2014. október 19., vasárnap

Erik Axl Sund - Bomlás (Victoria Bergman #1)

Október 15. és 21. között egy izgalmas újdonságot ismerhetsz meg a Libri Kiadó jóvoltából. Erik Axl Sund szerzőpáros nevét érdemes lesz megjegyeznie a skandináv krimik kedvelőinek, mert a Victoria Bergman trilógiájuk első részével magasra tették a mércét a stílus kedvelőinek. Ismerd meg a Bomlás című hátborzongató szörnyűségeit és ha van elég bátorságod egy kis nyomozásra, akkor meg is nyerheted magadnak a Libri Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv egyikét a turné végén. 

Erik Axl Sund - Bomlás (Victoria Bergman #1)

Miért pont ez? Krimi? Ide vele! Multiplex személyiségzavar? Most, azon nyomban ide vele! 

Fülszöveg: Stockholm, napjainkban. Két nő, egy bűnügyi felügyelő és egy pszichoterapeuta útja keresztezi egymást. Sofia Zetterlund pszichoterapeuta kezeli a Sierra Leone-i gyerekkatonát, Samuel Bait és egy középkorú nőt, Victoria Bergmant, aki fájó sebet hordoz gyerekkora óta. Csak egy a közös bennük: mindketten a multiplex személyiségzavar jeleit mutatják. Jeanette Kihlberg bűnügyi felügyelő eközben új eseten dolgozik: egy fiatal srác szörnyű sérülésekkel borított holttestére bukkantak az egyik stockholmi parkban. Ki lehet ez a fiú? Talán megkínozták? És hogy lehet, hogy senkinek sem hiányzik? A felügyelő a bántalmazási ügyekben járatos pszichoterapeuta segítségét kéri. Jeanette Kihlberg és Sofia Zetterlund ugyanazt kérdezik maguktól: mennyi szenvedésnek tud egy ember kitenni valakit, mielőtt emberi mivoltát levetkőzve szörnyeteggé válik? Jeanette és Sofia az ügy megoldását keresik, miközben Victoria Bergman a gyermekkorában megtapasztalt erőszak kínzó emlékével próbál leszámolni. A felügyelő és a pszichoterapueta egyre közelebb kerül egymáshoz – a paranoia, a csalás, a megdöbbentő titkok és az árulás ereje még a kertvárosi idillt is veszélybe sodorja. 

Vélemény: Mikor elolvastam a fülszöveget, olyan izgatott lettem, mint egy gyerek, aki beszabadulhat a világ legnagyobb játéküzletébe és azt mondják neki, hogy a pénz nem számít, azt választ, amit akar. Mikor a kezembe fogtam a könyvet, csillogó szemekkel simogattam a borítót és selypítve gügyögtem, hogy drágaszágom. Aki ismer, vagy aki olvasta a kilépni a komfortzónás bejegyzésemet az tudja, hogy mennyire imádom és rajongok a beteg könyvekért. Ez a könyv életem egyik legnagyobb meglepetése volt és kitüntetett helye lett nálam. Aztakutyamindenit! Még most is bennem van az izgatottság, pedig már azóta még egy könyvön túl vagyok, de egyszerűen nem megy ki a fejemből a Bomlás. Ráadásul novemberben jön a folytatás és iszonyatosan türelmetlen és hisztis vagyok, hogy mikor jelenik már meg a következő rész. És mi van a harmadikkal? És mi van a szerzőpáros többi könyvével? Írjanak már gyorsabban! 

Már eleve a műfajnak nagy vonzóereje van számomra, hiszen nagyon szerettem volna nyomozó lenni, de mivel ez nem jött össze, azt tervezem, hogy öreg koromban majd krimiíró leszek. Hobbiszinten megmaradt a nyomozó vonal, szakkönyvek olvasásának formájában, illetve rengeteg krimit nézek és olvasok, hogy gyűjtsem magamba az infókat. Egy idő után a bűntettek pszichológiai vonala is elkezdett érdekelni, így amelyik krimiben/thrillerben ilyen szál is van, az már maga a tökéletes kikapcsolódás számomra. A Victoria Bergman trilógia pont ilyen, de ahhoz, hogy tényleg rajongóvá váljak, kell valami plusz is, hiszen elég sokféle minőségű krimivel találkoztam már. A skandináv krimikkel még csak ismerkedek (Nesbo valahogy még nem nyerte el a tetszésemet), így egy kissé kétkedve kezdtem olvasni a svéd szerzőpáros könyvét, miközben imádkoztam, hogy légyszi, légyszi legyél jó könyv! 

Az elolvasása után kijelenthetem, hogy a Bomlás magasan vezet a többi krimihez képest. Piszkosul jó, piszkosul izgalmas és piszkosul érdekes volt, egy piszkosul nagy csavarral és egy felháborító függővéggel. Letehetetlen. Aki már olvasott északi szerzőtől művet, az nagyon is jól ismeri a sajátosságokat. A komótos, borús, nehéz, majdnem sivár hangulatot. Ezt nagyon nehéz megszokni, legalábbis nekem, valamikor egyenesen utálom, de valamikor meg szükségesnek tartom. Ezzel a hangulattal az a problémám, hogy némelyik szerző nem tud jól bánni vele. Ha rosszul kezelik és nincs mellé valami érdekesség vagy izgalom, akkor iszonyatosan lassúvá, unalmassá és vontatottá teheti a sztorit. A szerzőpárosnál szerencsére nagyon jól működött ez a nyomasztó hangulat és az egyszerű, letisztult stílus. Itt sokkolt, mert olyan volt a sztori is.

Már az első pár mondattal a tettesnél kötünk ki és eléggé kaotikus minden. A gondolatok rendszertelenül követik egymást, majd később a kisebb fejezetek is, és nagyon sokáig egy nagy kulimász volt az egész. Nem értettem, hogy a különböző események és fejezetek milyen megfontolásból követik így egymást, de bíztam abban, hogy a szerzőpáros érti a dolgát és mindennek meglesz az oka. Mindig ebben bízok az ilyen könyveknél, de párszor már pofára estem, mert a szerzők nem alakítottak ki egy egységes egészt. A szerzőpáros viszont egy olyan csavarral fejelte meg ezt a látszólagos rendezetlenséget, hogy egy másodperc alatt helyére kattant az egész sztori és ezzel akkora nagy ütést értek el, hogy csillogó szemekkel kibukott belőlem az imádlak titeket mondat. Ez egy kiváló munka volt, jól csináltátok fiúk. 

Nagyon sokáig névtelenül, arctalanul és megfoghatatlanul van előttünk a tettes. Látjuk őt egy-egy pillanatra, amint éppen csinál valamit, de magát a végső tetteket nem, csak az eredményt: az egyre több halott bevándorló fiú holttestét. Megjelenik a színen Jeanette Kihlberg nyomozónő, aki elszántan próbálja megoldani az ügyet, de vagy nincs több nyom és elakad, vagy felülről ellehetetlenítik a munkáját. Emellett bepillantást nyerünk a kaotikus magánéletébe: háztartásbeli művészférj, aki még semmit sem adott el életében, csak a feleségét lejmolja pénzzel és egy közös gyerek, akivel szinte alig van bármiféle kapcsolata a munkamániás anyjával. Jeanette érzi, hogy ráncba kéne szednie a családját, de a kint bóklászó sorozatgyilkos bőven ad neki munkát. 


Ezzel párhuzamosan megismerjük Sofia Zetterlund-ot is és a betegeit, Victoria Bergmant és Samuel Bai-t. Itt lép színre a számomra annyira érdekes betegség, a muliplex személyiségzavar. Victoriánál is lehet érezni a nyomait, de leginkább Samuel az, akinél hűen végigvezette a szerzőpáros a betegség mibenlétét. Samuel karaktere még azért is érdekes, mert Sofia részese volt a Sierra Leonéban lévő háborúnak, ahol gyerekkatonák ölték halomra egymást és a felnőtteket, akárcsak Samuel. Elég sokáig ezt a vonalat sem értettem, de a könyv végére kitisztult a kép, hogy miért is volt fontos eleme a regénynek. 

A kedvencem viszont Victoria Bergman volt. Victoriáról elég sokat megtudunk, mert Sofia egyre többet foglalkozik ezzel a betegével és a szerzőpáros is sokat ír róla. Victoria gyerekkori és fiatal felnőttkori életét részletesen megismerhetjük emlékekből és a rögzített beszélgetésekből, amiket Sofia hallgat a regény során. Victoria élete tényleg borzasztó volt, hiszen a saját apja molesztálta szexuálisan gyerekkorától kezdve, az anyja pedig nem tett semmit ez ellen, csak hallgatott, pedig tisztában volt a helyzettel. A kislány elég sajátosan dolgozta fel ezt a traumát, tulajdonképpen kifordult önmagából és a későbbi élete során is szinte várta, hogy valami rossz történjen vele, mint ahogy történt is. Nem tudta elképzelni, hogy mi a normális, neki az volt a normális, hogy bántalmazzák. Az ő szála volt a legérdekesebb. 

 A szálak végül összefutnak és mindegyik szereplőnek nagyobb jelentősége lesz utólag. Ahogy a könyvben kinyílt előttem minden titok, úgy össze is zavart. Sofia és Jeanette szála jobban összefonódott, mint vártam volna és ettől lett nagyon hatásos a függővég. Alig várom már, hogy mi lesz a második részben. 


Sok régebben megtörtént elborzasztó bűnesetről is olvashattunk a nyomozás során, amik hasonlítottak a mostani esethez. Bár a nyomozók nem találtak megfelelő hasonlítási alapot, olvasóként mégis le tudtam vonni a fontos következtetéseket. Együtt tudtam nyomozni velük és külön jó pont volt, hogy még a patológiára is elkalauzolt a szerzőpáros. Ez tipikusan olyan könyv volt, mint ami a Gyilkos elmék stílusa. Látni lehet a tettest akció közben, látni lehet az egész nyomozógárdát szintén akció közben és már alig várjuk, hogy a kettő mikor keresztezi egymást. Hiába látni mindkét csapatot és hiába hiszi azt az ember, hogy ő már tud mindent, a végére kiderül, hogy a legfontosabb dolgot csak akkor tudjuk meg, ha a kettő összeér. A miértet, az indítékot, magát a háttértörténetet csak akkor tudjuk meg egészben, mikor a gyilkost már elkapták és meghallgattuk a beszámolóját. A két szál már összeért a regényben, de közel sincs vége az egésznek. Olvasóként látni az összefüggéseket, de maguk a szereplők még semmiről se tudnak. 

Nagyon fontos eleme volt a regénynek, hogy az írók kertelés nélkül mindent nyíltan leírtak. Én nagyon bírom a beteg sztorikat és a szemem se rebben, ha egy patológus munkájáról olvasok, de aki érzékeny a véres részletekre, annál ez a stílus kiverheti a biztosítékot. Én kimondottan ezt a stílust szeretem. 

A Bomlás hosszú idő óta az egyik legkiválóbb krimibb, ami a kezembe akadt és az egyik legjobb írói munka, amit egy szerzőpáros össze tudott hozni. Bár van még egy része a regénynek, ami számomra felesleges momentum volt, még nem kizárt, hogy a következő kötetben ennek is kiderül a jelentősége. Ha a szerzőpáros a szokásos stílusát követi, akkor még mindig érhetnek meglepetések. A műfaj szerelmeseinek vétek lenne kihagyni! 

 Ui.: úúúú és kihagyhatatlan a szerzőpáros hivatalos oldala. Imádom! Hanggal együtt jó kis kedvcsináló a könyvhöz! 

____________________________________________________________________________________    Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Victoria Bergman
Tetszett: az egész!
Nem tetszett: -
Oldalszám: 300 oldal
Fordító: Papolczy Péter
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2014.09.15.
____________________________________________________________________________________   
Nyereményjáték 

A svédek legújabb sztárszerzőpárosa egy igencsak hátborzongató thrillert hozott össze, amitől mi is annyira megilletődtünk, hogy csak kérdezni tudtunk :) Összesen 4 kérdésre keressük a válaszokat a Rafflecopter dobozban. A helyes megoldások egy kis keresgéléssel a turnéban részt vevő bloggerek posztjában megtalálhatóak, de a google is barátod lehet abban, hogy megnyerd a 3 nyereménykönyv egyikét a Libri Könyvkiadó jóvoltából. Játékra fel! 

 A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

 a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________   
További állomások 

10/15 Bibliotheca Fummie 
10/17 Zakkant olvas 
10/19 Könyvszeretet
10/21 Always Love a Wild Book 
____________________________________________________________________________________  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...