2014. január 28., kedd

Elég változatosan telt a 2013-as év könyvek és blogolás terén. Szerintem ez volt eddig a legtermékenyebb és legizgalmasabb időszakom. Remélem, idén repetázok. 

Fogalmam sincs (erősen nyomatékos g betűkkel), hogy hány oldalt, meg hány könyvet olvastam el, nem tartom számon, pedig könyvelőként még a hétvégi bevásárló listát is rendszerezem logika, meg más szempontok alapján is (mindenkiben van valami nem normális), de ez még sose jutott eszembe. Míg moly-tag voltam, addig a könyveket számlálta helyettem az oldal, a goodreads-re tértem át, ahová viszont lusta voltam még felvinni az olvasásaimat. Szóval nagy számokkal nem tudok dobálózni, meg amúgy is, talán jobb, hogy nem szembesülök azzal, hogy a könyvfüggőségem mennyire romlott, valahogy nem szeretnék leszokni. :D

Zuhanások

  Az év nagyon lassan indult be, tavasszal és nyáron viszont nagyon megcsappant az olvasási és blogolási kedvem. Tény, hogy vizsgáztam (pót, pót-, pótvizsga) és munkahelyet is váltottam, így tényleg elvitte a sok kötelesség a szabadidőm utolsó morzsáját is, ami a hobbik rovására ment. 

  Kihagytam a Könyvfesztivált és a Könyvhéten se vettem részt, sőt még az Ad Astra-féle "garázsvásárra" se jutottam el. Ezeket nagyon sajnálom, mert mindig nagy élmény a friss, ropogós könyvek közt bogarászni, kihasználni az akciókat, könyveket dedikáltatni. Ide még a vidéken élő könyves ismerősök is elzarándokolnak, akikkel nagyon jó beszélgetni és együtt bebarangolni a könyvoázist. Jó az internet, de azért összehasonlíthatatlan egy netes beszélgetés, a hús-vér, teázgatós, pletyizős fajtával. Az Ad Astra-féle "garázsvásárt" pedig azért sajnálom, mert nagyon szépen nézne ki a szobám falán a grafikusok által is dedikált könyvborítók egyike poszterként. Potom pénzért be lehetett náluk szerezni és ezt valahol mindig is sajnálni fogom, hogy kihagytam. A Zoo City posztere például gyönyörű lenne az almazöld falamon. Azért is kár érte, hogy kihagytam, mert nagy mocorgás van az Ad Astra háza táján, így ki tudja, hogy lesz-e még valaha ilyen lehetőség.

 Ami még érzékenyen érintett és változást hozott, az a molyos tagságom megszüntetése volt. Megindult egy hullám, ami elsodort magával engem is. Külön posztban köszöntem el és írtam le az okokat és a mai napig nem bántam meg a döntésemet. Az élet próbára tette az ottani kapcsolatokat is ezzel, de kibukott az, hogy ki az, aki amúgy is tartaná velem a kapcsolatot és ki az, aki csak a molyon keresztül volt kíváncsi rám. Szerencsére nem kellett megválnom senkitől sem és ugyanúgy jól érzem magam a moly nélkül is. A funkciókat pótolja, sőt kibővíti a goodreads, ahová szorgos hangyaként felvittük a magyar könyveket is és a mai napig mindig dolgozik rajta valaki, így kezd bővülni az oldal. Nem célom a lejáratás, inkább úgy fogalmaznék, hogy szolgáltatót váltottam, mint más a telefonjánál. 

Repülés

  Ugyan nem fesztiváloztam és kihagytam a könyvhetet is, de voltam egy felolvasással összekötött könyvbemutatón, amit a Cor Leonis szervezett és ahová Gretty ráncigált el, szó szerint. Nyavalyogtam, hogy így, meg úgy, nincs kedvem, meg nem is tudok menni és hasonlók, de Gretty kiváló a leszerelésben, nagyon hamar lezavarta a hisztimet és ott voltam vele együtt, akár akartam, akár nem. Az élményért viszont örökre hálás leszek neki, mert nagyon jó buli volt az egész, egyszer minden könyvszeretőnek el kéne mennie egy ilyenre. Úgy éreztem magam, mintha egy kisebb színházban néznék meg egy előadást és teljesen kikapcsolt. Az pedig egy felejthetetlen érzés volt, hogy egy általam ismert és kedvelt könyvet valaki más olvas fel, ráadásul jó színészi játékkal megspékelve. Lehet, hogy kipróbálom a hangos könyveket, mert kényelmes egy dolog. :D 

  Keserédes élmény volt a goodreads oldalhoz csatlakozni. Egy vacak esemény váltotta ki a váltást, de nagyon jó volt tiszta lappal és újra kezdeni máshol. A távozó csapat összekovácsolódott és a mérgelődés egy klassz dolgot hozott össze. A mai napig beszélünk egymással és mindig valaki dolgozik azon, hogy a goodreads-es életünk könnyebb legyen és a köz érdekében mindig munkálkodik valaki az oldal jobbá tételében. Egy kicsit fejlődött az angol tudásunk, egy kicsit aktívabbak lettünk és a rossz hangulat hamar elszállt. Gretty nagyon sokat dolgozott azon, hogy kisegítsen minket az oldal működésében, ha ő nincs, akkor szerintem még mindig hunyorogva bogarásznám az oldalt, hogy mit, hol találok. 

 A legnagyobb repülés azonban a Blogturnéhoz való csatlakozás volt. Ennek köszönhetően bőven bepótoltam az évközi válságot, ezer éve nem olvastam ennyi könyvet és ilyen tempóban egy hónap alatt, mint novemberben és decemberben. Ősszel kezdtem érezni, hogy visszatért a hobbimhoz való kedvem, így pont jókor jött a blogturné, erőt és elszántságot éreztem magamban újra. Plusz élményekkel és ismertségekkel gazdagodtam és bekerültem egy új csapatba, így a könyves baráti köröm kibővült egy kicsit. Mindig örülök, ha találok magam körül új könyvfüggőket, ilyenkor valahogy nem érzem annyira egyenes hátúnak magam a púposok között. Szóval meggyőzöm magam, hogy a könyvfüggésem nem öltött kezelhetetlen méreteket. :D

  Ugyan kívülről nem látszik, de a blogturnéban iszonyatosan sok munka van. Nem áll meg ott a dolog, hogy elolvasunk egy könyvet a megjelenés előtt és írunk róla egy posztot, aztán annyi. Ezeken felül kutattunk extrák után, fordítgattunk, valaki engedélyt kért, valaki más interjút készített, valaki a kapcsolatot tartotta a kiadókkal, valaki az olvasókkal, időpontokat egyeztettünk egymás között (minél többen vagyunk, annál nehezebb összehozni egy menetrendet), valaki bannert gyártott és a photoshoppal aludt, valaki mindig ügyelt a közös blogra, valaki állandóan technikai problémát oldott meg és még sorolhatnám. Csapatmunka volt ez a javából, nem volt olyan szabadság, mint a sima blogolásnál. Határidőhöz, formához, stílushoz kellett igazodni. Ha elcsúsztam az olvasással, akkor kihatással voltam az egész turnéra, szóval felelősségem is volt. Ha kiszálltam egy turnéból, mert úgy gondoltam, hogy nem lenne időm arra a könyvre is vagy helyette inkább egy másik tetszett jobban és mégis inkább azzal akartam az időmet tölteni, akkor szintén kihatással voltam az egész csapat munkájára.

   Ez a sok többletmunka megváltoztatta kicsit a hobbimat és új színt adott neki, nem volt annyira monoton a blogolás, hanem egy kemény hajtás volt. Persze én is tehetek róla, mert sok olvasnivalót választottam magamnak. Az év utolsó két hónapját szó szerint a bibliofília mámorában éltem, minden egyes szabad percemben olvastam. A kötelességeket letudtam, munka, stb., de abban a pillanatban, hogy eldobtam a tollat vagy leraktam a bevásárló szatyrot, nyúltam is az olvasóért és elhúztam egy másik világba és magasról tettem a valóságra.

 Ha számokkal nem is tudok előhozakodni, azért lettek "leg-"ek az idén:

  Legkedvencebb új felfedezett (saját magamnak fedeztem fel) kiadóm tavaly: Fumax, mert egyre több olyan könyvet adnak ki, amire felkapom a fejem és tetszik az a stílus, amit képviselnek.

  Legnagyobb meglepetés kiadó: a Könyvmolyképző, mert igencsak belehúztak a megjelenésekbe és nagyon várt könyveket jelentettek meg.

  Legmegbízhatóbb kiadó: a Maxim, mert amit megígértek, azt meg is valósították. Különdíjat érdemelnek nálam a kommunikáció terén is a Cor Leonisszal együtt. Odafigyelnek és törődnek az olvasókkal. 

 Tavaly viszont csalódást okozott, hogy a Ciceró és a Pongrác kiadó nem pörgött annyira és az AdAstra is kezd eltűnni számomra. Sajnálom is, hogy tavaly kikerültek a látómezőmből, de az idei várható megjelenéseket tekintve a Ciceró megint kezd előtérbe kerülni. 

  Legkedvencebb netes rendelési helyem: a Szukits. Sok jó könyvet szereztem be náluk, nagyon jó áron. Érdemes rájuk figyelni.

  Kedvenc sorozatom tavaly: bár nem írtam róla, de a Vámpírakadémia volt az egyik legjobb sorozat, amihez valaha is volt szerencsém.

  Kedvenc könyvek tavaly: Nem vagyok sorozatgyilkos, Touch, Angyali gonosz, Örök kísértés és bár még nem fejeztem be, de a nagy része tavalyi olvasás, Az árnyak útján.

  Kedvenc hősnő: Deznee a Touch-ból.

  Kedvenc férfi/fiúszereplő: John Wayne Cleaver a Nem vagyok sorozatgyilkosból és Kylar Az árnyak útján főhőse. De Alex is elcsábított egy kicsit a Touch-ból.

  Legviccesebb könyv: a Szent Johanna gimi utolsó két része, Zsolti nagyon nagy arc!

  Legtanulságosabb: Fitzgerald-tól a Szépek és Átkozottak. Hát igen, a pénz nagyon meg tudja hülyíteni az embert és ha még társat is talál hozzá, annak nem lesz jó vége.

  Legérdekesebb könyv: Keyestől a Billy Milligan könyvek. Egy többszörös személyiségzavarral rendelkező (24! személyisége volt) férfiról szól, aki a '70-es években nagy publicitást kapott Amerikában. Gyilkossággal és nemi erőszakkal vádolták, ugyan elkapták, de a büntetőeljárás során egy kicsit megdöbbentek a személyén. 

 Legnagyobb csalódás: ezért sokan felhorkannak majd, de nekem a Tündérkrónikák sorozat nem jött be.

  Kedvenc új íróm: Dan Wells és Brent Weeks. Nagyon tudnak!

 Legszebb borító: Lauren DeStefano - Hervadás. A kép magáért beszél. 

Tavaly volt viszont a legtöbb könyvszerzeményem, szóval elleszek egy jó darabig, mire az olvasatlan könyveim végére érek, ráadásul idén is jobbnál-jobb megjelenések lesznek. A várólistámon lévő legtöbb könyv pedig akkora, mint egy féltégla. 

Újévi fogadalmam is csak egy lett, hogy megpróbálok minden hónapban betartani egy limitet a könyvvásárlásoknál, mert gyorsabb tempóban kerülnek hozzám, mint ahogyan el tudom őket olvasni, ráadásul tényleg ott tartok, hogy ki kell dobálni a bútoraimat és könyvekből kell újakat csinálnom.
  

Helló 2014! Jó, hogy jössz!

  Újévi olvasmányom a Rovásember volt, amiről hamarosan írok, mert annyira jó volt, hogy az hihetetlen, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Második olvasmányom pedig egy lazulós krimi volt Dennis Lehane-tól az Egy pohárral a háború előtt.

  Életemben először részt veszek egy reading challenge-n, óvatosan csak 40 könyvet lőttem be idén, ha túlteljesítek, az csak jobban fog esni, ha meg nem, akkor nem csalódok, tipikus pesszimista hozzáállásom van.

  Idén kilátogatok a Könyvfesztiválra, már most elkezdtem spórolni rá, mert eddig mindig úgy jártam, hogy előtte már kiköltekeztem, a fesztivál idején pedig csak sóhajtoztam és sajnálkoztam a sok új szépség és a sok kecsegtető akció láttán.
 
 Egy biztos, idén sem szokok le az olvasásról. :)
_______________________________________________________________________________________________
   
Categories:

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése