely épp kimenőt kért, hogy karúszóval meg sípoló kacsával meztelenül végigrohanjon Berlinen, lassacskán visszatért."

"- Hogyhogy nem tiltakozol? - suttogta. A lehelete az enyhén nyitott ajkaimat simogatta.

  - Alkohol - hápogtam magas hangon.

  Elyas felhúzta az egyik szájszegletét, miközben az ujja visszasiklott a nyaki ütőeremhez. Libabőrös lettem.

 - És hogyhogy ugyanolyan gyorsan ver a szíved, mint az enyém?

 Pulzust mérni, ez meg miféle közönséges dolog?

 - Magas vérnyomás - mondtam rekedten, mire a mosolya még vidámabbá vált."

"Előretolta az alsó ajkát. - De én csak jót akartam.
Lehunytam a szemem. - Hogyan is mondta Kurt Tucholsky? >A jó ellentéte nem a rossz, hanem a jót akartam.<"

"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt. Én nem akartam új szerelmet találni, én a régit akartam visszakapni."

"- [...] De ennél a történetnél, amelyet te meséltél, Emely, nem tudom megkerülni, hogy egy másik szemszögből is szemügyre ne vegyem. A férfi szemszögéből. Van egy dolog, amelyhez nem nőttünk fel: a nők. Amikor a férfiak szerelmesek lesznek, a föld leggyámoltalanabb teremtményeivé válnak."

"- [...] Ez nagyon elcsépelten hangzik, de ez az igazság: zsák a foltját, Emely.
- Akkor én egy rongyos zsák vagyok..."

____________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

  Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett. 

 Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Stendhal leghíresebb regénye. Sok középiskolában kötelező olvasmány.

a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________

                                   További állomások 

09/05 Deszy könyvajánlója
09/06 CBooks
09/07 Kelly és Lupi olvas
09/08 MFKata gondolatai
09/09 Könyvszeretet
09/10 Dreamworld
____________________________________________________________________________________  

Lacey Weatherford: Crush - Bizsergés

 Október 27 és november 3 között a Blogturné Klub 8 bloggere mutatja be Nektek Lacey Weatherford: Crush - Bizsergés című regényét, Hunter és Cami izgalmas szerelmi történetét. Az értékelések mellett persze extrákkal és a már megszokott játékkal is készültünk, ahol három példányt nyerhettek a könyvből.

Lacey Weatherford: Crush - Bizsergés

Miért pont ez? Ez a könyv is szerepelt az angol várólistámon. A magyar megjelenés alkalmából előrébb vettem a listán. 

Fülszöveg: Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a pasiknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical szakra. Minden tökéletes. 

   Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak. 

Vélemény: Nem tudom, mi ütött belém mostanában, hogy megint romantikus YA-t vettem a kezembe. Alapjáraton nem szeretem ezeket a sztorikat, mert szerintem egyforma mindegyik, de ennek a könyvnek adni akartam egy esélyt. Sokan olvasták a környezetemben angolul és mindenki áradozott róla, így amikor a magyar megjelenés híre a fülembe jutott, úgy döntöttem, hogy ideje nekem is elolvasni, ha már annyira jó. Nem ez volt életem legjobb könyve, de szerencsére a jobbfajta YA romantikusok közé tartozik, így nem bántam meg, hogy elolvastam. Pár óráig tartó kellemes kikapcsolódást okozott, a műfaj kedvelőinek mindenképp ajánlom!

Ez tipikusan az a fajta könyv volt, amit az utolsó fele tesz érdekessé. Az elején még megvan rá az esély, hogy az ember félrerakja, ha nem bírja annyira a műfajt, de akkor lemarad a végéről, ami értékesebbé teszi az egész sztorit. Ha nem vagyok kitartó, akkor biztos, hogy lehúztam volna a könyvet, ezért nem szerettem sose a félbehagyott könyvekről szóló értékeléseket. Az elején csak a szokásos események vannak, mint minden YA romantikusban. A főhősnő, aki ez esetben jókislány, a suli strébere találkozik a suli legdögösebb pasijával, a partyarc Hunterrel, aki felfigyel a lányra. A főhősnőkbe természetesen szerelmes a legjobb barátja, Clay, aki a suli másik strébere. Ezek miatt adott, hogy beleszaladunk egy szerelmi háromszögbe. Attól féltem, hogy a könyv csak erről fog szólni, hogy végül ki viszi a lányt, ki lesz a befutó. 

  A könyv első felében eleinte tényleg úgy tűnt, hogy szerelmi háromszöges lesz a sztori, de szerencsére Cami egy normális lány, így fair módon megmondja Clay-nek, hogy ő nem tudja viszonozni az érzéseit. Ő csak barátként szereti vagy úgy, mint egy testvért, nem tud másként tekinteni rá. Ekkor kedveltem meg igazán a főhősnőt, mert egy számomra fontos tulajdonságot találtam meg benne. Szeretem az egyenes embereket, Cami is ilyen. Nem ámította Clay-t és nem is próbálta nagyon sokáig húzni a válaszadást, egyszerűen rövidre zárta ezt az ügyet. Nem kezdett el tipródni és hisztizni sem, hogy jaj, most kit is válasszon. Tudta, mit és kit akar. Bár nehezen tud megbízni Hunterben és a srác érzéseiben, próbál esélyt adni kettőjüknek.

 Clay-t viszont ekkor utáltam meg. Nagyon. Ő tipikusan az a srác, aki egyszerűen nem érti meg a "nem" szócskát, még ha a fejed tetejére állsz, akkor sem. Az a kategória, akinél elgondolkodsz, hogy most a nyelvet nem érti vagy ennyire hülye? Mivel Clay szintén stréber, intelligens, jó tanuló, stb. csak az marad, hogy simán beteg, akinek egy pszichológus kéne. A legjobb szó rá a szánalmas. Igyekszik ugyan, hogy minden tekintetben megfeleljen Caminek és sokat tesz azért, hogy a lány érzései megváltozzanak iránta, eléggé kitartó is, de van egy határ, amit ő átlép. Megszállottá válik, aminek sosincs jó vége. Általában bírom a nem normális karaktereket, de Claynél rájöttem, hogy a "nem normálisok" között is vannak típusok. Ő az a típus, akire annyit tudok reagálni, hogy: nagyon gyorsan kezdjél magaddal valamit vagy tűnj el a társadalomból. Ha egy ilyen ember kerülne a barátaim közelébe, lekarmolnám az arcát.

 Hunter sem tűnik jobb választásnak elsőre. Ő az ügyeletes szépfiú és rosszfiú, állandóan bulizik, az alkoholt és a drogokat sem veti meg. Lógnak rajta a csajok, szinte mindenki bomlik utána. Egy csettintésre bárkit megkaphatna, de mégsem kell neki senki. Két kézzel tolja el magától a lehetőségeket, mígnem azon kapja magát, hogy egyre többször Camin felejti a szemét és egyre többet gondol a lányra. Küzd saját magával, mert egyre jobban érzi, hogy tudná szeretni ezt a lányt, de nem teheti meg, hogy meg is szerezze. Miért is? Ez a titok az, ami még izgalmasabbá teszi a sztorit. Összegabalyodnak Camivel, de a drog miatt sok negatívum kerül a kapcsolatukba. Én sem tolerálom ezt a "hobbit" és sajnos nagyon is jól tudom, hogy ez a dolog hová vezethet egy kapcsolatban. Hunter folyamatosan titokzatoskodik és bizonygatni próbálja, hogy jó oka van rá, hogy mit miért csinál, csak nem mondhatja el. Valljuk be, így nagyon nehéz megbízni a másikban. Szerintem nincs is megfelelő és elfogadható magyarázat a droghasználatra. Cami mégis bízni próbál Hunterben és valahol érzi, hogy ezt jól teszi.

 Hunter karaktere folyamatosan összezavart, mert valamikor úgy tűnt, hogy a felszín alatt ő egy nagyon jó srác, valamikor viszont az járt a fejemben, hogy Cami jobban tenné, ha messzire elkerülné őt is. Az írónő úgy írta meg a sztorit, hogy olvasóként ugyanazokat a köröket tudtam lefutni fejben, mint Cami. Meg lehet bízni Hunterben vagy sem? Ő most jó vagy csak hülyíti Camit? Frusztráló volt, hogy nem jöttem rá a nagy titokra, pedig gondoltam rá, hogy csak az lehet a megfelelő magyarázat, de az írónőnek sikerült úgy csavarnia a sztorit, hogy mindig túljárt az eszemen. 

  A könyv második felében elharapóznak a dolgok, jobban felpörögnek az események és Cami élete egy káosz lesz. Clay nem bír leakadni róla, Hunter is egyre többször okoz neki csalódást, de végül kiderül Hunter titka. Szerencsére nincs függővége a sztorinak, sőt, annyira lezárt a történet, hogy nem is tudom elképzelni, miért is sorozat ez. Mindenesetre folytatni fogom a sorozatot, mert tetszett az írónő stílusa és a jobbfajta YA romantikus írók közé tartozik.

 Kellemes és szórakoztató perceket okozott az olvasás, értelmes volt a sztori is, a karakterek viszonylag jól kidolgozottak, volt benne nyomozásos szál is és a romantika sem az az émelyítő cukros fajta. A műfaj kedvelői bátran olvassák el.

____________________________________________________________________________________  
Történet: 5/5 pontból
Tetszett: az egész!
Nem tetszett: -
Kedvenc: Hunter
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 
Megjelenés: 2014.11.04 (Elit start), 2014.12.05. (Várható megjelenés)
____________________________________________________________________________________  

 Nyereményjáték 

  A történet főhősnője, Cami, többek között a gyönyörű vörös hajával ejti ámulatba Huntert. A könyvekben sok vörös hajú főhősnővel találkozhattatok, így most szeretnénk egy olyan játékra meghívni Benneteket, ahol ki kell találnotok kép vagy leírás alapján, hogy kiről is van szó. A helyes megfejtők között pedig a Crush - Bizsergés három példányát sorsoljuk ki. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk. 

“Aztán hirtelen fájdalom, vakító ragyogás. ….. oldalra rántotta a fejét, ahogy Íjász erős szorításában küzdött a munkálkodó felcser ellen. A fejkendője lecsúszott, s szabadjára engedte színpompás hajzuhatagát, melyben napsugár, pipacs, réz, fukszia és lángnyelvek csillámlottak. A vörös ezer árnyalata, fénylőbb, mint a friss vér, ami épp az ösvényen csordogált.” 

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  

 További állomások 

10/27 Kelly Lupi olvas 
10/28 Deszy könyvajánlója 
10/29 VENDÉGBLOGGER: Dave világa
10/30 MFKata gondolatai 
11/01 Könyvszeretet
11/01 Dreamworld 
11/02 Insane Life
11/03 Media Addict
____________________________________________________________________________________  

A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétbe

 

Október 14 - 30 között kilenc blogger mutatja be nektek A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétben című regényét, Maggie és Clay szívszorító történetét. Az értékelések mellett egy rendhagyó extrával készültünk és persze lesz játék is, ahol 3 példányt nyerhettek a könyvből. 

A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétbe 

Miért pont ez? A fülszöveg elcsábított.
 

Fülszöveg: „Valami tényleg gyönyörű volt köztünk néhány boldog hónapon át. Valami őrülten szép. Vagy csak simán őrült.” 

Maggie Young átlagos lány volt. Átlagos barátokkal, átlagos szülőkkel, átlagos eredményekkel… átlagos élettel. 

Aztán jött A Fiú. 

Clayton Reed a múltja elől menekült, olyan démonokkal a nyomában, amelyek bármikor leteríthették volna. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra. 

 Aztán jött A Lány. 

Maggie abban hitt, hogy a szerelmük mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és zavaros életének rendje helyreáll. Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen. De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. 

Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned. 

A New York Times-sikerlistás írónő, A. Meredith Walters érzelmes, szívszorító történetet mesél az első szerelem mindent felemésztő hatalmáról. 

Vélemény: A fülszöveg csapdájába estem megint, mert ismét sikerült egy olyan könyvet kiválasztanom, ahol nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, hogy valami izgalmas szerelmi történetet kapok, ahol menekülnek a szerelmesek, mert a srác sötét múltjából felbukkannak a "rosszfiúk". Ehelyett egy olyan sztoriba szaladtam bele, ahol a sötét múlt egyenlő a mentális betegséggel és ez mérgezi meg a szerelmi kapcsolatot. A könyv is beteg, nem csak Clay. Nem tudom eldönteni, hogy utáltam a könyvet vagy nem, nem tudom egyértelműen leírni, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy szerettem. Maga a könyv témája nagyon nehéz és komor volt, általában az ember kerüli a nyomasztó sztorikat, de nagyon sok tanulság volt benne és erről is kell valakinek írnia. Fontos témát dolgozott fel az írónő és emiatt nem tudom utálni a könyvet. 

 Maggie átlagos életében felbukkan az első szerelem, mondhatnám azt is, hogy berobban az életébe. Egy véletlen találkozás és máris a feje tetején áll az egész élete. A jókislány Maggie kifordul önmagából és egyre több akadállyal szembesül. Az első szerelem elsöprő erejében részesül, de a szépségében nem. Mondhatnám azt is, hogy pokoli szerelemben lesz része. Clay ugyanis mániás-depresszióval és borderline személyiségzavarral küzd. Hol letargiába zuhan, hol pedig olyan, mint egy dühöngő bika, tör-zúz, tombol. Ha nem fizikailag nyilvánul meg a tombolása, akkor szavakkal bántja a környezetét, magyarán szólva hisztizik, uralkodik, letarol és megaláz embereket, majd bociszemekkel bocsánatot kér a következő dührohamig. Ha szedi a gyógyszereit, akkor ahelyett, hogy jobban lenne, szinte használhatatlan, mert vagy alszik vagy olyan nyomott hangulat árad belőle, hogy mindenki depressziós lesz körülötte. 

 Maggie őrülten beleszeret Clay-be és Clay is viszonozza az érzéseit, ezzel nincs is baj. Szépen beindul az udvarlás folyamata, összebarátkoznak, majd járni kezdenek. Kapcsolatukat már eleve nehezíti az, hogy az eddig jókislány Maggie-t iszonyatosan féltik a szülei és nagyon szigorúan fogják. Maggie barátai sem tudják elfogadni Clay-t, mert érzik, hogy valami nem stimmel a sráccal. De a legnagyobb gondot Clay betegsége okozza, hiszen nagyon nehéz egy olyan emberrel, aki folyamatosan a betonba tapos, miközben azt mondja, hogy szeret. A sok sérelem után a rengeteg bocsánatkérés pedig egy idő után már nem bír jelentőséggel. Egy idő után nem elég egy bocsánat, egy idő után változás kell vagy szakítás. Maggie viszont az első szerelem rózsaszín ködében van, így nem hajlandó felfigyelni arra, hogy mennyire rossz irányba halad minden. 

Maggie segíteni akar Clay-nek és végig sem gondolja, hogy ennek milyen következményei lesznek. Nem is értettem, hogy mit gondolt a főhősnő. Ha annyi szakképzett orvos, terápia, meg gyógyszeres kezelés nem segített a srácon, akkor egy tinilány hogyan tudná kirángatni a gödörből? Itt nem egy átmenti depressziós időszakról vagy egy trauma feldolgozásáról van szó, hanem egy hosszan tartó mentális betegségről. A szeretlekezés, meg az ölelgetés nagyon keveset segít. Ahelyett, hogy tudott volna segíteni a srácnak, ő is belemerült a posványba. Észre sem vette, de lassan őt is magával rántotta a sötétség. 

Fontos téma, kell róla írni és reális is, mert vannak ilyen kapcsolatok az életben, nem is kevés. Érdemes ezért elolvasni. Hogy tanuljon belőle az ember. Megtanulja, hogy a szerelem ugyan nem válogat és megmenti az embert, de van egy határ, amikor nem így van. Ha az ember átlépi azt a határt, akkor önmagát veszíti el a kapcsolatban. A szerelem, a béke és a nyugalom helyett a pokolba kerül és nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud belőle kikeveredni. Örökre megváltoztatja és megmérgezi a személyiségét és a lelkét. Ez egy beteg és egészségtelen szerelem volt és teljesen kiborított. 

Iszonyatosan dühös voltam a szereplőkre, hülyeséget hülyeségre halmoztak. Nagyon érezni lehetett, hogy tinédzserek, mert rosszabbnál rosszabb döntéseket hoztak meg és egyszerűen nem voltak képesek tisztán látni. Maggie sem volt normális. Ha normális lett volna vagy lett volna már élettapasztalata, akkor az első adandó alkalommal otthagyta volna a fenébe Clayt. Ha egy pasi nyilvánosan ölre megy egy másik pasival, csak azért, mert az hozzá mert szólni a barátnőjéhez, majd a barátnőt is hibássá teszi, akkor ott már valami gáz van. Az betegesen féltékeny és nem normális. Az teljesen tönkre fogja tenni a ragaszkodásával a másikat, a nő elszürkül, majd teljesen megsemmisül a kapcsolatban. Folyamatosan jöttek az ilyen előjelek, ráadásul Clay-jel rengeteget kellett kínlódni, de Maggie nem adta fel. Szép az önfeláldozás meg a szándék, hogy segítsünk, de amikor az ember beledöglik ebbe és csak ez teszi ki az életét, az maga a pokol és egy nagy hülyeség. Maggie-nek úgy látszik megérte, de nekem, mint kívülállónak ez egy eszement kapcsolat volt. Eleinte tényleg szurkoltam nekik, szurkoltam, hogy Claynek sikerüljön megváltozni, de a sok dráma után már én is megelégeltem a kínlódást és azért drukkoltam, hogy valahogy vessenek véget az egésznek. Nem lett pozitív a vége, sőt megcsinálták a lehető legnagyobb hülyeségeket. 

Az egyedüli színfoltja a sztorinak, az a baráti társaság volt. Daniel és Rachel. Gyerekkoruk óta barátkoznak egymással, de ahogy az lenni szokott fiú és lány között nehéz a barátságot fenntartani. Rachel szerelmes lesz Danielbe, aki ezt nem veszi észre. Ő a suli legjobb pasija, akárkit megkaphat és menetrendszerűen olyan lányok mellett köt ki, akik nem hozzá valók. Nagyon bírtam a baráti beszélgetéseket, meg amikor együtt volt a csapat és nekik nagyon szurkoltam. Nagyon is kellettek a nyomasztó hangulatú könyvbe, hogy valamennyire lazuljon a sötétség. 

A történet tanulsága és fontossága miatt kapta a könyv a jó pontokat. Viszont nem tudtam megszeretni a történetet, mert az ilyen történeket nem is lehet. Sokat rontott a vegyes érzelmeimen az is, hogy ezt a sztorit nem tini szereplőkkel kellett volna megírni véleményem szerint. A sok tinis dráma feleslegesen nyújtotta az egészet és csak feldühített. 

________________________________________________________________________________________________
Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Daniel és Rachel
Tetszett: a barátok kitartása és a kezdeti időszak
Nem tetszett: a sok drámázás és idióta döntés
Fordította: Somogyi Eszter
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
________________________________________________________________________________________________  

 Blogturné extra 

A mára már ismerőssé váló turnés poszt-ráadások helyett ezúttal rendhagyó extrával készültünk. Minden állomáson 3-3 olyan zeneszámot ajánlunk figyelmetekbe, amelyek szerintünk megragadják a regény egészének vagy egy-egy jelenetének hangulatát. Az utolsó bejegyzés közreadását követően pedig valamennyi dalt megtaláljátok majd egy playlistre gyűjtve a klub honlapján, hogy akár olvasás közben is hallgathassátok a válogatást. 

Placebo - Running Up That Hill 

Skillet - Whispres In The Dark 

Simon Curtis - Super Psycho Love 
________________________________________________________________________________________________  

 Nyereményjáték 

Mert az első szerelem a legnagyobb... Nem minden esetben persze, de lévén van bennük valami utánozhatatlanul megkapó, nagyon kedvelt téma a tűzen-vízen át kitartó első nagy szerelem. A regényekben… és a mozivásznon is. Mostani játékunkban ez utóbbiakat szeretnénk kicsit feleleveníteni. Ahhoz, hogy a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét megnyerhessétek, ki kell találnotok, hogy mely filmből származó jelenetet idéz fel a bejegyzésekben közreadott fénykép. 

Tehát: kilenc turné állomás, kilenc filmcím, kilencszeres esély a nyereményre.

(Figyelem! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.)

 a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________  

 További állomások 

10/14 Angelika blogja 
10/16 Kristina blogja 
10/18 Deszy könyvajánlója
10/20 Kelly és Lupi olvas 
10/23 Könyvszeretet
10/24 Nem harap a...
10/26 Dreamworld
10/28 CBooks
10.30  Media Addict
________________________________________________________________________________________________  

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár

Carina Bartsch első regényét, ami Cseresznyepiros nyár címet viseli a Maxim Kiadó jóvoltából már ez év októberétől kapható a boltokban. De még előtte egy kis ízelítő és kedvcsináló blogturné indul a Blogturné Klub hét bloggere által, ahol megismehetitek a bloggerek véleményeit, a könyvhöz kapcsolódó érdekességeket és egy nyereményjátékot is találtok, melynek nyereménye 3 példány a Cseresznyepiros nyár című könyvből. 

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár 

Miért pont ez? Bár a romantika nem az én műfajom, az "első szerelem" történetek néha mégis a kezembe akadnak. 

Fülszöveg: Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek? 

Vélemény: Az utóbbi idők egyik legjobb döntése volt, hogy a kezembe vettem ezt a könyvet. Nemcsak vicces, szórakoztató és lendületes volt, de különleges atmoszférája is volt. Sokkal közelebb éreztem magamhoz ezt a szerelmes sztorit, mint bármelyik másikat, talán azért is, mert európai írótól született, így a gondolkodásmódja sokban hasonlít a miénkre. Ráadásul a szereplők a húszas éveik elejét tapossák, tehát már nem tinikről és tinis szerencsétlenkedésekről van szó, hanem felnőtt problémákról.

  Emely, a főhősnő az egyik legjobb karakter, akivel valaha "találkoztam". Esetlennek ő is esetlen, de olyan humorérzék és személyiség társul hozzá, hogy egyszerűen nem lehet őt nem kedvelni. A beszólásai, a riposztjai, főleg az Elyassal való beszélgetései és a gondolatai annyira viccesek, hogy többször hangosan felröhögtem. Voltak olyan beszólásai is, aminél perceken keresztül nem bírtam abbahagyni a nevetést és még a könnyem is kicsordult. Szerencse, hogy nem a tömegközlekedés közepette olvastam a könyvet. A könyv utolsó háromnegyedét egyben nyomtam le, addig fel se álltam, míg ki nem olvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni, pedig lett volna bőven dolgom. Pont ezért ért hatalmas arculcsapásként a függővég és bár nem szoktam hisztizni, egy kisebbfajta rohamot kaptam. Azt hittem, hogy földhöz vágom Árcsibáldot, az okostelefont. Ki is tárgyaltam ezt az igazságtalanságot a többiekkel. Személyes sértésnek vettem, hogy nincs még kész magyarul a következő rész.

  Emely újra visszakapja gyerekkori barátnőjét Alexet, aki visszaköltözik Berlinbe. Ráadásul egy egyetemre kerülnek. Alex viszont ahelyett, hogy a kollégiumba költözne, bátyjánál, Elyas-nál marad. Emely ennek nem örül, mert annak idején történt valami közte és a srác között. Sokáig nem tudjuk meg, hogy mi történt közöttük, csak a feszültséget, főként szexuális feszültséget érezni. Folyamatosan szívatják és cukkolják egymást, de egy idő után mintha Elyas már nem viccelne azzal, hogy kell neki Emely. A lány viszont nem tudja egy percig sem komolyan venni Elyas közeledését.

  Amellett, hogy Emely tanul és örül a régi barátnőnek, próbál párt, társat, szerelmet találni. Illetve próbálják ráerőltetni, hogy találjon már magának végre egy normális srácot. Alex persze könnyen beszél, ő fél perc alatt bárkibe képes belezuhanni. Emely viszont visszafogottabb és a múltbéli tapasztalatai is nagyon óvatossá teszik. Sokszor elgondolkodik rajta, hogy tulajdonképpen minek is keresgél, elvan ő egyedül is. Bár érezni, hogy Elyas nem kis hatással van rá, annyi harag és utálat van benne a srác iránt, hogy az elképesztő. Emeley eleinte olyan, mint egy kiskutya, akibe háromszor belerúgtak és várja a negyediket, de Elyas olyan hamar átlépi a határokat, hogy elpattan valami Emelyben és keményen visszavág. Odamondogat ő is a srácnak és lassan felcserélődnek a szerepek. Emely lesz az erősebb, Elyas pedig olyan, mint egy bosszantó légy. 

  Közben ciki vagy nem ciki, Emelynek lesz egy netes barátja. Egyik nap egy Luca nevű srác ír neki egy emailt, még a sztori elején. Emely vele is elég visszafogott és gyanakvó eleinte, aztán egyre jobban megnyílik a srácnak, hiszen sok a közös vonásuk és Luca annyira jó embernek tűnik, hogy ilyen nincs is. Emely mindig keres valami kibúvót, hogy miért is nem kért még róla képet vagy miért is nem találkozik vele, amikor Alex ezekkel a kérdésekkel bombázza. 

  A könyv hihetetlenül szórakoztató, piszok jók a karakterek, a párbeszédek. A sztori magával ragad, annak ellenére, hogy többnyire arról van szó, ki kivel fog összejönni. Az események pörögnek, mint Emely barátnője, Alex. Az a kiscsaj már annyira bosszantóan tele van energiával, hogy már épp ezért kedveli meg az ember. Be sem áll a szája, állandóan intézkedik, jön-megy, tesz-vesz. Olyan kis bosszantó légy, mint a bátjya, Elyas. 

   Bár Emelyben ott van valahol még a sértett tini, de érezni rajta, hogy egy kész felnőtt nő. Tudja mit akar, vannak céljai, kiforrott személyisége, véleménye, határozottsága, képes az önállóságra. Emellett viszont önértékelési zavarai vannak, ha pasikról van szó, de ez nem is csoda, azok után, ami történt vele. Valahol ő testesíti meg a mai huszonéves nőtípust. Legalábbis egy jelentős részét. Próbál társat találni, de nem foggal-körömmel, hiszen van más is az életében: az egyetem, szülők, barátok. Voltak szerencsétlen kapcsolatai és tapasztalatai, önértékelési zavarokkal is küzd, de mégis jól tudja ezeket kezelni. Kellő humorérzékkel rendelkezik ahhoz, hogy ne egy besavanyodott csaj legyen. A plázacicaság meg olyan messze áll tőle, mint ide a Tejút. 

  Élvezet volt végignézni, ahogy Emely és Elyas osztja egymást, pedig csak arra lett volna szükségük, hogy végre lefeküdjenek egymással és megszűnne a feszkó közöttük. De a könyv vége felé haladva már átértékeltem a dolgokat és valahol megértettem, hogy Emely miért nem akarja beadni a derekát. Egy érzelmi hullámvasút volt ez a könyv, mert a rengeteg nevetés mellett azért volt egy két "azt a ku...tya!" pillanat is. A végén volt az utolsó ilyen pillanat, ami felért egy pofonnal és letaglózott. Emely utolsó levele Lucának egy áll-leesés volt és elszomorodtam, majd hisztis lettem, hogy nem tudom tovább olvasni a könyvet.

  Beleszerettem a könyvbe és az tutibiztos, hogy többszörösen újraolvasós. Beleszerettem a Mustang Shelbybe (Emely: "ez szex négy keréken.") és a motorokba is, a táborozás jelenetbe, Emely és Elyas párosába és a fura humorba. (Emely Alexről: "Uborkahámozóval fogom megnyúzni.") Természetesen a zenébe is belezuhantam. Új kedvenceket avattam. Össze is szedtem egy tracklistát (lentebb), érdemes meghallgatni a számokat.

Itt beleolvashatsz!

____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Emely, Elyas
Tetszett: a stílus és a történet
Nem tetszett: a függővég büntetendő
Oldalszám: 460 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Könyvkiadó 
Megjelenés: 2014.10.10.
____________________________________________________________________________________  

 Blogturné extra 

 Zenék 

Ahogy a könyv is különleges volt, úgy a zenék is szokatlanok voltak. Damian Marley kivételével egyik bandát vagy számot se ismertem. Egy új műfajt is felfedeztem a Skindred csapattal, ez pedig a metal-reggae. Szeretem a reggae műfajt és elképzelhetetlennek tartottam, hogy metállal keverik, így meghallgattam egy-két számot, aztán rájöttem, hogy ez nagyon is jó. Emelynek is nagyon bejött.

A nem teljes tracklist:  
Damian Marley - Road to Zion
Manna ft. Ville Valo - Just For Tonight
Takida - Give Into Me (Kedvenc lett!)
Vast - Flames

 Emely gondolatai az utolsó számról: 

 "A dal búskomor melódiája tele volt érzelemmel. Az ember az egyik pillanatban még azt gondolta, hogy lebeg, a következő pillanatban viszont ólómmá dermedtek a végtagjai, mintha tonnányi súly húzná lefelé, hogy egyszer csak elnyelje a semmi. A szavak mintha folyékony selyemként úsztak volna a dallamon, amelyet mintha csak erre az alkalomra írtak volna." 

____________________________________________________________________________________  

 Nyereményjáték 

 A történet szinte teljes egészében Berlinben játszódik. Arra gondoltunk, hogy ismerjük meg a várost jobban egy játék keretein belül, ahol a feladat felismerni a képen látható berlini nevezetességet. Természetesen nyeremény is vár rátok, mégpedig 3 db Cseresznyepiros nyár kerül sorsolásra!!! 

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az email-re válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  

További állomások 

10/02 Deszy Könyvajánlója 
10/04 MFKata gondolatai 
10/06 Kelly és Lupi olvas
10/08 CBooks 
10/10 Nem harap a… 
10/12 Könyvszeretet
10/14 Dreamworld
____________________________________________________________________________________