Max Gladstone - Nagyrészt halott

Max Gladstone - Nagyrészt halott 

Fülszöveg: Alt Coulumb városának Kos nevű Tűzistene váratlanul elhalálozik, és a feltámasztását egy nemzetközi halottlátó cég kezdő munkatársára, Tara Abernathyre bízzák. A feladat komolyságát jelzi, hogy az isten nélkül maradt négymilliós metropoliszban bármelyik pillanatban leállhatnak a gőzfejlesztô gépek, így nem fognak közlekedni a vonatok, és pusztító zavargások törhetnek ki. Tara egyetlen segítsége Abelard, a halott isten láncdohányos kispapja, akinek érthető okból válságba került a hite. 

   Ráadásul kiderül, hogy Kos nem egyszerűen meghalt, hanem meggyilkolták, és az ügy Alt Coulumb bírósága elé kerül. Tara és Abelard hirtelen nagy veszélyben találják magukat, mert valami olyan dologba nyúltak bele, amibe nem kellett volna. Az igazság kiderítésére indított nyomozásuk tétje így már nem csak Alt Coulumb halvány reménye az életben maradásra, hanem a saját életük is. 

  

Max Gladstone úttörő, az epikus fantasyt városi környezetbe helyező, paranormális jelenségekkel és különleges lényekkel keresztező regényében a kőből faragott vízköpők minden eddiginél fontosabb szerepet töltenek be, a mágusok pedig villámokon utaznak, miközben az igazságosztás egy szűk elit kör privilégiuma, akik a jó és rossz közti határvonalat már rég eltörölték.

_________________________________________________________________________________

Azt hittem, hogy az idei legfurcsább olvasmányaim a Lépcsők városa és Az ötödik évszak lesz, de most beáll a sorba a Nagyrészt halott is, és még nincs vége az évnek és a megjelenéseknek. Ahogy az első kettő megemlített könyv lenyűgözött, úgy a Nagyrészt halott is. Imádom a furcsa észjárású írókat, pontosabban az olyanokat, akik bánni is tudnak az eszement ötleteikkel, mert valami egészen elképesztő sül ki belőle. Azt az új vonalat, amit pedig idén behozott az Agave, külön díjazom. Eddig is az egyik kedvenc kiadóm volt, mert a könyveik szinte mindig passzoltak az ízlésemhez, de idén sikerült olyan újdonságokat mutatniuk, amikről nem is tudtam, hogy hiányoznak az életemből és amik eléggé megleptek. Egy kicsit kimozdultam a komfortzónámból és marhára élvezem, már alig várom, hogy legközelebb milyen újdonság varázsol el, pedig még a tavalyi megjelenéseknek se értem a végére. 

Az ötödik évszak és a Lépcsők városa világa is merőben új és szokatlan terep volt számomra, teljesen elvarázsolt a világuk, minden klappolt, szívesen időztem el ezeken a helyeken és ezekkel a szereplőkkel, még az érzelmeimre is hatott mindegyik, ráadásul nem átlagos módon. A Nagyrészt halottban ugyan nem voltak érzelmi hullámvasutak, viszont a világa legalább annyira lenyűgöző és kidolgozott volt, mint az előbbi kettőé. Teljesen magába rántott és mindig újra és újra meglepett, igazi csemege volt ez az utazás Tara Abernathyval, a gyakornok Mesternővel. Már maga a fő elképzelés, hogy a mágia kereskedelem tárgya - egy szerződéses szolgáltatás, kölcsönös megállapodás az istenek és az emberek között - új színt hozott az eddigi fantasy olvasmányaiba, a többi apróság csak hab volt a tortán. Az istenek, ez esetben Kos, szerződések útján adtak a hatalmukból, cserébe az emberek hite és rajongása éltette őket, gyakorlatilag ezzel fizettek. Az isten volt a bank, a mágia és a hit a pénz, az emberek pedig a gyakorlatban működtették a rendszert. A papok voltak a "banki ügyintézők", "kapcsolattartók" és egyben a rendszer "karbantartói". Ez a rendszer Alt Coulumb városában kiválóan működött, a város virágzott, jólét volt, így elég nagy érvágásként érte őket Kos halála. Gyakorlatilag megszűnt a bank, másik nincs, így el lehet képzelni, hogy ez mekkora gazdasági válságot von maga után, egy totális katasztrófát, és mivel ez a rendszer egyben magát a vallást is jelentette, még erős érzelmi hatása is van. A lakosság ugyan még nem tudja a tényt, mert van annyi tartalék, hogy egy ideig a papságon kívül ne vegye észre senki a bajt, de ez a tartalék is véges. 

  Megindul a probléma elhárítása, a papság fel akarja támasztani Kost, mielőtt megindul a lavina és a lakosság is értesül róla. Ehhez hívják segítségül az egyik legnagyobb céget, amelyik Mesterekből és Mesternőkből áll, akik képesek egy isten feltámasztására is. (Ehhez a céghez kerül gyakornokként Tara, akit kirúgtak a felhőkben lebegő iskolából, szerencsére már akkor, mikor végzett. Elayne Kevarian veszi a szárnyai alá, aki a cég egyik társtulajdonosa és nagyon erős hatalommal bíró Mesternő.) Kos azonban nem természetes halált halt és mivel jelentős erőforrásról van szó, így természetes, hogy jelentkezik a többi érdekelt is, hiába próbálta a papság a háttérben elhárítani a problémát, megelőzve azt, hogy tudomást szerezzenek mások is Kos haláláról. Mit ad isten, az ellenoldal képviselője pont az az ember, aki kirúgta Tarát, így az ügy személyessé is kezd válni. Hirtelen nem csak egy mágikus gyilkossági nyomozás közepén, de egy olyan per közepén is találtam magam, amelyben jelentős szerepet játszott a pénz, ami itt a mágia vagy isteni hatalom. Eleinte nehezen értettem meg a világ lényegét, mert valahogy a mágia, mint képzeletbeli és elvont fogalom nem volt összeegyeztethető a gyakorlati és valós világgal, ráadásul a szárazabb (pénzügyi és jogi) részével, de a regény egy pontján hozzászoktam az elmélethez olyannyira, hogy elkezdtem élvezni a tárgyalást és megértettem, hogy mi volt itt a disznóság, ami Kos halálát okozta. A regény megdolgoztatta az agyam azon részét, ahol a pénzügyi és jogi tudásomat raktározom, de a munkámmal ellentétben nem szokványosan. (Istenek szerződéseit bogarászni és mágiaügyeit intézni valahogy izgalmasabbnak hangzik.) 

  Kos halála mellett volt egy másik gyilkosság is, egy párhuzamos ügy, ami legalább annyira érdekes volt. Itt léptek a képbe a vízköpők is, akik belekeveredtek az ügybe, amibe lassan már az egész város belebonyolódik. Justicia, a büntetés-végrehajtó hatalom (egy halott istennő pótolt verziója) egyik képviselője, úgymond katonája, Cat is feltűnik a színen, a kis láncdohányos pap, Abelard közreműködésével, majd megjelenik egy vámpír kalóz is. Elsőre ez így totál káosznak tűnik, még nem is említettem meg a gondolkodó lovakat, önállóan közlekedő kocsikat, a klubokat, amelyek elképzelhetetlen szolgáltatásokat nyújtottak és számos más apró furcsaságot, de a regényt olvasva minden működött együtt, hogy miért és hogyan, azt nem tudom, de nagyon bejött ez a kuszaság. Ahogy újabb és újabb szereplők, majd elemek kerültek elő, úgy éreztem, hogy egyre mélyebb és apróbb részeibe jutok ennek a világnak és az egyre hatalmasabb és kiismerhetetlenebb. Egyre jobban várni kezdtem nemcsak az ügy megoldását, de azt is, hogy még jobban bejárjam a világot, ahol minden sarkon szembejött valami lehetetlenség. Kétségtelenül a világ kidolgozottsága és furasága a legerősebb erénye a regénynek a stílus mellett, ami egy nagyon szerencsés dolog, tekintve, hogy ez egy olyan sorozat, amelynek önállóan is élvezhető részeit maga a világ köti össze. 

A szereplőkre kevesebb figyelem irányult, amit nagyon sajnálok, mert mindegyik felvonultatott alak a maga nemében borzasztóan érdekes és egyedi volt. Szívesen olvastam volna többet róluk, megismertem volna az eredettörténetüket (itt szinte csak Taráéhoz volt szerencsém) és az életüket. Cat egy drogos csaj volt, ami már azért teszi ellentmondásossá, merthogy Justicia, a büntető hatalom képviselője. Abelard pap létére láncdohányos volt és amikor kiruccant, akkor átvedlett bőrnadrágos pasivá. Elayne Kevarian az egyik legjobban sikerült karakter lett, aki számos rejtélyt tartogat magában. Nagyon remélem, hogy a következő részekben előkerül ez a kis csapat is vagy legalább valamelyikük főszereplővé válik, mert ezt kár lenne kihagyni. Bár az első kötetből kiindulva Gladstone simán megalkot újabb izgalmas szereplőket, akik lehet, hogy még ezt a bandát is felülmúlják.

  Az idei topolvasmányaiba már bekerült ez a könyv, az egyik legjobb meglepetés volt, nagyon várós a folytatás is. Ha valami különleges és egyedi fantasyre vágysz, akkor ezt ne hagyd ki, megéri elmerülni ebben a világban. 

Itt beleolvashatsz!

_________________________________________________________________________________

Történet: 6/5 pontból

Tetszett: az egész világ, a vége csavar zseniális volt

Nem tetszett: a szereplőkön kevés volt a hangsúly

Kedvenc: Cat, Tara, Abelard, Elayne Kevarian

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 384 oldal

Kiadó: Agave Könyvek

_________________________________________________________________________________

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia

Ilona Andrews neve nem ismeretlen már a magyar Urban fantasy olvasóknak. A The Edge, vagyis a Világok peremén sorozata után a Könyvmolyképző Kiadónak hála elérkezett hozzánk végre Kate Daniels is. A Blogturné Klub hét bloggere pedig 2015. december 25-től 2016. január 17-ig igyekszik meggyőzni a műfaj rajongóit arról, hogy miért érdemes eme nagyszájú, tökös mágiahasználó zsoldos kalandjait nyomon követni. A turné végén pedig három ügyes és szerencsés nyertes egy-egy ‘Magic Bites - Pusztító mágia’ példánnyal lesz gazdagabb. 

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia 

 Miért pont ez? Körülöttem már nagyon sokan emlegették a sorozatot, hogy mennyire jó és nekem való lenne, így rögtön felkaptam a fejem, mikor meghallottam, hogy magyarul megjelenik az első rész.

Fülszöveg: Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered. Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost. A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében. 

 

Vélemény: Megint csak azzal kezdem, hogy az urban fantasy a gyengém és sajnos kevés jó akad a kezembe, így nagy az öröm mikor mégis beleszaladok egy jóba. Ilona Andrews már a bevezető kötet felénél meggyőzött arról, hogy jó lesz ez és biztos, hogy végigolvasom a sorozatot, az is lehet, hogy angolul. Nincs türelmem kivárni a magyar megjelenést, annak ellenére, hogy nem volt függővég, viszont elkapott annyira a sorozat világa és hangulata, hogy érdekeljen a karakterek további sorsa és a sok háttérben futó kérdésre is válaszokat várok. Kérdés az sok maradt, főleg a főbb szereplők származásával és a világgal kapcsolatban. A karakterek összetettek és érdekesek voltak, a főhősnő igazi badass, bár ő sem mindig tökéletes, a világ pedig a sok szaladgáló rémségével együtt lebilincselő.

  Érezni lehetett azért, hogy ez egy nyitókötet, hiszen sok alapvető információ ismétlődik, de érdekes módon sok mindenre nincs magyarázat. Ez az a típusú könyv, ahol fogadd el és törődj bele, hogy így mennek a dolgok, nem mindig kell mindent megmagyarázni. Arra például nincs válasz, hogy miként és miért van az, hogy a mágia és a technológia váltja egymást, de közben annyira nem alapvető ezt tudni, hogy ne lehessen miatta élvezni az olvasást. Elég annyi, hogy ez a furcsaság jelen van a világban és az a fontos, hogy ez milyen hátrányokkal és előnyökkel jár, az már csak puszta kíváncsiság, hogy mindez miért van így, de nem létfontosságú. Szeretem az ilyen könyveket is, mert az sem jó, ha egy író már túlmagyarázza a világát, mert nagyon könnyű ilyenkor átesni a ló túloldalára. Akármennyire is érdekes a világ az író el tudja rontani az egészet azzal, ha a regény egyharmadában vagy ne adj isten felében csak a világot magyarázza. Itt bőven lett volna mit megmagyarázni, de ez is inkább a kíváncsiságomat tartotta fenn, nem pedig zavaró volt. 

A Pusztító mágiában minden adott volt, amit egy urban fantasytől elvárok. Badass hősnő, többféle rémség, ami szaladgál a lapokon és problémát okoz, erős karakterek, vicces szituációk, harcok, egy kis mitológia, egy miénkhez hasonló, mégis totál más világ, mágia, nyomozás és a háttérben futó egyéni élettörténetek. Imádtam a regény minden egyes sorát, bár a humor részén még volna mit javítani, illetve többet kéne beletenni, de azt ígérték, hogy ez a későbbiekben jobb lesz. A humor itt többnyire a szituációkból adódott, a karakterek személyiségének különbözőségéből eredt, nem pedig azért volt jelen, mert mindenáron bele akarták szuszakolni az írók. 

  A világ igazi ínyencség, hiszen van itt minden, ami csak egy fantasytől elvárható. Imádtam, hogy ennyi természetfeletti lény volt a regényben és nem csak egy kimondott fajtát járt körbe. Párszor már említettem, hogy pl. a vérfarkasokat nem bírom, de mellékszereplőként igen, ráadásul nem csak az ő fajtájuk van az alakváltók között. Itt is volt vérfarkas, de nem forgattam a szemem a jelenléte miatt, hiszen volt még mellette vérpárduc, macskaember, vérpatkány, vérmedve és még sorolhatnám. Az Alakváltók Ura, Curran pedig egy szürke/ezüst oroszlán és neki van a legnagyobb hatalma. Ami újdonság volt az alakváltók világában, hogy Curran van mindenekfelett, az összes megmaradt alakváltó ura, fajtára tekintet nélkül. Persze a fajtákon belül ugyanúgy megvan a hím és nőstény alfa, de Curran úgymond a felsővezető, és mint ilyen meg is követeli a tiszteletet és a királyi bánásmódot minden teremtménytől, még az emberektől is. 

  Vannak itt halottidézők is és jó sok vámpír, de nem az a csillogó és romantikus fajta, mint az Alkonyatban és nem is az Anne Rice-féle brutálisabb, de még mindig emberi fajtája, hanem az igazi hátborzongató szörny formája. Itt a vámpírok teljesen elvesztették emberségüket, inkább ragadozó állatok, a testük is átalakult annak érdekében, hogy a négykézláb életmódhoz igazodjon, a bőrük szürke és teljesen ráfeszül a csontvázra. Ha kommunikációra képesek az is csak azért van, mert egy halottidéző elméje irányítja és a halottidéző szólal meg rajta keresztül. És vannak benne olyan természetfeletti lények is, amikről most hallottam életemben először vagy pedig nem ilyen formában. Ennyi fajta lényhez és ennyi mágiához elengedhetetlen, hogy szervezetek is tartozzanak, amik fenntartják a rendet, irányítanak, büntetnek, végrehajtanak vagy épp segítenek. A hatalmi ágak nagyon szerteágazók és adott, hogy harcolnak is egymással a hatalom miatt. 

Kate abból a szempontból kívülállónak számít, hogy zsoldosként dolgozik, nem pedig valamelyik szervezetnél. Van annyira önálló és öntudatos, hogy ne hajtson fejet a szervezeteknek, de közben ez meg is nehezíti az életét, hiszen akkor jut pénzhez, ha valaki felbérelte és ő elvégezte azt a munkát. Az első ügye, amibe mi is belecsöppenünk, a gyámjának a gyilkossági ügye. A gyámja volt a lovagjós a Rendben és nagyon nagy hatalommal rendelkezett, ezért is nehezen elképzelhető, hogy őt valaki megölte. Kate találkozik a Rend oltalmazójával, aki végül félhivatalosan megbízza a nyomozással. A gyámja dolgozott egy ügyön, így szolgálat közben halt meg. Kate-nek bele kell ártania magát a korábbi nyomozásba, ha a végére akar járni az ügynek. A nyomok először a Halottidézőkhöz vezetnek, majd onnan az Alakváltókhoz, így mi is végigjárhatjuk a várost a főhősnővel és így ismerjük meg a hatalmi ágakat is. A legszimpatikusabbak az Alakváltók voltak, legfőképp Curran miatt és azért is, mert még mindig lenyűgöző az az összetartás, amit a falkaszellem ad, fajtára való tekintet nélkül. Összetartó és működőképes kis csapat. Currannal meg ugyan csak a flörtölés ment, de én már a "gyerekeiknek is nevet adtam" szinten összehoztam Kate-tel. A különbözésegeik ellenére annyira alapvető hasonlóság is van bennük, hogy ők a tökéletesek egymás számára. Nagyon tetszett, hogy megjelent a gondoskodás a kapcsolatukban, még ha minimális szinten is. Ahhoz képest, hogy Curran mekkora nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, nehéz volt elképzelnem, hogy van egy ilyen gondoskodó énje is, főleg azok után, hogy Kate magasról tesz a kiváltságos bánásmódra, amit a Felség megkövetel magának. Állítólag elég sajátos és nagyon vicces lesz, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, már alig várom, hogy annál a résznél tartsak. 

  Nagyon fontos volt, hogy a főhősnő kedvelhető legyen, mert ha nem az, az gallyra vágja az egész sorozatot. Anita Blake után nálam is fennáll egy mérce, amit Kate-nek szerencsére sikerült elérnie. Még talán jobban is bírom, mint Anitát. Ő is igazi badass, felvágták a nyelvét, önálló, öntudatos, meg tudja magát védeni szinte minden helyzetben, de ami igazán tetszett, hogy önkritikus is. Anita nem csak badass volt, de azért ment nála az, hogy ő még tökéletesen is néz ki és minden pasi utána bomlik. Kate beismeri, hogy nem egy szépségideál, de nem is csúnya, viszont van egy kis önbizalomhiánya, ami a nőiességét illeti és már szinte le is tett arról, hogy lenne olyan pasi, aki képes lenne vele kapcsolatot létesíteni, elviselni a munkájával járó kellemetlenségeket és veszélyt. Bizony kijött néha rajta, hogy ő magányos és hiányzik neki az intimitás, de el is hessegette magától ezeket a gondolatokat, így nem ment át a karaktere sopánkodó tyúkba. Érezni lehet, hogy ő is rendelkezik valami olyan nagy erővel, ami igazán különlegessé teszi és nem csak egy egyszerű zsoldos, nem csak egy sima ember, de még az igazi kiléte és a magyarázat várat magára. Az is végtelenül szimpatikus volt a karakterében, hogy ő nem kérkedett annyira az erejével, mint Anita, anélkül is érezni lehetett a nagyságát, hogy minden egyes alkalommal a többi szereplő orra alá dörgölte volna.    

  A nyomozás szál számomra hiba nélküli volt és eléggé meg is lepett. Különleges volt, mert ebben a világban a szokásos nyomozási technikákon túl már fejlettebb vagy mágiához igazodó technikák is megjelentek. A tettes ráadásul nem csak egy sima rablást követett el, hanem elég brutális tetettek hajtott végre. Folyt a vér rendesen és egyéb cseppfolyóssá vált belsőségek is, így nem volt finomkodás a harcoknál sem, sem pedig becsületesség. 

Összességében imádtam a regényt és alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam, nagy rajongó lettem. A világ lenyűgözött, a karakterek a kedvenceim lettek, különösen Kate és Curran, a nyomozás szál nagyon jó volt és különleges, akárcsak a mellékszereplők. És én mindig is imádtam az olyan regényeket, ahol ennyi természetfeletti lény ügyködik.   

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Kate, Curran, Derek, Saiman
Tetszett: a világ, a nyomozás, a karakterek
Nem tetszett: -
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

__________________________________________________________________________________

  Nyereményjáték 

 1. Ebben a játékban egy ‘Pusztító mágia’ idézetet kell megtalálnotok, amit egy titkos honlapon rejtettünk el. A honlapot egy ősi erő szó és egy szám kombinációjának kitalálásával és annak megadásával érhetitek el. A meglelt idézetet (nem a kódot, nem a honlapot) kell a rafflecopterbe majd beírnotok. 

 2. A honlap: www.[kód].kinja.com (például, ha azt a kódot adtuk meg nektek, hogy Daniels66, akkor a honlapot a www.daniels66.kinja.com-on éritek el.) 

3. A kódot úgy fogjátok megkapni, hogy minden állomáson ki kell találnotok néhány fogalmat/nevet/helyszínt. Segítségként kisebb leírásokat adunk majd meg, illetve azt, hogy hány betűből áll (pl Daniels: _ _ _ _ _ _ _), és annak a betűnek a helyét, amit fel kell használnotok a kód összerakásához pirossal jelöljük. A helyes válaszok megtalálásához a kiadó honlapján található részletre és némi netes kutakodásra lesz szükségetek. 

 4. Ezeket össze vissza osztjuk fel az állomások közt, DE megadjuk majd, hogy melyik fogalom (illetve annak kiemelt betűje) hányadik betű a kódban. 

 #1 

Lovagi kaszt

 _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 __________________________________________________________________________________

 További állomások 

12/25 Függővég 
12/28 Insane Life 
01/03 Bibliotheca Fummie
01/05 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Deszy Könyvajánlója
01/13 MFKata gondolatai 
01/17 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

Kelley Armstrong: Bitten - Megmarva

A Könyvmolyképző Kiadó egy régi kedvenccel tér vissza. Kelley Armtsrong neve sem új a hazai könyvpiacon, hiszen a Sötét Erő Trilógiát már elhozta nekünk a kiadó pár éve. Most viszont egy jóval hosszabb sorozatba vágják a fejszéjüket. A Bitten - Megmarva egy 13 részes Felnőtt Urban Fantasy sorozat (Otherworld) első kötete, melyben egy vérfarkas falkával ismerkedhetünk meg az egyetlen Női vérfarkas, Elena Michaels tragikus történetén keresztül. A Bittent az erős hősnők, az akció, a kaland,a természetfeletti lények és a romantika kedvelőinek ajánljuk. A négy napos Blogturné végén egy szerencsés nyertes egy Bitten - Megmarva példánnyal, és egy egy Kelley Armtsrong által dedikált Frostbitten könyvjelzővel lesz gazdagabb! 

Kelley Armstrong: Bitten - Megmarva 

Miért pont ez? Bár még nem fejeztem be, de szerettem az írónőtől a Sötét Erő trilógiát, ráadásul ez egy urban fantasy. 

Fülszöveg: Elena Michaelsnek fogalma sincs arról, hogy Clay, a kedvese, vérfarkas, amíg az meg nem marja, és ezzel mindörökre megváltoztatja az életét. Elárulva érzi magát és feldühödik: képtelen tudomásul venni az átalakulását, és nem tervez semmilyen kapcsolatot a Falkájával – karizmatikus vérfarkas társainak csapatával, akik azt állítják, segíteni akarnak. Amikor azonban a Falkát brutális gyilkosságsorozat fenyegeti, Elena képtelen választásra kényszerül. Sorsára hagyja-e az egyedüli embereket, akik valóban megértik újonnan szerzett természetét, vagy segítsen nekik régi kedvesének a megmentésében, aki nemcsak tönkretette az életét, de még mindig vissza akarja szerezni Elenát, mindenáron. 

Vélemény: Kelley Armstrong nevével először még a Sötét Erő Trilógia kapcsán találkoztam. A YA trilógia első két része nagyon tetszett, megkedveltem az írónő stílusát és a történetvezetés módját. Vártam tőle még könyvet, de azt nem gondoltam, hogy a legközelebbi magyarra fordított sorozata az Otherworld lesz, ami urban fantasy és elsősorban a felnőtt korosztályt célozza meg. Gyengém az urban fantasy, bár eddig kevés jóval találkoztam, magyar nyelven ráadásul alig van belőlük, így a műfaj és az írónő neve együtt garanciát jelentett arra, hogy jó kis sorozat lesz ez. Sajnos, csalódtam, sokkal többet vártam ettől a könyvtől, mint amennyit adott. Ezt a csalódást annak tudom be, hogy nem bírom a vérfarkasokat, ők azon kevés természetfeletti lények egyikei, akik nem hoznak lázba és semmi érdekeset nem találok bennük, csak maximum mellékszereplőként viselem el őket, ez a regény pedig egyelőre kizárólag az ő fajukról szól, ráadásul iszonyat részletesen. Ez a részletesség volt a másik ok, ami miatt én rohadtul lassúnak és vontatottnak éreztem a könyvet, részemről elég lett volna belőle 300 oldal is a majdnem 600 helyett. Ez számomra rossz, viszont a vérfarkas rajongóknak nagyon jó hír, mert tagadhatatlan, hogy írónő igencsak beleásta magát a legendájukba, a létük és természetük mibenlétének ecsetelésébe és a falkaszellemet is nagyon jól átadta. Ráadásul nem kis kutyusoknak festette le őket, hanem vérengző vadállatoknak, bár a főszereplők azért egy kicsit emberibbek voltak, nem úgy az ellenségek.

Számomra iszonyatosan lassan indult be a történet és körülbelül az első egyharmada után éreztem azt, hogy talán valamennyire érdekelni kezd a sztori, addig csak kifejezéstelen tekintettel olvastam. Nem volt rossz, ahogy az írónő írt, nem is mondom azt, hogy semmitmondó volt, mert ez nem igaz. Nagyon részletesen bemutatta Elenát, a farkaslétet, az átváltozást, még a múltba is voltak visszatekintések. Minden egyes farkasbéli pillanatot leírt, a jó szaglást, az érzékelést, a kiélesedett hallást, az ösztönöket, azt is, hogy Elena mennyit küzd azért, hogy eltakarja farkaslétét emberbarátja, Phillip elől, aki mit sem tud arról, hogy Elena nem ember. Nem volt rossz, csak engem ez nem érdekel. Aki szereti a vérfarkasokat, az biztos, hogy külön értékelni fogja ezt a részletességet, nekem inkább csak olyan "essünk már túl rajta" perceket okozott a rengeteg leírás. Vártam már az akciót és a thrillert részt, mert az minden formában érdekel és leköt. 

  Amíg meg nem ismertem Elena és Clay történetét, addig még a falkalét is elég visszataszítónak és "ez se érdekel engem" kategóriának tűnt, ráadásul megint egy olyan hősnőhöz van szerencsénk, aki árva, örökbe fogadó családról járt másik örökbe fogadó családba és természetesen molesztálták. Nem voltam kíváncsi még egy ilyen könyvre, mert mostanában rengeteg ilyenbe beleszaladtam és már pont az ellenkező hatást érik el nálam, mint amit kellene. Fontos és nehéz téma ez, de szerintem megvan a maga helye. Lehet, hogy rossz ember benyomását keltem vele, de már elegem lett abból, hogy akármilyen műfajú könyvhöz nyúlok, legyen az még akár egy meseregény is, a bántalmazás, a molesztálás, az erőszak, vagy az öngyilkosság jelen van. Elsősorban azért veszem a kezembe a könyveket, mert ki akarok kapcsolódni, azt szeretném, hogy elszórakoztasson az a történet, nem pedig azt, hogy a mellkasomra telepedjen valami nyomasztó érzés, hogy frusztráljon és lehúzzon, azt az élet alapjáraton megadja. Ha ilyen sztorikat akarok, akkor megkeresem a témába vágó szakirodalmat, de ne erőltessük már bele hatásvadász módon mindenbe. Ehhez kapcsolódóan kihangsúlyozottá vált az is, hogy Elena az egyedüli vérfarkas nőstény a világon, és hogy a vérfarkasok gyakorlatilag úgy bánnak a nőkkel, mint a tenyészállatokkal. Úgy tűnt, hogy Elena felnőttként is ki volt téve a molesztálásnak és ezért is lépett meg a falkától. Azt hittem, hogy majdnem minden vérfarkas pasi végigment vagy végig akart menni rajta, merthogy ő az egyedüli szaporodásra képes egyed a vérfarkasok között. Aztán kiderült, hogy nagyon nem erről van szó, sőt! Kellemes meglepetés volt az egész falka és tök normálisak voltak. Míg Elenát egyre jobban nem bírtam, annál jobban bírni kezdtem a falkatagokat, főleg Jeremyt, az alfát. 

A regény elsősorban a felnőtt korosztálynak szól, így nem meglepő, hogy bőven folyt benne a vér és a szex is megjelent, ráadásul a vadabb formája, hiszen vérfarkasokról van szó. Itt a szerelmi szál inkább szex szál volt számomra. A nyomozós és a thriller része viszont nagyon ütött, amikor az írónő hagyta és nem lassította be megint valami "kedvtelésből, meg flörtből farkasként futunk egy kört" epizóddal. Az a fajta nyerseség és vadság volt a thriller szálban, amit annyira bírok. Itt tényleg érezni lehetett, hogy mekkora tét van, hogy mennyit számít egy emberi vagy éppen vérfarkas élet. Tetszett az összetartás, az összetartozás érzése és az is, hogy a sopánkodás helyett bosszút álltak. Ugyan a való világban nem úgy működik, hogy megölik valakimet, válaszul én is kinyírom és még meg is veregetik érte a vállam a barátaim, de a fantasy világban pont az a jó, hogy a gonosz felett gyorsan, hatékonyan és brutálisan ítélkeznek. Civilizálatlanul, de működik az igazságszolgáltatás és nem ússza meg a tettes tárgyalással, meg börtönnel, pláne egy sorozatgyilkos, hanem valamelyik szereplő odateszi magát és megadja azt, amit az elkövető megérdemel. 

  A falkatagokat nagyon bírtam és még az ellenség se egysíkú, felszínes bagázsból állt. Jeremy, az alfa egy nagyon érdekes karakter, igazi vezető, roppantul okos és türelmes. Clay egy izgága és kissé pszichopata figura, de Elena újbóli megjelenésével azért kijön az emberi oldala is. Antonio története és a fia, Nick története is megfogott, ők is nagyon szerethetők voltak. Az ellenség pedig brutális és könyörtelen. Sokszor elkapott a gengszter regényekre és filmekre jellemző hangulat a vége felé, ami nagyon tetszett. Humor is volt a regényben, ami nem is volt rossz, de lehetett volna egy kicsit több is. Ezek mind felhúzták a könyvet. 

Összességében viszont hadilábon állok a könyvvel. Most sem sikerült megkedvelnem a vérfarkasokat, egyszerűen nem érdekelnek, akármennyire próbálom elkapni én is az irántuk tanúsított fanságot, nem megy. Az alakváltással még nincs gond, de az alakváltós sztorik már magasabb fokra léptek, nem csak vérfarkasok vannak, nekem lerángott csont, de az olyan regényeket, ahol több ilyen lény van, érdekesnek tartom. A másik, ami elrettent, hogy hiába emberek részben, azért állatok is és valahogy nem tartom romantikusnak, izgalmasnak meg pláne nem az állatok közötti szexet, hiába emberalakban történik, ami történik. Amikor farkasként flörtölnek egymással, vagy farkasmódra, az nálam kiveri a biztosítékot. Nekem elég lett volna a regényből fele ennyi és akkor még rajongani is tudtam volna érte, mint egy jó kis nyomozós urban fantasyért, de a vérfarkas világból ez nekem nagyon sok volt. A sorozat tizenhárom részes, ami eléggé elrettent attól, hogy akarom-e én ezt az egészet, de feltételezem, hogy újabb és újabb "ügyek" lesznek, amolyan egy rész-egy ügy stílusban, így még a második kötetnél esélyt adok majd a dolognak. Reményeim szerint a világ és a farkasok bemutatását letudtuk az első részben, meg a szerelmi drámát is és a sorozat átmegy abba a jó kis nyomozós fajtába, amikért oda vagyok meg vissza.

Itt beleolvashatsz!  

__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Nick, Jeremy
Tetszett: a gengszteres hangulat, az akció, a falka összetartása
Nem tetszett: számomra nagyon vontatott és lassú volt
Fordította: Godó Klára
Oldalszám: 528 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

A Bittenben egy vérfarkas falkát ismerhettek meg, ezért a játékot is a farkasok köré építettük fel. Ezúttal a feladatok az lesz, hogy Négy alakváltó farkas falkának a nevét kitaláljátok. Minden állomáson találtok egy-egy rövid ismertetőt és egy-egy borítókép részletet, ami alapján rá kell jönnötök melyik falkát keressük. Aki mind a 4 falkát kitalálja versenybe szállhat egy db Bitten: Megmarva példányért, és egy Kelley Armtsrong által dedikált Frostbitten könyvjelzőért! 

 

 California legdominánsabb, és az USA legnagyobb alakváltó falkája. Kegyetlenségükről híresek, ettől olyan halálos ellenségek…. és értékes szövetségesek. Az alfájuk Hawke. 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/05 MFKata gondolatai 
01/07 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Könyvszeretet 
01/11 Függővég
__________________________________________________________________________________