2016. január 7., csütörtök

Mindee Arnett: The Nightmare Affair - A rémálom-ügy (Akkordél Akadémia #1) 

Miért pont ez? Csak rá kell nézni a borítóra és teljesen érthetővé válik, hogy beleszerettem.

Fülszöveg: A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom. 
Szó szerint. 
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfélék bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, még minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb. 
 Pedig az lesz. 
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. 
És végül az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául… 

Vélemény: A tavalyi megjelenés óta kerülgettem a könyvet, mert első látásra beleszerettem a borítóba, majd a fülszövegbe, de aztán mégis mindig másik könyvnél kötöttem ki, meg egy kicsit tartottam attól, hogy ez túl gyerekes lenne nekem. A második rész megjelenésének hírénél szintén a szemem elé került, de ezúttal végleg elcsábultam, már az se érdekelt, hogy gyerekes lesz-e vagy sem. Minden sablonossága ellenére szerencsére megszerettem a könyvet és már a második részt olvasom, így kijelenthetem, hogy a sorozatot is szeretem. 

Porka egy Rémálom, ami nem egy gyakori "természetfeletti lény" a YA irodalomban, de nagyon gyakori a mítoszokban és a legendákban. Elég sok filmben vagy sorozatban találkoztam már Rémálommal, a keleti kultúrához kapcsolódva meg pláne (a koreaiaknak pl. több neve is van a "rémálom jelenségre"), de eddig mindenhol ijesztő és ocsmány lényként találkoztam velük, nem pedig egy tinilány bőrébe bújva, humoros körülmények között. Porka, mint Rémálom, a fiktusszal táplálkozik, ami az álmodás közben felszabaduló anyag. A Rémálom rátérdel az alvó áldozat mellkasára és az álomba belépve táplálkozik a fiktusszal. Mindemellett képes az álmot irányítani is, de ha az álmodó érzékeli őt, akkor "ki tudja őt dobni" az álomból és az áldozat felébred. Borzasztóan hangzik, de ebben a regényben a rémálomlét nagyon vicces jeleneteket szült és egy kedvelt természetfeletti lény lett belőle. 

  A regény világában azonban továbbra sem közkedvelt lények, régen irtották is őket, ennek köszönhetően alig van belőlük. Porka is csak egyet ismer önmagán kívül, az édesanyját, akinek tényleg rossz híre van. Mivel Porka félvér (az édesapja közönséges ember), ezért későn jelentkeztek nála a képességek, így a teljesen átlagos tinédzserek hétköznapi életét élte, de egyszer csak minden felborult és bekerült az Akkordél Akadémiára. Nem csak az édesanyja rossz hírnevével, nem csak a félvér létével, de az új iskolával is meg kell küzdenie, majd hamarosan egy gyilkossági ügybe is belekeveredik egyik "áldozatának", Eli Bookernek köszönhetően, aki természetesen nagyon jó pasi. Álompárok lesznek, de nem hétköznapi értelemben. Eli hiába ember, ő Porka "álomtársa", akitől a leghamarabb, a legtöbb fiktuszt kapja és akivel a legjobban ki tudja élni a képességeit. 

Nagyon bírtam a regényben a hangulatot, a világot és a sulit. Bár sablon sablon hátán volt, mégis tök jól elszórakoztam a suliba járáson, az óráikon, a belső hatalmi harcokon, hogy ki kinek tetszik, ki kivel jár, a pletyiken, a fura tanárokon, szóval mindenen. Az tény, hogy nagyon sokat dobott a sulis hangulaton az, hogy itt Eli-on kívül senki sem közönséges ember. Rohangált itt mindenféle lény, tündér, szirén, démonok, boszik, stb. Erősen kihangsúlyozott volt a faji kérdés is és a képességeik vagy éppen gyengeségeik. A sziréneknek pl. elég nehéz őszinte szerelmi kapcsolatot létrehozni, mivel természetüktől fogva a mágiájuk csábít. Szeléna, Porka barátnője és szobatársa erősen kampányol is a szirének szexuális tárgyiasítása ellen. A sulis harcok is kimerülnek kisebb bosszantásokban, pedig azt hinné az ember, hogy ennyi természetfeletti tini között kő kövön nem marad, de létezik az Akarat, ami visszafogja a mágiát. Az Akarat nem engedi, hogy egymás ellen fordítsák a varázserejüket, még a mezei fizikai erőszakot (pl. x behúz egyet y-nak) is meggátolja, ezért nagyon trükkösnek kell lenni a viták alkalmával.

Sokat dobott a hangulaton az is, hogy Porka egy szórakoztató és nagyon kedvelhető főhősnő. Még nagyon újonc ebben a "rémálom" létben, így egy csomó mindent elügyetlenkedik, de kellő humorral tudja kezelni ezeket a szituációkat. Próbálja komolyan venni ezt a dolgot, meg az iskolát is, főleg, hogy a lazább hétköznapok bedurvulnak a gyilkossági ügy miatt, így fel is kell nőnie egy kicsit, de azért ott van benne még a tini, aki bizony elpirul egy helyes fiú láttán. Ez a helyes fiú, illetve egyenesen kettő (másik nagy sablon) Eli Booker, a fekete hajú, kék szemű, izmos srác és Paul a szőke hajú, szintén dögös könyvtáros és kockasrác, aki az MIT-re készül felvételizni. A szerelmi szál nekem inkább vicces volt és szükséges a sztoriba, nem pedig romantikus vagy rajongásra érdemes. Nekem mind a két srác egy nagy sablon, ordít róluk a tipikus tökéletesség, miközben semmi sincs mögötte, akármennyire is erőlteti a "személyiséget" az írónő, nekem üresek maradtak. De ha le kell tennem a voksom, akkor inkább Eli fan vagyok, benne van valami jófejség és jóság. A kémia viszont egyik párosnál se működött, de szerencsére nem erőltette annyira az írónő a szerelmi háromszöget, hogy elvegye a kedvem az egésztől. Nem is tudom, hogy egyáltalán ez háromszög-e. 

A regény végig szórakoztató, pörgős, nagyon vicces és érdekes volt. Tele van mágikus csemegével és lényekkel, fura és ijesztő helyekkel, érdekes és nem szokványos tanórákkal és sok varázslással. A háttérvilág, a körítés nálam nagyon betalált és a mitológia is, a vége harc meg pláne. Azt leszámítva, hogy a nyomozás szál nem volt eget rengető, a regény utolsó része kellően felnőtt a feladathoz, és sikerült az írónőnek egy izgalmas és komolyan vehető harcot, illetve egy trilógián át kitartó főkonfliktust letenni az asztalra, ami miatt kíváncsi lettem a folytatásokra.    

A mellékszereplőket is megkedveltem, hiszen az írónő mindenkit azzal a sajátos humoros stílusával alkotott meg, ami a sajátja. Egyedül a nevek fordítása rontott az élményen, Porka nevének és a magyarra lefordíthatatlan, így eredetiben megmaradt nevek kivételével a többi számomra élményromboló volt pl. Hengershaw, Velő. Szerintem vagy fordítsunk le minden nevet vagy max. a főhős nevét és a többit inkább ne. Ha beszédes a név, akkor én jobb szeretem a lábjegyzetes megoldást, de ezt a "félig lefordítom, félig nem" dolgot nem szeretem, mert egyszerűen nem működik és zavaró. 

Összességében jó kis lazulós könyv volt, semmi nagy dráma, nehéz téma vagy tíz-húsz részen át tartó bonyodalom. Vicces, varázsos, jó hangulatú sulis YA volt természetfeletti lényekkel, kalandokkal és nyomozással. 
__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Eli, Szeléna, Porka, Lance
Tetszett: a sok lény, a stílus, a humor
Nem tetszett: a szerelmi szálnál nem működött a kémia
Fordította: Mesterházy Mónika
Oldalszám: 344 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
__________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése