Janet Evanovich - A szingli fejvadász 2.

Miért pont ez? Az első rész nagyon tetszett, így folytattam a sorozatot. 

Történet:  Stephanie Plum folytatja a fejvadászatot, hiszen még mindig le van égve, még mindig ugyanott lakik, még mindig szingli és nem utolsósorban kezd ráérezni a szakma ízére. Ezúttal Kenny Mancusot kell elkapnia, akit emberöléssel vádolnak. A hulla Kenny egyik barátja volt, Kenny pedig Morelli unokatestvére, így hamarosan ő is belekeveredik az ügybe. Kenny baráti társasága kibővül egy fővel, Spiro Stivával, aki főszereplővé növi ki magát a könyv során. Elszabadul a pokol és Mazur nagyi is, akinek annyira megtetszik Steph munkája, hogy teljesen beleéli magát ebbe az életbe, de nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy ő azt elképzelte. 

Vélemény: Nehéz úgy véleményt írni egy könyvről, hogy lassan több mint egy hónapja "szenved" vele az ember, mert önkéntelenül is elfelejt belőle részleteket, másrészt könnyebb, mert jobban fel lehet mérni, hogy milyen hatást és élményt hagyott maga után. Nem azért olvastam ilyen hosszú ideig, mert rossz, egyáltalán nem volt az, csak az első kötethez képest másabb volt és valahogy nem kötött le annyira, sokszor félretettem, mert találtam "jobbat" is. 

  Megszerettem a sorozatot, mert laza, iszonyatosan vicces, pörgős és izgalmas is, de ez a rész valahogy veszített a varázsából. Sok minden nem történt benne, de ezt a hiányt pótolta a rengeteg humor: a beszólásokon és az esetlen helyzeteken nagyon sokat lehetett nevetni. Stephanie továbbra is nagyon kedvelhető figura, Morelli még inkább, viszont Mazur nagyi viszi a pálmát a lökött viselkedésével. Erőssége volt a kötetnek az is, hogy sokkal többször szerepelt benne Steph családja és a mindennapi életükbe nyerhettünk bepillantást. A családi jelenetekből többet meg lehet tudni Stephanie-ról és közelebb tud kerülni az olvasóhoz. 

  A humor erőteljesen jelen volt ebben a részben, de sajnos a krimiszál rovására. Egy kicsit túl hihetetlenül és túlságosan egyszerűen történtek a dolgok, nagyon hiányoltam az első kötet csavarosságát. A végeredményen meg sem lepődtem igazán és maga a nyomozás-szál untatott is. Az "eset" érdekes volt és Kenny kiérdemelt volna egy FBI profilozó részleget és az ELTE Pszichológia tanszékét, annyira egy elborult agyú fazon, de ehhez az őrülethez képest ostoba volt. Az írónő jól tud írni, kiváló a humora, de a főszereplőkön kívüli karakterizálás egy kicsit kusza. 

  Miután letettem a könyvet, úgy éreztem, hogy olvastam egy szórakoztató kis sztorit, amit holnapra el is felejtek és ha már elolvasok utána vagy tíz könyvet, szerintem még arra se fogok emlékezni, hogy kit is kellett elkapni és miért. Ez a rész inkább a humorra és a vicces jelenetekre ment rá, nem pedig a történet kidolgozottságára. Sokszor a humorral is problémáim akadtak, nem a beszólásokkal és a jelenetekkel volt gondom, hanem azzal, hogy két erőteljes hangulat keveredett, amit nem tudtam hova tenni.

  Van egy szingli fejvadászunk, aki csetlik-botlik, van mellette egy bolondos család, fura szokásokkal, van egy jófej pasi, aki kemény, tetszik a főhősnőnek és van mellé egy kis krimiszál. Minden olyan megvan benne, ami sikeressé teszi/teheti az egész sorozatot. Viszont emellett durva dolgok történnek, olyan komoly témákat pedzeget benne az írónő, ami valahogy nem illik ide. Rá lehet fogni, hogy fekete humor, de ez szerintem már túlment rajta egy kicsit. Ellenpontként iszonyatosan beteg és őrült fazonokat tesz be a kis lökött, bolondos és vicces család mellé, emiatt pedig olyan érzésem volt, hogy kifigurázza az életveszélyes helyzeteket és egy hatalmas nagy poént csinál belőle. 

 SPOILER! Azért tűnt túlságosan is hihetetlennek a sztori, mert egy pszichopatát szerintem a büdös életben nem kap el még pénzért sem egy csetlő-botló szingli nő nulla tapasztalattal, főleg nem a nagymamájával. Ha még egy Morelli kaliberű rendőr kapja el, rendben van, de nem így történt. SPOILER VÉGE!

  Nekem az nem vicces, hogy egy pszichopatából, mint Kenny is, olyan figurát csinálnak, akin csak röhögni lehet. Élnek és vannak ilyen pszichopaták és ebben semmi vicces nincsen. Az sem vicces, hogy a nagymama csuklójába belevágnak egy jégvágót és az sem vicces, hogy élve beleteszik egy hullaházi tepsibe és rácsukják az ajtót. Az meg pláne nem humoros, hogy testrészeket küldözgetnek a főszereplőnek, aki a családjával együtt meg szó szerint röhög rajta. Nekem ettől semmivel sem tűnt normálisabbnak a többi szereplő, mint egy pszichopata, ugyanis nem hihetően reagálták le a dolgokat. Ha előveszem az empátiát, akkor ezeken nem nevetni, hanem sírni lehetne.

  Sok embernek biztos tetszik ez a keveredés, de nekem valahogy nem jött be. Ha egy humoros krimit akarok olvasni, előveszem Rejtő Jenő valamelyik könyvét, ha egy vagány nyomozós sztorit akarok olvasni, akkor előveszem XY író könyvét, ha pszichopatákról és nehéz témákról akarok olvasni, akkor megint másik könyvet veszek elő, ha pedig egy amerikai akció-szerelmi vígjátékot szeretnék olvasni, akkor megint csak másik könyvért nyúlnék. De az, hogy az összes hangulatot és témát belesűrítik egy könyvbe, nekem nem okozott akkora élményt, hogy rajongjak a sorozatért. Szerintem helyén kell kezelni a dolgokat. Egy csetlő-botló Steph-hez hasonló alakhoz ne akarjunk berakni egy Bundyt vagy Bonnie és Clyde-ot, vagy akár egy Gyilkos elmék sorozatba való pszichopatát és főleg ne úgy, hogy a nő el is kapja, mikor még a filmekben is irreális az ilyen párosítás. 

Miért olvasd el? Ha könnyed kikapcsolódásra vágysz és bírod a "fekete humort", akkor tetszeni fog. A történet pörgős, nem mentes az izgalmaktól és nagyon sokat lehet nevetni a beszólásokon. 

Miért ne olvasd el? Ha nagyon érzékenyen érint az erőszak, akkor neked is bajod lesz a humorral és talán kihoz a sodrodból. Ha nem rajongsz a hoollywoodi húzásokért, akkor sem fog tetszeni.

_______________________________________________________________________________________________

Történet: 4/6 pontból

Karakterek: átlagban 4/6 pontból

Tetszett: a humor

Nem tetszett: a gyenge krimiszál, a komoly téma kifigurázása, a túl sok hihetetlenség

Kedvenc: Rex, a hörcsög

Kiadás: Ulpius-ház, 2007 és 2011

Oldalszám: 376 oldal

_______________________________________________________________________________________________

Bp., 2012.01.19.

Janet Evanovich - A szingli fejvadász 1.

Miért pont ez? Az utóbbi egy-két hónapban nagyon sokan olvasták körülöttem a sorozatot, rajongva várják a könyvből készült film megjelenését is, így kíváncsi lettem.

Történet: Stephanie Plum élete csődbe ment, elvesztette az állását, harminc évesen is egyedülálló, napról-napra él és egyre jobban fogy a pénze. Vacak kocsival jár, sorban adogatja el a háztartási gépeit és a bútorait, hogy enni tudjon, illetve Rexnek, a hörcsögének is legyen elemózsiája. A munkakeresése minduntalan kudarcba fullad, a családja folyamatosan férjet próbál neki találni, de mind olyanokat, akik Steph-nél szóba sem jöhetnek. Miközben egyre jobban fogy a pénze és már nincs mit eladnia, beáll fejvadásznak az unokatestvéréhez. El kell kapnia azokat az embereket, akik nem jelentek meg a rendőrségen vagy egy tárgyaláson, ha sikerül őket lekapcsolnia, akkor az óvadék bizonyos százalékát megkapja fizetségként. Mindez jól hangzik és egyszerűnek tűnik, mert Steph-nek azt a férfit kell elkapnia, akit gyerekkora óta ismer, ráadásul az ismertségen kívül volt pár epizódnyi afférjuk a múltban. Morelli azonban rendesen feladja a leckét Steph-nek, de ez nem is annyira nehéz, hiszen hősnőnk annyira ért a fejvadászathoz, mint mi magunk. 

Vélemény: Már a könyv legelején meg lehet szeretni a hősnőnket, hiszen nagyon frappánsan és humorosan kezdődik a történet. Az írónőnek és Steph-nek is nagyon jó stílusa van és szerencsére ez nem hullámzik, kitart a könyv végéig. Hamar el lehet olvasni, mert pörgős, vicces és viszonylag rövid is, személy szerint egy percig sem unatkoztam rajta. 

  Stephanie belevág a fejvadász szakmába és elsőre nagy falatot kap, Morellit, aki fiatal korában minden lányt el tudott csábítani, köztük Steph-et is, pedig ő tényleg igyekezett, hogy ellenálljon neki. Morelli veszélyes srác volt, felnőve viszont rendőr lett belőle, bár a nőkre való hatásából egy cseppet sem veszített. Morellit azzal vádolják, hogy megölt egy fegyvertelen embert és ezért nem csak a rendőri állását, hanem a szabadságát is el kéne hogy veszítse, ha el tudnák kapni. Steph naivan úgy gondolja, hogy csak fogja magát és becsenget Morelli lakásába, aki majd a régi idők emlékére egy szó nélkül hagyja magát bevitetni a rendőrségre, de ez a valóságban nem így történik. Morelli profi rendőr és még profibb bűnöző. Ott kezdődik, hogy Steph meg sem találja, így nyomozni kezd utána, hiszen a férfi nagyon sok pénzt ér. 

  Stephanie akaratlanul is belecsöppen egy sokkal nagyobb ügybe, mint gondolta volna, olyan emberekkel találkozik össze, akik sokkal veszélyesebbek, mint amilyennek látszanak. Steph annyira naiv és ügyetlen, hogy eleinte fel sem fogja, hogy mibe került bele és elszántan rohangál méhkasról méhkasra, hogy megtalálja Morellit. Közben kisebb ügyeket is elvállal, hogy valamiből élni tudjon és hogy meglegyen a tőkéje, hogy beruházzon nagyobb dolgokra, amikre szüksége van ahhoz, hogy elkapja Morellit. Szerez egy fegyvert is, bár még megtölteni se tudja rendesen, valamint egy spary-t is, hogy minél jobban felszerelje magát a támadások, főleg egy elmebeteg bokszoló ellen. A legtöbbször önmagát keveri bajba és mondhatnám azt is, hogy bátor dolgokat visz végbe, amiket az ember lánya meg se próbálna, de Steph nem bátor, csak elszánt és naiv, ráadásul nagyon kell neki az a tízezer, amit Morelliért kapna. 

Mindeközben ott van a családja is, ahová rendszeresen várják vacsorára, már csak azért is, hogy összehozzák valakivel, de Stephanie-t csak az foglalkoztatja, hogy pénzt keressen és mentse az életét. A szülei eszméletlen figurák, főleg Mazur nagyi, a családi jelenetek még őrültebbé tették a történetet. Szinte a könyv minden egyes sora és jelenete megnevetteti az embert, még a durvább jelenetek (verekedés, lövöldözés) élét is humorral veszi el az írónő. Steph rendőr barátja is, aki segít neki, rokon, így szinte az egész fejvadászat olyan, mint egy kis családi vállalkozás. 

  A könyv élvezetéből egy cseppet sem vesz el az a tény, hogy Steph ügyetlen, naiv, csetlik-botlik, hülyeségeket csinál, hanem épp ez adja a humor forrását és ettől lesz közeli a szereplő. Ahelyett, hogy megutálnák a bénasága miatt vagy idegesítene minket az ügyetlenkedése, vele és rajta nevetünk, miközben szurkolunk neki, hogy valahogy sikerüljön kimásznia a slamasztikából. Vele nyomozunk és ahogy halad előre a történet egyre jobban összekuszálódnak a szálak, megtornáztatva egy kicsit az agyunkat és felkeltve a kíváncsiságunkat. Van azonban egy-két jelenet vagy mozzanat, ami könnyen kitalálható és vannak olyanok is, amiken nagyon érződik, hogy az írónő túl egyszerűen és hiteltelenül oldotta meg, de ez ebbe a műfajba belefér. Ez egy könnyed szórakoztató női krimi, ami az izgalom mellett a humorával is kikapcsol, nem is kellett volna annyira szárazra venni a stílust, így nem zavart, hogy sokszor kitaláltam, mi fog történni. A végső csavar viszont megadta az elégtételt, ugyanis azt már nehezebb lett volna kitalálni. 

  Ez egy hosszú sorozat kezdő része, és mint első rész nagyon jól elszórakoztatott, kíváncsivá tett a folytatásokra, egy rossz szavam se lehet rá. Érdemes belekezdeni, mert garantált a szórakozás, nagyon meg lehet szeretni a főhősnőt, sokat lehet rajta nevetni, a többi szereplő is egyedi és vicces figura, a krimiszál pedig izgalmas. Ebben a részben lezárult a nagy nyomozás, kaptunk egy végső megoldást, nem is ezt teszi sorozattá Steph kalandjait, hanem az, hogy ő fejvadász lett. Kíváncsian várom, hogy a következő kötet milyen őrületet fog tartalmazni. A könyvből film is készül, ami jövőre kerül a mozikba. 

Miért olvasd el? Mert nagyon szórakoztató és humoros a történet, mindemellett izgalmas is. A főszereplőben magára ismerhet az ember, hiszen Steph egy átlagos nő, emberi problémákkal, nincs túlértékelve. Nem tökéletes, nem gazdag, még mindig egyedülálló, a mindennapokban csetlik-botlik, ezáltal szerethető. 

Miért ne olvasd el? A férfi olvasók kevésbé tudnák értékelni a történetet, hiszen nagyon csajos. Ez egy könnyed, vicces történet, ha valaki jobban kedveli a komolyabb és "nehezebb" krimiket, akkor ez egy kicsit kiszámítható lehet neki. 

____________________________________________________________________________________________

Történet: 5,5/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból

Kedvenc: Morelli, Steph, Rex, Mazur nagyi

Teszett: AZ EGÉSZ! 

Nem tetszett: a cseppnyi kiszámíthatóság. 

Kiadás: Ulpius-Ház, 2008

Oldalszám: 300 oldal

A film trailere (VIGYÁZAT! Spoileres a könyvre nézve!):

 

_______________________________________________________________________________________________
Bp., 2011.11.01.