Darynda Jones - Második sírhant (Charley Davidson #2)

  Az Athenaenum kiadó jóvoltából jelent meg itthon Darynda Jones nagy sikereknek örvendő Charley Davidson sorozata, melynek címszereplője nem fél a haláltól. Az Első sírhant valamint a Második sírhant már kapható a boltokban és immár előrendelhető a sorozat harmadik kötete is, Harmadik sírhant címmel.  Amíg Charley legújabb sztorijára várunk, egy héten át kalandozhattok velünk az előző két kötet világában. A sok izgalmas nyomozás mellett, ha velünk együtt nyomozol, tiéd lehet a könyv egyik példánya. 

Előrendelhető a harmadik kötet: ITT! 

Darynda Jones - Második sírhant (Charley Davidson #2)

Fülszöveg: Magándetektív, bárpultos... és jól áll neki a halál. 

 Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? 

 A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják!

 "Sziporkázóan humoros és forró" (Kresley Cole) 

Vélemény: A második kötet után ki tudom jelenteni, hogy nem kaszálom el a sorozatot, mert Charley Davidson és a mellékszereplők meggyőztek arról, hogy érdemes velük tartani. Talán én vagyok az egyedüli, aki nem a titokzatos, szexi és vad Reyes miatt folytatja, hanem a szellemek, Cookie, a világ és a nyomozás szál miatt. 

Reyes még mindig nem lett a szívem csücske, nekem túl instant a pasi, annak ellenére, hogy a háttértörténete nagyon is érdekes, bár még nem tisztázott. A főszálat Charley mibenléte, Reyes származása és a köztük lévő vonzalom adja. Sok a kérdés, amikre a választ Charley-val együtt fedezhetem fel, például hogy mi is ő valójában, illetve kicsoda Reyes. Természetesen nem lehetnek egymáséi és nem élhetik az átlagos hétköznapi párok életét, mert elég sok problémát kell megoldaniuk. Legfőképpen azt, hogy Reyes nem tud nyugodt életet élni emberi alakjában, illetve ha kiteljesedne kettőjük kapcsolata, akkor nem csak Charley élete lenne még ennél is jobban veszélyben, hanem világrengető problémák vetődnének fel. Vonzalmuk és szerelmük persze annyira erős és hosszú időre nyúlik vissza (legalábbis Reyes esetében), hogy minden követ megmozgatnak azért, hogy a "nem lehetünk együtt" problémát valahogy megoldják. Én úgy éreztem, hogy Reyes egy kicsit passzív a problémamegoldásban és eléggé háttérbe húzódott, persze érthető okokból. Az is lehet, hogy a háttérben megvoltak az okai annak, hogy miért is passzív, de azt az írónő, illetve a karakter elfelejtette közölni velünk és Charley-val.

  Charley viszont megszállottan életben akarja tartani Reyes evilági testét és hisz abban, hogy van közös jövőjük. Elszánt kutatásba kezd, hogy minél több mindent megtudjon Reyesről, ezáltal a főszálon is előrébb haladunk egy kicsit, de csak egy kicsit. Sok kötetes a sorozat, így értem én, hogy nem kell sietni, ráér még a főszál, viszont annyi kutakodás után, amit Charley leművelt (többnyire Reyes a regény központi témája), igencsak kevésre jutott. Több értékesebb információra számítottam. Charley viselkedésén is néha elhúztam a számat, mert volt amikor átesett a ló túloldalára és sokat nyavalygott, meg sóhajtozott Reyes után. Bár az is elképzelhető, hogyha annyira megkapott volna a pasikarakter és látnám benne azt, amit a többi rajongó, akkor megértettem volna Charley-t, de nekem egy kicsit idegesítő volt a megszállottsága. 

  A feketeleves után viszont jöjjön az ínyencség, ami miatt mégiscsak a sorozat rajongója lettem és kitartok a regényfolyam mellett. Bár a humor még mindig nem elsőosztályú, azért javult valamelyest vagy csak én kezdtem el megszokni a stílust. Volt egy-két gyengébb poén, volt olyan is, ami talán fordításbeli eltérés. (Eredeti nyelven nem olvastam a sorozatot, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy Charley karaktere a "tomporomra" szót használná.) Mr. Wong szelleme, aki olyan Charley lakásában, mint egy feltűnő váza, ami odavonzza a tekinteted, mert zavaró, mégsem foglalkozol vele különösebben, még mindig poén tárgya és ebben a kötetben az írónő jobban ki is használta a lehetőségeit.  A jól sikerült poénokból és beszólásokból több volt, változatlanul szerettem a fejezetek előtti pólófelirat szövegeket és idézeteket, Cookie pedig hatalmasakat alakított ebben a kötetben, ő lett az első számú kedvencem. Cookie ahol megjelent, ott volt poén és vicces párbeszéd, annak ellenére, hogy a nyomozás szál személyesen is érintette és megrázta a lelkivilágát. Az ügy ugyanis, amit Charley elvállalt, nem más, mint Cookie barátnőjének (Mimi) megtalálása. Elég hamar kiderül, hogy az ügy sokkal nagyobb ennél, politikai vonatkozása is van, ráadásul egyre több hulla lesz érintett az ügyben, így BB nagybácsi is felbukkan a már megismert teljes gárdával. 

 A nyomozás szál még jobban elszórakoztatott, mint az első részben. Leginkább azért, mert ebben a kötetben nagyobb hangsúlyt fektetett rá az írónő, jobban vagy többet foglalkozott vele. Sokkal több volt az akció, a lövöldözés, a verekedés, sokkal több rendőr vett részt az eseményekben és egy különleges csapat is. Mozgalmasabb és pörgősebb volt ez a kötet, szerencsétlen Charleyt már kezdtem sajnálni, mert nem volt ez egyszerű ügy, ráadásul a titokzatos megmentője sem tudott maximálisan ott lenni, hogy kihúzza őt a csávából, mint eddig. Ez viszont előrébb vitte azt a vonalat, hogy Charley valójában mit tud, eddig nem ismert tulajdonságai és képességei jelentek meg azáltal, hogy egy kissé elhagyatott lett a túlvilági segítség nélkül. A sok keményfiú között Charley vadócabb és beszólogatósabb énje is jobban ki tudott teljesedni, máshogy nem is lehetett ezt az őrületet elviselni, csak poénkodással.  

  Díjazom az írónő egyik stíluselemét, konkrétan azt, hogy a humor és a szokásos happy end érzés mellé betesz valami megrázóbb, emberibb és reálisabb elemet. Míg az első részben a rosszul sikerült feleségszöktetés volt ez az elem, itt egy családi dráma zökkentett ki egy kicsit. Jobban megismertem Charley családját, a családon belüli viszonyokat és a helyzet szomorúságát. Jobban megértettem a karaktert, rájöttem, hogy az a durcás és megsértett kislány miért is van még Charleyban és ez miért is akadályozza őt abban, hogy végre önálló felnőtt nő legyen. Amit az apja tett vele, logikus volt és a család védelmében szükséges lépés, de egyben elszomorító és felháborító is volt. Nem egyszerű fekete báránynak lenni, úgy ahogy van Charley élete egyáltalán nem egyszerű. 

  A mellékszereplőket szinte egytől-egyig imádom, még azokat is, akik csak pillanatokra bukkannak fel, mert mindegyikük a maga nemében különleges, érdekes vagy vicces. Cookie egyre jobban a szívemhez nő a kislányával együtt, bírom a rendőröket is, a szellemeket meg a leginkább. Mr. Wong említésére már nevetni kezdek, a nagynéni szelleme is irtó jó fazon, Angyalt is egyre jobban megkedvelem, Rocket pedig változatlanul a rejtélyes és egyben bosszantó beszólások mestere. Hülyét kapok az olyanoktól, akik belekezdenek egy nagyon fontos témába, de nem fejezik be és utána már harapófogóval sem lehet belőlük kihúzni semmit. Rocket pont ilyen és Charleyt is bosszantja, de közben mégis szerethető karakter marad a szellem. Ráadásul kiderül, hogy a kishúga lelke is ott van Rockettel az elmegyógyintézetben, csak még nem jelent meg Charleynak. Jaj és majdnem kihagytam az igazán ijesztő kislány szellemet, aki később már idegesítőbe megy át, de nagyon bírtam a kiscsajt, Charley viszont utálta, de a megjelenő démonokat még annál is inkább. Az említetteken kívül volt még egy-két szellem, akiknek kulcsfontosságú szerepe volt az ügyben és még inkább erősítették a regény jó kis túlvilági hangulatát. Imádom, hogy ennyi szellem van a regényben. Charley egyre jobban kezeli azt a dolgot, hogy rajta keresztül jutnak át a túlvilágra. Ugyan poénkodik velük és sóhajtozik, ha megint rendelkezésére kell állnia egy szellemnek, de végül mindig ember módjára, méltósággal és tisztelettel bánik velük. 

A hibák vagy hiányosságok ellenére is szívemhez nőtt a sorozat, leginkább a szellemek karaktere miatt, ráadásul rajongok a paranormális krimikért is. Imádom a két műfaj vegyítését, Darynda Jones jól is csinálja. Szóval nagyon várós a harmadik kötet, szerencsére hamarosan meg is jelenik.   

Második sírhant

___________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Angyal, Cookie, Rocket
Tetszett: a nyomozás szál
Nem tetszett: a főszál információinak lassú adagolása
Fordította: Varga Krisztina
Oldalszám: 448 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó

___________________________________________________________________________________

Harmadik sírhant

ELŐRENDELÉS!

Fordította: Varga Krisztina 

Megjelenés ideje: 2015 

Charley Davidson végre újra itt van! A New York Times sikerlistás szerző, Darynda Jones paranormális sorozatának harmadik részében kedvenc magánnyomozónőnk, a halál bombázó angyala továbbra is lelkesen dönti magába a kávét, mert ha egy pillanatra is elbóbiskol, már látja Reyes Farrow-t, a Sátán félig ember, félig szupermodell fiát, akit megbéklyózott ugyan, ám képtelen elfelejteni...  Na de hogyan is találhatná meg az eltűnt Teresát, birkózhatna meg egy egomán orvossal, nyugtathatná meg aggódó édesapját és vehetné fel a kesztyűt egy veszedelmes motoros bandával, ha az ördög fia mindeközben csábításra készül és bosszúra szomjazik? A regényt szeretettel ajánljuk a paranormális romantika és a földön fetrengős poénok rajongóinak figyelmébe!

___________________________________________________________________________________

Nyereményjáték

 Charley képessége a halottak szellemeinek észlelésén alapul, és a sorozatban nagy szerepet kap a Nagy Kaszás is. Nektek a mostani játékban a feladatotok a különböző vallások és hiedelemvilághoz tartozó halálos végzet, halálistenek, esetleg halál démonok beazonosítása. Minden állomáson találtok egy kis utalást az adott “halálról” és ha van róla jellegzetes ábrázolás, akkor azt is megtaláljátok. 

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

Akkád istennő, az Alvilág Úrnője. Istár a nővére, Nergal pedig a férje, aki egyben az alvilág ura lett. A keresett istennő neve szó szerint a Nagy Föld Úrnőjét jelenti. Eredeti sumer neve (Irkalla?) az Alvilág neve is volt. A Nagy Föld Úrnője az akkád korban vált az alvilág és a holtak istenévé, amikor is az addig kétarcú (jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkező) istenek tulajdonságai elkülönültek, az égi istenek lettek a jók, a földi istenek pedig a rosszak. Ábrázolása többnyire fekete hajú mezítelen nőalak, néha oroszlánfej díszíti.

Forrás: wikipédia 

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________

 További állomások

07/23 Függővég
07/24 CBooks 
07/25 Insane Life 
07/26 Könyvszeretet
07/27 Könyvszeretet
07/28 Függővég
07/29 Insane Life
07/30 CBooks
___________________________________________________________________________________ 

Darynda Jones - Első sírhant (Charley Davidson #1)

  Az Athenaenum kiadó jóvoltából jelent meg itthon Darynda Jones nagy sikereknek örvendő Charley Davidson sorozata, melynek címszereplője nem fél a haláltól. Az Első sírhant valamint a Második sírhant már kapható a boltokban és immár előrendelhető a sorozat harmadik kötete is, Harmadik sírhant címmel. Amíg Charley legújabb sztorijára várunk, egy héten át kalandozhattok velünk az előző két kötet világában. A sok izgalmas nyomozás mellett, ha velünk együtt nyomozol, tiéd lehet a könyv egyik példánya. 

 Előrendelhető a harmadik kötet: ITT! 

Darynda Jones - Első sírhant (Charley Davidson #1)

Miért pont ez? Imádom a para-nyomozós sztorikat.

Fülszöveg: Charley Davidson nem éppen a szomszédlány. Magándetektív, bárpultos... és jól áll neki a halál. 

 Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét... 

  Szexi és fordulatos, humoros és kemény, paranormális-romantikus detektívregény, J.R. Ward, a Megsebzett szerető írónőjének ajánlásával, Kresley Cole és Sherrilyn Kenyon rajongóinak. 

Vélemény: Alapjáraton nem rajongok a pararománcokért és a szexszel fűtött részekért sem, de imádom a nyomozás szálakat, a misztikumot és a világot, amikben az ilyen sztorik játszódnak. Bevallom, nem Ward neve miatt vagy a másik két írónő neve (tőlük nem is olvastam még semmit) miatt vettem kezembe a sorozatot, hanem a nyomozónő főszereplő miatt és főleg azért, mert tud beszélni a halottakkal. Egy krimi és fantasy függőnek maga a mennyország a kettő világ vegyítése. Az Anita Blake sorozatba is a két műfaj vegyítése miatt kezdtem bele, amire egyébként nagyon hasonlít a Charley Davidson sorozat. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom ezt a sorozatot, azoknak meg pláne, akik nem bánják, ha a szexuális tartalom egy kicsit kevesebb, mint például Ward-nál. 

 Charley Davidson egy szerethető karakter. Nem annyira badass, mint a híres-neves Anita Blake, annál egy kicsit esetlenebb, de nem is egy szűzleányka, aki még semmit se tud, csak siránkozni. Charley a kettő között van. Nagyszájú és kemény tud lenni, de sokszor inkább a mázlinak vagy a szerencsének köszönheti (vagy a titokzatos megmentőnek), hogy megússza a kétes helyzeteket. A szokásostól eltérően Charley nem egy magányos hősnő, a családja életben van, bár nem rendezettek a körülmények. Ennek köszönhetően valahol a gyermeki lét és a felnőtt lét határán mozog még mindig és családi problémákkal is küszködik. Talán ezért sem éreztem őt annyira kemény csajnak, mert néha kijött belőle a durcás, megsértett kislány.

 Nem csapnivaló nyomozó, de nem is a legkeresettebb. Többnyire abból szerzi a bevételét, hogy rendőr nagybátyjának segédkezik a gyilkossági nyomozások során. A magánnyomozó munka és a bárpultos meló csak kiegészítő keresetek. Nyugdíjas és immár bártulajdonos édesapja is nyomozó volt, BB nagybácsi előtt vele dolgozott a főhősünk. Charley nyomozói tapasztalata hosszú időre nyúlik vissza, mert az édesapja már gyerekkorában tudomást szerzett lánya képességeiről és karrierje során fel is használta ezt az extra tudást. Könnyű úgy megoldani egy ügyet, ha az ember gyereke tud kommunikálni a hullák szellemével. Charley képessége miatt különleges, de egyben a család fekete báránya is, főleg a mostoha anyuka számára. A rendőrség köreiben is furcsán kezelik, vagy nyíltan utálják, vagy vicc tárgya vagy pedig csendben félrehúzódnak tőle. Vagy nem hisznek neki és bolondnak tartják vagy félnek tőle. Elfogadásra nem nagyon számíthat. 

  Az édesapján, a bácsikáján és a legjobb barátnőjén, Cookie-n kívül szinte senki sem tudja elfogadni és megérteni a képességeit, így Charley nem is szívesen reklámozza, hogy mire képes. Ügyfelei is általában a halottak közül kerülnek ki vagy olyan ügyeket sodor az útjába az élet, ami a magánnyomozói meló legalja, pl. a családon belüli erőszak, szeretők felkutatása, valaki követése. A sorozat egy családon belüli erőszak ügyével kezdődik. Charley megszöktet egy feleséget az agresszív férj elől. De hamar kiderül, hogy nem ez lesz a főszál, hanem egy másik nyomozás. A krimirajongó énem ugrált örömében, hogy ennyi ügy van, meg ennyi rendőr rohangál a lapokon. Bár nem volt ütősen erős a nyomozás szál, nagyon szerettem, mert átívelt az egész regényen és az egész sztoriban ott volt a krimihangulat és az izgalom. Ráadásul a családon belüli erőszak ügye is tartogatott meglepetéseket, ami még inkább reálissá tette az egészet és emiatt nem lett "rózsaszín" a sztori. 

  Rajongtam a nyomozás szálért, a hibái ellenére is. Imádtam, hogy ennyire szerves részét képezi a sorozatnak, hogy végig tudtam követni a nyomozást, nemcsak a rendőrség oldaláról, hanem Charley-n keresztül az áldozatok oldaláról is. Nagyon tetszett, hogy az áldozatok szelleme "élő" maradt, nem pedig nevetség tárgyai lettek. A három ügyvéd emberi oldalát és emberi életét is egy kicsit megismerhettem. Ha a nyomozás szál és a szellem szál ilyen marad, akkor imádni fogom a sorozatot. 

  A halottakkal való kommunikálás része is nagyon megfogott, illetve a mögötte húzódó főszál. Apránként adagolva, gyerekkori emlékeken keresztül megtudjuk, hogy Charley micsoda tulajdonképpen, hogyan működik a képessége és ki is az a titokzatos lény, aki mindig követi őt, illetve ki az, akinek erotikus álmait köszönheti. Bár még mindig rengeteg a kérdés és Charley sem tud még egy csomó mindent magáról, érdekes vele együtt felfedezni, hogy honnan jöhetett, miben áll a képessége és nagyon lekötött a rejtélyes idegen utáni kutakodás is. 

 A para szálon még a szerethető szellemkarakterek is sokat dobtak. Kedvencem lett Angyal, a tizenéves bandatag szelleme, aki Charley egyik alkalmazottja. Ő az első számú szellem, akivel együtt dolgozik, de néha segítségére van Rocket is, aki egy autistára hajaz. Nem tudni szinte semmit Rocket múltjáról, csak annyit ismerünk meg, hogy név szerint tudja, kik haltak meg a világon hosszú-hosszú időre visszamenőleg. A neveket egy elhagyatott elmegyógyintézet falára vezeti fel, egy piszok hosszú listát vezet. Értelmes kommunikációra nagyon ritkán képes, viszont a megjegyzések és utalások nagymestere. Megemlíteném még Mr. Wong szellemét, aki Charley lakásában van. Mr. Wong csak úgy lóg a levegőben a fal felé fordulva, még sosem kommunikált Charley-val és szokatlan módon nem is akart még tőle semmit. A karakter egyelőre csak vicc tárgya, a lakás kelléke, mint egy feltűnő váza, de reményeim szerint a későbbiekben lesz valami csavarja a dolognak vagy nagyobb jelentősége a karakterének. 

  Külön öröm volt számomra, hogy az erotikus vonal nincs annyira előtérben és nem annyira erőltetett, kellő mennyiségben volt jelen a regényben. Épp annyira, hogy érezzem Charley és Reyes között az elsöprő vonzalmat, de ne is menjen a sztori rovására. Reyes titokzatos, dögös, nagyágyú, meg minden, de én nem tudtam utána annyit sóhajtozni, mint az elvárható lett volna, azt viszont aláírom, hogy a személyes háttér története és a múltja nagyon érdekfeszítő, így valamilyen szinten csak sikerült megfognia a pasinak. :D

 A humorral is hadilábon állok. Imádtam a fejezetek kezdeténél lévő pólófeliratokat, idézeteket és néha egy-egy poén vagy szituáció nagyon ütött. Néha viszont volt benne fárasztó vagy erőltetett humor, amit ugyan megmosolygtam, de számomra rontott Charley karakterén. Ez a másik ok, az alkalmanként kislányos humor az, amiért nem tudtam annyira badass-nek tekinteni. Bár azt vallom, hogy inkább legyen több poén, mint egyáltalán ne legyen. Az ilyen típusú sztoriknál elvárásom a humor jelenléte, még akkor is, ha nem annyira jó vagy kevés. Reményeim szerint ez is változni fog.

Összességében megfogott a sorozat és mindenképp folytatni fogom, mert nagyon bírom a karaktereket, főleg a szellemeket és a barátnőt, Cookie-t. A nyomozás szálat nagyon szerettem és tudtam rajta izgulni, tetszett, hogy sok a hivatásos a háttérben és nem csak egy átlagpolgár nyomozgat vagy egy csetlő-botló főhős. A humor nem kiváló, de azért pár hangos nevetést köszönhetek a regénynek. A misztikus szál és a világ felépítése pedig borzasztóan érdekes, ez pedig arra ösztönöz, hogy folytassam a sorozatot.     

 Itt beleolvashatsz!

Itt megrendelheted!

___________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Angyal, Cookie, Charley, Rocket, Mr. Wong
Tetszett: a nyomozós szál, a mellékszereplők
Nem tetszett: a humor néha nincs egyensúlyban
Fordította: Varga Krisztina
Oldalszám: 440 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó

___________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték

 Charley képessége a halottak szellemeinek észlelésén alapul, és a sorozatban nagy szerepet kap a Nagy Kaszás is. Nektek a mostani játékban a feladatotok a különböző vallások és hiedelemvilághoz tartozó halálos végzet, halálistenek, esetleg halál démonok beazonosítása. Minden állomáson találtok egy kis utalást az adott “halálról” és ha van róla jellegzetes ábrázolás, akkor azt is megtaláljátok. 

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

Egyiptomi neve Anpu, Inpu vagy Inepu. Ozirisz kultuszának elterjedése előtt ő vezette a halottakat az alvilágba. Istenek bírálójának is nevezték. Az ókori egyiptomi hitvilágban az alvilág és a holtak oltalmazója, később a holtak bebalzsamozóinak istene is. Fekvő sakál, vagy kutyafejű ember alakjában ábrázolták. 

Forrás: wikipédia

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________

 További állomások

07/23 Függővég 
07/24 CBooks 
07/25 Insane Life
07/26 Könyvszeretet
07/27 Könyvszeretet
07/28 Függővég
07/29 Insane Life
07/30 CBooks
___________________________________________________________________________________ 

Neil Gaiman - Tükör és füst

Miért pont ez? A temető könyve után Gaiman az egyik kedvenc íróm lett, így nem hagyhattam ki ezt a novellás kötetet.

Történet: Sok kis történet gyűjteménye, amelyekben a varázslat, a mágia, a fantasztikum a közös. A legtöbb novella és elbeszélő költemény már ismert történeteket, meséket, rémsztorikat dolgoz fel egészen más megközelítésben. 

Vélemény: Némelyik történetet imádtam, némelyiknél pedig nagyon haragudtam az íróra. Azzal a gondolattal vettem kezembe a könyvet, hogy végre ismét elmerülhetek Gaiman varázsos világában, ami a sajátja és utánozhatatlan, de sajnos a nagy elvárásaimnak nem felelt meg a kötet és egyenesen csalódtam. Ez a csalódás azonban nem jelent feltétlenül negatívat, csak mást vártam.

  Imádtam mindig is Gaiman meséit, talán az Anansi fiúk volt az a történet, ami már inkább humorosabb és felnőttesebb volt a többihez képest, így nagyon furcsa volt számomra más oldaláról is megismerni az írót. Bájos történeteket vártam a novelláskötettől, azt a tisztaságot és ártatlanságot, ami az általam olvasott könyveinek karaktereit jellemzi, de helyette ellentétes benyomásokat kaptam. Sok volt a vér, a szex, a bűn a lapokon és ez szokatlan volt számomra Gaimantől.

  A novellák és elbeszélő költemények írói pályájának különböző szakaszaiban íródtak és ez érezhető is volt. A kötet elején, a bevezető részben Gaiman mindegyik alkotásához megjegyzéseket fűzött vagy a történet kiötlésének folyamatáról adott háttér információkat. Először el sem akartam olvasni ezeket a megjegyzéseket úgy, hogy még nem is ismerem a történeteket, de mégiscsak belevágtam és megérte. Nagyon szeretek az alkotó folyamatról, az írásról is olvasni. Az írók többségét a kész mű alapján ítéljük meg, így is ismerjük meg őket, a történeteikkel azonosítjuk, de arról már ritkábban esik szó, hogy az író is ember, nem feltétlenül egy nap leforgása alatt alkotta meg a nagy művet, hanem bizony kemény munka áll mögötte, buktatókkal, feszültséggel, írói válsággal, aztán meg őrült gépeléssel éjszakákon át, amikor az ihlet megszállja őket. Ezek a kis megjegyzések beengedték az olvasót ebbe az alkotói folyamatba, hogy melyik novellát mi ihlette, miért írta meg - rendelésre vagy csak a maga szórakoztatására -, mennyi ideig írta, mi lett a sorsa, stb. Bár a szerkesztés szempontjából ötletesebb lett volna nem egybe gyűjteni a könyv elejére ezeket a beszámolókat, hanem inkább a novellákhoz kellett volna biggyeszteni őket, a sok visszalapozást elkerülve.

  A kötet sok novellát tartalmaz, így csak párat fogok kiemelni, amik nagyon megnyerték a tetszésemet, összességében viszont elmondható, hogy a Tükör és füst kellemes perceket okozott néhány döcögősebb időszakkal. Szinte minden második novellát untam és alig vártam, hogy vége legyen. Eleinte mindig arra számítottam, hogy unalmasnak unalmas a sztori, de hát Gaiman írta, biztos kitalál a végére egy olyan csattanót, hogy leesik az állam még a padló alá is, de sajnos az unalmas kezdetű történet unalmas is maradt. Nem jártam utána, hogy melyiket mikor írta pontosan, de kíváncsi lennék, hogy a véletlenszerűen összekevert novellák, hogy mutattak volna időrendi sorrendbe állítva, biztos, hogy jobban kivehető lett volna az író fejlődése, így viszont megmaradt a meglepetés ereje, mert sosem tudhatta az ember, hogy a következő novella milyen színvonalú lesz, vagy maga a történet mennyire lesz érdekfeszítő. Sok esetben, legnagyobb csalódásomra elég kusza, összekapott és befejezetlennek vagy értelmetlennek tűnő alkotás is belekerült a kötetbe. Jók voltak, én még ilyeneket se tudnék összehozni, de Gaimantől nem ezt vártam volna. 

  A fekete leves után jöjjenek a pozitívumok: minden első novella viszont kiváló volt és az áll leesésének pillanat is megvolt. A jó novellák mind olyan varázslatosak és bájosak voltak, hogy örömömben ugráltam, amiért gaimanesek voltak. Öt nagy kedvencem lett és ezeket többször is el fogom olvasni.

  Lovagkor: egy idős nénike megveszi a Szent Grált fillérekért a helyi boltban, majd miután hazaviszi, megjelenik érte egy középkori lovag és a Grálért cserébe csupa olyan dolgot kínál fel, ami szintén nagy kincset ér, pl. a Bölcsek köve, a hallhatatlanság ígérete, a megfiatalodás, de a nénike csak azt nézi, hogy a Grál milyen jól mutat a kandallópárkányon az elhunyt férje képe mellett. A történet viccesen bájos volt és megvolt benne a varázslat a hétköznapiság mellett.

  A troll hídja: a novella főszereplője egy kisfiú, aki bóklászása során eljut egy hídhoz, ahol egy troll lakik. A troll el akarja venni az életét, de a kisfiú kidumálja magát és megígéri, hogy később még visszatér, ha már többet élt és akkor odaadja a trollnak az életét. Aztán a kisfiú felnőtt lesz, ismét találkoznak, de megint csak üzletet kötnek. A csattanó megdöbbentően jó volt. 

  A fehér úton: ez egy elbeszélő költemény, ami tulajdonképpen a Kékszakállú Herceg Várát dolgozza fel. Mindig is imádtam ezt a történetet, így nagyon élvezetes volt olvasni Gaiman stílusában. Hátborzongatóra sikeredett, mégis volt benne báj. 

Nagykeráron beszámítjuk: nagyon vicces, mégis elgondolkodtató történet arról, hogy az ember mennyire be tud hülyülni, ha meghallja azt a szót, hogy "akció", attól függetlenül, hogy olyan dolgot lehet akciósan megkapni, ami a kutyának se kell. Itt a gyilkosság akciós és a főszereplő szemén át láthatjuk, hogy egy marketingfogás mekkora hatással van az emberekre. A sztori ennek a viselkedésnek a kifigurázása.

A legjobb és legerősebb darabja a kötetnek a sokak által ismert és emlegetett Hó, üveg, alma. Ez a Hófehérke klasszikus feldolgozása és egyben kifigurázása is a gonosz mostoha szemszögéből. Bár rémisztő, hátborzongató, néhol undorító is, mégis paródia, hiszen nagyon sok elem (pl. a herceg nekrofil=halottakhoz való vonzódás, szexuális vágyakozás) kiélezi az eredeti mese rejtett horrorját. Ha elolvastad, erősen elgondolkozol rajta, hogy az eredetit valaha is odaadd-e a gyereked kezébe, hiszen kész horror.

Miért olvasd el? Ha szereted Gaimant, ezt is szeretni fogod, bár megvan a veszélye a csalódásnak, de az újdonságnak is, hiszen az író egészen más oldaláról is bemutatkozik. Sok novella szórakoztató, érdekes és vicces volt, ha nincs időd belekezdeni egy könyvbe, akkor ideális választás a Tükör és füst, mert hamar bekerülhetsz egy varázslatos és változatos világba.

Miért ne olvasd el? Ha nem olvastál még Gaimant, akkor ne ezzel kezd, mert nem éppen a legjobb alkotása. A kötet fele kiváló, a másik felében viszont alulmúlta önmagát az író. Gaimant vagy nagyon utálják vagy nagyon rajonganak érte, ha az előbbi táborba tartozol, de igyekszel őt megkedvelni, akkor ne ezzel a könyvével tedd.

________________________________________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból (átlag, hiszen voltak akár 10 pontos novellák is benne, de voltak 1 pontosak is)

Karakterek: 5/5 pontból (egy kicsit passzív figurák voltak)

Kedvenc: a Hó, üveg, alma című novella és a további négy, amelyet fentebb felsoroltam

Tetszett: A megjegyzések a bevezetőben és az, hogy minden novellához tartozott valami plusz információ.

Nem tetszett: az unalmasabb novellák, azok kihagyásával remek kis kötetté vált volna.

Kiadás: Agave, 2011

Oldalszám: 330 oldal

________________________________________________________________________________________________
2012.03.03.

Gena Showalter - Éjsötét vágyak

Miért pont ez? A "felnőtt" fantasy kategóriában Gena Showalter az egyik körülrajongott írónő, így már ideje volt megismerkednem egy alkotásával. Kíváncsi voltam a démonos sorozatára, mert végre nem csak a vámpírok körül forog a világ.

Történet: Nagy meglepetés: Budapesten játszódik a történet. A Budai vár közelében egy erődben él elszigetelten hat férfi, akik megátkozott harcosok. A görög istenek még nagyon régen azzal büntették meg a férfiakat, hogy mindegyikük testébe beköltöztettek egy démont, így a harcosoknak szó szerint mindennap meg kell küzdeniük a saját démonjaikkal. A sorozat első része Maddox (az Erőszak őrzője) története. Egyik nap az erőd közelébe téved egy nő, Ashlyn, aki segítséget akar kérni tőlük, mert sokat hallott már az idegen férfiakról a városban, így biztos benne, hogy megoldással tudnak szolgálni a problémájára. Nem tudja, hogy a férfiak démonok-e vagy angyalok, de nemsokára nem is igazán foglalkoztatja a kérdés, hiszen erős vonzalom ébred benne Maddox iránt. Innentől kezdve van minden, ami szem-szájnak ingere: harc, szerelem, árulás, szex és egy kis mitológia.

Vélemény: Nagyon sokat tudnék kukacoskodni a könyvvel, de nem akarok annyira belemászni mindenféle apróságba, mert egyrészt ez egy sorozat első kötete, ami általában nem mindig hozza a száz százalékot, másrészt valamiért megkedveltem az egész történetet, bár a stílus piszkálja a csőrömet, de egy a lényeg, elszórakoztatott, míg olvastam és folytatni fogom a többi résszel. 

  Az alaptörténet miatt tapsikoltam örömömben, végre démonok a főszereplők, akik egyre jobban a gyengéim. Viccesek, gonoszak, rosszaságra csábítanak és mindig bele akarnak vinni valamibe, miközben susmorognak a szereplők fülébe. Ők a tipikusan meg nem értett, de nagyon jó fej és szórakoztató gonoszok. Ebben a könyvben sem volt másként, gyakran jobban kedveltem a démonokat, mint magukat a tulajdonosokat. A görög mitológiai vonatkozás pedig egyenesen hab volt a tortán, bár jobban is ki lehetett volna fejteni a történet ezen részét. 

  A harcosok régen a görög istenek katonái és/vagy őrzői voltak, de egy kis nézeteltérés miatt összerúgták velük a port. A legjobban Maddox "sértődött" meg és ő neki köszönhető, hogy megátkozták őket az istenek, mert hirtelen felindulásból elkövetett egy nagy hibát. Szándékosan fogalmazok homályosan, nem akarom lelőni az egészet, hátha valaki nem olvasta még és kedvet kap hozzá, egyedül annyit árulok el, hogy Pandora szelencéje körül forog a probléma. A szelencéből szabadultak ki ugyanis a démonok, akik "boldogítják" a szereplőinket, ezt a szelencét is keresi szinte mindenki, na és hol? Hát itt, szerény kis országunkban, Budapesten! A harcosok itt rendezkedtek be, itt építettek fel egy erődöt, mindenféle modern kütyüvel, hogy meg tudják magukat védeni a Vadászoktól és biztonságos falak között szemmel tudják tartani a környezetüket, illetve, hogy el tudjanak bújni az emberek elől, akikre veszélyt jelentenek. Megjelenik Ashlyn, akit személyes problémái vezettek hozzájuk és onnantól kezdve nem csak egy furcsa és gyors vonzalom kavarja fel a harcosok álló vizét, hanem sokkal nagyobb gondok is a nyakukba szakadnak. A görög isteneket kiiktatják a Titánok és ők veszik át az uralmat, de a harcosok még nem tudják, hogy ez jót vagy rosszat jelent számukra. 

  Az alaptörténet nagyon megfogott és elég érdekes világot kezdett felépíteni az írónő az első kötetben. A "főnökség" leváltása, Pandora szelencéje, a régi harcostársak megjelenése, akiktől elszakadtak a szereplőink még évszázadokkal ezelőtt, valamint a szereplők démonai pörgőssé, izgalmassá és érdekessé tették a sztorit. Bár a szereplőket nem sikerült még annyira jól megismerni, a főszál mindenképp olvastatja magát és kíváncsivá teszi az embert, hogy mi fog még történni. A kötetek minden egyes része valamelyik harcosról és a démonjáról szól, de ettől függetlenül van ez a főszál, ami nagyon leköti az embert. Külön nagy-nagy piros pont jár az írónőnek a magyarországi vonatkozásért, a helyszínért, elöntött a büszkeség, mikor szépeket írt kis fővárosunkról és az emberekről. 

Most jön a sok de: De a stílus és a kivitelezés, a szereplők és a párbeszédek annyira zavartak, hogyha a mitológiai és budapesti vonatkozás nem lenne, félredobtam volna a könyvet, miután ráragasztok egy hatalmas cédulát soha többet felirattal. 

  Nagyon sokszor hangosan nevettem a könyvön és szerintem ennek a jelenségnek nem örült volna az írónő. Amikor Ashlyn megnyilvánult: röhögtem, mikor Maddox megnyilvánult: röhögtem, mikor a budapesti emberekről esett szó: röhögtem. Mondanom se kell, hogy ez elég gyakran előfordult, hiszen a két említett szereplő az első kötet mozgatórugója. A karakterizálás a nullát közelíti, pedig ennek a résznek, mint sokan mondták, az a célja, hogy megismerjük a harcosokat. Ez valahogy nem sikerült, mert azon kívül, hogy van egy univerzális, közös hátterük, mindegyiknek van egy külön névvel ellátott démona és megvan a szerepe a házban - ez takarít, az bütyköl, amaz meg a pénzt hozza a házhoz - nem igazán lehetett őket megismerni. Ez még nem gond, mert mindegyikük főszerephez jut majd egy későbbi kötetben, de ha ilyen stílusban, mint az Éjsötét vágyakban, akkor csak adunk a halottnak egy csókot. 

 Maddox izmos, kreol bőrű, döglesztő, erős és harcos pasi, hatalmas nagy férfikellékekkel, Ashlyn már elsőre a karjaiba omlik, ráadásul sajnálni is lehet őt, mert munkálkodik benne egy erőszakos démon. Kinek ne kellene ez a sablonos pasi? És mielőtt elfelejteném megemlíteni a nőtársaimnak megint, itt vannak a közelben ezek a szexdémonok. Nem kell értük messzire menni, fel lehet ülni a vonatra, metróra, buszra, beülni a kocsiba, kinek mi egyszerűbb és rá lehet bukkanni az erődre, ahol ezek a szexistenek szenvednek jobbra-balra és természetesen a tesztoszteron túltengéstől (bocs, démonoktól) még a falat is kiütik percenként, mert olyan veszélyesek is. A gonoszkodást befejezve, Maddox karaktere egy kicsit fárasztó. Oldalakon át szinte ugyanazt lehet olvasni, hogy szenved Erőszaktól, szenved a másodlagos átoktól, szenved attól, hogy szenved és szenved attól is, hogy vonzódik Ashlyn-hez, már szinte az első pillanattól "harcra" készen állva. Percenként beleöklözik valamibe, falba, bútorba, harcostársai gyomrába vagy arcába és mindig ugyanazokat gondolja. Tipikusan az a pasi, aki lent hordja az agyát. Egyébként, a többi karakter is néha elleste és követte ezt a mindenbe beleöklözünk stílust, ami számomra megint csak nem tett különbséget a karakterek között. Egyelőre csak a külsejükben van különbség.

  Ashlyn karaktere a legelejétől fogva érdekes volt, jó kis háttértörténetet adott neki az írónő, tetszett, hogy legalább ő nem a sablonos hú, de jó nő, hanem egy tök átlagos alkatú, hobbijú mindennapi lány, leszámítva a képességét és a munkáját. Minden klappolna, csak könyörgöm, ne szólaljon meg! Amikor a gondolataiban vagyunk, nagyon szerethető nő, de ha kinyitja a száját kb. annyit tud csak hajtogatni, hogy Maddox, illetve akarom, jó és még. Ennyi. Mikor összetett mondatot adott az írónő a szájába és az még értelmes is volt, meglepődtem. 

  Lévén ez egy felnőtt fantasy, a könyv nem mentes a szextől. Ezek a jelenetek jók voltak, leszámítva a közbeeső párbeszédeket, illetve egy kis fogalmi zavart. Nem szó szerinti idézet: "Amikor Maddox letérdelt, akkor furcsa dolgok történtek ott lent. Dekadens dolgok." A dekadens szó egy gyöngyszem, elég sokszor olvashattam és ilyen mondatokban. Na, most a dekadens azt jelenti, hogy: bomlás, hanyatlás, szétesés. Ez egy kicsit furcsa képet vázolt elém, valahogy a lent bomló dolgok nem mozgatták meg a fantáziámat és inkább nem is akartam elképzelni, hogy mi történik ott lent. Azt se, hogy milyen az a dekadens ízű csók. Brrr! Ami még egy kicsit zavaró volt, hogy annyi szexuális töltetű jelenet volt a könyvben, hogy az szerintem egy kicsit kárára ment az egésznek. Inkább egy pornónak tűnt az egész, mint fantasy-nak, az arányok elbillentek a helyükről.  

  A vonzalmi és szerelmi rész túl gyorsan ment, amitől egy kissé erőltetett volt. Meg lehet úgy írni a sztorit, hogy egy oldalon akár több nap is elteljen, de itt nem így történt. Egy éjszaka és már elvesztek a szereplőink, beszélgetni ugyan még nem nagyon beszélgettek, szinte nem tudnak semmit egymásról, de már örökre egymáséi, egy nap alatt úgy összekovácsolódtak, mint a párok többsége 2-3 év után. De belefér, mert ez a "felnőtt" fantasy leginkább a szextől felnőtt.

  Mindemellett a könyv szórakoztató, vannak benne izgalmas részek, lehet izgulni a szereplőkért, olvastatja magát, de nagyon lehet érezni benne a sablont is, illetve azt, hogy ez egy első kötet. A mitológiáért és a magyarországi vonatkozásért érdemes elolvasni, még ha a szerelmi szál nem is sikerült a legjobbra. Megtiszteltetés, hogy az írónő Budapestre tette a főhadiszállást, miközben magyar írópalántáknál előfordul, hogy amerikai/angol vagy más külföldi környezetben játszódó műveket alkotnak.(Azért néha vicces volt számomra egy-két jelenet: például, amikor egy magyar halandó meglátta ezeket a kétajtós szekrény szexisteneket az utcán és azt suttogta átszellemülten, hogy: Angyalok. Nekem valahogy Erzsi néni ugrott be a botjával, főkötőben, otthonkában, Fifi kutyája pórázát fogva, ahogy megy haza a piacról.)

Miért olvasd el? Ha szexuális jelenetekkel túlfűtött, romantikus fantasy-t szeretnél olvasni, érdemes belekezdeni a sorozatba. Bár a karakterizálás és a harc-, illetve szexjelenetek egyensúlya még nincs egészen a helyén, a színvonal ugrani fog a második vagy harmadik kötet után és nagyon jó lesz, legalábbis ezeket hallottam. Maga a főszál nagyon érdekes és izgalmas, démonok és istenek a szereplők, ami változatosság egy kicsit ebben a műfajban (elég sok a vámpíros sorozat). 

Miért ne olvasd el? Ha nem kedveled ezt a műfajt, akkor ezzel a könyvvel biztos, hogy nem fogod megszeretni. Jobb, mint sok másik, de vannak azért ennél jobb sorozatok is. Az első kötetet ismerve ez egy középkategóriás felnőtt fantasy, bár mindig érhetik az embert meglepetések.

________________________________________________________________________________________________

Történet: 3,5/5 pontból

Karakterek: 3,5/pontból

Kedvenc: a démonok, Lucien, Reyes, Danika

Tetszett: a főszál, a budapesti vonatkozás, a mitológia

Nem tetszett: a felszínes párbeszédek és az, hogy a szereplők gondolatai unos-untalan ismétlődtek.

Kiadás: Ulpius, 2009

Oldalszám: 454 oldal

________________________________________________________________________________________________
2011.10.29.

Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz

Miért pont ez? Sok oka van, néhány ezek közül: borítómániás vagyok (bár az eredeti jobb - lentebb), a "sír" és "vámpírvadász" szavak előrángatták a horroros hangulatomat, vadászom a vadászos sztorikat, illetve Molyon még kihívást is találtam hozzá. 

Történet: Főhősnőnk, Catherine Crawfield félvámpír, de születésének története nem romantikus. Az édesanyját annak idején megerőszakolta egy frissen átváltozott vámpír, Cat így fogant meg. Születésének körülményei miatt gyűlöli a vámpírokat, annak ellenére, hogy ő is részben közéjük tartozik, de hogy mindezt fel tudja dolgozni öli őket már egészen fiatal kora óta. A sors úgy hozza, hogy összefut Bones-szal a vámpír fejvadásszal, akiben emberére talál és hogy kimásszon a slamasztikából, elfogadja a vámpír ajánlatát. Cat segít neki egy csapat vámpírt megtalálni, akik elég sok bajt okoznak, Bones cserébe segít Cat-nek megtalálni erőszaktevő apját. Az üzlet megköttetik és innentől kezdve minden egyre bonyolultabb lesz kettőjük számára. 

Vélemény: A könyv olvasása közben nagyon ingadozott a szeretem-nem szeretem érzés. Voltak benne részek, amik rögtön megfogtak és szívemhez nőtt a történet, illetve a karakterek, de volt olyan is, ami nem tetszett benne. A végére érve az összhatás viszont jó lett és mindenképpen folytatni fogom a sorozatot. 

  Egy sorozat bevezető kötete lévén teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Az első részek célja ugye az, hogy belekóstolhass egy nagyobb világba, amit majd szépen lassan felépít az író/írónő és hogy megnyerjen magának. Ez sikerült is, pedig volt pár olyan pillanatom, amikor egy időre félre akartam tenni, de most már örülök neki, hogy inkább befejeztem, mert a fentebb említett célt elérte nálam az írónő. 

  Cat alakjára rávetült az Anita Blake imádatom és ez először rontotta a róla kialakult képemet, de utána igyekeztem elvonatkoztatni, hiszen nem másolásról van szó, ráadásul a két csajszi különböző karakter. Mindketten badass nők és már ezért nagy kedvencek, szeretem, ha a nő is tud erős harcos lenni, nem csak sütit sütni, plázázni, meg feltartani a cselekményt, mivel őt kell megmenteni, mert szerencsétlenkedik. Cat egy belevaló nő, aki még az elején a szerencséjének köszönheti, hogy sikeresen öli a vámpírokat, hiszen tanítója még eddig nem volt. Nem is tudott betéve mindent a vámpírokról, csak a személyes tapasztalataira és a gyűlöletére tudott támaszkodni. Szexualitásának negatív háttértörténete is kulcsszerepet kapott, hiszen a későbbiekben jelentősége lesz/volt, nem pedig csak a karakterizálásban volt szerepe. Mondhatnám azt is, hogy a könyv legelején csak szuperképességek lenyomatával megajándékozott átlagos és elhagyatott nő volt, míg a végére már igazi kemény és profi harcos lesz. 

  Egy szokásos gyilkolós estén véletlenül beleszalad Bones-ba, őt akarja eltenni láb alól, csakhogy Cat nem tudja, hogy a férfi annak ellenére, hogy vámpír nem olyan, mint a többiek, fejvadászként éli az életét és a főgonoszok egyikének nyomában van. A jelenet csavarja, hogy mind a ketten meg akarják ölni a másikat, de végül egyességet kötnek, amit fentebb már leírtam. Az egyesség egyik legfontosabb része, hogy az elapátlanodott Cat egy mestervámpír tanításait élvezheti a fajukról és nem csak jól tudnak együtt gyakorolni, hanem Bones megtanítja őt a harcra is. Cat végre nem érzi magát annyira csodabogárnak és a létezése miatti bűntudata is enyhül egy kissé, ahogy egyre inkább észreveszi, hogy Bones elfogadja őt úgy, ahogy van, míg Cat édesanyja folyamatosan ráerősít erre a bűntudatra, mintha a lány is tehetne arról, hogy ő félvámpír.

  Egyébként Cat édesanyja számomra elég negatív karakter volt, annak ellenére, hogy el tudtam képzelni, hogy milyen borzalmas lehetett neki átélni, hogy megerőszakolták és ő meg is szülte az erőszaktevő gyermekét. Meg tudtam érteni a vámpírok ellen irányuló gyűlöletét és azt is, hogy ha akarja, ha nem, a lánya mindig eszébe fogja juttatni az eseményeket. Mégis volt bennem egy ellenérzés is iránta és nem csak azért, mert a történet is azt sugallja, hogy egy kissé negatív karakter, hanem azért, mert nem értettem egyet a nevelési módszereivel és számomra a lánya iránti szeretet is furcsa volt. Ha most a vámpíroktól eltekintek és belegondolok, hogyha velem történne ilyesmi, én szinte megfojtanám a gyerekemet a szeretetemmel, mert sajnálnám őt, hogy milyen volt az apja. Ehelyett Cat édesanyja szinte csak akkor veszi emberszámba a lányát, ha sikeresen tért haza egy vadászatról és szinte semmi más nem érdekli Cat életéből, csak az, hogy: ugye kislányom megint letéptél ma egy vámpírfejet?  Kimondatlanul pedig ott lebeg a levegőben, hogyha nem, akkor nincs kaja és alvás, nyomás vissza vámpírt ölni, addig haza se gyere. A nagyszülők is rátesznek egy lapáttal erre a nyomásra, mert ha nem ezek a körülmények állnának fenn, akkor is nehéz lenne őket elviselni a maradi nézeteik és piszkálódásaik miatt. Nem csodálom, hogy Cat végül elköltözik. 

  A családi háttere adja a konfliktusok legtöbbjét, ami szerintem köteteken át fog ívelni, hiszen Cat egyik fő életcélja, hogy megtalálja az édesapját és megtorolja születésének körülményeit. A kisebb harcok is ebben segítik, hiszen harctudása egyre jobban fejlődik, míg a gyűlölete stabilan megmarad. 

  A könyv közepe felé kicsit unni kezdtem a történetet, illetve vontatottnak éreztem, mert az elején már az egyesség során felvetődik a fő szál problematikája, aztán mintha egy kicsit hűlni hagyná az írónő ezt a szálat. Edzés, edzést követ, kisebb harcok és napi rutinfeladatok váltják egymást, Cat visszamegy az egyetemre és bár vannak a főszálra utaló epizódok egy kissé lassan adagolta őket. Úgy éreztem, hogy a történet elején "beharangozott" színvonal zuhanni kezd, szexjelenet is bekerült ide, hogy egy kicsit bonyolódjon a helyzet és kezdtem megijedni, hogy tele lesz tömve ilyenekkel a sztori. Valahogy nem vágytam még egy pornós könyvre, néha abból is megárt a sok. A könyv utolsó harmadában viszont olyannyira felpörögtek az események és olyan csavarokat tartalmazott, hogy le a kalappal, ez mentette meg számomra az egészet. SPOILER! Megjelenik a rendőrség, hogy egy kicsit beleköpjön a levesükbe, majd egyre közelebb jutunk a főgonoszhoz és kiderül ki a csendestárs, aki nagy mértékben mozgatja a háttér szálakat, aztán megjelenik az FBI is, ráadásul az a részleg, ami a természetfelettivel foglalkozik és innentől engem már megvett az egész sorozat. SPOILER VÉGE!

  A stílus néha sántított egy kicsit, a kezdeti vagányságból néha átment közönségesbe, de ez az én egyéni problémám, mindenkinél máshol van az a határ, hogy mikortól tetszik neki egy beszólás és mikortól zavarja. Cat-et még most sem zártam annyira a szívembe, mint más karaktereket az első köteteknél, de nagyon érdekel és kíváncsi vagyok a történet folytatására. Benne van a levegőben, hogy kedvenc karakter lehet belőle. Bones-t is nagyon meg tudtam volna kedvelni, de valamiért nem sikerült még annyira. Talán az első benyomás nem tetszett róla, van egy autós jelenetük, ahol egy kissé közönségesnek és utálatosnak tűnt számomra. Ugyanolyan elítélendő és megvetendő vámpírnak láttam, mint akiket eddig Cat gyilkolászott és nagyon lassan ment az, hogy a véleményem megváltozzon róla.  A későbbiekben pedig a kemény vámpírt nagyon esendő embernek és egy kissé túlzottan romantikusnak találtam. Emiatt úgy éreztem, hogy a könyv végére, az egyik végletből átjutott a másik végletbe a személyisége és eldöntetlen maradt számomra, hogy kedvelem-e vagy sem. 

  Piros pontok járnak a harcjelenetek miatt, a történet miatt és azért is, hogy nem volt telenyomva szexjelenetekkel, amik lassították vagy az egész történetet kitöltötték volna. Pont annyi volt benne, amennyi kellett és megvolt az értelme. Nem csak a karakterek kapcsolatát fejezte ki, hanem egyfajta személyiségfejlődés is volt. 

  Viszont jár pár fekete pont: félúton voltam a sírhoz, akárhányszor Bones szájából kibukott az, hogy Cicuska. Szójátéknak nagyon jó, bár nem eredeti, de ez a becenév nekem katasztrófa volt. Személyes probléma, nem tagadom, de bennem erősen él a sztereotípia, hogy a hidrogénezett szőke hajú, buta plázacicát hívja a kétajtós szekrény Mackókája Cicuskának. Sem Bones karakteréhez nem illet ez a becézgetés, sem pedig egy olyan badass csajhoz, mint Cat. Ezzel már eleve az a gondom, hogy tőlem távol állnak az ilyenfajta becézések, de ez nem a könyv, sem pedig a fordító hibája. 

  Hatalmas nagy fekete pont nálam a szerelmi szál és nagyon sajnálom, hogy így lett megírva, ahogy. Egy több kötetes, hosszabb lélegzetű sorozatnál azt várnám, hogy a szereplők közti konfliktust a vonzalom okozza részről részre, hogy ne csak a főgonoszok miatt aggódjak, hanem azért is, hogy összejönnek vagy sem. Rengeteg vicces, kétértelmű és sziporkázó jelenetet hagyott ki ezzel az írónő, pedig ért ezekhez. A könyv elején vannak ilyen jelenetek, de sokkal jobban vonzott volna a párosuk, ha több kötetben van szerelmi konfliktus. Így is van, de az már nem annyira vonz, mivel eleve nem kedveltem meg annyira a párosukat. Számomra túl gyorsan ellőtte az írónő a szerelembe esést, a férfi túl gyorsan mondja ki a szeretlek szót és túl gyorsan megy át a kemény karakter gyengéd romantikusba. A női karakter már később mondja ki és ez jó, érthető is, de nekem még ez is gyorsnak tűnt. Amikor elhangzik az ő szájából is a "szeretlek", valahogy nem éreztem azt, hogy már eljutott idáig, hiszen olyan nagy jelei nem voltak, sőt még a végén sem láttam azt, hogy annyira oda lenne meg vissza.

Miért olvasd el? Ha szereted a badass csajos stílust, a sötét és véres hangulatot, amit megspékeltek szexjelenettel, akkor tetszeni fog. 

Miért ne olvasd el? Ha nem jön be annyira a szókimondó stílus, mert közönségesnek érzed, akkor nem lesz a kedvenced. Ha romantikus sztorira vágysz, akkor ahhoz egy kicsit kevés, inkább az akció van túlsúlyban. Ha eleged van a vámpíros történetekből, akkor inkább mást válassz. 

Ui.: 4 pontot kap a könyv, mert érzem/hallottam, hogy a többi kötet ennél sokkal jobb lesz, így nem lenne fair, ha ez is megkapná a max. pontot. 

________________________________________________________________________________________________

Történet: 4/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc: talán Cat, illetve az FBI

Tetszett: az alapötlet, a badass stílus, a harcok, a humor.

Nem tetszett: a becenév, a számomra indokolatlanul túl gyors szerelmi szál, elég lett volna a szexjelenet, ha már mindenképp feszültség kellett a karakterek között.

Kiadás: Ulpius-ház, 2009

Oldalszám: 416 oldal

________________________________________________________________________________________________
2011.10.25.