A Főnix Könyvműhely jóvoltából nemrég jelent meg az Éjjeljárók sorozat második része, a Paranoia. Ennek örömére öt bloggerina összefogott, hogy megmutassa, alváskor nem a rémálmok a legnagyobb ellenségeink. 2015. március 21-től kezdve kétnaponta egy-egy bloggerina teszi közzé bejegyzését, amihez egy álmokhoz kapcsolódó játék is tartozik. Jó olvasást és szép álmokat!
J. R. Johansson - Paranoia
Miért pont ez? Elvakult rajongója vagyok az első résznek, ki nem hagytam volna a másodikat.
Fülszöveg: Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg.
Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét.
Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét.
Vélemény: Idén megajándékoztam magam az első résszel, mert eddig csak kerülgettem a könyvet, de végül mindig másik kötött ki a kosaramban. Év elején viszont megint elém került az Álmatlanság, mert felröppent a hír, hogy jön a folytatás. Úgy éreztem, hogy eljött a mi időnk a könyvvel és áldom az eszem, hogy hallgattam az ösztöneimre. Ez a sorozat iszonyatosan jó, teljesen a rabja lettem, kitüntetett helyen szerepel a szívemben és a fejemben lévő irodalmi őskáoszban, oda- meg vissza vagyok tőle, többszörösen újraolvasós. Az ilyenek miatt vagyok hálás a hobbimnak és annak, hogy az ember annak idején megtanult írni, meg a nyomtatás feltalálásáért, annak, hogy az írás szakma lett, meg a véletleneknek, hogy végül csak kikötött a kezemben a könyv a sok kerülgetés után.
Az első résznek egy tök jó péntek délutánt köszönhetek (hazahoztam a könyvet, leültem - mondván csak belelapozok - és addig fel sem álltam a székből, míg ki nem olvastam.) Ennyit a "csak beleolvasok" kijelentésről. A második résszel hasonlóképp jártam. Totál mást kellett volna csinálnom, de ha már azt elblicceltem, akkor egy másik könyv miatt kellett volna tennem, mégse bírtam ki a "csak beleolvasok" késztetést. Az eredmény ugyanaz lett, a beleolvasásból kiolvasás lett. A rajongásom a második kötettel csak erősödött. Fogalmam sincs, hogyan csinálja az írónő, de engem zsebre tehet. Ha jól belegondolok, tulajdonképpen nincs hatalmas nagy háttérsztori, nincs alaposan kidolgozott világ, olyan nagy harcok sincsenek, a karakterek sem agyonbonyolítottak, mégis működik az egész.
A sorozat ereje inkább az érdekességében rejlik, a könnyed és szórakoztató stílusban, a karakterek szerethetőségében, a humorban, a narráció módjában és abban, hogy ki-be mászkálunk az elmékben. Parker karaktere nagyon kedvelhető, jó a srác stílusa, pokolian emberiek a gondolatai, nem egy zseni, de nem is buta. A könyv arra az alapvető kíváncsiságra épít, hogy milyen lehet mások fejébe belelátni, milyen lehet az álmokat irányítani, irányítva ezáltal az embereket is, illetve milyen végignézni azt a belső vívódást, amit mindannyian átélünk nap mint nap, csak más-más okokból, más-más témában. A Parkerben lakó Sötétség (csak nekem jut eszembe erről mindig Dexter?) alakjával az írónő még jobban kisarkítja a jó és a rossz közti különbségeket, és a belső vívódás még dinamikusabb lesz miatta. Ahogy a nevében is benne van, a Sötétség testesíti meg mindazt a rossz tulajdonságot, ami egy emberben fellelhető. Csak Parkernek ez azért szívás, mert élesen különvált tőle, nem annyira elmosódottan van jelen, mint egy átlagos emberben, ahol egyszerre van jelen jó és rossz. Be is kattannánk tőle, ha a saját árnyoldalunkkal társalognánk és küzdenénk állandóan, mint ahogy Parker teszi. Teljesen kilátástalan helyzetnek tűnik megszabadulni tőle. Valahol viszont megdöbbentő, hogy mennyire szükség van a rossz oldalra is. A túléléshez muszáj, hogy rosszra való hajlandóság is legyen. Amennyire ellenségnek véltem eleinte a Sötétséget, annyira bírtam a végére. Néha tényleg voltak élelmes ötletei és igazságai, a szarkazmus pedig a gyengém. Ő tipikusan az a gonosz, akiért rajongani lehet.
Parker belső vívódásai mellett továbbra is problémát okoz számára a nem alvás problémája, ennek tetejébe pedig a városban furcsa események is történnek (emberek tűnnek el minden nyom nélkül, egész családok is, olyan dolgokat tesznek, amire nem emlékeznek, hogy megtették volna). Parker tudja, érzi, hogy ez összefüggésben van valahogy az ő problémáival is. Valami nagyon nem jó, valami történik. Újra megjelenik Jack, aki az első kötetben segítőként bukkant fel, de ehhez képest nem sok mindent csinált. Sajnáltam is, hogy nem kap annyi szerepet és nem ismerhetem meg jobban. A második kötetben viszont kárpótolva lettem mindenért. Nem csak az Éjjeljárók fajtáiról, létrejöttükről, Jackről, de Parker családjáról is rengeteg mindent megtudhattam. Nem győztem falni a sorokat. Jack ezúttal tényleg segítő volt, bár egyúttal jól fel is kavarta a baráti társaság állóvizét. Ő lett a másik kedvencem Parker és a Sötétség mellett, pedig elég sokat vívódtam én is magamban, hogy kedvelem vagy utálom. Mikor hogy. Végül a "kedvelem" nyert. Az ilyen karaktereket szeretem a legjobban, mert másfajta érzéseket váltanak ki és ezzel sokkal inkább emberiek és jól sikerültek. Az már unalmas, ha egy karaktert rögtön, a felbukkanásakor be lehet skatulyázni. Onnantól kezdve kiszámítható és ezáltal unalmas lesz, a hirtelen váltások ugyan meglepetést okozhatnak, de nem lesznek életszerűek. Egy olyan karakter viszont, mint Jack is, izgalmas, érdekes és rejtélyes, jobban leköti a figyelmet, mert sose tudni, hogy mit fog lépni/mondani.
Ugyan világfelépítés a megszokott fantasy-értelemben nincs (a mi világunkban játszódik, ergo nincsenek kitalált helyszínek, különféle lények, mágia, stb.), nem is hiányzik, mert a főbb események a szereplők "fejében", illetve Parkerben játszódnak le. Jobban leköti a figyelmet a belső vívódás és a mentális harc, mint egy csatajelenet. A feszültség folyamatosan jelen van, a könyv ezerrel pörög, sosem "ül" meg a sztori, még a romantikánál sem, amiből egyébként több lett ebben a kötetben és tartottam tőle, hogy elrontja a könyv pasis jellegét, ami annyira jellemző volt rá, de nem így történt.
A mellékszereplők néha sablonosak és csak egy-két dolog határozza meg egész lényüket (Mia, a csaj, akinek meghaltak a szülei és segít Parkernek elaludni; Finn a legjobb haver, a vicces pólós srác; Parker anyja, aki halálra aggódja magát és állandóan szenved, mert elhagyta a férje; Addie, aki Finn húga és Parker gyengéd érzelmeket táplál iránta.) Szóval semmi különös nincs bennük ezeken kívül, viszont nagyon kedvelhetők, a baráti kitartásuk, hűségük becsületre méltó, szerepük fontos és elengedhetetlen.
Az álmok és az elme működése mindig is nagyon kedvelt témáim voltak, talán ezért is varázsolt el a sorozat, mert hiába YA fantasy és nem egy szakkönyv, azért elég rendesen elgondolkoztatott és nagyon jó lehetséges vitakérdéseket fogalmazott meg bennem, miközben maximálisan kikapcsolt, elszórakoztatott és felpörgetett. Olvasásra ajánlom! Nagyon is!
____________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Jack, Sötétség, Parker
Tetszett: szinte minden
Nem tetszett: a mellékszereplők kaphatnának még egy kis pluszt
Fordította: Sámi László
Oldalszám: 278 oldal
Kiadó: Főnix Könyvműhely
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
Az Éjjeljárók sorozat középpontjában az alvás és az álmok szerepelnek. Éppen ezért mi is összegyűjtöttünk néhány olyan tárgynak/jelenségnek a magyarázatát, amiről mindannyian többször is álmodtunk. A ti feladatotok lenne kitalálni, hogy mi is az adott tárgy/jelenség. A játékban résztvevők között 3 példányt sorsolunk ki J. R. Johansson: Paranoia könyvéből. Sok sikert, és jó álomfejtést!
A nyerteseknek 72 órája van válaszolni e-mailben az üzenetünkre. A kiadó csak Magyarországra postáz!
A mai álom: halál, siralom, egészségesnek betegség, betegnek egészség
a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________
További állomások03/21 Always Love a Wild Book
03/23 Angelika Blogja
03/25 Könyvszeretet
03/27 Kelly Lupi Olvas
03/29 Book Heaven
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése