
Miért pont ez? Az első rész után kíváncsi voltam a többiek történetére is.
Fülszöveg: Három év telt el azóta, hogy a Dreser fivérek megpróbálták uralmuk alá hajtani Port Fare-t. Az ügy még mindig érzékenyen érinti a város lakóit. A híresztelések szerint a kegyetlen testvérpár apja, Harry Dreser is meghalt egy rosszul elsült kábítószerüzlet során. De persze a pletykák nem mindig igazak. A Dreser fivérek féltestvére, Delilah Lopez Dreser a városba érkezik, hogy bevégezze, amit a bátyjai elkezdtek. A lány gondosan eltervezi a bosszú lépéseit, és megpróbál közel férkőzni ahhoz a két nyomozóhoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz, akik állítólag fivéreivel végeztek. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha Lilah behálózza Cole Coltert, a két rendőr barátját, aki orvosként dolgozik a helyi kórházban.
Ám ahogy telik az idő, Lilah nemcsak arra döbben rá, hogy apja hazudott neki, de kötődni kezd ehhez a társasághoz, és végzetesen beleszeret Cole-ba. Ám a helyzet kezd egyre tarthatatlanabbá válni. Lilah választás elé kerül. Ha véghez viszi a családi bosszút, olyan emberek életére kell törnie, akik – talán életében először – szeretettel veszik körül. Ha viszont szembeszáll apjával, nem csak saját életét sodorja veszélybe, hanem mindazokét is, akiket éppen meg akar menteni.
Vélemény: Szeretem az olyan könyvsorozatokat, ahol kötetenként más-más szereplő kerül előtérbe és az előző részek főszereplői megjelennek mellékszereplőként. Így lehetőség van rá, hogy minden karaktert jobban "kibontson" a szerző és ezáltal jobban meg lehet őket ismerni. De a régebbi főszereplők életútja ugyanúgy folytatódik a háttérben. Ilyen volt a Perfect Chemistry trilógia is, ami minduntalan eszembe jutott, miközben a Hihetetlent olvastam. A könyv szerkezete, a váltott nézőpont, a helyszín, a szereplők tragikus háttere, a drogos ügyek, a szereplők közti viszonyok alakulása, a bensőséges poénkodás, az egy családdá válás teszik hasonlóvá a két trilógiát, de mégis teljesen mások. Sherry Gammon könyveit átitatja egyfajta nyomasztó és nehéz légkör, amitől másként hat az érzelmekre. Amíg a Perfect Chemistry egy rush, egy gyors tempójú regényfolyam, addig a Port Fare trilógia egy lassabb folyású, komolyabb hangvételű sorozat. Az írónő jobban beleássa magát az érzelmekbe és emiatt másként érinti meg a lelkünket. Ez egyben előny és hátrány is volt számomra.
Az első részhez képest a Hihetetlen nem taglózott annyira érzelmileg, de jobban elszórakoztatott. Bár Lilah múltja sem piskóta, mégsem fogott meg annyira, mint az első részben Maggie sztorija. Talán azért, mert Maggie családi háttere sokkal hihetőbb és gyakoribb jelenség volt, mint Lilahé. Egy családban sokkal gyakrabban találkozunk függővel, mint egy díler apával. Maggie karaktere is közelebb állt hozzám, mint Lilahé és ezt eléggé furcsállottam is. Többségében az erős, már-már fiús temperamentumú női karaktereket bírom. Ezek szerint Lilahért kéne oda- meg vissza lennem, míg Maggiet kéne háttérbe szorítanom. Aztán rájöttem, hogy azért éreztem "fordítva", mert nem mindegy a sztori, a környezet, a háttér és az sem, hogy milyen típusú karakterek veszik körbe a főhősnőt. Az sem mindegy, hogy jó páros lesz a szerelmesekből.

Viszonylag hamar sikerül is neki közel kerülni Sethékhez. Egy véletlen folytán munkát kap Bookertől: Cole irodáját kellene berendeznie és emberközelibbé tennie. Cole élete az orvoslás, minden szabad idejét, amit nem alvással tölt, a munka köti le, így szinte a kórházban és az irodájában él. Ha már Bookerék nem tudják eltántorítani a munkától, akkor a munkahelyét szeretnék egy kicsit otthonosabbá tenni. Lilah jó lehetőségnek tartja a bosszúhoz, hogyha magához édesgeti Cole-t. Úgy gondolja, hogyha az orvos barátnője lesz, akkor sokkal könnyebben hozzáférhet a baráti társasághoz és így kellő időt tud eltölteni velük ahhoz, hogy a szükséges információkat megszerezze.
Lilah-nak nehéz dolga van, mert Cole egy ölelgetnivaló plüssmackó. A munkájában kiváló szakember és nagyon profi, de ha valami hétköznapi tevékenységről vagy a magánéletéről van szó, akkor esetlen, csetlik-botlik, szóval mindent elbénáz. Hamar kiderül, hogy nem az a szokásos pasi, aki rögtön nyomulni kezd a nőre, sőt, egyenesen menekül és retteg Lilahtól. Lilah viszont el akarja érni a célját, így úgy nyomul, mint egy pasi. Cole miatt viccesek ezek a jelenetek és nagyon szórakoztató volt olvasni, hogyan kerülnek közel egymáshoz. Közben viszont Lilah-ban is átalakul valami. Először csak eszközként akarta felhasználni Cole-t, de a srác személyisége és a vele töltött idő megváltoztatja Lilah érzéseit. Ugyanez érvényes a többiekre is. Minél jobban megismeri a kis csapatot, annál inkább kételkedni kezd a bosszú igazságosságában és annál jobban megkedveli őket istenigazából. Erre is szokták mondani, hogy az érzelmekkel nem szabad játszani, mert visszaüthet a játék.
Ahogy fentebb írtam, általában a Lilah-féle női karaktereket részesítem előnyben, de nem mindegy az sem, hogy kik a további szereplők, a sztori és a háttér. Cole miatt nem sikerült megkedvelnem a női karaktert, mert annyira nem illettek össze a szememben, hogy az tényleg hihetetlen. Cole-nak egy olyasfajta párt tudtam volna elképzelni, mint Maggie. Lilah nekem túl sok és túl erős egyéniség volt Cole-hoz. A könyv vége felé haladva ez az éles különbség kezdett eltűnni és valamennyire el tudtam fogadni a párosukat, hiszen végül is Lilah egyénisége és erős akarata az, ami egy kicsit kibillenti Cole-t a biztonsági zónájából. De valójában Cole-ból egy papucs lett a szememben, elvesztette azt a kis férfiasságát is, amit a kölyökkutya viselkedésében megtaláltam valahol.
Az alapvető problémám az volt, hogy a két karakter számomra nem illett össze és nem sikerült megkedvelnem a női főhősnőt, de a kezdeti ellenszenvemen azért javított a könyv végére. Lilah pozitívuma az volt, hogy nem hitt vakon az apjának és képes volt kételkedni a szavaiban. Képes volt átgondolni és mérlegelni a dolgokat, illetve képes volt a változásra.

Az egész csapatot úgy, ahogy van, megkedveltem és öröm volt "látni", hogy mennyire összekovácsolódtak. A bensőséges poénok és a heccelődések mindig azt hozták ki belőlem, hogy de szeretnék leülni közéjük vacsorázni. A legvonzóbb két tulajdonsága a csapatnak a tiszta szeretet és az összetartás. Jó volt visszatérni közéjük.
____________________________________________________________________________________
Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Cole és Booker
Tetszett: az összeszokott csapat, a heccelődések és a bensőséges poénok
Nem tetszett: Lilah nyomulása túlzás volt
Oldalszám: 436 oldal
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Megjelenés: 2014. október
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A regényben Cole annyira ismeri Shakespeare műveit, hogy 1-2 sor alapján bármelyik darabot beazonosítja.
“- Tessék, tegyél próbára! Nyisd ki akárhol, és a sárgával jelölt részből olvass fel egy-két sort! Megmondom, melyik darab melyik felvonásából és melyik jelenetéből van.”
Azt persze nem várjuk el tőletek, hogy a felvonásokat és jeleneteket is tudjátok, de azért kíváncsiak vagyunk, hogy Ti hány darabot ismertek fel egy-egy rövidebb részletből.
Minden blogon közzéteszünk egy Shakespeare műből egy-egy rövidebb idézetet, a feladatotok pedig, hogy a mű címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk. Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.
"A második nász indító oka
Szennyes haszonvágy, szerelem soha;
Másodszor öltem meg holt férjemet,
Ha második férj csókol engemet."
____________________________________________________________________________________
10/13 Deszy könyvajánlója
10/15 Kelly Lupi olvas
10/17 Dreamworld
10/19 Könyvszeretet
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése