Morgan Rice - A hősök küldetése

A Maxim Kiadó jóvoltából november 30-án megjelenik Morgan Rice: A hősök küldetése című könyve a Gyermekregények sorozatban. A Blogturné Klub november 25. és 30. között bemutatja nektek a 14 éves Thorgrin kalandos útját a felnőttválás felé, egy varázslatos világban. Hat állomás, hat blogger véleményével, extrákkal és nyereményjátékkal. Kövesd az állomásokat napról-napra, hogy megismerd a Gyűrű Királyságát és tiéd lehessen a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Morgan Rice - A hősök küldetése (A varázsló gyűrűje I.)

Miért pont ez? Pár hónapja kedvet kaptam a high és hard fantasy könyvekhez, el is kezdtem begyűjtögetni őket. A hősök küldetésének fülszövege elcsábított, annak ellenére, hogy a könyv inkább gyerekeknek szól. Ettől függetlenül nagyon élveztem az olvasását és bár vannak benne meseszerű elemek, high fantasy ez a javából. Ez a könyv tökéletes arra, hogy a gyerekek (lányok, fiúk egyaránt) megkedveljék a high fantasy műfajt.

Fülszöveg: Varázslatos történet egy 14 éves, nem mindennapi fiú felnőtté válásáról, aki egy kis faluban él, valahol a Gyűrű Királyságának végvidékén. Thorgrin érzi, hogy más, mint a többiek, rejtélyes és érthetetlen erők lakoznak benne, különleges adottsága van és különös sorsra rendeltetett. Arról ábrándozik, hogy híres harcos lesz, a király lovagja, és megvédi hazáját a Szakadék túloldaláról támadó hordáktól. Amikor eléri a megfelelő kort, bár az apja megtiltja, hogy beálljon a király légiójába, ő nem engedelmeskedik: világgá megy, hogy utat törjön magának a király udvarába és elérje, hogy komolyan vegyék. Noha semmi esélye sincs, beleszeret a király lányába, de mire tiltott kapcsolatuk kibontakozna, fölfedezi, hogy hatalmas ellenségei vannak. 

  A varázsló gyűrűje című sorozat nyitókötete eposzi mese barátokról és szerelmekről, vetélytársakról és udvarlókról, lovagokról és sárkányokról, cselszövésekről, politikai intrikákról, a felnőtté válásról, a szívfájdalomról, az álnokságról, a becsvágyról és az árulásról. Mese a becsületről, bátorságról, sorsról és végzetről, varázslatról. 

Vélemény: A hősök küldetése egy kicsit Harry Potter, egy kicsit Gyűrűk Ura, egy kicsit Percy Jackson, de az írónő sokat merített az Artúr mondakörből is. Szerettem ezt az egyveleget, mert az írónőnek egy ismerősen varázslatos világot sikerült összegyúrnia belőle. Morgan Rice minden olyan eszközt felhasznált, amitől a gyerekek imádni szokták az ilyen történeteket. Van benne egy elképzelt, mágiával védett világ, egy hányattatott sorsú fiatal fiú, akiből hős lesz, vannak benne furcsa lények, de kedves állatok is, királyok, lovagok, sok harc, druidák, egy kis szerelem, és általában a jó győzedelmeskedik. Nagyon nehezen szakadtam ki ebből a világból és szívem szerint az egész sorozatot legyűrtem volna egyben, nemcsak a függővég miatt, hanem mert nagyon sok érdekes szál nyitva maradt és nagyon sok kérdés megválaszolatlan még.

  A könyv egy elképzelt világban és korban játszódik. A szereplők egy gyűrű alakú területen élnek, amit egy szakadék vesz körbe és mágia véd. A Szakadékon túl pedig egy másfajta élet, másfajta lények vannak, tőlük kell megvédeniük a királyságokat. A gyűrű két részre oszlik, a Nyugati és a Keleti királyságra, a McGil-ek és a McCloud-ok királyságára. Thorgrin, becenevén Thor, ebben a világban él egy kis faluban apjával és három idősebb testvérével, édesanyja már nem él. A fiú álma, hogy a király lovagja lehessen, de az apja ezt a sorsot a testvéreinek szánta. Thor nem akar egész életében pásztorkodni és házi munkát végezni, így mikor elérkezik a kiválasztás napja (a király lovagjai újoncok után kutatva bejárják a királyságot) apja akarata ellenére felhívja magára a lovagok figyelmét. Bár nem választják ki a véznának tűnő fiút, csak a testvéreit, Thor mégis megtalálja a módját, hogy az udvarba kerüljön.

 Az udvarban megkezdődik az újoncok kiképzése, Thor egyedül csak a parittyához ért, de hamarosan kiderül, hogy szoros kapcsolata van a mágiával, így sok konfliktussal kell megküzdenie. Vannak, akik isteníteni kezdik a mágia miatt, de vannak, akik félnek tőle vagy pedig irigyek rá. Azonban nem egyedül kell megküzdenie a rosszakaróival, ugyanis új barátai is akadnak a király fiainak és az udvar leghíresebb lovagjának személyében, illetve egy-két újonc is mellé csapódik. Életmódjából adódóan, Thornak nem voltak eddig barátai és még szerelmes sem volt, de ugyanígy nem érték csalódások és nem is bántotta őt senki a családján kívül. Emiatt naiv és nagyon meg kell harcolnia a beilleszkedéssel.

  Thor ugyan érzi, hogy mágia csörgedezik az ereiben, de nem tudja felfogni ennek jelentőségét és nem is igazán foglalkozik a ténnyel. Néha vannak fellángolások, főleg mikor a király első számú druidája, Argon homályos utalásokat tesz a sorsára, de Thort csak a lovaggá válás élteti. De hiába ez a fő célja, érezni, hogy a sors erősen más irányba, a mágia felé vinné az útját. Sajnáltam, hogy nem annyira erős még ez a szál, de kárpótolt az, hogy a lovagi edzések nagyon részletesen és érdekesen íródtak; mindig volt bennük valami más, valami új. A könyv végére már tudtam, hogy egy lovag milyen fegyverrel harcol, hogy néz ki az a fegyver, melyik helyzetben, melyiket előnyösebb használni, melyik a jobb stratégia. Nagyon jól kidolgozta az írónő a jeleneteket. A főhősnek gyakran élesben is ki kellett próbálnia, hogy milyen is harcolni, mert mindig az útjába akadt egy ellenség, vagy ember vagy állat formájában.

   Thor hiába egy vézna kisfiú, olyan akaratereje van, hogy az becsülendő. Lehet, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szeretné és lehet, hogy kétszer is meg kell dolgoznia valamiért, sosem adja fel. Mindenben kitart a végsőkig. Még akkor is kitartott, amikor én már simán feladtam volna a helyében. Voltak pillanatok, amikor mérges is voltam amiatt, hogy a főhős akkor is megy, amikor nem kéne, de végül mindig sikerült visszaterelődnie arra az útra, amerre haladnia kell. 

 Olyan, mintha a történet a középkorban játszódna, így annak a kornak megfelelő ruhák, életstílus, fegyverek és felfogás uralkodik. Ezért jelent nagy problémát, hogy Thor közemberként beleszeret a király lányába, hiszen esély sincs arra, hogy ebből a vonzalomból kalandon túl más is lehetne. Ezt a szálat a lányok nagyon fogják szeretni, nem csak azért mert bájosan van megírva, hanem mert tele  van intrikákkal, a kapcsolatot tiltó szülőkkel, bánattal, titkos találkákkal.

  Ez egy sorozat nyitókötete, így rengeteg szál nyitva maradt és rengeteg kérdés még válaszra vár. Hiába Thor a történet főszereplője és az ő élete van középpontban, sok más érdekes történet is fut a háttérben, amik erősen lekötötték a figyelmem. Thor életútja kalandos és érdekes, néha bájos, de érezni, hogy nem csak őróla szól ez a történet. A háttérben nagyobb harcok és egy még nagyobb történet húzódik, amiben több mint biztos, hogy Thornak része lesz. 

  Thor lovaggá válásának, a mágiával való kapcsolatának és első szerelmének szálán túl, a másik nagy szál a politika, ami egyelőre közvetlenül nem érinti Thor életútját, de vannak utalások rá, hogy később jelentősége lesz.  A Nyugati Királyságot három helyről is veszély fenyegeti. Belülről is jöhet támadás, a Szakadékon túli lények is bármikor megindulhatnak, illetve a két királyság között is eléggé labilis a kapcsolat. A politikai szál miatt a király és a fiai szemszögéből is látjuk néha a történteket, amitől a felnőtt énem kezdte el élvezni a sztorit, Thor részeinél pedig a gyermeki énem. 

  A könyv viszonylag rövid, de annyi történeti szál és annyi életút keresztezi egymást, hogy hosszabbnak tűnik. A szereplők nagyon szerethetők, Thornak nagyon lehet szurkolni, hogy sikerüljön minden álmát megvalósítani, lehet izgulni a politikai csatározásokon, számtalan rejtély is válaszra vár még, a többi szereplő életútjába is eléggé belekeveredünk olvasóként, így az ő történetük sem elhanyagolható.

Végig nagyon szerettem a könyvet az összes szereplőjével és a világával együtt. Az írásmód nagyon plasztikus, mégsem lettek ettől vontatottak a leírások. Szép és különleges helyeket fest le az írónő, az udvari élet hangulata teljesen magával ragadott, a harcokba és az edzésekbe teljesen bele tudtam magam élni, elkapott az első szerelem bája is és a regényt átszövő mágia magába szippantott, szóval felüdülés volt olvasni. 

_____________________________________________________________________________________________
Történet: 5/5
Karakterek: 6/5
Kedvenc: Erec, Reece, Argon
Tetszett: a világ hangulata és az elképzelt világ saját legendái, az állatok.
Nem tetszett: Thor életútja néha nagyon elrendezettnek tűnik.
Fordító: Bihari György
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 300 oldal
Megjelenés ideje: 2013.11.30.
_____________________________________________________________________________________________

Blogturné extra

Az állatokról 

 A történetben fontos szerep jut az állatoknak is a fegyverek mellett. A könyv világában élőket különleges kapcsolat köti az állatokhoz. Tisztelik őket, de vannak furcsa és veszélyes lények, amik miatt az átlagos emberek elkerülik az erdőket. Ezek az állatok hasonlítanak a vadállatokra pl. vaddisznó, őz, szarvas, de vannak köztük kitaláltak is, (a sárkányok itt még nem jelentek meg, csak utalás van rájuk). A lovagok közlekedési eszközként használják a lovakat (egy lovagnak három is van különböző célokra). A két legfontosabb állat mégis a párduc és a sólyom, mert a főszereplőt szoros kapcsolat fűzi hozzájuk. Hasonló szerepet töltenek be, mint a Harry Potterben a házi állatok. Jeleznek, ha veszély fenyeget, üzennek, védenek, de barátok is egyben. A sólyom a regény világában a Nyugati királyság állata és jelképe, mert kitűnő vadász, gyors és halk ragadozó. 

Nyereményjáték

1) Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat! (Kötelező elem!)

2) Egy-egy plusz pontért kommentálj a turnéban résztvevő blogok bejegyzéséhez, majd töltsd ki a Rafflecopterben az ehhez tartozó részeket! A hozzászólásod témáját te döntöd el (például: miért szeretnéd olvasni a könyvet/mi a kedvenc fantasy filmed vagy könyved/vagy akár egy szimpla "köszönöm" is megteszi.) :)

Nyeremény: A Maxim Kiadó által felajánlott 3 db A hősök küldetése könyv egyike. (Csak Magyarországon területén érvényes a postázás!)

a Rafflecopter giveaway

Olvass bele itt!

Itt pedig előrendelheted!

Kukkants be a többi állomásra is!

11/25 Könyvszeretet - Az állatokról

11/26 Dreamworld - Idézetek

11/27 Kelly Lupi olvas 

11/28 Deszy Könyvajánlója - Kardok és a Végzet Kardja 

11/29 Insane Life

11/30 Függővég

 

Cassandra Clare: Pokoli szerzetek - Az angyal

Miért pont ez? Szerintem nem kell túlmagyaráznom. Clare írta, a Végzet ereklyéi sorozat előzménye és steampunk!

Történet: A tizenhat éves Tessa Gray elhagyja szülőhelyét és kiköt Angliában Viktória királynő uralkodásának idején. A megérkezésétől kezdve veszélyben van az élete, de ez nem is csoda egy olyan világban, ahol démonok, boszorkánymesterek és egyéb lények rohangálnak szabadon. Tessa menedékre talál az Árnyvadászok között. Az életveszély mellett azonban utoléri őt a szerelem is, ami csak bonyolítja a helyzetet. 

Vélemény: Sajnos, elég ritkán szaladok bele olyan könyvbe vagy könyvsorozatba, amitől konkrétan még enni is elfelejtek. A Végzet ereklyéi sorozat viszont pont ilyen volt, egészen a negyedik kötetig. A Bukott angyalok városa csalódás volt, de bízom abban, hogy visszatér a régi Clare-stílus. Amíg az ötödik kötetre várunk, addig itt van az előzmény trilógia első része, ami szerencsére már jobban sikerült darab.

  Ha felépítenek egy jó alapvilágot, akkor már csak a sztorit kell csavarni és a szereplőket megtartani, jobbra-balra mozgatni. Clare ezt is tette, az Árnyvadászok világára alapozott ebben a kötetben is, hiszen ezért előzmény, de sok hasonlóságot nem kell keresni a Pokoli szerzetek és a Végzet ereklyéi között, mert másabb. Kíváncsi voltam, hogy Clare hogyan tudja áthelyezni a jól kidolgozott világát egy másik korba és egy másik műfajba, ha a steampunkot más műfajnak tekinthetem. 

  Bátran kijelentem, hogy Clare nagyon jól megoldotta a feladatot. A modern kor világából elég nehéz lehet átvinni egy történetet egy olyan korba, amikor még nem is élt az ember. Fogalmunk sem lehet róla, hogy milyen lehetett akkor az élet, de a tanult dolgok alapján azért el tudjuk képzelni a viktoriánus kort. Clare-nek sikerült éreztetnie a ködös London hangulatát, a kor sajátosságait (pl. öltözködés) és jól bánt a női és férfi szerepekkel is. Tessa többnek tűnt tizenhat évesnél, okosabb és talpraesettebb is volt, nem egy tini, hanem egy igazi nő. Ezt az érzést az is erősítette, ahogy a férfi szereplők bántak vele, egy igazi hölgynek tekintették. Will persze a maga szemtelen módján tette ezt. 

  Ugyan a történet csak nagy vonalakban hasonlít a Végzet ereklyéire az Árnyvadászok miatt, egyébként nem. Más kaliberű a főgonosz, máshonnan indul a konfliktus és a megoldandó problémák is másabbak. Érdekes volt a történet, de egy kicsit sajnáltam, hogy Clare itt érezhetően gyengébben bánt a rejtélyekkel, mint a Végzet ereklyéinél. Elég sok rejtély előbb kiderül számunkra, mint a szereplők számára és ez bosszantó is lehetne, de a stílus és a hangulat miatt nem foglalkoztam vele annyira. Azért remélem, hogy a sztori fogja "vinni" a sorozatot nemcsak a hangulat, de ez majd kiderül, ha megjelennek a további részek.

  A karaktereket vegyesen szerettem és utáltam. Tesst sokkal jobban kedveltem, mint annak idején Claryt, Tessa felnőttebb és talpraesettebb. Míg Claryn érezni lehetett, hogy tini, addig Tessán nem. Én végig úgy érzetem, hogy minimum 19 vagy 20 éves. Persze Tessának más is a szerepe, mint Clarynek volt, más korban is él és jobban magára hagyatott. Will nekem is egy az egyben Jace volt, mégsem tudtam jobban megszeretni. Jace alap, őt nehéz überelni. Aki viszont nagyon a szívemhez nőtt, az a szerelmi háromszög egyik csúcsa, Jem. Jem alakja újdonság volt, őt nem tudom kihez hasonlítani. Nemcsak a sorsa, de maga a személyisége is egy színfolt volt a történetben és nagyon remélem, hogy nem történik már vele több tragédia. 

  A többi árnyvadász közül Henry volt a legmulatságosabb, tipikusan az őrült professzort testesítette meg. A többiek viszont nem hagytak bennem annyira mély nyomot. Ettől függetlenül jó volt olvasni az előző generációról, akiknek a leszármazottairól szól a Végzet ereklyéi sorozat. Magnus Bane pedig maga volt a kellemes meglepetés, igazság szerint elbírta volna a könyv, hogyha még többször felbukkan és bővebben láthatjuk a múltbeli életét. 

  Szerencsére a történet másságának híre már előbb utolért, mielőtt a kezembe vehettem a könyvet, ráadásul a steampunkért is rajongok, így hogyha elvonatkoztatok a Végzet ereklyéitől, akkor nagyon jó volt a könyv, de Clare nem tudta magát túlszárnyalni. A történet csavarossága gyengébb volt, kevésbé tűnt mozgalmasnak a könyv, kevésbé tudott a fotelhez szegezni, ráadásul mintha a szereplők is kevesebben lettek volna. Henry, Tessa és Jem alakja újdonság volt, de Will szinte Jace másolata, a többi karakter pedig nem volt annyira erős. Jobban érdekelt a Végzet ereklyéiben lévő mellékszereplők sorsa, mint itt, talán itt nem is volt annyira kidolgozott hátterük. Hiányzott a hatalmas nagy konfliktus is a háttérből, nem látom magam előtt azt a nagy vezérfonalat, ami továbbviszi a sorozatot, inkább kisebb elvarratlan szálak vannak. A szerelmi szál is kevésbé foglalkoztatott, mint a Végzet ereklyéiben, ugyan itt is csak kialakulóban vannak az érzelmek, mégsem érzetem azt a nagy feszültséget. Hiányzott a nagy csavar is, ami a Végzet ereklyéire jellemző volt, ettől függetlenül várom a következő részeket, mert Clare világából sosem elég. 

Miért olvasd el? Ha Clare rajongó vagy, kihagyhatatlan. Ha szereted a steampunkot vagy még csak ismerkedni szeretnél a műfajjal, akkor nagyon jó választás a könyv. A Végzet ereklyéitől függetlenül is olvasható és élvezhető, mert a történetek között csak az Árnyvadászok léte hasonló. 

Miért ne olvasd el? Szerintem nagyon is érdemes elolvasni, egy ok van, ami miatt nem ajánlom: ha nem szereted a steampunk stílust, akkor nem fog tetszeni ez sem. 

_______________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc: Jem, Henry, Will

Nem tetszett: a történet kevésbé volt csavaros, mint azt Clare-től elvártam.

Tetszett: a steampunk stílus, a könyv hangulata és az utánozhatatlan világ.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2012

Oldalszám: 472 oldal

_______________________________________________________________________

Kelly Keaton - Darkness Becomes Her

Miért pont ez? Szabad perceimben böngésztem a külföldi könyvek között és hát megint a borító ragadta meg a figyelmem (a lentebbi borító), majd a fülszöveg is megtetszett, így nem akartam kihagyni.

Történet: Ari (Arianae) ezüst/fehér hosszú hajával és természetellenesen kékeszöld színű szemével mindig is kilógott a társai közül. Szülei gyermekkorában elhagyták, így Ari nevelőszülőkről nevelőszülőkre járt, míg végül meg nem állapodott egy viszonylag normális családnál 17 éves korában. A nevelőszülők fejvadászok, az olyanokat gyűjtik be, akik nem jelentek meg a bíróságon, így Ari tanul tőlük egy-két dolgot. A lányban felmerül az árvák szokásos kérdése: kik is voltak az igazi szüleim? Így Ari elindul, hogy visszatérjen a szülővárosába, New Orleans-ba, hogy megtudja mi történt a biológiai szüleivel és kik is voltak ők. Halott édesanyjáról kiderül, hogy egy elmegyógyintézetben lett öngyilkos, így először oda megy. Anyja öröksége csak egy cipős doboz, benne pedig egy levél volt, aminek legfőbb üzenete, hogy: Fuss! Ari azonban ahelyett, hogy elfutna, nyomozni kezd, hogy miért is és ki elől kellene neki elfutnia. A szálak a szülővárosába, New Orleans-ba vezetnek. Odaérve azonban meglepve tapasztalja, hogy a város egy katasztrófa sújtotta övezet és egy szellemvárosra hasonlít. Új neve New 2 és olyan emberek/lények élnek a romok között, akik hasonlók, mint ő. 

Vélemény:  Nagyon-nagyon......akartam szeretni a könyvet, de egy olyan sztorit kaptam, amit úgy elrontott az írónő, ahogy csak lehet. Az alapja tökéletes lenne, de a kevesebb néha több mondást nem véletlenül használják az emberek. A könyv közepes és még bennem is vitát váltott ki saját magammal, hogy szeretem-e vagy sem, úgyhogy el tudom képzelni, hogy lesz, aki imádni fogja és lesz, aki majd nagyon utálja. Persze voltak pozitívumai is, de a mérleg nyelve megállt a döntetlen középkategóriánál. 

A rövid történet: van egy hősnőnk, akit elhagytak a szülei, rossz tapasztalatai voltak a nevelőszülőkkel, de végül megállapodik egy jófej családnál, ahol az anya maga is örökbe fogadott árva volt annak idején, így teljesen megértik Ari vágyát, hogy meg szeretné tudni, kik is voltak a szülei. A szülőket bírtam volna nagyon, de csak pár mondat erejéig szerepeltek. Fejvadászként dolgoznak, így Ari nagyon sok mindent megtanult tőlük, van fegyvere, nagyon jól tud verekedni, stb. Egyedül elengedik, hogy egy elmegyógyintézetben  utána járjon anyja történetének. Itt csak egy cipős dobozra bukkan, benne egy sejtelmes levéllel és egy könyörgő kéréssel, hogy fusson. Arit azonban nem olyan fából faragták, hogy megfutamodjon, szeretné tudni, hogy ki elől és miért kéne futnia és azt is, hogy miért lett öngyilkos az anyja.

  Megtámadják a hotel parkolójában és elég furcsa kimenetele lesz az ügynek, így Ari hamar ráébred, hogy valami nagyon rossz dologba tenyerelt. Egyik látomása odáig fajul, hogy az úttesten elveszti az eszméletét és majdnem elüti egy kis teherautó. Így ismerkedik meg a sofőrrel, Crank-kel a 13 éves kislánnyal, aki a régi New Orleans-ban, azaz a mai New 2-ban lakik és szállást ad Arinak. Már útközben megismerjük a város történetét, egy-két hurrikán söpört végig a városon, majd jött egy árvíz és a kormány mindenkit evakuált a helyszínről, de sokan ott maradtak és úgy éltek, mint a patkányok a romok között. Kiderül, hogy Crank egy csapat gyerekkel és tinivel él együtt az egyik elhagyatott házban. Mindenki dolgozik, az iskoláról azt se tudják, hogy micsoda. Az egyik gyerek sírrabló, a másik postás, a harmadik a Novem-nek dolgozik kémként. 

  A Novem az a tanács vagy közösség, amelyik megvette a kormánytól New Orleans-t és új várost hozott létre a romokból, New 2-t. A Novemet kilenc befolyásos család alkotja. New 2 egy menedék a furcsa szerzeteknek, akik el akarnak bújni a világ elől. Nem véletlenül látogatják a turisták szívesen és nem véletlenül jönnek ide a paranormális tevékenységeket kutatók sem, hiszen van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Arit itt is megtámadják, állandóan bajba keveredik, majd szerelmes is lesz. Végül fény derül arra, hogy mi is történt a családjával, és arra is, hogy őt miért üldözik és kinek fáj rá annyira a foga.

Pozitívumok:  A könyv hangulata iszonyatosan jó. Teljesen lepusztult város, mocsár, moha, latyak, köd, minden van itt, amitől az ember lánya megborzong. Furcsábbnál-furcsább lények, alakváltók, boszik, voodoo papok és a többi. A kietlen város egyre jobban megtelik lényekkel, voodoo-val és varázslattal, karneváli hangulattal a könyv során és magával sodorja az embert. Én is szívesen részt vettem volna azon a karneválon, meg a bálokon is. Nagyon plasztikus a leírás, érzed az illatokat, szagokat, érzed a félelmet, a varázslatot a lapokon át. 

  Maga a város, a története és a Novem iszonyatosan jó ötlet. Egyre több rejtély van, amitől szétizgulja magát az ember, hogy megtudja végre a kérdésekre a válaszokat. Még a szerelmeseknek is drukkoltam és oda meg vissza voltam Sebastian-tól, a főszereplő sráctól. Egy kicsit Jace-re emlékeztetett a Végzet ereklyéi sorozatból. Rájöttem, hogy miért is bírom ezeket a fiú karaktereket. Keveset beszélnek, amitől titokzatosak, ha meg is szólalnak vagy nagyon jó szövegük van vagy pedig az erő sugárzik belőlük. Ahelyett, hogy jártatnák a szájukat és ugrálnának jobbra-balra megkergülve, mint a főhősnők, okosan és határozottan cselekednek. Nem tökölnek semmin és semmivel. Ha meg akarja csókolni a főhősnőt, megteszi. Ha ölni kell érte, egy szó nélkül megy és öl. Vezére a csapatnak és elszántan próbálja megoldani a gondokat. Sebastian ilyen, nem mellesleg pedig jól is néz ki. 

  A New 2-beli gyerekek is nagyon érdekesek és szerethetők, tetszettek a körülmények, amikben éltek. Egy elhagyatott ház, nincsenek szülők, mindenki a maga ura és nagyon is jól elboldogulnak együtt, mint egy nagy család. A kis Violet lett a nagy kedvencem (egy kis krokodil a házi állata) és a főhősnőnek, Arinak is ő volt a kedvence. Ari szintén talpraesett lány, persze hibákkal együtt és vicces gondolatai, jó beszólásai voltak, de Sebastian volt a legjobb arc az összes közül.

Negatívumok: Itt jön a képbe, a kevesebb néha több mondás. Olyan sok volt a leírás, hogy az már a történet hátrányává vált. Állandóan a moháról, a mocsárról, a ködről, a kísérteties dolgokról lehetett olvasni és néha egy-egy szereplő közbenyögött egy-egy mondatot. Annyira belassította az eseményeket, hogy már untam. Elég volt pár mondat és elkaptam a hangulatot, dideregtem, reszkettem, meg minden, de mikor még mindig három-négy oldalon át csak leírást olvastam már elvesztette az egész a varázsát és unni kezdtem. Három oldallal előtte feltettek egy kérdést és rengeteg tájleíráson kellett átrágni magam, mire a másik szereplő válaszolt, ha egyáltalán válaszolt.

  Idegesítő volt, hogy sosem kaptunk semmire választ. Kérdések tömkelege vetült fel olvasás közben bennem is és a szereplőben is, egyre több és nagyobb rejtélyek voltak és már nagyon vártam, hogy valami kiderüljön apránként. Mindig mindenki csak kérdezett, de válasz nem jött, csak sejtelmes hümmögések. Egyre kuszább és érthetetlenebb lett minden. Értem én, hogy ez egy eszköz a kíváncsiság fenntartására, de ez már sok volt. Ha egy szereplő feltesz egy kulcsfontosságú kérdést, amire a válasz előrébb vinné a cselekményt, akkor kapjuk már meg azt a választ az istenért! Ugyanez volt a kérdés nélküli válaszok esete is. Kiderültek olyan dolgok, amik kulcsfontosságúak voltak, erre a szereplő elkezd az időről vagy a kajáról beszélni, mintha rohadtul nem lenne érdekes, hogy hol van a főgonosz. Emellett persze oldalak szóltak a tájról, a házakról, stb. Az utolsó pár oldalon persze megkapjuk a válaszokat, de annyira töményen és ömlesztve, hogy már inkább nevetséges volt. Ez egy sorozat első kötete, de még a végével se érte el az írónő azt a hatást, hogy remegve várjam a második részt, valahogy nem érdekel.

  Megint csak: a kevesebb néha több. Először is van egy furcsa hősnőnk. Fehér haja van és természetellenesen kékeszöld szeme, egy félhold alakú tetoválás az egyik szeme alatt. Ha levágja és befesti a haját, másnapra ugyanúgy néz ki, mint előtte. A hősnőnk hallucinál is. Ott van az édesanyja vízióinak furcsasága és az öngyilkossága is. Ez eddig rendben van, megvett magának a sztori. Eljutunk egy kísértetvárosba, tökéletes. Magukra hagyott gyerekek szintén furcsa kinézettel, remek. A Novem és a város története, egyre szuperebb a könyv. Aztán meglódult valahol az írónő tolla a történet első harmadában, mert hirtelen jön egy eldugott kis sziget, börtönnel és mitológiai lényekkel. Egy félig madár, félig ember szerzet, görög szörnyvadászok, három embernyi méretű alakváltó pók, egyéb alakváltók, varázslók, boszik, vámpírok, félistenek, egy félig vámpír félig varázsló gyerek, csinált vámpírok és született vámpírok, voodoo papok és végül mindennek megkoronázásaként görög istenek és istennők. A reakcióm ez volt: MI VAN?

  Mindemellett még mindig nem tudjuk, hogy micsoda Ari, hogy ki kergeti, hogy mi van az anyjával, de bejön a képbe megannyi rejtély. Minden egyes szereplő valami a könyvben, találd ki, hogy ki micsoda és ővele mi van. Miért kergetik őket, mi van az ő szüleikkel is. Találd ki, hogy Arit ki és miért rabolja el, majd találd ki, hogy a fenébe kerül oda egy totál más lény, aki nem illik a sztoriba. Mindig csak az van, hogy találj ki valamit, miközben semmit se tudsz meg, majd csak az utolsó pár oldalon. 

A rejtélyek egészen addig jók, míg ki nem derülnek, hogy mik azok. Miután megtudod, kínodban röhögsz és nem érted, hogy mire ez a nagy cécó. Kiderül, hogy micsoda Ari és röhögve csóváltam a fejem, hogy ilyen nincs, hogy lehet ekkora hülyeséget kitalálni? Nem lenne rossz lény vagy akármi, csak bugyuta mellé a sztori.

Miért is bugyuta? Az írónő szerintem nem tudta eldönteni, hogy mit is akar valójában a történettel. Kitalált egy jó alapgondolatot és ahogy elkezdte írni a sztorit, azzal párhuzamosan rontotta el. A hangulatábrázolás jó, de nem ártott volna a leírásokon húzni egy kicsit, mert átesett a ló túloldalára. A főhősnő egy tipikus Mary-Sue. Szuperkülönleges, szép, csinos, jól tud verekedni, elszánt, jó szövege van, rögtön belehabarodik egy nap ismertség után a "lovag", mindenki meg akarja védeni és segíteni akar neki, aki pedig nem, az csakis őt akarja megölni, amúgy esze ágában se lett volna bántani senkit. Persze, hogy az átok, ami a családján van, nála valamiért más, mert ő különleges és még sorolhatnám.

  Imádom a fantasyt, de ez már sok volt. A karakterek emberi része nagyon hiteltelen volt. Szinte nincs is karakterizálás. Nevetségesen mozgatta az írónő a karaktereket. Mindegyik csak oda lett biggyesztve, mert miért ne legyenek benne. Funkciójuk nem nagyon van, csak Ari háttértáncosai. A sok lény pedig kivágta bennem a biztosítékot. A kilenc család hármasával van felosztva a Novemben, hogy melyik melyik fajt képviseli. Ez oké. Rendben van, hogy a voodoo itt szinte vallás és tele van a város ilyen dolgokkal, hiszen New Orleans-ban vagyunk, de hogy mi a fene köze van ehhez a görög mitológiának azt senki se tudja megmondani, szerintem maga az írónő se. 

  Ha megmaradt volna a voodoo vonalnál és a bosziknál, varázslóknál, akkor nagyon jó lett volna a sztori. Vagy maradhatott volna a görög mitológiánál és elhagyja a többit. DE a vámpírok, alakváltók mit keresnek a voodoo-nál, illetve mindez mit keres a görög mitológiával egy lapon? Pallasz Athénénak mi köze van Drakulához? A Harry-Pottereknek mi köze van a Mardi Gras-hoz? 

  Szóval a hangulat, a város története és a Novem nagyon érdekes. A főgonosz és a megjelenései, illetve a vele való leszámolás viszont nevetséges. Egy összekutyult badarság az egész.

SPOILERES ÖVEZET!

Vicces dolgok és WTF-ek: 

• A hősnő vagány, annyi mindenen ment keresztül, hogy már kész felnőtt 17 évesen. Úgy tud verekedni, hogy egy tai-bokszoló megirigyelné, tökéletesen tud bánni a fegyverrel és olyan tapasztalt, meg annyira okos, mint egy 40 éves felnőtt, ennek ellenére miért viselkedett és döntött mindig úgy, mint egy retardált hat éves?
• Gond nélkül kinyír egy görög harcost, de a forgatagban simán elrabolja egy másik Sebastian mellől, majd később a leglehetetlenebb helyzetben mégis ki tudja nyírni bármiféle erőfeszítés nélkül ugyanazt a harcost.
• Simán el tudja fogadni, hogy létezik mindenféle lény, óriáspók, félig vámpír, félig varázsló, istenek, alakváltók, stb. annak ellenére, hogy ő még azt sem tudja, hogy ő milyen lény is valójában, azt hiszi, hogy ember.
• A főgonosz, őhatalmassága simán hagyja, hogy meglépjen a börtönéből Ari, sőt még azt is hagyja, hogy az összes cellalakót kiszabadítsa, majd érzékeny búcsút vegyenek egymástól. 
• Ha írsz egy könyvet, legyél olyan átlátszó bizonyos rejtélyekkel, mint az üveg, másoknál meg olyan titokzatos, hogy még te se értsd, hogy mi van. Értem ezalatt, hogyha a főhős kiszabadítja a szerelme apját, úgy hogy nem is tudja ki az, jegyeztessük meg vele többször is, hogy: úristen, úgy néz ki, mint a szerelmem, dettó ugyanaz, csak idősebb kiadásban és a főhősünk hívja úgy gondolatban apucit, mint a szerelmét, de közben ne essen le neki, hogy tényleg az apja. Apropó! A főhősünk apuciját is tegyük be velük együtt ugyanabba a börtönbe, beszéltessük is őket egymással, hátha nem esik le senkinek, hogy ő meg a hősünk apja.
• Amikor a börtönből kiszabadulnak a lények, vigyünk bele népmesei elemet és egyesével mindegyikkel mondassuk el, hogy: ha kellek, csak hangosan mond ki a nevem, én meg fogom hallani. Persze, közben imádkozzunk, hogy ne essen le az olvasónak, hogy majd a vége jelenetnél ők lesznek a megmentők. 
• Pár óra ismertség után zuhanjon egymásba a fiú és a lány olyannyira, hogy már az életüket is felálodznák egymásért.
• Ha a város megtudta eddig magát védeni a főgonosztól, akkor a főhősünk megjelenésével hirtelen már ne tudják magukat megvédeni, mert akkor lesz konfliktus. 
• Ha a főhősünk veszélyes egy egész városnyi ember életére, de egyébként béke lenne, ha nem lenne a városban, akkor mindenáron akarjuk, hogy ott maradjon velünk, ki a fenének kell a béke? Sőt, még az is erőszakkal tartsa őt a városban, aki különben utálja, mert miért ne hozzák a saját fejükre a bajt?
• Ha valaki ki akarja használni a főhősünket, akkor ordítson csak nyugodtan a lapokról, hogy ki akarják használni, majd az olvasó lepődjön meg, mire végre kiderül. 
• A szereplőnknek ne legyen önálló akarta, a körülmények mindig oda vigyék, ahol pont ott és akkor lennie kell, nehogy lemaradjon valamiről, mert akkor lőttek a cselekménynek. 
• A hatalmas főgonosz iszkoljon el és csinálja össze magát istennő létére, mert a főhősünk behúzott neki egyet. 
• Egy görög istennő nyakába harapjon egy vámpír, így az meneküljön el a helyszínről.
• Tegyél az üstbe egy vámpírt, akit átváltoztattak, meg egy olyat is, amelyik született, majd adj hozzá fél kiló voodoo-t, öntsd nyakon egy kis alakváltó hordával, majd tegyél bele egy evőkanál óriáspókot, egy kiló félig ember félig madár lényt, rázd össze a görög mitológiát, de nagyon alaposan, hogy az összetevőkre rá se lehessen ismerni, majd önts belőle bőven, sózd meg egy kis varázslóval, majd szórj pár szemnyi boszit is bele, a kígyókat se felejtsd ki, mert a kaja ízetlen lesz. Jó étvágyat!
• Végül zúdítsunk az olvasóra minden zagyvaságot, amit csak lehet és eddig eltitkoltunk, mert idő közben elfelejtettük adagolni a dolgokat, de az utolsó fejezetben nem ártana valahogy lezárni a cselekményt. 
• Jah, és a főhősünk legyen a legjobb helyzetben, amikor a végén alkudozni kell, annak ellenére, hogy mindenki erősebb és nyugodtabb lenne nélküle, elhárulna a veszély, ha ő elmenne onnan, de azért alázkodjunk meg neki. Nehogy már elmenjen és itt hagyjon minket a békében és boldogságban, a mi kis városunkban, ahol tök jó az élet. Kell nekünk még több tornádó és árvíz, mit se számít pár milla, hogy újra kell megint mindent építeni és még bele is halhatunk.

Miért olvasd el? Szerintem ne tedd.

Miért ne olvasd el? Ha értelmesebb és szórakoztatóbb sztorival akarod eltölteni drága idődet, akkor messzire elkerülöd ezt a könyvet. Nem éri meg elolvasni. 

________________________________________________________________________
Történet: 3/6 pontból

Karakterek: 3/6 pontból

Kedvenc: Sebastian, Violet

Tetszett: a könyv hangulata, a Novem és a város

Nem tetszett: egy egész poszt szól róla.

Kiadás: Simone Pulse, 2011. február 22.

Oldalszám: 320 oldal

Hivatalos booktrailer: 

________________________________________________________________________