Cassel Sharpe a szélhámosok szélhámosa, a harmadik részhez érve már tudjuk ezt. De még soha nem volt ilyen fontos, hogy jól lavírozzon a két oldal között - a kérdés csak az, hogy melyik a jó oldal? Melyik a jó választás? Létezik egyáltalán jó oldal vagy akármerre indul, fájdalom és bűn vár rá?
Most utoljára invitál titeket turnéra a Blogturné Klub az Átokvetők sorozattal, december 7-e és 10-e között négy állomáson keresztül olvashattok még Casselről, Liláról és a többiekről, mielőtt elbúcsúzunk tőlük. És búcsúzóul azért még egy kötetet nyerhettek a befejező Fekete szívből.
Holly Black: Black Heart - Fekete szív
Miért pont ez? Az egyik kedvenc sorozatom lett, Cassel pedig az egyik kedvenc hősöm, így kihagyhatatlan volt a harmadik rész.
Fülszöveg: Cassel Sharpe pontosan tudja, hogy bérgyilkosnak használták, de próbál megszabadulni a múltjától. Próbál jó útra térni annak ellenére, hogy a családjában számos hivatásos szélhámos is van, és ezért a hazugság és megtévesztés mindennél természetesebb számára. Próbálja a helyes megoldást választani, bár a lány, akibe szerelmes éppen az, akit ha van egy kis esze, messze elkerül. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy az lesz a legokosabb, ha a Szövetségiek rendelkezésére bocsátja a képességeit annak ellenére, hogy a kormány képviselőiben egész életében ellenséget látott.
Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért.
Vélemény: Az Átokvetők sorozat egyike azoknak, ahol mind a három kötetet egyformán élveztem. Nem volt bennem az az érzés, hogy valamelyik rész nem illett bele a trilógiába vagy, hogy kihagyható lett volna. Holly Black ezáltal az egyik kedvenc írómmá is vált, Cassel pedig az egyik kedvenc karakteremmé. Azt nem mondom, hogy tökéletes volt a sorozat, mert a felépített világból még többet ki lehetett volna hozni, bőven lett volna még lehetőség jobban belemászni a politikai eseményekbe és az átokvetőket is szívesen láttam volna akció közben többször. De a sorozat inkább Casselről, a családjáról és a szerelméről szólt elsősorban, a világ csak egy plusz pikantéria volt, nem ezen volt a hangsúly. Ettől függetlenül el tudok képzelni még pár részt a sorozathoz vagy egy képregény folyamot, ahol többet szerepelnek az átokvetők és a politikai harc.
Így, hogy a befejező kötetet is elolvastam, feltűnt, hogy tulajdonképpen mind a három kötet mást és mást adott. Vagy a felépített világ nyílt meg egy kicsit jobban, vagy a szereplők kerültek hozzám közelebb vagy pedig a jellemfejlődésüket láthattam. Nem csak Cassel változott meg, hanem Lila is. Lila az első kötetben tényleg olyan volt, mint egy vadóc macska, megfoghatatlan, ravasz és szinte megszelídíthetetlen. A második kötetben, ahogy bekerült az iskolába, a rejtélyes lányból egy kis csitri lett számomra, míg a harmadik kötetre egy vérbeli felnőtt lett a szememben. Ez talán annak is köszönhető, hogy több beszélgetésben kapott szerepet, amikben jobban megmutatkozott a személyisége és a gondolkodásmódja.
Cassel is fejlődött, bár néhol haragudtam a karakterére. A helyében én már lehet, hogy kiszálltam volna mindenből és leléptem volna, de Cassel is valahol olyan, mint én: nem hagyja annyiban a dolgokat és nem hagyja el a családját, még akkor sem, ha önvédelemből az lenne a legreálisabb. Cassel meg is kapja Lilától és Barrontól is, hogy ő tipikusan az a hőstípus, aki még abba is beleártja magát, amibe nem kéne és ott is segíteni próbál, ahol nem kellene. Mindenki baját magára veszi és sajátjának érzi. Egyet is értettem mind a kettőjükkel, de Cassel megválaszolta, hogy mindezt azért teszi, mert akkor ki foglalkozik a dolgokkal? Mindenki közömbös, éli a saját életét és önző módon nem törődik senkivel és semmi mással, csak a saját boldogulásával. Ekkor értettem meg igazán Cassel személyiségét és még szimpatikusabbá vált. Erre szokták mondani, hogy nem minden a külső. A srácnak olyan személyisége van, hogy tulajdonképpen nem számít, hogy mennyire jó pasi.
Cassel ravaszsága, gyors észjárása, családszeretete és sajátos humora ugyanúgy megmutatkozott ebben a kötetben is, de mégsem ugyanaz a Cassel volt. Ahogy a szövetségi ügynökök a képbe kerültek nagyobb lett rajta a nyomás és még jobban fel kellett nőnie, de közben elég sokszor kibukott belőle a gyerek is, emiatt még sebezhetőbbnek láttam, mint bármikor. Az ilyen jeleneteknél haragudtam csak igazán, hogy itt van egy gyerek és neki kell megoldania olyan nagy horderejű dolgokat, ami a politikára, a gengszterekre vagy a szövetségiekre tartozna. Körül van véve felnőttekkel és nagykutyákkal, mégis neki kell a felnőttek között a legokosabbnak lennie, neki kell kockáztatnia az életét csupán csak azért, mert ő az egyedüli, aki törődik is a dolgokkal.
Ebben a kötetben sem volt egy unalmas pillanat sem. Több szálon is fut a cselekmény, a családi gondok ugye adottak az anya és a testvér miatt, ott van a szerelmi szál is, a szövetségiek miatt a politikai szál is, aztán Casselnek egy kisebb ügyet is meg kell oldania Sammel. Pont az ilyen regényeket szeretem, főleg a trilógiák esetében, ahol van egy vagy több nagyobb szál, ami végigível a köteteken át, de közben vannak minitaskok, kisebb küldetések is. Ettől válik egy regény pörgőssé és ettől nem lesz unalmas sem, hogy hosszan elhúzódik a főszál.
.JPG)
A karakterek hozták a formájukat, változatlanul kedveltem mindenkit és a harmadik kötetre már hozzám nőttek annyira, hogy az apróbb ügyeik is érdekelni kezdjenek, pl. Sam és Daneca kapcsolata. A háttérvilág, főleg a politikai vonatkozás ugyanúgy erős és fontos szerephez jut, közben a gengszter jelleget is megőrizte a regény. Az átokvetők világa egy kicsit háttérbe szorult számomra, de ez szerintem csak az én kukacoskodásom. Imádom a sorozatot, de tény, hogy akkor lenne életem leg-legjei között, hogyha az írónő ráerősített volna a politikai szálra és az átokvetőket többször „láthatom” akció közben. Ezeket nagyon hiányolom, de Cassel és a sorozat akkor is kedvenc marad, biztos, hogy újra is fogom olvasni később mindegyik részt. Olvasásra ajánlom, mert a jófajta YA fantasyk közé tartozik és különleges mind a világa, mind pedig a karakterek.
Így, hogy a befejező kötetet is elolvastam, feltűnt, hogy tulajdonképpen mind a három kötet mást és mást adott. Vagy a felépített világ nyílt meg egy kicsit jobban, vagy a szereplők kerültek hozzám közelebb vagy pedig a jellemfejlődésüket láthattam. Nem csak Cassel változott meg, hanem Lila is. Lila az első kötetben tényleg olyan volt, mint egy vadóc macska, megfoghatatlan, ravasz és szinte megszelídíthetetlen. A második kötetben, ahogy bekerült az iskolába, a rejtélyes lányból egy kis csitri lett számomra, míg a harmadik kötetre egy vérbeli felnőtt lett a szememben. Ez talán annak is köszönhető, hogy több beszélgetésben kapott szerepet, amikben jobban megmutatkozott a személyisége és a gondolkodásmódja.
Cassel ravaszsága, gyors észjárása, családszeretete és sajátos humora ugyanúgy megmutatkozott ebben a kötetben is, de mégsem ugyanaz a Cassel volt. Ahogy a szövetségi ügynökök a képbe kerültek nagyobb lett rajta a nyomás és még jobban fel kellett nőnie, de közben elég sokszor kibukott belőle a gyerek is, emiatt még sebezhetőbbnek láttam, mint bármikor. Az ilyen jeleneteknél haragudtam csak igazán, hogy itt van egy gyerek és neki kell megoldania olyan nagy horderejű dolgokat, ami a politikára, a gengszterekre vagy a szövetségiekre tartozna. Körül van véve felnőttekkel és nagykutyákkal, mégis neki kell a felnőttek között a legokosabbnak lennie, neki kell kockáztatnia az életét csupán csak azért, mert ő az egyedüli, aki törődik is a dolgokkal.Ebben a kötetben sem volt egy unalmas pillanat sem. Több szálon is fut a cselekmény, a családi gondok ugye adottak az anya és a testvér miatt, ott van a szerelmi szál is, a szövetségiek miatt a politikai szál is, aztán Casselnek egy kisebb ügyet is meg kell oldania Sammel. Pont az ilyen regényeket szeretem, főleg a trilógiák esetében, ahol van egy vagy több nagyobb szál, ami végigível a köteteken át, de közben vannak minitaskok, kisebb küldetések is. Ettől válik egy regény pörgőssé és ettől nem lesz unalmas sem, hogy hosszan elhúzódik a főszál.
A karakterek hozták a formájukat, változatlanul kedveltem mindenkit és a harmadik kötetre már hozzám nőttek annyira, hogy az apróbb ügyeik is érdekelni kezdjenek, pl. Sam és Daneca kapcsolata. A háttérvilág, főleg a politikai vonatkozás ugyanúgy erős és fontos szerephez jut, közben a gengszter jelleget is megőrizte a regény. Az átokvetők világa egy kicsit háttérbe szorult számomra, de ez szerintem csak az én kukacoskodásom. Imádom a sorozatot, de tény, hogy akkor lenne életem leg-legjei között, hogyha az írónő ráerősített volna a politikai szálra és az átokvetőket többször „láthatom” akció közben. Ezeket nagyon hiányolom, de Cassel és a sorozat akkor is kedvenc marad, biztos, hogy újra is fogom olvasni később mindegyik részt. Olvasásra ajánlom, mert a jófajta YA fantasyk közé tartozik és különleges mind a világa, mind pedig a karakterek.
____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Lila, Cassel
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordító: Császár László
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
Az Átokvetők sorozat harmadik részére már megismerhettük ezeket a nagyon is egyedi szereplőket. Ki így, ki úgy látja a világot.
A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá!
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.
“– Ő a legújabb katonája. És bizonyítania kell. Zacharov akkor sem tehetné meg, hogy megvédi minden veszélytől, ha akarná… márpedig nem hiszem, hogy nagyon akarná. A többiek állandóan szemmel tartják a csajt, és csak a pillanatra várnak, amikor gyengeséget mutat. Amikor elkúr valamit. Ezt Zacharov is tudja. És neked is tudnod kellene.”
____________________________________________________________________________________
További állomások
12/07 Deszy könyvajánlója
12/08 CBooks
12/09 Könyvszeretet
12/10 Dreamworld
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése