2012. február 15., szerda

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Miért pont ez? Mondhatnám úgy is, hogy Ciceró hónapot tartok, de nem ezért választottam a könyvet, hanem mert a borító nagyon tetszik, érdekelt a fülszöveg, jó kritikákat kapott és mert disztópia. 

Történet: Hasonló alapokon nyugszik, mint a Delírium és más disztopikus művek. A letűnt társadalom után új társadalom jön létre, ahol szintén, mint a többi könyv esetében is, irányítják az emberek életét. Hol fogsz dolgozni, mit tanulj, kit szeress, mit egyél, milyen ruhát hordhatsz, szabadidődben mit csinálhatsz, szóval az égvilágon minden beszabályozott. A Párosító Rendszeren keresztül még a legtökéletesebb társat is kiválasztják, így megspórolható a rengeteg rossz kapcsolat és csalódás, hiszen élből megtalálja mindenki az igazit, de ez nem kötelező, az ember szingli is maradhat, viszont akkor nem lehet gyereke. Az élet egyszerű, nem kell semmiről se dönteni, nem kell annyit tanulni sem, hiszen mindenből összegyűjtötték a száz legjobbat, mint pl. a 100 legjobb vers, zene, mű, festmény, stb. Még az sem okoz problémát, hogy az ember unalmában mit is kezdjen magával, hiszen "kötelező" szabad elfoglaltságok is vannak. Cassia, a főhősnő végre eljutott a saját Párosító Bankettjére, ahol nagy meglepetés érte, hiszen élete párjának, a legjobb barátját, Xandert kapja meg. Mind a ketten boldogok és fellélegeznek, míg nem Cassia otthon megnézi a mikrokártyáját, ami azt a célt szolgálja, hogy az ember jobban megismerje leendő párját, azonban Xander adatai és képe helyett egy másik fiúé jelenik meg a monitoron. 

Vélemény: Végre! Végre egy jó könyv, egy jó disztopikus könyv. Rögtön a Delírium után láttam neki az olvasásának és bár sok hasonlóság van a két mű között, nem foglalkoztam vele, mert a Matched magasan legyőzi a Delírium színvonalát. Itt is elsősorban a szerelem körül forog az élet, mert a fiataloknak, a tiniknek egy nyers disztópiát nem lehet eladni, a kutyát sem érdekelné, de ha szerelem van benne, az már más. Utálok hasonlítgatni, mert igazságtalan és nem fair, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a Delíriummal ellentétben ez egy nagyon jól megírt könyv, kellő izgalommal, kellő szerelemmel, nagyobb mélységgel és sokkal jobb világkidolgozással. Ez a könyv sokkal jobban a világába rántott, sokkal jobban kedveltem a szereplőket, jobban érdekelt a rendszer is és a karakterek is kidolgozottabbak voltak. 

  Cassia kedvelhető főhősnő, abban a világban átlagosnak számít, nem túl vaskalapos, de nem is lázadó. Elfogadja a Társadalmat, a szabályokat, sőt, izgatottan várja a Párosító Bankettjét, kíváncsi rá, hogy ki lesz a Párja. Hisz a párosító rendszer sikerességében, boldognak látja a családi életét, kiegyensúlyozottnak a magánéletét is, bár néha azért rosszall egy-két dolgot, de ez természetes emberi reakció, ettől volt számomra hihetőbb a karaktere. A kellő időpontban és kellő mennyiségben tárja fel előttünk a rendszer lényegét, a Társadalom életét. Kimondottan tetszett, hogy végre nem arról olvasok, hogy mi történik a suliban, mit vacsorázik, hogyan fürdik, miket írogat a naplójába a főhős, hanem más emberi dolgokat csinál, például játékterembe megy, koncertre jár, virágot ültet társadalmi munkaként, hegyet mászik egy szakkör keretében, emellett van gyakornoki munkája is és a szülei nem csak az idétlen jó tanácsok erejéig vagy említés szintjén jelennek meg, hanem látni a mindennapi életüket is. 

  A könyv legnagyobb erőssége a világ kidolgozottsága és a karakterek. A történet címszó alatt nagyjából leírtam, hogy milyen is ez a világ. Disztopikus, mert a szabad akarat nem létezik, irányított minden, de mégis egy kicsit szabadabb is, mert valahogy a boldogságot is sugallja. A mesterséges boldogságot, ami akár jó is lehetne, ha az emberben nem élne erősen a szabad akarat iránti vágy. Az emberek egészségesek, mert úgy kell élniük, nincs munkanélküliség, mindenkinek lesz munkája, párja és családja, fontos szerepet töltenek be a Társadalomban, szép környezetben élnek, magánéleti drámáik nincsenek vagy csak elvétve, szóval úgy tűnik, hogy ez a rendszer tényleg működőképes, de legfőképp kényelmes. Az embereknek nem kell olyanok miatt aggódniuk, mint pl. magány, éhezés, munkanélküliség, betegségek, halál, unalom, párkeresés, elhízás stb. Cassia tulajdonképpen nem is emiatt lázad fel, sőt, eszébe sem jutna fellázadni, ha nem kerülne hiba a rendszerbe.

  Cassia örül és boldog, hogy a legjobb barátja, Xander lesz a férje, hiszen szereti őt, ráadásul nem is kell elköltözniük a családjuktól, mert a kerületben maradhatnak. Nem is aggódik már az élete miatt, megkönnyebbül, de a hiba miatt kifordul a világ a sarkaiból. Otthon, mikor megnézi a mikrokártyáját, Ky képe jelenik meg Xanderé helyett, amin meglepődik és aggódni kezd, de aztán egy hivatalnok hölgy megnyugtatja, hogy valaki hibázott és már keresik a tettest, Xander a párja, nincs ok az aggodalomra. Cassia egy időre megnyugszik, de aztán mégsem tudja Ky-t kiverni a fejéből, úgy nem is lehet, hogy ismeri és szinte mindennap látja. A szerelmi háromszöggel és egy kis összeesküvés elmélettel megfűszerezve nagyon jó kis történet alakul ki. 

  A könyv inkább érdekes, mint izgalmas, de azért izgalomból sincs hiány, főleg a rejtélyek miatt. Apránként újabb és újabb csavarok jelennek meg, miközben szép lassan megismerjük a világot és a karaktereket, majd egyre jobban feltűnik, hogy ez a boldognak hitt világ nem is olyan boldog.


  A világhoz még pluszban megemlíteném a három színes tablettát, amit mindenkinek magánál kell hordania, ezek közül egyet csak külső utasításra szabad bevenni. Ott van a tökéletes környezet is, ami szintén szabályozott, de ezért ápolt is. Légi vonattal közlekednek, amik pontosan járnak, mindenkit kineveznek egy munkahelyre rögtön az iskola után, ráadásul még a halál is szabályozott. 80 évesen halnak meg az emberek, a családjuk körében, már a halál előtt megülik a tort és szépen távoznak át a túlvilágra. Azonban van sötét oldala is a Társadalomnak, a megtűrt státuszú személyek, akik vagy a civilizáción túl élnek száműzetésben vagy pedig a városban, kapnak ugyanúgy munkát, nekik is vannak tablettáik, csak számos előnyt elveszítenek, pl. nem vesznek részt a Párosító Rendszerben, nem lehet jó állásuk, stb. 

  Ami nagyon tetszett még a könyvben, azok a karakterek. Cassiát kedveltem, nem idegesített, átéreztem, amit ő és meg voltam elégedve a döntéseivel is. Xander kedves srác, nem beképzelt, de nem is szerencsétlen, egy átlagos és rendes fiú. Tetszett a meghitt kapcsolatuk. Ky is kedves és titokzatos, főleg a rejtélyessége fogott meg és volt egy szomorú mélysége is a karakterének. Nagyon tetszett, hogy lassan és egyedi módon bontakozott ki a személyisége és a története, ő érdekelt a legjobban a karakterek közül. 

  Plusz pontok járnak a mellékszereplőkért is. A könyvek legtöbbjében a szülők csak úgy vannak. Vagy akadályozzák a szereplőt a szigorukkal, vagy jó tanácsokat osztogatnak, miközben azt se tudják mi folyik a háttérben vagy pedig meghaltak, esetleg elhagyták a főhőst. Ritkán találkozom olyan könyvvel, ahol szerves részei lennének a történetnek. Itt nem csak egyszerűen a "szülők" voltak, hanem volt saját történetük, életük, konfliktusuk a lapokon, szerethetők  és ráadásul intelligensek voltak. A mellékszereplők közül legjobban Cassia nagyapja fogott meg. Ő még a könyv elején szerepel és nem csak jópofa figura volt benne, hanem az egyik szál elindítója is. Végre nem egy nagymama után sírtak, vagy egy nagynéni után, hanem egy nagyapa után, akik elég ritka karakterek a könyvekben. 

  A szerelmi szál legnagyobb varázsa az ismerkedés lassú és szép folyamata volt. A jelenetek nem voltak túl csöpögősek vagy nevetségesek, hanem érdekesen alakultak és valami báj vette körül az egészet. Nem is csak erre volt kiélezve az egész könyv, nem csak ekörül forgott a sztori, de azért szerves részét képezte. Nagyon várom a második részt már csak a szerelmi szál miatt is.

Miért olvasd el? Az egyik legjobb tini disztopikus könyv, megéri elolvasni. Nagyon jól kidolgozott a világ, érdekes, nincsenek benne unalmas vagy nagyon nyálas jelenetek sem és a karakterek szerethetők. 

Miért ne olvasd el? Ha nem szereted a tiniknek szóló könyveket, akkor nem fog tetszeni, mert bár a világ nagyon érdekes, azért mégiscsak tinik szerepelnek benne, szerelemmel. 

________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból

Tetszett: a világ minden aprólékos részletével, a lassan kibontakozó szerelem, a karakterek

Nem tetszett: -

Kedvenc: a nagyapa, a szülők, Xander, de legfőképp Ky

Kiadás: Ciceró, 2011

Oldalszám: 337 oldal 
________________________________________________________________________

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...