Miért pont ez? Édesapám nagy rajongója volt az írónak, évek óta a polcon sorakoznak az Asimov kötetek, de engem valahogy sosem vonzott a sci-fi műfaja, csak ha filmekről volt szó. Egy kedves ismerősöm is nagy rajongója, egy másik pedig az orrom alá dörgölte, hogy neki megvan az Alapítvány sorozat összes kötete, aztán hazaérve és feltúrva a lakást rájöttem, hogy én is birtoklom a köteteket, csak eddig feléjük se szagoltam. A műfajhoz mostanra már felnőttem annyira, hogy értékelni tudjam, ahhoz viszont még nem eléggé, hogy egy ilyen "orrod alá dörgölök valamit" dolgot ne vegyek kihívásnak, így hát belekezdtem a sorozatba.
Történet: Kezdhetném úgy, akár a Star Wars filmeket, egy messzi-messzi Galaxisban.... A történet a távoli jövőben játszódik, valami ésszel felfoghatatlan évezredben, amikor már nem csak kicsiny Földünkön létezik az élet, hanem az egész Tejút-rendszerben, az összes bolygón. Nem véletlenül hívják a nagyhatalmat Galaktikus Birodalomnak. A technika fejlettsége elképesztő (bár az ötvenes években még elképesztőbbnek tűnt, amikor megjelent a könyv), viszont az emberek úgy látszik, mit sem változtak az évezredek során. A politika, az emberi butaság és kapzsiság, a mértéktelenség ugyanúgy éreztetik negatív hatásukat, így a hatalmas Birodalom hanyatlani kezd, mint annak idején a maják kultúrája.
A semmiből előtűnik egy tudós, Hari Seldon, aki felismeri, hogy a hanyatlás korába léptek. Bonyolult matematikai képletek és a logika, valamint a pszichológia segítségével felvázolja a jövőt a következő harmincezer évre. Létrehozza a pszichohistória tudományát és mint, ahogy az lenni szokott egy tudomány születésénél, az emberek nem fogadják el a létjogosultságát és támadni kezdik, nemcsak az elképzelést, de Hari Seldon személyét is. Biztos látott már mindenki olyan filmjelenetet, vagy találkozott olyan karakterrel (pl. autista), aki minden tényezőt és változót pillanatok alatt figyelembe véve megmondta, hogy pl. egy ceruza le fog esni pár másodpercen belül az asztalról, mert xy kinyitotta a földszinten a bejárati ajtót. Így kell elképzelni a pszichohistóriát is, csak Seldon ezt sokkal nagyobb méretekben művelte. Egy egész galaxis sorsát vetítette így előre és harmincezer éves intervallumban.
A probléma ott kezdődik, hogy senki sem hisz neki, még akkor sem, amikor felajánlja, hogy a segítségével a harmincezer évnyi szenvedést le tudják rövidíteni csupán csak egy évezredre. Száműzik a kollégáival együtt egy perembolygóra, ahol viszonylag csendben és nyugalomban nekiállnak megalkotni a világ legnagyobb enciklopédiáját, ami kenterbe veri a Britannica Hungaricát is. A Galaktikus Enciklopédiában rögzítik az összes tudnivalót, amit csak az emberiség megszerzett az évezredek alatt, hogy a harmincezer évnyi barbárság ne pusztítsa el az emberi elmét teljesen, maradjon meg az utókor számára minden tudomány.
Vélemény: A történet elenyésző százalékát meséltem el, hiszen ez csak az alap, ahonnan minden kiindul. Tehát, mielőtt azt hinné valaki, hogy mindent elmondtam, az téved. Amilyen rövid az első kötet, annál százszorta nagyobb a mondanivalója és a tartalma. Miközben olvastam, fel sem tűnt, hogy csak egy vékony könyv van a kezemben, mert hihetetlenül gyorsan történt minden. Az első kötet körülbelül két évszázadot ölel fel a harmincezer/ezer évnyi szenvedésből.
Belecsaptam a közepébe, ugyanis, miután megjelentek a későbbi kötetek, az olvasási sorrend egy kicsit megváltozott. Elvileg egy trilógiának készült az Alapítvány, melynek ez volt az első kötete, de később íródott hozzá két előzmény is és utórészek is. Én maradtam a klasszikus felállásnál, mintha csak az 50-es években lennék és kihagytam az előzményeket. De teljesen mindegy, hogy ki hogyan olvassa, hiszen önálló könyvként is megállja a helyét, ez az egyik nagy érdekessége a történetnek. Asimov úgy írta meg, hogy teljesen mindegy, honnan kezdi el olvasni az ember, pillanatok alatt képben lesz, annak ellenére, hogy az író nem kezdi el Ádámtól és Évától magyarázni az eseményeket. Az első köteten belül is úgy lettek felosztva a részek/fejezetek, mintha nem is egy összefüggő történetet, hanem novellák füzérét olvasnánk, aminek egy közös témája van, de egyik a másik nélkül is élvezhető és érthető. Nincsenek benne olyan szereplők, akik az első oldaltól az utolsóig velünk lesznek, hiszen jönnek-mennek a generációk, de mindig van egy olyan, akit nagyon meg lehet kedvelni.
A történet lenyűgöző. Születtek már hasonló regények és filmek, de Asimovnak olyan fantáziája és stílusa van, hogy véleményem szerint utánozhatatlan. Nem nagyon kedveltem eddig a sci-fi műfaját, de neki sikerült velem megszerettetnie. Pörgős, elgondolkodtató, ízes a stílusa és még sorolhatnám a szebbnél-szebb jelzőket, akkor sem tudnám leírni, hogy milyen nagyot alkotott, el kell olvasni és kész.Gondosan felépített egy világot, egy hatalmas méretű világot, aprólékosan kidolgozta a politikát, a gazdaságot, a vallást, a karaktereket, mindent és sikerült neki egy vékonyka könyvbe belesűrítenie két évszázadot úgy, hogy nem hagy ürességet és hiányt maga után. Egymásután szurkolunk a karaktereknek generációkon át, figyeljük a politikai csatározásokat, a harcokat és végigizguljuk hőseinkkel az eseményeket, miközben minket is az orrunknál fogva vezet az író és szinte pofon vág a végkifejletekkel. Asimov alakjai csavaros eszűek, hihetetlenül rafináltak és okosak, nemcsak a környezetüket csapják be, hanem minket is, így újra és újra képes lenyűgözni.
Azon kívül, hogy izgalmas és nagyon szórakoztató a történet, egyben elgondolkodtató is és egy társadalomrajz. Nehéz témákat feszeget, amik mindenkire egyetemlegesen érvényesek. Itt nem az egyén a fontos, hanem maga a tömeg, a társadalom. Feszegeti a politika témáját, annak tisztaságát vagy nem tisztaságát, a mikéntjét, a hogyanját, feszegeti a gazdasággal/kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket is, illetve a valláshoz is minduntalan visszatér. Korokon át egymással szembe helyezi ezeket a fogalmakat, valamikor a politikában látják a világbéke megoldását, valamikor a gazdaságban (kinél van a nagyobb gazdasági hatalom), valamikor pedig a vallásban mutatkozik meg a kulcs. Tulajdonképpen a múltbeli történelmi eseményeket látjuk viszont a lapokon, csak a jövőben. A történelem ugye megismétli önmagát.
Miért olvasd el? Nem véletlenül ismeri még az is Asimov nevét, aki még egy könyvet sem olvasott tőle. Nagyot alkotott ez nem vitás. Szerintem kötelezően bepótolandó darab annak, aki még nem olvasta el.
Miért ne olvasd el? Ha nagyon-nagyon távol áll tőled a sci-fi műfaja, szerintem nem jut eleve eszedbe, hogy belekezdj, de még akkor is megér egy próbát, velem nagyon megszerettette a műfajt, eddig csak a filmekért rajongtam.
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Kedvenc: Hari Seldon, Hober Mallow, Salvor Hardin
Tetszett: MINDEN!
Nem tetszett: ilyen nincs!
Kiadás: több kiadást ért meg, én ezt olvastam: Kozmosz Könyvek, Budapest, 1982
Oldalszám: 268 oldal
_______________________________________________________________________________________________
Bp., 2011.12.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése