Miért pont ez? Pár éve láttam a Viharsziget című filmet és valami nagyon megfogott benne. Utánanéztem, hogy ki írta a sztorit, rátaláltam Lehane-ra és eldöntöttem, hogy ez a pasi nagyon érdekel, el fogom olvasni a könyveit.
Történet: Patrick Kenzie magánnyomozó Bostonban. Egy látszólag egyszerű megbízást kap a város egyik politikusától: meg kell találnia a volt takarítónőjét, aki lelépett pár dokumentummal. A politikusnak kell a nő és a papírok is. Pat elvállalja az ügyet, mert neki meg a pénz kell nagyon. Még szerencse, hogy az irodája után nem kell bérleti díjat fizetnie, hiszen egy templom harangtornyának helyiségében berendezkedhetett szívességből, de nem ártana felfuttatni a vállalkozást és élni is valamiből. Társával, Angela Gennaroval belevetik magukat az ügybe, de hamar kiderül, hogy az nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, sőt! Belenyúltak valamibe, amibe nagyon nem kellett volna.
Vélemény: A sztori teljesen más, mint a Viharsziget, de nem okozott csalódást, még mindig érdekel Lehane. Szerintem már párszor elmondtam, hogy élek-halok a krimikért, így nagyon kevés olyan van, ami nem tetszik, de kevés az olyan is, amiért rajongani tudok. Lehane-nak sikerült elérnie, hogy rajongjak a nyomozópárosáért. Minden olyan elem benne van a regényben, amitől nagyon élvezetes lesz az olvasás. Bunyó, lövöldözés, elgondolkodtató kérdések, jó karakterek, csavarok, érdekes sztori és sok-sok humor, ami nem megy át paródiába. A könyv elolvasása után rábukkantam Nima posztjára a rossz fordításokról, ahol többek között ezt a könyvet is megemlíti. Mivel nincs viszonyítási alapom (az angol verziót nem olvastam), így nem tudok sem igazat adni, sem cáfolni, de a stílussal nem volt bajom. Ettől függetlenül elgondolkodtatott a poszt és kíváncsi lettem, hogy mennyiben más Patrick alakja a többi részben, így hogy más fordította azokat. Ha ennél ütősebb lesz, akkor tuti, hogy Kenzie feljebb ugrik pár lépcsőfokot a fiktív szerelmi listámon, pedig már így is előkelő helyen szerepel.
A könyv már az első bekezdésben magába rántott és el sem eresztett a végéig. A karakterek, főleg a nyomozópáros remekül sikerült figurák, a kettejük közti feszültség és a dinamika annyira jó volt, hogy akkor is élvezetem volna a könyvet, ha az égvilágon semmi nem történik benne. Angie férje egy szemétláda, veri a nőt, az mégsem hagyja el, pedig Patrick-nek minden álma, hogy egyszer ez megtörténjen, vagy hogy kinyírhassa a "Seggfejet" és Angie az övé lehessen. Titkon még arról is álmodik, hogy Angie lesz az, aki beleereszt egy tárat a férjébe, mert a nő sokkal jobb lövész, mint Pat.
Kenzie egy tökös pasi, átgázol mindenkin, ha az igazságról vagy a szeretett nőről van szó, nagyon jó a humora és a stílusa, az önbizalomért sem kell a szomszédba mennie. Bár vannak pillanatok, amikor elcsesz dolgokat, de nagyon jól tudja kezelni az ilyen elfuserált helyzeteket is. Nemcsak Angie-nek, de neki is megvan a maga keresztje. Mind a ketten olyan típusok, akikről a hét főbűnös posztban írtam: leharcolta őket az élet, de nem hagyják magukat. Erősek, magabiztosak, keresztül gázolnak mindenkin és mindenen, de közben van egy sérült emberi oldaluk is. Összetett karakterek, akikben dúlnak a személyes harcok, a jó és a rossz keveredik bennük és sose tudják egyensúlyba hozni a két oldalukat, pedig nagyon igyekszenek. Egyértelműen ott van köztük a vonzalom, már a könyv legelejétől, de mint ahogy az életben sem, itt sem egyszerű a helyzet. Szórakoztatóak a párbeszédeik is, máskor meg meghatóak. Ez a könyv az a fajta, amit nem lehet metrón olvasni, vagy akkor, amikor már mindenki alszik, mert kínszenvedés visszatartani a nevetést.
Ezeket az emlékezetes karaktereket helyezte Lehane egy olyan világba, ahol a rasszizmus, a politikai harcok, a korrupció, a bandaháborúk, a gyilkosságok teljesen természetes dolgok. A karakterek a mindennapokban teljesen jól elboldogulnak, mert inkább csendes szemlélői a dolgoknak, mint aktív részesei, kerülik a bajt. Maximum hűtlen feleségeket kell megfigyelniük hosszú és unalmas éjszakákat töltve a lepukkant kocsijukban. Ez a megbízás azonban belerántja őket Boston sűrűjébe, a mocsokba és az életesélyeik rohamosan romlani kezdenek.
A mellékszereplők sem lettek elhanyagolva. Éreztem a bandák fejeseinek hűvös és kegyetlen hatalmát, éreztem a politikusok ravaszságát és undorító jellemét, megértettem a magas bűnözési ráta közepette felnőtt gyerekek motivációit és sajnálkoztam afelett, hogy így kell élniük, egy ilyen világban. Átéreztem a takarítónő rettegését, az egész város mocska is szinte a bőrömre tapadt. A karakterek kiválóságán túl, a könyv legnagyobb erénye, hogy nem egy piti ügy van a középpontban, hanem egy sokkal hatalmasabb, ami minden ember igazságérzetét piszkálni kezdi. A nyomozás közben nekem is jártak az agytekervényeim és ez az, amiért annyira szeretem az ilyenfajta krimiket. Együtt gondolkodhatok a nyomozókkal, ugyanúgy sötétben járok, mint ők, ötletem sincs, hogy ki a tettes, mi az indíték, mi húzódik a háttérben, sosem tudom meg a válaszokat előbb, mint a karakterek, szinte madzagon rángat az író, a végén pedig jön a csattanó, ami tényleg nagyot szól.
Ez nem az a párszáz forintos krimi, amit lekapsz a polcról, elolvasol egy óra alatt, aztán nyúlsz egy másikért és el is felejted, hogy miről szólt. Ez a könyv nyomokat hagy benned, kellemeseket és rosszakat egyaránt. Kellemes perceket okoznak a humoros pillanatok, a párbeszédek, a karakterek közti dinamika, a szereplőket sem felejted el, de a sztorit sem, mert kegyetlen őszinteség van benne. Az egész könyv végigsöpör rajtad és megváltoztat benned valamit. Egy pár óráig tartó rush volt, az akciójeleneteivel a humorral és a pörgéssel. A krimi szerelmeseinek nagyon is ajánlott!
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5
Karakterek: 6/5
Kedvenc: Patrick Kenzie
Tetszett: a nyomozópáros, az író stílusa, a humor.
Nem tetszett: -
Kiadás: Agave, 2007.
Oldalszám: 230 oldal
________________________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése