2014. december 9., kedd

Holly Black: Black Heart - Fekete szív

Cassel Sharpe a szélhámosok szélhámosa, a harmadik részhez érve már tudjuk ezt. De még soha nem volt ilyen fontos, hogy jól lavírozzon a két oldal között - a kérdés csak az, hogy melyik a jó oldal? Melyik a jó választás? Létezik egyáltalán jó oldal vagy akármerre indul, fájdalom és bűn vár rá? Most utoljára invitál titeket turnéra a Blogturné Klub az Átokvetők sorozattal, december 7-e és 10-e között négy állomáson keresztül olvashattok még Casselről, Liláról és a többiekről, mielőtt elbúcsúzunk tőlük. És búcsúzóul azért még egy kötetet nyerhettek a befejező Fekete szívből.

Holly Black: Black Heart - Fekete szív 

Miért pont ez? Az egyik kedvenc sorozatom lett, Cassel pedig az egyik kedvenc hősöm, így kihagyhatatlan volt a harmadik rész. 

Fülszöveg: Cassel Sharpe pontosan tudja, hogy bérgyilkosnak használták, de próbál megszabadulni a múltjától. Próbál jó útra térni annak ellenére, hogy a családjában számos hivatásos szélhámos is van, és ezért a hazugság és megtévesztés mindennél természetesebb számára. Próbálja a helyes megoldást választani, bár a lány, akibe szerelmes éppen az, akit ha van egy kis esze, messze elkerül. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy az lesz a legokosabb, ha a Szövetségiek rendelkezésére bocsátja a képességeit annak ellenére, hogy a kormány képviselőiben egész életében ellenséget látott. Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért. 

Vélemény: Az Átokvetők sorozat egyike azoknak, ahol mind a három kötetet egyformán élveztem. Nem volt bennem az az érzés, hogy valamelyik rész nem illett bele a trilógiába vagy, hogy kihagyható lett volna. Holly Black ezáltal az egyik kedvenc írómmá is vált, Cassel pedig az egyik kedvenc karakteremmé. Azt nem mondom, hogy tökéletes volt a sorozat, mert a felépített világból még többet ki lehetett volna hozni, bőven lett volna még lehetőség jobban belemászni a politikai eseményekbe és az átokvetőket is szívesen láttam volna akció közben többször. De a sorozat inkább Casselről, a családjáról és a szerelméről szólt elsősorban, a világ csak egy plusz pikantéria volt, nem ezen volt a hangsúly. Ettől függetlenül el tudok képzelni még pár részt a sorozathoz vagy egy képregény folyamot, ahol többet szerepelnek az átokvetők és a politikai harc.


Így, hogy a befejező kötetet is elolvastam, feltűnt, hogy tulajdonképpen mind a három kötet mást és mást adott. Vagy a felépített világ nyílt meg egy kicsit jobban, vagy a szereplők kerültek hozzám közelebb vagy pedig a jellemfejlődésüket láthattam. Nem csak Cassel változott meg, hanem Lila is. Lila az első kötetben tényleg olyan volt, mint egy vadóc macska, megfoghatatlan, ravasz és szinte megszelídíthetetlen. A második kötetben, ahogy bekerült az iskolába, a rejtélyes lányból egy kis csitri lett számomra, míg a harmadik kötetre egy vérbeli felnőtt lett a szememben. Ez talán annak is köszönhető, hogy több beszélgetésben kapott szerepet, amikben jobban megmutatkozott a személyisége és a gondolkodásmódja.

 Cassel is fejlődött, bár néhol haragudtam a karakterére. A helyében én már lehet, hogy kiszálltam volna mindenből és leléptem volna, de Cassel is valahol olyan, mint én: nem hagyja annyiban a dolgokat és nem hagyja el a családját, még akkor sem, ha önvédelemből az lenne a legreálisabb. Cassel meg is kapja Lilától és Barrontól is, hogy ő tipikusan az a hőstípus, aki még abba is beleártja magát, amibe nem kéne és ott is segíteni próbál, ahol nem kellene. Mindenki baját magára veszi és sajátjának érzi. Egyet is értettem mind a kettőjükkel, de Cassel megválaszolta, hogy mindezt azért teszi, mert akkor ki foglalkozik a dolgokkal? Mindenki közömbös, éli a saját életét és önző módon nem törődik senkivel és semmi mással, csak a saját boldogulásával. Ekkor értettem meg igazán Cassel személyiségét és még szimpatikusabbá vált. Erre szokták mondani, hogy nem minden a külső. A srácnak olyan személyisége van, hogy tulajdonképpen nem számít, hogy mennyire jó pasi.

Cassel ravaszsága, gyors észjárása, családszeretete és sajátos humora ugyanúgy megmutatkozott ebben a kötetben is, de mégsem ugyanaz a Cassel volt. Ahogy a szövetségi ügynökök a képbe kerültek nagyobb lett rajta a nyomás és még jobban fel kellett nőnie, de közben elég sokszor kibukott belőle a gyerek is, emiatt még sebezhetőbbnek láttam, mint bármikor. Az ilyen jeleneteknél haragudtam csak igazán, hogy itt van egy gyerek és neki kell megoldania olyan nagy horderejű dolgokat, ami a politikára, a gengszterekre vagy a szövetségiekre tartozna. Körül van véve felnőttekkel és nagykutyákkal, mégis neki kell a felnőttek között a legokosabbnak lennie, neki kell kockáztatnia az életét csupán csak azért, mert ő az egyedüli, aki törődik is a dolgokkal.

Ebben a kötetben sem volt egy unalmas pillanat sem. Több szálon is fut a cselekmény, a családi gondok ugye adottak az anya és a testvér miatt, ott van a szerelmi szál is, a szövetségiek miatt a politikai szál is, aztán Casselnek egy kisebb ügyet is meg kell oldania Sammel. Pont az ilyen regényeket szeretem, főleg a trilógiák esetében, ahol van egy vagy több nagyobb szál, ami végigível a köteteken át, de közben vannak minitaskok, kisebb küldetések is. Ettől válik egy regény pörgőssé és ettől nem lesz unalmas sem, hogy hosszan elhúzódik a főszál.

 
A karakterek hozták a formájukat, változatlanul kedveltem mindenkit és a harmadik kötetre már hozzám nőttek annyira, hogy az apróbb ügyeik is érdekelni kezdjenek, pl. Sam és Daneca kapcsolata. A háttérvilág, főleg a politikai vonatkozás ugyanúgy erős és fontos szerephez jut, közben a gengszter jelleget is megőrizte a regény. Az átokvetők világa egy kicsit háttérbe szorult számomra, de ez szerintem csak az én kukacoskodásom. Imádom a sorozatot, de tény, hogy akkor lenne életem leg-legjei között, hogyha az írónő ráerősített volna a politikai szálra és az átokvetőket többször „láthatom” akció közben. Ezeket nagyon hiányolom, de Cassel és a sorozat akkor is kedvenc marad, biztos, hogy újra is fogom olvasni később mindegyik részt. Olvasásra ajánlom, mert a jófajta YA fantasyk közé tartozik és különleges mind a világa, mind pedig a karakterek.
____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból 
Kedvenc: Lila, Cassel 
Tetszett: minden! 
Nem tetszett:
Fordító: Császár László 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

Az Átokvetők sorozat harmadik részére már megismerhettük ezeket a nagyon is egyedi szereplőket. Ki így, ki úgy látja a világot. A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá! Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya. 

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.

 “– Ő a legújabb katonája. És bizonyítania kell. Zacharov akkor sem tehetné meg, hogy megvédi minden veszélytől, ha akarná… márpedig nem hiszem, hogy nagyon akarná. A többiek állandóan szemmel tartják a csajt, és csak a pillanatra várnak, amikor gyengeséget mutat. Amikor elkúr valamit. Ezt Zacharov is tudja. És neked is tudnod kellene.” 

____________________________________________________________________________________  
                                További állomások

12/08 CBooks 
12/09 Könyvszeretet 
12/10 Dreamworld
____________________________________________________________________________________  

2014. november 21., péntek

Gondolkodtál már azon, vajon léteznek-e párhuzamos univerzumok, és benne számtalan hasonmásod? Everett Singh sem tette, míg nem tudta meg, hogy szinte végtelen számú világ létezik… Ha szereted az intelligens ifjúsági regényeket, a kalandokat és a steampunk világát, akkor mindenképp meg kell ismerkedj a Síkvándorral! Mi is ezt tesszük november 19-e és november 23-a között, amelyben a véleményünk mellett sok más extrával is igyekszünk meghozni a regényhez a kedveteket! 3 szerencsés olvasónk pedig könyvet is nyerhet a GABO Kiadó jóvoltából. 

Ian McDonald - Síkvándor 

Miért pont ez? Ránéztem a borítóra - ez steampunk lesz. Elolvastam a fülszöveget - párhuzamos dimenziók. Naná, hogy el kellett olvasnom. 

Fülszöveg: NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN. 

Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. 
Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé. Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére. 

Vélemény: Ritkán kerülök a sci-fi közelébe, a ritka alkalmak is azért vannak, mert két téma borzasztóan érdekel. Az egyik az időutazás, a másik pedig a párhuzamos világok. Ha ezek valamelyike benne van egy könyvben vagy filmben, akkor megvett magának. Ez a könyv szerelem volt elő látásra, a borító (London a másik gyengém, és a steampunkot sem vetem meg) és a fülszöveg is egy nagyon érdekes sztorit ígért. Egyáltalán nem csalódtam. 

Annyira elvakított a kezdeti rajongás, hogy nem is vettem észre, hogy ez YA. Nem mintha sokat változtatna a tényen, hogy egy piszok jó könyv, de csalódást okozhat annak, aki egy nagyon tudományosan kidolgozott felnőttszereplős sztorira számít. Én arra számítottam, emiatt egy kicsit aggódtam is, hogy nehéz olvasmány lesz, de annyira magába szippantott az egész sztori és annyira élveztem az olvasást, hogy egyik nap még a metróról is elfelejtettem leszállni. A főszereplő srác, Everett kb. 14 éves, de annyira penge a fiú, főleg az elméleti fizika terén, hogy egy pillanatra sem ment át nagyon gyerekesbe a stílus vagy a sztori. Teljesen korrekt hangvétele és kidolgozott világa van a könyvnek, így felnőtt fejjel is nagyon tudtam élvezni a kalandot. 

Ez a történet maximálisan ki tudja kapcsolni az embert, olyan, mint egy kis ékszeres doboz vagy mint maga az Infindubulum, a világok térképe. Annyiféle különlegesség van a sztoriban, hogy még felsorolni is sok, de azért megpróbálom.

Az alaptörténet

  Everett apukája, Tejendra fizikusként részt vesz egy kutatásban, aminek célja, hogy a párhuzamos világokba nyíló átjárókat megtalálják. A kutatócsapatnak ez sikerül is, felveszik a kapcsolatot még pár világgal, amikor is kiderül, hogy nem "mi" voltunk az első felfedezők. A "mi" Földünk már az F10-es besorolást kapja. A többi kilenc világ már korábban megtalálta egymást, az Európai Unióhoz hasonló szövetséget is kötöttek egymással. Everett világa lenne az új belépő tagvilág. A tudományt tehát megmérgezi a politika. Everett minderről akkor szerez tudomást, miután édesapját a szeme láttára elrabolják, majd váratlanul egy fájlt kap a számítógépére. Ez a fájl maga az Infindubulum, a világok térképe. Everett hirtelen a kezében tartja azt az egy dolgot, ami a legfontosabb az összes világon és mindezt az apja fedezte fel. A fiú elindul, hogy a térkép segítségével megkeresse az apját a világok között. 

Ian McDonald

A világok

Everett kalandos és izgalmas úton eljut az F3-ra és a történet legnagyobb része is itt játszódik. Az F3 nagyon hasonlít a "mi" világunkra, csakhogy itt az elektromosság és a léghajók uralkodnak az olaj és a benzin helyett. Az egész F3 világa hihetetlenül érdekes volt, ráadásul az író annyira plasztikusan ír, hogy olyan érzésem volt, mintha nem is egy könyvet olvasnék, hanem egy filmet látnék. Ezt a világot ismerjük meg a legrészletesebben, de említésre kerülnek a többiek is. Az F1-et annyi titok övezi, hogy biztos vagyok benne, az író még fog vele valamit kezdeni a későbbi részekben, legalábbis nagyon remélem, mert fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi a fene is van abban a világban és mi történt ott. Az F2 világába is belekukkanthatunk egy kicsit, ami viszont teljesen más, mint a "mi" világunk, és a többiekről is itt-ott elejtett egy-egy megjegyzést az író, pont annyit, hogy kellően felcsigázza az érdeklődést. Ian McDonald hihetetlenül kreatív!

Steampunk és a "kalózok"

Ahogy fentebb írtam, az F3 világában az olajat és a benzint nem tartották számon mint erőforrás, helyette a gőz, a levegő és az elektromosság uralkodik, így már alapjaiban más a közlekedés is. Everett meg is jegyzi, hogy az F3 Londonja mennyivel csendesebb így, hogy elektromos autók közlekednek a hangos benzinüzemű autók helyett. De ami még fontosabb, hogy rengeteg léghajó van ezen a világon, még külön társadalmi réteg is kialakult a sajátos közlekedési eszköznek köszönhetően, a légiek társadalma. A légiek világát úgy kell elképzelni, mint a kalózokét, csak víz helyett értelemszerűen a levegőben. Everett a légiekhez keveredik, köztük találja meg a segítőit és csatlakozik az Örökkévaló legénységéhez. Innentől a sztori egy steampunk kalóztörténetté válik és kevésbé jut szerepe az elméleti fizikai résznek, ami egyébként a könyv végére megint előtérbe kerül. 

A karakterek

Everett tinédzser kora ellenére egy nagyon okos srác, elméje vetekedik az apjáéval. Ennek köszönhetően sikerül megfejtenie azt a rejtvényt, amit az apja hagyott maga után és ennek köszönhetően talál rá a világok térképére is. Mivel a srác nagyon okos, ezért nem ment át a regény nagyon ifjúságiba, de annyira nem volt kiélezve sem Everett intelligenciája, hogy ne lehessen követni a tudományos részeket. De azért néha kibukott, hogy ő még csak egy gyerek, aki elveszítette az apukáját, emiatt szerethetővé és esendővé is vált a karaktere. 

  A mellékszereplők is annyira változatosra sikeredtek, mint maguk a világok. Mindenki egy fura figura volt, mindenkiben találtam valami érdekeset, megkapót. Bár megszeretni nem szerettem meg mindenkit, de minden egyes karakter elvarázsolt valamivel. Legfőképp Sharkey volt a kedvencem, aki az Örökkévaló legénységéhez tartozott. Sharkey egy fura amerikai figura, aki halálos a harcban, de közben állandóan a Bibliából idéz (betéve tudja) és egy angol gentleman modorával rendelkezik. A bibliai idézetei azonban nem teszik ájtatos manóvá, éppen ellenkezőleg, ettől lesz vicces a figura. Nagyon bírtam, hogy halálközeli szituációkban sztoikus nyugalommal belekezdett egy hosszabb bibliai idézetbe, ami éppen odaillett. 

Pozitívumként éltem meg, hogy szerelmi szál nincs. Nagyon nem is kellett és nem is illet volna ide, mert ez elsősorban egy sci-fi/kalóztörténet/steampunk/kalandregény fura keveréke, ahol minden egyes jelenet vagy gondolat bőven leköti az ember figyelmét. Alig bírtam kiszakadni a könyv világából, végigámuldoztam, és -izgultam az egészet. Itt is vérig voltam sértve, hogy befejeződött a sztori, a második részre meg várni kell. 

Everett és Sen
  Két negatívumot vagy inkább nekem nem tetsző dolgot említenék meg: az indiai vonal és a palari nyelv, aminek az eredete a londoni tolvajnyelvre vezethető vissza. A könyv végi kis magyarázatból kiderült, hogy ez tényleg létezik és beépült az angol nyelvbe. Az indiai vonal Everett származása miatt indokolt lenne, de egyébként nekem nem sokat adott a sztorihoz, talán csak még egy kis érdekességet. A palari nyelv viszont idegesített, de ez eredhet a fordításból is. Az eredeti nyelven íródott szövegben és az angol kultúrában lehet, hogy egy vagány nyelvhasználat, de szerintem ezt szinte lehetetlen magyarul úgy átadni, hogy nálunk ne hangozzon vacakul. A magyarban inkább szlengként lehet visszaadni és így is történt, de a mi szlengünk (ráadásul az idióta szavaink, pl. kecó, zaba, purdé, frankó, sasol, stb.) nem úgy épül be a sztoriba, nem lesz meg ugyanaz a hangulat. 

A két negatívum ellenére egy kihagyhatatlan könyvnek tartom. Örülök, hogy engedtem a csábításnak, ezért tényleg megérte kevesebbet aludni.
____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Everett, Sharkey
Tetszett: az alapötlet, a léghajók
Nem tetszett: az indiai vonal és a palari nyelv
Fordító: Sziklai István
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték 

Ha szeretnétek, hogy hozzátok is behajózzon a Síkvándor, nincs más dolgotok, mint három nagyon egyszerű kérdésre válaszolni a Rafflecopterben! 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________  
                                       A turné állomásai 

11/19 Könyvgalaxis 
11/21 Könyvszeretet
11/23 Bibliotheca Fummie
____________________________________________________________________________________  

2014. november 19., szerda

Melissa Landers - Elidegenítve

Néha olyan helyzetben találjuk magunkat, amilyenre álmainkban sem számítottunk volna. Épp így jár ezzel Cara is, amikor váratlanul egy idegen bolygó nagyon is dögös pasiját kapja cserediákként. A turnénkból megtudhatjátok, hogyan boldogul egymással két fiatal, akiket szó szerint fényévek választanak el egymástól. És a végére még talán az is kiderül, hogy nem is kettejük kapcsolata a legfontosabb tényező az egyenletben. Természetesen a nyereményjáték sem maradhat el, három példányt sorsolunk ki azok között, akik bebizonyítják, hogy egy L’eihr sem hozhatja őket zavarba. 

Melissa Landers - Elidegenítve 

Miért pont ez? A fantasy lények mellett néha jólesik egy kicsit másfajta lényekről is olvasni, főleg idegenekről. 

Fülszöveg: Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást? 

Vélemény: Engem nem ért utol a nagy földönkívüli-szerelem láz, amit a Stracrossed filmsorozat indított el, mert az első epizód nem győzött meg, aztán meg el is kaszálták a sorozatot. Szerencsére az Elidegenítve elolvasása előtt nem is hallottam, hogy ahhoz a sorozathoz hasonlítják, mert ha hallottam volna, tuti, hogy nem olvasom el a könyvet, és akkor kimaradtam volna egy jó történetből. Ennyit az előítéletekről. Lehet, hogyha adok egy esélyt a Starcrossed-nak, akkor azt is szerettem volna, de így legalább az újdonság erejével hatott rám ez a tiltott szerelem és a világ. Nem is olvastam hasonlót, pontosabban olyan sztorit, ahol egy idegen vagy űrlény lenne a pár egyik fele. Közben meg nagyon sok hasonló sztorit olvastam, mert a könyv hozza a YA-fantasyknál megszokott alapot, mégis bírtam ezt a könyvet és a folytatásra is vevő vagyok.

Ami nem volt újdonság...

  Az alap. Most elvonatkoztatok attól, hogy a titokzatos új srác kiféle-miféle, teljesen mindegy és a nevek is. A lényeg, hogy adott egy jó tanuló, népszerű, csinoska főhősnő, jó dumával. Mellette a szokásos suli legjobb pasija és az elmaradhatatlan barátnő, aki szintén roppantul csinos és nagyszájú. Szépen éldegél mindenki egészen addig, míg be nem üt a krach az új fiú személyében és ő felbolygatja a kisváros lassú mederben folyó életét. A főhőseink arra kényszerülnek, hogy sok időt töltsenek együtt, természetesen egyikük sincs elragadtatva ettől a dologtól. Aztán szépen lassan megkedvelik, majd megszeretik egymást, végül ők lesznek az új legünnepeltebb szerelmespár a YA irodalomban. Mindezt jó stílusban, közérthető nyelven, tele poénokkal. És végül kapunk egy olyan befejezést, hogy a második kötet hiányában csak puffogni tudok egy sort és morgolódni. Ez szinte minden YA alapja és ennek az elvárásnak tökéletesen megfelelt a könyv.

Ami újdonság volt...

  Számomra a világ az volt, már csak azért is, mert ez az első "földönkívülivel esünk szerelembe" sztorim, így az első olyan világ is, amit még nem ismerek. A vérfarkasok, tündérek, vámpírok, boszik, stb. világát és a különböző verziókat lassan már oda-vissza ismerem, csak azért olvasom még mindig őket, mert egyszerűen szeretem azokat a világokat és ismerősek, de újat nem nagyon mutatnak fel. A földönkívüli vonal viszont borzasztó érdekes volt és az írónő nagyon korrektül alakította ki ezt a világot, ráadásul nagyon jó ütközési pontokat talált a földlakókkal. Különösen tetszett, hogy az éghajlattól kezdve, az étkezésen és öltözködésen át, egészen a társas kapcsolatokig szinte mindenről gondoskodott. Még külön nyelvük is volt, bár az nem annyira kidolgozott, mint a Tolkien bácsi alkotta tündenyelv, de hangulatfokozónak éppen elég volt ennyi idegen/kitalált kifejezés. A részletekbe nem megyek bele, mert érdemes elolvasni a könyvet és sorról sorra felfedezni ezt a világot, ahogy Aelyx tette a földi dolgok megismerésével.


A történet egyik fő vonala a két egymásnak idegen, mégis hasonló faj találkozása. Alapjáraton az emberek és a l'eihrek DNS-e egyezik, mégis vannak apróbb különbségek, főleg inkább kulturális különbségek. A l'eihrek fejlettebbek, visszafogottabbak, de egyben szürkék is. Érzelmeik nem nagyon vannak, illetve nem igazán fejezik ki, még az ételek is egyszerűek, a bútorok, a ruhák is, sőt, szinte mindenki egyformán néz ki. Nekem az ázsiai kultúra jutott eszembe az egészről, talán ez a kultúra áll annyira távol tőlünk. Olyan, mintha az ázsiai és az európai kultúra állna szemben egymással. Már csak azért is ez jutott eszembe, mert a kulturális különbségek és az elfogadás/nem elfogadás kérdése automatikusan magával hozta a rasszizmust is a történetbe. A könyv világában sok ember tárt karokkal fogadta az új kultúrát, míg mások idegenkedtek tőle, sőt egy szélsőséges oldal is megjelent, ami miatt tragédia is történt.  

  Az egyének szintjén nézve, Cara itta meg leginkább a levét ennek a cserediákprogramnak, barátságnak, később szerelemnek. Zsinórban elhagyta szinte mindenki, csak mert elvállalta a programot és barátkozni merészelt egy idegen faj egyik tagjával. Az pedig, hogy bele is szeretett, szinte megbocsáthatatlan. (Csak úgy mellékesen, ezekért az emberekért nem is kár. Mindig a bajban derül ki, hogy ki a hűséges és ki nem az.) Bár nem szeretem a romantikus sztorikat és itt sem ez volt a lényeg, én mégis nagyon megszerettem a történetüket. Talán azért is, mert Aelyx nagyon érdekes karakter volt számomra és becsültem Cara kitartását. A váltott nézőpont miatt jobban megismerhettem a fiú gondolkodását és véleményét is az egészről. Egy antiszocnak tűnő, csendes, nagyon okos, egy kissé sznob srác, aki még magán viseli a tinédzserkori butaságokat, de már látni benne a jövőbeni férfit. Sztoikus nyugalommal tekint mindenre és sokszor lebecsmérli az emberi fajt, pont ezért volt egy élmény látni, hogyan lazul egy kicsit a történet során, és hogyan kezdi el felfedezni az övétől annyira különböző világot és felismerni annak értékeit. Különösen szerettem Cara és Aelyx párbeszédeit, ahol nagyon kijött a kettőjük közti különbség és sok vicces jelenet alakult ki emiatt. Cara pedig nem volt idegesítő, pedig azt hittem az elején, hogy az agyamra fog menni, főleg a blogjával. (Ez a blogos dolog lett végül az egyik kedvencem.)


 Nekem nagyon pozitív csalódás volt a könyv. Érdekes volt a világ, jó ütközési pontok voltak benne, a kapcsolat is szépen lassan és reálisan alakult ki a szerelmesek között, volt benne humor is, szóval minden szinten megállta a helyét. Egy-két kérdés nyitott maradt, na meg a szerelmesek jövője is, így tűkön ülve várom a folytatást. Azért pedig külön le a kalappal az írónő előtt, hogy a NaNoWriMo keretei között írta meg. Háromszor próbáltam a NaNoWriMo-t, egyszer majdnem sikerült is befejeznem, de az valami pokol volt. Nagyon is át tudom érezni, hogy mekkora meló egy hónap alatt megírni egy regényt, ráadásul úgy, hogy az jó is legyen, mint ez. Külön gratula neki, hogy ezt megcsinálta!
____________________________________________________________________________________  
Történet: 5/5 pontból 
Kedvenc: Aelyx 
Tetszett: a stílus és az idegen lények 
Fordító: Marczali Ferenc 
Oldalszám: 364 oldal 
Megjelenés: 2014.11.18. 
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

 Egy űrutazás során olyan dolgokat lát az ember, amit addig maximum könyvekből vagy dokumentumfilmekből ismert. Tarts Te is Carával és Aelys-szel a L'eihr-re, és találd ki, mit látnak, mit tapasztalnak útközben! Minden állomáson egy-egy kis versikét/találós kérdést találtok, mely valamely űrhöz kapcsolódó tárgyat, fogalmat, helyet rejtenek. Találd ki, mire gondolhatott Aelys, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, és esélyes lehet megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét!

 Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk! 

Mesterséges égitestek… 
melyet emberi kezek teremtetttek. 
Rádiójeleket sugároznak, 
vagy információt adnak a Központnak.

a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
  További állomások 

11/14 CBooks 
11/19 Könyvszeretet 
____________________________________________________________________________________  

Alexandra Bracken - Sötét elmék

A természet néha elképesztő dolgokat produkál. Olyanokat, amelyeket talán mi magunk sem értünk. S mivel nem értjük, félünk tőlük…Így van ez azokkal a különleges képességű gyerekekkel is, akikről Alexandra Bracken november 18-án megjelenő ifjúsági regénye, a Sötét elmék szól. Tarts velünk a november 9-19-ig tartó blogturnénkon, ahol megtudhatjátok, mi miért is szeretjük annyira ezt a könyvet. Olvashattok továbbá kedvcsináló idézeteket a könyvből, megtudhatjátok, milyen különleges képességű fiatalok szerepelnek benne, és persze a könyv filmadaptációjáról is hírt hozunk nektek! A nyereményjáték ezúttal sem maradhat el, a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db nyereménykönyvet sorsoljuk ki a helyes megfejtők között! 

Alexandra Bracken - Sötét elmék 

Miért pont ez? A fülszöveg felkeltette az érdeklődésem. Ideje volt megint disztópiát venni a kezembe.

Fülszöveg: Amikor Ruby a tizedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként Thurmondba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába" küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni. A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike. Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.

Vélemény: Figyelni szoktam a kiadók várható megjelenéseit és amióta a Maxim Kiadó "leleplezte" ezt a könyvet, már alig vártam, hogy a kezemben lehessen. Nagyon szeretem a disztópiákat, mert érdekes kérdéseket vetnek fel és elgondolkodtatják az embert, a háttérviláguk pedig eléggé megrázó. Ez a könyv hozta is az elvárásokat a nagyon komor hangulatával és az alaposan kidolgozott világával, egy hajszál választotta el attól, hogy az egyik kedvencem legyen.

 A világ alapja, hogy felüti a fejét egy vírus (IAAN), ami a 10 év körüli gyerekeket támadja meg. Ez egyfajta idegi betegség, legalábbis annak tartják. A gyerekek tömegesen halnak meg 10 éves koruk környékén, aki pedig túléli, annál valamilyen különleges képesség jelenik meg. Az idősebbek félni kezdenek tőlük, és a legjobb védekezésnek azt tartják, ha táborokba zárják a túlélő gyerekeket, hogy kontroll alatt lehessen tartani őket. Ezek a táborok azonban nem a szokásos nyári táborok, hanem olyanok, mint annak idején a koncentrációs táborok. Kemény fegyelem, egyenruha, szankciók, kötelező munka, stb. Négy szín és az erősség alapján különböztetik meg a képességeket, eszerint csoportosítják a gyerekeket a táborokon belül. Embertelen módon bánnak velük, katonákkal (PFS-ek) őrzik őket és ha még így is engedetlenség lenne, akkor a hangszórókból megszólal az úgynevezett Fehér zaj, amire csak a psi-gyerekek érzékenyek. Ez a Fehér zaj borzasztó fájdalmakat tud nekik okozni. Ruby hat évet tölt el egy ilyen táborban, így eleinte csak ezt a szűkebb világot ismerhetjük meg.

 Egyik nap a Fehér zaj teljesen kifekteti Rubyt, ami eddig még sosem történt meg. Ez az esemény teszi lehetővé, hogy kijusson a táborból hat év után. Ekkor ismerjük meg egy nagyobb szeletét a világnak. A Gyermek Liga azért jött létre, hogy védje a gyermekeket ezektől a táboroktól, ugyanis a társadalom egy része nem ért egyet ezzel a módszerrel. De Ruby nehezen bízik meg bárkiben is, így hamarosan elsodródik a Ligától és ekkor botlik bele új útitársaiba, Liam-be, Dagiba és Zuba, a három szökésben lévő psi-gyerekbe. Ők már egy ideje úton vannak, keresik azt a helyet, ahol állítólag a szökött gyerekek békességben és nyugalomban élnek. Innentől kezdve a regény olyan, mint egy roadtrip. Folyamatosan kocsiban vannak és menekülnek, csak néha-néha állnak meg. Hol a Ligásoktól tartanak, hol a PFS-ektől, hol pedig a fejvadászoktól, de még az egyszerű felnőtt emberektől is. Ezernyi veszély leselkedik rájuk, miközben a lepusztult világban élelmiszerhez és meleghez is kell jutniuk valahogy, Bettybe pedig kell a benzin, ami ritka kincsnek számít.

  Ruby nagyon nehezen illeszkedik be a kis csapatba, de ez nem is csoda. Mindenki fél mindenkitől és a bizalom lassan nem létező fogalom. Az sem segít a helyzeten, hogy ahol csak lehet, Ruby hazudik, Dagi pedig alapjáraton nagyon ellenséges vele. A kis csapat segítségével tudjuk meg, hogy mi folyik az egész országban. Egyre több tábor létesült, a Vörösek és a Narancssárgák szinte eltűntek az országból, talán Szökött Gyerek az egyedüli, aki még Narancsvörös. Ő az, aki létrehozta az az "oázist", amit hőseink keresnek. Alig vannak már fiatalok az országban, ha élnek is, akkor a többség a táborokban van rabságban, az a maroknyi, aki meg el tudott szökni, folyamatos menekülésben van. A társadalom vagy nagyon negatívan áll a gyerekekhez vagy tudomást sem vesznek a problémáról. Szülők küldik saját gyerekeiket ezekbe a táborokba, bár vannak olyanok, akik megpróbálják elbújtatni csemetéjüket, de ez sem sikerül sokáig.

  A világ tehát alaposan felépített, van itt minden, mi szem-szájnak ingere, bár elég sok kérdésre még nem kaptam választ. Van egy kis X-menes beütése is a regénynek a különleges képességek miatt, de annál sokkal komorabb a hangulat. Egy kicsit akkor lazul a nyomasztó érzés, mikor Ruby összetalálkozik a kis csapattal. Nem csak az információk adagolása miatt lesz érdekesebb a sztori, hanem a karakterek és a személyes történetük miatt is. Dicséretes, hogy a csapat összerázódása és a szerelmi szál viszonylag lassú mederben folyik. A túlélés a lényeg, nem pedig az, hogy Liamnak most ilyen vagy olyan a szeme, meg a teste. Ruby szerencsére egy kemény csaj, nem pedig az a nyávogós idióta, akiktől a falra tudnék mászni. Viszont megkaptam helyette Dagit. Tudom, hogy kedvelnem kellett volna, meg egy nagyon fontos és jó tagja volt a csapatnak, de nekem az idegeimre ment a srác. Állandóan kekeckedett és kötözködött, mindig volt valami problémája, pasi létére ő volt az, aki végighisztizte az egész könyvet és a viselkedésétől viszketett a tenyerem. Még a csoporthoz való ragaszkodása és a pozitív tulajdonságai sem ellensúlyozták azt a hisztit, amit végignyomott, gyakran indokolatlannak is éreztem.

Liam és Ruby

A könyv egyedül azért nem lett a kedvencem, mert néha borzasztóan vontatottnak éreztem és sok volt az ismétlés, amitől egy kicsit szájbarágósnak éreztem az egészet. Úgy éreztem néha, hogy sose jutok a könyv végére, mert egyáltalán nem haladok, hiába olvasom. Aztán jött valami pörgősebb rész, akkor megint elindult bennem a rajongási láz, aztán megint belassult a dolog. Sok kérdésre nem kaptam meg a választ, ezzel szemben sok kérdésre vagy háromszor, négyszer is. A könyv utolsó része mentett meg nálam igazán a regényt. Spoiler nélkül nem lehet róla írni, így csak annyit árulok el, hogy a vége már sokkal profibb munka, mint a könyv eleje, a függővég miatt pedig nagyon várós lett a folytatás.   

____________________________________________________________________________________  
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Zu
Tetszett: a háttérvilág
Nem tetszett: a sok ismétlés
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 472 oldal
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Megjelenés: 2014.11.18.
____________________________________________________________________________________  
Nyereményjáték

Szeretnénk, hogy játszva ismerhessétek meg jobban a Sötét elmék világát. Ezért a résztvevő blogokon 1-1 kérdést, a válaszokat pedig a turné állomásain találjátok majd. A válaszokat a rafflecopter megfelelő mezőjébe írva, pedig részt vehettek a nyereményjátékon és tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik táborba küldték Rubyt?

a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________  
 További állomások

11/09 Kristina Blogja
11/10 Always Love a Wild Book 
11/11 Deszy Könyvajánlója 
11/12 Roni Olvas
11/13 MFKata Gondolatai 
11/14 Függővég 
11/16 Kelly és Lupi Olvas 
11/17 CBooks 
11/18 Dreamworld 
11/19 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________  

2014. november 15., szombat

Benyák Zoltán - Csavargók dala

Az életünk pillanatok sokasága. Pillanatoké, melyeket különböző emberekkel töltöttünk, történeteké, melyeket ezek az emberek hoztak magukkal. Körbevesznek, egybegyűlnek, egésszé tömörülnek, végül így alkotják meg a saját történetünket. Mert mindenkinek van egy története… Benyák Zoltánnak is volt egy, melyből egy nagyszerű és felkavaró könyv született: a Csavargók dala. Tarts velünk november 7-19-ig, hogy Te is részese lehess a könyv nyújtotta élménynek, olvass interjút az íróval, és nyerd meg a regény egy példányát! 

Benyák Zoltán - Csavargók dala 

 Miért pont ez? A fülszöveg nem eresztett.

 Fülszöveg: Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival. És persze a kidobott kislány. Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol. Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket. 

Vélemény: Nem szokásom magyar írók könyveit olvasni, mert általában nagy csalódás a vége. Hiányolom az igazi írástudást vagy történetszövést, ami annyira jól ment például Jókainak, Mikszáthnak vagy Móricznak. Az előítéletességem oka az is lehet, hogy csak egyszerűen nem a megfelelő könyvek kerülnek a kezembe. Fel is adtam a próbálkozást már egy jó ideje, még a fülszövegeket sem vagyok hajlandó elolvasni. A Csavargók dala fülszövegét viszont valamilyen isteni sugallatra vagy hirtelen felindulásból elolvastam és elkapott valamilyen furcsa megérzés, amire hallgattam. Ezért szeretem ezt az egész blogturnés dolgot csinálni, mert néha sikerül ráakadnom olyan meghatározó könyvekre, amik megváltoztatnak bennem valamit, nagy hatással vannak rám, de amúgy átsiklana felettük a tekintetem egy könyvesbolti vásárlás során.

 A Csavargók dala egy ilyen könyv: megváltoztatott, borzasztó nagy hatással volt rám és "megérintett". Valaki már leírta előttem, így csak megerősíteni tudom, hogy ennek a könyvnek lelke van és ez a lélek érintette meg az enyémet. Nemrég fejeztem be az olvasást és nagyon nehezen tudom magam összeszedni abból a könyv utáni sokkból, letaglózottságból vagy delíriumból, amibe belekerültem. Másként fogalmazva nehezen tudok kilépni a könyv varázsából. Egyszerre volt letaglózó és felemelő élmény elolvasni. Ahelyett, hogy időben nekikezdtem volna a posztírásnak, körberohangáltam a lakásban és megállás nélkül mindenkinek azt magyaráztam, hogy ez mennyire jó volt, Benyák Zoltán egy zseni, visszatért a hitem a magyar írókban, kell a többi könyve is, az egyik kedvenc magyar íróm lett és darálni kezdtem a sztorit, mondatokat vagy gondolatokat idéztem, nem is törődve azzal, hogy a kutya nem foglalkozik az ilyen kirohanásaimmal. :D Ha egy ilyen kirohanás megtörténik nálam és szélvészként száguldok végig a lakáson, és csak úgy darálom a szavakat, akkor az biztos jele annak, hogy olvasmányaim során egy fordulóponthoz értem. Ez egy olyan könyv, amire örökké emlékezni fogok, amihez vissza fogok járni gondolatban és a karakterei bekerülnek abba az irodalmi őskáoszba, ami a fejemben van. 


  A történet elborzasztó és nyomasztó, mégis van egyfajta szépség benne. Azt hiszem, hogy ezt az érzést, gondolatot próbálta beleverni a fejembe az esztétika tanárom annak idején, hogy ez az esztétika egyik lényege. A történet azzal indul, hogy három csavargó, pontosabban Kócos, találnak egy élő kisbabát az egyik konténerben. Az összeszokott csapat élete innentől teljesen más irányt vesz, mindenkinek lesz valamilyen célja, és ezeknek a céloknak az útját a kislány határozza meg. Miközben elindulnak, hogy megtalálják a kislány édesanyját, lassan kibontakozik előttünk mindegyikük sorsa visszaemlékezések formájában. Így megismerhetjük Priuszt, aki egy jómódú család engedetlen és tékozló gyereke, akinek minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy befolyásos és gazdag ember legyen belőle, de mindig rosszul döntött. Megismerhetjük Flúgot, az együgyű óriást, akit szintén az utca nevelt fel. Kócos történetével csak később találkozunk. Végig az ő történetére voltam kíváncsi és folyamatosan vártam, hogy mikor következik az övé, de csak a könyv vége felé tudhattam meg Kócos korábbi történetét. Ez egy nagyon jó időzítés volt, hiszen a könyv végére már annyira megszerettem Kócos karakterét, hogy egészen más szemmel olvastam a személyes történetét, mint ahogy a könyv elején tettem volna. 

  A Csavargók dala elviszi az embert abba a világba, ami mellett nap mint nap elmegy. Abba a világba, ami árnyéka a dolgozó és rohanó ember világának. Ugyanott, ugyanabban az időben van ez a két világ, mégis annyira távol egymástól. Az utca világa, a csavargók, a hajléktalanok világa. Ők egészen más szemmel nézik az életet és úgy alapvetően mindent, mások a prioritásaik és még olyan dolgokat is tudnak, amikről mi talán csak a hírekben olvasunk vagy még ott sem. Benyák Zoltán ezt a világot festette meg szavakkal. Borzasztó és tragikus dolgokról lehetett olvasni, megannyi nyomasztó és szomorú történetet, "mindenkinek van egy története" ebben a regényben is. A könyvet dedikálva kaptuk ezzel az idézettel kísérve. Még a könyv elolvasása előtt egy megkapó gondolatnak tartottam és valami olyasmi járt a fejemben, hogy: "igen, mindenkiben ott lehet egy történet, amiből könyvet lehetne írni. Attól válik valaki íróvá, hogy ezt meg is teszi." De ekkor még csak írói babérokra törő gondolataim voltak a mondattal kapcsolatban. A könyv elolvasása után viszont felfogtam a mondat valódi értelmét és hiába tűnik egy egyszerű idézetnek, rengeteg mindent elmondd ez az egy mondat. Ilyen mondatai voltak a könyvbéli rejtélyes Csavargó Költőnek is. És ahogy felfogtam a mondat valódi értelmét, el is szégyelltem magam. Mindenkinek megvan a saját maga élettörténete, amit ha ismernénk, akkor talán jobban megértenénk egymást, jobban odafigyelnénk egymásra és nem ott tartana ez a világ, ahol tart. Ha jobban odafigyelnénk, akkor nem történhetnének meg olyanok, hogy egy élő kisbabát a kukába dobnak, nem lenne annyi öngyilkosság, nem lenne annyi magányos ember és még sorolhatnám. Önző módon én is a saját dolgaimon kezdtem el agyalni, ezért nem értettem az idézet mondanivalóját elsőre. 

 A könyv megváltoztatott bennem valamit. Elgondolkodtatott, hogy tényleg élnek így emberek, hidegben, nyomorban, éhesen, egy olyan világban, ahol egy falat kenyérért képesek megölni egymást, én meg azon sóhajtozok néha, hogy már megint lassú az internet. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy van ilyen élet is, de nem tudatosult bennem annyira, mint amennyire most. A könyv erejéig ellebbent a szemem elől az a függöny, amit azért húznak az emberek maguk elé, hogy mikor a munkába mennek vagy mikor egy hajléktalan kéreget tőlük, elkerüljék ezt a világot. Egy graffiti jutott erről eszembe, ami talán jobban elmondja, amit én szeretnék:

"Isten él - csak nem akar belekeveredni a dologba."

 A Csavargók dala után végigfutott az agyamon, hogy hány arcra ismerős hajléktalan mellett elmegyek én is minden nap és arra nem vagyok képes, hogy egy kis aprót adjak. Nekem az egy kis összeg, de lehet, hogy neki még egy nap túlélés. 

Nyomasztó és tragikus sok kis történetből álló egy egész volt a Csavargók dala, de mégis egyben varázsos élmény is volt. Állandóan Charles Dickens neve motoszkált az agyam egyik zugában, hogy ő írt ilyen történeteket, ahol egyszerre éreztél megkönnyebbülést és egyszerre nyomasztott is a történet. Benyák Zoltán stílusát leginkább Dickenséhez tudnám hasonlítani, de emellett van még egyfajta "varázsosság", egyéni stílus benne, ami miatt mégsem Dickens. Úgy tudja egymás után rakni a szavakat, mondatokat, hogy teljesen magába szippant az egész, akármennyire borzasztó legyen is a téma. Az elején nagyon lassan haladtam, pont azért, mert féltem a témaválasztástól, de az író stílusa miatt egyáltalán nem zuhantam bele abba a depressziós állapotba, amitől féltem. Nem tudom, hogy csinálta, de nem lettem végletekig szomorú és alig tudtam utána letenni a könyvet. Borzasztóan érdekelt, hogy mi lesz a szereplők sorsa, főleg Kócosé és Kölyöké. Kócos az a karakter, akit meg kell ismerni, nem szabadna, hogy kimaradjon az ember életéből a története.
____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból 
Kedvenc: Kócos, Simli, Kölyök 
Tetszett: az egész könyv lenyűgöző volt 
Nem tetszett:
Oldalszám: 280 oldal 
Kiadó: Grafoman Kiadó 
Megjelenés: 2014 
____________________________________________________________________________________  
  Blogturné extra 
 Graffiti szövegek, szállóigék  

A könyv egyik rejtélyes alakja a titokzatos Csavargó Költő, aki rengeteg gondolatot firkált fel a város különböző épületeire, de senki sem tudja, hogy ki ő, azt viszont mindenki érti, hogy mit akar közölni egy-egy mondatával. Igyekeztem hasonló graffitiket vagy híres emberek mondásait összeszedni. 

"Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk." - Graffiti

"A Föld: a Naprendszer elmegyógyintézete." - Samuel Parkes Cadman amerikai író

"Isten halott - Nietzsche.
Nietzsche halott - Isten." - Graffiti

"A barátainkkal Isten kér tőlünk bocsánatot a rokonainkért." - Hugh Kingsmill angol író

"Érdeklődés hiányában a holnap elmarad." - Graffiti

"Amikor valaki megérti, hogy az élete értelmetlen, vagy az öngyilkosságot választja, vagy az utazást." - Edward Dahlberg amerikai író

"Hova tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?" - Graffiti

"Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel." - Abraham Maslow amerikai pszichológus

"Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sohasem tudod, mikor végeztél." - Graffiti
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

Benyák Zoltán egészen egyedi stílusú író, keze alól mégsem kerülnek ki sohasem hasonló témájú, de még csak hasonló műfajúnak nevezhető könyvek sem. Nyereményjátékunk során minden blogon elrejtettük egy-egy már megjelent regényének fülszövegét és borítóját. Feladatotok az lesz, hogy írjátok meg nekünk - a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez -, hogy az egyes blogokon található könyvének ki volt a főszereplője. (Némely könyv esetében több válasz is elfogadható!) 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk! 

 4. könyv - 4. főszereplő 

„A háború: különleges élmény. A háború: életforma. A háború: rend." 

1933. Európa ege elsötétülni látszik. Az öreg kontinens a végzete felé sodródik. Sophie Andersch olyan dologba keveredik, ami még legsötétebb rémálmaiban sem történt meg soha. Története Berlintől a tibeti hegyekig vezet, hogy Otto Rahnnal, a leghíresebb náci régésszel az oldalán egy ősi nép leszármazottai után kutasson. Közös vágyuk, hogy jobbá tegyék az emberi fajt és a világot, melyet lassan felemésztenek egy háború lángjai. Benyák Zoltán története a Harmadik Birodalom hajnalán kezdődik, és annak végnapjainál ér véget. Új korszak veszi kezdetét ezzel a háborúval. A félelem évszázada jön el. Egy új nemzedék kora, melynek gyermekei sosem ismertek békét, a háború számukra mindennapos dolog.



a Rafflecopter giveaway  ____________________________________________________________________________________  
 További állomások 
 
11/07 Roni Olvas 
11/15 Könyvszeretet 
____________________________________________________________________________________  

2014. november 14., péntek

Jus Accardo: Toxic - Mérgezés

Kedvenc Hatos párosunk, Dez és Kale folytatja kalandját a Denazen sorozat második részében. A Toxic október 28-án jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Tarts velünk, hogy megtudd mit gondoltunk a könyvről és a különleges interjúknak és extráknak köszönhetően többet tudj meg a könyvről, a régi barátokról és az új szereplőkről!

Jus Accardo: Toxic - Mérgezés 

Miért pont ez? Imádtam az első részt, és már alig vártam, hogy olvashassam a folytatást. 

Fülszöveg: Mikor a Sumrun éjszakáján egy Hatos megmenti Kale életét, figyelmezteti, hogy ennek következményei lesznek. Egy csere. Valamit adniuk kell a fiú visszanyert életéért cserébe. De Dez nem is sejtette, hogy épp azt az egy dolgot veszíti majd el, amiért bármit megadna… És nem elég, hogy Dez elveszíti Kale érintése elleni immunitását, az a Hatos, aki segít megtanítani Kale-nek, hogyan tudja irányítani a képességét, az első pillanattól kezdve odavan a srácért. Jöhet még ennél is rosszabb? Igen, Jade meg tudja érinteni Kale-t. De most a csábító Dez legkisebb problémája. 


Vélemény: A Touch óta már nagyon sok könyvön túl vagyok, mégis nagyon gyakran eszembe jut, mert ez az egyik olyan sorozat, aminek kiemelt helye van nálam. A jófajta YA fantasyk közé tartozik: jó karakterek, jó sztori, érdekes világ, szóval minden klappol. Leginkább az X-menre és a Hősök sorozatra hasonlít. Ettől a hasonlóságtól átmegyek fangirlbe, és nem tudom nem imádni Jus Accardo világát és karaktereit. Emiatt elfogult vagyok. Nagyon. De azért néha én is törekszem arra, hogy objektív véleményt írjak, így fekete pontot is osztogattam az írónőnek.

  A Toxic jó folytatása a Denazen sorozatnak, szerencsére a második kötetes "töltelék" átok nem érte utol. Az X-men/Hősök hangulat mindvégig megmaradt, a Denazen még mindig egy rettegett nagy szervezet, élén Cross apukával, aki még mindig brutál szemétláda és félelmetes. Izgalomból és harcból is bőven kaptam ebben a részben is (egyszerűen imádom, ha ennyire pörög egy sztori). Még rejtély is volt is, hiszen ki kellett találni Dezzel együtt, hogy ki a Denazen besúgója (nem árulom el, hogy ki volt, csak annyit, hogy leesett az állam, pedig már mindenkire paranoiásan gyanakodtam).

  Ez a rész is Dez egy hajmeresztő adrenalinnövelő akciójával kezdődik, ami után nincs megállás. Még időm se volt belerázódni a világba és képzeletben köszönni a régi fiktív ismerősöknek, már magába is rántott az egész, úgy Dezesen. Pár mondat után megtörtént a baj: Dez többé nem immúnis Kale halálos érintésére, ami ugye a nagy szerelem közepette felér egy katasztrófával. Ez egy csók (és egy vihar) közepén derült ki több méteres magasságban, ahonnan Dez lezuhan és ki más kaphatná el őt, ha nem az idegesítő (nekem imádnivaló) exe, Alex. Aki olvasta az első részt, az át tudja érezni, hogy már nem jól indulnak az események, és ha ezek hárman egy légtérbe kerülnek, akkor ott kő kövön nem marad. A karmának ez sem elég, ha egyszer már kipécézte magának Dezt: megjelenik Cross apuka két új kedvence, a fura ikrek, akik el akarják kapni a lányt. Dezre is érvényes a kijárási tilalom, de természetesen ez őt hidegen hagyja, aminek az lesz az eredménye, hogy összefut a két bájgúnárral és halálos mérget kap.

  Miközben a Hatosok bujkálnak a Denazen elől, természetesen a tanulmányaikról sem feledkezhetnek meg, csakhogy iskola helyett az "új szállásuk" egyik termében kell minimum napi hat órát eltölteniük. Ez még talán elviselhető lenne számukra, ha nem jelenne meg ott is Alex, hogyha Dez meg tudná újra érinteni Kale-t anélkül, hogy belehalna és ha nem lenne ott Jade, az újonc lány, akit Kale mellé rendeltek ki, hogy segítsen neki megtanulni uralni a képességét. Jade bezzeg meg tudja érinteni Kale-t és természetesen nagyon dögös, így Dezben elindul a vezérhangya, hogy ki kell iktatnia az új lányt, mert el fogja miatta veszíteni Kale-t. Szóval ezek a Hatosok lettek bezárva egy kis szobába tanulás címén, így aki ismeri a sorozatot, az el tudja képzelni, hogy mennyire nem volt jó ötlet ez Ginger-től, aki most "vezeti" őket. A nevetés garantált.


 Minden probléma robban már a könyv elején, kialakul egy káosz, így szinte egy pillanatra sem lehet letenni a könyvet. Baj bajt követ, miközben repkednek poénok, mennek a személyes drámák is, a háttérben meg pingvinek módjára ugrálnak a Denazen öltönyösök. Szinte végig megmaradt ez a szint és úgy éreztem magam a könyv végén, mint aki lefutott egy maratont, egy lélegzetvételnyi időt sem hagyott az írónő sem a karaktereknek, sem az olvasónak. Erre mondják azt, hogy magával ragadott a könyv.

 Adtam viszont két fekete pontot. Az egyik, hogy bár Dez az egyik kedvenc női főhősnőm abból a maroknyiból, ami van, most kimondottan bosszantott a viselkedésével. Miért hülyülnek meg még a karakterek is a szerelemtől? Értettem az okát, hogy miért akarja Kale-t védeni és hogy emiatt nem mondja el neki, hogy haldoklik, mert megmérgezték, de irracionálisnak és hülyeségnek tartottam. Nem elmondani a szerelmemnek, hogy haldoklom, hanem csendben szenvedni? Miért is jó az? Talán, ha időben elmondja Kale-nek, meg alapjáraton a többieknek is, akkor Dez talán nem került volna még nagyobb bajba. Persze, akkor sztori se lett volna...

 A másik fekete pont Kale. Az első részben oda-, meg vissza voltam a pasitól, de ebben a részben már átment egy kicsit az ostoba szépfiúba. Ezzel a szerelmi drámával, hogy Dez nem tudja megérinteni, aztán meg, hogy felbukkant Jade és megindult a catfight, szerencsétlen Kale egy üres Ken Barbie lett számomra. Sokkal, de sokkal jobban bírtam a kemény, vagány és szószátyár Alexet, ő legalább megmaradt a régi szerepénél. Most már egyértelműen a Team Alex oldalt képviselem.

Összességében jó kis folytatás volt ez, már hiányzott ez a világ. Jó volt újra Dezékkel harcolni és agyalni a problémák megoldásán. Kimondottan tetszett, hogy új szereplők jelentek meg, új képességekkel és ezúttal örültem a függővégnek is. Ez tipikusan az a sorozat, aminek KELL a függővég, különben megtörne a lendülete. Szerencsére van egy másfeledik kötet is, így nem kell várni a harmadik kötet megjelenéséig, hogy újra vissza tudjak térni ebbe a világba. X-men és Hősök rajongóknak nagyon is ajánlom!
____________________________________________________________________________________    Történet: 5/5 pontból 
Kedvenc: Dez, Alex 
Tetszett: az különleges képességek, a háttérsztori
Nem tetszett: Dez hülyeségei 
Fordító: Lánc Brigitta 
Kiadó: Könyvmolyképző 
Megjelenés: 2014.11.28. (Elit start: 2014.10.28.)
____________________________________________________________________________________   
Nyereményjáték 

Itt az idő, hogy megszenvedjetek egy Toxic példányért! 3 szerencsés ismét nyerhet egy kópiát. 

Dez nem túl szerencsés mostanában. Rálőnek, összeverik, üldözik aztán mindennek tetejében még meg is mérgezik. Minden erejére és szövetségesére szüksége lesz, hogy túlélje az újabb kalandot. Te vajon túlélnéd? Játékukban ezúttal a mérgező természet tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok két-két képet. El kell döntenetek, hogy melyiktől szenderülnétek örök álomba. Sok sikert!


                   G                                                                                                                                          H



Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, illetve, ha az értesítéstől számított 72 órán belül a nyertes nem válaszol e-mailben, automatikusan új nyertest sorsolunk!
 a Rafflecopter giveaway  ____________________________________________________________________________________  
További állomások 
 
11/13 Könyvszeretet 
11/19 Dreamworld 
11/21 CBooks 
____________________________________________________________________________________