2011. október 1., szombat

Aldous Huxley - Szép új világ

Miért pont ez? Molyos kihívások alkalmából vettem elő a könyvet és ez jó indok volt ahhoz, hogy végre elolvassam, mert születésem óta a könyvespolcon porosodott és várt rám. Ráadásul rajta van az "1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz" listán, emellett pedig az amerikai iskolákban tiltott könyv.

Történet: Angliában, egy elképzelt jövőben játszódik az utópisztikus, de egyben disztopikus sci-fi történet. A könyv elején egy csapat tanuló tanulmányi kiránduláson vesz részt a Belső-Londoni Keltető és Kondicionáló Központban, ahol maga az igazgató vezeti körbe a kis csapatot és közben nekik és nekünk is felvázolja az új világot. Az embereket úgy állítják elő az intézményben mesterséges megtermékenyítéssel, mint a palackozott üdítőket a gyárakban és a kezdetektől "manipulálják" a szervezetüket, hogy elfogadják majd azt a kasztot, ahová tartozni fognak, ugyanis a könyvben egy hierarchikus kasztrendszer van, amelyet szánt szándékkal hoznak létre. A kasztok egészen az Alfától az Epszilonig rendelkeznek szintekkel és mindenkinek más a feladata. A mesterséges "embergyártás" miatt gyakoriak akár a húszas ikrek is, van a gyárakban nem is egy részleg, ahol az egész gépsoron ugyanolyan emberek dolgoznak és mind ikrek. Legfőbb jellemzője a társadalomnak, hogy mindenki boldog, mert úgy "kondicionálták" őket kiskorukban, hogy azok legyenek. A könyv egyik főszereplője, Bernard is itt dolgozik, de ő egy kicsit kilóg ebből a manipulált társadalomból, mert az emberibb tulajdonságaival deviánsnak számít a viselkedése. Egyik alkalommal elutazik a könyv női főszereplőjével, Leninával egy rezervátumba, ahol az emberek még eleven szülők és mai szemmel nézve normálisak. Itt összetalálkoznak John-nal, aki az új manipulált társadalom leszármazottja, csakhogy nem mesterséges megtermékenyítéssel jött létre, hanem biológiailag teljesen normális módon fogant és született meg. Bernard magával viszi a fiút/férfit az új világba, ahol nagy szenzációnak számít és kísérletezni akarnak vele. 

Vélemény: Pár napja tudtam meg, hogy a könyv tiltott az amerikai iskolákban és nem ez az első alkalom, hogy tiltják a könyv elolvasását. Amióta Huxley megírta (1932) nem egy alkalommal támadták a művet, így más szemmel olvastam a sorokat. A tiltás indokai: támadó nyelvezet, érzelemmentesség, rasszizmus, nyílt szexualitás. Első felindulásomban tiltakoztam pár vád ellen, de a könyv végére érve megértettem a tiltás indokait, bár nem értek annyira egyet velük. A vádak köré csoportosítom a véleményezést, de először leszögezem, hogy felesleges volt kitiltani az amerikai iskolákból, mert egyrészt semmivel sem "rosszabb" vagy polgárpukkasztóbb a többi műhöz képest, másrészt pedig olyan mögöttes mondanivalója van és olyan nehéz nyelvezete, hogy egy átlag amerikai tinédzser el sem olvasná és meg se értené a könyvet. Szerintem ez lenne a legutolsó mű, amihez hozzányúlnának a könyvtárban. Ezzel most nem sértegetni akarom az amerikai tinédzsereket, csak általánosságban említem meg, hogy ez egy olyan kaliberű könyv, aminek a megértéséhez és megfelelő értékeléséhez élettapasztalatra, műveltségre és előzetes tanulmányokra van szükség, vagy egyszerűbben fogalmazva idősebbnek kell lenni hozzá, tehát felnőtteknek szóló könyv.   

Első indok, rasszizmus: Először felháborodtam ezen a vádon, hiszen itt nincs faji vagy vallási üldözés, nem támadják a rasszokat, az író sem támadja vagy becsmérli őket sem nyíltan, sem burkoltan, aztán elgondolkoztam rajta, hogy akik kitiltják a könyveket nem csak a levegőbe dobálóznak az indokokkal, így rájöttem, hogy bennem van a hiba és utánanéztem, hogy mit is jelent a rasszizmus. Durván kifejezve, faji megkülönböztetést jelent, ez nem újdonság, csakhogy nem kizárólag úgy lehet értelmezni, hogy én fehér vagyok, te meg fekete. Bármi lehet a megkülönböztetés alapja, mint ebben a könyvben is. 

  Egészen a mesterséges megtermékenyítés pillanatától, a felnőttlétig manipulálják a gyermekeket és a fiatalokat, így hozzák létre a különböző kasztokat. Az Alfák lesznek a kiváló elmék, az igazgatók, a vezetők, aztán ahogy egyre jobban haladunk lefelé a hierarchiában, annál inkább butábbak a kasztok. A népesség legalja az Epszilon kaszt, akiket félmajmoknak csúfolnak a könyvben. Nem csak buták, hanem csúfok is és egy csecsemő szellemi szintjén vannak. Ők olyan munkákat végeznek, mint a takarítás vagy a lift kezelése. A manipulálást először is azzal kezdik, hogy amíg a magzatok kis tartályokban növekednek, különböző vegyi anyagokat juttatnak be a szervezetükbe, attól függően, hogy mi lesz majd a feladatuk és a kasztjuk. Ha valakinek pl. a magasban kell majd dolgoznia, mert taxihopter vezető lesz, akkor úgy manipulálják, hogy nemcsak jól tűrje a magasságot, hanem kimondottan csak a magas helyeken érezze jól magát. Ha valaki a trópusokon fog dolgozni, akkor úgy manipulálják, hogy imádja a meleget és így tovább.

Gyermekkorukban pavlovi módszerekkel "nevelik" őket tovább, pl. a kisbabák elé tesznek egy szép virágot vázában és mellé egy képes könyvet, amikor viszont a babák örömtől sikongatva odaérnek hozzájuk, a padlóba vezetett árammal megrázzák őket, így egy idő után meggyűlölik a könyveket és a virágokat, mert nekik nem szabad olvasással és a táj csodálatával elpazarolni az életüket. Tinédzser korban pedig a hipnodémiával manipulálják őket, ami azt jelenti, hogy altatásban tartják őket és álmukban szövegeket hallgattatnak velük újra és újra, míg tudatalatt meg nem tanulják az alapvető erkölcsöt. Pl. "Az Epszilonok feketében járnak és én nem barátkozhatok velük, mert én Gamma leszek. Az Epszilon rossz, a Gamma jó. Örülök, hogy Gamma leszek, mert jobb az Epszilonnál. Az Epszilonok feketében járnak........" Újra és újra ilyen szövegeket hallgatnak.  

Emiatt kapta a könyv a rasszista jelzőt, hiszen a kasztokat arra nevelik, hogy az alacsonyabb rangúakkal ne érintkezzenek és beléjük nevelik az irtózást. Ezzel szemben viszont arra is megtanítják őket, hogy egyik egyén sem felesleges a társadalomnak, mert mindenkinek megvan a helye és a munkája. Mindenki attól érzi magát boldognak, hogy már álmában megtaníttatják vele, hogy én pl. Gamma leszek és az nagyon jó. Ezzel érik el a társadalmi stabilitást, hiszen ha mindenki boldog és robotként azt teszi és úgy viselkedik, ahogy a kasztjában kell, akkor stabil marad a rendszer. Egy Epszilonnak esze ágában sem lesz lázadni a sorsa ellen, mert ő így boldog. Ha Alfa lehetne, nem tudna boldog lenni, mert Epszilonnak nevelték, de eleve eszébe sem jut, hogy Alfa akarjon lenni, mert: "Epszilon vagyok és ez nagyon jó." Tehát ebben a világban kilőtték a boldogtalanságot és a háborúkat, mert mindenki boldog, ha mégis rosszabb lenne a hangulat, akkor pedig szómát kapnak (amúgy is mindennap kap belőle mindenki), ami tulajdonképpen drog. Ha ezt beveszik, akkor "elutaznak" és amikor visszajönnek, ugyanolyan boldognak érzik magukat, mint mindig is. Csodálkozom, hogy az általános droghasználat a társadalomban miért nem került a tiltó indokok közé.

A rasszizmus abban nyilvánul meg, hogy arra nevelik a kasztokat, hogy rasszisták legyenek, de ha valaki már felnőtt fejjel olvassa a könyvet, akkor nem lesz tőle rasszista. Sőt! Ha egy gyerek olvassa (amit nem hiszem, hogy megtenne, mert unná és nem értené a könyvet), ő sem lenne rasszista, mert Huxley nem erre buzdít, hanem tárgyilagosan megemlíti. Akár tetszik, akár nem, rasszizmus van és létező, mindennapos szociológiai fogalom. Lehet és kell is róla beszélni, mint ahogy Huxley is megtette, ezzel még nem követett el bűnt és nem buzdított senkit sem rasszizmusra, csak egy általa elképzelt világban bemutatta, hogy létezik és létezne is minden társadalomban, enélkül nem létezhetne hierarchia. Már maga a hierarchia rasszizmus, ha a szó szerinti fogalomnál maradunk. 

Második indok, nyílt szexualitás: Ezzel az indokkal nem értek egyet, mert én nem találtam a könyvben nyílt szexualitást. Nem egy tinikönyvet olvastam, amire rányomtam volna a 18-as karikát a 16-os helyett és ez a könyv a közelükben sem volt. A nyílt szexualitás csak annyiban mutatkozik meg, hogy viagra-szerű rágókat rágnak és mindenki lefekhet mindenkivel, sőt, az az elfogadott. A házasság és a párkapcsolat nem létező, sőt, tiltott fogalmak ebben a világban. "Mindenki mindenkihez tartozik" ezt nevelik beléjük a hipnodémiával. Ezzel kiküszöbölték, hogy olyan érzések létezzenek, mint féltékenység, epekedés, plátói szerelem, magány. Senki sincs egyedül, ezért nem depressziósak, tesznek is arról a vezetők, hogy sose maradjon senki egyedül. A nőket eleve meddővé teszik, hiszen gyárakban "gyártják" az embereket, aki pedig mégsem meddő, azt a célt szolgálja, hogy a mesterséges megtermékenyítéshez petesejtet adjon. A nők nem akarnak gyermekeket, sem férjet. Egyenesen undorítónak tartják, szégyenletes bűnnek, ha valaki elevenen szüli meg a gyerekét. Az anya és apa szó a legnagyobb és legsúlyosabb szitokszavak közé számít. A nyílt szexualitás itt inkább polgárpukkasztó szexualitás a mai ember szemével nézve, mivel mi elsősorban monogámok vagyunk. 

További indokok, támadó nyelvezet és érzelemmentesség: A nyelvezettel csak azért nem értek egyet, mert személy szerint engem semmire sem buzdított Huxley. Tény, hogy a könyvben istenkáromlás van, hiszen ebben a világban nem léteznek vallások és istenek, csak Fordot és Freudot tisztelik, Ford T-modelljétől van az időszámításuk és nem is tudják, hogy mi az a vallás, mert a Biblia tiltott, sőt egyenesen ismeretlen könyv a számukra, de ettől én még nem leszek ateista és Huxley sem jelenti ki, hogy Isten nem létezik, nem is akarja bebizonyítani a létét vagy nemlétét. 

Az érzelemmentesség viszont jelen van a könyvben, de csak részletekben és inkább ellenpontként. A szép új világ emberei érzelemmentesnek tűnnek, hiszen nem tudják mi az a szerelem, mi a ragaszkodás, nem tudnak sírni, nem éreznek fájdalmat, vagy veszteséget stb. Mivel mindenki boldog, sosem tapasztalták meg az ellenkezőjét és fel sem tudják fogni a negatív érzelmeket csak a pozitívakat. Ezekért tűnik úgy, hogy érzelemmentes a világ, de nem így van. Ott van ellenpontként John alakja, akin pont azért akarnak kísérletezni, mert két Alfa elevenen született gyermeke és egy rezervátumban nevelkedett a szép új világtól elkülönítve, természetes emberi módon. Ő igenis érez, sőt kimondottan romantikus. Ő testesíti meg a normális, érző embert a műben, aki elborzad ettől az új világtól. Fájdalmat és csalódottságot érez, szerelmes Leninába, szereti az anyját és ragaszkodik is hozzá, tudja mi a vallás és imádkozik Istenhez és a rezervátumban megismert különböző istenekhez is. Ő volt a legemberibb és legszimpatikusabb karakter, ő testesítette meg az olvasót, az ő reakciói a miénk is. 

Oldalakat lehetne még írni a könyvről, de már így is hosszú lett a vélemény, csak pár érdekességet és sajátosságot emelek ki. A világ tehát hierarchikus, érzelemmentes, de mindenki boldog benne, az ő számukra valóban utópisztikus a világ, mert nincs magányosság, anyagi gond, munkahelyi gond, nem tudják felfogni mi a halál, sőt olyan természetességgel fogadják, mintha csak aludni mennének. Mindenki dolgozik, utána szórakozni megy, büntetlenül és következmények nélkül váltogatják a partnereiket, nincsenek betegségek, bogarak, amik terjesztenék őket, minden tiszta és makulátlan, luxuskörülmények között élnek, a levegőben helikopterekkel közlekednek. Az ételek és a ruhák is mesterségesek, de nem számít, mert nincs betegség, sem pedig öregség. Mindenki drogozik, tehát szómát szed, ami csak arra szolgál, hogy megnyugtassa őket, pihenjenek egy kicsit és legyen mivel eltölteni az idejüket, míg munkába nem állnak ismét. Még az olvasás is egyenlő a lustasággal és a haszontalansággal. 

Összességében Huxley egy zseni volt. A könyv elég rendesen polgárpukkasztó és felháborító, de egy remekmű. Bemutat egy elképzelt utópisztikus világot, de csak a szereplők számára az, mert nekünk, olvasóknak és John-nak is, a Vadembernek disztópikus. Elgondolkodtató mű, mert olyan kérdéseket vet fel, hogy hová fog vezetni a tudomány, mi lesz/lehet az emberiséggel egy idő után, hogy lehet elérni a társadalmi stabilitást és a boldogságot és az egyáltalán jó lesz-e nekünk, embereknek. Kell nekünk, hogy mindenki boldog legyen? Megfizetnénk érte az árat? A könyv bemutatja John szemén át, hogy a ma embere hogyan élné meg, ha egy ilyen világba csöppenne, hogyan tudná kezelni ezt az életet. Milyen lenne vallás nélkül élni, milyen lenne természetesnek venni a halált, fájdalom nélkül. És még lehetne sorolni, hogy mennyi gondolatot elindít az emberben minden egyes sor. Ezért mondtam, hogy elsősorban a felnőttek tudják értelmezni és élvezni a könyvet, nekem is fel kellett hozzá nőnöm, hogy azt a figyelmet adjam neki, amit megérdemel. Egy tinédzser számára nehezen értelmezhető a könyv világa és nem biztos, hogy át tudják látni a társadalmi stabilitás és egyéb fogalmak jelentőségét globálisan.

Miért olvasd el? Ha szereted a disztópiás könyveket, akkor ne hagyd ki. Rajta van az "1001 könyv..." listán és nem véletlenül, mert alapműnek számít. Ha szeretsz elgondolkozni az élet nagy kérdésein, akkor is olvasd el, mert egy sajátos választ ad ezekre a kérdésekre. 

Miért ne olvasd el? Ha még tinédzser vagy, akkor várj a könyvvel pár évet, mert ha unni nem is fogod, később jobban át tudod érezni és értékelni a világot. Ha nem szereted a polgárpukkasztó műveket, akkor hagyd ki, mert kihoz a sodrodból, egyébként nyomós indokom nincs rá, hogy miért is kéne kihagyni ezt a művet.
_______________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Tetszett: Az egész!

Nem tetszett: A könyv világa elképesztő, de ennél sokkal jobban is kifejthette volna, illetve nagyobb súlyt adhatott volna John karakterének, még ennél is többet.

Kedvenc: John és Mustapha Mond

Kiadás: (Sok kiadást ért meg, csak egyet teszek ide, amit én is olvastam) Kozmosz Könyvek, 1982

Oldalszám: 212 oldal 
________________________________________________________________________________________________
Bp., 2011.10.01.  

1 megjegyzés :