2015. május 29., péntek

   Mi történik, ha két bestseller szerző összefog? Nos, eláruljuk: a Will és Will történik, és persze garantálható a siker. John Green és David Levithan két Will bőrébe bújtak. Will Graysonnak lenni pedig nem is olyan egyszerű - rögtön két szemszögből is megtudjuk ezt. 
  A Will és Will blogturnéban május 23-tól 12 napon keresztül mutatjuk be a két drusza kalandjait, és ha ügyesen lavíroztok a nyereményjáték musicaljei között, még nyerhettek is a könyvből!


John Green - David Levithan: Will és Will

Miért pont ez? Az idegen nyelvű olvasandó listámon már nagyon régóta fent volt, de nem jutottam el odáig, hogy a kezembe is vegyem a könyvet. Aztán felröppent a magyar megjelenés híre, így megint felfedeztem magamnak a regényt.

Fülszöveg: Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik. A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

Vélemény: "folyamatosan gyötör a kétség, hogy magamat öljem meg vagy mindenkit magam körül." kedves will, ezzel néha én is így vagyok és szerintem a legtöbbünknek van ilyen időszaka, hullámvölgye.
tudom, milyen a depresszió, tudom, hogy a gyógyszer segít, de azt is tudom, hogy nem oldja meg a gondokat. tudod mi oldja meg?
ha erőt veszel magadon és önvizsgálatot tartasz, ha találsz valakit, aki törődik veled és átsegít a bajokon.
például isaac. vele érzed, hogy lazul az a ragdós kulimász, amiben poshadsz. mert mit ad meg neked?
folyamatosan ott van. felvidít. képes elérni azt, hogy szeresd magad és szeretni tudj valakit. szóval ne gyötörjön a kétség, senkinek se kell meghalnia.
ott van neked ő. a nap minden egyes perce rohadtul szar, tudom. kivéve amikor az msn előtt ülsz és várod, hogy isaac írjon.
isaac mindig ír. a világod pedig helyrebillen, a szétcsúszott dolgok újra összeállnak, egyben vagy. mert ott van ő. valaki, aki törődik veled.
és akkor mi van, ha meleg vagy? ugyanazok a vágyaid, hogy szeretni tudj és szeressenek. hogy elfogadjanak és te is el tudd fogadni a másikat.
ugyan még nem láttad és még egy csók se csattant el. a virtuális világban, de ott van. hiszel neki és benne. azt hiszed, hogy ő majd megoldás lesz mindenre, kirángat, elrángat, felemel.
reménykedj benne, bízz is, de ne ő legyen az egyetlen. mert sose tudhatod, hogy a helló és a viszlát között mennyi idő adatik meg nektek.
a viszlát után is fel kell tudni állni.
mini coppert bírjad, jó srác és egy nagy szeretetgombóc. pozitivizmusa, energiája és lendülete fel tudja kavarni azt a poshadt vizet.
ha jól figyelsz, akkor még tanulhatsz is tőle. tanultál is, nem?
mit is tanultál?
próba-bukta-próba-bukta-próba-bukta-próba-az.
ezek a kapcsolatok.
ugyanazt éli át minden egyes ember, mindenhol a világon.
ugyanazt akarja mindenki.
nem vagy egyedül.
maura pedig dögöljön meg. persze képletesen. rosszat ugye nem kívánunk.
de szar dolog a karma. vissza fogja ő még kapni, amit veled tett.
de az lenne a legnemesebb, ha meg tudnál neki is bocsátani.
mindenki mindig elrontja a dolgokat a kapcsolatokban, de meg lehet őket javítani. akarás kérdése.
csak bírni kell.
amit végül tettél miniért, bebizonyította, hogy te is tudsz törődni. nem vagy belül halott, csak azt hitted.
én szeretlek. mindig van legalább egy, aki szeret. néha több is. csak ki kéne szedni a fejed a kútból és körbenézni körülötted.
ugye, hogy jobb így?


Kedves Will!

  Tulajdonképpen mi bajod van? Tudom, hogy sok, de konkrétan mi? Tudom, hogy nehéz ellavírozni a gimnázium őserdejében, a vadonban. Főleg, ha nyíltan kiállsz a meleg barátod mellett, hogy támogatod. Megbántad. De miért is? Mióta baj az, ha szeretünk és elfogadunk valakit és kiállunk mellette? Mit érdekel az téged, hogy a gimnáziumi életedben a peremre szorultál? Meddig is leszel még ott? Nem sokáig. Az életedből egy hangyányit. Tényleg azt hiszed, hogy a gimiben lévő társadalmi státuszod fog jelenteni mindent? Ettől lesz jobb, szebb és sikeresebb jövőd? Inkább hagyd már abba a nyavalygást és legalább ne Minire haragudj, azért aki. Ő szeret téged nagyon. És igenis törődik veled. Jane-t pedig vedd már észre az istenszerelmére. Konkrétan az a bajod, hogy még nem tudod ki vagy és pontosan mit akarsz. Csak annyit tudsz, hogy neked is arra van szükséged, mint mindenkinek a világon, de fogalmad sincs, hogyan kapd meg. Szeretet, elfogadás, törődés, ottlét, figyelem, hallgatás, ölelés és vigasztalás, nevetés. Meg kell tanulnod a módot, hogyan is kapd meg.
Egyet értek a szabályaiddal és mégsem:

1. Fogd be!
2. Szard le!

Nekem is akkor jöttek a kellemetlen élmények, mikor valamelyik szabályt nem tartottam be. De tudod mit? Néha igenis ki kell nyitni a szádat, néha igenis szükség van arra, hogy ne leszarj dolgokat, hanem érdekeljenek. Ha elvágod magad a világtól, az akkor is megtalál. Ez az élet. Próba-bukta-próba-bukta-próba-bukta-próba-az. Mindenben ez a sorrend. 

Örülök, hogy Jane bekerült az életedbe, mert megtanított arra, hogy szerethető vagy és te is tudsz szeretni. Amit Miniért tettél, kárpótolta a barátodat minden egyes hülye szabályszegésed miatt. Mert a barátod. Ezt teszik a barátok. Kitartanak és megbocsátanak. De mindkét félnek meg kell érte dolgozni. Az élet rövid és kemény, a kapcsolatok törékenyek, pont ezért kell tartalmat vinni bele és energiát fektetni a dolgokba a nyöszörgés helyett. 


Kedves Mini/Pici Cooper!

  Nekem Pici maradsz azután is, hogy átjavították végül a neved. Pici, aki ezer fokon ég és ezerrel pörög az élet minden egyes területén. Akinek a szerelmi életéhez tényleg egy csapat kell. Felnéztem a lelkesedésedre és irigyeltem, hogy mennyi szeretetet vagy képes adni. A musicaled nem véletlenül aratott akkora sikert. Fel merted vállalni, hogy ki vagy, hogy meleg vagy. Rájöttem, hogy ugyanazt éled meg, mint a heterók. Próba-bukta-próba-bukta-próba-bukta-próba-az. Akkor miért is vagy más? Nem a szexuális beállítottságod a lényeg. Hanem, hogy milyen ember vagy, hogy ki vagy. Hogy mennyire törődsz, mennyire szeretsz, mennyire tudsz elfogadni. A sikered mögötti igazság, a valódi Te pedig nagyon meghatott. Remek ember vagy, még ha néha túl sok és idegesítő. De inkább száz Pici legyen mellettem, mint egy Maura.

Srácok és mindenki, aki olvassák a bejegyzést!

  A borítón és a címen ne akadjatok fenn. Van, amikor nem a külsőségekre kell adni.A két író valami zseniálisat hozott létre, amit kár lenne kihagyni. Ezt a sztorit, ezeket a karaktereket meg kell ismerni. Hogy miért? Mert iszonyatosan sokat tanít az emberi kapcsolatokról, bemutatja, hogy egytől egyig mindenki szorong, fél, retteg, szomorú és mindenki ugyanazt akarja az élettől és az életben, de ezt mindenki elfelejti és csak a saját poklával foglalkozik. A regény megmutatja, hogy a saját poklod könnyebben elviselhető, ha beengedsz oda mást is, mert legalább nem leszel egyedül. Ha pedig ott van valaki melletted, akkor valami klasszat is ki lehet hozni a pokolból. Nem kell benne ragadni egyedül. Sokan vagyunk, mindig van valaki, aki szeret, csak hagynunk kell, hogy szeressenek. El kell tudni fogadni. Nemtől, kortól, rassztól, vallástól függetlenül. Kategorizálunk, de rohadtul nem ezek határoznak meg minket. Hanem az határoz meg minket, hogyan szeretünk, hogyan figyelünk oda a másikra és hogyan törődünk. Szóval tanácsolom, hogy olvassátok el a könyvet és ti is gondolkodjatok el kicsit a mondanivalóján. Mindenki találhat benne legalább egy mondatot, ami legalább egy kicsi változást hoz. Érdemes.

  
____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Pici/Mini Cooper
Tetszett: a regény szerkezete, a mondanivaló
Nem tetszett: -
Fordító: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 310 oldal
Kiadó: Maxim Kiadó
___________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

  A Will és Willben az egyik legegyedibb szereplő, Mini Cooper musicalt rendez. És hát legyünk őszinték! Meg is tudjuk érteni, hogy ennyire szereti a zenés színházat. Mostani játékunkban azt szeretnénk tesztelni, ti mennyire vagytok otthon a musicalek világában: Minden állomáson találtok egy képet valamelyik musicalből, és incs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből, majd a darab címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mailtől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway
___________________________________________________________________________________
További állomások

05/23 Kelly és Lupi olvas
05/24 CBooks
05/25 Angelika blogja
05/26 MFKata Gondolatai
05/27 Dreamworld
05/28 Tekla könyvei
05/29 Könyvszeretet
05/30 Media Addict
05/31 Zakkant olvas
06/01 Bibliotheca Fummie
06/02 Always Love a Wild Book
06/03 Deszy könyvajánlója
____________________________________________________________________________________ 

2015. május 25., hétfő

Sally Green: Half Bad - Fogság

  A Ciceró Kiadónál jelent meg néhány hete a külföldön már nagy sikert aratott Half Bad sorozat első része a Fogság. 2014-ben a Goodreads év végi versenyén ez a történet bekerült a legjobb debütáló művek döntősei közé, nem véletlenül. Kövesd végig a hat állomásos blogturnét, érdekes véleményeket és információkat olvashatsz erről a különleges könyvről, amiben a fehér nem mindig a jó, a fekete pedig nem egyértelműen a gonoszt jelzi. Izgalomból és feszültségből nem lesz hiány, ráadásként a játékunkon drukkolhatsz a megnyerhető nyereménykönyvért is. 

Sally Green: Half Bad - Fogság 

Miért pont ez? Nagyon szeretem a boszis sztorikat, így nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el fogom olvasni.

Fülszöveg: nem tudsz írni, olvasni 
de a sebeid gyorsan gyógyulnak, 
még egy boszorkányhoz képest is 
nem bírod ki naplemente után 
a négy fal között 
gyűlölöd a Fehér Boszorkányokat, 
de Annalise-t szereted, 
pedig ő is az 
tizennégy éves korod óta 
ketrecben tartottak 
                                    csak meg kell szöknöd 
                                    és megtalálnod Mercuryt, a Fekete 
Boszorkányt, aki fiúkat eszik 
és mindezt még a 
tizenhetedik születésnapod előtt 
nem nagy cucc 

Vélemény: A Half Bad az egyik legjobb YA fantasy, amihez szerencsém volt, mégpedig azért, mert újat tudott mutatni és nem tudtam ráhúzni azokat a sablonokat, amik a műfajt jellemzik. Voltak hasonlóságok, de maga a stílus egyedivé tette az egész könyvet. Élveztem a könyv olvasását és mindig tartogatott valami meglepetést, sosem tudhattam, hogy mi következik legközelebb. Bátran vegyétek a kezetekbe, ha valami újszerű YA fantasyra vágytok, szeretni fogjátok a Half Badet.

  A fülszöveg írásmódja és stílusa nagyon jól megmutatja, hogy milyen a könyv. Az E/2. személy rögtön beránt a sztoriba és együtt szenveded ki Nathannal, a félvér boszisráccal a fogságot. Nagyon ütősre sikerült ez a rész és meglepő módon megszerettem Nathan fogva tartóját. Ugyan egy szemétláda női boszorkány volt, de ennek ellenére főhősünk rengeteg tanítást kapott tőle és neki köszönheti a jó fizikai erőnlétét is. Mindezek később nagy hasznára válnak Nathannek. Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy Nathan nagyágyú, meg kell említenem, hogy nem tud olvasni, így ez eléggé hátráltatja őt később mindenben. Ráadásul még csak egy kölyök, aki nem érti, hogy mi van körülötte, de próbál túlélni. Mindezek miatt szerettem meg a karakterét és ezért szurkoltam neki őszintén, mert látni lehetett benne az esendőséget. Nem egy instant hős.


A szökés utáni részeknél már átváltunk E/1. személyre, amivel még közelebb került hozzám a karakter. Eddig is benne lehettem a gondolataiban, hiszen "végigcsináltam" vele a rabságot és a szökést, de az E/1. személy otthonos, kényelmesebb érzést nyújtott. A szökés után indulnak be igazán az események és innentől kezdve tudjuk meg lassan adagolva, hogy miért is került Nathan fogságba, ki a fene az a Mercury, ki az az Annalise és miért is annyira fontos hősünknek. És arra is választ kapunk, hogy miért fontos a tizenhetedik születésnap. 

A regénynek különleges hangulata van. Hiányzik belőle a YA regényekre jellemző rózsaszín, mindent-nagyon-pozitívan-látunk-még-az-apokalipszis-közepén-is légkör. A Half Baden van egyfajta varázsos köd, és enyhe szomorúság is, nekem az ilyenekről mindig London jut eszembe. Néhol elkapott egy Harry Potterhez hasonló fíling is, de pont abban a pillanatban, hogy átment volna koppintásba, visszavett az írónő egy kicsit és nem lépte át a határt. Imádtam ezeket a részeket, mert teljesen magába szippantott a mágia.

Nathanről az elején semmit sem tudni, csak annyit, hogy fogságban van és meg kell találnia Mercuryt, mielőtt betölti a tizenhetet. Aztán lassan kitárult a világ előttem. Nathan egy félvér boszi, anyja Fehér, apja Fekete. A társadalmat a Fehér Boszorkányok uralják, a Tanácson keresztül. A világ kőegyszerűnek tűnt, nem kellett sokat agyalni a felépítésén, de végül lassan rájöttem, hogy nem minden olyan egyszerű. Ha a Fehér boszik a jók, akkor miért is van rasszizmus még a saját fajtájukkal szemben is? A Tanács miért is üldözi annyira megszállottan a Feketéket, ráadásul saját vadászokkal? Azt aláírom, hogy Marcus, Nathan apja, maga a megtestesült Voldemort ebben a világban, de azt már nem tudtam megemészteni, hogy miért Nathant kell tönkretenni a származása miatt? Ő félig Fehér is és alapjáraton jólelkű srác. Nem inkább az üldöztetés és a sok szemétkedés fogja kihozni belőle a rosszat, a Feketét? A Tanács gyakorlatilag ellehetetleníti az életét. Persze megvan a cél, de akkor is. Szóval van itt dráma rendesen, még egy nagyobb családi is van a háttérben.

  Mindennek tetejébe persze, hogy a szerelmesek sem tudnak együtt lenni. Nathan ugyanis egy befolyásos Fehér Boszorkány család tagjába szerelmes, ami elég kínos ebben a világban. Ráadásul Nathannek menekülnie kell és meg kell találnia Mercuryt, különben meghal. Kizárt, hogy a lányt magával vigye. Lesz egyáltalán jövőjük? 


 Az apró varázsos dolgok (csak a beavatottak számára látható utca, rejtélyes üzenetek, szemek különböző csillogása, stb.) mellett a karaktereket szerettem nagyon. Ha a jó ember/boszorkány mellé példát kéne rakni a szótárban, akkor az Arran lenne, Nathan testvére. Az egyik legkedvencebb tesótörténetem lett az övéké. Azt a szeretetet, odaadást egyenesen tanítani kéne, és akkor nem lenne olyan, hogy rossz testvérek. Gabriel karaktere is nagyon jól sikerült. Ő a vége felé jelenik meg, és míg gyanakodva figyeltem én is, ahogy Nathan, lassan ráébredtem, hogy én nagyon is bírom ezt a srácot. Mercury lénye meg teljesen letaglózott és igazi régi boszis hangulatot adott a regénynek. 

 Nagyon várom a folytatást, nem is kell már sokáig tűkön ülnöm. Nemsokára visszacsöppenhetek ebbe a varázsos világba Nathan-nel együtt és újra ki tudok szakadni a komor valóságból. Hát nem erre jók a könyvek? De. Ehhez pedig jó választás a Half Bad sorozat. Garantáltan elrepít a valóságból.
____________________________________________________________________________________  
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Arran, Gabriel, Nathan
Tetszett: a hangvétel, a narráció
Nem tetszett: -
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Bosnyák Viktória
Kiadó: Ciceró
____________________________________________________________________________________ 
Nyereményjáték 

 Híres boszorkányokat keresünk, filmek segítségével! Van köztük jóságos és gonosz, ezúttal csak annyi a dolgod, hogy felismerd őket a képről és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába annak a filmnek a címét, amiben a képen látható boszorkány játszik! Lesz könnyű, lesz nehezebb, de egyik sem ismeretlen! Sok szerencsét! 

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

 
 a Rafflecopter giveaway  
____________________________________________________________________________________ 
 További állomások 

05/21 Deszy könyvajánlója 
05/23 CBooks 
05/25 Könyvszeretet
05/27 Kelly és Lupi olvas
05/29 Függővég
05/31 Always Love a Wild Book
____________________________________________________________________________________  

2015. május 21., csütörtök

Josh Malerman - Madarak a dobozban

  A Fumax Kiadónál végre magyarul is olvashatjuk Josh Malerman lélegzetelállító könyvét, ami valami olyat hoz a thrillerek közé, ami nagyon egyedi és új. A Madarak a dobozban regény apokaliptikus történetének főszereplője egy anya, aki egy olyan szörnyű világban él, ahol valami őrült dolog üti fel a fejét az emberek között. A világ egyre kegyetlenebbé válik, és az emberek vírusszerűen megölik magukat. Malorie küzd a túlélésért, és bátor tettre szánja el magát. Kimerészkedik a búvóhelyéről, és egy veszélyes utazásra indul két 4 éves gyerekkel, hogy végre megtalálja a biztonságos helyet. De ez nem egyszerű, mert a kinti világban valami szörnyűség lopakodik, amikre nem szabad ránézni. 

A Blogturné Klub négy bloggere végigkíséri Malorie és a gyerekek veszélyes utazását ebben a kegyetlen világban, ahol szörnyetegek leselkednek a bokrokban és senki sincs biztonságban. Tarts velük te is ezen az izgalmas utazáson, és légy része a Madarak a dobozban rémisztő történetének. Ha elég bátor vagy a turné végén a nyereményjátékban megnyerheted Josh Malerman letehetetlen debütáló regényét magyarul. 

Josh Malerman - Madarak a dobozban

Miért pont ez? A Fumax az egyik kedvenc kiadóm, benne van a top3-ban, így mindig figyelem a friss megjelenéseket és kíváncsian várom, hogy mivel rukkolnak elő. A fülszöveg első mondata már meg is győzött, hogy ezt a könyvüket is el akarom olvasni. 

Fülszöveg: Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött. 
  A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé. 
  Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve. 
  Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg? 
   Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról. 

Vélemény: Van az, amikor elolvasok egy fülszöveget és elkap az "ez kell nekem" érzés, elég sokszor van ilyen. Aztán meglátom a borítót és erősödik a "kell érzés" és aztán csalódok. De van az, amikor elkap a fülszöveg, a szokásosnál jobban rácsodálkozok a borítóra, beleolvasok és kész, végem van, szerelmes leszek és az is maradok. A Madarak a dobozban ilyen. Mikor megláttam a könyvet csak annyit voltam képes kinyögni, hogy: hú, de klassz ez a borító! Aztán jött a válasz, hogy direkt van középen kilyukasztva, mert az egy kukucskáló, és ez illett a regényhez. Először nem értettem, hogy miért is lényeges a kukucskáló, de a könyv elolvasása után rájöttem, hogy még annál is klasszabb a borító, mint amennyire elsőre hittem. De ez még mindig csak a külcsín, lássuk mi a helyzet a belbeccsel. 

  Haragszom az íróra, de úgy, hogy közben csodálom és pont azért csodálom, mert képes volt egy ilyen "rush" fílinget összehoznia és nem kaptam meg a megfelelő csattanót. Szánt szándékkal, direkt parlagon hagyott. Ez szadizmus, de a kívánt hatást elérte.
 
  A sztori adott a fülszöveg és a bevezetőnk alapján. Malorie két négy éves gyerekkel evez végig egy folyón bekötött szemmel, mert ha meglátja azt a valamit vagy valamiket, amik megőrjítették az egész világot, esélye se lenne biztonságosan célba juttatni magukat. Közel négy évet várt, hogy megtehesse a veszélyekkel teli utat egy olyan biztonságosnak ígérkező helyre, ami lehet, hogy már nem is létezik. Szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik az egész, de belevág. Ha már így is, amúgy is a halál és ez a sötétben tapogatózó életforma várja őket, inkább bevállalja, hogy a remény vezesse és elinduljon az ismeretlenbe, konkrétan vakon. 

  Az egész világ szép lassan megőrült, amikor meglátta ezeket a valamiket. Gyilkosokká és öngyilkosokká váltak és az emberiség gyakorlatilag kiirtotta önmagát. Csak pár túlélő lézeng még itt-ott, akik időben rájöttek, hogy nem egy badarság, amit látnak a hírekben, olvasnak az újságokban és hallanak a rádióban. Akik komolyan vették a rémisztő híreket, nekiálltak új életstratégiát kidolgozni, aminek lényege, hogy egyszerűen nem nyitják ki a szemüket semmilyen körülmények között. Ez azonban nem olyan egyszerű, főleg a reflex miatt sem, így a szem bekötése lett az egyetlen megoldás. Ahhoz pedig, hogy a legrázósabb helyzetekben (valami a nyakadba liheg és megérintve téged, elsuhan melletted) ne rántsd le a szemedről a kötést, hatalmas elszántság és önuralom kell, ami viszont szétőrli az idegeket. 

  Miután Malorie holtan találja testvérét, aki öngyilkos lett, kezdi komolyan venni az eseményeket, ráadásul egy benne megfogant életet is védenie kell. Malorie teljesen kétségbe esik. Talál egy hirdetést, miszerint pár túlélő hajlandó befogadni bárkit egy házba, aki segítségre szorul. Malorie odamegy, mert nincs más választása, egyedül nem éli túl ezt az egészet. A házba jutásával együtt bekerülünk a regény mikrokörnyezetébe, a házba, ahol annyi minden megtörténik és ahonnan évekkel később Malorie elindul a két gyerkőccel. 


  A regény fejezetei váltakoznak a múltbéli (házban történt) és a jelenbeli (evezés a csónakban) események között, így tulajdonképpen ellentétesen haladunk az időben. Ahogy Malorie jelene halad előre, úgy ismerjük meg visszafelé a múltat, azokat az eseményeket, amíg elvezettek idáig és amik magyarázatot adnak mindenre. Lassan kibontakozik előttünk egy csoport tragédiája is, nemcsak a világé. Szerintetek mi történik, ha kint káosz van és összezárunk pár egymásnak vadidegen embert egy házba, évekre? Eleinte ismerkednek, összefognak, próbálnak túlélni. Óhatatlanul lesz egy vezető, lesznek követők és előbb-utóbb lesz egy megbúvó lázadó. Mi lesz, ha összeszoknak végre és hirtelen betoppan egy új tag? Valaki szívesen fogadja, valaki gyanakodva, valaki pedig elsőre megérzi, hogy nem kéne a csoportot felbomlasztani egy új emberrel. Káosz lesz a mikrokörnyezetben is, felbomlik a csapat és a legjobb, legerősebb éli túl. Elképesztő volt lassan rádöbbenni, hogy nem  macsók, a legjobban felkészültebbek vagy az eszesek, hanem Malorie éli túl a belső káoszt a két gyerekkel. 

  Josh Malerman piszok jól alkalmazta a csoport pszichológiát a regényben. Tanulmányaim során pont az ilyen eseteket hozták fel példaként és szinte előre meg volt írva, hogy ez lesz a csapat sorsa, de az odavezető út nem mindegy, hiszen közben egyéneket is megismerünk. Mindegyik karakter "hozott" magával egy személyes történetet, egy múltat, a vágyaikat, a céljaikat és a személyiségüket. Némelyik közelebb került hozzám, főleg a volt tanár, Tom. Némelyiküket csak megtűrtem, némelyikük pedig nem érdekelt annyira, de a csapatnak szüksége volt rájuk. 

  Mindeközben tanúja lehettem annak, hogy a kezdeti kétségbeesett és gyámoltalan Malorie-ból hogyan lesz egy anyaoroszlán, aki bármire képes, csakhogy a gyerekeket életben tudja tartani egy olyan világban, ahol látniuk sem szabad szinte semmit. Okosan megoldotta, hogy kiskoruktól kezdve a hangok felismerésére nevelte fel őket. Öntudatlanul is, de elkezdte ezzel lerakni az új erősebb generáció alapjait, akik később túl tudnak élni mindent. 

  Egy-két durvább akciót leszámítva tulajdonképpen nem történik semmi és mégis. Mégis nem bírtam letenni a könyvet, a kapcsolatok alakultak, fejlődtek, dinamikusan változtak a szereplők között. A karakterek formálódtak, ki jó irányba, ki rossz irányba. Érdekes volt végignézni, hogy egy feszült helyzet mit képes kiváltani az emberekből. Az író madzagon rángatta az idegeimet és nem csak a szereplők sorsával való játék borzolt fel, hanem maga a rejtély, hogy mi a nyavalya van odakint és mi történt? És nincs rá megoldás? Muszáj ezt? Így fognak ezentúl élni az életben maradtak, hogy megvakulnak, holott egészséges a szemük? Milyen élet ez? Én még gyakran a saját lakásomban se tudok úgy végigmenni a sötétben, hogy ne rúgjak bele egy szék lábába vagy ne térdeljek bele az asztalba, pedig a lakásomat ismerem. Milyen lenne akkor kimenni az utcára úgy, hogy nem látok semmit? Az ötpercnyire lévő boltba se mernék elmenni, mert kb. egy óra lenne mire odajutnék vakon, ha egyáltalán eljutnék odáig és nem csapna agyon egy autó. Milyen lenne ezentúl így élni, ráadásul tudva azt, hogy valami mászkál kint, amitől rettegnem kell. Szerintem nagyon hamar bele is őrülnék. Malorie mégsem adja fel.

  Ez nem csak egy thriller, ez egy pszicho-thriller vagy horror vagy mindegyik egyszerre. Josh Malerman megdöbbentően jól bánt a pszichológiával a könyvében. A félelemre játszott, az ismeretlentől való félelemre. Nem csak a szereplőit kergette őrületbe, hanem lassan engem is, mert a fene evett már, hogy mi fog történni, mi van odakint, mi az az ismeretlen, tudni akarom, ismerni akarom, mert ha ismerem, akkor le is tudom győzni. Edgar Allan Poe és H. P. Lovecraft volt még ennek nagy zsenije, hogy a félelem volt maga a horrorisztikus, maga az ember és a belső világa, valamint a világra adott reakciói és az ösztön. Itt nem két ellenség áll szemben egymással, az ellenség eleve nem megfogható és ismeretlen, mégis valahogy le kell győzni vakon. Minden elismerésem a szerzőnek. Első regénynek ez nagy durranás volt.  


____________________________________________________________________________________ 
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Malorie és Tom
Tetszett: a hangulat, a történetvezetés
Nem tetszett: Kedves Josh ez nagyon nem volt fair...
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 262 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
___________________________________________________________________________________
 Blogturné extra
 Hangulatcsináló képek 

A bejegyzésbe már beszúrtam pár hangulatcsináló képet, de ha nem elég, itt van még pár, ami szerintem nagyon megragadja a lényeget. 




____________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

Josh Malerman könyvének világában a legfontosabb szabály: NE NYISD KI A SZEMED! Mi pedig pont ezt kérjük tőletek. Ahhoz, hogy megnyerd a turné végén a Fumax kiadó által felajánlott nyereménykönyvet figyelned kell a blogokat. A könyvben kiemelt szerepet kapnak a madarak, akik egyfajta “házőrzőként” segítek főhőseinknek. Minden blogon találsz egy madárról készült fotót, amiről fel kell ismerned a madarat. Ha képről nehezen menne, ne keseredj el. Nyisd ki jól a szemed, és keresgélj a betűk között. Ha megtaláltad a madarakat írd be őket a Rafflecopter dobozba a többi utasítással együtt és esélyed van megnyerni a könyvet.


 Ne feledd, ha téged sorsolunk 72 órád van válaszolni az emailre. A Kiadó csak Magyarországra postáz!

 a Rafflecopter giveaway  
____________________________________________________________________________________
 További túlélők 

05/16 Zakkant olvas
05/18 Tekla Könyvei
05/20 Könyvszeretet
05/22 Always Love a Wild Book
____________________________________________________________________________________ 

2015. május 17., vasárnap

A Fumax Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a 2014-es év Gemmell-díj nyertesének debütáló regénye, a Vérrel írt ígéretek, amely a Lőpormágus-trilógia első része. Tarts velünk és ismerd meg a Blogturné Klub ötállomásos turnéján keresztül a Brian McClellan által teremtett sajátos világot. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek (Lőpormágus-trilógia 1.) 

Miért pont ez? A fülszöveg nagyon felcsigázta a kíváncsiságom, a borítóért meg oda-vissza vagyok. 

Fülszöveg: „A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.” Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki. 
  Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára. 
  A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék… 
   A Legjobb fantasy debütálás, David Gemmell Morningstar díjának nyertese 2014-ben. 

Vélemény: Nincs még nagy tapasztalatom a high fantasy világában, de az eddigi olvasmányaim alapján rájöttem, hogy nagyon bejön a műfaj. "Visszafelé" ismerkedem vele, ugyanis a nagy klasszikusok kimaradtak, az újoncokat viszont tárt karokkal fogadom. Még a nagyon profi alkategorizálással sem vagyok tisztában, McClellan regényét egyesek pl. flintlock fantasy-nek tartják, ami a mágia és a fegyverek vegyítését takarja. Több helyen olvastam, hogy Brian McClellant Sandersonhoz hasonlítják. Ez az utalás nekem annyit mond, hogy a Vérrel írt ígéretek után muszáj most már megismernem Sandersont is, mert ha McClellan a tanonc, akkor milyen lehet a mester? Számomra nagyon különleges könyv lett a Vérrel írt ígéretek, teljesen elvarázsolt a világa, bírtam a stílust, a hangulatot, szóval elindított abba az irányba, hogy komolyabban vegyem a műfajjal való ismerkedést. Miután befejeztem a könyvet, az az érzés kapott el, hogy KELL a folytatás és kellenek az ilyen jellegű könyvek az életembe. 

Nagyon kellemes meglepetést okozott a könyv több szempontból is. 

Mágia

  Nem a megszokott módon itatta át a mágia a könyvet. Nem csak egyfajta mágia létezett, nem csak tipikusan varázslók testesítették meg a mágia vonalát és nem is volt igazán "megmagyarázva" a mágiahasználók eredete, mágiájuk működésének módja. Míg sokszor az zavar, hogy szájbarágósan minden apróságot kiveséz egy szerző, addig itt most az keltett bennem hiányérzetet, hogy tulajdonképpen a homályban tapogatózom és néha-néha kapok valami magyarázatot, de az nem kielégítő. A mágiarendszer is egy kissé kesze-kusza volt számomra, de aztán kezdtem megérteni. A Kiváltságosok a klasszikus varázslók, a természeti elemekkel operálnak és talán nekik van a legnagyobb erejük. A Fortélyosok rendelkeznek valamennyi varázserővel, de ez inkább egyfajta mutáció, képesség, egy gyenge kis szeletkéje az igazi nagy hatalomnak. Valaki például olyan képességgel rendelkezik, hogy egyáltalán nem kell aludnia. Ezért is válik tökéletes testőrré. A Lőpormágusok pedig képesek manipulálni a lőport, a fegyvereket, a golyó útját, a lőport elfogyasztva pedig kiélesednek az érzékeik vagy felturbózza őket, mint minket az energiaital. Addikciót is okoz, Tániel például függője a lőpornak. Ez is egy olyan apró kis részlet, furcsaság, ami még érdekesebbé teszi a mágiaszálat. Az egyik mellékszereplő, Ka-poel mágiája még nem tisztázott, az egyik Kiváltságosnak pedig majdnem olyan ereje van, mint az isteneknek, szóval van miből csipegetni a mágia szerelmeseinek.

 Másik nagy érdekességnek tartottam a kesztyűk viselését és a valóság manipulálását, amiről a Mátrix filmek jutottak eszembe. Nem is véletlenül, ugyanis a Tániel szálán keresztül kiteljesedő lőpormágus hatalom gyakran fimbeillően mutatkozott meg. Bőven volt meglepetés és érdekesség a mágia területén, és szívesen belemélyedtem volna jobban is, de az író nem hagyott erre időt, ugyanis nem a mágia volt a lényege az egész regénynek és nem is ez volt az alap kiindulási pont.


Forradalom, háború, puccs, katonaság

  Rögtön egy forradalom közepébe csöppenünk. Tamás tábornagy katonáival és nagy hatalmú szövetségeseivel letaszítja a trónról a zsarnok és ostoba királyt, aki konkrétan el akarta adni az országot a Kez Birodalomnak. A tábornagy annak az esélyét sem hagyja meg, hogy a király esetleg visszaszerezze a hatalmat, ugyanis ellentmondást nem tűrve kivégezteti őt az összes emberével, csatlósával együtt. Adro országa fellélegezhetne, hiszen a problémák fő okozójától megszabadultak, Tamás tábornagy romantikába illő tervei pedig egészen jónak tűnnek a jövőre nézve. Jönne a Disney-mesékbe illő felvirágzás, a szabadság, a boldogság. Tamás tábornagy elképzelései szerint jobbá tenné az országot, az állampolgárok életét, és megszabadítaná őket a Kez fenyegetéstől. 

  De ahogy az általában lenni szokott, a terv nem úgy alakul, ahogy azt remélni lehetett. A kincstár teljesen üres, sőt, az ország eladósodott, a mínuszból nem lehet kenyeret adni a népnek. A Kez fenyegetéssel sem lehet szembeszállni, ha nincsenek fegyverek, megfelelő mennyiségű pénz és egy jól összefogott irányító hatalom. Tamás tábornagy szövetségeseiről is hamar kiderül, hogy az együttműködés csak látszólagos volt, tulajdonképpen mindenki csak ellopná, amit tud, de nagyon nincs mit. A tábornagy jóindulatú törekvései egy pillanat alatt dugába dőlnek, ráadásul valaki az életére is akar törni.
 
   Itt kerül be a nyomozó, Adamat szála, és itt bukkan fel Tániel is, Tamás tábornagy fia. Kiteljesedik előttünk, hogy három fő szálon fog futni a cselekmény. Adamat nyomoz a merénylő(k) után, továbbá feladata, hogy kiderítse mi is az a Kresimir Ígérete. Rajta keresztül ismerjük meg az alvilágot. Tániel kisebb-nagyobb harcok árán az ország határához jut, a Hegyőrségbe, ahol a Kez csapatok gyülekeznek. Az ő szála adja a mágiával átitatott, kalandos és harcolós részt. Tamás tábornagy pedig a forradalmi, katonai szálat képviseli, próbálja menteni, ami menthető a forradalmi hangulat közepette. A három szálnak, három különböző és látszólag egymással idegen hangulata van, de mégis működött az egész.  Furcsa volt a három szál így együtt, de pont ez adta a regény különlegességét, egyben érzékeltette azt a káoszt is, ami Adro országát uralta. A három szálon keresztül kaptam meg a nagy egészet a világról, a legtetejétől a legaljáig, a legszegényebb rétegtől, a leggazdagabb rétegig. 

Vallás, istenek

   A vallás és a könyv hitvilága is furcsán alakult, mert nem egysíkú volt. Volt egy bensőséges rétege, ahol tudtak a Kiváltságosokról, Lőpormágusokról, Fortélyosokról, így vallás erősen a mágiához kapcsolódott. Volt egy olyan rétege a hitvilágnak, ahol hittek a régi istenek eljövetelében és csak legyintettek a mágiára, hogy az smafu az istenekhez képest. Volt egy olyan rétege is, ami a miénkhez hasonló: létezik isten, létezik papság, az emberek templomba járnak, imádkoznak, de tagadják a mágiát és azt is, hogy majd fizikailag megtestesül egy isten vagy esetleg több. És volt egy olyan réteg is, ami mindezek változatos kombinációja: ateista vagy hisz Istenben, de a mágiában nem, annak ellenére, hogy találkozott már Kiváltságosokkal, vagy féli a mágiát és hisz az istenekben is. Egyszóval a vallás területén is olyan káosz volt, mint Adro országában vagy Tamás tábornagy szövetségesei között, akik a belső hatalmi harcukat vívták. Én nagyon bírtam ezt a káoszt mindenhol, mert pont ettől vált egyre érdekesebbé, izgalmasabbá és letehetetlenné a könyv, esélyem se volt rá, hogy egy percig is unatkozzam. 

Szereplők

  Egytől-egyig minden szereplő a szívemhez nőtt, egy kedvencet nem is tudok kiválasztani, mert mindegyik valamiért az, ráadásul egyiket sem lehetett bekategorizálni aszerint, hogy ő most jó vagy rossz. Ettől is voltak hitelesebbek, tehát jól kidolgozottak. Tamás tábornagyot az elképzelései miatt, a gondolkodásmódja miatt kedveltem nagyon, a rosszul alakult apa-fia kapcsolat pedig még jobban elmélyítette a sajnálatomat iránta. Itt van egy jószívű, jószándékú ember, aki ugyan borzasztó tettekre képes a jó érdekében, de alapjáraton nem rossz ember, és egyszerűen nem képes megvalósítani az elképzeléseit, mert ahhoz ő egyedül túl kevés vagy gyenge. Tánielt még jobban szerettem, egyrészt mert nagyon badass volt, másrészt viszont esendő is, a lőpor függősége erősített is ezen az esendőségen. Különösen szerettem a külföldről magával hozott barbárlánnyal, Ka-poellel való viszonyát és az apa-fia kapcsolattal összefüggő belső kis monológjait. Adamat, a nyomozó is nagy kedvenccé vált, egyszerűen nem lehetett nem kedvelni a kitartása, az elszántsága és az esze miatt, ráadásul személye egy kis régebbi típusú krimi fílinget is adott az egész regénynek. Az egyik régebbi isten jelenléte pedig Neil Gaimanes hangulattal dobta meg számomra az egészet. 

Európai (otthonos) hangulat

  Olvasás közben végig az a gondolat motoszkált bennem, hogy az írónak tuti van valami köze ha nem is Magyarországhoz, de egy hozzánk közeli országhoz. A névválasztás (Tamás tábornagy), kisebb részletek, a város neve (Adopest) mind-mind otthonos érzéssel töltöttek el, mégsem volt olyan, mintha magyar regényt olvasnék. Próbáltam kinyomozni, hogy vajon mi köze lehet az írónak kicsiny kis országunkhoz, végül sikerült kiderítenem, hogy nem sok, csak annyi, hogy szeret idegen kultúrákból merítkezni és egy-egy elemet kicsippenteni belőlük, hogy a saját regénybeli világához felhasználja. Nagyon kreatív húzás, még egy jó pont az írónak.

 Ódákat tudnék még zengeni arról, hogy mi tetszett annyira és miért, legszívesebben belemennék minden egyes kis részletbe, de inkább csak annyit mondok, hogy ezt el kell olvasni. Aki szereti a műfajt, annak mindenképpen, aki meg ismerkedni akar vele, bátran vegye kezébe. Minden szempontból különleges könyv. Annyi érdekesség, apró varázsos részlet van a regényben, hogy mindenki tud benne találni valami olyat, ami a stílusához közel áll. Olyan sok elem, részlet, műfaj és hangulat keveredik benne, hogy először nem is gondolná az ember, mennyire baromi jól tud működni, ha innen-onnan kicsippentünk valamit és összedobjuk egy nagy egésszé. Brian McClellan ezt tette és én tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel, kíváncsian várom, hogy mivel bolondítja meg még jobban ezt az egészet, ha egyáltalán lehet még ezt fokozni.

____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Tániel, Ka-Poel, Adamat, Tamás tábornagy
Tetszett: szinte minden
Nem tetszett:  -
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 550 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
____________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

  A regényben sok szereplő bukkan fel és egyikőjük léte sem elhanyagolható, valamilyen úton-módon befolyásolják a jövő kimenetelét, de egyikőjük különös fontossággal bír. Ahhoz, hogy megnyerd a Fumax Kiadó által felajánlott Vérrel írt ígéretek egy példányát, nincs más dolgod, mint kitalálni, hogy melyik fontos mellékszereplőre gondoltunk. 

  Minden állomáson felteszünk egy kérdést, de vigyázz, mert az öt kérdésre helyesen adott válaszok első betűjére lesz csak szükséged, hogy a szereplő nevére fény derüljön! Az első betűket helyes sorrendben összeolvasva kiderül, hogy kire gondoltunk. Segítségképpen annyit elárulunk, hogy az a betű hányadik helyet foglalja el a névben. 

Példa: 
Kérdés: Ki a regény szerzője? (A megfejtés ötödik betűje)
Válasz: Brian McClellan (tehát a B lesz a megfejtés ötödik betűje)

Feladat: 
1) Az állomásokon található kérdések megfejtésének első betűjét helyes sorrendben összeolvasva megkapjátok a szereplő (hatbetűs) nevét, akire kíváncsiak vagyunk. Csak a nevet (főmegfejtés) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, a kérdésekre adott válaszokat ne! 
2) Ha még eddig nem tettétek, akkor kérjük, hogy lájkoljátok az oldalakat. 
3) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét! :)

 A Fumax által kiadott másik nagysikerű könyvsorozat, melynek alapja az Ubisoft által készített híres játék. A szemben álló felek az orgyilkosok és a templomosok. 
Melyik ez a könyvsorozat/játék? 

A kérdésre adott válaszod első betűje a főmegfejtés (hatbetűs név) negyedik betűje lesz.

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________
További állomások 

05/17 Könyvszeretet
05/18 Bibliotecha Fummie
05/19 Függővég
05/20 CBooks
05/23 Always Love a Wild Book
____________________________________________________________________________________

2015. május 8., péntek

Mari Jungstedt - Észrevétlen

  A Tea Kiadó jóvoltából Magyarországon is megjelent Mari Jungstedt svéd újságíró és krimiíró első könyve, az Észrevétlen, mely az Anders Knutas sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere ered a gotlandi gyilkosságok nyomába Knutas felügyelővel. 
  2015. május 4.-től három blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez tartozó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követnetek a turnét, ugyanis nem csak a könyvvel kapcsolatosan tudhattok meg extra információkat, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Mari Jungstedt - Észrevétlen

Miért pont ez? Mostanában megint rákaptam a krimikre és a thrillerekre. 

Fülszöveg: Svédország legnagyobb szigete, Gotland, hangulatos vidék: a virágzó mákföldek ringanak a szélben, a távolban meg-megcsillan a tenger. De az idilli képet véres gyilkosság zavarja meg. Nem is egy. 
  A helyi rendőrség rangidősére, a csendes és határozott Knutas főfelügyelőre, álmatlan éjszakák várnak. Az áldozatok múltjának mélyén kutakodva olyan eseményekre bukkannak, amelyekre senki sem számított. Az egyre kilátástalanabbnak tűnő nyomozás közben a nyugodt főfelügyelőnek meg kell küzdenie kollégái türelmetlenségével, a sajtóval, a magánnyal és saját lelkiismeretével is. Hiába próbál objektív és kívülálló maradni, munkája szép lassan átszivárog a mindennapokba, a magánélet legvédettebb zugaiba is. S közben a nyomás napról napra nő. 
  Mari Jungstedt világszerte több millió eladott példánnyal az egyik legnépszerűbb svéd írónő, aki nőként nem csak nőkhöz szól. Olvasmányos, izgalmas regényével Henning Mankell, Hkan Nesser, Camilla Läckberg és Karin Fossum nyomdokaiba lép. 

Vélemény: Az utóbbi években nagy őrület alakult ki a skandináv krimik terén, így krimiimádatomhoz hűen én is belevetettem magam ebbe a divathullámba. Nagy csalódásként éltem meg, mert valahogy unalmasnak és túl borongósnak találtam mindegyiket. Nem adtam fel a próbálkozást, mert a sok félbehagyott könyv után olyan került a kezembe, ami bebizonyította, hogy jók ezek, csak nem mindegy, hogy melyik írótól olvasok. Mari Jungstedt könyve a második ebben a műfajban, ami megint bebizonyította az elméletem, annak ellenére, hogy nem volt annyira ütős, mint amire számítottam, viszont más téren újat nyújtott és új élménnyel lettem gazdagabb. Egyszerűen jó és kellemes volt olvasni az Észrevétlent, annak ellenére, hogy a témája nem éppen egy Disney-mese. 

Számomra a regény négy szálon futott, legalábbis én így osztottam fel magamban. A krimiszál, ami a főszálat alkotja, a "tettes" szála, egy magánéleti szál és egy "városbemutatós" szál. A főszálat is ketté lehet bontani, mert egyrészt látjuk a rendőrség oldaláról a nyomozást Knutas felügyelőn keresztül, másrészt a média oldaláról is látjuk Johan képviseletében. 

Krimiszál

  Nem a legerősebbek közé tartozik a krimiszál, de nem is volt unalmas vagy gyenge. Érdekes volt, elvégre egy sorozatgyilkosságról volt szól, tele megoldatlan rejtélyekkel és a rendőrség is folyamatosan elakadt a nyomozás során. Eleve ahhoz idő kellett, míg rájöttek, hogy egyáltalán sorozatgyilkossal van dolguk, hiszen az első áldozatnál úgy tűnt, hogy csak egy szokatlan, de egyedi esetről van szó, ami nem fog megismétlődni. A vége megoldás, a "miért" miatt gondolom azt, hogy nem volt annyira ütős, mert, aki már sok krimin vagy helyszínelős, gyilkoselmés sorozaton van túl, annak nem fog újat mondani az ok és a háttérsztori. Azt viszont el lehet mondani, hogy sajátos és szokatlan bemutatást kapunk az ügyről, ahol ugyanúgy vakon tapogatózunk, mint a nyomozók és Johan, az újságíró. Ugyanis senkinek fogalma sincs arról, hogy mi köti össze az áldozatokat, még a helyszín, a város sem jó kiindulópont, szinte megfoghatatlan az egész számukra. 

A tettes szála
Olvasóként mi ugyan tudjuk, hogy tuti már ismerjük a tettest, mert valamikor felbukkan, mint mellékszereplő, de szerencsére az írónő nem rontotta el ezt a részét. Sok kriminél az a bajom, hogy már nagyon hamar rájövök a tettes kilétére és onnantól kezdve már csökken az érdeklődésem. Itt viszont fogalmam sem volt, hogy melyik szereplő a gyilkos. A miértre hamarabb kapunk választ, mert néha az írónő emlékeken keresztül megszólaltatja a gyilkost, de még így sem lehet rájönni, hogy ki is a tettes valójában. Egyszerűen csak néha bekerülünk a fejébe és valahol megértjük, hogy min ment keresztül, ami idáig vezetett, bár helyeselni nem lehet. Utólag arra a stresszfaktorra is rálelünk, ami elindítja a tettest a gyilkolás útján, amitől bekattan.

Városbemutatós szál

  Általában nem kedvelem az északi országokat, számomra egy ködös és párás massza az egész, a gondolkodásmód pedig túl depis, unalmas és vontatott. Talán ezért nem kedvelem a skandináv krimiket, mert azok az országok nem annyira vonzók számomra. Mari Jungstedt viszont olyan szépen használta a tájleírás eszközét, hogy esküszöm kedvem támadt felkerekedni és ellátogatni Svédországba. Nem volt unalmas, nem volt vontatott, nem akasztotta meg a regény tempóját, csak kellemes kis pihenőket iktatott be a sok feszkó közé. 


Magánéleti szál és a karakterek

  Knutas felügyelő és Johan, az újságíró a fő mozgatói a cselekménynek. Nagyon hasonló karakterek, hiszen mindegyikük karizmatikus és nagyon pasis, mégis volt egy árnyalatnyi különbség kettőjük között. Talán a családi állapotuk. Míg Knutas nős és boldog családi életet él, már amikor a munka engedi, addig Johan egy magányos és depis farkas. Viszont mind a kettő nagyon kedvelhető karakter, élvezet volt olvasni, hogy hogyan alakul át a viszonyuk ellenségesből barátságossá. Először udvariasan, de ellenségesek egymással, hiszen ellentétesek az érdekeik. A nyomozás miatt Knutasnak az az érdeke, hogy szinte semmi se kerüljön nyilvánosságra, míg Johan érdeke az, hogy mindent ki tudjon tálalni, hiszen ő képviseli a médiát. Mind a kettőjükön nagy a nyomás, mind a ketten nagyon elszántak, ami a munkájukat illeti, de végül sikerül kompromisszumot kötniük és egymás segítői is lesznek. 

 A magánéletükbe is néha bepillantást nyerhetünk, de leginkább Johan magánéletével foglalkozott az írónő, hiszen ő az egyedülálló. Az egyik áldozat barátnője lesz a kiszemelt, aki viszont házasságban él és gyerekei vannak. Johan viszont felkavarja az állóvizet. Ugyan szurkoltam a párnak, legfőképp Johannak, de valahogy túl hirtelen jött ez a szerelmi szál a 280 oldalas sztoriba és túl gyorsan alakult, aztán megakadt és most én sem tudom, hogy hányadán állunk. De mivel ez sorozat, és - nagyon remélem - Johan felbukkan még, valószínűleg alakulgatni fog ez a szál is.

Külön kiemelném, hogy nagyon tetszett az írónő hozzáértése és az, ahogy a sajtó és a rendőrség helyzetét, munkáját és egymáshoz való viszonyát bemutatta.

  Összességében jó kis krimi volt ez, tudott újat mutatni, bár nem a krimi terén; élvezetes volt olvasni, pillanatok alatt végigpörgettem, tudtam izgulni hol ezért, hol azért és szerencsére nem tudtam jóval előre, hogy ki a tettes. Nem volt száraz és nehéz olvasmány sem, találkoztam nem is egy olyan skandináv krimivel, ami egyszerűen nem tudott berántani pont a hűvössége miatt. Az Észrevétlen egy nagyon kellemes és érdekes olvasmány volt, egy jó péntek délutánt köszönhetek neki.
____________________________________________________________________________________ Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Knutas, Johan
Tetszett: a könyv hangulata, a tájleírások
Nem tetszett: a magánéleti szálak hirtelen alakultak
Fordító: Moldova Júlia
Kiadó: Tea Kiadó
Oldalszám: 280 oldal
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

 A regény Svédországban játszódik, és két helyszínt, Gotland szigetét, illetve a fővárost, Stockholmot öleli fel. A játékunk is ehhez kapcsolódik, ugyanis mindhárom bejegyzés végén találtok egy-egy képet, amelyekről fel kell ismernetek stockholmi helyszíneket, vagy éppen lehet, hogy Gotlanddal találjátok szembe magatokat? 

 A teendőtök nem más, mint hogy a Rafflecopter megfelelő mezőjébe beírjátok a helyes megfejtéseket, illetve a Facebook oldalakat nem csak meglátogatni, hanem likeolni is szükséges a játékba kerüléshez!

Segítség: Olyan kert, ahová a királyok is szívesen jártak. 


Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, illetve a nyertesnek a kiértesítéstől számított 72 órán belül jelentkeznie kell, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Sok sikert kívánunk!

 a Rafflecopter giveaway
 ____________________________________________________________________________________  
További állomások 

05/04 Tekla Könyvei
05/06 Zakkant olvas 
05/08 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________