2016. május 31., kedd

Dennis Lehane - Viharsziget

Dennis Lehane - Viharsziget 

Miért pont ez? A könyvből készült film annak idején nagy hatással volt rám. Az újra kiadás miatt felfigyeltem a könyvre, épp itt volt az ideje írott formájában is megismerni a történetet.

Fülszöveg: 1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?
 Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia. 
  Dennis Lehane regénye 2003-as megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit - nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével.

Vélemény: A Viharsziget az egyik kedvenc filmem lett annak idején, legfőképp a története miatt, de azért Scorsese is sokat adott hozzá, Leonardo DiCaprio pedig meglepően jót alakított benne. Akkor még nem figyeltem fel rá, hogy könyvből készült a film, Lehanet is csak később ismertem és szerettem meg. A film óta eltelt jó pár év és szerencsémre vagy szerencsétlenségemre (szituációtól függ) nem kiváló a memóriám, főleg a történetek terén nem, mert rengeteget olvasok és rengeteg sorozatot, filmet nézek meg, így a sok történet összekavarodik bennem és elfelejtek kulcsmomentumokat. A Viharsziget olvasásánál is így jártam, ugyan a fő csavar megmaradt bennem, de részletekre abszolút nem emlékeztem, így újra az újdonság erejével hatott, a főcsavar ismeretében pedig egészen más élményt nyújtott elolvasni. Érdekesképp a film végét nem értettem annyira, egy kicsit bizonytalanságban hagyott (hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat), de a könyv letisztázta bennem a csavart. A filmnél jobban előjött "az őrületbe akarnak kergetni minket" érzés, a könyvben viszont Teddy belső világa jött elő jobban. Konklúzió: a film és a regény is iszonyatosan jó és nagy kedvenc, mindegyik másképp tartalmaz erősségeket és gyengeségeket, bár utóbbiból elég kevés van. 


Már az első oldalakon beránt a sztori és nem ereszt a végéig. Lehanet nagyon bírom, szerintem tanítani kéne az írói stílusát, minden könyvét nagyon szerettem, de a Viharszigetet tartom a mesterművének. Azzal is előnybe került ez a könyve, hogy ez önálló regény, végre nem sorozat. A felgyorsult világban legtöbbünknek megnőtt az igénye a gyorsan lezáruló, pörgős és ütős sztorikra, a Viharsziget pedig tökéletesen megfelel ennek az igénynek (nekem pl. már nem lenne türelmem egy többszáz részes sorozatot végignézni, vagy egy nagyobb lélegzetvételű sorozatba belekezdeni, míg pár évvel ezelőtt imádtam az ilyeneket.) Nagyon jól összerakott regény, kiegyensúlyozott a tempó, egy percig sem untatja az embert, nincs üresjárat és végig ott motoszkál a háttérben a feszkó. Érezzük, hogy valami nincs rendben, nagyon zavar olvasóként, hogy nem tudom mi okozza a feszültséget, csak azt tudom, hogy minél előbb meg akarom tudni, hogy mi a fene folyik itt. Ez a feszültség kell is a regénybe, mert kellően megágyaz a végső csavarnak. Nagyon nehéz a könyvről spoilermentesen beszélni, annyit viszont elárulhatok, hogy a vége csavar miatt érdemes végig kitartani még annak is, aki esetleg nem elégedett az előzményekkel. 

 Nem csak az írói stílus csúszik nagyon, hanem az érdekfeszítő párbeszédek és a történet is. A kellemes, de mégis feszültséggel teli stílus miatt nagyon olvastatja magát a regény és a karakterei is nagyon szerethetők, leginkább Teddy, de a nyegle társa, Chuck is. Nem egy pörgős sztori, lassan csordogálnak az események, de mégsem ereszt. A hely is nagyon érdekes, a fegyház-elmegyógyintézet, ráadásul egy olyan szigeten, ahol sok a vihar, bőven borzongató. Külön kedvenc részem volt, amikor a rendőrbírók a bentlakókkal is beszélnek. Érdekes volt egy elmegyógyintézet lakóival találkozni, mindamellett, hogy szörnyű állapotban vannak, hogy szörnyű tetteket vittek véghez és betegek, némelyikük szórakoztató is volt. Ahogy halad előre a sztori egyre nagyobb a feszültség, egy kis kódfejtős játék is bekerül, így bejárjuk a szigetet is, a partot, a kis temetőt és eljutunk a fegyveresek őrökkel és elektromos kerítéssel körülvett rejtélyes világítótoronyig is. Már eleve az rejtély, hogy egy olyan épületből és egy olyan szigetről, ahonnan nincs szabadulás, hová tudott elszökni egy beteg, és a rejtély egyre nagyobb lesz, Teddy meg lassan megszállottá válik. Már nemcsak az a kérdés, hogy hol van az eltűnt beteg, hanem, hogy mi a fene folyik valójában a szigeten, mi van a C részleggel és kiderül az is, hogy Teddy elszántan keres egy másik beteget is, aki felelős a felesége elvesztésében. Van itt még összeesküvés-elmélet is. 

A hatásvadász sztereotípiák mellett azért voltak események és mondatok, amik elgondolkodtatták az embert. Valójában a regény egy nagyon megrázó és brutális történetet mesél el, ami túlmutat a nyomozáson és egyéni tragédiákat is felvonultat, gondolok itt a betegekre, akiket a kihallgatások miatt jobban megismerünk. Egy idő után már a személyzetet és az orvosokat is szánni kezdtem. 


Aki már ismeri a csattanót, vagy mert látta már a filmet vagy mert mások lelőtték a poént, annak is élvezetes lehet a sztori, mert a csavar ismeretében is egy zseniális történet, csak egészen más szemmel olvassa az ember. Más dolgokra fókuszáltam, mintha ismeretlenül kezdtem volna bele és még így is azt tudom mondani, hogy tökéletesen kivitelezett sztori. Jobban láttam azokat a lényegi pontokat, ahol bizony megvezettek és minden elismerésem az írónak. Jobban odafókuszáltam az orvosokra is és jobban megértettem, hogy mi van a háttérben. Egy dolog viszont nem változott: sajnáltam Teddy karakterét, mert nagyon szerethető figura. Itt az ideje megint megnézni a filmet. 
__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Teddy
Tetszett: minden
Nem tetszett: -
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
__________________________________________________________________________________

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése