2012. április 8., vasárnap

Kelley Armstrong: The Awakening - Az ébredés

Miért pont ez? Nem szeretek sorozatot abbahagyni, ráadásul már a polcomon is volt a második rész, így folytattam az olvasását. 

HA NEM OLVASTAD AZ ELSŐ RÉSZT, NE OLVASS TOVÁBB!

Történet: Ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt: Chloé felébred egy cellaszerű szobában, miután a nénikéje elárulta őt és az ellenség kezére adta. Simonnak és Dereknek sikerült megmenekülnie, így a csapat ideiglenesen szétszéledt. Chloénak egy idő után megmutatják a helyet, ahová bezárták őt Rae-vel és Torival, és bár hiába tud meg rengeteg titkot apránként, eltervezi, hogy még az életen árán is, de megszökik és megtalálja a fiúkat. 



Vélemény: Az első rész nem tetszett annyira, nemcsak a hanyag és idegesítő szerkesztés és fordítás miatt, hanem maga a történet sem nyűgözött le. Nem szeretem a koppintásokat, mert sosem érnek fel az eredeti történet minőségével, ráadásul semmi eredetiség nincs bennük. Miért olvassak egy rossz koppintást, ha létezik és elérhető az eredeti és legjobb verzió? Itt most elsősorban az X-menre gondolok. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy ez egy rossz X-men koppintás, ráadásul utalás is volt rá nem egyszer a történetben, amitől a hajamat téptem. Ha már egy alapötletet lemásolunk, akkor legalább ne jelentsük ki a könyvünkben vagy ne is utaljunk rá. Próbáltam úgy felfogni, hogy az írónő csak viccelt, egy burkolt poént tett bele a könyvébe, legalábbis reméltem. 

  A második kötet sokkal jobb volt, mint az első, de erősen rajta voltak a második kötetekre jellemző alapjegyek is. Ez egy menekülős rész lett, mert gyakorlatilag egyik-helyről a másikra menekül mindenki és az életét menti. Egy átvezetés volt a harmadik kötethez, a rejtélyhez egy lépéssel közelebb jutottunk, de még rengeteg az elvarratlan szál. Feltűnt az Edison-csoport, mint a nagy ellenség, lett egy központi házuk, kiderült, hogy több mutáns is van, ami már eleve sejthető volt. Visszatérve az X-menhez, nem lett volna rossz a másolás, ha legalább valamennyire hű marad az eredetihez. Az X-men varázsa nemcsak a Házban, a harcokban és a különböző képességekben rejlett, hanem abban is, hogy tulajdonképpen mindegyik karakter főszerepet játszott a történetben. Mindegyiknek volt egyéni sorsa, története, útvonala, amit bejárt, mindenkinek más volt a fontos, miközben mégis ugyanazon célért küzdöttek. Itt viszont csak Chloé volt a minden és mindenki őmiatta törte a nyakát. Hiába hangoztatta Tori, hogy ő ugyan utálja a Mary-Suenkat, csak azért is vele tartott és amit érte tettek a többiek, azt ő is ugyanúgy megtette.

  A második kötetnél rájöttem, hogy nekem eleve azzal van a bajom, mikor a könyvet olvasom, hogy végig Chloéról van szó, holott ő csak az egyik szereplő a sok közül. A többiek olyannyira háttérbe szorulnak, hogy az már csalódást okoz. Sokkal kíváncsibb lennék mondjuk Derek vagy Tori történetére bővebben, ahelyett, hogy Chloé jobbra-balra szenved. De nem élezem ki annyira a helyzetet, mert nem érdemli meg a könyv, hiszen a második rész sokkal többet nyújtott, mint az első.

  Végre Chloé képessége és a vele való viszonya elindult egy úton. Chloé kezdte felismerni, hogy akár tetszik neki, akár nem, van ez a képessége és ha már megszabadulni nem tud tőle, ideje lenne kezdenie vele valamit. Nagyon jóra sikerültek azok a jelenetek, ahol "használta" a képességét és még a saját lélegzetemtől is megijedtem egy-két jelenetnél. A bűvös tárgy, a nyaklánc is kisebb szerephez jutott megint, amitől még egy rejtély keletkezett a könyvben: mitől változott meg a színe és ez mit jelent? 

  Szerencsére a karakterek is változtak, Simon végre nem bátyusozott állandóan, egy kicsit komolyabban tudtam venni a karakterét, de az udvarlása nekem egy kicsit béna. Persze, kisgyerekekről van szó (nem tudok tiniként rájuk gondolni, mert nagyon éretlenek), így nem csoda, hogy a kézfogás már felér egy csókkal, de nekem akkor is furcsa. Tizennégy éves kortól ajánlott a könyv, szóval nagy szerelmi szálra nem számítok. 

  Tori ugyanolyan önző és parancsolgató volt, mint eddig, de ő is egy kicsit megváltozott a második kötetre. Bebizonyította, hogy ő is tud csapatjátékos lenni és végre használta is a különleges képességét és talán megtanult kiállni önmagáért. Derek pedig nagy kedvencem lett, bár eddig is ő volt az, de most még inkább. Ő a legnormálisabb tini közöttük, rá nem kisgyerekként néztem, mert sokkal érettebben viselkedett. Kimondottan örültem neki, hogy sokkal többet szerepelt a könyvben, hogy közelebb jutottak egymáshoz Chloéval, jobban meg lehetett ismerni őt. (Végig azon morogtam, hogy csókolják már meg egymást, legalábbis Derek csókolja már meg). Most már egyértelműbben kitűnt, hogy Derek kedveli Chloét, bár ez eddig is sejthető volt. Talán egyedül ezért és a szellemes jelenetekért nem temettem el a sorozatot. 

  A sorozat legnagyobb gyengesége, hogy szerintem iszonyatosan lassan halad a történet. Három kötetet ölel fel és bár van még legalább három kötetnyi folytatása, úgy hallottam, hogy az egy kicsit másabb lesz. A második kötet végéig is alig jutott előre a történet. Sok rejtély van még mindig és egyre jobban nő a számuk. A rengeteg menekülés és töltelékjelenet helyett jobb lett volna, ha a szereplőink nem csak menekülnek, hanem tesznek is valamit. A visszatámadást hiányolom az egészből. Csak rohannak, bajba keverednek, apránként tapogatózva próbálják megismerni a képességeiket, néha lepottyan nekik egy-két információmorzsa, de ezen kívül nem sok mindent csinálnak. Jó, tizennégy évesek, nem is nagyon tudnának mit csinálni, de különleges képességekkel rendelkeznek, tehát nem kéne annyira elveszettnek sem lenniük. 

  Amilyen vonalon a történet halad, el tudom képzelni, hogy a harmadik kötetben mi fog történni, legalábbis nagy vonalakban. Biztos vagyok benne, hogy egy köteten belül zúdul majd az olvasóra minden információ, töményen és könyörtelenül. Egy-két harcjelenetbe majd belekotnyeleskednek a szereplőink, de a harcot tulajdonképpen nem ők fogják végigvinni, hanem majd más megteszi helyettük, míg ők elbújnak. Vagy hirtelen mindegyik úgy tudja majd használni a képességét, hogy szem-száj tátva marad. Mindegyik a maga fajtájában a legerősebb, a legnagyobb hatalmú és legjobb lesz. Csakhogy nekem mindkét verzió csalódás. A második kötetben még csak elkezdték felismerni a képességeiket, a hirtelen ugrásuk túl hihetetlen lenne. Ha két köteten át semmit se tudtak vele kezdeni, akkor nem várok nagy csodát a harmadik kötetre. Ha pedig mások mentik meg őket és ők csak elbújnak, akkor kár volt elolvasnom pár tinédzser köteteken átívelő menekülését, mert nem valami érdekfeszítő. 

  A kis epizódok Chloéval kapcsolatban kiemelkedőek voltak, de a többi csak az időt és az oldalszámot húzta. Magyarán szólva, a történet ívéhez nagyon kevésnek tartom a három kötetet. Amilyen lassan, fokról fokra építette fel az írónő pl. a képességeik fejlődését, még bőven elfért volna pár köteten át. Ha pedig három kötetre tervezte, akkor a kidolgozottságot fogom hiányolni. Ha a két első kötet sztorija vánszorog, mint csiga száraz időben, és a harmadik meg robban és mindent rázúdít az olvasóra egyszerre, amit szépen el is lehetett volna osztani, az szerintem kidolgozatlanság. Nem szeretem az ilyen megoldásokat, mert ilyenkor a háromból csak egy kötet értékelhető igazán. 

  A negatívumok ellenére, sokkal szórakoztatóbb volt a második rész, de én ebből már kinőttem. Nekem túl gyerekes és egyszerű volt a sztori, egyedül a szellemes részek sikerültek hátborzongatóra és érdekesre, a többi pedig sablon vagy másolás. Ennyi idősen már nem nagyon kötnek le az ilyen sztorik, de ez az én hibám, nem pedig a könyvvé. A tizennégytől tizenhat-tizenhét éves korosztályig nagyon szórakoztató, izgalmas és érdekes, zabálni lehet annyi idősen a történetet. 

Miért olvasd el? Ha tinédzser vagy, akkor nagyon leköthet a sztori és a "szerelmi" szállal is elégedett leszel, tetszeni fog, hogy talán nem ismersz fel sok hasonlóságot más művekkel. Ha szellemes sztorit keresel, akkor jó választás ez a könyv.

Miért ne olvasd el? Szerintem az idősebb korosztálynak akad sokkal jobb könyv is a kezébe. Ez tényleg csak tizennégy éves kortól ajánlott és szerintem kb. 17 éves korig.
________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból (határozott fejlődés :D)

Kedvenc: Derek

Tetszett: a szellemes jelenetek, valamint Derek és Chloé jelenetei.

Nem tetszett: nagyon lassan halad a sztori és egy kicsit összeszedetlen.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011

Oldalszám: 325 oldal

________________________________________________________________________

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...