Lauren DeStefano- Hervadás (Vegyészkert-trilógia #1)

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából a napokban jelent meg Lauren DeStefano Hervadás című könyve, mely a Vegyészkert-trilógia első része. A könyv disztopikus világba visz, ahol az emberek pontosan tudják mennyi van hátra az életükből, mikor viszi el őket a gyilkos fertőzés, mely egy félresikerült immunrendszeri fejlesztés miatt került az emberi génekbe. Tarts velünk, - némi karácsonyi szünetet közbeiktatva - nyolc blogger keresi a választ a kérdésre: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

Lauren DeStefano - Hervadás (Vegyészkert-trilógia #1)

Miért pont ez? A Hervadás már nagyon régóta fent volt az angol várólistámon, de mielőtt rá került volna a sor, megláttam, hogy készülőben van a magyar kiadás. Ugyan sokat kellett rá várnom, de sose késő. :)

Fülszöveg: Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?

  Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj új erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. 

  A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsra jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna.

  Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Vélemény: A könyv szerelem első látásra és tapintásra. A kivitelezése gyönyörű, a szerkesztéssel sem voltak gondok és számomra a történet és az írásmód is minőségi volt. Csalódást vagy inkább meglepetést az okozott, hogy a könyv nem olyan akciódús, mint általában a disztópiák és amilyenre az ember számítana. A fülszövegben leírt alapok sincsenek annyira kifejtve, mint vártam volna, inkább a szökés és a házasság megélése volt központi téma, nem pedig a világ. Ettől függetlenül nagyon megszerettem a könyvet és többször olvasós lett. 

  A Hervadás nagyon hat az érzelmekre és biztos lesz olyan, akinél kiveri a biztosítékot. Már eleve a többnejűség nem elfogadott a társadalmunkban, sőt büntetik (kivéve egy-két másik kultúrát), így erről olvasni egy kissé kiborító élmény. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy a feleségeket elrabolják és belekényszerítik őket ebbe a házasságba. Eddig a könyv akár lehetne egy arab romantikus regény is, a csavar a disztopikus világban van. Az sem annyira meglepő, hogy tizenhárom évesen lesz terhes egy feleség, hiszen más kultúrákban ez mindennapi dolog. A legkiakasztóbb az egészben az volt, hogy ezek a feleségek tudatában vannak annak, hogy csak húsz éves korukig élnek. A vacak helyzetből könnyű kiutat jelenthet ez a tudat, hiszen viszonylag "hamar" megszabadulhatnak a nem kívánt házasságból, de ha a másik oldalról nézem, akkor borzasztó is egyben, hogy az ember élete utolsó pár évét rabságban éli le.

  Rhine, aki a testvérével mindennap küzdött az életben maradásért, bekerül egy csilli-villi palotába, egy "herceg" felesége lesz másik két lánnyal együtt. Mindent megkaphat, amit eddig nélkülözött. Az egyik feleség távolságtartón, lemondón belenyugszik a sorsába, hiszen már csak egy éve van hátra az életéből, mi mást tehetne? A másik, aki nagyon hamar elárvult, szinte rajong az egész dologért és  élvezi, hogy feleség lehet, nem pedig a kinti kegyetlen világban kell küzdenie. Rhine lázad egyedül az egész ellen, bár neki is már csak négy éve van hátra, de azt nem így akarja eltölteni. 

  A feleségek karaktere nagyon tetszett, mindegyiket sikerült megkedvelnem és egy élmény volt látni, hogy milyen szövetség alakul ki közöttük. Bár hiányoltam a sok versengést és elfért volna ott még egy szemét feleség is, hogy még jobban felrázza a kedélyeket, mert nem igazán éreztem, hogy annyira szenvedés lenne Linden feleségének lenni. Linden volt számomra a legérdekesebb karakter, mert nem tudtam hova tenni. Kedvelem? Utálom? Szerintem mind a kettő. Voltak nagyon szerethető tulajdonságai és nem csak abban a világban, de a mai világban sem lenne rossz fogás egy ilyen férj, de voltak olyan megmozdulásai, ami miatt rossz ember lett. Pont emiatt túlzás a fülszövegben az a kijelentés, hogy őszintén szereti Rhine-t. Hát nekem máshol kezdődik az őszinte szeretet, eleve feltételezi a kizárólagosságot, itt meg többnejűség van. Bár tény, hogy a maga módján tényleg szereti a lányt, de akkor is na. Most vagy szerelmes vagyok egy emberbe vagy szerelmes vagyok többe, de egyikbe se igazán és őszintén. Ha annyira szerette volna Rhine-t és annyira meg akarta volna hódítani, akkor az ágyba kéreckedéskor nem fogadja el azt, hogy nem, hanem tovább próbálkozott volna. Ha szerelmes vagy valakibe, akkor az a vágyad, hogy állandóan vele legyél, nem? Lindennek túlságosan is jó dolga volt. Az egyik lánnyal csak szexről szólt a dolog, a másik lett a gyereke anyja és egyben játszópajtása, mert lányanyáról van szó, a harmadikat pedig csak partizni vitte, mert azzal lehetett megjelenni és felvágni. Linden nagyon összetett karakter és ettől vált csak igazán érdekessé. Alig várom már a második részt, hogy jobban megismerjem, ha egyáltalán lesz erre lehetőség.

  A történet 90%-ban ebben a "palotában" játszódik, amivel nem is volt gondom, mert bírtam a karaktereket, még a szolgálókat is, ráadásul a rejtélyes pincében munkálkodik Vaughn, Linden elmebeteg tudós apja, hogy megtalálja az ellenszert, de mégis valamit hiányoltam. Hiányoltam a kinti világot, hiányoltam, hogy többet megtudjak arról, hogy mi miért és hogyan alakult így. Említés volt róla, meg sok visszaemlékezés is, hogy vacak a kinti világ, de ez a palota olyan vastag burokban van és annyira más az ottani élet, hogy a disztopikus világból nem sokat éreztem. Valószínű, hogy a második kötetben kitér rá az írónő bővebben, így nem zavar annyira a dolog. Ráadásul nem is volt rossz a palotában sürögni-forogni a többiekkel, érdekes volt ez a belső világ.

  Rhine karaktere legalább annyira felborzolt, mint Lindené. Kedveltem a lányt, de közben nagyon sok tettével és gondolatával nem értettem egyet. Persze, fontos a szabadság, de szerintem vannak olyan helyzetek, amikor ez nem feltétlenül igaz. Nagyon sokszor gondol ugyan a szabadulásra, de a gondolatai és a tettei nem voltak összhangban. Inkább ábrándozott róla, de a tettek nem követték a gondolatait. Szerintem már a könyv közepén kiszabadulhatott volna és utána is jópárszor, de mégis össze-vissza téblábolt, mert mindig visszahúzta valami. Ő maga sem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Rhine úgy gondolta, hogy neki mindenáron meg kell szabadulnia az itteni életétől és meg akarta találni a testvérét, de utána mégis úgy cselekedett, mint aki elégedett a palotabeli élettel és ezzel a házassággal. Nem volt következetes és ezzel párszor felbosszantott, de közben valahol megértettem a visszatáncolások okát. 

  A segítőről, Gabrielről nem sok jót tudok mondani és pont azért, mert nem sok mondanivaló van róla, hiszen ő a legkidolgozatlanabb mellékszereplő. A fiú nem sok mindent csinált. Egy kicsit elhanyagolt lett ez a szál, pedig ez legalább annyira fontos, mint a többi, sőt talán ez az egyik leglényegesebb vonal. Ez a szál vezet a második kötethez, így talán abban a részben jobban meg lehet őt is ismerni. 

  Egyébként én Rhine helyében elfogadtam volna a helyzetet. Ha a kinti világ annyira rossz, hogy éheznek, nincs munka, fagyoskodnak, szegénység, öldöklés, lopások és rablások vannak mindennap, a saját lakásodban nem lehetsz biztonságban, akkor miért is akarnék visszamenni oda, ha már bekerültem a jóba? Persze, a szabadság. Erre mondom azt, hogy nem sokat ér az ember az elveivel, meg a szabadságával, ha belehal. Rhine a pokolból bekerült a jómódba, a luxusba, nem kellett tovább küzdenie a kajáért, a fürdésért, stb. Persze ott is fenyegette veszély, de ugyanekkora vagy még nagyobb veszély van odakint. A testvére is szerintem inkább szeretné őt egy ilyen helyen tudni, mint kint a hidegben, a mocsokban, étlen-szomjan, ahol késsel a kézben kell aludni. A feleségek is kedvelték egymást, még az se volt, hogy pokollá tették volna egymás életét. Linden ráadásul jó férje volt, leszámítva a többnejűség kérdését, mert türelmes volt vele és jól bánt vele. Lehetett volna egy elhízott, undorító, perverz férj is, aki megerőszakolja, megveri és megalázza minden nap. Sokszor még Rhine is vonzónak találta Lindent. Szóval, én a helyében megtanultam volna boldogulni ebben a palotában és kiélvezni az utolsó négy évemet. Még egy nagy könyvtár is volt ott, az ég szerelmére! Mindennap olvastam volna az úszómedence mellett, hozták volna a finomságokat, néha eljártam volna partizni a vonzó fiatal férjemmel és megpróbáltam volna a testvéremet odahozatni, nem pedig kiszökni hozzá a nyomorba. 

  Nagyon tetszett a könyv és a világ, főleg a házbeli jelenetek. Olyan volt, mint egy szappanopera. Az emberi kapcsolatok bonyolódtak, voltak meglepetések, lehetett izgulni a kapcsolatok alakulásán, lehetett azért szurkolni, hogy megtalálják az ellenszert. Állandóan azon szurkoltam, hogy bukjon már le Vaughn a szemétségeivel mindenki előtt, szóval megvolt az az érzés, ami a sorozatoknál elkapja az embert. Ebből is éreztem, hogy magába rántott a könyv, hiszen még azt is elfelejtettem, hogy karácsonyi nagytakarítást kéne csinálni. És még jó, hogy helyettem sütöttek-főztek, mert kaja nélkül maradt volna a család. :D

________________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5
Karakterek: 6/5
Kedvenc: Jenna, Linden
Tetszett: a történeten kívül plusz pontok járnak az írónőnek, mert nagyon jól ír, jó a stílus, jó a megfogalmazás.
Nem tetszett: a kinti világ még elbírt volna vagy 20-30 oldalt és Gabriel karakterére is ráfért volna a munka.
Fordító: Farkas Nóra
Kiadás: Cartaphilus Kiadó, 2013
Oldalszám: 404 oldal
________________________________________________________________________________________________

Blogturné (mini)extra

 

  A Vegyészkert-trilógia másik két része már megjelent külföldön, sőt, még egy kiegészítő novella is elérhető a Hervadás ebook verziójában "Az első feleség" címmel. Titkon remélem, hogy a kiegészítő novella is megjelenik nálunk egyszer. :) A második rész a Fever címet viseli, a harmadik pedig Sever címen jelent meg. A borítók nyálcsorgatók, a fülszövegek felcsigázók (és spoileresek), szóval ide velük!

  Itt pedig a "palota" Feleségek emeletének alaprajza látható, aminek örültem volna, ha előbb találom meg, mert könnyebb lett volna tájékozódni. :D

_________________________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

 Nincs más dolgod, mint válaszolni egy beugró kérdésre és lájkolni a kért oldalakat, hogy tiéd lehessen a Hervadás című könyv egyike!

a Rafflecopter giveaway
_________________________________________________________________________________________________

 

Kukkants be a többi állomásra is!

12/21 Kelly&Lupi olvas

12/22 MF Kata gondolatai

12/23 Deszy Könyvajánlója

12/24 Könyvszeretet

12/27 Fantazmo

12/28 Dreamworld

12/29 Roni olvas

12/30 Nem harap a...

_______________________________________________________________________________________________