A Blogturné Klub néhány tagja idén is kockáztatta az életét, és beépült az Orgyilkosok és a Templomosok közé. Ezúttal az 1789-es Párizsba látogattunk, ahol épp elkezdődött a Francia Forradalom. Négy állomáson át fogjuk nektek elmesélni két bosszúszomjas főhősünk, Arno és Élise drámai és kalandokkal teli történetét.
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Egység
Miért pont ez? Nagy rajongója vagyok a játékoknak. Az új résszel ugyan még nem volt alkalmam játszani, de legalább lehetőségem volt rá, hogy a sztorit elolvassam.
Fülszöveg: „Megvertek és elárultak, megölték az apámat. Bosszút állok – bármi áron”
1789. Párizs varázslatos városában felvirrad a Francia Forradalom hajnala . Az utcakövek vértől vöröslenek, ahogy a nép fellázad az elnyomó arisztokrácia ellen. De a forradalmi igazságszolgáltatásért komoly árat kell fizetnie minden embernek…
Miközben a gazdagok és a szegények közötti választóvonal minden korábbinál szélesebbre nyílik, és egy nemzet önmagát tépi szét, két fiatalember, egy férfi és egy nő, bosszút akar állni mindazért, amit elveszített.
Arno és Élise hamarosan az Orgyilkosok és a Templomosok évszázados küzdelme kellős közepén találja magát – egy olyan világban, amelynek halálos veszedelmei minden képzeletet felülmúlnak.
Az Ubisoft díjnyertes videójátéka alapján.
Vélemény: A korábbi AC könyvet is nagyon szerettem, de ezt még annál is jobban. Az író tényleg egyre jobb lesz kötetről kötetre és most újdonság volt, hogy a megszokottól eltérően női főhősünk van, ráadásul naplóformában ismerhetjük meg a történetet. Az első reakcióm ez volt az újdonságra, hogy: Mit keres egy nő egy AC regényben? Hogyhogy ő szerepel többet? Alapvetően az AC világa férfiakból áll, a játék és a könyvek célcsoportját is férfiak teszik ki, így ennél a kötetnél is egy új Orgyilkos férfi főhőst vártam.
Nőként pont azért vonzanak a férfiaknak íródott könyvek és a keményebb főhősök, mert ezekben a művekben, illetve a férfiakban van meg az az erő, az a hatalom, az a fizikum és gondolkodásmód, ami belőlünk, nőkből hiányzik és ami biztonságérzetet ad. Előbb feltételezem egy férfi főhősről, hogy levadássza a gonoszt és előbb feltételezem egy nőről, hogy romantikus szerepet tölt be. Máshogy vagyunk kódolva, na. Van azért arra is példa, hogy egy nő badass (kimondottan szeretem is ezeket a női karaktereket), de elég kevés. Úgy látszik, hogy túl egysíkú volt a gondolkodásom, mert Élise karaktere megint bebizonyította, hogyha egy nőben elindul a vezérhangya, igenis oda tudja tenni magát és le tudja vadászni azt a bizonyos gonoszt. De a bizonyításig rögös út vezetett, mégis ez lett az egyik kedvenc AC regényem.
Élise és Arno története romantikusan tragikus, annak ellenére, hogy nem ez volt a regény lényege. Arno olvassa Élise naplóját, ezáltal mi is a napló olvasóivá válunk, néha van csak kitekintés Arno oldaláról. Nagyon hiányoltam Arno többszöri felbukkanását, mert ő tipikusan egy AC karakter, akinek a főhősnek kéne lennie, ráadásul piszkosul jó lett volna főhősnek. Mégis Élise került előtérbe és úgy éreztem, nehéz lesz ezt megszoknom, a végén meg már azon kaptam magam, hogy végigszáguldottam a könyvön, mert érdekes, kalandos és izgalmas volt, ráadásul a főhősnő nem egy hercegkisasszony. Már a fiatalkori énjén érződött, hogy nem egy egyszerű eset. Lázadozik az ellen, hogy nőnek neveljék, jobban érdekli a fakard, a csínytevés, mint a hímezgetés vagy a babázás. Szívesebben hordana nadrágot, mint szoknyát, és irigyli a kisfiú Arnot, pusztán azért, mert ő fiúnak született, és ezért sokkal klasszabb dolgokat tud csinálni.
Mikor édesanyja meghal és apja elküldi egy bentlakásos iskolába, Élise-ből még jobban kijön a tehetetlenség miatti düh, ráadásul tudomást szerez arról, hogy ő nem más, mint a Templomosok vezetőjének lánya, az örökös. Arnoval bimbózó kapcsolatában pedig ez elég nagy problémát okoz, hiszen a fiú az Orgyilkosok leszármazottja. Elérkezik a következő csapás is: Élise apját meggyilkolják, így a lánynak át kéne vennie a Templomosok feletti hatalmat, mint új vezető, de se szövetségese, se megfelelő tudása, se megfelelő eszköze nincs, ráadásul kitör a francia forradalom is, miközben a Templomosok és az Orgyilkosok közti soha véget nem érő viszály is nehezíti a dolgát. Élise bosszút esküszik, meg akarja találni az apja gyilkosát és vissza akarja szerezni a hatalmat egy olyan világban, ahol magára maradt, ahol a férfiak irányítanak mindent és ahol háború dúl.
Főhősnőnk feladata az lenne, hogy rögtön átvegye a Templomosok Rendje feletti vezetést, de a gyász teljesen letaglózza, így elhanyagolja ezt a kötelességét. Nőként már eleve mínuszból indul ebben a világban, de nem lenne lehetetlen küldetés betölteni ezt a pozíciót, ha jobban odatenné magát. Csak akkor kezd el jobban foglalkozni a kötelezettségével, amikor felvetődik a gyanú, hogy esetleg a Renden belül találhatja meg a gyilkost, valaki már régóta erősen munkálkodott a háttérben, hogy övé legyen a hatalom. De több tényező is nehezíti a hatalom visszaszerzését: Élise úgy nevelkedett, hogy fogalma sem volt arról, miféle kapcsolat köti össze a családját a Renddel; nem harcos nőnek lett nevelve; nem kezdett el kapcsolatokat kialakítani és szövetségesekre szert tenni; egyáltalán meg sem próbálkozott azzal, hogy bárki is megkedvelje őt. Egyszerűen túl nagy falat volt neki egy ilyen hatalmas, ősi Rend felett uralkodni. A személyes küldetését még jobban megnehezíti, hogy kitör a francia forradalom, így gyakorlatilag egy nagyobb háború közepén kellene nemcsak túlélnie, de megnyerni egy magánharcot is. Teljes káosz van.
Élise pillanatok alatt bosszúszomjas harcos lesz, a körülmények kikényszerítik, hogy hirtelen felnőtté váljon és gyakorlatilag egyedül birkózzon meg olyan súlyos dolgokkal, amik még egy férfit is megtörnek, nemhogy még egy nőt. Akadnak azért segítőtársai, mint pl. Weatherall úr, aki a legfőbb tanítója, de egy ponton túl Élise teljesen elveszti az eszét és az égvilágon senkire sem hallgat, csak megy a feje után, hajtja a bosszú. A nyughatatlan természete, a magány és a bosszúszomj teljesen kifordítják önmagából és átmegy egy gyilkológépbe. Semmi más nem érdekli, csak az, hogy megtalálja apja gyilkosát és még ha bele is pusztul, megölje őt. Lassan már a Templomosok Rendje és a hatalom is hidegen hagyják. Ez Arno és Élise tragédiája. Egy olyan emberrel, aki mindent elvesztett, még önmagát is, nem sok mindent lehet kezdeni. Ez a tragédia érintett meg a legjobban az egész történetben. Szinte lesokkolt, hogy mivé tud válni egy ember, ha nem a megfelelő utat választja, ha semmi más nem számít neki, csak a saját csökönyössége és a bosszú. Mennyi mindent el lehet veszíteni, ha az ember rosszul dönt. Élise a bosszú szempontjából és az ő szemszögéből nézve helyesen döntött, de ha az emberi és a hatalmi oldalát nézem, akkor folyamatosan csak rossz döntéseket hozott meg, pedig számtalan alkalma lett volna arra, hogy leálljon és másik irányba induljon el.
Nagyon megszerettem a történetet, annak ellenére, hogy nem egy Orgyilkos férfi a főszereplő, és alig várom már, hogy a játékot is megismerjem, mert hiányoltam Arno többszöri jelenlétét (a játékból úgy tűnik, hogy ott fontosabb szerepe van). A francia forradalom inkább csak háttérdíszlet volt, nem az volt a középpontban, de nem volt elhanyagolható esemény sem, mert újabb és váratlan akadályokat gördített a főhősünk elé. A harcjelenetek nagyon jók, pörgősek, van is belőlük elég, borzasztó kíváncsi lettem, hogy látványra milyenek lehetnek, úgyhogy muszáj lesz kipróbálnom a játékot. Eddig is szerettem volna, de a könyv után meg pláne.
Érdekességként megemlítem, hogy az előző kötetben megismert Kenway név itt is felbukkan párszor, de a kötet élvezhetőségéhez nem szükséges ismerni az előzményeket, mert új történetet, új szereplőket és új történelmi korszakot kapunk. Aki viszont olvasta az előző részt, az tud egy kicsit nosztalgiázni a Kenway név felbukkanásakor és megtudhatja, hogy mi történt végül Edwarddal és a családjával.
____________________________________________________________________________________ Érdekességként megemlítem, hogy az előző kötetben megismert Kenway név itt is felbukkan párszor, de a kötet élvezhetőségéhez nem szükséges ismerni az előzményeket, mert új történetet, új szereplőket és új történelmi korszakot kapunk. Aki viszont olvasta az előző részt, az tud egy kicsit nosztalgiázni a Kenway név felbukkanásakor és megtudhatja, hogy mi történt végül Edwarddal és a családjával.
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Arno
Tetszett: a naplóforma, a sztori
Nem tetszett: kevés volt számomra a férfiszemszög
Fordította: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 456 oldal
Megjelent: 2015
____________________________________________________________________________________
Blogturné extra
Karakterbemutató a készítők és színészek kommentálásával
Egy kis angol tudás szükséges a megértéshez. A látvány remek hangulatcsináló a könyvhöz és a játékokhoz.
Nyereményjáték
Minden állomáson találtok egy-egy (összesen négy) kérdést. Válaszoljatok helyesen mindegyik kérdésre, lájkoljátok a Blogturné Klub és a Fumax Facebook oldalát, hogy esélyesek legyetek egy Assassin’s Creed: Egység példány megnyerésére.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.
Mi Élise teljes neve?
a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________
További állomások 04/04 CBooks
04/06 Könyvszeretet
04/08 Függővég
04/10 Insane Life
____________________________________________________________________________________
