2015. március 28., szombat

Tolnai Panka - Zűrös társaság

  Tolnai Panka könyvének főhősnője Roni ugyanolyan, mint a mai tinik. A 17 éves lány a lázadó kamaszkorát éli. Roni szívesen menne bulizni, de édesanyja szinte kalitkába zárja mint egy madarat. A lány csak az iskolában találkozhat a barátnőivel, és azzal a fiúval, aki tetszik neki. Amikor azonban egyik reggel felkínálkozik a lehetőség, hogy megússza az utált tanárnőjével tartandó matekórát Roni cselekszik és ezzel felforgat mindent maga körül. Ismerős a szituáció igaz? A Zűrös társaság visszarepít mindenkit a kamaszkorba! Blogturné klub 4 bloggerének segítségével megismerheted az Erawan Kiadó ifjúsági regényét, és ahogy az lenni szokott még a könyvet is megnyerheted magadnak. 

Tolnai Panka - Zűrös társaság 

Fülszöveg: Roni már tizenhét éves, édesanyja mégis úgy kezeli, mintha tegnap ballagott volna el az óvodából. Semmi bulizás, semmi lazulás, a szigorú anya azt szeretné, ha lánya egész nap csak az érettségire magolna. Roni azonban mindennél jobban vágyik a szabadságra, és arra, hogy Balázs, a suli rockbandájának dobosa végre felfigyeljen rá. Ezért akár a végsőkig is képes elmenni… A tavaszi szünet előtt barátnője összejön a Ginger Deer balhéiról elhíresült gitárosával, így Roni is közelebb kerülhet Balázshoz. De vajon a fiú tényleg az, akinek látszik? Vajon Roninak ez a meghatározó év élete nagy kalandját vagy legnagyobb tévedését tartogatja? Vedd kezedbe a döntést, és légy Te a sztori főhőse! Tolnai Panka ifjúsági regényfolyamának első darabja egy budapesti gimnazista lány mindennapjaiba enged bepillantást, aki jellegzetesen kamaszos testi és lelki kérdéseken vívódik: tanulás vagy lógás, család vagy barátok, haverság vagy szerelem, józanság vagy mámor. Bár a humoros és szerethető főhősök kamaszok, a regény nem korhatáros, hiszen mindannyian átéltük, és a pokolra kívántuk ezt a korszakot, hogy aztán egy életen át visszasírjuk. 

Vélemény: Sosem felejtem el azt az időszakot, amikor még esti rutin volt a naplóírás. Általános iskolában kezdtem és egészen a gimi végéig szorgalmasan teleírtam jópár "kockás" füzetet a nyűgjeimmel, meg a problémáimmal, szerelmi bánatokkal, barátságok történetével, pályaválasztási dilemmákkal, a jövőről való képzelgéseimmel, szóval a szokásos tinis dolgokkal. A naplóírás segített, mert úgy éreztem, hogy kiadtam magamból a dolgokat, miközben mégsem, mert a valóságban senkivel sem osztottam meg ezeket a gondolataimat. Ez hozzátartozott a tiniléthez akkoriban, talán még most is tömegével vezetnek naplót a tinik. Az évek során valahol elvesztettem a füzeteimet, így már nem tudom visszaolvasni, hogy milyen volt az akkori önmagam, de a hasonló témájú könyvek jó nosztalgiát jelentenek. Ilyen volt pl. a Szent Johanna Gimi sorozat is. Bár a Zűrös társaság nem egy naplóregény, hanem inkább olyan típusú szerepjátékkönyv, ahol te választhatod meg a főhős útját, mégis néha olyan volt, mintha egy régi naplómba vagy más naplójába olvastam volna bele.

 Ez a regényforma különlegesség, mert nem sok könyv íródik úgy, hogy a te döntéseden múlnak a további események. Általában a megszokott formában egy kész történetet kapunk és csak csóválhatjuk a fejünket, hogy mi másként cselekedtünk volna itt meg ott. A Zűrös társaságnál viszont lehetőséged van másként dönteni vagy mindegyik alternatívát végigvezetni és levonni a saját következtetéseidet a történtekből, illetve elgondolkozni a döntések következményein. Bár itt is korlátozottak a lehetőségek, mert vagy azt választod, hogy Roni bőrébe bújva jókislány maradsz, vagy azt, hogy elindulsz a lejtőn és totál fellázadsz, de legalább van valamennyi beleszólásod a történet alakulásába. Eleinte lineárisan haladtam, tehát nem éltem a választás lehetőségével, csak elolvastam a következő fejezeteket, hogy lássam melyik út hová vezet. Később eldöntöttem, hogy kiválasztok egy útvonalat, mert a történet csak így tud igazán a maga útján haladni, ráadásul Roni elég erős karakter, így az alaptermészetén nem sokat változtatott némelyik döntésem.

A történetnek nincs nagy különlegessége, nem akarja osztani az észt, egyszerűen megosztja velünk egy hétköznapi budapesti tinédzser lány életét, problémáit, küzdelmeit az iskolai életben és azon kívül is. Roni 17 éves, gimibe jár, kinézett magának egy srácot (akiben egyébként én nem láttam semmi különöset, de hát a szerelem vak), akit nem mer megszólítani, közben lavírozik a családi problémák, az iskolai gondok és a magánélete labirintusaiban. Mindenki számára ismerősek ezek az érzések, mindenki találhat olyan jelenetet, ami kísértetiesen hasonlít valamelyik saját iskolai sztorijára vagy a karakterek közül lehet ismerős számára valaki, mert pont egy olyan srác vagy lány járt annó az osztályába. Ha egy tinédzser olvassa a könyvet, azt láthatja, hogy lám, nem csak neki vannak problémái, vannak másoknak is, kísértetiesen hasonlók. Ezek a problémák univerzálisak ebben az időszakban, mindig van egy lány/fiú, akit nem mernek megszólítani, mindig van egy tantárgy, ami nehézségeket okoz, mindig van egy tanár, aki kipécézett magának, mindig van valami családi vita (vagy a vacsora miatt, vagy a lecke miatt, vagy a barátok miatt, vagy a hétvégi programok miatt, stb.). Egy tinédzsernek tényleg olyan érzés lehet olvasni a könyvet, mintha pl. a padtárs naplóját el tudta volna csenni. Közben megadja a választás lehetőségét is, hogy szembesülni tudjon az olvasó tettének következményeivel, így láthatja, hogy melyik út, viselkedés hová vezet. 

Felnőttként olvasva pedig visszavisz minket a gimis időszakba és sok emléket hozhat elő. Párszor hevesen bólogattam, hogy igen-igen, én is így jártam, vagy pont ezt éreztem. Meg a fejemhez kaptam, hogy nekem is volt egy ilyen osztálytársam, vagy nálunk is volt ilyen poén csak egy kicsit másként. Jó volt visszaemlékezni, magamtól - a könyv elolvasása nélkül - talán nem is nosztalgiáztam volna ennyit. (Most már bánom is, hogy a naplóim elvesztek vagy ne bánjam? Volt ott azért pokol is, mint mindenkinél.) Szórakoztató kis kaland volt.

Nagy pozitívumként éltem meg a sok magyarságot, holott általában halálra idegesít. Engem is életem során elkapott a külföldi láz és többnyire a külföldi irodalom felé húz a szívem. Itt viszont erősen nosztalgikus jellege volt, talán ezért ért kellemes meglepetésként. Az írónő nem amerikai mintára írta meg a könyvét, nincs egy elitgimi telezsúfolva egy rakás gazdag gyerekkel, akik flancolnak. Azért néha felbukkan egy-két amerikai stíluselem, pl. a Ginger Deer banda, az amerikai becenevek, de nem ez a jellemző. Ehelyett kapunk Gellért-hegyet, játszótéren bandázást, hídon átsétálást, a Keletit, sarki hamburgerest, kürtős kalácsot.  


Hátrányként éltem meg azonban, hogy az ízlésemhez soknak találtam az üresjáratot, amikor nem történik semmi, csak leírások követik egymást vagy belső monológok. Roni karaktere nagyon sokat agyal, ami nem is probléma, de nekem, mint olvasónak nem sok jelentőséggel bír, hogy ennyire részletesen tisztában legyek a gondolatokkal. Az egyszerű hétköznapok nem viszik előre a történetet, csak lassítják. Annyira a családi jelenetek részletessége sem kötött le. Valahogy nem sikerült annyira közel kerülnöm a szereplőhöz vagy annyira megszeretni, hogy ilyen szinten érdekeljen róla minden apró-cseprő dolog. Roni egy vérbeli tini, ez nem kétség és sok dologban magamra ismertem benne, de valahol idegesítő is volt számomra. Talán a dac miatt, amivel a szülők se nagyon tudnak mit kezdeni. Talán elfelejtettem, hogy milyen volt ennyire makacsul ragaszkodni hülyeségekhez. Roniban megvan a felnőttséggel járó szabadságvágy, de az ezzel járó gondolkodásmód nem. Gyakran éreztem úgy, mintha 12 éves lenne, nem pedig 17. Viszont sok gondolatát nagyon is meg tudtam érteni és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :) A legégetőbb ezek közül, hogy mi a fenéért is kell tudnunk egy csonkagúla egyharmadának területét kiszámolni? Hacsak nem olyan szakmát választok, nem látom gyakorlati hasznát a mindennapi életben, holott fontos lenne praktikusabb dolgokat megtanulni. Mégis megtanulja mindenki (aztán vagy elfelejti vagy nem), mindenki elgondolkozik ezen és háborog egy kicsit, de olyan jó érzés, amikor az ember kezében ott van az érettségi és csak nevet ezen a problémán.
____________________________________________________________________________________    Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: a kistesó
Tetszett: a sok magyar jellegzetesség
Nem tetszett: egy kicsit sok az üresjárat
Oldalszám: 256 oldal
Kiadó: Erawan Könyvkiadó 
____________________________________________________________________________________   
 Nyereményjáték 

 Roni egy pesti gimnáziumban tanul, ahol minden ugyanolyan, mint a többi gimiben: vannak menő klikkek, rockerek, punkok, stréberek, alternatív arcok és persze kedvelt és utált tanárok. A sulis téma nem újdonság, nagyon sokan vászonra vitték már ezt. Minden bloggernél találtok majd egy-egy film jelenetet, a rafflecopter dobozba pedig a film magyar címét várjuk. Azok, akik az összes blogon megfejtik a filmeket és kitöltik hiánytalanul a Rafflecopter dobozt, megnyerhetik a Zűrös társaság című könyvet elektronikus változatban. 
 
Figyelem! A Kiadó e-könyvben juttatja el a nyereményt a nyertesnek. A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai film

  Főhőseink a téli szünetben ismerkednek meg egymással egy karaoke bulin, ahol jó párost alkotnak. Azt hiszik, hogy ez csak egy kellemes emlék marad és sosem látják egymást többé. Majd elérkezik az iskolai időszak, ahol párosunk véletlenül összefut. Az iskola diákjai nagy lázban égnek, mert megkezdődik a jelentkezés az évi musical-előadásra. A fiú inkább sporttal köti le a figyelmét, a lány pedig a tanulással, de mindkettőjükben ott van a zene szeretete, így nem kerülhetik el a darabot, ezáltal egymást sem. A közös munka meghozza gyümölcsét...

 a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________   

                                           További állomások 

03/28 Könyvszeretet
03/29 Zakkant olvas
03/30 Deszy Könyvajánlója
03/31 Kelly és Lupi olvas
____________________________________________________________________________________   

2015. március 25., szerda

J. R. Johansson - Paranoia

  A Főnix Könyvműhely jóvoltából nemrég jelent meg az Éjjeljárók sorozat második része, a Paranoia. Ennek örömére öt bloggerina összefogott, hogy megmutassa, alváskor nem a rémálmok a legnagyobb ellenségeink. 2015. március 21-től kezdve kétnaponta egy-egy bloggerina teszi közzé bejegyzését, amihez egy álmokhoz kapcsolódó játék is tartozik. Jó olvasást és szép álmokat!

 J. R. Johansson - Paranoia 

Miért pont ez? Elvakult rajongója vagyok az első résznek, ki nem hagytam volna a másodikat.

Fülszöveg: Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg. Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét. Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét. 

Vélemény: Idén megajándékoztam magam az első résszel, mert eddig csak kerülgettem a könyvet, de végül mindig másik kötött ki a kosaramban. Év elején viszont megint elém került az Álmatlanság, mert felröppent a hír, hogy jön a folytatás. Úgy éreztem, hogy eljött a mi időnk a könyvvel és áldom az eszem, hogy hallgattam az ösztöneimre. Ez a sorozat iszonyatosan jó, teljesen a rabja lettem, kitüntetett helyen szerepel a szívemben és a fejemben lévő irodalmi őskáoszban, oda- meg vissza vagyok tőle, többszörösen újraolvasós. Az ilyenek miatt vagyok hálás a hobbimnak és annak, hogy az ember annak idején megtanult írni, meg a nyomtatás feltalálásáért, annak, hogy az írás szakma lett, meg a véletleneknek, hogy végül csak kikötött a kezemben a könyv a sok kerülgetés után. 

Az első résznek egy tök jó péntek délutánt köszönhetek (hazahoztam a könyvet, leültem - mondván csak belelapozok - és addig fel sem álltam a székből, míg ki nem olvastam.) Ennyit a "csak beleolvasok" kijelentésről. A második résszel hasonlóképp jártam. Totál mást kellett volna csinálnom, de ha már azt elblicceltem, akkor egy másik könyv miatt kellett volna tennem, mégse bírtam ki a "csak beleolvasok" késztetést. Az eredmény ugyanaz lett, a beleolvasásból kiolvasás lett. A rajongásom a második kötettel csak erősödött. Fogalmam sincs, hogyan csinálja az írónő, de engem zsebre tehet. Ha jól belegondolok, tulajdonképpen nincs hatalmas nagy háttérsztori, nincs alaposan kidolgozott világ, olyan nagy harcok sincsenek, a karakterek sem agyonbonyolítottak, mégis működik az egész. 

A sorozat ereje inkább az érdekességében rejlik, a könnyed és szórakoztató stílusban, a karakterek szerethetőségében, a humorban, a narráció módjában és abban, hogy ki-be mászkálunk az elmékben. Parker karaktere nagyon kedvelhető, jó a srác stílusa, pokolian emberiek a gondolatai, nem egy zseni, de nem is buta. A könyv arra az alapvető kíváncsiságra épít, hogy milyen lehet mások fejébe belelátni, milyen lehet az álmokat irányítani, irányítva ezáltal az embereket is, illetve milyen végignézni azt a belső vívódást, amit mindannyian átélünk nap mint nap, csak más-más okokból, más-más témában. A Parkerben lakó Sötétség (csak nekem jut eszembe erről mindig Dexter?) alakjával az írónő még jobban kisarkítja a jó és a rossz közti különbségeket, és a belső vívódás még dinamikusabb lesz miatta. Ahogy a nevében is benne van, a Sötétség testesíti meg mindazt a rossz tulajdonságot, ami egy emberben fellelhető. Csak Parkernek ez azért szívás, mert élesen különvált tőle, nem annyira elmosódottan van jelen, mint egy átlagos emberben, ahol egyszerre van jelen jó és rossz. Be is kattannánk tőle, ha a saját árnyoldalunkkal társalognánk és küzdenénk állandóan, mint ahogy Parker teszi. Teljesen kilátástalan helyzetnek tűnik megszabadulni tőle. Valahol viszont megdöbbentő, hogy mennyire szükség van a rossz oldalra is. A túléléshez muszáj, hogy rosszra való hajlandóság is legyen. Amennyire ellenségnek véltem eleinte a Sötétséget, annyira bírtam a végére. Néha tényleg voltak élelmes ötletei és igazságai, a szarkazmus pedig a gyengém. Ő tipikusan az a gonosz, akiért rajongani lehet.

  Parker belső vívódásai mellett továbbra is problémát okoz számára a nem alvás problémája, ennek tetejébe pedig a városban furcsa események is történnek (emberek tűnnek el minden nyom nélkül, egész családok is, olyan dolgokat tesznek, amire nem emlékeznek, hogy megtették volna). Parker tudja, érzi, hogy ez összefüggésben van valahogy az ő problémáival is. Valami nagyon nem jó, valami történik. Újra megjelenik Jack, aki az első kötetben segítőként bukkant fel, de ehhez képest nem sok mindent csinált. Sajnáltam is, hogy nem kap annyi szerepet és nem ismerhetem meg jobban. A második kötetben viszont kárpótolva lettem mindenért. Nem csak az Éjjeljárók fajtáiról, létrejöttükről, Jackről, de Parker családjáról is rengeteg mindent megtudhattam. Nem győztem falni a sorokat. Jack ezúttal tényleg segítő volt, bár egyúttal jól fel is kavarta a baráti társaság állóvizét. Ő lett a másik kedvencem Parker és a Sötétség mellett, pedig elég sokat vívódtam én is magamban, hogy kedvelem vagy utálom. Mikor hogy. Végül a "kedvelem" nyert. Az ilyen karaktereket szeretem a legjobban, mert másfajta érzéseket váltanak ki és ezzel sokkal inkább emberiek és jól sikerültek. Az már unalmas, ha egy karaktert rögtön, a felbukkanásakor be lehet skatulyázni. Onnantól kezdve kiszámítható és ezáltal unalmas lesz, a hirtelen váltások ugyan meglepetést okozhatnak, de nem lesznek életszerűek. Egy olyan karakter viszont, mint Jack is, izgalmas, érdekes és rejtélyes, jobban leköti a figyelmet, mert sose tudni, hogy mit fog lépni/mondani. 


Ugyan világfelépítés a megszokott fantasy-értelemben nincs (a mi világunkban játszódik, ergo nincsenek kitalált helyszínek, különféle lények, mágia, stb.), nem is hiányzik, mert a főbb események a szereplők "fejében", illetve Parkerben játszódnak le. Jobban leköti a figyelmet a belső vívódás és a mentális harc, mint egy csatajelenet. A feszültség folyamatosan jelen van, a könyv ezerrel pörög, sosem "ül" meg a sztori, még a romantikánál sem, amiből egyébként több lett ebben a kötetben és tartottam tőle, hogy elrontja a könyv pasis jellegét, ami annyira jellemző volt rá, de nem így történt. 
 
 A mellékszereplők néha sablonosak és csak egy-két dolog határozza meg egész lényüket (Mia, a csaj, akinek meghaltak a szülei és segít Parkernek elaludni; Finn a legjobb haver, a vicces pólós srác; Parker anyja, aki halálra aggódja magát és állandóan szenved, mert elhagyta a férje; Addie, aki Finn húga és Parker gyengéd érzelmeket táplál iránta.) Szóval semmi különös nincs bennük ezeken kívül, viszont nagyon kedvelhetők, a baráti kitartásuk, hűségük becsületre méltó, szerepük fontos és elengedhetetlen. 

Az álmok és az elme működése mindig is nagyon kedvelt témáim voltak, talán ezért is varázsolt el a sorozat, mert hiába YA fantasy és nem egy szakkönyv, azért elég rendesen elgondolkoztatott és nagyon jó lehetséges vitakérdéseket fogalmazott meg bennem, miközben maximálisan kikapcsolt, elszórakoztatott és felpörgetett. Olvasásra ajánlom! Nagyon is!

____________________________________________________________________________________  
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Jack, Sötétség, Parker
Tetszett: szinte minden
Nem tetszett: a mellékszereplők kaphatnának még egy kis pluszt
Fordította: Sámi László
Oldalszám: 278 oldal
Kiadó: Főnix Könyvműhely
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték 

Az Éjjeljárók sorozat középpontjában az alvás és az álmok szerepelnek. Éppen ezért mi is összegyűjtöttünk néhány olyan tárgynak/jelenségnek a magyarázatát, amiről mindannyian többször is álmodtunk. A ti feladatotok lenne kitalálni, hogy mi is az adott tárgy/jelenség. A játékban résztvevők között 3 példányt sorsolunk ki J. R. Johansson: Paranoia könyvéből. Sok sikert, és jó álomfejtést! 

 A nyerteseknek 72 órája van válaszolni e-mailben az üzenetünkre. A kiadó csak Magyarországra postáz! 

A mai álom: halál, siralom, egészségesnek betegség, betegnek egészség

 a Rafflecopter giveaway
 ____________________________________________________________________________________  
                               További állomások

03/21 Always Love a Wild Book 
03/23 Angelika Blogja 
03/25 Könyvszeretet
03/27 Kelly Lupi Olvas
03/29 Book Heaven
____________________________________________________________________________________  

2015. március 18., szerda

   Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a félembernek csúfolt Yarvi izgalmas történetét, melyben kiderül, hogy a fiú miként állja meg helyét a számkivetettek furcsa seregének élén. 2015. március 11-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie - Half a King: Az uralkodó

Miért pont ez? Sokakhoz hasonlóan nálam is tervben volt, hogy egyszer majd olvasok valamit az írótól.

Fülszöveg: Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le. Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Vélemény: Joe Abercrombie azon írók közé tartozik nálam, akik szerepelnek a "majd egyszer olvasnom kell tőle valamit" listámon, de bevallom őszintén, hogy lusta voltam még belevágni a másik hírhedtebb sorozatába, aminek már több része is megjelent nálunk. (pl. Martin bácsinak elvakult rajongója vagyok, de az ő sorozatát is egy év-egy kötet tempóban bírom lenyomni.) A Half a Kinggel viszont eljött az ideje, hogy megismerkedjek Abercrombie "fejével". Amennyire nem hengerelt le az elején, akkora meglepetéssel csuktam be a végén a könyvet.

  Szeretem a műfajt, nagyon is. Imádom azt is, ha a világ a sötét középkorra hajaz, amikor még sok mindenben hittek az emberek. Történelemórákon is ez az időszak volt a kedvencem, mert sokkal misztikusabbnak tartottam bármelyik kornál. Abercrombie nagyon korrektül épített fel egy középkorra emlékeztető világot, gondoskodott mindenről: vallás, gazdaság, háborúk, papság (miniszterek), királyok és királyságok, parasztság, rabszolgák, kereskedők, szóval a társadalmi rétegek, és még sorolhatnám. Elsőre a vallás és a királyok mellett egyfajta vallási és élettanácsadóként működő miniszterek szúrnak szemet, akik gyakorlatilag a legbölcsebbek és a legtanultabbak a társadalomban. Yarvi is miniszternek készül, ami a személyiségéhez és a testi korlátaihoz is a legmegfelelőbb életpályának tűnik, de aztán a Sors gondol egyet és röhögve felforgatja az egész életét. Ez a fordulat szerencsére elég hamar bekövetkezett, mert elsőre nagyon nem rántott magával a könyv, már azon gondolkoztam, hogy későbbre rakom, mert ennyire fáradtan képtelen vagyok befogadni egy ennyi Istennel rendelkező világot, a sok cselszövést, meg harcokat. A fordulattal viszont lazább lett a könyv és kiéreztem belőle, hogy ez inkább kisebbeknek szól, így kényelmesen belevetettem magam a sűrűbe. 


  Ahogy a történet felépítése, úgy Yarvi is ingadozott a tetszik-nem tetszik mérlegemen. A történet azért, mert először kaotikus volt a sok istenével, meg a hatalmi harccal, amibe élből belecsöppenünk, majd letisztul és kalandossá válik, ahogy Yarvit elárulják és végül rabszolga lesz. A rabszolgaság idején már nagyon fellazul a sztori és emészthetőbbé válik, majd a vándorlás időszakában be is lassul egy kicsit, és a világ helyett inkább a humor és a bajtársiasság veszi át a fontossági szerepet. A vége viszont nagyon ütött és ez húzta fel végül maximum pontosra nálam. A könyv első kétharmadában egészen elfogadható írónak könyveltem el magamban Abercrombiet, tetszett a humora is, de az utolsó egyharmadnál kitört belőlem a "tud ez a pasi". Emiatt nemcsak a folytatásra, de minden más művére sokkal nyitottabb lettem. 

Yarvit eleinte érdekesnek tartottam, aztán a királyi formájában ellenszenves lett, majd megint bírtam az esze miatt, aztán megint ellenszenves lett, amikor kijött belőle a miniszteri véna, holott először a minisztersége miatt kedveltem. Később is jellemző volt rám ez az ingadozás, olyannyira, hogy még most sem tudom eldönteni, hogy kedvelhető karakter vagy sem. Azt hiszem, hogy őt nem is lehet ide vagy oda tenni, ebből is látszik, hogy egy jól sikerült, emberi karakter. Éppen úgy viselkedett, ahogy a helyzet megkívánta, volt jó oldala és volt rossz oldala is, az viszont tuti, hogy remekül alkalmazkodott minden rázós helyzethez. A többi karakter már nem foglalkoztatott ennyire és nem is határolódtak el annyira bennem, de azért Rulfot és Semmit kiemelném. Semmi egy elég rejtélyes karakter, így kivívta a figyelmem. Rulfot is vele összefüggésben említem meg, amit ezek ketten lenyomtak a vándorlás és a harcok során, az nem volt semmi. Állandóan vitatkoztak valamin vagy fújták a magukét, a legtöbb humor nekik köszönhető. Semmi a harcok során pedig egyenesen szociopata volt, egy őrült. 


 Szóval bírtam a sztorit, annak ellenére, hogy csak a végén volt benne "áll-leesős" csavarok sorozata, a világ is helyreállt a fejemben a sok istenével és a királyságok, miniszterek hierarchikus rendje is összeállt. Sokkal emészthetőbb, lazább és humorosabb volt, mint amire az első pár fejezetnél számítottam. A fordítónak egy elismerő biccentést küldök, mert bár eredeti nyelven nem olvastam a könyvet, el tudom képzelni, hogy mennyi fejtörést okozhatott a helyek és az istenek lefordítása, "magyarítása". Mindenesetre magyarul tök jól hangzott mindegyik és nem hangulatromboló, hanem hangulatcsináló volt.

Külön kiemelném még az életbölcsességeket, tanításokat is, amik visszatérő elemek, főleg Yarvi gondolataiban. Nem mondanak újat, meg nem világmegváltóak, de nem rosszak. pl. "Ne azzal törődj, ami már megtörtént, inkább törődj azzal, ami történni fog!"

A borító képe ne tévesszen meg senkit. A könyv élőben nagyon pofás, ami itt nem látszik. A cím és a baloldali jégvirág a kemény borítóba süllyesztve kéken csillog, ráadásul a tetején is van egy jégvirág, ami a fényben látható, azt hiszem ennek az eljárásnak van valami neve is. (Aki tudja a technika nevét, az súgja meg. Köszi! :D) 
____________________________________________________________________________________ 
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Semmi, Rulf
Tetszett: a világ és a humor
Nem tetszett: a menetelős részeknél egy kicsit belassult a történet
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
____________________________________________________________________________________ 
Blogturné extra
                                 A folytatásokról

  A sorozat második része februárban jelent meg külföldön Half the World címmel, melynek főhőse ezúttal egy harcos lány, Thorn. Az ő kalandos útját kísérhetjük majd végig a már megismert világban, melynek szerves részét képezi Yarvi is, akivel újra találkozhatunk. 

A sorozat harmadik része 2015. őszén jelenik meg külföldön Half a War címmel. 
____________________________________________________________________________________  
 Nyereményjáték

  Yarvi csonka jobb kezének köszönhetően sosem remekelt a kardforgatás művészetében. Ahelyett, hogy a vívást gyakorolta volna, elméjét pellengérezte. Megfigyelte a környezetében élőket. Tanulmányozta a helyzeteket és elraktározta a hasznos információkat, melyek később olyan szituációkban lehetnek segítségére, ahol az acél már hasztalan. Mostani játékunk során éles szemre és jó megfigyelésre lesz szükség ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott Half a King - Az uralkodó c. regény egy példányát.

Feladat:

1) Minden blogon találtok egy rövid leírást. Ezalapján keressétek meg azt a helyszínt vagy személyt, akire gondoltunk, és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe a megoldást.
2) Jobbról balra, balról jobbra, lentről fel, fentről le, és átlósan is kereshetitek a neveket, helyeket.
3) A www.blogturneklub.com oldalon, a turné bejegyzésénél szintén találtok egy kérdést.
4) Ha kihúztátok az összes állomás megfejtését, a megmaradt betűkből egy olyan - fiktív - személy nevét kapjátok meg, akit születési rendellenessége miatt, Yarvi-hoz hasonlóan sokan lenéznek, csúfolnak - saját családja is megveti. Az ő nevét is írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.
5) Csak az nyerhet, aki minden feladatot teljesített!
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.


Mai karakter
A Déli szél fedélzetén négykézlábra ereszkedve naphosszat súrolja a padlót hosszú évek óta, büntetésül azért, mert korábban meg akart szökni, ráadásul meg is sebesítette az egyik felügyelőt. A legénység és a rabszolgák egyaránt semmibe veszik.

a Rafflecopter giveaway

____________________________________________________________________________________  
 További állomások

03/11 Dreamworld - Borítók
03/13 Függővég - Extra állomás: trailer
03/15 Bibliotheca Fummie - Térkép
03/17 Tekla könyvei 
03/18 Könyvszeretet - Folytatásokról
03/19 Always Love a Wild Book - Az íróról 
____________________________________________________________________________________  

2015. március 16., hétfő

Lena Dunham - Nem olyan csaj

   2015 februárjában jelent meg Magyarországon Lena Dunham, amerikai színész-rendező és író-, forgatókönyvíró, illetve a Girls (Csajok) sztárjának első könyve Nem olyan csaj: Egy fiatal nő útmutatója az élethez címmel a Bookline Könyvek gondozásában. Az eredetileg novelláskötetként indult, ám később részekre bontott, majd egybegyúrt kötetet március 14.-től a Blogturné Klub három bloggere véleményezi, s ahogy a Blogturnéknál már megszokhattátok, a turnéval párhuzamosan nyereményjáték is zajlik, melynek keretein belül egy példány a ti birtokotokba kerülhet. 

Lena Dunham - Nem olyan csaj 

Miért pont ez? Valami laza könyvre vágytam, amiben nincs harc, gyilkosság, depi, hanem kikapcsol és elszórakoztat. 

Fülszöveg: Nem vagyok szexszakember, sem pszichológus, ahogy dietetikus sem. Nem vagyok 3 gyerek anyja, és sikeres harisnya-üzletláncom sincs. Viszont olyan lány vagyok, akit nagyon is érdekel, milyen, ha „mindened meglehet” – vallja a szerző, Lena Dunham. Könyvében az összes csajosnak mondott témát szóba is hozza, a pasiktól kezdve az ideális testképen át egészen a karrierig. Mindezt pedig olyan egyedi megközelítésben, szókimondóan és merész humorral, ami tényleg csak egy NEM OLYAN CSAJ sajátja.
   Lena Dunham 1986-ban született New Yorkban, ahol jelenleg is él és dolgozik. Az HBO Csajok című Golden Globe-díjas sorozatának írója, rendezője és főszereplője. 

Vélemény: Az ilyen típusú könyv teljesen stílusidegen tőlem és nem is tudom megmondani, hogy mi ütött belém, amikor beválasztottam az olvasmányaim közé. Éppen olyan hangulatban kapott el a fülszöveg, hogy végül "miért is ne?" alapon úgy döntöttem, hogy elolvasom. Nem árt néha egy kicsit csajosodni is, ha már egyszer nőnek születtem. Nem jött össze. Nem a könyv hibája, de azt hiszem megmaradok a kis fantasy-horror-gyilkosos világomban, mert nagyon nem bírom ezt a műfajt.

  Bár az alcím (Egy fiatal nő útmutatója az élethez) azt sugallja, hogy ez egyfajta életmód könyv, ami megmondja, hogy mit csinálj, hogy csináld, miért lesz az neked jó, stb. egyáltalán nincsenek benne tanácsok. A könyv egy harmincas nő emlékeinek gyűjteménye az életéről, pasikról, munkáról, szóval mindenről, ami általában foglalkoztatja az átlagembereket is. Szórakoztató, néhol meglepően szókimondó, erősen kitárulkozó az írónő stílusa. Azt a célt, hogy szórakoztasson, nagyon is elérte, de közben valahol el is szomorodtam. Az a jelenet például elsőre vicces volt, amikor Lena leírja, hogy végre megtörtént volna a nagy esemény, elvesztette volna a szüzességét. Bevallotta a srácnak még az elején, hogy ő szűz, erre a srác lefújta az egészet. Az indok az volt, hogyha elveszi a szüzességét, akkor Lena kötődni fog hozzá és ezt a srác nem akarja. Utólag belegondolva, ez nem volt vicces. Meghökkentő volt és szomorú is. Eleve nem is értettem, hogyha Lena fontosnak tartja a szüzességét, akkor hogy kötött ki egy olyan pasival egy ágyban, aki ettől a ténytől kiakad? Hogy történhetett meg eleve ez a helyzet, hogy egy laza szexkapcsolatra vágyó pasival jusson el idáig egy olyan nő, aki még szűz és az ártatlanság elvesztése valami misztikus dolog számára?

Eleve az amerikai élet távol áll a mi kultúránktól, főleg a hírességek világa, de az emberi érzelmek univerzálisak. Az egyetemi bulik fílingjét, a randizások hangulatát, a barátok közti kapcsolatot, a munkával kapcsolatos problémákat át tudtam érezni, de végig az motoszkált bennem valahol, hogy az egész furcsa. Gondoltam rá, hogy talán túlságosan szókimondó a könyv, valamikor arra gondoltam, hogy ízléstelen is egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy nem ezekkel van a bajom. Nem is azzal volt a bajom, hogy túl sok benne a szex, hiszen azzal lehet mindent eladni, hanem a körítés zavart. A fülszöveg, a borító, a hájp, a kivitelezés. Befejezve a könyvet rájöttem, hogy ez nem egy habos-babos csajos könyv, nem is a feminizmust hirdeti, nem is tanácsokat osztogat, hanem inkább szomorú és azt akarja bemutatni, hogy nehéz nőnek lenni, nehéz boldognak lenni, de az ember mégis küzd, él és túllép a dolgokon.

  Kívülről nézve viccesek a "szerelmi" történetek, az egyetemi bulik, a félresikerült randik, Lena is szórakoztató, de minden egyes történetében ott van a szomorúság. Rádöbbentem, hogy ez a nő szomorú (már amennyiben tényleg önéletrajzi regény) és kétségbeesetten vágyik a boldogságra, arra, hogy végre szeressék és elfogadják, ezért hajlandó bárkivel kapcsolatot létesíteni, aki egy kicsit is érdeklődik iránta. Ki is használják elég rendesen párszor, és a vágyott boldogság helyett, csak csalódásokat és rossz tapasztalatokat gyűjt be. Ez pedig a saját farkába harapó kígyó esete, minél több rossz tapasztalatot gyűjt be, annál többször esik újra és újra ugyanabba a hibába. Megtanította nekem a könyv, hogy valahol tényleg mindenki a saját sorsának kovácsa. Lena számtalanszor rossz döntéseket hozott, rossz pasikat választott és ezt nem látta, nem jött rá. Erős karakter, de nem egészen pozitív ez az erősség. Nem az a fajta erő van meg benne, ami a pozitivizmushoz kell, ami igazi, büszke nővé tesz valakit, hanem inkább az a fajta erősség van meg benne, ami segít neki elviselni az élet terheit, a pechsorozatokat, a rossz döntéseket. Ez az erősség nem rángatja ki a szomorúságból, csak életben tartja. Amikor erre rájöttem, már nem szórakoztató volt a könyv, hanem inkább elgondolkodtatott egy kicsit. Ha én most nekiállnék megírni a saját önéletrajzomat, akkor vajon mit látnék visszatekintve? Milyen lányt és milyen nőt látnék? Én vajon tanultam a hibáimból, a rossz döntéseimből? 

Még a könyv elejénél jártam, amikor kíváncsiságból belenéztem a Csajok című sorozatba és ugyanazokat a következtetéseket vontam le, mint a könyvnél. Ott is látszik ez a szeretetéhség, amitől szomorú lettem. Vicces és szórakoztató a sorozat is, de ha jobban belegondol az ember, valahol borzasztó, hogy egy nő mennyire hagyja magát megalázni, csak azért, hogy egy kis szeretetet kapjon, még ha az hamis is. Eleinte kedveltem Lenát, mert lazának tűnt és bírom a szókimondó nőtípusokat, meg a vagányságot, de egy idő után dühös lettem rá, valamikor meg sajnáltam. Dühös voltam rá, mert hagyta, hogy rossz dolgok történjenek vele, sőt volt, hogy egyenesen ő idézte elő azokat, önsorsrontó módon egyenesen a rossz tapasztalatok elébe ment. Sajnáltam, mert mindenki megérdemli, hogy szeressék, hogy törődjenek vele, ő ráadásul iszonyatosan vágyott a boldogságra és kitartóan kereste, de nem látta azt, amit kellett volna. Ha nagyobb önértékelése lett volna, akkor nem ugrik bele minden vacak kapcsolatba, amiktől aztán végképp nem szerzett nagyobb önbecsülést. Utalni ugyan utal rá, hogy végül kikötött valaki mellett, aki jónak tűnik, de nem érzékeltette vagy valahogy nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy végül boldog lett-e. Az egész könyv a negatív tapasztalatairól szól, arról, hogyan próbált meg boldog lenni. Nagyon sokszor túl személyesek is a történetek, olyannyira, hogy olyan érzést keltett bennem, mintha egy híresség naplójához jutottam volna hozzá, ami abszolút nem a nyilvánosság számára készült. Mindenesetre bátor dolog volt az írónőtől, hogy ennyire kitárulkozott, el is gondolkodtatott rendesen, hogy én hogyan viszonyulok ezekhez a témákhoz, amiket érint és egy kicsit magamba is szálltam. Ezért is megérte elolvasni, illetve azért is, mert tudatosítottam magamban, hogy én tuti nem akarok ilyen nő lenni, soha. Lena élete egy szép, nagy lecke volt.
____________________________________________________________________________________   
Történet: 3,5/5 pontból
Tetszett: a nyers humor
Nem tetszett: a túl nagy kitárulkozás
Fordító: Tamás-Balha M. Etelka
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Bookline Könyvek
Megjelenés: 2015.
____________________________________________________________________________________   
  Nyereményjáték

   Úgy gondolod, Te sem vagy olyan csaj, és szívesen elolvasnád Lena könyvét? A turné ideje alatt játék is zajlik, melynek keretében akár Te is lehetsz az a szerencsés, aki Lena sorait élvezheti! Ehhez nem kell mást tenned, mint megfejteni a három turnéállomáson közzétett képeken szereplő helyszíneket, amelyek Lena Dunham életéhez, illetve a Nem olyan csajban említett eseményekhez szorosan kötődnek! 

 * A Facebook-oldalakat pedig nem csak meglátogatni, hanem kedvelni is kell, hogy részt vegyél a játékban!


Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk. 

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________   
További állomások 

03/14 Tekla könyvei 
03/16 Könyvszeretet
03/18 Deszy Könyvajánlója 
____________________________________________________________________________________