Susan Kay - Fantom

Az Operaház Fantomja musicalt 1986-ban mutatták be Londonban és azóta is folyamatosan műsoron van, szinte az egész világot meghódította a történet, melyben az eltorzult arcú Erik az emberektől elvonulva, a párizsi operaház pincéjében lakik és szellemként bolyong az épületben, mígnem összetalálkozik a fiatal Christinnel és megkezdődik tragikus szerelmi történetük. A musical Erik életének utolsó pár hónapját mutatja be, de Susan Kay írónőt annyira magával ragadta a történet és az el nem mesélt titkok, hogy megírta a saját Fantom történetét, mely visszanyúlik a zenei zseni születésének pillanatáig és elmeséli annak szívfájdító, de lebilincselő és kalandos életútját. 

  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hosszú évek után ismét elolvashatjuk magyarul a Fantom történetét, melynek örömére blogturnét is indítunk. Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg a Fantomot, mely „egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.” 

Susan Kay - Fantom

Miért pont ez? Évek óta újra szerettem volna olvasni.

Fülszöveg: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna. 

  Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól. 

  Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek. 

  A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.

   – Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz! 

És megszületett… 

Vélemény: Körülbelül egy évtizede, még gimnazista koromban olvastam el a Susan Kay-féle Fantom történetet úgy, hogy még nem ismertem a darabot sem. Ugyan hallomásból ismertem Az Operaház Fantomja történetet, hiszen az alapműveltséghez tartozott ez is, főleg, ha az ember művészeti területre készült, de nem láttam egy előadást sem és az eredeti regényt sem olvastam, amiből Webber a musicalt készítette. Csak a történet vázát ismertem, de már akkor megfogott ez a tragikus szerelem. Az egyik osztálytársamtól kaptam kölcsön a regényt, hogyha már megnézni nem tudom a darabot, akkor az írott formájában ismerjem meg és ne is a Gaston Leroux-féle regényből, hanem Susan Kay verziójából. Pillantok alatt elolvastam és szinte végigbőgtem az egészet, annyira meghatott és elvarázsolt, hogy még meg is öleltem a könyvet. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a könyv kell és ezt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer az életében. A bökkenő csak az volt, hogy sehol sem lehetett már kapni a Susan Kay-féle Fantomot. Több mint egy évtizede nem csak én, de a környezetem is szó szerint vadászott a könyv után, sem a boltokban, sem az antikváriumokban nem volt, később még online sem találtuk sehol. Annyira beleszerettem a regénybe, hogy amióta letettem, azóta se felejtettem el és már lassan elérhetetlen álomnak tűnt, hogy valaha meg tudom szerezni. Ezek után elképzelhető, hogy mekkora volt az örömöm, mikor megláttam a Könyvmolyképző Kiadó tervezett megjelenései között. Úgy öleltem magamhoz ismét, mint egy rég elvesztett barátot, vagy mint egy epikus főhős a hosszú évek harca után a Nemezisét, csak már megbékélve. Kemény egy vadászat volt. 

  Tíz év múlva is, az újraolvasás során ugyanúgy lenyűgözött a könyv, ugyanúgy végigbőgtem és ugyanúgy megöleltem, miután befejeztem és ugyanazzal a gondolattal, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasni. Azonban az élmény mégis más volt, valami megváltozott: én. Tíz év alatt már felnőttem és elég sok harcon túl vagyok az élettel, így egészen más gondolatok cikáztak bennem az olvasás során és a regényt is más szemmel láttam. Talán annak idején nem is fogtam fel egy csomó mondanivalót, amiket most viszont igen. Annak idején egy tragikus szerelmi történetet láttam benne, némi kalanddal és izgalommal, éreztem, hogy Erik egy rendkívüli karakter, egy rendkívüli történetben, de a regény egy másik síkja rejtve maradt előttem, hiszen tinédzserkori tapasztalataimmal és addigi tanulmányaimmal még felfoghatatlan volt némely mondanivaló, egyszerűen nem oda fókuszáltam. Nem tanultam még például olyat, hogy pszichológia és nem fogtam fel tizenhat évesen, hogy milyen lehet egy harmincas vagy negyvenes ember bőrében lenni, mi az a családtervezés és mi az a karrier. Nem voltam vele tisztában, hogy milyen az, ha egyedül kell valakinek megállnia  a helyét, nem tudtam, mi az a magány, nem tudtam még, hogy milyen elveszíteni valakit. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy a regény azon részei "láthatóvá" váljanak számomra, amik akkor rejtve maradtak. 

  Nem írom le a történetet, annak ellenére, hogy maga a musical, csak Erik életének utolsó pár hónapját dolgozza fel, míg ez a regény a születésétől kezdve, a darab sztorija zanzásítva elolvasható a wikipédián. Az érzés, az élmény és a mondanivaló viszont sehogy máshogy nem élhető át, csak úgy, ha az ember elolvassa a könyvet és odafigyel rá. Ez nem csak Erik és Christine morbid és tragikus szerelmi története volt, nemcsak az Operaházon van a lényeg. Ez Erik sztorija volt. Egy olyan ember története, aki torz arccal született, egy olyan anyától, akinek mindene volt a boldogság, a szépség és a könnyű élet. Egy olyan anyától, aki nemrég vesztette el a férjét, akibe szerelmes volt és az ő emlékének megtestesülését várta a gyermekétől, aki viszont úgy tűnt, hogy az ördögtől való. Érthető az anya viszolygása, de ellentmondásosak a tettei. Ez egy olyan nő története is, aki undorodott a saját gyerekétől, majd később félt tőle, de ennek ellenére meg akarta óvni őt a környezetétől, önmagától, közben meg a halálát is kívánta. Egy olyan nő története is, aki mindezek ellenére nem tudta ellökni magától a gyermekét, de szeretni sem tudta. Vagy mégis? Vajon mennyire hibáztatható ő azért, hogy Eriknek milyen világképe és érzelemvilága lett? Vajon milyen lehetett ennek a gyereknek rádöbbenni arra, hogy ami szörnyűséget lát a tükörben az saját maga? Vajon milyen lehetett rádöbbennie arra, hogy a saját anyja nem szereti? Vajon milyen lehetett rájönnie arra, hogy az egyetlen lény, aki őt szeretni tudja az Sasa kutya? Gyakorlatilag a kutya nevelte fel, mert az anyjának ahhoz se volt gusztusa, hogy átöltöztesse azt a gyereket. Vajon mit érezhetett mikor megtudta, hogy a vallás szerint az állatoknak nincs lelke és haláluk után sehová sem mennek, egyszerűen csak megszűnnek létezni? Vajon hibáztatható, hogy mindezek után megtagadta Isten létét? Mit érezhetett akkor, mikor elég okos volt már ahhoz, hogy rájöjjön, az anyját csak akadályozza a puszta léte?

  Eriket már gyerekkorától kezdve megtaposta az élet és annyi borzalom megtörtént vele, hogy azt ép elmével szinte lehetetlen kibírni. Cirkuszi látványosságként mutogatták, megverték, majdnem megerőszakolták, ráadásul egy férfi. Megtapasztalta az élet és az emberek minden mocskát, megtanult ölni. A szeretetet és a szerelmet viszont sohasem tapasztalhatta meg vagy mégis? Ha igen, akkor meg nem vette észre vagy csak nagyon későn, tragédiák árán. De megtanulta, hogyha külsőleg rút is, a hangjának, az agyának, a tehetségének és a személyiségének hatalma van. Már gyermekkorában hihetetlenül gyorsan fejlődött a zenei és építészeti tudása. A cigányokkal való kóborlás során megtanulta a mezei orvoslást is és a bűvészkedést is. Akárhová is sodorta az élet, ő csak a szeretetet, az elismerést, a boldogságot kereste, de csak borzalommal és elutasítással találkozott. Mégis újra és újra talpra állt és küzdött, becsületesen és keményen dolgozott, vagyonra is szert tett, de a hírnévből nem kért, mert nem akart újra cirkuszi látványosság lenni. Mindig arra jutott, hogy jobb neki elszigetelten és az emberektől félrevonulva élnie és a zenének, illetve az építészetnek szentelnie magát. Közben barátokat szerzett, de el is veszítette őket, a szerelmet és a szeretetet viszont továbbra sem tudta megtapasztalni. Mikor már beköltözött az általa is felépített Operaház pincéjébe, addigra már végképp letett arról, hogy valaha őt szeretni fogják, de ekkor megjelent Christine, a fiatal színésznő/énekesnő, akit tanítani kezdett, majd életében először szerelmes lett. Megtapasztalta végül az elemésztő szerelmet, ami tönkre is tette. 

 Az élete tragédiák sora volt, de ahogy az lenni szokott, néha felcsillant a remény, hogy ő is szerethető, elfogadható és teljes ember. Kívülről ugyan rút volt, de belül a szívében és a lelkében a világ egyik legszeretetreméltóbb embere. Végtelenül igazságos és gondoskodó volt, piszkosul művelt és tehetséges, elszánt és bátor. Egyszerűen hogy nem lehet őt szeretni? Tényleg ennyire sekélyes az egész emberiség és a világ, hogy csak a torz arca számít a többi meg fabatkát sem ér? Ez a regény egyik mögöttes mondanivalója, illetve ezt a kérdést feszegeti újra és újra. Miért akarja mindenki levetetni vele a maszkot? Amikor Olaszországban felépít egy műremeket, annak mi köze van az arcához? Amikor megír egy zenei művet, annak a milyenségéhez mi köze van az arcának? Attól, hogy ő torz arccal született, a műremek, amit alkot már nem is műremek? Ki kell dobni mindent és le kell rombolni, amit alkotott, mert torz az arca? Vagy még mélyebben a pszichológiába ásva: el kell őt magát dobni, megalázni, megverni vagy meg kell őt ölni, mert torz az arca? Mindazt, ami lezajlott benne még súlyosbítja az is, hogy mérhetetlenül intelligens volt már gyerekkorától kezdve és nagyon is tudatában volt mindannak, ami történt vele. Az agya és a szíve ugyanis rendben volt és ugyanazok a vágyai és álmai megvoltak, mint mindannyiunknak, miközben tudta, hogy sosem érheti el őket, mégsem adta fel. 

  A regény és Erik karaktere a mai társadalomra kivetítve is nagyon tanulságos. Ugyan ő extrém kalandokat él át, de ugyanazokkal küzd, mint bármelyikünk az életben. Sok ember fejében megfordul az, hogy ő valamiért nem szerethető. Míg Eriknél ez az arca, addig másnál lehet a súlya, valami testi hiba, vagy rossz szokás vagy egyszerűen a személyisége. Csak közben azt felejtjük el, hogy nem minden esetben bennünk van a hiba, hanem talán abban, hogy a nem megfelelő közegben mozgunk, nem a megfelelő emberekkel vagyunk körülvéve vagy nem a megfelelő problémákra fókuszálunk. Ugyanazokon a félelmeken és szorongásokon átesünk, mint ő. Ugyanúgy van egyszer fent és egyszer lent. Ugyanarra vágyunk mindannyian, szeretetre, elfogadásra, bizalomra és hűségre. Valakinek sikerül, valakinek nem. Van olyan is, akinek úgy sikerül, mint neki, hogy ott volt, amit keresett, de nem vette észre. Erik történetének legnagyobb tragédiája az, hogy végül meglelte azt a boldogságot, amire vágyott, csak nem vette észre és megkapta a szeretetet, de ez csak a halála után válik világossá. 

Ez egy rendkívüli történet egy rendkívüli karakterrel, rengeteg érzelemmel és tanulsággal. Olyan megható és elgondolkodtató jelenetekkel, hogy megint csak azt tudom mondani: ezt mindenkinek olvasnia kellene. 

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Erik, Giovanni
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordította: Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot! 

 Az amerikai filmrendező 1956. januárjában született Clevelandben. A filmek mellett számos nálunk is bemutatásra kerülő sorozat epizódjait is ő rendezte, mint pl. a Dr. Csont, Szökés, Nikita. A ’80-as években készítette el Az operaház fantomja horrorfilmjét. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 

__________________________________________________________________________________

További állomások 

01/20 Kelly és Lupi Olvas 
01/22 Könyvszeretet 
01/24 CBooks
__________________________________________________________________________________

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia

Ilona Andrews neve nem ismeretlen már a magyar Urban fantasy olvasóknak. A The Edge, vagyis a Világok peremén sorozata után a Könyvmolyképző Kiadónak hála elérkezett hozzánk végre Kate Daniels is. A Blogturné Klub hét bloggere pedig 2015. december 25-től 2016. január 17-ig igyekszik meggyőzni a műfaj rajongóit arról, hogy miért érdemes eme nagyszájú, tökös mágiahasználó zsoldos kalandjait nyomon követni. A turné végén pedig három ügyes és szerencsés nyertes egy-egy ‘Magic Bites - Pusztító mágia’ példánnyal lesz gazdagabb. 

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia 

 Miért pont ez? Körülöttem már nagyon sokan emlegették a sorozatot, hogy mennyire jó és nekem való lenne, így rögtön felkaptam a fejem, mikor meghallottam, hogy magyarul megjelenik az első rész.

Fülszöveg: Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered. Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost. A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében. 

 

Vélemény: Megint csak azzal kezdem, hogy az urban fantasy a gyengém és sajnos kevés jó akad a kezembe, így nagy az öröm mikor mégis beleszaladok egy jóba. Ilona Andrews már a bevezető kötet felénél meggyőzött arról, hogy jó lesz ez és biztos, hogy végigolvasom a sorozatot, az is lehet, hogy angolul. Nincs türelmem kivárni a magyar megjelenést, annak ellenére, hogy nem volt függővég, viszont elkapott annyira a sorozat világa és hangulata, hogy érdekeljen a karakterek további sorsa és a sok háttérben futó kérdésre is válaszokat várok. Kérdés az sok maradt, főleg a főbb szereplők származásával és a világgal kapcsolatban. A karakterek összetettek és érdekesek voltak, a főhősnő igazi badass, bár ő sem mindig tökéletes, a világ pedig a sok szaladgáló rémségével együtt lebilincselő.

  Érezni lehetett azért, hogy ez egy nyitókötet, hiszen sok alapvető információ ismétlődik, de érdekes módon sok mindenre nincs magyarázat. Ez az a típusú könyv, ahol fogadd el és törődj bele, hogy így mennek a dolgok, nem mindig kell mindent megmagyarázni. Arra például nincs válasz, hogy miként és miért van az, hogy a mágia és a technológia váltja egymást, de közben annyira nem alapvető ezt tudni, hogy ne lehessen miatta élvezni az olvasást. Elég annyi, hogy ez a furcsaság jelen van a világban és az a fontos, hogy ez milyen hátrányokkal és előnyökkel jár, az már csak puszta kíváncsiság, hogy mindez miért van így, de nem létfontosságú. Szeretem az ilyen könyveket is, mert az sem jó, ha egy író már túlmagyarázza a világát, mert nagyon könnyű ilyenkor átesni a ló túloldalára. Akármennyire is érdekes a világ az író el tudja rontani az egészet azzal, ha a regény egyharmadában vagy ne adj isten felében csak a világot magyarázza. Itt bőven lett volna mit megmagyarázni, de ez is inkább a kíváncsiságomat tartotta fenn, nem pedig zavaró volt. 

A Pusztító mágiában minden adott volt, amit egy urban fantasytől elvárok. Badass hősnő, többféle rémség, ami szaladgál a lapokon és problémát okoz, erős karakterek, vicces szituációk, harcok, egy kis mitológia, egy miénkhez hasonló, mégis totál más világ, mágia, nyomozás és a háttérben futó egyéni élettörténetek. Imádtam a regény minden egyes sorát, bár a humor részén még volna mit javítani, illetve többet kéne beletenni, de azt ígérték, hogy ez a későbbiekben jobb lesz. A humor itt többnyire a szituációkból adódott, a karakterek személyiségének különbözőségéből eredt, nem pedig azért volt jelen, mert mindenáron bele akarták szuszakolni az írók. 

  A világ igazi ínyencség, hiszen van itt minden, ami csak egy fantasytől elvárható. Imádtam, hogy ennyi természetfeletti lény volt a regényben és nem csak egy kimondott fajtát járt körbe. Párszor már említettem, hogy pl. a vérfarkasokat nem bírom, de mellékszereplőként igen, ráadásul nem csak az ő fajtájuk van az alakváltók között. Itt is volt vérfarkas, de nem forgattam a szemem a jelenléte miatt, hiszen volt még mellette vérpárduc, macskaember, vérpatkány, vérmedve és még sorolhatnám. Az Alakváltók Ura, Curran pedig egy szürke/ezüst oroszlán és neki van a legnagyobb hatalma. Ami újdonság volt az alakváltók világában, hogy Curran van mindenekfelett, az összes megmaradt alakváltó ura, fajtára tekintet nélkül. Persze a fajtákon belül ugyanúgy megvan a hím és nőstény alfa, de Curran úgymond a felsővezető, és mint ilyen meg is követeli a tiszteletet és a királyi bánásmódot minden teremtménytől, még az emberektől is. 

  Vannak itt halottidézők is és jó sok vámpír, de nem az a csillogó és romantikus fajta, mint az Alkonyatban és nem is az Anne Rice-féle brutálisabb, de még mindig emberi fajtája, hanem az igazi hátborzongató szörny formája. Itt a vámpírok teljesen elvesztették emberségüket, inkább ragadozó állatok, a testük is átalakult annak érdekében, hogy a négykézláb életmódhoz igazodjon, a bőrük szürke és teljesen ráfeszül a csontvázra. Ha kommunikációra képesek az is csak azért van, mert egy halottidéző elméje irányítja és a halottidéző szólal meg rajta keresztül. És vannak benne olyan természetfeletti lények is, amikről most hallottam életemben először vagy pedig nem ilyen formában. Ennyi fajta lényhez és ennyi mágiához elengedhetetlen, hogy szervezetek is tartozzanak, amik fenntartják a rendet, irányítanak, büntetnek, végrehajtanak vagy épp segítenek. A hatalmi ágak nagyon szerteágazók és adott, hogy harcolnak is egymással a hatalom miatt. 

Kate abból a szempontból kívülállónak számít, hogy zsoldosként dolgozik, nem pedig valamelyik szervezetnél. Van annyira önálló és öntudatos, hogy ne hajtson fejet a szervezeteknek, de közben ez meg is nehezíti az életét, hiszen akkor jut pénzhez, ha valaki felbérelte és ő elvégezte azt a munkát. Az első ügye, amibe mi is belecsöppenünk, a gyámjának a gyilkossági ügye. A gyámja volt a lovagjós a Rendben és nagyon nagy hatalommal rendelkezett, ezért is nehezen elképzelhető, hogy őt valaki megölte. Kate találkozik a Rend oltalmazójával, aki végül félhivatalosan megbízza a nyomozással. A gyámja dolgozott egy ügyön, így szolgálat közben halt meg. Kate-nek bele kell ártania magát a korábbi nyomozásba, ha a végére akar járni az ügynek. A nyomok először a Halottidézőkhöz vezetnek, majd onnan az Alakváltókhoz, így mi is végigjárhatjuk a várost a főhősnővel és így ismerjük meg a hatalmi ágakat is. A legszimpatikusabbak az Alakváltók voltak, legfőképp Curran miatt és azért is, mert még mindig lenyűgöző az az összetartás, amit a falkaszellem ad, fajtára való tekintet nélkül. Összetartó és működőképes kis csapat. Currannal meg ugyan csak a flörtölés ment, de én már a "gyerekeiknek is nevet adtam" szinten összehoztam Kate-tel. A különbözésegeik ellenére annyira alapvető hasonlóság is van bennük, hogy ők a tökéletesek egymás számára. Nagyon tetszett, hogy megjelent a gondoskodás a kapcsolatukban, még ha minimális szinten is. Ahhoz képest, hogy Curran mekkora nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, nehéz volt elképzelnem, hogy van egy ilyen gondoskodó énje is, főleg azok után, hogy Kate magasról tesz a kiváltságos bánásmódra, amit a Felség megkövetel magának. Állítólag elég sajátos és nagyon vicces lesz, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, már alig várom, hogy annál a résznél tartsak. 

  Nagyon fontos volt, hogy a főhősnő kedvelhető legyen, mert ha nem az, az gallyra vágja az egész sorozatot. Anita Blake után nálam is fennáll egy mérce, amit Kate-nek szerencsére sikerült elérnie. Még talán jobban is bírom, mint Anitát. Ő is igazi badass, felvágták a nyelvét, önálló, öntudatos, meg tudja magát védeni szinte minden helyzetben, de ami igazán tetszett, hogy önkritikus is. Anita nem csak badass volt, de azért ment nála az, hogy ő még tökéletesen is néz ki és minden pasi utána bomlik. Kate beismeri, hogy nem egy szépségideál, de nem is csúnya, viszont van egy kis önbizalomhiánya, ami a nőiességét illeti és már szinte le is tett arról, hogy lenne olyan pasi, aki képes lenne vele kapcsolatot létesíteni, elviselni a munkájával járó kellemetlenségeket és veszélyt. Bizony kijött néha rajta, hogy ő magányos és hiányzik neki az intimitás, de el is hessegette magától ezeket a gondolatokat, így nem ment át a karaktere sopánkodó tyúkba. Érezni lehet, hogy ő is rendelkezik valami olyan nagy erővel, ami igazán különlegessé teszi és nem csak egy egyszerű zsoldos, nem csak egy sima ember, de még az igazi kiléte és a magyarázat várat magára. Az is végtelenül szimpatikus volt a karakterében, hogy ő nem kérkedett annyira az erejével, mint Anita, anélkül is érezni lehetett a nagyságát, hogy minden egyes alkalommal a többi szereplő orra alá dörgölte volna.    

  A nyomozás szál számomra hiba nélküli volt és eléggé meg is lepett. Különleges volt, mert ebben a világban a szokásos nyomozási technikákon túl már fejlettebb vagy mágiához igazodó technikák is megjelentek. A tettes ráadásul nem csak egy sima rablást követett el, hanem elég brutális tetettek hajtott végre. Folyt a vér rendesen és egyéb cseppfolyóssá vált belsőségek is, így nem volt finomkodás a harcoknál sem, sem pedig becsületesség. 

Összességében imádtam a regényt és alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam, nagy rajongó lettem. A világ lenyűgözött, a karakterek a kedvenceim lettek, különösen Kate és Curran, a nyomozás szál nagyon jó volt és különleges, akárcsak a mellékszereplők. És én mindig is imádtam az olyan regényeket, ahol ennyi természetfeletti lény ügyködik.   

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Kate, Curran, Derek, Saiman
Tetszett: a világ, a nyomozás, a karakterek
Nem tetszett: -
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

__________________________________________________________________________________

  Nyereményjáték 

 1. Ebben a játékban egy ‘Pusztító mágia’ idézetet kell megtalálnotok, amit egy titkos honlapon rejtettünk el. A honlapot egy ősi erő szó és egy szám kombinációjának kitalálásával és annak megadásával érhetitek el. A meglelt idézetet (nem a kódot, nem a honlapot) kell a rafflecopterbe majd beírnotok. 

 2. A honlap: www.[kód].kinja.com (például, ha azt a kódot adtuk meg nektek, hogy Daniels66, akkor a honlapot a www.daniels66.kinja.com-on éritek el.) 

3. A kódot úgy fogjátok megkapni, hogy minden állomáson ki kell találnotok néhány fogalmat/nevet/helyszínt. Segítségként kisebb leírásokat adunk majd meg, illetve azt, hogy hány betűből áll (pl Daniels: _ _ _ _ _ _ _), és annak a betűnek a helyét, amit fel kell használnotok a kód összerakásához pirossal jelöljük. A helyes válaszok megtalálásához a kiadó honlapján található részletre és némi netes kutakodásra lesz szükségetek. 

 4. Ezeket össze vissza osztjuk fel az állomások közt, DE megadjuk majd, hogy melyik fogalom (illetve annak kiemelt betűje) hányadik betű a kódban. 

 #1 

Lovagi kaszt

 _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 __________________________________________________________________________________

 További állomások 

12/25 Függővég 
12/28 Insane Life 
01/03 Bibliotheca Fummie
01/05 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Deszy Könyvajánlója
01/13 MFKata gondolatai 
01/17 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

 

Becca Fitzpatrick visszatért! A nagy sikerű Csitt, Csitt sorozat szerzője ezúttal komolyabb regénybe vágta a fejszéjét. A Black Ice – Tükörjég hátborzongatóan lebilincselő regény, amit a Blogturné Klub hat bloggere ajánl a figyelmetekbe. Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyereménypéldány egyikét! 

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég 

Miért pont ez? Becca Fitzpatrick teljesen elbájolt az angyalos sorozatával, kíváncsi voltam más könyvére is. 

Fülszöveg: Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet -- arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára -- ami őt magát is célponttá változtatja. Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik -- még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges? 

Vélemény: Az írónő megmutatta, hogy egy másik műfajban is nagyot tud alkotni. Sokan nem szerették a Csitt, csitt angyalos sorozatát, én viszont bátran bevallom, hogy nagyon szerettem a kisebb hibáival is. Az viszont tény, hogy ez a könyve, a Tükörjég sokkal jobb, annak ellenére, hogy nem ugyanarról a műfajról beszélünk. Míg a Csitt, csitt egy romantikus, fantasy YA, addig a Tükörjég egy thriller YA (bár annyira nem volt YA-s). Az izgalmat itt nem a mitológiai vagy fantasy szál adta, hanem a lehető legegyszerűbb dolog: az emberektől való félelem, a természetnek való kiszolgáltatottság érzése és a bizalom kérdése. Borzasztó érzés rádöbbenni, hogy valaki elárult és arra is, hogyha egészen másnak hitted, mint aki valójában. 

 Nagyon nehéz spoilermentesen írni a regényről és nem is szeretném lelőni a poénokat, hiszen pont ez adja a regény legerősebb vázát. Ez nem az a típusú könyv, amit újraolvas az ember, mert az első olvasással elveszíti az izgalomfaktorát. Ha már a kulcsfontosságú tények ismertek, akkor nem lesz izgalmas vagy érdekes, maximum az érzelmi szál. A fülszöveg nagyjából el is meséli a történet azon részét, amit még meg lehet osztani anélkül, hogy valami lényegi infót árulna el. Én csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy Britt nem egyedül, hanem az elkényeztetett, gazdag kis fruska barátnőjével, Korbie-val indul útnak, hogy ez utóbbi családjának tulajdonában lévő házban töltsék el a tavaszi szünetet. Míg Britt arra készül, hogy túrázni fognak, addig Korbie inkább csak szolidaritásból tart vele, hiszen a legjobb barátnőjével nemrég szakított méltatlanul a bátyja, Calvin. Ahogy az lenni szokott a regényekben, Calvin is részt fog venni a tavaszi szüneti túrában, mint gardedám, és ennek Britt egyáltalán nem örül. Majd mégis. Úgy tervezi, hogyha Calvin újra kikezd vele, akkor mindent megbocsát a fiúnak, de nem fogja könnyen adni magát. A romantikus elképzelések azonban hamar hamvukba halnak, hiszen a nagy viharban Britt és Korbie el se jutnak a nagy házig, megakadnak valahol az úton és menekülniük kell, ha nem akarnak a kocsiban megfagyni. Se élelem, se telefon, se fűtés, semmi sincs, ami segíthetne rajtuk, így gyalogolniuk kell abban a reményben, hogy valahol csak találnak egy házat. Találnak is. 

  A semmi közepén lévő házban életet találnak. Két jóképű srác nyit nekik ajtót, Mason és Shaun. Míg az előbbi mindenáron ki akarja őket penderíteni, akár annak árán is, hogy fagyhalált halnak, addig az utóbbi nagyon szívélyesen fogadja őket. Britt nem érti, hogy Mason, akivel már korábban találkozott egy benzinkúton és aki kisegítette őt egy ártatlan hazugsággal az exe, Calvin előtt, miért lett ilyen ellenséges hirtelen és miért tagadja, hogy ismerik egymást. Hamarosan kiderül, hogy a lányok a lehető legrosszabb helyen akarnak menedékre lelni. A két srác körül valami nagyon nem stimmel, Shaunnak fegyvere van, hirtelen a lányok ellen fordul, ráadásul Britt az egyik raktárnak kinevezett szobában egy ládában megtalálja egy mumifikálódott lány holttestét, aki feltételezhetően egy sorozatgyilkos áldozatainak valamelyike. Korbie-t hátra hagyva Brittnek kell levezetnie a menekülő fiúkat a hegyről, elkerülve a járhatóbb utakat és közben ki kell találnia, hogy miként szökhetne meg, mert biztos, hogy nem fogják életben hagyni, hacsak nem az erdő és a hó fog vele végezni előbb. Abban reménykedik, hogy az exe, Calvin meg fogja őket találni. A szökésre azt látja megoldásnak, ha közel kerül Masonhöz, aki mintha segítené őt titokban. 

Hogy érzékelni lehessen Britt mekkora bajba került, azt is tudni kell, hogy milyen az ő személyisége. Valahol gyerekkori önmagamat láttam benne, leszámítva azt, hogy én nem voltam gazdag és nem gazdagok között mozogtam. Britt világ életében a férfiakra támaszkodott és mással se foglalkozott, csakhogy a kis rózsaszín világát egyben tartsa. Előbb az apjára támaszkodott, majd a fiútesójára, később Calvinra, a pasijára, önállóan szinte képtelen volt bármit is megtenni. Miután Calvin méltatlanul elhagyta, akkor kezdett egy kicsit a saját lábára állni, de az még csak pár hónappal a regénybeli események előtt kezdődött. Akkor kezdett el felkészülni nulláról egy hatvan kilométeres túrára és ugyan elég jól felkészült, közel sem lehet azt mondani, hogy annyira profi lett, hogy egy hóvihar közepette egy erdőn át, ismeretlen terepen végigvezessen két férfit, akik halállal fenyegetik. Korbie meg még haszontalanabb, ő még mindig a férfiakra támaszkodva éli üresfejű, buta liba életét, egy konzervet sem képes kinyitni és meg van róla győződve, hogy minden férfi azért született meg, hogy a lábai előtt heverjenek. 

Gyerekkoromban először én is apámon csüngtem és rá hagyatkoztam, legkisebb gyerekként hozzászoktam ahhoz, hogy a két bátyám kedvence is én vagyok, továbbá még fiú unokatesókkal és fiú haverokkal áldott meg az élet. Bár nem voltam hercegnő, de valahogy az volt a természetes, hogy a fiúk megvédenek és gondoskodnak rólam, és az eszembe se jutott, hogy ennek máshogy kéne lennie. De míg én megtanultam tőlük, hogyan is védjem meg magam és hogyan gondoskodjak magamról, majd másokról is, addig Britt még mindig a csajos világában élt. Ilyen idős koromra már kiábrándultam az illúziókból, és mivel nálam ez megtörtént, nagyon is át tudtam érezni, hogy milyen lehetett Brittnek, hogy rászakad a világ. Végig együtt tudtam vele érezni, akkor is, amikor titkon vágyott arra, hogy a srácok mindjárt kijelentik, hogy a pisztoly csak játék és vicc volt az egész, de közben ez a pillanat nem érkezett el. Át tudtam érezni, hogy mennyire rossz lehetett rájönnie, hogy a barátnője mégse barát a bajban, semmivel se erősebb nála a másik, sőt, sokkal gyengébb. El tudtam képzelni, hogy milyen lehet neki rájönni, hogy senki sem fog rajta segíteni, magának kell megoldania mindent. Egyébként le a kalappal a karakter előtt, én már rég halálra fagytam volna abban az erdőben. Pl. arról se volt fogalmam, hogy a gyanta jól ég. Az egész egy túlélő táborra emlékeztetett és elég sok dolgot megtudtam a túrázásról, az más kérdés, hogy sose járok ilyen helyekre és nem igazán veszem hasznukat. 

A thriller szál nagyon izgalmas volt és tetszett, hogy meg tudott lepni. Össze-vissza kombináltam mindent mindennel, de végül sikerült az írónőnek meglepnie, mert olyan fordulatokat rakott a regénybe, hogy az állam a padlón volt. Megmondom őszintén, hogy egy YA thrillertől nem vártam ilyen fokú izgalmakat. A gyilkos személyétől pedig oda- meg vissza lennének a pszichológusok. A pszichológiai vonal is nagyon erős volt. 

  Nagyon tetszett Britt és Mason viszonya is. Borzasztó érzés lehet, amikor egy olyan emberhez vonzódunk, aki egyben az életünkkel is fenyeget. Akiről nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan viszonyul hozzánk, akin nem lehet kiigazodni. Britt gyakran emlegeti azt is, hogy Stockholm szindrómája van és a halálközeli élmény tehet arról, hogy vonzódik a sráchoz. Végig őrlődik azon, hogy most helyes-e ez a vonzalom vagy sem. Önmaga sem tudja eldönteni, hogy szökni akar vagy inkább Masonnel akarna maradni. Nem akar egyszerűen egyedül maradni a fagyos erdőben, nem bírná ki. Mason annak ellenére, hogy az elrablója, azért mégis egyfajta biztonságot nyújt. Én nagyon szurkoltam nekik és nem csodálom, hogy belezúgott Masonbe, nekem is felkerült a fiktív szerelmeim listájára. Annak ellenére, hogy már csakis magamra támaszkodok, megmaradt az bennem, hogy imádom a gondoskodó pasikat, talán ez a legnagyobb kritérium, ami meg kell hogy legyen bennük, a többi már csak kiegészítő dolog. Masonben pedig bőven ott volt a gondoskodás és emellé piszkosul férfias maradt.  Mindettől az őrlődéstől, ami Brittben végbement nagyon érdekes volt az érzelmi szál a regényben.

  Összességében meglepően jó volt ez a regény, egy szuszra kiolvastam, annyira izgalmas volt. Ha nem éppen a gyilkos kilétén járattam az agyam, akkor az emberi viselkedésen úgy általában. Becca Fitzpatricknak sikerült lenyűgöznie. Szerintem YA-k közül még nem is olvastam ennyire jól összerakott thrillert, bár az epilógust kivágnám belőle, az túl cukrosra sikerült és egy kissé tönkre vágta a hangulatot. Illetve ez "gazdag kölykök vagyunk, de nekünk is vacak az élet" dolgot sem értettem. Túl amerikai és túl elrugaszkodott volt a valóságtól, de attól még teljesen jól elszórakoztatott.  

Itt beleolvashatsz! 

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Mason, Jude
Tetszett: hogy végig feszült volt a hangulat, nagyon olvastatta magát
Nem tetszett: az epilógus
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám: 380 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

 A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét! 

„régen kender- vagy manilaros volt. Ezek rothadásmentesek és a hegymászó esetleges esésekor tompítják a sebességet.”

A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.

a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/05 Deszy könyvajánlója 
01/07 MFKata gondolatai 
01/09 Media Addict
01/11 CB Olvas
01/13 Könyvszeretet 
01/15 Dreamworld
__________________________________________________________________________________

Kelley Armstrong: Bitten - Megmarva

A Könyvmolyképző Kiadó egy régi kedvenccel tér vissza. Kelley Armtsrong neve sem új a hazai könyvpiacon, hiszen a Sötét Erő Trilógiát már elhozta nekünk a kiadó pár éve. Most viszont egy jóval hosszabb sorozatba vágják a fejszéjüket. A Bitten - Megmarva egy 13 részes Felnőtt Urban Fantasy sorozat (Otherworld) első kötete, melyben egy vérfarkas falkával ismerkedhetünk meg az egyetlen Női vérfarkas, Elena Michaels tragikus történetén keresztül. A Bittent az erős hősnők, az akció, a kaland,a természetfeletti lények és a romantika kedvelőinek ajánljuk. A négy napos Blogturné végén egy szerencsés nyertes egy Bitten - Megmarva példánnyal, és egy egy Kelley Armtsrong által dedikált Frostbitten könyvjelzővel lesz gazdagabb! 

Kelley Armstrong: Bitten - Megmarva 

Miért pont ez? Bár még nem fejeztem be, de szerettem az írónőtől a Sötét Erő trilógiát, ráadásul ez egy urban fantasy. 

Fülszöveg: Elena Michaelsnek fogalma sincs arról, hogy Clay, a kedvese, vérfarkas, amíg az meg nem marja, és ezzel mindörökre megváltoztatja az életét. Elárulva érzi magát és feldühödik: képtelen tudomásul venni az átalakulását, és nem tervez semmilyen kapcsolatot a Falkájával – karizmatikus vérfarkas társainak csapatával, akik azt állítják, segíteni akarnak. Amikor azonban a Falkát brutális gyilkosságsorozat fenyegeti, Elena képtelen választásra kényszerül. Sorsára hagyja-e az egyedüli embereket, akik valóban megértik újonnan szerzett természetét, vagy segítsen nekik régi kedvesének a megmentésében, aki nemcsak tönkretette az életét, de még mindig vissza akarja szerezni Elenát, mindenáron. 

Vélemény: Kelley Armstrong nevével először még a Sötét Erő Trilógia kapcsán találkoztam. A YA trilógia első két része nagyon tetszett, megkedveltem az írónő stílusát és a történetvezetés módját. Vártam tőle még könyvet, de azt nem gondoltam, hogy a legközelebbi magyarra fordított sorozata az Otherworld lesz, ami urban fantasy és elsősorban a felnőtt korosztályt célozza meg. Gyengém az urban fantasy, bár eddig kevés jóval találkoztam, magyar nyelven ráadásul alig van belőlük, így a műfaj és az írónő neve együtt garanciát jelentett arra, hogy jó kis sorozat lesz ez. Sajnos, csalódtam, sokkal többet vártam ettől a könyvtől, mint amennyit adott. Ezt a csalódást annak tudom be, hogy nem bírom a vérfarkasokat, ők azon kevés természetfeletti lények egyikei, akik nem hoznak lázba és semmi érdekeset nem találok bennük, csak maximum mellékszereplőként viselem el őket, ez a regény pedig egyelőre kizárólag az ő fajukról szól, ráadásul iszonyat részletesen. Ez a részletesség volt a másik ok, ami miatt én rohadtul lassúnak és vontatottnak éreztem a könyvet, részemről elég lett volna belőle 300 oldal is a majdnem 600 helyett. Ez számomra rossz, viszont a vérfarkas rajongóknak nagyon jó hír, mert tagadhatatlan, hogy írónő igencsak beleásta magát a legendájukba, a létük és természetük mibenlétének ecsetelésébe és a falkaszellemet is nagyon jól átadta. Ráadásul nem kis kutyusoknak festette le őket, hanem vérengző vadállatoknak, bár a főszereplők azért egy kicsit emberibbek voltak, nem úgy az ellenségek.

Számomra iszonyatosan lassan indult be a történet és körülbelül az első egyharmada után éreztem azt, hogy talán valamennyire érdekelni kezd a sztori, addig csak kifejezéstelen tekintettel olvastam. Nem volt rossz, ahogy az írónő írt, nem is mondom azt, hogy semmitmondó volt, mert ez nem igaz. Nagyon részletesen bemutatta Elenát, a farkaslétet, az átváltozást, még a múltba is voltak visszatekintések. Minden egyes farkasbéli pillanatot leírt, a jó szaglást, az érzékelést, a kiélesedett hallást, az ösztönöket, azt is, hogy Elena mennyit küzd azért, hogy eltakarja farkaslétét emberbarátja, Phillip elől, aki mit sem tud arról, hogy Elena nem ember. Nem volt rossz, csak engem ez nem érdekel. Aki szereti a vérfarkasokat, az biztos, hogy külön értékelni fogja ezt a részletességet, nekem inkább csak olyan "essünk már túl rajta" perceket okozott a rengeteg leírás. Vártam már az akciót és a thrillert részt, mert az minden formában érdekel és leköt. 

  Amíg meg nem ismertem Elena és Clay történetét, addig még a falkalét is elég visszataszítónak és "ez se érdekel engem" kategóriának tűnt, ráadásul megint egy olyan hősnőhöz van szerencsénk, aki árva, örökbe fogadó családról járt másik örökbe fogadó családba és természetesen molesztálták. Nem voltam kíváncsi még egy ilyen könyvre, mert mostanában rengeteg ilyenbe beleszaladtam és már pont az ellenkező hatást érik el nálam, mint amit kellene. Fontos és nehéz téma ez, de szerintem megvan a maga helye. Lehet, hogy rossz ember benyomását keltem vele, de már elegem lett abból, hogy akármilyen műfajú könyvhöz nyúlok, legyen az még akár egy meseregény is, a bántalmazás, a molesztálás, az erőszak, vagy az öngyilkosság jelen van. Elsősorban azért veszem a kezembe a könyveket, mert ki akarok kapcsolódni, azt szeretném, hogy elszórakoztasson az a történet, nem pedig azt, hogy a mellkasomra telepedjen valami nyomasztó érzés, hogy frusztráljon és lehúzzon, azt az élet alapjáraton megadja. Ha ilyen sztorikat akarok, akkor megkeresem a témába vágó szakirodalmat, de ne erőltessük már bele hatásvadász módon mindenbe. Ehhez kapcsolódóan kihangsúlyozottá vált az is, hogy Elena az egyedüli vérfarkas nőstény a világon, és hogy a vérfarkasok gyakorlatilag úgy bánnak a nőkkel, mint a tenyészállatokkal. Úgy tűnt, hogy Elena felnőttként is ki volt téve a molesztálásnak és ezért is lépett meg a falkától. Azt hittem, hogy majdnem minden vérfarkas pasi végigment vagy végig akart menni rajta, merthogy ő az egyedüli szaporodásra képes egyed a vérfarkasok között. Aztán kiderült, hogy nagyon nem erről van szó, sőt! Kellemes meglepetés volt az egész falka és tök normálisak voltak. Míg Elenát egyre jobban nem bírtam, annál jobban bírni kezdtem a falkatagokat, főleg Jeremyt, az alfát. 

A regény elsősorban a felnőtt korosztálynak szól, így nem meglepő, hogy bőven folyt benne a vér és a szex is megjelent, ráadásul a vadabb formája, hiszen vérfarkasokról van szó. Itt a szerelmi szál inkább szex szál volt számomra. A nyomozós és a thriller része viszont nagyon ütött, amikor az írónő hagyta és nem lassította be megint valami "kedvtelésből, meg flörtből farkasként futunk egy kört" epizóddal. Az a fajta nyerseség és vadság volt a thriller szálban, amit annyira bírok. Itt tényleg érezni lehetett, hogy mekkora tét van, hogy mennyit számít egy emberi vagy éppen vérfarkas élet. Tetszett az összetartás, az összetartozás érzése és az is, hogy a sopánkodás helyett bosszút álltak. Ugyan a való világban nem úgy működik, hogy megölik valakimet, válaszul én is kinyírom és még meg is veregetik érte a vállam a barátaim, de a fantasy világban pont az a jó, hogy a gonosz felett gyorsan, hatékonyan és brutálisan ítélkeznek. Civilizálatlanul, de működik az igazságszolgáltatás és nem ússza meg a tettes tárgyalással, meg börtönnel, pláne egy sorozatgyilkos, hanem valamelyik szereplő odateszi magát és megadja azt, amit az elkövető megérdemel. 

  A falkatagokat nagyon bírtam és még az ellenség se egysíkú, felszínes bagázsból állt. Jeremy, az alfa egy nagyon érdekes karakter, igazi vezető, roppantul okos és türelmes. Clay egy izgága és kissé pszichopata figura, de Elena újbóli megjelenésével azért kijön az emberi oldala is. Antonio története és a fia, Nick története is megfogott, ők is nagyon szerethetők voltak. Az ellenség pedig brutális és könyörtelen. Sokszor elkapott a gengszter regényekre és filmekre jellemző hangulat a vége felé, ami nagyon tetszett. Humor is volt a regényben, ami nem is volt rossz, de lehetett volna egy kicsit több is. Ezek mind felhúzták a könyvet. 

Összességében viszont hadilábon állok a könyvvel. Most sem sikerült megkedvelnem a vérfarkasokat, egyszerűen nem érdekelnek, akármennyire próbálom elkapni én is az irántuk tanúsított fanságot, nem megy. Az alakváltással még nincs gond, de az alakváltós sztorik már magasabb fokra léptek, nem csak vérfarkasok vannak, nekem lerángott csont, de az olyan regényeket, ahol több ilyen lény van, érdekesnek tartom. A másik, ami elrettent, hogy hiába emberek részben, azért állatok is és valahogy nem tartom romantikusnak, izgalmasnak meg pláne nem az állatok közötti szexet, hiába emberalakban történik, ami történik. Amikor farkasként flörtölnek egymással, vagy farkasmódra, az nálam kiveri a biztosítékot. Nekem elég lett volna a regényből fele ennyi és akkor még rajongani is tudtam volna érte, mint egy jó kis nyomozós urban fantasyért, de a vérfarkas világból ez nekem nagyon sok volt. A sorozat tizenhárom részes, ami eléggé elrettent attól, hogy akarom-e én ezt az egészet, de feltételezem, hogy újabb és újabb "ügyek" lesznek, amolyan egy rész-egy ügy stílusban, így még a második kötetnél esélyt adok majd a dolognak. Reményeim szerint a világ és a farkasok bemutatását letudtuk az első részben, meg a szerelmi drámát is és a sorozat átmegy abba a jó kis nyomozós fajtába, amikért oda vagyok meg vissza.

Itt beleolvashatsz!  

__________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Nick, Jeremy
Tetszett: a gengszteres hangulat, az akció, a falka összetartása
Nem tetszett: számomra nagyon vontatott és lassú volt
Fordította: Godó Klára
Oldalszám: 528 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

A Bittenben egy vérfarkas falkát ismerhettek meg, ezért a játékot is a farkasok köré építettük fel. Ezúttal a feladatok az lesz, hogy Négy alakváltó farkas falkának a nevét kitaláljátok. Minden állomáson találtok egy-egy rövid ismertetőt és egy-egy borítókép részletet, ami alapján rá kell jönnötök melyik falkát keressük. Aki mind a 4 falkát kitalálja versenybe szállhat egy db Bitten: Megmarva példányért, és egy Kelley Armtsrong által dedikált Frostbitten könyvjelzőért! 

 

 California legdominánsabb, és az USA legnagyobb alakváltó falkája. Kegyetlenségükről híresek, ettől olyan halálos ellenségek…. és értékes szövetségesek. Az alfájuk Hawke. 

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/05 MFKata gondolatai 
01/07 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Könyvszeretet 
01/11 Függővég
__________________________________________________________________________________

Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma - A rémálom-dilemma (Akkordél Akadémia #2)

 

Porka és Eli visszatér, folytatódik a nagy sikerű Akkordél Akadémia sorozat! Az új kötetben újabb nyomozás vár Porkára, és újabb izgalmak, rejtélyek, ráadásul egy sötét terv is körvonalazódik főhőseink ellen… Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyeremény példány egyikét! 

Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma - A rémálom-dilemma (Akkordél Akadémia #2) 

Miért pont ez? Egy ideje már szemeztem az első résszel, de csak a második rész megjelenésének hírére vágtam bele végül. Az első rész nagyon jól elszórakoztatott, így nem bántam meg.

Fülszöveg: Porka Evergím talán meg tudja jósolni a jövőt szerelme, Eli Booker álmai által, de ettől az élete távolról sem lesz egyszerű. Mikor egyik sellő barátnőjét gonosz támadás éri, és halálos sérülésekkel magára hagyják, ráadásul az iskola tréfamesterét, Lance Rathbone-t vádolják a bűnténnyel, Porka ugyanúgy megdöbben, mint mindenki más. Lance-nak szüksége van Porkára, hogy az igazi támadót megtalálva bizonyítsa az ártatlanságát, de a kérését nem olyan könnyű teljesíteni. Eli álmai sem segítenek: inkább rémálmok, mint jóslatok. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka ex-barátját éppen felmentik az összeesküvés vádja alól, és mikor újra feltűnik az iskolában, Porkába bevillan, miért zúgott bele annak idején. A Mágusok Szenátusának szüksége van Porkára, hogy Paul közelébe kerüljön, és feltárja valódi motivációját. De ez a parancs dühíti Elit, aki már maga is kampányt indított Porka szívéért. Porka mindkét ügyet magára vállalja, és hamarosan gyanítani kezdi, hogy valami… 

Vélemény: Rögtön az első rész után vettem kezembe a másodikat, így még frissen élt bennem a trilógia fő vonala. Az első résznek ugyan nem volt függővége, de ez nem jelenti azt, hogy le is zárult a történet és minden megoldódott. A Rémálom-ügyben leleplezték a Nagy Varázslót, aki át akarta venni a természetfeletti világ felett az uralmat, utána pedig az emberek felett is. Porkának és a csapatának ugyan sikerült őt kiiktatnia, de a varázsló elpusztíthatatlan, ha meg is hal, mindig újjá születik, csak az a kérdés, hogy mikor és milyen alakban. Ahogy az a nagy hatalmaknál szokott lenni, a varázslónak vannak csatlósai és követői, akik még akkor is tevékenykednek, ha uruk és parancsolójuk éppen valahol az éterben kering és várja az újjászületést. Emiatt Porkáék csapata, az Álomcsapat nem lehet nyugton egy percig sem. 

Az első részben annyira belejöttek ebbe a nyomozósdiba, hogy létrehozták az Álomcsapatot, ami kisebb ügyeket old meg a suli lakóinak, ha megbízzák őket. Eli apja nyomozó és majd Eli is az szeretne lenni, így még azt se lehet mondani, hogy nem szabad őket komolyan venni. A második rész is egy fiatal lány megtámadásával indul, Britney Shell a kórházba kerül, ismeretlen tettes támadta meg. Az Álomcsapat rögtön kezelésbe veszi az ügyet, Porka belép Britney álmába, hátha az a tettesről álmodik. Igencsak meglepődik, amikor az álomban egy Paulhoz hasonló figurát lát, akkor pedig még jobban, mikor Eli is felbukkan és egy pálcával varázsol, ő, aki egy közönséges ember. A nyomozás mellett Porka külön feladatot is kap: férkőzzön közel újra Paulhoz és kémkedjen utána Lady Elainenek és Sasharaszt seriffnek. Igen, Pault az árulása ellenére kiengedték egy befolyásos személy közben járására, így még inkább gyanús lett a személye. Mindeközben Porka és Eli álmai sem úgy alakulnak, ahogy kellene, mindig ködben vannak és rejtélyes dolgokat látna. Porka saját álmaiban őrült módjára vakarja egy kőtalpazat falát, hogy a ráírt szót el tudja olvasni, érzi a zsigereiben, hogy létfontosságú megtudnia, mi van a kőtalpazaton. Előkerül Atlantisz legendája is, ami a regény fő vonalát adja. Mindemellett még politikai harcok is vannak, egy új és rejtélyes történelem tanár, Szeléna furcsán viselkedik, megjelenik egy titkos diáktársaság is, illetve az Akaratőrség, akik az Akaratot hivatottak helyettesíteni, magándrámák is folynak a háttérben, Lancet megátkozzák, Eli tud varázsolni és Porka még mindig küzd a hormonokkal, de most már egyre inkább Elihoz húz a szíve. Szóval volt itt akció, rejtély és bonyodalom rendesen. 

A második részben is elég sok volt a sablon, de valahogy izgalmasabbra és különlegesebbre sikerült, emiatt jobban is tetszett, mint az első rész. Porka még mindig egy nagyon szórakoztató főhősnő, aki elszántan küzd, nagy harcos, de azért néha még mindig kétballábas és változatlanul nagyszájú. Tök jó narrátor és még a gondolataiban is sziporkázik a humor, nemcsak a kimondott szavaiban. Elit és Pault is egy kicsit jobban megismertem, az utóbbit el is kezdtem sajnálni egy kicsit. Bár már túl erőltetettnek tartottam Porka vonzódását Paulhoz az árulása után, de valahol én is úgy vagyok vele, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, főleg annak tudatában, hogy Paul mit miért tett és milyen magánéleti események vezettek a tettéhez. Eli is egy kicsit vesztett a tökéletes pasi imázsából, ugyanis a varázslásban még ő is ügyetlen, így örömmel fedeztem fel legalább egy kis hibát, amitől sokkal emberibbé és kedvelhetőbbé vált. Szeléna is még érdekesebb lett a második kötetre, eddig is bírtam, de most meg pláne. Tetszett a dolgokhoz való hozzáállása és a gondolkodásmódja. Lance, meg Lance, őt itt is ott is kedveltem. 

Többször említettem a sablonokat, de azt még nem, hogy hiába tudom róluk, hogy azok, mégis ezek teszik kedvelhetővé és otthonossá a regényt. Egy kicsit sok volt nekem a Harry Potter párhuzam, de a szemüveges fiú története óta kb. minden varázslással foglalkozó regényre rá lehet húzni. Itt is van egy sulikarbantartó, aki gyanúba keveredik, ugyan neki nem macskája van, hanem pokolkutyája; itt is vannak titkos helyek; a képek ugyan nem beszélnek, de minden tárgyra hatott a varázslat, így az animációnak köszönhetően egyfajta személyiségre és önálló életre tettek szert (még a székek is); mindig valaki kevésbé ismertet támadnak meg a regényben, de nem totál ismeretlent; itt is belekeverednek a mítoszokba és legendákba; itt is van titkos társaság; az egyik tanár lecserélése, stb. stb. És a főgonosznak is legalább akkora hatalma van, mint Voldemortnak volt. 

  Az álmoknak sokkal nagyobb szerepe és jelentősége volt ebben a részben, amitől most már tényleg éreztem Porka képességének létjogosultságát. Az álompárok átka meg nagyon betalált nálam. Persze, hogy nem lehet együtt a két szerelmes, ez nem újkeletű dolog, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan oldja meg az írónő a harmadik részben. A végeharc bár nem volt hosszú, még ütősebb lett, mert nagyobb szabású volt és kulcsjelenetek voltak benne.

Felfedeztem benne a burkolt tanító jelleget is, ami nem volt nehéz, hiszen ez a rész nagy hangsúlyt fektetett a faji megkülönböztetésre. A Terra Törzs nevű titkos társaságnak is ez volt az egyik alapja, amiért létrejött. Eleinte fel se tűnt, de a háttérben elég nagy indulatok vannak a fajták között, az Akarat eltűnésével pedig nem csak az iskolában, de politikai szinten, a felnőttek szintjén is megy a háborúskodás. Még az is elképzelhető, hogy a harmadik részben pont ez lesz a főkonfliktus, hogy kitör a fajok közötti háború.

Összességében változatlanul szórakoztató, könnyed olvasmány volt, tele mágikus csemegével, érdekes apróságokkal, a fő vonalak erőteljesek, a sztori lendületes, sosem laposodik el, a karakterek pedig nagyon klasszak. Szeretem ezt a sorozatot és várom a harmadik, befejező részt, mert még sok magyarázattal tartozik az írónő. A nevek fordítását pedig megszoktam a második kötetre, így már az sem volt annyira zavaró, inkább bájossá tette a sztorit. 

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Eli, Porka, Szeléna, Lance
Tetszett: a könyv világa, a humor, a szereplők
Nem tetszett: -
Fordította: Mesterházy Mónika
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

Az Akkordél Akadémia újabb kötetében már nagyobb szerephez jut Porka legjobb barátnője, a gyönyörű sellő lány. A sellők már évszázadok óta szolgálnak inspirációként a nagy művészeink számára, így most mi is hódoljunk a csodás festők munkái előtt. Minden állomáson egy híres festményt láttok, és a festmény, vagy a festő nevét kell a rafflecopter doboz megfelelő sorába írni. (Bármelyiket elfogadjuk). 

A nyeremény három példány a regényből. A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/07 Always Love a Wild Book 
01/09 Könyvszeretet 
01/10 Dreamworld
01/12 Deszy Könyvajánlója
01/14 Media Addict
__________________________________________________________________________________

Mindee Arnett: The Nightmare Affair - A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia #1)

Mindee Arnett: The Nightmare Affair - A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia #1) 

Miért pont ez? Csak rá kell nézni a borítóra és teljesen érthetővé válik, hogy beleszerettem.

Fülszöveg: A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom. 

Szó szerint. 

Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfélék bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, még minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb. 

 Pedig az lesz. 

Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. 

És végül az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául… 

Vélemény: A tavalyi megjelenés óta kerülgettem a könyvet, mert első látásra beleszerettem a borítóba, majd a fülszövegbe, de aztán mégis mindig másik könyvnél kötöttem ki, meg egy kicsit tartottam attól, hogy ez túl gyerekes lenne nekem. A második rész megjelenésének hírénél szintén a szemem elé került, de ezúttal végleg elcsábultam, már az se érdekelt, hogy gyerekes lesz-e vagy sem. Minden sablonossága ellenére szerencsére megszerettem a könyvet és már a második részt olvasom, így kijelenthetem, hogy a sorozatot is szeretem. 

Porka egy Rémálom, ami nem egy gyakori "természetfeletti lény" a YA irodalomban, de nagyon gyakori a mítoszokban és a legendákban. Elég sok filmben vagy sorozatban találkoztam már Rémálommal, a keleti kultúrához kapcsolódva meg pláne (a koreaiaknak pl. több neve is van a "rémálom jelenségre"), de eddig mindenhol ijesztő és ocsmány lényként találkoztam velük, nem pedig egy tinilány bőrébe bújva, humoros körülmények között. Porka, mint Rémálom, a fiktusszal táplálkozik, ami az álmodás közben felszabaduló anyag. A Rémálom rátérdel az alvó áldozat mellkasára és az álomba belépve táplálkozik a fiktusszal. Mindemellett képes az álmot irányítani is, de ha az álmodó érzékeli őt, akkor "ki tudja őt dobni" az álomból és az áldozat felébred. Borzasztóan hangzik, de ebben a regényben a rémálomlét nagyon vicces jeleneteket szült és egy kedvelt természetfeletti lény lett belőle. 

  A regény világában azonban továbbra sem közkedvelt lények, régen irtották is őket, ennek köszönhetően alig van belőlük. Porka is csak egyet ismer önmagán kívül, az édesanyját, akinek tényleg rossz híre van. Mivel Porka félvér (az édesapja közönséges ember), ezért későn jelentkeztek nála a képességek, így a teljesen átlagos tinédzserek hétköznapi életét élte, de egyszer csak minden felborult és bekerült az Akkordél Akadémiára. Nem csak az édesanyja rossz hírnevével, nem csak a félvér létével, de az új iskolával is meg kell küzdenie, majd hamarosan egy gyilkossági ügybe is belekeveredik egyik "áldozatának", Eli Bookernek köszönhetően, aki természetesen nagyon jó pasi. Álompárok lesznek, de nem hétköznapi értelemben. Eli hiába ember, ő Porka "álomtársa", akitől a leghamarabb, a legtöbb fiktuszt kapja és akivel a legjobban ki tudja élni a képességeit. 

Nagyon bírtam a regényben a hangulatot, a világot és a sulit. Bár sablon sablon hátán volt, mégis tök jól elszórakoztam a suliba járáson, az óráikon, a belső hatalmi harcokon, hogy ki kinek tetszik, ki kivel jár, a pletyiken, a fura tanárokon, szóval mindenen. Az tény, hogy nagyon sokat dobott a sulis hangulaton az, hogy itt Eli-on kívül senki sem közönséges ember. Rohangált itt mindenféle lény, tündér, szirén, démonok, boszik, stb. Erősen kihangsúlyozott volt a faji kérdés is és a képességeik vagy éppen gyengeségeik. A sziréneknek pl. elég nehéz őszinte szerelmi kapcsolatot létrehozni, mivel természetüktől fogva a mágiájuk csábít. Szeléna, Porka barátnője és szobatársa erősen kampányol is a szirének szexuális tárgyiasítása ellen. A sulis harcok is kimerülnek kisebb bosszantásokban, pedig azt hinné az ember, hogy ennyi természetfeletti tini között kő kövön nem marad, de létezik az Akarat, ami visszafogja a mágiát. Az Akarat nem engedi, hogy egymás ellen fordítsák a varázserejüket, még a mezei fizikai erőszakot (pl. x behúz egyet y-nak) is meggátolja, ezért nagyon trükkösnek kell lenni a viták alkalmával.

Sokat dobott a hangulaton az is, hogy Porka egy szórakoztató és nagyon kedvelhető főhősnő. Még nagyon újonc ebben a "rémálom" létben, így egy csomó mindent elügyetlenkedik, de kellő humorral tudja kezelni ezeket a szituációkat. Próbálja komolyan venni ezt a dolgot, meg az iskolát is, főleg, hogy a lazább hétköznapok bedurvulnak a gyilkossági ügy miatt, így fel is kell nőnie egy kicsit, de azért ott van benne még a tini, aki bizony elpirul egy helyes fiú láttán. Ez a helyes fiú, illetve egyenesen kettő (másik nagy sablon) Eli Booker, a fekete hajú, kék szemű, izmos srác és Paul a szőke hajú, szintén dögös könyvtáros és kockasrác, aki az MIT-re készül felvételizni. A szerelmi szál nekem inkább vicces volt és szükséges a sztoriba, nem pedig romantikus vagy rajongásra érdemes. Nekem mind a két srác egy nagy sablon, ordít róluk a tipikus tökéletesség, miközben semmi sincs mögötte, akármennyire is erőlteti a "személyiséget" az írónő, nekem üresek maradtak. De ha le kell tennem a voksom, akkor inkább Eli fan vagyok, benne van valami jófejség és jóság. A kémia viszont egyik párosnál se működött, de szerencsére nem erőltette annyira az írónő a szerelmi háromszöget, hogy elvegye a kedvem az egésztől. Nem is tudom, hogy egyáltalán ez háromszög-e. 

A regény végig szórakoztató, pörgős, nagyon vicces és érdekes volt. Tele van mágikus csemegével és lényekkel, fura és ijesztő helyekkel, érdekes és nem szokványos tanórákkal és sok varázslással. A háttérvilág, a körítés nálam nagyon betalált és a mitológia is, a vége harc meg pláne. Azt leszámítva, hogy a nyomozás szál nem volt eget rengető, a regény utolsó része kellően felnőtt a feladathoz, és sikerült az írónőnek egy izgalmas és komolyan vehető harcot, illetve egy trilógián át kitartó főkonfliktust letenni az asztalra, ami miatt kíváncsi lettem a folytatásokra.    

A mellékszereplőket is megkedveltem, hiszen az írónő mindenkit azzal a sajátos humoros stílusával alkotott meg, ami a sajátja. Egyedül a nevek fordítása rontott az élményen, Porka nevének és a magyarra lefordíthatatlan, így eredetiben megmaradt nevek kivételével a többi számomra élményromboló volt pl. Hengershaw, Velő. Szerintem vagy fordítsunk le minden nevet vagy max. a főhős nevét és a többit inkább ne. Ha beszédes a név, akkor én jobb szeretem a lábjegyzetes megoldást, de ezt a "félig lefordítom, félig nem" dolgot nem szeretem, mert egyszerűen nem működik és zavaró. 

Összességében jó kis lazulós könyv volt, semmi nagy dráma, nehéz téma vagy tíz-húsz részen át tartó bonyodalom. Vicces, varázsos, jó hangulatú sulis YA volt természetfeletti lényekkel, kalandokkal és nyomozással. 

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Eli, Szeléna, Porka, Lance
Tetszett: a sok lény, a stílus, a humor
Nem tetszett: a szerelmi szálnál nem működött a kémia
Fordította: Mesterházy Mónika
Oldalszám: 344 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
__________________________________________________________________________________

Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve

  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve című regénye, a Silber trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a szkeptikus Silber történetét, aki hirtelen részesévé válik egy vad, álombeli kalandnak, és aki számára a “ne” és a “titok” egy mondatban való szereplése valóságos vörös posztó, rejtélyek iránti szenvedélye miatt. 

 2015. október 27-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve 

Miért pont ez? Kerstin Gier az egyik kedvenc írónőm lett. Az Időtlen szerelem trilógiával belopta magát a szívembe. Nagyon vártam tőle egy új történetet. 

Fülszöveg: Kerstin Gier bestseller-szerző az álmok titokzatos birodalmába csábít minket. Titokzatos ajtók gyíkot mintázó ajtógombokkal, beszélő kőfigurák és egy megvadult dadus, kezében egy bárddal… Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. Ez vajon tényleg lehetséges? Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni… 

Vélemény: Azt hittem, hogy Kerstin nem tudja überelni az Időtlen szerelem trilógiát, de tévedtem. Igenis tudja hozni ugyanazt a szintet. Bár a Silber egy kicsit más, mint az időutazásos trilógiája, de az a bájos hangulat ugyanúgy megvolt, ami az írónő sajátja. Szerintem tök mindegy lenne, hogy Kerstin Gier miről ír, ha azt az egyedi stílusában teszi. A történetei és a karakterei szerethetők. A Silberrel új kedvencet avattam, a YA fantasyk közül ez volt az egyik legjobb idei olvasmányom. Bekerült a top 3-ba. Tökéletes halloweeni olvasmány volt, egy szuszra elolvastam. Nagyon jó volt elmerülni ebben a vicces, de egyben ijesztő és komor világban a szórakoztató karakterekkel. Csillagos ötös, egyedül annyit tudok felróni, hogy a könyv vége lehetett volna ütősebb, de így is jó volt. Szívesen olvastam volna tovább a folytatást azzal a lendülettel, ahogy végigolvastam az első részt. Nagyon várom a következő részt!

Az álmok mibenléte, a mögöttük meghúzódó pszichológia már gyerekkorom óta nagyon foglalkoztat, annak ellenére, hogy ugyanannyira szkeptikus vagyok, mint Liv. Előnyben részesítem a tudományos magyarázatokat, de a könyvek és a filmek terén nagyon nyitott vagyok a természetfelettire és a lehetetlen történetekre. Az időutazásos téma után ez a másik nagy kedvencem, az álmok témája, így már az olvasás előtt megnyert magának az írónő, a neve pedig garancia volt a bájosan ijesztő hangulatra. Neki köszönhetően most már nemcsak egy élő vízköpőt akarok örökbe fogadni, hanem egy új ajtót is szeretnék a szobámhoz, aminek a kilincse egy gyík, amelyik megharapja az illetéktelen betolakodót, és szeretnék én is egy csacsogó és szórakoztató őrt az ajtóm elé. Míg Livnek ez a bébiszitter, Lottie volt, addig nálam egy kis beszélő patkány lenne az, teljes harci díszbe öltözve és naponta új rejtvény lenne a kulcs a szobához. Ebből is, hogy ennyire elkalandoztam a témától, látszik, hogy Kerstin Gier végtelen fantáziája mennyire inspiráló. Lenyűgözött ez a világa is és nagyon szívesen töltöttem el az időmet benne. Olyannyira, hogy most elvonási tüneteim vannak, vissza akarok menni, mert semmi se jó. :D 

Már az elején nagyon megkedveltem Livet és a húgát, Miát. Irigylésre méltó kapcsolat van a testvérek és a bébiszitterük (később már inkább házvezetőnő), Lottie között. Lottie sokkal inkább az édesanyjuk, mint az igazi szórakozott professzor anyukájuk. Az irodalomtörténész anyuka miatt a család rengeteget költözött, országról-országra járták a világot. A történet elején is egy új országban, Angliában kezdenek új életet, ugyanis az anyuka udvarlója, Ernest itt lakik. Olyannyira felgyorsulnak az események, hogy a két család rövid idő alatt össze is költözik, így Livnek és Miának lesz egy bátyja, Grayson és egy nővére, Florence. Mind a négyen ugyanabba az iskolába járnak, így szinte állandóan együtt tudnak lenni. Tetszett, hogy Kerstin ezt a családegyesítést reálisan írta le. Mindenki a saját vérmérsékletéhez mérten reagálta le a szülők döntését, Grayson sztoikus nyugalommal, Florence őrjöngve, Liv és Mia pedig szarkasztikus piszkálódással. Ennek ellenére Graysonból sokkal jobb testvér lett, olyan mintha igazából is a bátyjuk lett volna, nem csak mostoha. 

  A kaotikusan alakuló családi élet mellett Livet furcsa álmok gyötrik. Egy olyan folyosón találja magát álmában, ami tele van különlegesebbnél különlegesebb ajtókkal. Az egyiken belépve belecsöppen egy olyan álomba, ahol négy fiú (köztük a bátyja, Grayson) egy temetőben találkozik és egy furcsa rituálét hajtanak végre. Liv jelenléte az álomban egy kicsit felborzolja a kedélyeket, de a lány nagyon jól szórakozik (még bagollyá is változik), alig várja, hogy újra este legyen és álmodjon. Egészen addig vicces ez az egész, míg rá nem jön, hogy a fiúk is tisztában vannak az álom részleteivel, közösen álmodják ezeket és a mögöttes ok egyáltalán nem szórakoztató, hanem élet-halál kérdése. Liv rájön, hogy azért tudott belépni Grayson álmaiba az ajtaján keresztül, mert az ő pulóverét viselte. Kísérletezni kezd az álmokkal, mert nem akarja elhinni, hogy ehhez bármi köze lehet a démonoknak, hiszen démonok nem is léteznek. Közben minden karaktert megismerünk és egyéni sorsok is kibontakoznak előttünk. 

Azt hittem, hogy szerelmi háromszög lesz, hiszen a négy barát, a négy ügyletes szépfiú olyan volt, mint a szappanoperákban a flower boyok és a szappanoperai hasonlatnál maradva tuti, hogy a négyből kettő kiszemeli magának a hősnőt. Mind a négy srác maga a gyönyörűség, minden csaj utánuk bomlik. Feltételeztem, hogy Grayson felfigyel majd Livre és majd ölre mennek érte Henryvel, de szerencsére Kerstin megtartotta Graysont az irigylésre méltó báty szerepében, míg Henry maradt a romantikus udvarló. Nagyon tetszett ahogy a fiúkkal való kapcsolatát alakította az írónő. Liv nem kezdett el sóhajtozni mind a négy srác után, hanem egyet szemelt ki magának, Henryt és szépen ezen a vonalon maradva alakult a szerelmi szál, ami így volt tökéletes. Nem volt giccses, nem volt instant, nem volt elhamarkodott. Nagyon aranyos volt, élvezet volt olvasni, ahogy egymáshoz közeledtek a szerelmesek. Különösen tetszett az is, hogy mind a négy fiúnak sikerült egymástól nagyon különböző személyiséget kialakítani, így egy pillanatra sem tévesztettem össze a szépfiúkat. Jasper karaktere pedig fergeteges volt, nagyon sokat nevettem rajta, de a legtöbb poén Livnek volt köszönhető. Minden egyes beszólásán hangosan felnevettem, még jó is, hogy négy fal között voltam egyedül, nem pedig a metrón tömegben. 

  A mellékszereplők, a család és még a kutya is egytől-egyig nagyon szerethetők voltak. Kerstin stílusának sajátossága az is, hogy nagyon kedvelhető és szórakoztató karaktereket tud alkotni, miközben sok szereplőt mozgat. A családok nála általában nagycsaládok és minden egyes tagnak megvan a maga bájos szerepe. 

  Bár általában nem szeretem a koppintásokat, itt nagyon jól sült el a Gossip Girlös beütés a Tittle Tattle bloggal és a rejtélyes bloggerrel, Secrecyvel, aki folyamatosan tudósított az iskolai pletykákról. Van már ötletem, hogy ki lehet, de még nem vagyok benne biztos. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kit takar a Secrecy név. De a folytatásra leginkább a főszál miatt vagyok kíváncsi, mert úgy érzem, hogy lesz még itt bőven bonyodalom. Remélem, hogy Gier fantáziája ismét egy olyan ütős trilógiával örvendeztet meg, mint az Időtlen szerelem volt, a Silber első kötete mindenesetre ezt ígéri. Olvassátok! Tényleg! Iszonyatosan cukin ijesztő lett a történet, a szerelmi szál bájos, a karakterek pedig imádni valók. 

___________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Mia, Liv, Grayson, Henry
Tetszett: a világ, az álmok, a stílus
Nem tetszett: hiányoltam az ütősebb függővéget
Fordította: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

___________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

A történet során fontos jelentőséggel bírnak a különféle ajtók. Mindegyik más és más ember álmaiba enged betekintést, számtalan új világot tárva fel azok számára, akik belépést nyernek rajtuk. Így hát mostani játékunk során hasonló feladattal találkozhattok. 

 

Nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon látható, híres ajtókat felismerni, majd megfejteni, melyik világba, helyszínre röpítenek el benneteket. Ha ez megvan, akkor a hely(szín) nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Amennyiben mindegyik állomáson teljesítitek a feladatot, úgy esélyetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

Résztvevő blogok 

10/27 MFKata gondolatai
10/28 Deszy könyvajánlója
10/29 Media Addict
10/30 Insane Life
10/31 Always Love a Wild Book 
11/01 Dreamworld
11/02 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________