2012. január 19., csütörtök

Miért pont ez? Az első rész nagyon tetszett, így folytattam a sorozatot. 

Történet:  Stephanie Plum folytatja a fejvadászatot, hiszen még mindig le van égve, még mindig ugyanott lakik, még mindig szingli és nem utolsósorban kezd ráérezni a szakma ízére. Ezúttal Kenny Mancusot kell elkapnia, akit emberöléssel vádolnak. A hulla Kenny egyik barátja volt, Kenny pedig Morelli unokatestvére, így hamarosan ő is belekeveredik az ügybe. Kenny baráti társasága kibővül egy fővel, Spiro Stivával, aki főszereplővé növi ki magát a könyv során. Elszabadul a pokol és Mazur nagyi is, akinek annyira megtetszik Steph munkája, hogy teljesen beleéli magát ebbe az életbe, de nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy ő azt elképzelte. 

Vélemény: Nehéz úgy véleményt írni egy könyvről, hogy lassan több mint egy hónapja "szenved" vele az ember, mert önkéntelenül is elfelejt belőle részleteket, másrészt könnyebb, mert jobban fel lehet mérni, hogy milyen hatást és élményt hagyott maga után. Nem azért olvastam ilyen hosszú ideig, mert rossz, egyáltalán nem volt az, csak az első kötethez képest másabb volt és valahogy nem kötött le annyira, sokszor félretettem, mert találtam "jobbat" is. 

  Megszerettem a sorozatot, mert laza, iszonyatosan vicces, pörgős és izgalmas is, de ez a rész valahogy veszített a varázsából. Sok minden nem történt benne, de ezt a hiányt pótolta a rengeteg humor: a beszólásokon és az esetlen helyzeteken nagyon sokat lehetett nevetni. Stephanie továbbra is nagyon kedvelhető figura, Morelli még inkább, viszont Mazur nagyi viszi a pálmát a lökött viselkedésével. Erőssége volt a kötetnek az is, hogy sokkal többször szerepelt benne Steph családja és a mindennapi életükbe nyerhettünk bepillantást. A családi jelenetekből többet meg lehet tudni Stephanie-ról és közelebb tud kerülni az olvasóhoz. 

  A humor erőteljesen jelen volt ebben a részben, de sajnos a krimiszál rovására. Egy kicsit túl hihetetlenül és túlságosan egyszerűen történtek a dolgok, nagyon hiányoltam az első kötet csavarosságát. A végeredményen meg sem lepődtem igazán és maga a nyomozás-szál untatott is. Az "eset" érdekes volt és Kenny kiérdemelt volna egy FBI profilozó részleget és az ELTE Pszichológia tanszékét, annyira egy elborult agyú fazon, de ehhez az őrülethez képest ostoba volt. Az írónő jól tud írni, kiváló a humora, de a főszereplőkön kívüli karakterizálás egy kicsit kusza. 

  Miután letettem a könyvet, úgy éreztem, hogy olvastam egy szórakoztató kis sztorit, amit holnapra el is felejtek és ha már elolvasok utána vagy tíz könyvet, szerintem még arra se fogok emlékezni, hogy kit is kellett elkapni és miért. Ez a rész inkább a humorra és a vicces jelenetekre ment rá, nem pedig a történet kidolgozottságára. Sokszor a humorral is problémáim akadtak, nem a beszólásokkal és a jelenetekkel volt gondom, hanem azzal, hogy két erőteljes hangulat keveredett, amit nem tudtam hova tenni.

  Van egy szingli fejvadászunk, aki csetlik-botlik, van mellette egy bolondos család, fura szokásokkal, van egy jófej pasi, aki kemény, tetszik a főhősnőnek és van mellé egy kis krimiszál. Minden olyan megvan benne, ami sikeressé teszi/teheti az egész sorozatot. Viszont emellett durva dolgok történnek, olyan komoly témákat pedzeget benne az írónő, ami valahogy nem illik ide. Rá lehet fogni, hogy fekete humor, de ez szerintem már túlment rajta egy kicsit. Ellenpontként iszonyatosan beteg és őrült fazonokat tesz be a kis lökött, bolondos és vicces család mellé, emiatt pedig olyan érzésem volt, hogy kifigurázza az életveszélyes helyzeteket és egy hatalmas nagy poént csinál belőle. 

 SPOILER! Azért tűnt túlságosan is hihetetlennek a sztori, mert egy pszichopatát szerintem a büdös életben nem kap el még pénzért sem egy csetlő-botló szingli nő nulla tapasztalattal, főleg nem a nagymamájával. Ha még egy Morelli kaliberű rendőr kapja el, rendben van, de nem így történt. SPOILER VÉGE!

  Nekem az nem vicces, hogy egy pszichopatából, mint Kenny is, olyan figurát csinálnak, akin csak röhögni lehet. Élnek és vannak ilyen pszichopaták és ebben semmi vicces nincsen. Az sem vicces, hogy a nagymama csuklójába belevágnak egy jégvágót és az sem vicces, hogy élve beleteszik egy hullaházi tepsibe és rácsukják az ajtót. Az meg pláne nem humoros, hogy testrészeket küldözgetnek a főszereplőnek, aki a családjával együtt meg szó szerint röhög rajta. Nekem ettől semmivel sem tűnt normálisabbnak a többi szereplő, mint egy pszichopata, ugyanis nem hihetően reagálták le a dolgokat. Ha előveszem az empátiát, akkor ezeken nem nevetni, hanem sírni lehetne.

  Sok embernek biztos tetszik ez a keveredés, de nekem valahogy nem jött be. Ha egy humoros krimit akarok olvasni, előveszem Rejtő Jenő valamelyik könyvét, ha egy vagány nyomozós sztorit akarok olvasni, akkor előveszem XY író könyvét, ha pszichopatákról és nehéz témákról akarok olvasni, akkor megint másik könyvet veszek elő, ha pedig egy amerikai akció-szerelmi vígjátékot szeretnék olvasni, akkor megint csak másik könyvért nyúlnék. De az, hogy az összes hangulatot és témát belesűrítik egy könyvbe, nekem nem okozott akkora élményt, hogy rajongjak a sorozatért. Szerintem helyén kell kezelni a dolgokat. Egy csetlő-botló Steph-hez hasonló alakhoz ne akarjunk berakni egy Bundyt vagy Bonnie és Clyde-ot, vagy akár egy Gyilkos elmék sorozatba való pszichopatát és főleg ne úgy, hogy a nő el is kapja, mikor még a filmekben is irreális az ilyen párosítás. 

Miért olvasd el? Ha könnyed kikapcsolódásra vágysz és bírod a "fekete humort", akkor tetszeni fog. A történet pörgős, nem mentes az izgalmaktól és nagyon sokat lehet nevetni a beszólásokon. 

Miért ne olvasd el? Ha nagyon érzékenyen érint az erőszak, akkor neked is bajod lesz a humorral és talán kihoz a sodrodból. Ha nem rajongsz a hoollywoodi húzásokért, akkor sem fog tetszeni.

_______________________________________________________________________________________________
Történet: 4/6 pontból

Karakterek: átlagban 4/6 pontból

Tetszett: a humor

Nem tetszett: a gyenge krimiszál, a komoly téma kifigurázása, a túl sok hihetetlenség

Kedvenc: Rex, a hörcsög

Kiadás: Ulpius-ház, 2007 és 2011

Oldalszám: 376 oldal
_______________________________________________________________________________________________
Bp., 2012.01.19.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése