B. N. Toler - Lélekvesztők

  A WOW Kiadó elhozta Magyarországra B. N. Toler gyönyörű regényét, a Lélekvesztőket, amely több ezer olvasót meghódított már világszerte. Tartsatok velünk, és Charlotte-tal, aki látja a szellemeket, azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Legyetek szemtanúi egy gyönyörű szerelmi történet- nek, ami túlmutat életen és halálon, és minden megpróbáltatáson. A turné első állomása november 23-án lesz, majd minden második napon hét blogger segítségével ismerhetitek meg a történetet. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány a Lélekvesztők című könyvből, ajándék kitűzővel és könyvjelzővel! 

B. N. Toler - Lélekvesztők 

Miért pont ez? A borító és a fülszöveg megfogott.

Fülszöveg: Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre. Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni. Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam. De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd. És nem él. 

  Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül. Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot. De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Vélemény: Megint beleestem abba a hibába, hogy borító és fülszöveg alapján ítélkeztem, ami elég gyakori hiba, le kéne róla szoknom. A fülszövegek és a borítók alapján mindig feltételezek egy stílust, elképzelem, hogy milyen lesz a könyv hangulata, utána pedig mindig meglepődök. Most is így jártam, ugyanis sokkal inkább egy ijesztő, izgalmas és kalandos sztorit képzeltem el egy kis szerelemmel megfűszerezve, de pont az ellenkezőjét kaptam. Ez egy szerelmes sztori volt egy kis misztikummal kiegészítve, egy ici-pici nyomozással, sok gyásszal és rengeteg szenvedéssel, de egyben humorral is. Amint elengedtem az előítéleteimet, el is kezdtem élvezni a sztorit és a karakterek közti viszonyok alakulását. Kedvencem ugyan nem lett, de elég jól elszórakoztatott a regény és egyfajta egyediséget is találtam benne. Egy amerikai kisvárosi történet keveredett a Szellemekkel suttogóval és sok-sok romantikával. Azoknak ajánlom, akiknek műfaja a romantikus misztikus.  

A főhősnő, Charlotte (becenevén Char) látja a halottakat, beszél velük és segít nekik az elintézetlen ügyeikben. Emiatt az élete másra sem korlátozódik, csak arra, hogy szellemről szellemre, problémáról problémára, városról városra ugrál, miközben a saját problémáival és életével nem tud foglalkozni. A történet elején éppen egy meggyilkolt lány szelleme vezeti el őt a holttestéhez, ami után Char névtelen bejelentést tesz a rendőrségen, így ők is végre megtalálják az eltűnt lányt. Char ezután öngyilkos akar lenni, amit valahol meg tudtam érteni. Míg én lelkes olvasóként le voltam nyűgözve a képessége miatt, hogy milyen klassz már ez: látni a halottakat és beszélni is velük, addig a főszereplő számára - és a valóságban is, ha létezne ilyen - idegőrlő, fárasztó, stresszes, félelmetes és borzasztóan lehangoló lehet. Nem elég, hogy Char is próbált túlélni egy tragédiát, még idegbajt is kapott a sok zaklató szellemtől. A sulit nem tudta befejezni, az apja pénzt adott neki, csak tűnjön el az őrültségével együtt és még a barátai is elhagyták. Se senkije, se pénze, se munkája, se otthona, csak egy kocsija van, amivel járja az országot. Van az úgy, hogy az ember besokall, de Char már nem bírja tovább. Ekkor jön be a képbe Ike, az Afganisztánban elhunyt katona szelleme, aki eltéríti Chart egy hülyeségtől.   

  Ike ikertesója, George elindult a lejtőn a testvére halála után: iszik, drogozik és a helyi drogdíler barátnője a szeretője. Ike nem képes a túlvilágra jutni, míg George rendbe nem jön, így Char segítségét kéri, cserébe ő is segít neki azokat az embereket megtalálni a városban, akik munkát, szállást és élelmet adnának neki. Ez lesz a regény és Char legfőbb "ügye": beilleszkedni a kisvárosba és kihúzni George-ot a gödörből, hogy Ike tovább tudjon lépni és lelke békében nyugodjon. 

Ike-ot és Chart rögtön sikerült megkedvelnem. A kezdetektől fogva jól működött köztük a kémia, annak ellenére, hogy Ike szellem, Char meg ugye ember. A szerelmi szál érdekességét és egyediségét ez az alapszitu adta, illetve Ike személyisége, humora és hozzáállása. Ki is jelenti, hogy attól még, hogy halott, pasiból van, így aszerint is viselkedik. Sokat ugratja és cukkolja Chart, de közben meg előzékeny és udvarias vele, amikor pedig kell, akkor megértő és nagyon segítőkész. Ike karaktere teljesen ki tudott bontakozni és laza tudott lenni, illetve sokkal bátrabb, hiszen halott. Neki nem kell számolnia a következményekkel. Chart is egyre jobban elragadja Ike bája, majd rendesen meglepődik, mikor kiderül, hogy Ike és George ikrek. Char hirtelen két nagyon vonzó pasi közé kerül, de az egyikük halott, az élő pedig hiába néz ki úgy, mint Ike, ha közben egy bunkó. Normál esetben Char le is lépne a nemkívánatos érzelmek elől, de a feladat elvégzéséhez muszáj munkát vállalnia George éttermében, mint felszolgáló, hogy így a férfi közelében tudjon lenni. 

Char apránként megismerte a kisváros lakóit, megszerették őt nagyon hamar és végtelenül segítőkészek voltak. Ez tök jó, otthonos hangulatot adott a regénynek, megkedveltem én is a városka lakóit. Szerencsére ez a nagy kedvesség nem öltött ijesztő méreteket, de én még erre is rá szoktam csodálkozni. Számomra nagyon furcsa ez az amerikai kisváros hangulat, ahol mindenki jó ember, kedves és segítőkész. Nem akarom elhinni, hogy ilyen létezik és nincs egy minimális gyanakvás sem az emberekben, főleg egy vadidegennel szemben. Bár a bűnözési ráta nullához közeli értéke lehet, hogy ilyen viselkedést váltana ki az emberekből. Charnak ezzel nagy szerencséje van, hiszen viszonylag biztonságban tudja véghez vinni a feladatát és sokkalta jobb körülmények között tud pihenni és élni egy kicsit, mint egy kocsiban az utakat járva. 

Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy nem igazán egyszerű George-dzsal. Egyáltalán nem az, így ez a feladat sokkal tovább tart a szokásosnál és emiatt Char elkezd kötődni a testvérpárhoz. Lassan már nem is tudja eldönteni, hogy mindezt kiért is csinálja. Önmagáért? Ike-ért? Vagy George-ért? Azt sem tudja eldönteni, hogy engedjen-e az érzéseinek vagy egyszerűen csak lépjen le a feladata után? Ha enged is, akkor kit válasszon? Ike-ot, a halott tesót, akivel nagyon szép, de egyben kényelmes módon beteljesületlen szerelmet tudna átélni? De mi lesz akkor, ha neki mennie kell? Vagy válassza inkább a balhés és szétcsúszott George-ot? Tud neki egyáltalán segíteni? Meg tudja gyógyítani a lelki sebeit? És George az övéit? Ike már alapból tudja, hogy milyen képességei vannak, így nem kell ezeket rejtegetnie, de George azt fogja hinni, mint mindenki más, hogy őrült. És a legfontosabb kérdés: van egyáltalán választási lehetősége? Ebben a szituációban ugyanis nagyon sok múlik azon, hogy George-nak milyen döntései lesznek az életében és egyáltalán felfigyel-e úgy Charra, ahogy Ike. 

  A regényben nagyon sok humoros szitu és rengeteg poén volt, főleg Sniper, a másik tulaj és egyben Ike háborúból visszatért bajtársának szabadszájúsága és csajozós stílusa, illetve a harmadik tesó, Cameron vidám természete miatt. Kellett is a regénybe a humor, mert egyébként nagyon nyomasztó és fullasztó hangulata volt a sok sebzett lélekkel, a sok lelkileg sérült emberrel és a rengeteg gyásszal. A szerelmi szál is amennyire szép volt, annyira nyomasztó és lehetetlen is. Nem bírom a romantikus sztorikat, de még én is elpityeredtem egy kicsit némelyik jelenetnél. Mi lenne, ha még szeretném is a műfajt? 

Volt még benne egy kisebb nyomozás szál is, kisebb balhék, illetve még egy lélek felbukkant, aki segítséget kért, így a szerelmi szálon kívül is zajlott az élet. Emiatt és a humor miatt nagyon bírtam a regényt és a karaktereket is. Ike és George nem lettek a fiktív szerelmeim, de azt elismerem, hogy klasszisokkal jobbak voltak, mint mostanában a férfi karakterek. Nem voltak szuperhősök, sem sebezhetetlenek, sem tökéletesek. Nagyon emberiek voltak, volt bennük kedvesség, finomság is és sebezhetők voltak, amit ki is mutattak. Nem jöttek ezzel az "én vagyok a kemény pasi, nekem meg se kottyan semmi, tőlem egy könnyet se látsz" baromsággal. Csodálkoztam is volna, hogyha így tesznek, hiszen itt halálról és gyászról van szó, az elvesztés fájdalmáról.  Az a karakter egy szociopata, amelyik nem tesz így. Char viszont néha átesett a ló túloldalára és ő elég végletes volt. A regény végére már nem kedveltem annyira, mert a kezdeti vagány és erős csajból egy állandóan síró nő lett. Persze nagyon nehéz dolgokon ment át, de nekem már nagyon sok volt a karakterek sírásából, meg ölelkezéséből. Talán, ha nem egy ijesztő és főként misztikus regényre számítok, hanem egy erősen romantikus regényre, akkor nem zavart volna. 

Nincs ellenemre a romantikus szál egy misztikus regényben, de fájlalom, hogy az arányok megváltoztak és már minden fantasy/misztikus sztori tele van nyomva egyéni drámákkal, lelkileg sérült emberekkel, nagy szerelmi drámákkal, mintha elfogyott volna az ihlet és ki kellene tölteni mindent romantikával. Szóval a romantika kedvelőinek tuti, hogy tetszeni fog, mert az előítéletes lelkemnek a műfajban eddig ez tetszett a legjobban, ha még bírnám is a műfajt, akkor oda- meg vissza lennék tőle. Viszont aki inkább a misztikum és a szellemek miatt olvasná, annak annyira nem lesz tetszetős. Nem rohangálnak benne ijesztő szellemek, nem is úgy jelennek meg Charnak, ahogy a halálukkor kinéztek, nincs mögöttes mitológia vagy nagyobb és hatalmasabb összeesküvés vagy főgonosz. Ráadásul arra se kapunk magyarázatot, hogy Charnak honnan van ez a képessége, mit takar, miért van ez, stb. Egyszerűen csak látja, hallja őket és kész. Fogadd el és lépj túl a miérteken. A nyomozás is nagyon halványka és gyér, csak érintőlegesen szerepelnek benne a karakterek.

__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sniper, Cameron, Ike, George
Tetszett: az alapötlet és a humor
Nem tetszett: számomra túl sok érzelmi töltet
Oldalszám: 320 oldal
Fordította: Dudás Éva
Kiadó: WOW Kiadó

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték

A WOW Kiadónak köszönhetően nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egy olyan film, sorozat, vagy könyv vár titeket, amelyben kísértetek találhatóak. A történet címének betűi a turné állomások bejegyzésében vannak elrejtve, nektek kell ezeket a betűket megtalálnotok, hogy a betűket helyes sorrendbe rakva megfejthessétek a címeket. Hogy nyerhessetek, a Rafflecopter dobozban írjátok meg, melyik blogon melyik történet címével találkoztatok, valamint kedveljétek a WOW Kiadó, és a BlogTurné Klub lapját Facebookon. A szerencsés nyertes egy ajándékcsomaggal lesz gazdagabb, mely tartalmaz egy példány a Lélekvesztőkből, illetve egy kitűzőt és egy könyvjelzőt is! Sikeres játékot kívánunk nektek! 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások

11/23. Deszy könyvajánlója 
11/25. Angelika blogja 
11/27. MFKata gondolatai 
11/29. Könyvszeretet 
12/01. CBooks
12/03. Kelly és Lupi Olvas
12/05. Dreamworld
__________________________________________________________________________________

Darynda Jones - Második sírhant (Charley Davidson #2)

  Az Athenaenum kiadó jóvoltából jelent meg itthon Darynda Jones nagy sikereknek örvendő Charley Davidson sorozata, melynek címszereplője nem fél a haláltól. Az Első sírhant valamint a Második sírhant már kapható a boltokban és immár előrendelhető a sorozat harmadik kötete is, Harmadik sírhant címmel.  Amíg Charley legújabb sztorijára várunk, egy héten át kalandozhattok velünk az előző két kötet világában. A sok izgalmas nyomozás mellett, ha velünk együtt nyomozol, tiéd lehet a könyv egyik példánya. 

Előrendelhető a harmadik kötet: ITT! 

Darynda Jones - Második sírhant (Charley Davidson #2)

Fülszöveg: Magándetektív, bárpultos... és jól áll neki a halál. 

 Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? 

 A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!

 "Sziporkázóan humoros és forró" (Kresley Cole) 

Vélemény: A második kötet után ki tudom jelenteni, hogy nem kaszálom el a sorozatot, mert Charley Davidson és a mellékszereplők meggyőztek arról, hogy érdemes velük tartani. Talán én vagyok az egyedüli, aki nem a titokzatos, szexi és vad Reyes miatt folytatja, hanem a szellemek, Cookie, a világ és a nyomozás szál miatt. 

Reyes még mindig nem lett a szívem csücske, nekem túl instant a pasi, annak ellenére, hogy a háttértörténete nagyon is érdekes, bár még nem tisztázott. A főszálat Charley mibenléte, Reyes származása és a köztük lévő vonzalom adja. Sok a kérdés, amikre a választ Charley-val együtt fedezhetem fel, például hogy mi is ő valójában, illetve kicsoda Reyes. Természetesen nem lehetnek egymáséi és nem élhetik az átlagos hétköznapi párok életét, mert elég sok problémát kell megoldaniuk. Legfőképpen azt, hogy Reyes nem tud nyugodt életet élni emberi alakjában, illetve ha kiteljesedne kettőjük kapcsolata, akkor nem csak Charley élete lenne még ennél is jobban veszélyben, hanem világrengető problémák vetődnének fel. Vonzalmuk és szerelmük persze annyira erős és hosszú időre nyúlik vissza (legalábbis Reyes esetében), hogy minden követ megmozgatnak azért, hogy a "nem lehetünk együtt" problémát valahogy megoldják. Én úgy éreztem, hogy Reyes egy kicsit passzív a problémamegoldásban és eléggé háttérbe húzódott, persze érthető okokból. Az is lehet, hogy a háttérben megvoltak az okai annak, hogy miért is passzív, de azt az írónő, illetve a karakter elfelejtette közölni velünk és Charley-val.

  Charley viszont megszállottan életben akarja tartani Reyes evilági testét és hisz abban, hogy van közös jövőjük. Elszánt kutatásba kezd, hogy minél több mindent megtudjon Reyesről, ezáltal a főszálon is előrébb haladunk egy kicsit, de csak egy kicsit. Sok kötetes a sorozat, így értem én, hogy nem kell sietni, ráér még a főszál, viszont annyi kutakodás után, amit Charley leművelt (többnyire Reyes a regény központi témája), igencsak kevésre jutott. Több értékesebb információra számítottam. Charley viselkedésén is néha elhúztam a számat, mert volt amikor átesett a ló túloldalára és sokat nyavalygott, meg sóhajtozott Reyes után. Bár az is elképzelhető, hogyha annyira megkapott volna a pasikarakter és látnám benne azt, amit a többi rajongó, akkor megértettem volna Charley-t, de nekem egy kicsit idegesítő volt a megszállottsága. 

  A feketeleves után viszont jöjjön az ínyencség, ami miatt mégiscsak a sorozat rajongója lettem és kitartok a regényfolyam mellett. Bár a humor még mindig nem elsőosztályú, azért javult valamelyest vagy csak én kezdtem el megszokni a stílust. Volt egy-két gyengébb poén, volt olyan is, ami talán fordításbeli eltérés. (Eredeti nyelven nem olvastam a sorozatot, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy Charley karaktere a "tomporomra" szót használná.) Mr. Wong szelleme, aki olyan Charley lakásában, mint egy feltűnő váza, ami odavonzza a tekinteted, mert zavaró, mégsem foglalkozol vele különösebben, még mindig poén tárgya és ebben a kötetben az írónő jobban ki is használta a lehetőségeit.  A jól sikerült poénokból és beszólásokból több volt, változatlanul szerettem a fejezetek előtti pólófelirat szövegeket és idézeteket, Cookie pedig hatalmasakat alakított ebben a kötetben, ő lett az első számú kedvencem. Cookie ahol megjelent, ott volt poén és vicces párbeszéd, annak ellenére, hogy a nyomozás szál személyesen is érintette és megrázta a lelkivilágát. Az ügy ugyanis, amit Charley elvállalt, nem más, mint Cookie barátnőjének (Mimi) megtalálása. Elég hamar kiderül, hogy az ügy sokkal nagyobb ennél, politikai vonatkozása is van, ráadásul egyre több hulla lesz érintett az ügyben, így BB nagybácsi is felbukkan a már megismert teljes gárdával. 

 A nyomozás szál még jobban elszórakoztatott, mint az első részben. Leginkább azért, mert ebben a kötetben nagyobb hangsúlyt fektetett rá az írónő, jobban vagy többet foglalkozott vele. Sokkal több volt az akció, a lövöldözés, a verekedés, sokkal több rendőr vett részt az eseményekben és egy különleges csapat is. Mozgalmasabb és pörgősebb volt ez a kötet, szerencsétlen Charleyt már kezdtem sajnálni, mert nem volt ez egyszerű ügy, ráadásul a titokzatos megmentője sem tudott maximálisan ott lenni, hogy kihúzza őt a csávából, mint eddig. Ez viszont előrébb vitte azt a vonalat, hogy Charley valójában mit tud, eddig nem ismert tulajdonságai és képességei jelentek meg azáltal, hogy egy kissé elhagyatott lett a túlvilági segítség nélkül. A sok keményfiú között Charley vadócabb és beszólogatósabb énje is jobban ki tudott teljesedni, máshogy nem is lehetett ezt az őrületet elviselni, csak poénkodással.  

  Díjazom az írónő egyik stíluselemét, konkrétan azt, hogy a humor és a szokásos happy end érzés mellé betesz valami megrázóbb, emberibb és reálisabb elemet. Míg az első részben a rosszul sikerült feleségszöktetés volt ez az elem, itt egy családi dráma zökkentett ki egy kicsit. Jobban megismertem Charley családját, a családon belüli viszonyokat és a helyzet szomorúságát. Jobban megértettem a karaktert, rájöttem, hogy az a durcás és megsértett kislány miért is van még Charleyban és ez miért is akadályozza őt abban, hogy végre önálló felnőtt nő legyen. Amit az apja tett vele, logikus volt és a család védelmében szükséges lépés, de egyben elszomorító és felháborító is volt. Nem egyszerű fekete báránynak lenni, úgy ahogy van Charley élete egyáltalán nem egyszerű. 

  A mellékszereplőket szinte egytől-egyig imádom, még azokat is, akik csak pillanatokra bukkannak fel, mert mindegyikük a maga nemében különleges, érdekes vagy vicces. Cookie egyre jobban a szívemhez nő a kislányával együtt, bírom a rendőröket is, a szellemeket meg a leginkább. Mr. Wong említésére már nevetni kezdek, a nagynéni szelleme is irtó jó fazon, Angyalt is egyre jobban megkedvelem, Rocket pedig változatlanul a rejtélyes és egyben bosszantó beszólások mestere. Hülyét kapok az olyanoktól, akik belekezdenek egy nagyon fontos témába, de nem fejezik be és utána már harapófogóval sem lehet belőlük kihúzni semmit. Rocket pont ilyen és Charleyt is bosszantja, de közben mégis szerethető karakter marad a szellem. Ráadásul kiderül, hogy a kishúga lelke is ott van Rockettel az elmegyógyintézetben, csak még nem jelent meg Charleynak. Jaj és majdnem kihagytam az igazán ijesztő kislány szellemet, aki később már idegesítőbe megy át, de nagyon bírtam a kiscsajt, Charley viszont utálta, de a megjelenő démonokat még annál is inkább. Az említetteken kívül volt még egy-két szellem, akiknek kulcsfontosságú szerepe volt az ügyben és még inkább erősítették a regény jó kis túlvilági hangulatát. Imádom, hogy ennyi szellem van a regényben. Charley egyre jobban kezeli azt a dolgot, hogy rajta keresztül jutnak át a túlvilágra. Ugyan poénkodik velük és sóhajtozik, ha megint rendelkezésére kell állnia egy szellemnek, de végül mindig ember módjára, méltósággal és tisztelettel bánik velük. 

A hibák vagy hiányosságok ellenére is szívemhez nőtt a sorozat, leginkább a szellemek karaktere miatt, ráadásul rajongok a paranormális krimikért is. Imádom a két műfaj vegyítését, Darynda Jones jól is csinálja. Szóval nagyon várós a harmadik kötet, szerencsére hamarosan meg is jelenik.   

Második sírhant

___________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Angyal, Cookie, Rocket
Tetszett: a nyomozás szál
Nem tetszett: a főszál információinak lassú adagolása
Fordította: Varga Krisztina
Oldalszám: 448 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó

___________________________________________________________________________________

Harmadik sírhant

ELŐRENDELÉS!

Fordította: Varga Krisztina 

Megjelenés ideje: 2015 

Charley Davidson végre újra itt van! A New York Times sikerlistás szerző, Darynda Jones paranormális sorozatának harmadik részében kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni...  Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik? A regényt szeretettel ajánljuk a paranormális romantika és a földön fetrengős poénok rajongóinak figyelmébe!

___________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

 Charley képessége a halottak szellemeinek észlelésén alapul, és a sorozatban nagy szerepet kap a Nagy Kaszás is. Nektek a mostani játékban a feladatotok a különböző vallások és hiedelemvilághoz tartozó halálos végzet, halálistenek, esetleg halál démonok beazonosítása. Minden állomáson találtok egy kis utalást az adott “halálról” és ha van róla jellegzetes ábrázolás, akkor azt is megtaláljátok. 

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

Akkád istennő, az Alvilág Úrnője. Istár a nővére, Nergal pedig a férje, aki egyben az alvilág ura lett. A keresett istennő neve szó szerint a Nagy Föld Úrnőjét jelenti. Eredeti sumer neve (Irkalla?) az Alvilág neve is volt. A Nagy Föld Úrnője az akkád korban vált az alvilág és a holtak istenévé, amikor is az addig kétarcú (jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkező) istenek tulajdonságai elkülönültek, az égi istenek lettek a jók, a földi istenek pedig a rosszak. Ábrázolása többnyire fekete hajú mezítelen nőalak, néha oroszlánfej díszíti.

Forrás: wikipédia 

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________

 További állomások

07/23 Függővég
07/24 CBooks 
07/25 Insane Life 
07/26 Könyvszeretet
07/27 Könyvszeretet
07/28 Függővég
07/29 Insane Life
07/30 CBooks
___________________________________________________________________________________ 

Darynda Jones - Első sírhant (Charley Davidson #1)

  Az Athenaenum kiadó jóvoltából jelent meg itthon Darynda Jones nagy sikereknek örvendő Charley Davidson sorozata, melynek címszereplője nem fél a haláltól. Az Első sírhant valamint a Második sírhant már kapható a boltokban és immár előrendelhető a sorozat harmadik kötete is, Harmadik sírhant címmel. Amíg Charley legújabb sztorijára várunk, egy héten át kalandozhattok velünk az előző két kötet világában. A sok izgalmas nyomozás mellett, ha velünk együtt nyomozol, tiéd lehet a könyv egyik példánya. 

 Előrendelhető a harmadik kötet: ITT! 

Darynda Jones - Első sírhant (Charley Davidson #1)

Miért pont ez? Imádom a para-nyomozós sztorikat.

Fülszöveg: Charley Davidson nem éppen a szomszédlány. Magándetektív, bárpultos... és jól áll neki a halál. 

 Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét... 

  Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény, J.R. Ward, a Megsebzett szerető írónőjének ajánlásával, Kresley Cole és Sherrilyn Kenyon rajongóinak. 

Vélemény: Alapjáraton nem rajongok a pararománcokért és a szexszel fűtött részekért sem, de imádom a nyomozás szálakat, a misztikumot és a világot, amikben az ilyen sztorik játszódnak. Bevallom, nem Ward neve miatt vagy a másik két írónő neve (tőlük nem is olvastam még semmit) miatt vettem kezembe a sorozatot, hanem a nyomozónő főszereplő miatt és főleg azért, mert tud beszélni a halottakkal. Egy krimi és fantasy függőnek maga a mennyország a kettő világ vegyítése. Az Anita Blake sorozatba is a két műfaj vegyítése miatt kezdtem bele, amire egyébként nagyon hasonlít a Charley Davidson sorozat. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom ezt a sorozatot, azoknak meg pláne, akik nem bánják, ha a szexuális tartalom egy kicsit kevesebb, mint például Ward-nál. 

 Charley Davidson egy szerethető karakter. Nem annyira badass, mint a híres-neves Anita Blake, annál egy kicsit esetlenebb, de nem is egy szűzleányka, aki még semmit se tud, csak siránkozni. Charley a kettő között van. Nagyszájú és kemény tud lenni, de sokszor inkább a mázlinak vagy a szerencsének köszönheti (vagy a titokzatos megmentőnek), hogy megússza a kétes helyzeteket. A szokásostól eltérően Charley nem egy magányos hősnő, a családja életben van, bár nem rendezettek a körülmények. Ennek köszönhetően valahol a gyermeki lét és a felnőtt lét határán mozog még mindig és családi problémákkal is küszködik. Talán ezért sem éreztem őt annyira kemény csajnak, mert néha kijött belőle a durcás, megsértett kislány.

 Nem csapnivaló nyomozó, de nem is a legkeresettebb. Többnyire abból szerzi a bevételét, hogy rendőr nagybátyjának segédkezik a gyilkossági nyomozások során. A magánnyomozó munka és a bárpultos meló csak kiegészítő keresetek. Nyugdíjas és immár bártulajdonos édesapja is nyomozó volt, BB nagybácsi előtt vele dolgozott a főhősünk. Charley nyomozói tapasztalata hosszú időre nyúlik vissza, mert az édesapja már gyerekkorában tudomást szerzett lánya képességeiről és karrierje során fel is használta ezt az extra tudást. Könnyű úgy megoldani egy ügyet, ha az ember gyereke tud kommunikálni a hullák szellemével. Charley képessége miatt különleges, de egyben a család fekete báránya is, főleg a mostoha anyuka számára. A rendőrség köreiben is furcsán kezelik, vagy nyíltan utálják, vagy vicc tárgya vagy pedig csendben félrehúzódnak tőle. Vagy nem hisznek neki és bolondnak tartják vagy félnek tőle. Elfogadásra nem nagyon számíthat. 

  Az édesapján, a bácsikáján és a legjobb barátnőjén, Cookie-n kívül szinte senki sem tudja elfogadni és megérteni a képességeit, így Charley nem is szívesen reklámozza, hogy mire képes. Ügyfelei is általában a halottak közül kerülnek ki vagy olyan ügyeket sodor az útjába az élet, ami a magánnyomozói meló legalja, pl. a családon belüli erőszak, szeretők felkutatása, valaki követése. A sorozat egy családon belüli erőszak ügyével kezdődik. Charley megszöktet egy feleséget az agresszív férj elől. De hamar kiderül, hogy nem ez lesz a főszál, hanem egy másik nyomozás. A krimirajongó énem ugrált örömében, hogy ennyi ügy van, meg ennyi rendőr rohangál a lapokon. Bár nem volt ütősen erős a nyomozás szál, nagyon szerettem, mert átívelt az egész regényen és az egész sztoriban ott volt a krimihangulat és az izgalom. Ráadásul a családon belüli erőszak ügye is tartogatott meglepetéseket, ami még inkább reálissá tette az egészet és emiatt nem lett "rózsaszín" a sztori. 

  Rajongtam a nyomozás szálért, a hibái ellenére is. Imádtam, hogy ennyire szerves részét képezi a sorozatnak, hogy végig tudtam követni a nyomozást, nemcsak a rendőrség oldaláról, hanem Charley-n keresztül az áldozatok oldaláról is. Nagyon tetszett, hogy az áldozatok szelleme "élő" maradt, nem pedig nevetség tárgyai lettek. A három ügyvéd emberi oldalát és emberi életét is egy kicsit megismerhettem. Ha a nyomozás szál és a szellem szál ilyen marad, akkor imádni fogom a sorozatot. 

  A halottakkal való kommunikálás része is nagyon megfogott, illetve a mögötte húzódó főszál. Apránként adagolva, gyerekkori emlékeken keresztül megtudjuk, hogy Charley micsoda tulajdonképpen, hogyan működik a képessége és ki is az a titokzatos lény, aki mindig követi őt, illetve ki az, akinek erotikus álmait köszönheti. Bár még mindig rengeteg a kérdés és Charley sem tud még egy csomó mindent magáról, érdekes vele együtt felfedezni, hogy honnan jöhetett, miben áll a képessége és nagyon lekötött a rejtélyes idegen utáni kutakodás is. 

 A para szálon még a szerethető szellemkarakterek is sokat dobtak. Kedvencem lett Angyal, a tizenéves bandatag szelleme, aki Charley egyik alkalmazottja. Ő az első számú szellem, akivel együtt dolgozik, de néha segítségére van Rocket is, aki egy autistára hajaz. Nem tudni szinte semmit Rocket múltjáról, csak annyit ismerünk meg, hogy név szerint tudja, kik haltak meg a világon hosszú-hosszú időre visszamenőleg. A neveket egy elhagyatott elmegyógyintézet falára vezeti fel, egy piszok hosszú listát vezet. Értelmes kommunikációra nagyon ritkán képes, viszont a megjegyzések és utalások nagymestere. Megemlíteném még Mr. Wong szellemét, aki Charley lakásában van. Mr. Wong csak úgy lóg a levegőben a fal felé fordulva, még sosem kommunikált Charley-val és szokatlan módon nem is akart még tőle semmit. A karakter egyelőre csak vicc tárgya, a lakás kelléke, mint egy feltűnő váza, de reményeim szerint a későbbiekben lesz valami csavarja a dolognak vagy nagyobb jelentősége a karakterének. 

  Külön öröm volt számomra, hogy az erotikus vonal nincs annyira előtérben és nem annyira erőltetett, kellő mennyiségben volt jelen a regényben. Épp annyira, hogy érezzem Charley és Reyes között az elsöprő vonzalmat, de ne is menjen a sztori rovására. Reyes titokzatos, dögös, nagyágyú, meg minden, de én nem tudtam utána annyit sóhajtozni, mint az elvárható lett volna, azt viszont aláírom, hogy a személyes háttér története és a múltja nagyon érdekfeszítő, így valamilyen szinten csak sikerült megfognia a pasinak. :D

 A humorral is hadilábon állok. Imádtam a fejezetek kezdeténél lévő pólófeliratokat, idézeteket és néha egy-egy poén vagy szituáció nagyon ütött. Néha viszont volt benne fárasztó vagy erőltetett humor, amit ugyan megmosolygtam, de számomra rontott Charley karakterén. Ez a másik ok, az alkalmanként kislányos humor az, amiért nem tudtam annyira badass-nek tekinteni. Bár azt vallom, hogy inkább legyen több poén, mint egyáltalán ne legyen. Az ilyen típusú sztoriknál elvárásom a humor jelenléte, még akkor is, ha nem annyira jó vagy kevés. Reményeim szerint ez is változni fog.

Összességében megfogott a sorozat és mindenképp folytatni fogom, mert nagyon bírom a karaktereket, főleg a szellemeket és a barátnőt, Cookie-t. A nyomozás szálat nagyon szerettem és tudtam rajta izgulni, tetszett, hogy sok a hivatásos a háttérben és nem csak egy átlagpolgár nyomozgat vagy egy csetlő-botló főhős. A humor nem kiváló, de azért pár hangos nevetést köszönhetek a regénynek. A misztikus szál és a világ felépítése pedig borzasztóan érdekes, ez pedig arra ösztönöz, hogy folytassam a sorozatot.     

 Itt beleolvashatsz!

Itt megrendelheted!

___________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Angyal, Cookie, Charley, Rocket, Mr. Wong
Tetszett: a nyomozós szál, a mellékszereplők
Nem tetszett: a humor néha nincs egyensúlyban
Fordította: Varga Krisztina
Oldalszám: 440 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó

___________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték

 Charley képessége a halottak szellemeinek észlelésén alapul, és a sorozatban nagy szerepet kap a Nagy Kaszás is. Nektek a mostani játékban a feladatotok a különböző vallások és hiedelemvilághoz tartozó halálos végzet, halálistenek, esetleg halál démonok beazonosítása. Minden állomáson találtok egy kis utalást az adott “halálról” és ha van róla jellegzetes ábrázolás, akkor azt is megtaláljátok. 

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

Egyiptomi neve Anpu, Inpu vagy Inepu. Ozirisz kultuszának elterjedése előtt ő vezette a halottakat az alvilágba. Istenek bírálójának is nevezték. Az ókori egyiptomi hitvilágban az alvilág és a holtak oltalmazója, később a holtak bebalzsamozóinak istene is. Fekvő sakál, vagy kutyafejű ember alakjában ábrázolták. 

Forrás: wikipédia

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________

 További állomások

07/23 Függővég 
07/24 CBooks 
07/25 Insane Life
07/26 Könyvszeretet
07/27 Könyvszeretet
07/28 Függővég
07/29 Insane Life
07/30 CBooks
___________________________________________________________________________________ 

Kelly Creagh: Enshadowed - Árnyék mélyén (Nevermore #2)

 A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újra részesei lehetünk Kelly Creagh borzongató sorozatának, az Enshadowed - Árnyék mélyén c. második kötet által. Varen és Isobel ezúttal még mélyebbre merül Edgar Allan Poe életre kelt rémtörténeteiben. Furcsa álmokkal, fenyegető teremtményekkel és a híres Poe Köszöntővel kell szembenézniük. Ennek apropóján, kedves Olvasó, meghívunk, hogy tarts velünk, és lépjünk át együtt ebbe a veszedelmes álomvilágba. 2014. október 27-től háromnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről a három állomásos turné keretein belül, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Kelly Creagh: Enshadowed - Árnyék mélyén 

Miért pont ez? Nagyon tetszett az első rész és a függővég nem eresztett. 

Fülszöveg: Varen Netherst foglyul ejtette egy veszedelmes álomvilág – egy alattomos és sivár világ, ahol Edgar Allan Poe rémtörténetei életre kelnek. Isobel Lanley, akit furcsa látomások és Varen teremtményeivel terhes rémálmok gyötörnek, az egyetlen, aki megmentheti a fiút. Isobel tudja, hogy egyetlen reménye egy baltimore-i temetőben fekszik. E helyen, Edgar Allan Poe születésének minden évfordulóján kora reggel egy titokzatos idegen, a „Poe-köszöntő” teszi tiszteletét a legendás költő sírjánál. Csak a Poe-köszöntő ismeri az átjárót a két világ között. Hatalmas veszély leselkedik azonban Isobelre. Egy fehér lepelbe burkolózó, gonosz ősi szellem les rá, aki el akarja őt szakítani Varentől. Amikor végre rátalál a fiúra, rájön, hogy ő már nem az a csöndesen tűnődő fiú, aki valaha rabul ejtette a szívét, hanem egy sötét erő, hatalmas és ellenséges. Vajon Isobel legnagyobb szerelme a legádázabb ellensége is lesz egyben? 

Vélemény: Az első rész után szerencsére rögtön bele tudtam kezdeni a második részbe, így a függővég miatt nem idegeskedtem. Aztán olvasni kezdtem a második részt és csak pislogni tudtam, mint hal a vízben. A könyv elolvasása után úgy érzem, hogy ugyanott vagyok, ahol az első kötet végén. Mi volt ez tulajdonképpen? Változatlanul szeretem a sorozatot és azt a világot, illetve hangulatot, amit az írónő teremtett, de most már rájöttem, hogy a cselekmények leírásában nem jeleskedik. Szinte semmi se történt az egész regényben és egy kicsit sem jutottam közelebb a rejtélyek megoldódásához. Akár ki is hagyhattam volna a könyvet, hogy élből a harmadikra ugorjak. Többre számítottam, holott tisztában voltam vele, hogy a második kötetek mindig csak töltelékek. Reménykedtem benne, hogy az első kötet második részében felépített álomvilág most már nagyobb szerephez jut és többnyire ott fognak folytatódni az események. Reméltem, hogy lekopik ez az amerikai pomponlány fíling és Isobel összeszedi magát. Vártam a káoszt, az izgalmakat, a pezsgést, a delíriumszerű állapotot, a rémálmokat, harcokat, de ehelyett végig kellett asszisztálni Isobel nyűglődését. 

Varen ottragadt az álomvilágban és Isobel eldöntötte, hogy mindenáron ki fogja onnan menteni. Eszébe is jutott a megfelelő megoldás: el kell jutnia Baltimore-ba Poe sírjához, mert tudja, hogy Reynoldsot biztos ott fogja találni. A rejtélyes Reynolds pedig tudja az utat, ami az álomvilágba vezet. Nincs más dolga, csak felkutatni a férfit és rajta keresztül eljutni Varenhez. Annyi csak az akadálya az egésznek, hogy egyrészt ki kell várni a januári éjszakát, Poe születésnapját, másrészt a szobafogságból valahogy ki kell szabadulni és megtervezni az utat. Ehelyett Isobel mindent csinált, csak azt nem, amit kellett volna.

Isobel megint bebizonyította, hogy egy végtelenül ostoba karakter. Ott volt előtte a megoldás, egy ötlet, amiből csak kész tervet kellett volna csinálni és ideje is lett volna rá. Ehelyett jobbra-balra kínlódott, mint akinek leölték a családját és csak a kezeit tördelve sírdogált, a terv meg nem akart kibontakozni. Ha nincs Gwen, az új barátnője, aki gondolkodott helyette, akkor még mindig ott tartanánk, hogy Isobel ül az ágyában és pityereg Varen után. Hónapokig nem történt semmi, azon kívül, hogy Isobel szinte elveszítette a valóságérzetét. Ez valamennyire segített a történeten, mert sokszor én sem tudtam eldönteni, hogy abban a másik világban van vagy csak álmodik. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a valóság vagy csak álom. 

  Néha úgy hiszi, hogy Varen látogatja, de aztán rájön, hogy csak Pinfeathers szórakozik vele. Megjelenik egy titokzatos nő is, aki állandóan egy altatót dúdolgat és zongorázik mellé. De még ez sem ösztönzi Isobelt arra, hogy egy kicsit nyomozzon. Tátott szájjal várja a sült galambot és azt hiszi, hogy majd minden megoldódik magától. Azért volt számomra érthetetlen a karakter viselkedése, mert ha annyira szereti Varent, mint amennyire állítja, akkor ezerrel pörögnie kellett volna azon, hogy minél előbb megmentse. Az összes idejét és energiáját erre kellett volna áldoznia, ehelyett egy helyben toporgott és alig lehetett kibillenteni az álmodozásból és az emlékezésből. 

Eddig se kedveltem a karaktert, de most már rákerült a hatelist-emre. Az amit leművel a környezetével, főleg a családjával, botrányos. Hazudozik, átveri a szüleit, a testvérét, a barátaival sem akar semmit megosztani. Még akkor is harapófogóval kell mindent kiszedni belőle, amikor Gwen bizonyítja a segítőkészséget és beleártja magát a dologba. Isobel egyedül akarja megoldani az egész ügyet, miközben nem tesz semmit. Különös tehetsége van ahhoz, hogy maximális erőbedobással a lehető legminimálisabb eredményt érje el. Szegény Varen addigra megrohad az álomvilágban, mire Isobel odáig eljut, hogy felálljon az ágya széléről.  

  A több száz oldalnyi kínlódás után végre eljutunk oda, ahová már a könyv elején nem ártott volna eljutni, erre vége lett a könyvnek, megint csak függővéggel. Az írónő nagyon jó hangulatot tud teremteni és az álomvilágbeli képek piszok jók. A démonok és a szellemek is iszonyat jól sikerültek. Azt viszont nem tudom megemészteni, hogy hihetetlenül lassan és vontatottan történt mindent. Egy helyben toporgott a sztori és egyszerűen nem akart előrébb jutni. Olyan, mintha az írónő csak azzal foglalkozott volna, hogy ütős legyen a világ, azt fel is építette, mint egy makettet, de nem élnek és mozognak benne a karakterek. Az egész könyv mintha egy hosszú képleírás lett volna.

De azért voltak pozitívumok is, amik megmentették nálam a sorozatot. Brad például egy érdekes figura lett a baleset után és elvesztette az izomagy jellegét. Szinte alig szerepelt a könyvben, holott most lett volna érdemes többet írni róla. Pinfeathers és Gwen karaktere hatalmasat dobott a könyvön. Gwennek nagyon jó dumája van, a nevetés egy kicsit felrázta a hangulatomat. Pinfeathers pedig olyan lett számomra, mint Varen. A fiktív szerelmeim listájára nem került fel, de a legyünk haverok listára igen. Összetett és rejtélyes karaktere van. Nála se lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz. A természetéhez tartozik, hogy hol gonoszkodik, hol pedig úgy tűnik, hogy jót tesz. Reynolds ugyanolyan rejtély maradt, mint eddig. Varen szinte nem is bukkan fel, amikor igen, akkor mintha nem is ő lenne. 

A hangulat, a világ és az álomvilághoz tartozó karakterek nagyon jól sikerültek. A halloweeni hangulathoz nagyon passzolt a könyv. Pinfeathers és Gwen karaktere külön meglepetés volt. Ebben a kötetben rájöttem, hogy nagyon bírom Isobel öccsét, Dannyt is. A sztorit, a cselekményt és Isobel karakterét viszont nem tudom értékelni. Egyedül a függővég az, ami megint felbosszantott annyira, hogy érdekeljen a harmadik kötet. Most már tudni akarom, hogy mi a megoldás, még akkor is ha nem számíthatok ütős lezáró kötetre az írónőtől. 

____________________________________________________________________________________  
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Pinfeathers, Gwen
Tetszett: a könyv világa
Nem tetszett: megint lassú az eleje
Fordító: Farkas János
Kiadó: Könyvmolyképző
Várható megjelenés: 2014.11.21. (Elit start: 2014.10.20.)
____________________________________________________________________________________  

Nyereményjáték 

Isobelt Varen elvesztése óta rémálomnak tetsző látomások gyötrik, ám felébredve mindössze mozaikdarabkákra emlékszik. A kirakós darabkái sehogy sem akarnak összeállni egy egésszé. Neked vajon sikerül megfejtened a rejtvényt?

Feladat: 

1) Minden állomáson találtok egy képet, aminek innen-onnan hiányoznak a darabkái. Találjátok ki, kit rejt az adott fotó, és a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. De vigyázzatok, ezek a rémálmok kiszámíthatatlanok. Meglehet, hogy a képek nem eredeti szögükben állnak. 

2) Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind a három feladványt teljesítenetek kell! 3) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk. 

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  

                                További állomások 

10/27 Always Love a Wild Book - Éber álom
10/30 Dreamworld - Playlist
11/02 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________  

Rachel Hawkins: Demonglass - Démonüveg (Hex Hall #2)

  A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját! 

  2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Demonglass - Démonüveg 

Miért pont ez? Bírtam az első rész világát és a főhősnő humorát, így nem volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot.

Fülszöveg: Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről. Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét. De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis? 

Vélemény: Szeretem is, meg nem is a második köteteket, mert mostohagyerekek. Mondhatnám azt is, hogy eleve a trilógiák okoznak fejtörést. Vagy nagyon jóra sikerülnek, vagy nagyon rosszra. A második részek az átvezető kötetek a harmadik rész fináléjához. Na most, ha egy első kötet a bevezető, a második az átvezető és a harmadik a nagy durranás, akkor miért is nem lehet az első kettőt lerövidíteni és az egészet egy kötetben megoldani? 

  A Démonüveget középtájon helyezem el. Nem ütött nagyon az első kötet, de bírtam a világot, a humort meg pláne. A második rész másfajta volt, de itt jobban el sikerült kapni azt a sajátos "szörnyes" hangulatot és sok mindenre magyarázatot kaptam, amik az első kötetben nyitott kérdések maradtak. A humorból viszont sok volt. Van egy enyhe függővég, nem vágott földhöz, de azért tudtam volna tovább is olvasni a sztorit, mert eléggé felcsigázta ahhoz a kíváncsiságom, hogy befejezzem a trilógiát. Kellemes kis átvezető kötet volt.

Jó pontok

  Változatlanul bírom a főhősnőt, a szarkazmusát, a humorát, a lendületét és a személyiségét. Sophie nagyon viccesen tolmácsolja az eseményeket és "szeretek a fejében lenni". Szeretem végigkövetni a gondolatmenetét, mert szórakoztató, logikus és nem felejti el az érzelmeit sem tolmácsolni egy adott dologgal kapcsolatban. Tetszik, hogy bár szuperereje van és elvileg félelmetes démon, csetlik-botlik és nem igazán jön össze neki semmi sem elsőre. Nem egy instant démonkirálynőt kapunk.

  Tetszett itt is a sokszínűség, ami a prodigiumokat illeti. Volt itt mindenféle lény és én imádom az olyan sztorikat, ahol a különböző lények keverednek és egymásnak feszülnek, főleg egy harc során. Ezt most megkaptam, a második kötet ugyanis bővelkedett a harcokban és izgalmakban. Szellemek, boszik, vérfarkasok, démonok egy rakáson. 

  Sophie apja. Amennyire nem bírtam az elején, annyira megkedveltem azt a pasit. Naná, hogy megkedveltem, hiszen ugyanolyan szarkasztikus humora van, mint a lányának. Ráadásul a vezetőket mindig is előnyben részesítem a regényekben, elfogult vagyok velük szemben, álljanak a jó vagy a gonosz oldalán, tök mindegy. 

  Maga a világ kidolgozottsága is nagyon tetszetős. Van a Tanács, ami a prodigiumokat védi és van a vadászcsapat, a Szem, ami pedig kinyírja őket. A világnak így megvan a két ellenpólusa, ami sok lehetőséget rejt magában. Mikor robban ki háború? Ki indítja majd? Ki lesz érte a felelős? Ki nyer? Egyáltalán ki a jó és ki a rossz? Az egymásnak feszülő két csoport léte magában hordozza azt, hogy van itt kémkedés, árulás, cselszövés, titok. A végére már azt sem tudtam eldönteni, hogy most melyik oldalra kéne állni. Bár nem egyedi, de attól még zseniális húzás egy szerelmespárt úgy létrehozni a regényben, hogy az egyik ide, a másik meg amoda tartozik. 

  A helyszínválasztás is a jó pontok közé tartozik. Nem a suliban, hanem Angliában, egy hatalmas vidéki házban folynak az események. Kiszakadtunk egy kicsit a sulis fílingből és több volt a felnőtt, ezáltal a tétek is komolyabbak lettek. Itt már nemcsak kis varázsolgatásokról volt szó, hanem sokkal komolyabbakról. Azt viszont sajnáltam, hogy a diszkós jelenet nagyon rövid lett, pedig az írónő nagyon érdekes szórakozóhelyet dobott össze.

  Jó pont az új szereplők bevonása a régiek mellé és a köréjük szőtt rejtély. Bár a két új tinidémon nem nőtt a szívemhez, de érdekes színfoltjai voltak a regénynek és rajtuk keresztül sikerült az írónőnek továbbgabalyítani a szálakat.

Rossz pontok

  Még mindig érzem a koppintásokat és a sablon is sok az ízlésemnek. Az itinerek (teleportáló kapuk) a Harry Pottert juttatták eszembe. A démonok közti ruhavarázslásos játék, szintén a Harry Pottert juttatták eszembe, amikor a varázslótanoncok azt kapták feladatul, hogy legyőzzék a félelmeiket, tehát tegyék nevetségessé. A diszkós jelenet és a harcok többsége pedig a Végzet ereklyéi sorozatot juttatta eszembe. Nem feltétlenül baj, ha valami hasonlít, de én jobban preferálom az egyediséget. Ezt elég nehéz elérni ennyi YA után.

  Amitől viszont a hajamat téptem az a bál. Mi a jó fenéért kell minden egyes YA-ba beletenni egy bálos jelenetet? Minek? Szószaporítás? Nálam már csak azért számít hangulatfestő elemnek, mert lehúzza a hangulatomat. Unottá tesz, hogy már az x-dik díszletleíráson, viháncolva készülődésen, szerelmes sápítozáson, ruha- és hajválasztáson kell magam átrágni. Semmi értelmük nincs ezekben a sztorikban. Persze mindig történik ott valami egetrengető, de azok a jelenetek bárhol másutt, bármilyen más körülmények között is megtörténhetnek. 

  Az erőltetett szerelmi háromszög. Szerintem a való életben azért nem ennyire gyakori a szerelmi háromszögek kialakulása, mint amennyire a YA regények erőltetik. Indokolatlannak is tartom. Nagyon nehéz jól megírni ezeket a háromszögeket, ha valami félresiklik, akkor inkább csak bosszantó és felesleges sablonelem. Archer és Sophie kapcsolata és az alapszitu bőven elég ahhoz, hogy megdobogtassa az olvasó szívét, főleg, hogy most már jobban érezni lehetett a feszültséget és a vonzódást köztük. Cal csak azért kellett a regénybe, hogy legyen egy másodhegedűs, akivel jól kiszúrnak. Cal karaktere egyébként nagyon érdekes és szerethető a srác, bőven lehetett volna valami nagyobb szabású célja a létének, de nem. Az írónő csak úgy odatette a szerelmi háromszög egyik csúcsára.

  A jóból is megárt a sok alapon, a humor egy kicsit nálam átlépte a határt. Értem ezalatt azt, hogy túl sok volt a poénkodás. Nem volt rossz egyik beszólás sem és sokat nevettem a könyvön, de álljunk csak meg. Nem paródiát olvastam, hanem YA fantasyt. A feszkósabb jelenetek ütősebbek lettek volna, ha Sophie nem vihorászik, meg poénkodik annyit. Elszaladt az a bizonyos ló. 

  Összességében - ha eltekintek a sablonoktól - kellemes perceket okozott a második rész és nem bántam meg, hogy belekezdtem a sorozatba. Olyan irányba ment el a második kötet vége, hogy most már még kíváncsibb vagyok a folytatásra és a végre. Szórakoztató volt Sophie narrációja, a világ elvarázsolt, bírtam a sok lényt és a két nagy szervezet izgés-mozgását. Pörgősebb volt a második rész és érdekesebb, főleg, hogy sok kérdésre választ adott. Várós a harmadik rész.

Itt beleolvashatsz!

 ____________________________________________________________________________________   Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sophie apja és Sophie
Tetszett: a könyv hangulata
Nem tetszett: a sablonos elemek
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Acsai Roland
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014

____________________________________________________________________________________   

 Nyereményjáték 

 Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről! 

Feladat: Minden állomáson találtok egy kérdést. A választ kitalálhatjátok magatoktól is, vagy a bejegyzésben kirakhatjátok a kiemelt betűkből. Ha megvan, írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, hogy a kiértesítés után 72 órán belül válaszoljanak az e-mailre, különben új nyertest sorsolunk.

Melyik az az egyetlen tárgy, amivel meg lehet ölni egy démont? 

a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________   

További állomások 

10/12 Kelly és Lupi olvas 
10/14 Könyvszeretet
10/16 Media Addict
10/18 Függővég
10/22 MFKata gondolatai
10/24 Dreamworld
 
____________________________________________________________________________________  

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában

Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.


 A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá! 

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában 

Miért pont ez? Imádom a misztikus sztorikat és fekete madár mániám van, szóval nem hagyhattam ki! 

Fülszöveg: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…

 „Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.” - Publishers Weekly 

Vélemény: Hjaj, ez de jó volt! Imádom a misztikus, szellemes sztorikat és most már megszerettem a háborús történeteket is, pedig azok eddig nem kötöttek le. Talán azért, mert sosem bírtam megemészteni azt a sok értelmetlen gyilkolást, a mocskot, a kínokat, a fájdalmat. A háború egészen más, mint egy sorozatgyilkosos sztori vagy egy horror. Cat Winters viszont pont azt ragadta ki a háborúból, ami leköti az ember figyelmét. Nem dobálózott évszámokkal, hadicselekkel, nem taglalta részletesen a háború eseményeit, hanem egy hétköznapi ember szemszögéből ragadta meg. Bár borzalmakról is írt, ennek ellenére "könnyebben emészthető" volt a regény háborús része. Mary Shelley-n keresztül nagyon jól megfogalmazta, hogy gyereknyelvre lefordítva valójában mennyire értelmetlen a háború. Fel is nevettem a megfogalmazáson és igazat adtam Mary Shelley-nek.

"Egyáltalán nem lennének háborúk, ha a felnőttek követnék a gyerekként megtanult szabályokat. Egy négyéves is látja, milyen ostobán viselkednek a felnőttek, ha gyereknyelven magyarázzuk el nekik a háború mibenlétét. Egy Németország nevű gyerek kötözködni kezdett a játszótéren, amibe beletartozott, hogy miközben bántalmazni akart egy Franciaország nevű gyereket, elagyabugyált egy Belgium nevű kislányt. Azután Anglia el akarta verni Németországot, hogy segítsen Franciaországnak és Belgiumnak, és amikor ez nem sikerült, áthívott egy Amerika nevű gyereket, és az emberek nekiláttak az ő püfölésének is." 

  A háborús részek inkább azokról az emberekről szóltak, akik nem harcoltak, hanem otthon maradtak, illetve azokról a katonákról, akik hazatértek és akiknek fel kellett dolgozniuk a háború borzalmait. Akik nem haltak meg, azok is örök életükre megnyomorodtak, végtagokat vesztettek el vagy a szemük világát vagy az ép elméjüket. A halál nem válogatott, elvitte a 18 éves katonát is. Mindemellett kitört a spanyolnátha és lavinaként söpört végig a világon. Hihetetlen mértékű pusztítást vitt véghez. Aki nem harcolt az is nagy eséllyel meghalhatott egy betegség miatt.  Az emberek akkori tudatlansága is borzasztó. Védőoltás még elvétve létezett, gyógymód nemigen volt, csak házi praktikákat ismertek (hagymaevés), amik sokszor nem voltak hatásosak. Akár napokon belül is belehalhatott valaki a spanyolnáthába. A betegség gyors lefolyása és a tudatlanság, illetve, hogy nem volt gyógymód, érthetővé tette, hogy az emberek miért is rettegnek annyira. A könyv hangulata emiatt is apokaliptikus volt.

  Ebben a világban marad egyedül a 16 éves Mary Shelley, amikor az édesapját elhurcolják és bebörtönzik. Eva nagynénjéhez utazik, hogy valahová tartozzon, valahol élni tudjon. Evahoz költözve arra is lehetősége lesz, hogy közelebb legyen szerelme, Stephen családjához, hogyha a fiúhoz magához nem is juthat közelebb. Stephen ugyanis a háborúban harcol és egy-két levélváltás a minden, amit megtehetnek. Egészen addig, míg Stephen szelleme meg nem jelenik Mary Shelley előtt. Lehetősége lesz kommunikálni Stephennel, akin mindenáron segíteni szeretne. A fiú nem lel békére és Mary Shelley ki akarja deríteni, hogy a fiú miért nem tud tovább lépni, mi tartja még itt. Meglepő dolgokra jön rá és addig nem hagyja abba a nyomozást, míg ki nem derít mindent. Engem nagyon meglepett ez a szál és végig izgatott voltam miatta.

  Az akkori tudatlansághoz és a halál közelségéhez egyenesen arányban társult egyfajta hiszékenység is. Az emberek figyelme és érdeklődése megnőtt a spiritizmus iránt. Egyre többen hinni kezdtek a szellemekben és abban, hogy eltávozott szerettükkel valahogy kapcsolatba tudnak lépni. Ismertté vált egy kutatás eredménye is, miszerint a halálunk után 21 grammal lesz a súlyunk kevesebb, ami a lélek eltávozását jelzi, tehát a lelkünk egy 21 grammnyi létező dolog. Divattá válik az is, hogy a csalók kihasználják ezt a hiszékenységet. Stephen bátyja, Julius is a csalók közé tartozik. Fényképészettel foglalkozik, így ebben az iparágban csal. Elhiteti az emberekkel, hogy képes lefotózni az eltávozottak lelkét, így közös családi fotót tud készíteni még akkor is, ha már nem él mindenki. Julius karakterét már a kezdetektől nem szerettem és csaló mivolta csak növelte bennem az ellenérzéseket. Irritált a karaktere és nem is éreztem fontosnak a jelenlétét, de természetesen jelentősége volt, mint ahogy az összes karakternek.

  Mary Shelley érdekes, szórakoztató és roppant okos karakter, leszámítva azt, hogy hisz a népi gyógymódokban. A szellemekben is hisz, de ez érthető és olvasóként nem is furcsálltam, ugyanis nem azzal a képességgel született, hogy kommunikálni tud a szellemekkel és nem is bolondult meg, nem divatból híresztelte, hogy képes kommunikálni Stephen szellemével. Mary Shelley-be belecsapott a villám és halál utáni élménye volt, majd visszatért az élők közé. Ez az esemény tette őt érzékennyé a szellemekre, emiatt volt képes Stephent is meglátni.

  Stephennel való szerelme nagyon lassan bontakozik ki előttünk és talán ettől is olyan szép ez a szál. Megismerjük az egész történetüket, levelekből és emlékekből és egyre jobban összefacsarodik a szívünk. Két, egymásnak tökéletes ember összetalálkozik, szerelembe esnek és egyszerűen nem képesek együtt lenni. Az élet és a halál sem engedi. Antiromantikus létemre ki voltam borulva és meghatott a szerelmi szál.

  A Fekete madarak árnyékában egy percig sem untatott, sőt! Mindig adott valami újdonságot, meglepetést vagy fordulatot. Az írónő nagyon jól összerakta az egészet, le a kalappal előtte. Éreztem a háború iszonyatát, a betegségtől való félelmet, az emberek butaságát, Mary Shelley kétségbeesését és kitartását, a szeretetet, a szellemeket. Magába szippantott és elvarázsolt a könyv. A hangulaton még az is dobott, hogy itt-ott régi képek szerepelnek a könyvben.

  Mary Shelley mellett még Eva, a nagynéni karaktere is említésre méltó. Nagyon bírtam a nagynénit, mert erős és vagány karakter volt, mindemellett végig megtartotta a nőiességét. Egy hadihajókat építő gyárban dolgozott, de mindvégig látni lehetett benne az annak idején tündöklő nőt, akinek nagyon fontos a szeretet és a család.

  A könyvet csakis ajánlani tudom, mert egyszerűen letehetetlenül jó volt és emellett nagyon érdekes is. Nem vagyok ijedős, de Cat Wintersnek sikerült elérnie, hogy párszor összerezzenjek. Eddig is fura áhítatos csodálattal és egyben félelemmel tekintettem a fekete madarakra, de ezek után már tuti, hogy nem tudok máshogy viszonyulni hozzájuk.

Itt beleolvashatsz!   

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Eva, Mary Shelley
Tetszett: az egész! Kimondottan tetszett a misztikus szál és a háborúval kapcsolatos részek.
Nem tetszett: -
Fordító: Simonyi Ágnes
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Scolar Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________  

  Blogturné extra

A spanyolnátha

A spanyolnátha 1918 és 1919 között pusztított. Világméretű járvány volt, a legdurvább becslések szerint 100 millió ember lelte halálát a betegség miatt. Többen haltak meg a járványban, mint a háborúban. Az emberi történelem során ez a járvány a csúcstartó, ami az elhalálozások számát illeti. Háborús járványnak is tartották, pedig olyan országokban is lesújtott, ahol nem volt háború.

A betegség elnevezése onnan ered, hogy az influenza vírusról először Spanyolországból lehetett hallani, mert semleges ország lévén, az ottani cenzúra enyhébb volt. A betegség felbukkanása és eredete azonban ismeretlen. 

  Hatékonyságát a gyors mutációnak köszönhette, mert szinte lehetetlenné vált a gyors védekezés. Meglepő módon a 20-40 korcsoportot tizedelte a legjobban, mert az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést és elpusztította a tüdőszöveteket. A legtöbben nem magába az influenzába haltak bele, hanem a szövődményeként fellépő tüdőgyulladásba. A tünetek: hirtelen felszökő láz, hidegrázás, heves fejfájás, végtagi fájdalom, köhögés, torok érzékenysége. Gyakori volt az orrvérzés is, illetve a tüdőgyulladás is vérzéssel járt. A bőr is kékesfekete árnyalatot vett fel, ami az oxigénhiányt jelzi.

  Egyes kutatók kételkedtek abban, hogy vírusról volt szó, inkább tüdőpestisre gyanakodtak, de 1933-ban sikerült azonosítani a betegséget. Ma a madárinfluenzához hasonlítják. 

  Védekezni népi gyógymódokkal próbáltak, továbbá karanténnal. New Yorkban betiltották az utcán a köpködést és pénzbírságot szabtak ki, ha valaki mégis ellenszegült. Több városban maszk viselését írták elő. Aki túlélte a spanyolnáthát nem épült fel teljesen. Hosszútávú hatása volt, hogy a betegek neurológiai tünetekkel küszködtek. Megnőtt az agyhártyagyulladás gyakorisága is, ami alvásrohamokat, aluszékonyságot és a Parkinson-kórra jellemező tüneteket okozott. 

Bővebben (forrás)

____________________________________________________________________________________  

Nyereményjáték 

 A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki. A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki.

Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!

heves magyal (étel)

Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk. 

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  

További állomások 

10/01 Zakkant olvas

10/03 Deszy Könyvajánlója 
10/06 Always Love a Wild Book
10/09 Könyvszeretet
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld
10/15 Nem harap a...
____________________________________________________________________________________