2013. december 24., kedd

Lauren DeStefano- Hervadás (Vegyészkert-trilógia #1)

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából a napokban jelent meg Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv disztopikus világba visz, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe. Tarts velünk, - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva - nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

Lauren DeStefano - Hervadás (Vegyészkert-trilógia #1)

Miért pont ez? A Hervadás már nagyon régóta fent volt az angol várólistámon, de mielőtt rá került volna a sor, megláttam, hogy készülőben van a magyar kiadás. Ugyan sokat kellett rá várnom, de sose késő. :)

Fülszöveg: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?
  Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj új erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. 
  A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsra jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna.
  Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Vélemény: A könyv szerelem első látásra és tapintásra. A kivitelezése gyönyörű, a szerkesztéssel sem voltak gondok és számomra a történet és az írásmód is minőségi volt. Csalódást vagy inkább meglepetést az okozott, hogy a könyv nem olyan akciódús, mint általában a disztópiák és amilyenre az ember számítana. A fülszövegben leírt alapok sincsenek annyira kifejtve, mint vártam volna, inkább a szökés és a házasság megélése volt központi téma, nem pedig a világ. Ettől függetlenül nagyon megszerettem a könyvet és többször olvasós lett. 

  A Hervadás nagyon hat az érzelmekre és biztos lesz olyan, akinél kiveri a biztosítékot. Már eleve a többnejűség nem elfogadott a társadalmunkban, sőt büntetik (kivéve egy-két másik kultúrát), így erről olvasni egy kissé kiborító élmény. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy a feleségeket elrabolják és belekényszerítik őket ebbe a házasságba. Eddig a könyv akár lehetne egy arab romantikus regény is, a csavar a disztopikus világban van. Az sem annyira meglepő, hogy tizenhárom évesen lesz terhes egy feleség, hiszen más kultúrákban ez mindennapi dolog. A legkiakasztóbb az egészben az volt, hogy ezek a feleségek tudatában vannak annak, hogy csak húsz éves korukig élnek. A vacak helyzetből könnyű kiutat jelenthet ez a tudat, hiszen viszonylag "hamar" megszabadulhatnak a nem kívánt házasságból, de ha a másik oldalról nézem, akkor borzasztó is egyben, hogy az ember élete utolsó pár évét rabságban éli le.

  Rhine, aki a testvérével mindennap küzdött az életben maradásért, bekerül egy csilli-villi palotába, egy "herceg" felesége lesz másik két lánnyal együtt. Mindent megkaphat, amit eddig nélkülözött. Az egyik feleség távolságtartón, lemondón belenyugszik a sorsába, hiszen már csak egy éve van hátra az életéből, mi mást tehetne? A másik, aki nagyon hamar elárvult, szinte rajong az egész dologért és  élvezi, hogy feleség lehet, nem pedig a kinti kegyetlen világban kell küzdenie. Rhine lázad egyedül az egész ellen, bár neki is már csak négy éve van hátra, de azt nem így akarja eltölteni. 

  A feleségek karaktere nagyon tetszett, mindegyiket sikerült megkedvelnem és egy élmény volt látni, hogy milyen szövetség alakul ki közöttük. Bár hiányoltam a sok versengést és elfért volna ott még egy szemét feleség is, hogy még jobban felrázza a kedélyeket, mert nem igazán éreztem, hogy annyira szenvedés lenne Linden feleségének lenni. Linden volt számomra a legérdekesebb karakter, mert nem tudtam hova tenni. Kedvelem? Utálom? Szerintem mind a kettő. Voltak nagyon szerethető tulajdonságai és nem csak abban a világban, de a mai világban sem lenne rossz fogás egy ilyen férj, de voltak olyan megmozdulásai, ami miatt rossz ember lett. Pont emiatt túlzás a fülszövegben az a kijelentés, hogy őszintén szereti Rhine-t. Hát nekem máshol kezdődik az őszinte szeretet, eleve feltételezi a kizárólagosságot, itt meg többnejűség van. Bár tény, hogy a maga módján tényleg szereti a lányt, de akkor is na. Most vagy szerelmes vagyok egy emberbe vagy szerelmes vagyok többe, de egyikbe se igazán és őszintén. Ha annyira szerette volna Rhine-t és annyira meg akarta volna hódítani, akkor az ágyba kéreckedéskor nem fogadja el azt, hogy nem, hanem tovább próbálkozott volna. Ha szerelmes vagy valakibe, akkor az a vágyad, hogy állandóan vele legyél, nem? Lindennek túlságosan is jó dolga volt. Az egyik lánnyal csak szexről szólt a dolog, a másik lett a gyereke anyja és egyben játszópajtása, mert lányanyáról van szó, a harmadikat pedig csak partizni vitte, mert azzal lehetett megjelenni és felvágni. Linden nagyon összetett karakter és ettől vált csak igazán érdekessé. Alig várom már a második részt, hogy jobban megismerjem, ha egyáltalán lesz erre lehetőség.

  A történet 90%-ban ebben a "palotában" játszódik, amivel nem is volt gondom, mert bírtam a karaktereket, még a szolgálókat is, ráadásul a rejtélyes pincében munkálkodik Vaughn, Linden elmebeteg tudós apja, hogy megtalálja az ellenszert, de mégis valamit hiányoltam. Hiányoltam a kinti világot, hiányoltam, hogy többet megtudjak arról, hogy mi miért és hogyan alakult így. Említés volt róla, meg sok visszaemlékezés is, hogy vacak a kinti világ, de ez a palota olyan vastag burokban van és annyira más az ottani élet, hogy a disztopikus világból nem sokat éreztem. Valószínű, hogy a második kötetben kitér rá az írónő bővebben, így nem zavar annyira a dolog. Ráadásul nem is volt rossz a palotában sürögni-forogni a többiekkel, érdekes volt ez a belső világ.

  Rhine karaktere legalább annyira felborzolt, mint Lindené. Kedveltem a lányt, de közben nagyon sok tettével és gondolatával nem értettem egyet. Persze, fontos a szabadság, de szerintem vannak olyan helyzetek, amikor ez nem feltétlenül igaz. Nagyon sokszor gondol ugyan a szabadulásra, de a gondolatai és a tettei nem voltak összhangban. Inkább ábrándozott róla, de a tettek nem követték a gondolatait. Szerintem már a könyv közepén kiszabadulhatott volna és utána is jópárszor, de mégis össze-vissza téblábolt, mert mindig visszahúzta valami. Ő maga sem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Rhine úgy gondolta, hogy neki mindenáron meg kell szabadulnia az itteni életétől és meg akarta találni a testvérét, de utána mégis úgy cselekedett, mint aki elégedett a palotabeli élettel és ezzel a házassággal. Nem volt következetes és ezzel párszor felbosszantott, de közben valahol megértettem a visszatáncolások okát. 

  A segítőről, Gabrielről nem sok jót tudok mondani és pont azért, mert nem sok mondanivaló van róla, hiszen ő a legkidolgozatlanabb mellékszereplő. A fiú nem sok mindent csinált. Egy kicsit elhanyagolt lett ez a szál, pedig ez legalább annyira fontos, mint a többi, sőt talán ez az egyik leglényegesebb vonal. Ez a szál vezet a második kötethez, így talán abban a részben jobban meg lehet őt is ismerni. 

  Egyébként én Rhine helyében elfogadtam volna a helyzetet. Ha a kinti világ annyira rossz, hogy éheznek, nincs munka, fagyoskodnak, szegénység, öldöklés, lopások és rablások vannak mindennap, a saját lakásodban nem lehetsz biztonságban, akkor miért is akarnék visszamenni oda, ha már bekerültem a jóba? Persze, a szabadság. Erre mondom azt, hogy nem sokat ér az ember az elveivel, meg a szabadságával, ha belehal. Rhine a pokolból bekerült a jómódba, a luxusba, nem kellett tovább küzdenie a kajáért, a fürdésért, stb. Persze ott is fenyegette veszély, de ugyanekkora vagy még nagyobb veszély van odakint. A testvére is szerintem inkább szeretné őt egy ilyen helyen tudni, mint kint a hidegben, a mocsokban, étlen-szomjan, ahol késsel a kézben kell aludni. A feleségek is kedvelték egymást, még az se volt, hogy pokollá tették volna egymás életét. Linden ráadásul jó férje volt, leszámítva a többnejűség kérdését, mert türelmes volt vele és jól bánt vele. Lehetett volna egy elhízott, undorító, perverz férj is, aki megerőszakolja, megveri és megalázza minden nap. Sokszor még Rhine is vonzónak találta Lindent. Szóval, én a helyében megtanultam volna boldogulni ebben a palotában és kiélvezni az utolsó négy évemet. Még egy nagy könyvtár is volt ott, az ég szerelmére! Mindennap olvastam volna az úszómedence mellett, hozták volna a finomságokat, néha eljártam volna partizni a vonzó fiatal férjemmel és megpróbáltam volna a testvéremet odahozatni, nem pedig kiszökni hozzá a nyomorba. 

  Nagyon tetszett a könyv és a világ, főleg a házbeli jelenetek. Olyan volt, mint egy szappanopera. Az emberi kapcsolatok bonyolódtak, voltak meglepetések, lehetett izgulni a kapcsolatok alakulásán, lehetett azért szurkolni, hogy megtalálják az ellenszert. Állandóan azon szurkoltam, hogy bukjon már le Vaughn a szemétségeivel mindenki előtt, szóval megvolt az az érzés, ami a sorozatoknál elkapja az embert. Ebből is éreztem, hogy magába rántott a könyv, hiszen még azt is elfelejtettem, hogy karácsonyi nagytakarítást kéne csinálni. És még jó, hogy helyettem sütöttek-főztek, mert kaja nélkül maradt volna a család. :D
________________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5
Karakterek: 6/5
Kedvenc: Jenna, Linden
Tetszett: a történeten kívül plusz pontok járnak az írónőnek, mert nagyon jól ír, jó a stílus, jó a megfogalmazás.
Nem tetszett: a kinti világ még elbírt volna vagy 20-30 oldalt és Gabriel karakterére is ráfért volna a munka.
Fordító: Farkas Nóra
Kiadás: Cartaphilus Kiadó, 2013
Oldalszám: 404 oldal
________________________________________________________________________________________________
Blogturné (mini)extra
 
  A Vegyészkert-trilógia másik két része már megjelent külföldön, sőt, még egy kiegészítő novella is elérhető a Hervadás ebook verziójában "Az első feleség" címmel. Titkon remélem, hogy a kiegészítő novella is megjelenik nálunk egyszer. :) A második rész a Fever címet viseli, a harmadik pedig Sever címen jelent meg. A borítók nyálcsorgatók, a fülszövegek felcsigázók (és spoileresek), szóval ide velük!

  Itt pedig a "palota" Feleségek emeletének alaprajza látható, aminek örültem volna, ha előbb találom meg, mert könnyebb lett volna tájékozódni. :D


_________________________________________________________________________________________________
Nyereményjáték

 Nincs más dolgod, mint válaszolni egy beugró kérdésre és lájkolni a kért oldalakat, hogy tiéd lehessen a Hervadás című könyv egyike!

a Rafflecopter giveaway
_________________________________________________________________________________________________
Kukkants be a többi állomásra is!

12/24 Könyvszeretet
12/27 Fantazmo
12/28 Dreamworld
12/29 Roni olvas

_______________________________________________________________________________________________
 

2013. december 17., kedd

Katie Alender: Bad Girls Don't Die - A rossz lányok nem halnak meg

  Felkészültél rá, hogy felálljon a hátadon a szőr a félelemtől? Tarts velünk a Bad Girls Don't Die - A rossz lányok nem halnak meg blogturnén! Garantált borzongás vár rád! Kilenc nap, kilenc kísértetkastély és megrázó érdekességek! A turné végén megnyerheted a könyvet is, csak aztán vigyázz, mert ha belevágsz, nincs visszaút! Kapcsolj fel minden villanyt, készítsd a zseblámpát az ágyad alá és tedd el minden babádat! Felkészültél?

Katie Alender: Bad Girls Don't Die - A rossz lányok nem halnak meg

Miért pont ez? Imádom a szellemes sztorikat!

Fülszöveg: A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól...
  Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
  És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát - de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey? 
  Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

Vélemény: Supnat (Odaát) és horror rajongó vagyok, így nálam ez az alapszint, a mérce. Egy kicsit magasabb az ingerküszöböm, kevés dologtól ijedek meg és elég átlagos vagy hétköznapi dolgoktól félek (pl. macska), emiatt nagyon, de nagyon durván kell megírni egy könyvet, hogy kihozzon a sodromból. Kedvenceim a szellemes sztorik, mert általában ezek érik el a határaimat (zombik, meg hasonlók nem igazán mozgatnak meg), így már nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet. Sajnos, az írónőnek nem sikerült felborzolnia az idegeimet, talán egy jelenetnél volt az, hogy felsikoltottam vagy összerezzentem, (dehogy), csak megemeltem a bal szemöldököm.

 Ahhoz, hogy borzongjak, ez kevés volt, de figyelembe vettem azt, hogy ez egy erős YA és azt is, hogy nekem nehéz megfelelni horror terén. Nem a félelmem hiánya miatt adtam négy pontot a könyvre. A horror alapok ott voltak és nem is volt ez rossz. A célcsoportnak valószínűleg ijesztőbb lesz, meg azoknak is, akik félős típusok és a horrorral még ismerkednek. Valahol ezt is el kell kezdeni. :D

  Kasey karaktere jól sikerült, durva volt néha a kislány. Meg a babamániája is. Én se szeretem a babákat és a bohócokat se, pedig gyerekkoromban még semmi gondom nem volt velük, de a sok évnyi horror tett róla, hogy mégis legyen gondom. Az a fránya sztereotípia, ugye. Kasey-vel szorosan összefügg a szellem karaktere, ami viszont iszonyat jól sikerült. Ez húzta fel a könyvet számomra és maga a ház. A ház már önmagában kísérteties volt, a sok kis zugával, a pincével és a padlással (mind a kettőt utálom, ha lesz házam akkor beépítem mindegyiket). A ház és a szellem története is, bár nem volt újdonság, hozta a kötelező borzongós elemeket. De visszatérek egy kicsit a szellemre. Erős volt, határozott céllal és hatalmas gyilkolási vággyal. Okos és szervezett volt, ami borzasztóan meg tudja nehezíteni a kiiktatását. Az írónő nagyon jól kiművelte magát szellemtémában és ennek köszönheti a könyv a legnagyobb erősségét. Szinte minden volt itt, ami a szellemekről köztudott, így nagyon sok jó pontot szerzett nálam ez a vonal.

  Alexis, aki a másik főszereplő és egyben narrátora a könyvnek, szintén egy jól sikerült karakter. Nem idegesített, vicces és szarkasztikus volt, tetszett a pökhendi stílusa és a bátorsága. Végre egy olyan szereplő volt, akinek normális és érdekes hobbija van, ami meghatározza őt. Egy anti pomponlány, de azért nem megy át goth-ba. Jó volt vele végigrohanni a könyvön, bár azért van még mit fejlődnie az írónőnek karakterábrázolás terén.

  A négy pont a karakterábrázolásnak köszönhető és a "szellemképnek". Amennyire előny volt az, hogy az írónő kiművelte magát szellemtémában, annyira hátrány is volt, legalábbis számomra. A Winchester fiúktól és innen-onnan nagyon sokat tudok már én is a témáról, így pont ezért nem ájultam el a nyomoktól. Majdnem mindig két lépéssel előrébb jártam, mint Alexis és ez sokat vett le az olvasmányélményemből. Azért nem találtam ki mindent, mert nem voltam ott a könyv írásakor, de a lényeges pontok nekem nem ütöttek úgy, ahogy kellett volna. A hagyományos szellemkép megtartása jó ötlet volt az írónőtől, de ilyenkor jön be a technika a képbe. Az a jó horror- vagy paranormális sztorikat író nálam, aki a semmiről is úgy tud írni, hogy minden idegszálam égnek áll (pl. King). A hagyományos szellemképpel is lehetett volna úgy bánni, hogy ne merjek aludni egy hétig. Egy jelenetnél az írónőnek majdnem sikerült ezt elérnie, így ezért megérte elolvasni a könyvet.


  Amit viszont sajnáltam és erősen lehúzta a könyvet, hogy a két főszereplőn kívül, a többi karakter egy papírmasé volt, felesleges és unalmas és túl nyomdaszagú. Az iskolai jeleneteket én sem értem. Nem értem, hogy miért kerültek bele a sztoriba, azon kívül, hogy a YA-nál szinte kötelező elemek. Pluszt nem sokat adtak a történethez és sajnos ezzel is indított az írónő. Nagyjából a könyv első 30%-a a szokásos habos-babos világ volt és féltem is attól, hogy így nem leszünk jóban a könyvvel. Szerencsére beindult a könyv, így végigolvastam. A szülők említésre sem méltók, egy vicc volt, hogy mennyire átlátszó írói húzás ez a "nemtörődömség", az "ellenségből barát" is egy kisiklott dolog volt nálam, a szerelmi szálat meg nem is értem, hogy az minek volt benne? Mert YA? Jól gondolom? A srác karakterét és a szerelmi szálat egyedül azért nem nevettem ki, mert az írónő megemlített róla egy olyan dolgot, ami miatt van potenciál a srácban. Lehet ez még jó és érdekes is a későbbiekben.

  A történet lezárul és nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet leírok, de ordas nagy hiba volt, hogy az írónő nem csinált a könyvnek függővéget. Ilyet kihagyni! Pedig sikított ez a sztori a függővégért. Lehet, hogy sablonos lett volna egy kicsit, de az biztos, hogy azzal érte el volna nálam azt a bizonyos határt.

  A horror szálat jóra értékelem, kellemesen elborzongtam rajta, de nagy vihart nem éreztem. A tizenéves korosztálynak biztos, hogy nagyon fog ütni, de aki már szinte immúnis a horrorra, annak csak egy kellemes kikapcsolódást fog nyújtani.
________________________________________________________________________________________________
Történet: 4/5
Karakterek: 4/5
Kedvenc: Alexis
Tetszett: Alexis karaktere, a hagyományos "szellemkép".
Nem tetszett: az elején lévő üresjárat.
Fordító: Szabó Krisztina
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: ?
Megjelenés: 2013.12.15.
________________________________________________________________________________________________
 Blogturné extra
Alexis Sötétszobája
 Alexis hobbija a fotózás, elég profin felszerelt sötétkamrája is van a házukban. De itt most nem erről a szobáról vagy a fényképek előhívásának módszeréről lesz szó, hanem arról az oldalról, amit az írónő Alexis Sötétszobájának nevezett el. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere.


  Alexis Sötétszobájában a Learn more... alatt el tudod olvasni a külföldi ajánlókat és véleményeket, többet megtudhatsz a könyvről, illetve meg tudod nézni a könyv trailerét.

  A Reading Materials alatt a szerző kommentárjait olvashatod el, ez olyan, mint amikor a rendező kommentálja a filmet, csak itt papíron teszi meg az írónő. Továbbá megtalálod itt a kérdés és felelet az írónővel eredeti szövegét, illetve egy csokorba gyűjtve a könyves csoportokat és klubokat. 

  Az eredeti borító képe mellett találsz két borzongató háttérképet, amiket le is tudsz tölteni különböző méretekben. 

  Az írónő nagyon közvetlennek és nyitottnak tűnik, hiszen számtalan dolgot elárul magáról ebben a Sötétszobában. Külön fényképalbum van a saját életéről, sőt még a kutyájáról,Winstonról is. Fel tudsz iratkozni az írónő levelezőlistájára, követni tudod őt twitteren, írhatsz neki email-t, megnézheted a Youtube csatornáját és meghallgathatod az egyik vele készült interjút is. 

  A könyvhöz saját playlistet állított össze, amit itt szintén meg tudsz hallgatni, ha van itunes kiegészítőd, ha nincs, akkor le tudod itt tölteni. 

 A Sötétszobából a kedvencem a kvíz, amelyből kettő is van. Az egyikből megtudhatod nyolc kérdés megválaszolása után, hogy te melyik karakterre hasonlítasz a könyvből, a másik pedig egy tesztjellegű kérdéssorozat, ami a memóriádat teszi próbára. Mennyi mindenre emlékszel a könyvből, tehát mekkora rajongója vagy. A tesztekhez minimális angol nyelvtudás szükséges, így egy alapfokkal is könnyen kitölthető és élvezhető. Nyelvgyakorlásnak pedig mókás. 

  Kb. egy órát el lehet kalandozni ebben a Sötétszobában. Nekem nagyon tetszik, hogy van külön egy ilyen oldal a könyvhöz. Szinte az összesnél bevezetném, hogy legyen, mert jó kis pluszt tud adni az olvasmányélményhez. 

Jó barangolást a Sötétszobában! :) 


________________________________________________________________________________________________
Nyereményjáték



  Járjunk végig kísértetjárta házakat! Kitaláljátok, hogy melyik kísértetház van a képen? Segítségképpen elrejtettük a betűket a blogbejegyzésekben (22). A lenti rafflecopter dobozba írjátok be minden állomáson a szellemjárta hely nevét, és máris nagyobb eséllyel indultok a nyereményjátékon!



a Rafflecopter giveaway

________________________________________________________________________________________________
  Kukkants be a többi állomásra is!

12/10 Deszy Könyvajánlója - Kérdés-válasz az írónővel
12/11 Insane life - Szellemek
12/12 Nem harap a...
12/13 Always Love a Wild Book
12/14 Roni olvas - Hangulatfokozó dalok
12/15 Kelly&Lupi olvas - Dreamcast
12/16 Dreamworld - Kísértetházak
12/17 Könyvszeretet - Alexis Sötétszobája
12/18 MFKata gondolatai - Trailer
________________________________________________________________________________________________

2013. december 14., szombat

Tamara Ireland Stone: Time Between Us - Elválaszt az idő

  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából előreláthatólag december 15-én jelenik meg Tamara Ireland Stone: Time Between Us - Elválaszt az idő című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják Anna és Bennett varázslatos kalandját!

  2013. december 7-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve a történethez kapcsolódó érdekességekkel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. A szokásos nyereményjáték sem marad el!


Tamara Ireland Stone: Time Between Us - Elválaszt az idő

Miért pont ez? A könyv angolul már egy ideje a várólistámon csücsült, így nem volt kérdés, hogy a magyar megjelenés miatt előrébb veszem. :)

Fülszöveg: Szeretni valakit nehéz. De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
  FELEMELEM A FEJEM, ÉS EGYENESEN RÁNÉZEK. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá. 
  Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán - mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok - félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
  Eltűnt.
  Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
  Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
  És akkor feltűnik még valami.
  A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is - hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.
"Csodálatosan megírt, egyedi szerelmes történet."

Vélemény: Az Elválaszt az idő olyan, mint az Időutazó felesége, csak tiniknek. A fiú, Bennett azzal a képességgel született, hogy tud utazni az időben és a helyek között is. Gondol egyet és hirtelen ott terem pl. Spanyolországban, holott előtte egy pillanattal még Amerikában volt. Anna egy szomszédlány típus, teljesen átlagos. Két dolog határozza meg nagyon a karakterét: imád futni és minden vágya, hogy egyszer körbeutazza a világot. 

  Ugyan Bennett képessége fantasy történetet feltételezne, ez inkább egy romantikus regény, de az sem a csöpögős vagy a "megdöglök érted" fajtából. Mindenki nagyon jól tudja, hogy itt szerelem lesz, anélkül, hogy elolvasná a könyvet. Nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen is egy kapcsolat, milyen akadályok lehetnek és milyen érzés feladni fontos dolgokat, hogy működhessen. A szerelmi szál szépen csordogál a maga medrében, nem marad ki a regényből az "összejönnek" pillanat, de itt az "utána" is helyet kap. Mi van azután, hogy összejöttek?

  Rengeteg cikket lehet olvasni és nagyon sokat lehet hallani a távkapcsolatok buktatóiról. Valaki azt mondja, hogy működik a dolog, valaki pedig azt, hogy nem. Mindenki arra hivatkozik, hogyha IGAZÁN szeretik egymást, akkor le tudják győzni a távolságot. Abban viszont mindenki egyet ért, hogy borzasztó nehéz. Itt is valami hasonlóról van szó, csakhogy az akadály leküzdhetetlennek tűnik, hiszen itt az időbeli eltérések okozzák a probléma többségét. 


  A könyv nagyon furcsa volt. Tény, hogy szépen megírt és az is tény, hogy különleges szerelmi történet. Az utolsó pillanatig nem tudtam rájönni, hogy a két szereplő közti konfliktust hogyan lehetne megoldani, mert minél inkább előrébb haladt a történet, annál bonyolultabbnak tűnt. Ez a konfliktus volt a könyv legnagyobb erőssége és Bennett karaktere. 

  Bennett a képessége nélkül is egy olyan srác, akire felkapnám a fejem, mert udvarias, kitartó, hősies, hűséges, odaadó, jó ember és egyszerűen imádnivaló. Végig szurkoltam a srácnak és nem pedig kettőjüknek. Érthetetlennek tűnik a mondatom, de megmagyarázom. Anna szemszögéből íródott a történet, így feltételeztem volna, hogy az ő részéről erősebben fognak hatni az érzelmek. Nem így történt. Anna végig olyan volt számomra, mint egy külső szemlélő, egy narrátor és mintha nem is róla és Bennettről szólt volna a történet, hanem Bennett-ről és egy másik Annáról. Bennett érzései sokkal nyilvánvalóbbak voltak és egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg a szerelmét. Mindent megtett volna Annáért. 

  Annára viszont haragudtam, főleg akkor, amikor pont ő vádolta Bennettet önzőséggel. Anna volt végig önző és sokszor már parancsoló és erőszakos is. Olyat várt el Bennett-től, ami nem a fiún múlt. Végig az volt bennem, hogy Anna csak a saját vágyait és boldogulását tartja szem előtt, nem hajlandó engedni semmiben, a fiú viszont dobjon el mindent. Az sem segített a helyzeten, hogy legalább kétszer megtört a könyv hangulata és egy kicsit lelassult. Ha beszélhetünk egy könyv tempójáról, akkor az Elválaszt az idő ilyen volt: lassú, gyors, lassú, lassú, lassú, gyors. Elég nehezen rántott magába a könyv, de mikor már feladtam volna, akkor hirtelen elérkezett az a pillanat, amire felkaptam a fejem és darálni kezdtem a könyvet. Szépen haladt is a sztori, ahogy kellett, aztán lett egy hirtelen vágás, egy belassulás, amivel viszont nem voltam elégedett. Nem volt rossz, nem untam rá a történetre, csak megtört az az ív, amely mentén haladt a történet. Az utolsó egyharmadban aztán visszatalált a maga útjára, csak belerondított egy kicsit a hangulatomba. Olyan érzés volt, mint amikor hallgatod a kedvenc dalod és már jönne a refrén, amit kívülről tudsz, erre megcsörren a telefonod és ki kell kapcsolnod a zenét. A beszélgetés kizökkent és amikor visszakapcsolod a zenét, akkor már nem pont ugyanolyan a hangulatod.

  Annak ellenére, hogy Annát nem kedveltem meg, a történet nyomot hagyott bennem és örülök neki, hogy elolvastam. Különleges atmoszférája volt, amit még most is érzek, ha a könyvre gondolok, pedig már eltelt két hét és pár könyvön is túl vagyok azóta. Bennett és főleg a nővére nagyon érdekel, így a folytatást mindenféleképpen olvasni fogom. Úgy érzem, hogy ez lesz az első olyan könyvsorozat, ahol a második részt jobban fogom szeretni, mint az elsőt.
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc: Bennett
Tetszett. a fiú karaktere és érzései a lány iránt. Maga a konfliktus a szerelmesek között. A télies hangulat.
Nem tetszett: Anna. Nem a karakterizálással volt a gond, hanem magával a szereplő személyiségével, ami nem ugyanaz.
Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: ?
Várható megjelenés: 2013.12.15.
_______________________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

 Nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat, hogy tiéd lehessen a könyv egyike!

a Rafflecopter giveaway

_______________________________________________________________________________________________
  Kukkants be a többi állomásra is!



12/7 Dreamworld - Borítómánia
12/8 MFKata gondolatai - Idézetek
12/9 Kelly Lupi olvas - Anna egy napja
12/10 Nem harap a... - Ismerd meg az írónőt
12/11 Deszy Könyvajánlója - Bennett
12/12 Kristina Blogja - Trailer
12/13 Roni Olvas - Anna és Bennett helyszínei
12/14 Könyvszeretet
12/15 Angelika blogja - Zenelista
_______________________________________________________________________________________________

2013. december 13., péntek

Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom

   A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából decemberben megjelenik Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom című könyve. A Blogturné klub tagjai december 13. és 21. között elkalauzolnak titeket Rosalinda Fitzroy, a modern Csipkerózsika világába. A szokásos nyereményjáték sem marad el!

Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom

Miért pont ez? A fülszöveg miatt csábultam el. Már eleve arra felkaptam a fejem, hogy a főhősnő 62 évig aludt. Rögtön kérdések ugrottak be: hogyan aludt ennyi ideig? Hogy élte meg? Mi lesz most vele? A válaszok miatt muszáj voltam elolvasni a könyvet.

Fülszöveg: Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
  Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose - akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek - egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá. 
  Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Vélemény: Gyerekként nagyon szerettem a Csipkerózsika történetet, most is szeretem, csak felnőttként egy kissé cukormázas. A Hosszú álomról rögtön ez a mese ugrott be és talán nem is kaptam volna érte annyira, de a sci-fi jelleg eltüntette azt a cukormázat és rögtön érdekelni kezdett, hogy vajon mis sülhet ki egy ilyen sztoriból.

 Nem mondom azt, hogy tökéletes lett a könyv, mert voltak hibái, de az összkép és az érzés, amit az olvasás maga után hagyott, nagyon kellemes és jó volt. Inkább egy izgalmas sci-fi volt, mint egy YA tündérmese. A szerelmi szál sem a megszokott módon alakult, ami miatt plusz egy pontot kapott a könyv. A karakterekkel volt némi gondom, de a világ felépítése annyira tetszetős, hogy eldobtam az elveimet.

  A történet a jövőben játszódik, amikor már teljesen hétköznapi dolog a bolygók közti utazás. Az emberek belakták a naprendszert, más élőlényeket is találtak bolygókon, sőt még kísérleteztek is velük és új fajok kezdenek megjelenni. Az egyik szereplőnk is egy ilyen kísérlet eredménye. A technika virágkorát éli: mindenkinek okostelefonja és notescreenje van, légpárnás hajó-autók közlekednek az utakon, amiket vezetni sem kell, retinaleolvasók fogadják az embert az épületek bejáratainál, a hibernáció is egy bevált gyakorlat pl. az orvostudományban és még lehetne sorolni, hogy mennyire más ez a világ. Az oktatási rendszer és a munka világa viszont nem sokban változott. Annyi a különbség, hogy az iskolában nincs könyv és füzet, mindenki a notescreenjét használja, az üzleti világban pedig sikerült bevezetni a papírmentes irodát. 

  Rosalinda 62 év után erre a világra ébred hibernációs álmából. A technika annyira nem éri sokként, mert már az ő idejében megkezdődött ez a fejlődés és teljesen természetes volt számára a hibernált állapot is, viszont az, hogy ilyen sokáig aludt, teljesen kiborítja. Ugyanis, amikor befeküdt a kabinba, nem ennyi időről volt szó. A szülei azt mondták, hogy nemsokára kiengedik.

  Rose nagy látványosság lesz, egy szenzáció, hiszen 62 évig aludt és egy percet sem öregedett. Arra még nem volt példa, hogy valaki ennyi időt töltsön hibernációban. A másik ok a szenzációra pedig a kiléte, hiszen ő annak a férfinak a lánya, akinek a tulajdonában van/volt a város, a legtöbb technikai találmány és még az emberek is. A lány az üzleti birodalom jog szerinti örököse, magyarán szólva, mindenki és minden a zsebében van.

   Ahogy az elvárható, van aki szereti és van nagyon sok ember, akinek nem kívánatos a jelenléte, legfőképpen üzleti és hatalmi okokból. Amellett, hogy Rose-nak meg kell emésztenie a tényt, hogy átaludt egy emberi életet, minden ismerőse és ismert rokona meghalt, még azzal is foglalkoznia kell, hogy az életére törnek. Menekülnie kell egy olyan világban, ami óriásit változott számára és olyan emberekre kell támaszkodnia, akiket nem is ismer. 

  A regény izgalmas és olvasmányos volt. Minden oldalon volt valami érdekes a világról vagy éppen Rose múltjából. Gyakoriak a visszaemlékezések, hiszen Rose gondolatban még a 62 évvel ezelőtti életében van. A gyakori váltások eleinte lassítottak az élményen, mert nem értettem, hogy minek rágódik annyit az elvesztett szerelmén, aki már nem is él. Rose szeret festeni és annak idején díjat is nyert, de nem értettem, hogy ezen is minek rágódik? Aztán a könyv végére összeállt a kép és minden darabka a helyére került. A múlt és a jelen közti váltás eszköze jó húzás volt. 

  A világon és a történeten túl nagyon tetszett a szerelmi szál furcsasága, pedig ettől a száltól vártam a legkevesebbet. Nagyon tetszett, hogy nemcsak a világ, de a társadalom, a jog, a szabályok is kidolgozottak voltak. Érdekes eszmefuttatások is helyet kaptak erkölcsi kérdésekről a párbeszédekben, amik erősen elgondolkodtattak. Szeretem, ha egy könyv annyira magával ragad, hogy passzív kikapcsolódás helyett néha megmozgatja az agyam is. 

  Kiemelném még a génmódosított embereket, főleg Ottót, akinek a története megérdemelt volna egy külön kötetet is. Az egyik legérdekesebb szereplő volt az eddigi olvasmányaim alapján és egy nagyon jó húzása lenne az írónőnek, ha a jövőben is foglalkozna a karakterrel. Vagy a folytatásban, ha egyáltalán lesz vagy pedig egy új könyvben. A folytatást azért kérdőjeleztem meg, mert ugyan az írónő elhintett olyan morzsákat a könyv végén, amitől úgy érezhetjük, hogy benne van a folytatás ígérete, de emellett olyan szépen lezárta a könyvet, hogy önálló regényként is megállja a helyét. 
  Ez mind szép és jó, de fentebb említettem, hogy a karakterekkel viszont problémáim voltak. Rosalindát nem sikerült megkedvelnem és ez elég nagy baj, hiszen nagyon ő áll a történet középpontjában. Mindenki más, így más karaktereket tud megkedvelni, akit én utálok, lehet, hogy másnak az a kedvence. Olyan típus vagyok, hogy nem szeretem feladni és nem tudom elviselni, ha hülyének vagy butának érzem magam. Szeretem beismerni a hibáimat, elfogadni azokat és minden energiámmal kijavítani vagy változtatni rajtuk. Nekem az a természetes életérzésem, hogyha valamit nem tudok, akkor utána járok. Alapjáraton nagyon sok mindent nem tudok, hiszen én is ember vagyok, de a tudásvágy bennem van, így szinte minden érdekel. Egy kérdésre nem vonom meg a vállam válaszul és nem motyogok el egy szégyellős nem tudom-ot, hanem felemelt fejjel azt mondom, hogy "jelen pillanatban ezt nem tudom, de egy kis türelmet, utána nézek." Az is természetes, hogy mindenért meg kell küzdenem és szerintem a legtöbb ember ezzel így van.

  Rosalinda viszont egy kőbuta és felháborítóan naiv karakter, akinek még vágya sincs arra, hogy ezen változtasson. Nagyon sokszor megemlíti, hogy ő buta, rossz tanuló, nem érdekli ez meg az, konkrétan a festésen és a volt szerelmén kívül semmi és senki nem érdekli. Egy iszonyatosan egyszerű lány, aki azon szenved, hogy mindent elvesztett és hogy ő buta. Aztán megint csak azon szenved, hogy buta. Mikor suliban van, mert ugye a kora miatt be kell kerülnie az oktatási rendszerbe, akkor sem figyel oda. Mindenfelé elkalandozik a gondolata, minden másra figyel, csak arra nem, amire kéne. Aztán megint sopánkodik, hogy ő buta. Ez iszonyatosan bosszantott benne, mert nem bírom az olyan embereket és karaktereket sem, akik panaszkodnak egy olyan állapot miatt, amin változtathatnának és a siránkozáson kívül mégsem tesznek mást. Ettől függetlenül érdekelt a sorsa és szurkoltam neki, hogy jól alakuljon az élete.

   Mivel a sztori emberi része Rosalindára összpontosított, ezért a többi karakter nem volt annyira kidolgozott. Nagyon keveset tudunk meg a mellékszereplőkről és nincsenek is ott igazán, mert az olvasási idő alatt inkább Rosalinda fejében vagyunk. Egyedül emiatt nem adtam 6 pontot a könyvnek, de tartom magam ahhoz, hogy az összkép és a világ hangulata annyira jó volt, hogy megérte elolvasni a könyvet és nagyon kellemes kikapcsolódás volt, a történet pedig különleges.
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 
Karakterek: 4/5
Kedvenc: Otto
Tetszett: a könyv világától oda meg vissza vagyok, hihetetlenül tetszett. Otto és a "testvérei" története pedig kiérdemelte a rajongásomat.
Nem tetszett: a karakterek elnagyzolása. 
Fordító: Farkas János
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 342 (?) oldal
Várható megjelenés: 2013.12.15.
_______________________________________________________________________________________________

   Nyereményjáték

  Nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a beugró kérdést a rafflecopter dobozban, hogy tiéd lehessen Anna Sheehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom című könyv egyike!

a Rafflecopter giveaway
______________________________________________________________________________________________

  Kukkants be a többi állomásra is!

12/13 Könyvszeretet
12/14 MFKata gondolatai
12/15 fantazmo.hu
12/16 Kelly Lupi olvas
12/17 Roni Olvas
12/18 Dreamworld
12/19 Deszy Könyvajánlója
12/20 Always Love a Wild Book
12/21 Nem harap a...
______________________________________________________________________________________________

2013. december 6., péntek

Sherry Gammon - Szerethetetlen

A Maxim Kiadó jóvoltából december 3-án megjelent Sherry Gammon nagy sikerű könyve, a Szerethetetlen, amelyből film is készül. Maggie és Seth kalandokkal teli szerelmi történetét a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be Nektek.
  November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval, sok extrával és szokás szerint nyereményjátékkal várunk Benneteket!


Sherry Gammon - Szerethetetlen
Miért pont ez? A fülszöveg magával ragadott. És... A borítóról kell beszélnem? Szerintem nem. :)
Fülszöveg: A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik. 
  Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti - és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen, ha szerelemről van szó.  

Vélemény: A fülszöveg ugyan nem árulja el, de nem nagy titok, hogy Maggie édesanyja, Barbara alkoholista. Elsősorban nem én vagyok a könyv célcsoportja, ami az életkoromat illeti, így más szemmel olvastam a történetet, és a szerelem helyett inkább a szenvedélybetegség és annak hatása ragadta meg a figyelmem. Persze a szerelmi szál sem volt mellékes, de a tinik közti szerelem varázsa már nem ugyanolyan, amikor idősebb az ember, mások a prioritások.


  Hosszú éveket éltem szenvedélybetegek körül és magam is éppen leszokóban vagyok a dohányzásról (meg a kávéról, meg a PC játékokról, meg a könyvekről? Na azért a legutolsóról mégsem), így mélyen érintett a téma. Az írónő vagy nagyon alaposan utánajárt a dolgoknak vagy voltak saját tapasztalatai, mert hátborzongatóan jól alkotta meg Barbara és Maggie karakterét, magát a helyzetet, szóval nagyon is tudta, hogy miről ír.

  Nem mondok vele újat, de nagyon nehéz az élet a szenvedélybetegek mellett. Ha nem volt még benne tapasztalatod, de úgy gondolod, hogy el tudod képzelni, akkor képzelj még hozzá százszorta erősebb negatív érzéseket és akkor fogod megközelíteni azt, hogy milyen is valójában. Anyagi és fizikai károkat is okozhat, amiket még ímmel-ámmal helyre lehet hozni, de lelki károk is vannak, amiket viszont nagyon nehéz meggyógyítani. Maggie-t is ez zavarja a legjobban és a szenvedélybetegek körül élők mókuskerekében van. Gyűlölve szereti az édesanyját és talán mindent el tudna viselni, még őt is, ha viszont szeretné Barbara.

  A könyv megrázó és megható volt. Egy tinédzserről szól, aki küszködik alkoholista édesanyjával, az élettel és úgy általában mindennel. Bizalmi és kötődésbeli problémái vannak, nem csoda, hogy nincsenek barátai, főként egészséges kapcsolata nem alakulhatott ki. Tetézi a bajait, hogy egy pszichopata drogdíler is kipécézte őt magának. A történet végig lassan csordogál, mert nem is annyira az akció lényeg, hanem az, hogy ebből a lehetetlen helyzetből sikerül-e Maggie-nek ép elmével kikerülnie valahogy.

  A sötét és komor hangulat mellett viszont ott volt egy kis izgalom, egy kis boldogság, egy kis humor és a lehetséges remény is, Seth képében. Furcsa volt ez a kettősség és talán emiatt adtam a könyvnek eggyel kevesebb pontot. A történet az alkoholista anyukával, az alultáplált és lelkileg sérült lánnyal és a fiúval, aki kiugrást jelenthet ebből az életből, bőven megvett volna magának és kerek egészet alkotott volna. De ott volt mellé ráadásnak a drogos ügy és egy kisebb nyomozás, ami elvette az élét a történteknek. Így is nagyon élvezhető volt a könyv, sőt, kellett is, hogy valami feloldja egy kicsit a feszültséget, csak számomra nagyobb értékkel bírt volna a történet, ha a reális és az irreális ennyire nem keveredik.

  Reális, hogy Maggie anyja alkoholista és hogy milyen mellette az élet. Reális, hogy a lány az anyja szeretete után epekedik és mivel azt nem kapja meg, ezért bizalmi problémái vannak. Reális, ahogyan reagál, ahogyan él, ahogyan gondolkodik. Még talán az is reális, hogy drogdílerek vannak a környéken. Seth karaktere viszont nem illett annyira ebbe a világba, annak ellenére, hogy egy beépített ügynök. Ettől vált túl amerikaivá számomra a történet.

  Végig szurkoltam Maggie-nek, hogy valahogy sikerüljön neki kilábalni ebből a pokolból, végig együtt tudtam érezni a karakterével, éreztem azt az őrületet, ami körülötte van és kívántam neki, hogy Seth legyen az az ember, aki segíteni tud neki végre. Seth kiválóan alkalmas is lett volna/volt erre a szerepre és a kapcsolatuk szépen alakult. A pokol és az őrület része zseniálisan sikerült a regénynek és tényleg szívfacsaró volt. Seth körülményei, az élete volt számomra nem odaillő a regényben.

  Furcsa, hogy az ember mindig happy endet vár, talán erre vagyunk beprogramozva, de sajnos az élet nem ennyire egyszerű. Nem jön a szőke herceg fehér lovon, karddal a kezében és visz el a pokolból egy csettintésre a királyságába. Nagyon sokat kell kínlódni, mire az ember össze tudja magát szedni egy ilyen élet után és változtatni tud rajta, sokszor nem is sikerül. Seth viszont egy csettintésre betoppant, iszonyatosan jól néz ki, gazdag, fegyvere van, mert ügynök, iszonyat jó kocsival jár és a többi. Ezek egy kicsit belerondítottak a képbe, de aztán a fejemhez kaptam, hogy én nem drámát vagy dokumentum regényt olvasok, akármennyire hiteles is a történet, hanem egy YA könyvet, ami tele van tiniszerelemmel és reménnyel.

  Mielőtt túlságosan is rápörögtem volna arra, hogy egy kicsit meseszerű lett az egész, az írónő megoldotta a problémát és ezért felnézek rá. Gondoskodott ugyanis arról, hogy nem felejtette el burkoltan megemlíteni: hiába jön egy megmentő az életükbe, a probléma nem tűnik el magától, hanem tovább kell rajta dolgoznunk és lassan, kemény munkával, lépésről-lépésre meg kell dolgoznunk a boldogságért.

Minden lánynak kívánok egy Sethet, mert csillogó gazdagság ide vagy oda, a srác nagyon megértő, optimista és lelkileg erős. Ha ilyenek lennének a srácok/férfiak, kő-kövön nem maradna. :)
________________________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 
Karakterek: 5/5
Kedvenc: Booker, Seth, az a bizonyos kocsi :)
Tetszett: Seth és Booker munka közben.
Nem tetszett: a vége túl amerikai lett az ízlésemnek.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Maxim Kiadó
Megjelenés: 2013.12.03.
Oldalszám: 400 oldal
________________________________________________________________________________________________
Blogturné extra
A szenvedélybetegségekről

  Mindenki függ valamitől vagy valakitől, a gyerek a szüleitől, az alkalmazott a főnökétől, a kutya a gazdájától, ez az élet természetes velejárója. A függőség nem feltétlenül rossz, lehet előnyös is, de egyben hátrányos is az egészségünkre, az életünkre, a megélhetésünkre vagy a körülöttünk lévőkre nézve. Amikor a fejlődésünk során valami félresiklik (akár lehet egy rossz lépés - első szál cigaretta - vagy egy apró hiba), akkor kialakulhat az ún. kóros szenvedély (addikció, szenvedélybetegség) állapota. 

  A káros függőségeknek vannak fajtái és fokozatai, de mindegyikre jellemző, hogy egy adott viselkedésmintára épülnek, szinte lehetetlennek tűnik a deviáns viselkedés abbahagyása és ez uralja az embert, ez a domináns az életében, kihatással van mindenre. Vannak elfogadottabb, kevésbé elfogadottabb és teljesen elítélendő függőségek. A különbséget mindenki érzékelheti, ha maga elé képzel egy munkamániást és egy drogfüggőt. Nem ugyanaz a kettő, de mégis mindegyikre jellemzők a fentebb felsorolt "tünetek".

  Megkülönböztetjük a kémiai szerek által kiváltott függőséget és a viselkedési addikciókat. Az első csoportban lévő függőségeket, ahogy a nevében is benne van, valamilyen kémiai anyag alakítja ki és teszi szinte lehetetlenné az elhagyásukat, de ez nem jelenti azt, hogy ne sikerülne. A viselkedési addikciók általában pszichikailag alakulnak ki, de biokémiai folyamatok is állnak a háttérben pl. endorfin termelődés.  
 Kémiai szerek által kiváltott függőség az alkoholizmus, a nikotinfüggőség és az egyéb pszichoaktív szerek által kiváltott függőség. Viselkedési addikciók például a játékszenvedély, evési zavarok, szex- és szerelemfüggőségek, a kapcsolatfüggőség, a munkamánia, testedzés-függőség és még a végtelenségig lehetne sorolni.

  A legjobb védekezés a megelőzés, nem tudni ugyanis, hogy kinek mire és hogyan reagál a szervezete. Az első szál cigaretta nem jelent semmit az osztálytársunknak, csak bulikon fog dohányozni, a hétköznapokban egyáltalán nem kell majd neki, viszont nálunk lehet, hogy olyan függőséget okoz az az egy szál, hogy teljesen megváltoztatja és tönkreteszi az egészségünket. Szóval óvatosan mindennel! 

  A leszokásban szerencsére már nagyon sokan tudnak segíteni, vannak különböző programok, szervezetek, ahol magasan képzett szakorvosok és/vagy már leszokott emberek nyújtanak segítséget, csak akarni kell.
______________________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat. (Segítség a Rafflecopter használatához a blog jobb felső sarkában a Blogturné fülecske alatt.)
2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.

a Rafflecopter giveaway

_______________________________________________________________________________________________
Olvass bele!

 _____________________________________________________________________________________________
Nézz be a többi állomásra is!


11/27 Szilvamag - a sorozatról
11/28 Nem harap a... - a megfilmesítésről
11/29 Angelika blogja - playlist
11/30 MFKata gondolatai - trailer
12/01 Kristina blogja - dreamcast
12/02 Deszy Könyvajánlója - interjú
12/03 Kelly Lupi olvas - Deleted Scene
12/04 Dreamworld - idézetek
12/05 Roni olvas - karakterek
12/06 Könyvszeretet
______________________________________________________________________________________________

2013. december 4., szerda

Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása

  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából előreláthatólag december 15-én megjelenik Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása című könyve. 2013. november 26-tól 10 állomáson keresztül tart a blogturné, mely során olvashattok a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, szokás szerint nyerhettek is!

Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása

Miért pont ez? Az vesse rám az első követ, aki egy mutatós borító miatt nem csábult még el. :) A borító mellett még a fülszöveg és az angyal szó is rásegített az érzésre, hogy kell ez a könyv.

Fülszöveg: Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. 
  Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
  Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
 Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész legyen.

Vélemény: Kényelmesen bevackoltam magam az olvasófotelembe, pokrócba bugyoláltam magam, egyik kezemben fogtam az olvasót, a másikban pedig egy bögre forró kávét és rákészültem, hogy az elkövetkezendő egy-két órában egy lightos angyalsztorival fogom elütni az időt. Persze. Csak azt hittem. Ez minden volt, csak nem lightos. A kávém meg kihűlt. 

  A YA könyvek, főleg az angyalosak hozzászoktattak a kissé habos-babos világokhoz és a happy endhez, így igencsak meglepődtem, amikor már az első pár oldalon megindult a hentelés. Ez a könyv kész horror volt és emellett izgalmas is. Figyelmezettek, hogy ne egyek közben és örültem neki, hogy hallgattam rájuk, mert a kaja valahogy nem esett volna jól, amikor az összefércelt testekről vagy kannibalizmusról olvasok. A könyv az idei év pozitív csalódása volt számomra. Végre egy olyan YA könyvet fogtam a kezembe, ami erősen elgondolkodtatott és megrázott. Nem azért, mert dráma, vagy mert olyan nagy szerelem van benne, hogy az agyamat eldobom tőle, nem is azért, mert az írónő olyan szépen csűrte-csavarta a mondatokat, hogy megkönnyeztem, hanem mert volt mondanivalója.

  A világ ízig-vérig posztapokaliptikus. Elhagyatott házak, betört ablakok, mocsok az utcákon, szemétben megbújó emberek, pusztulás és romlás, éhezés és szegénység, a bűn természetessége, mindez jellemző volt a világra. A könyv hangulata kellően komor és borzongató volt, néha még sci-fibe is átment. Imádtam ezt a borzongást! 

  A szokásos jó angyalképet felrúgta az írónő és helyette megmutatta, hogy mi van, ha az angyalok mégsem eredendően jók? Mi van, ha pusztításra teremtették őket? Mi van, ha érzés nélküli lények, akik csak utasításokat követnek? Mi van, ha Isten magára hagyja őket és harcolni kezdenek a hatalomért? Mi van, ha ezt nálunk, a Földön teszik? Mi, apró kis porszemek, ugyan mit tudnánk ezzel kezdeni? Mindenkinek lehet egy-két tippje. Gondolom, nem is kell részleteznem, hogy elég rendesen betojnánk és szaladnánk össze-vissza, mint egy fejetlen csirke. Az élelmesebbje menekülni, a bátrabb és kétségbeesettebb pedig ölni, lopni és rabolni kezdene. A hülyéje pedig megpróbálná elkergetni az angyalokat és harcba szállni velük. A megfontolt hülye (vagy bölcs?) pedig katonákat gyűjtene maga köré és megszervezné az ellenállást. Nagyon sok ember maximálisan kihasználná a káoszt, hogy embertársai felett hatalomhoz jusson. Mindegyik reakcióra volt példa a könyvben és ettől lett annyira jól kidolgozott a világ.

  Az angyalok mit sem törődnének velünk a harcok során. Elhessegetnének minket, mint a bosszantó legyeket. A csinosabb emberlányok viszont kellenének nekik, nem véletlenül szól annyi történet a nefilimekről. Vannak fiktív angyal-szerelmeim (melyik angyalrajongónak ne lenne), de ezekből az angyalokból köszi, nem kérnék. Ez volt az első alkalom, hogy elgondolkoztam rajta, kellenek-e nekem egyáltalán angyalok a fiktív listámra, de aztán Raffe meggyőzött, hogy érdemes azért egyet-kettőt a listán hagyni.

  Raffe nem angyal mivolta miatt lett a kedvenc a könyvben, hanem a története és a karaktere miatt. Őt nem az határozta meg, hogy "azért került bele a könyvbe, mert a főhősnőnek valami lény után kell végigsápítoznia a könyvet", hanem a saját története és karaktere. A könyv és főleg Raffe akkor is érdekes maradt volna számomra, ha nincs Penryn és a köztük lévő apró szikra. Raffe nem tisztán jó vagy gonosz, hanem egy olyan angyal, aki próbál egyensúlyozni a kettő között. Törődő, de nem áldozza fel mindenét a másikért. Saját maga is fontos és elsősorban a saját céljait akarja elérni, de közben nem gázol át mindenkin és mindenen. Nagyon sokáig az emberekkel voltam és még vagyok is, de közben Raffe-nak is szurkolni kezdtem, hogy az angyalok háborúja számára előnyösen alakuljon. 

  Nagyon bírom az olyan karaktereket, akiket nagyon leharcolt az élet, mégis összeszedik magukat és azon vannak, hogy elégedettek legyenek az életükkel. Nem feltétlenül boldogok, csak elégedettek. Ez pont elég. Egy igazi ember így működik, az élet kemény, állandó harc, amiből fel kell tudni állni. Raffe és Penryn karaktere, sőt Penryn családja is ilyen. Pont emiatt zártam a szívembe a történetüket.

  A "szerelmi szál", ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, azért vált különlegesség, mert nem instant módon alakult ki. Két megtépázott karakter találkozott össze, akiknek annyira szükségük van a szeretetre, mint egy korty vízre. Akik borzasztóan magányosak, akik nem is mernek arra gondolni, hogy szerelmet kaphatnak és adhatnak, amikor itt a világvége. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy szerelmesek legyenek, mert más dolgok sokkal fontosabbak az életükben. Penrynnek ott van az elrabolt, mozgássérült húga és az elmeháborodott anyja, akitől elszakadt és akiket meg kell mentenie minden áron, Raffe-nak pedig ott van a saját küldetése. Mindkét karakter ezt tartja szem előtt, hiszen ez a logikus, az érzelmek nem megengedettek. Mégis olyan szépen alakul ki köztük a ragaszkodás érzése, hogy irigyelni kezdtem őket. 

  A megrázó és komor hangulat ellenére nagyon szerettem ebben a világban lenni és vissza akarok menni, hogy megtudjam, ki győz. Az angyalok vagy az emberek? Raffe vagy a gonoszok? A szív vagy az ész?
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 
Karakterek: 5/5
Kedvenc: Raffe
Tetszett: a morbid világ, a horroros beütés, a főhősök kapcsolata, a posztapokaliptikus világ
Nem tetszett: Penryn, amikor kibukott belőle a tinilány.
Fordító: AncsaT
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 344 oldal
Várható megjelenés: 2013. december 15.
_______________________________________________________________________________________________
Blogturné extra
A Szilícium-völgy

  A könyvben nagy jelentősége van a helynek. A Szilícium-völgy egyet jelent a legmodernebb technológiával, így kiváló helyválasztás volt a regényben. Az írónő nem is tudott volna jobbat választani, hogy érzékeltesse, az angyalok támadása után mennyire lepusztult a világ és mennyire barbárokká váltak az emberek. Talpuk alatt a legmodernebb számítógép alkatrészek és okostelefonok ropognak, a technika mit sem jelent, ha jön az apokalipszis.  

  A Szilícium-völgy (Silicon Valley) Kalifornia államban, a San Francisco-öböl déli részén helyezkedik el. Nevét az ott gyártott szilíciumalapú chipekről kapta, amelyek hatalmas jelentőséggel bírnak a modern technológia területén. Az elnevezést a 70-es évektől használjuk. Az ott feltalált és csúcstechnológiásra fejlesztett eszközök nagyban befolyásolják az ipart és a mindennapi életünket is (pl. személyi számítógép, integrált áramkör). 

  Az USA harmadik legnagyobb információs technológiai központja. Nagyon sok világhíres cég (pl. Adobe, Apple, Cisco, HP, Facebook, Google, Yahoo!, Apple, eBay, Intel) képviselteti magát a Szilícium-völgyben, ennek köszönhetően rengeteg magasan képzett mérnök, tudós és szakember él a területen. A Stanford Egyetem is itt található. Az itt folyó munkának köszönhetjük, hogy jobbnál jobb kütyük könnyítik meg az életünket.
________________________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

Ha szeretnétek megnyerni az Angelfall - Angyalok bukása könyvek egyikét, akkor nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy az egyes blogokon található idézeteket, melyik ismert angyalfiú mondhatta. 

"- Amikor eljutnak hozzám a gondolataid, legtöbbször éppen azt szeretnéd, hogy elmenjek tőled." 

a Rafflecopter giveaway
___________________________________________________________________________________________
Nézz be a többi állomásra is!

11/26 Angelika blogja - Filmes jogok
11/27 Always Love a Wild Book - Interjú
11/28 MFKata gondolatai - Az arkangyalok
11/29 Deszy könyvajánlója - Borítómánia
11/30 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
12/01 Kelly & Lupi olvas - Álomcast
12/02 Nem harap a...
12/03 Insane life - Fanartok
12/04 Könyvszeretet - Szilícium-völgy
12/05 Függővég - Interjú az írónővel
_______________________________________________________________________________________________ 

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...