Nemrég fejeztem be Penelope Douglastől a Bully-t, csak még csücsülök egy kicsit a könyves poszton, mert meggyűlik a bajom a New Adult (továbbiakban NA) könyvekkel. Nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem a műfajt. A YA jobban lenyűgözött, amikor berobbant a divatba. Az a szép az egészben, hogy mindig is bosszantott, hogy némelyik YA könyv nem jut tovább a csókjeleneten, pedig annyira jól megírta a szerző a jelenetet és olyan szépen tovább tudta volna nyújtani a pillanatot, de aztán úgy voltam vele, hogy a YA az ifjúsági irodalom és annál azért előnyös, ha nem megy át erotikába az egész. (Pl. ha lesz gyerekem, nem igazán szeretném, hogy 14 évesen pornót olvasson YA címén.) Ezért örültem az alternatív műfajnak, ami az NA. Itt olyasmi a környezet, mint a tini könyvekben, jórészt 18 az átlagéletkor, de tovább megy a csókjeleneteken és mégsem lesz túlzottan erotikus. Valahogy mégsem vagyok kibékülve ezekkel a könyvekkel, mert a sztori háttérbe szorul és a lényeg az lesz, hogy mikor fekszenek le egymással a tinik, addig pedig több száz oldalnyi semmitmondó szövegen rágja át magát az ember. Persze vannak kivételek, amikor jó sztorival is párosul az egész, de egyre nehezebb kiszűrni, hogy melyik a jó a több száz közül, mert ömlesztve jelennek meg naponta. Annak idején a YA-t érte meg kiadni és megírni, most meg az NA-t. Az említett könyv egyébként nem is olyan rossz, de nem is túlzottan jó, de az egy másik poszt.
De nem is erről akartam igazán írni, hanem arról, hogy imádom amikor az írók zenei ízlésüket megcsillogtatják a könyveikben. Nyitott természet vagyok és mindig minden újdonságra kíváncsi vagyok, a könyvek mellett a zene a másik, ami nélkül nem tudnék élni. Számomra ugyanolyan jó érzés egy új zenei stílust vagy előadót felfedezni, mint amikor rányomok a könyvrendelés gombra és kitöltöm a szállítási címet. Ezért szeretek emberekkel is beszélgetni, mert tuti biztos vagyok benne, hogy valami újdonságot találok meg általuk. Volt pár olyan beszélgetésem új emberekkel, amik által olyan zenét/könyvet/filmet fedeztem fel, hogy azt mondtam: "Te jó ég! Eddig erről én miért nem hallottam? El se tudom most már képzelni az életem enélkül!" Így fedeztem fel magamnak pl. a Kpopot is, ami mostanában a favorit, de az alternatívabb zenéket és együtteseket is, akiknek lehet, hogy csak pár százas a Youtube nézettségük, de indokolatlanul vannak alulértékelve. Ahogy a külföldi könyvek, úgy az idegen kultúrák zenéje is elviszi az embert egy totál más világba a szürke hétköznapokból. Nem is érdekes, hogy nem tudok se japánul, se koreaiul, se finnül vagy egyéb nyelveken, a dallam, a hangzás és a kiváltott érzelmek azért ott vannak.
A Bully története röviden: Tate és Jared a legjobb gyerekkori barátok és nem mellesleg szomszédok is voltak. Hálószobájuk ablakát egy fa kötötte össze, ez volt a saját kis birodalmuk. Egyik nyáron azonban Jared elutazott és egy szemét Jared jött vissza, aki utálta a lányt és ott tett neki keresztbe, ahol csak tudott. Számtalanszor megalázta nyilvánosan, teljesen kizsigerelte érzelmileg, ráadásul az egész iskola a fiú mellé állt. A lány a poklok poklát élte át. Aztán Tate is elutazott egy évre külföldre tanulni és amikor visszatért megkezdte a visszavágót. Innentől kezdődik a sztori, ami tipikus példája annak, hogyan lesz barátból ellenség, aztán meg ellenségből barát.
A Bully is egy olyan könyv, ahol az írónő felfedte zenei ízlését. Mielőtt egy jelenetbe belekezdett volna, megemlítette a zenét, ami éppen a háttérben megy, így megálltam, felmentem Youtube barátomhoz és megkerestem a számokat, majd folytattam a jelenetet. Addig szegény Jared és Tate megmerevedtek a pillanatban, de jobb volt visszatérni hozzájuk úgy, hogy én is hallom, amit ők. Igaz, csak kevés, talán négy-öt zenei említés esett, de ezek tökéletesen tükrözik a könyv hangulatát.
Itt az egyik, a főhősnő, Tate kedvence:
Ez feltételezhetően Jared kedvence, mert a kocsijában ez szól az illegális autóverseny alatt. Bár a hétköznapokon nekem egy kicsit erős ez a stílus, de egy autós jelenethez tökéletes. Ott nem Mozartnak kell szólnia. Nem rossz írói eszköz a zenével való hangulatfestés, sőt!
Az "elnyomott felülkerekedése egy pillanatra" jelenete:
Ez az én egyik személyes kedvencem lett (magamban morgok, hogy eddig még nem hallgattam a számaikat):
Ez pedig a másik kedvencem lett és ez a legnagyobb szégyenem. Szeretem Amy Lee-t, de a Sheeters-ről a könyv miatt hallottam először, pedig szerintem illett volna őket is hallgatnom, ha már szeretem a stílust:
A fentebbi számok tényleg nagyon jól visszaadják a könyv hangulatát, hol durvább (a cím is ugye utal arra, hogy egy kis lelki és/vagy fizikai terrorizálás van benne), hol érzelmesebb. Érzelmi hullámvasút volt a könyv, mint ahogy a zenéje is. Az utóbbi kettőt képletesen szólva már rongyosra hallgattam. Érdemes a zenéket is meghallgatni az olvasás során, főleg, hogyha nem ismerjük őket, kincsekre bukkanhatunk. :)
Lassan nincs olyan ember könyves berkekben, aki ne hallott volna a molyos eseményekről, így nem megyek bele a részletekbe. Sokan tudják, hogy mi történt, akik meg nem, azok utána tudnak nézni, ha nagyon szeretnének (linkek lentebb). Befolyásolni nem szeretnék, úgy gondolom, hogy nem is tudok, kicsi vagyok én ahhoz, mindenki el tudja dönteni mások véleménye nélkül is, hogy egy szolgáltatással elégedett-e vagy sem.
Közvetlenül nem voltam érintett a témában, értetlenül néztem csak az eseményeket, olvastam a posztokat, hozzászólásokat, karcokat, aztán a vita eljutott arra a pontra, hogy közvetve az én lelkivilágomba is belegázoltak, pedig általában ez nem könnyű. Aludtam rá egyet, mert nem akartam belekeveredni, van az embernek elég baja, aztán aludtam rá még egyet és a döntésem megszületett. A mai napon én is elhagyom a molyos közösséget, pedig pont ma lettem két éves tag. Én így ünneplem meg, stílusosan lelépek.
Napi szerencsesütim
"– Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk? – Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene."
Alan Alexander Milne: Micimackó
Részben szolidaritásból teszem, hiszen a kirúgottak között nagyon kedves ismerőseim vannak, de ez az eset még nem billentett volna ki annyira a lelki egyensúlyomból, hiszen már régen nem vagyok annyira aktív az oldalon, akik meg olyan ismerősök, azokkal amúgy is tartom a kapcsolatot más módokon. Legfőképp a hozzáállás miatt távozok. Egyszerűen működök: amilyen hozzáállást kapok, általában olyat várhatnak el tőlem is viszonzásul.
Lárvaállapot
Két évvel ezelőtt a blogosok miatt regisztráltam az oldalra, sokan ajánlották, hogy milyen jó, minden könyv fent van, ami még nincs, azt majd szorgos hangyaként mi majd feltesszük, követni tudom az olvasásaimat, kívánságlistát és várólistát tudok csinálni, értékelni tudok, az értékelések alapján el tudom dönteni, hogy kevéske pénzemet melyik könyvre költöm inkább, ráadásul vannak kihívások plecsniért és még virtuális polcokkal is tudok játszadozni.
Mi ez a
csönd a Molyok háza táján? Ki mit csinál? Mindenki csak szállingózik ebben a
nyomasztó időben? Ébresztő! Polcozni, kommentelni, olvasni, írni, karcolgatni,
hülyülni! XD
123 hozzászólás
A legfőbb kincs azonban az volt, hogy egy közösséghez tartozhattam. Egy olyan közösséghez, ahol olyanok vannak, mint én. Akik szeretik a könyveket, szeretnek olvasni és szeretnek is erről beszélgetni kötetlenül. Nagyon sok jó élményt és nagyon sok kedves ismerőst köszönhetek a molynak. Megtaláltam a helyem valahol a világban, blogger lettem én is, ami egy olyan hobbim lett, ami nélkül már el se tudom képzelni az életet. Sokat tanultam a könyves szakmáról, az írásról, az emberekről és emberektől. Írókat, szerkesztőket, fordítókat, könyvtárosokat, kiadó munkatársakat ismerhettem meg, ami egy könyvmolynak maga a mennyország kapcsolatok terén. Hasznos és intelligens beszélgetéseim voltak, intelligens emberekkel. Az új tagokra mindig nyitottak voltunk és olyan szeretettel fogadtuk őket, mint ahogy annak idején minket is fogadtak. Sőt! Személyes találkozások, telefonszámcserék is történtek. Még olyanról is hallottam, hogy valaki élete párját találta meg így.
Bebábozódás
Ahol még egy ember van, ott megjelenik a konfliktus is alapon egyre több lett a nézeteltérés és a vita. A tagok sokasodtak, akiket nem toleráltunk azzal elkerültük az érintkezést, kirívó esetekben megjelentek a modik és lerendezték az ügyet. A kommunikáció működött, a modik igazságosak voltak és ők is megmutatták emberi arcukat, lehetett velük jópofizni, barátkozni. A sok munka közül ez az egyik, amit sose csinálnék, de nekik valahogy ment. Klasszul működött az egész. Aztán valahol elúszott a dolog. Nem keresem az okot, hogy miért és azt se keresem, hogy honnan indult meg a lavina (sok idióta tag tehetett róla, aki csak bohóckodni vagy szemétkedni jött fel unalmában, így egyre nagyobb lett a szigor vagy a modik személye és stílusa változott meg), mert a tényeken nem változtat.
Azért kitiltani valakit egy oldalról, mert névtelen jelentés érkezett be a (szerintem nem világrengető) hozzászólás miatt, aztán meg kitiltani még pár embert, mert szimpatizált a kirúgottal (annak saját blogján), nevetséges és gyerekes. Arra hivatkoztak, hogy ennek már volt előzménye is, de ez akkor sem fair. Ez olyan, mint amikor a páromat megsértem x napon, de ő hallgat róla, mint a csuka, aztán két év múlva elhagy azzal az indokkal, hogy betelt a pohár, elválnak útjaink, mert nem tetszik neki a piros pólóm. De ez a dolog nem is rám tartozott, nem is mentem bele a vitába, csak csóváltam a fejem, hogy miért is kellett ekkora vitának kialakulnia, amikor rendesen le is lehetett volna kommunikálni, ha hagyták volna, de nem hagyták.
Látszólag adtak esélyt a kommunikációra, de valójában mégsem. Felesleges nekiállni vitatkozni egy netes robottal. Az érintett modi ugyanis úgy viselkedett, mint egy netes robot. Begyakorolt sablonválaszokat hajtogatott folyamatosan, mint egy papagáj. Nem érdemes leállni vitatkozni a "kék halállal" sem, mert leszarja a gépem, hogy nekem nem tetszik valami, neki se tetszik és punktum.
Annyiban tartozott rám a dolog, hogy kívülállóként figyelve végkövetkeztetéseket vontam le és ezekre nem csak én jöttem rá.
1) Bárki bármikor, bármilyen hozzászólásomat jelentheti és ezért kirúgnak, úgy, hogy esélyem sincs lerendezni intelligens módon a vitát. Sem a jelentővel, sem a moderátorokkal. Miért nem gondolkoztam előbb és miért nem tartottam be a szabályokat, akkor nem jártam volna így. Ezzel nem is lenne probléma, ha rasszizmusról vagy káromkodásról van szó, felnőtt emberként mindenki fel tudja mérni, hogy mi az ártó és mi a rossz. De itt már egy olyanért is kirúghatnak, hogy egy könyvről való beszélgetés során megjegyzem, hogy a rózsaszín ing nem tetszik és Katiferilaci éppen ilyen inget visel, vérig sértődik és jelent. Utána még esélyt sem kapnék arra, hogy rendezzem soraimat vagy Katiferilaci lelkére beszéljek, hogy ne haragudjon, nem akartam megsérteni, de eltávolítom a hozzászólásomat, ha nem tetszik neki.
2) Azért is kirúghatnak, mert egy moderátornál rossz fát tettem a tűzre. Talán ő a rózsaszín inges vagy csak a nicknevem nem tetszik, mert volt egy ilyen ismerőse és azt utálta, és a hatalmából visszaélve kirúg egy sablonlevéllel, ami a szabályzatot idézi, utána meg bután pisloghatok, hogy mire fel kaptam én ilyen levelet. Megkérdezhetem ugyan, de érdemi választ nem kapok. Tárgyalás nélkül bekasztliznak. Nem áll jogomban megvédeni magam, sem a becsületem.
3) Nem áll jogomban szabadon véleményt nyilvánítani semmiről, mert tuti biztos lehetek benne, hogy a több tízezer tag közül megtalál egy, akit vérig sértek, akár azzal, hogy nem tetszik nekem a kedvenc könyve. Ártatlanul nyomok két csillagot az ő szent művére. Vagy csak a SAJÁT blogomon lévő posztom nem tetszik neki, ami megjelenik a molyon is a frissei között. Jelent és neki adnak igazat.
4) Ha lehetőségeimhez mérten próbálom lerendezni az engem ért vádakat, akkor azzal ártani akarok a molynak, sőt hazudok és trollkodok. Így nem vagyok "jó tag". Pfujj, csúnya, rossz (kutya) tag vagyok és húzzak a sarokba.Ha csendben vagyok, "akkor nem fog úgy tűnni, hogy le akarom járatni a molyt". Szóval nyeljem le a dolgokat szép csendben és ne hányjam ki.
Ezek már engem is érintenek, mint felhasználót, mert egy iránymutatást adnak a szerintük megfelelő viselkedésről és a szankciókról. Tájékoztatnak arról is, hogy a szabályzatot igen sajátosan is tudják értelmezni emberek, akiknél a hatalom van, így gondolatolvasóvá kell válnom, hogy kitaláljam ki hogyan és mit értelmez. Megbeszélnem nem lehet, csak találgatnom és magamtól rájönnöm, de vigyázva, mert egy rossz szó és vége, kirepülök.
De még ez se érdekelt annyira, hiszen a hangulat és a közösség, maga az egész oldal annyira megváltozott, hogy már más csatornán tartottam a kapcsolatot az ismerősökkel és adatbázisnak használtam az egészet. Másra nem is használhatnám ezek után, de még az is lehet, hogy erre sem, mert egy aszexuálist zavarni fogja a pararománcos polcom és jelent.
Magyarán szólva azért is diszkriminálhatnak, mert normális vagyok és normálisan élem a világomat, de megtalál egy nem normális és őt kell védeni, mert szegény nem normális, én elviselem, ő nem viseli el.
Ez egy vicc
Kívülállóként annyit érzékeltem, hogy személyes okokból egy moderátor visszaélt a hatalmával és kötötte az ebet a karóhoz, mint egy hisztis gyerek, mert éppen ahhoz volt kedve. Nem lehetett a kedvére tenni csak úgy, ha saját magad alázod meg. Nem volt elég, hogy nem adta meg az esélyt a védekezésre, nem volt elég, hogy visszaélt a hatalmával, az sem volt elég, hogy hátba szúrta a kirúgott tagokat, azzal, hogy egy olyan fórumon indított vitát, ahol még esélyük sem volt az érintetteknek részt venni benne, de még kellett az is, hogy boldog-boldogtalant megsértsen a kijelentéseivel, köztük engem is, akinek az égvilágon semmi köze nem volt az egészhez. Nem baj, hogy mindenki azt szajkózta, hogy az ég kék, neki igenis fekete volt és a többi a színtévesztő.
"El lehet menni, ha nem tetszik és ha nem tudsz beilleszkedni."
Ha én egy ilyet mondanék az ügyfeleknek, partnercégeknek, igencsak felkopna az állam. Nagyon hamar tönkre tenném magam és a jó híremet. De igaza is volt a moderátornak. Mi csak egyszerű kis tagocskák vagyunk, nem kiadók, tőlünk nem dől a pénz az üzleti vállalkozásba, mi helyettesíthetők vagyunk és eldobhatók. Az nem számít, hogy annak idején az értékeléseinkkel, az adatbázis feltöltéssel, a jó hír terjesztéssel, a tagtoborzással, az ingyen reklámokkal, az oldal jobbá tételével foglalkoztunk a szabadidőnkben, az nem számít, hogy a mi szívügyünk is volt az egész oldal létezése, az se számít, hogy büszkén kiáltottuk világgá, hogy molyosok vagyunk és milyen klassz, hogy van egy saját goodreads-ünk az országban. Jött helyettünk és jönni is fog másik több tízezer tag, akik ugyanezt megteszik helyettünk, azzal a különbséggel, hogy ők nem kapják meg cserébe az órákig tartó kötetlen beszélgetéseket, a jó hangulatot, azt a bolondozást, azt a játszóteret, ami annak idején annyira iszonyatosan jó volt.
Kirúgták a legnagyobb húzóemberek egy részét, a többi barátom önként távozik, így én se maradok tovább, mert nem tetszik az oldal hozzáállása. Én is több száz óra szabadidőmet áldoztam az oldalra, istenítettem és rengeteg ismerősöm a jó hírverésem miatt regisztrált, igaz, hogy nem miattam működött az oldal és én csak egy porszem vagyok, de sok kicsi sokra megy alapon működik az egész. Ha a sok kicsi porszemet meg elfújja a szél, az nem feltétlenül jó. De nem az én vállalkozásom, nem érzem magam most már egy kicsit se megbecsültnek abban a közösségben, így nem is érdekel és nem is áldozok rá többet. El lehet menni, ha nem tetszik, így el is megyek, mert ez tényleg nem tetszik. Köszönöm, de a szolgáltatást nem kívánom tovább igénybe venni, válság van, inkább a saját blogomba és dolgaimba fogom azt az energiát és időt fektetni.
Ami kiverte a biztosítékot és felgyújtotta a lábam alatt a talajt,
az a kijelentés volt, hogy a blogosok azért írták/írják a bejegyzéseket, hogy a látogatottságot növeljék és trendi a molyt szidni. Ez az a kijelentés, amikor megkérdezem, hogy a moderátort kinél tudom jelenteni? Őt ki fogják ezért rúgni?
Nem csak a kirúgott bloggerekre nézve sértő ez a vád, hanem az egész blogos társadalomra nézve is az. Magamra vettem ezt az inget, mert én meg már azt kezdem unni, hogy TRENDI szidni és lejáratni a bloggereket. Az is már elég felháborító, hogy a saját fajtánk szid minket, könyves blogger a könyves bloggert, felháborító, hogy a blogger társadalomban vannak megélhetési bloggerek, akik ráadásul a becsületesek hátán kapaszkodnak fel és lopnak tőlük, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyikünk ilyen. Nem jelenti azt, hogy egy kalap alá kellene venni minket. Mint ahogy a Moly is kikérhetné magának, hogy én egy moderátor amatőr viselkedése miatt általánosítok az oldallal kapcsolatban, úgy mi bloggerek is kikérhetjük magunknak, hogy egy kalap alá vesznek minket. Ez egy eléggé nyeretlen húzás volt a Moly részéről, amikor a bloggereknek nagyon sokat köszönhetnek és belőlük is él az oldal. Ezek az emberek imádják a könyveket és minden velük kapcsolatos dolgot, így a molyt is, ezáltal nagyon sokat letesznek az asztalra más-más arányban.
Irtás
Személyeskedni nem áll szándékomban, sem pedig általánosítani és ráhúzni az oldalra a vizes lepedőt, de mivel egyetlen egy ember képviselte a Molyt a vitában, ő volt a Moly, ő foglalt állást az ügyben, ezért csak ez alapján tudtam megítélni, hogy kívánok-e maradni vagy sem. Érdemi döntés és megoldás nem született, csak diktatórikus, én pedig utálom a diktatúrát. Szerencsére ebben az esetben meg tudom tenni és az végre jogomban áll, hogy kiszálljak belőle, nem kell elviselnem. Máshoz amúgy sincs ott jogom, maximum még ahhoz, hogy időt és energiát beleadva lelkesen növelhessem az adatbázist. Növelem inkább a saját listáimat máshol, választhatok egy másik oldalt is, úgyse fog senkit se érdekelni. Engem viszont érdekel.
Tisztelgek a régi Moly és az oldalnak köszönhető emlékek előtt, de hátat fordítok az újnak. Kiirtom én magam onnan, mielőtt engem is utolér a tisztogatás. Nem hiányzik az életembe az, hogy még a szabadidőmben is nulla problémamegoldó képességekkel rendelkező emberekkel vacakoljak, ki legyek téve a hangulatingadozásaiknak és az önkényeskedésüknek.
A kirúgott bloggerek előtt pedig változatlanul fejet hajtok a munkásságuk miatt!
Az érintettek, a követők és egyéb vélemények a teljesség igénye nélkül:
A balra látható könyvecskét nem hiszem, hogy kiadják magyarul, eddig elég nehéz volt még angolul is beszerezni, pedig nagyon szerettem volna, maximum Ausztráliából lehetett volna megrendelni.
Gigi írt róla egy kritikát és rajongott érte, így fájt rá a fogam rendesen. Mások, akik olvasták, szintén nagyon szerették.
Most tuti, hogy elolvasom a három részt, ugyanis az írónő honlapjára kattintva, az első hír, hogy mind a három rész kindle verziója ingyenes július 1-jétől július 5-ig! Forrás: Marianne de Pierres
Szóval ha szeretnéd Te is olvasni, akkor irány az amazon.com, ahol ingyenes regisztráció után tiéd lehet az egész sorozat!
Folytatom a sort és remélem, hogy ezúttal nem fogok tévedni a megjelenésekkel kapcsolatban. Az élet vize állítólag mégsem jelent meg a Könyvhétre, mint ahogy Liliane_Evans kommentjéből kiderült. Ha most is tévednék, akkor valaki javítson ki! Köszi! :)
Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó (Anita Blake 19.)
Lemaradásban vagyok a sorozattal, bár a részek már ott csücsülnek a polcomon. Bevallom, hogy az általam olvasott utolsó pár kötet egy kicsit elvette a kedvem a folytatástól, számomra már túl sok volt a bonyolítás és a hardcore szex sem illet bele az általam megszokott világba. Olyan jó kis nyomozós fantasynak indult mindenféle lénnyel, aztán valami oknál fogva az egész történet elúszott a pornó világába. Állítólag pont ott hagytam abba a sorozatot, ahonnan az írónő visszafordul a régi stílushoz, így elnézem neki azt a pár kötetet. Egyértelmű, hogy ezt a részt is besorolom a polcra, neki is bérelt helye van már.
Általában nem szeretem a mai magyar írókat olvasni, persze azért vannak kivételek. Egy könyv akkor visz el úgy istenigazából egy másik világba, ha egy elképzelt vagy Magyarországtól nagyon távoli helyen és kultúrában játszódik, nem szeretem, hogyha Marikák és Pisták köszönnek vissza a lapokról, vagy egy amerikai sikátor helyett Budapest valamelyik macskapisi szagú, hajléktalanokkal megtöltött utcácskája a helyszín. Bár Amerika sem különb, de amikor nap mint nap körbejárom Budapestet és látom, hogy mi van az utcákon, illetve rengeteg emberrel beszélek, így rengeteg magyar név vesz körbe, nem akarom ugyanezeket látni egy könyvben. Beugrik a munkám, a kimerítő közlekedés és a többi.
Ezzel a könyvvel viszont kivételt fogok tenni, mert nagy gyengém a kriminalisztika tudománya (nyomozó akartam lenni nagyon sokáig) és a regény megtörtént magyar bűneseteken alapszik, létező karakterekkel, kulisszatitkokkal, ráadásul egy nyugalmazott rendőr ezredes (Dr. Kovács Lajos) írta az előszót. A sok plusz miatt az se érdekel, ha a helyszín a Ferenciek tere és a karakterek Katiferilacijóska névre hallgatnak.
A Végzet Ereklyéi sorozat ötödik része. Bár a negyedik rész már nem rántott annyira magával, mint az első három rész, ettől függetlenül borzasztóan kíváncsi vagyok a karakterek további sorsára. Még mindig él bennem az a csodálat, ami az első könyv elolvasásakor kapott el, egyszerűen szeretem ezt a világot és újra benne szeretnék lenni.
Marie Lu - Prodigy - Született tehetség
A Legenda folytatása, ami nagy kedvencem lett. Bár még nem írtam az első részről a blogon (fél éves lemaradásban vagyok), nagy rajongója lettem a sorozatnak. Egy nagyon kedves ismerősöm a szerkesztője, így már az első rész fordításáról és szerkesztéséről is halottam vicces történeteket, erről a második részről nem is beszélve. Napokat kotlottunk a magyar címen, így kíváncsian vártam, hogy mi lesz az eredménye. A személyes kötődésen túl, imádom a történetet és hát a borító is az a kategória, ami egyszerű, de órákon át lehet nézegetni.
Samantha Young - Dublin Street
Nem igazán tudom megindokolni, hogy miért is szeretném ezt a könyvet. A borító nem nyűgözött le, a történet sem a fülszöveg alapján (egy komoly kapcsolattól irtózó nő, költözés, egy pasi, aki le akarja fektetni, ágybéli játszópajtások lesznek, de aztán feltételezhetően mindenki többet akar a másiktól, szóval nem nagy cucc). A romantikus és a pornó történetek sem a szívem csücskei, bár ezeken a területen is értek meglepetések (Simone Elkeles trilógiáját egyszerűen imádom és a Fekete Tőr Testvériség részeit is zabáltam). Mégis a sok pozitív vélemény megragadta a figyelmemet, mindenki jól szórakozott a könyv olvasása közben, dicsérték a humorát és az írói stílust, szóval egyszerűen kell.
Jennifer L. Armentrout - Obszidián
Ez a könyv is tucat lehetne a Daemon nevű sráccal, aki természetesen nem ember, a főhősünk persze, hogy új városba költözik, egyértelmű, hogy csakis tinédzser csajszi lehet, akinek a legnagyobb gondja-baja, hogy azért nyűglődik, mert tini. Hát persze, hogy a srác pofátlan és bunkó, de istenien gyönyörű és a szemébe nézve a főhősünknek leesik a bugyija és az IQ-ja is. De! De mégis más a sztori, mert inkább a sci-fire hajaz, mint a fantasyra, és a Kiadó oldalán beleolvasva az első pár fejezetbe a stílus is egész jó. Akik már olvasták angolul, azok borzasztóan várták már, mindenhol csak azt a kérdést láttam, hogy: "mikor jelenik már meg?" Úgy, hogy semmit se tudtam róla, én is egyre jobban várni kezdtem, mert egyre többször ott motoszkált bennem, hogy valami nagyon jóról maradok le. Szóval itt van és remélem, hogy hamarosan a polcomon is ott lesz.
Mancsokat fel, ha valaki megvette bármelyik könyvet is és nagyon tetszett neki! :)
Ahogy a cím is sugallja, természetesen a Könyvhétről (és a Könyvfesztiválról is) lemaradtan idén, de azért próbáltam figyelemmel kísérni az eseményeket és én is elkészítettem a saját kis listámat azon könyvekről, amik ekkor jelentek meg és amelyeket be is fogok szerezni.
Junot Díaz első könyve elsöprő sikert aratott nálam és szerintem azoknál is, akik már olvasták. Már csak az író miatt is el fogom olvasni ezt a könyvet, de a történet is nagy húzóerő. Oscar Wao egy elhízott sci-fi imádó könyvmoly, aki író szeretne lenni, a következő Tolkien és persze az sem ártana, ha az igaz szerelem is rátalálna, de már csak a családi átok miatt is nehezebb a vágyait megvalósítani. New Jeresy-i gettó, egy kis politika, dominikai történelem és egy család története is fűszerezi a sztorit.
Karen Marie Moning - Iced
A Tündérkrónikák spin-off sorozatának első kötete, Dani főszereplésével és a régi szereplők felbukkanásával. Szerintem erről többet nem is kell mondani annak, aki olvasta már a Tündérkrónikákat. Bár Danit nem igazán sikerült megkedvelnem, magát a világot és a mellékszereplőket viszont nagyon, így esélyes, hogy a polcomra fog kerülni.
A borítón is látszik, hogy ez az Engelsfors trilógia második kötete. Az első rész nagyon tetszett és még mindig, változatlanul imádom a svédek irodalmi stílusát, szóval nem maradhat ki.
Bár még nem értem a Szent Johanna Gimi sorozat végére (szerencsére), de amikor megláttam, hogy a dupla kötetes zárórész után meg fog jelenni egy kalauz is, rögtön beindult a "hörcsögösztönöm". Nem csak a kimaradt jelenetek és a plusz infók miatt került fel a kívánságlistámra, hanem mert muszáj ott lennie a polcon a sorozat mellett. A helyet már ki is béreltem neki, pont befér a többi közé.
Lauren Oliver - Rekviem
A Delírium trilógia befejező része. Bár még a második részt sem olvastam el, örülök neki, hogyha végre lehetőségem van megvenni egy sorozat összes részét, bevallom, utálok várni hónapokat vagy egy évet, hogy a folytatás a kezemben legyen.
Kenneth Oppel - Az élet vize
Sosem hallottam még a szerzőről, magáról a könyvről sem, de a borító hangulata és a sorozat címe magával ragadott. A Frankeisten ikerpárok kalandos és veszélyes ifjúkora? Kell ezen mit magyarázni? Nagyon nagy lehetőséget látok a sztoriban és évek óta az egyik legígéretesebb könyvnek tűnik, remélem, hogy az is lesz.
Először is azért vetettem rá szemet, mert minden kell, ami AdAstrás, elfogult vagyok, ennyi. Ettől függetlenül megfogott a borító is (a Kiadó összes könyve nagyon igényes) a fülszövegről már nem is beszélve. Terhes nőket támadó vírus üti fel a fejét (kérdés, hogy a tudósok hibáztak-e vagy csak az evolúciónak köszönhető), így az emberiség jövője veszélyben van. A tinédzser főhősnőn múlik a világ sorsa. Izgalmasnak ígérkezik és a felépített világa miatt roppantul érdekesnek.
Paolo Bacigalupi - Hajóbontók
Megint csak rá kell nézni arra a borítóra, hát nem elképesztő? Azt sajnálom a legjobban a könyvheti kimaradásomból, hogy nem lehettem ott az AdAstra standjánál, ahol meg lehetett venni a borítókat poszterként potom pénzért, ráadásul a grafikusok dedikálták. De egyszer csak azért is beszerzem azokat a posztereket, majd az egyik garázsvásáron, amit remélem, hogy rendszeressé fognak tenni.
A könyv világa nagyon komornak, egyedinek és hátborzongatónak tűnik. A szegények megfeneklett olajszállító tartályhajókat szednek darabokra a megélhetésért. Vézna, a főhős is ezzel foglalkozik, de egyik nap szerencséje lesz. Egy luxushajó léket kap, aminek a kifosztásával megüthetné a főnyereményt, de van rajta egy túlélő, egy gazdag lány.
Többszörös nyomás áldozata lettem. Először is előolvasási jogot kaptam én is a Cor Leonis Kiadótól, így már a megjelenés előtt megismerhettem Junot Díaz egyik munkáját (bővebben a könyvről itt) és "szerelembe is estem". Aztán kaptam egy meghívót a könyvbemutatóra, de több okból kifolyólag nyűglődtem, hogy most menjek vagy ne menjek. Gretty "segített" eldönteni a kérdést, konkrétan elrángatott az eseményre és ezért örök hálám neki.
Hogy ez mekkora buli volt!
Életemben nem voltam még könyvbemutatón, így azt se tudtam mi fán terem egy ilyen esemény és utólag sajnálom is, hogy nem vettem részt több ilyenen. Aki szereti a könyveket és minden velük kapcsolatos dolgot, annak kötelező lenne ilyenekre járnia.
Gretty unszolására elindultam és nagy nehezen (én, a tősgyökeres pesti eltévedtem szokás szerint) megtaláltam őt, majd bevetettük magunkat a helyszínre (Ellátó Kert), ahol összefutottunk minden olyan emberrel, akiknek a nevét eddig csak a borítók belső oldalán és emailekben láthattunk. A Cor Leonis csapata összehangoltan és profin vezényelte le az egész estét, ráadásul nem ismeretlen embereket, hanem Anger Zsoltot és Szabó Győzőt kérték fel a felolvasásra. Felolvasást írtam? Hát amit előadtak, az minden volt csak nem felolvasás, de nagyon előreszaladtam.
Szóval nem csak a Cor Leonis csapatával találkozhattunk személyesen, hanem más könyves bloggerekkel (Reea - Napi falat blog tulajdonosa) is, neves és még nem neves fordítókkal, illetve olyan fordítóval is, aki az amerikai sorozatokhoz gyártja a feliratokat (Luke). Várakozás közben át tudtuk beszélni a blogos dolgainkat (kinézet, lopásgátló, blogmotor szidása stb.), megismerhettük hogyan dolgozik egy fordító és nagy vonalakban az éppen fordítás alatt álló történetből is kaptunk ízelítőt. Már csak ezekért a pletyikért is megérte elmenni a könyvbemutatóra.
A lényeg azonban nem a háttérben folyó ismerkedés-beszélgetés volt, hanem maga az előadás. Hangulati aláfestésként zene szólt, a falra a könyvekhez illő képeket és videókat vetítettek, így az egész atmoszféra magába szippantotta az embert. Anger Zsolt és Szabó Győző, mint ahogy azt Gretty is írta, nem felolvasta a regény egy-két részletét, hanem ülve eljátszották Yuniort és a mellékszereplőket. A mély hangjuk, a macsó kinézetük és az előadásmódjuk annyira illett a regénybeli karakterhez, hogy egészen más színben tüntette fel előttünk a könyvet. Bár én elsőre is éreztem az Így veszíted el olvasása közben Yunior erős hangját, de az előadás másoknak egészen más megvilágításba helyezte a könyvet, így egyre többször hallottam azt, hogy: "újra el kell olvasnom a könyvet". És igen, a könyv újraolvasós, főleg az előadás után.
Potyogtak a könnyeink a nevetéstől, főleg, amikor a női szerepeket játszották és egy emberként komorodtunk el, amikor egy mellbevágó jelenet következett. Olyan volt az egész, mintha egy kisebb színházi előadást néznénk, erről árulkodott a vastaps is, aminek sajnos itt nem volt eredménye, mert az előadók nem jöttek vissza nagy bánatomra, pedig az egész könyvet hallani szerettem volna tőlük.
Ódákat tudnék még zengeni erről az egy-két óráról, ami úgy felfrissített egy unalmas, robotolós hétköznap estém, mintha egy hétvégi pihenésen vettem volna részt, de csak annyit mondok, hogy megéri könyvbemutatókra járni, főleg ha ilyen vendéggárdáról van szó és ilyen profi a szervezés.
Szóval ha Gretty váratlanul felhív, hogy menj vele könyvbemutatóra, akkor csak menj bátran, ne próbálj meg vele ellenkezni, úgysem fog sikerülni! :)
A Youtube-on számos videó van fent az "előadásról", (pl. ez) megéri belenézni, főleg hogyha a könyvről szóló kritikák és a könyvbemutatós leírások nem győztek még meg arról, hogy érdemes a könyvet elolvasni. Érdemes, hidd el! (Pletyi: Egy-két videón mi is látszunk Grettyvel).
Ha az ember a blogja felé se szagol. akkor bizony lemarad dolgokról. Távollétemben két helyről is megkaptam a balra látható díjacskát és bár szerintem már mindenkin végigfutott, azért a sor végén kullogva megköszönöm és továbbadom. Köszönöm Grettynek, akivel iránytűk vagyunk egymás számára, aki mindenbe belevisz és kitartóan harcias (hozzáteszem megéri rá hallgatni, a szórakozás garantált vele) és köszönöm Nancynek is, akinek még mindig olyan a blogja, mint egy YA mennyország (nem tudom, hogy csinálod, irigylem a blogodat :D).
A díjhoz tartozó szabályok a következők (amiket persze én áthágok):
1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)
2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de
csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van!
(Természetesen linkelve)
3. Írj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Tőled!
Öt további embernek adom a díjat, az már részletkérdés, hogy ők is megkapták mástól (vagy épp tőlük kaptam, a visszaadásra nem volt szabály, igaz?), de akkor is na...
Nancy: ha nem tőle kapom, akkor ő kapta volna tőlem. Imádom a blogja hangulatát, nem csak a kinézet és a könyvek miatt, hanem a sok zenei aláfestésért is. Fájlalom, hogy a virtuális ipod eltűnt, mert a zene terén is jó ízlése van.
Gretty: szerintem titokban jár valami számtech tanfolyamra, mert egyre profibb a blogja, van ott habzsi-dőzsi rendesen. Amibe belekezd azt profin végig is csinálja, lassan már celeb méreteket ölt a hírneve.
Gigi: ő az a blogger, akit először megismertem és akinek rákattantam az oldalára. Napi rutinommá vált, hogy a reggeli kávé mellé elolvastam egy-egy kritikáját, még akkor is, ha a könyv nem is érdekelt. Gigi nem szépít sosem, kerekperec leírja még a recikönyvről is a rosszat. A stílusa pedig utánozhatatlan. A bloghoz való kitartását pedig becsülöm (ő nem tűnik el majdnem fél évre, mint én. :D).
Nima: az ő blogján mindig pörögnek az események, neki sikerült az, ami másoknak nem annyira, a bejegyzései alatti hozzászólások szaporodnak, mint a gomba az esőben. Ettől él a blogja, nem csak ő közöl, hanem visszacsatolást is kap. Nagyon sok olvasmányélményt neki köszönhetek, valahogy mindig megtalálja a jókat. Ha kifogytam az ötletekből és barangolni kezdek a blogján, akkor tuti biztos, hogy legalább tíz könyvvel megnő a kívánságlistám.
CB: akinek még viszonylag friss a blogja, de egyre jobban törekszik felfelé. A nyálamat csorgatom mindig, hogy milyen szépségeket olvas.
