Mari Mancusi - The Blood Coven #1- Boys That Bite

Miért pont ez? Most kivételesen nem a borító rabolta el a lelkemet, hanem a tény, hogy vámpíros a történet.

Történet: Sunshine és Rayne McDonald ikertestvérek. Sun az ártatlan testvér, aki rendesen tanul, hokizik az iskolai lánycsapatban. Rayne, a gót stílusú lány, aki már elvesztette az ártatlanságát, pasizik, bulizik és blogot vezet a vámpírokról. Egyik este elráncigálja magával Sunshine-t a Club Fang-be, ahol a buli helyett egészen más "szórakozásban" lesz részük. Sunshine-ra szemet vet egy borzasztóan jóképű srác és kicsábítja őt a sikátorba, ahol aztán megharapja. Magnus, a vámpír azt hiszi, hogy Rayne-t harapta meg, hiszen ő ment át a vámpírrá váláshoz szükséges vizsgákon és ő is írta alá a szerződést, amit Sunshine orra alá nyom. Hamarosan megjelenik Rayne, akit Magnus párjának, "vértársának" szántak, de ahelyett, hogy kiakadna, csak nevet az egészen. A vámpírvilág nagyon szervezett és csak azt lehet az éjszaka gyermekévé tenni, akinek passzol a DNS-e élete társáéhoz és aki önként választja ezt a létformát a szerződés aláírásával. Magnus rádöbben, hogy mekkora hibát követett el, akár még az életébe is kerülhet, ha nem sikerül visszacsinálni az egészet. A megoldás kulcsa a Szent Grál, így a nyomába erednek, hogy megtalálják és Sunshine újra ember lehessen.

Vélemény: Nagyon laza és könnyed történet, olyan igazi limonádé megspékelve jó sok humorral. Rövid, így hamar el is lehet olvasni, ráadásul olvastatja magát. Bár ideje lenne váltanom valami más stílusú olvasmányra, a közepe felé már nem zavart annyira, hogy egy 16 éves fejében vagyok megint, mert Sunshine-nak nagyon jó szövegei és gondolatai vannak. Ráadásul a vége felé nem is 16-nak éreztem, hanem pár évvel idősebbnek, igyekeztem elfelejteni, hogy az írónő tinit csinált belőle. 

  Nem a szokásos sablont kaptam, hogy az emberlány epekedik a vámpírért, miután 300 oldal után megemészti, hogy léteznek, aztán jön a "nem lehetünk együtt mert én ember, te meg vámpír vagy, változtass át légyszi", a vámpír persze meg szenved, hogy "de hát azt nem lehet, neked élned kell, meg még fiatal vagy és a többi, de úgy szeretlek és veled akarom leélni az örökkévalóságot". Nincs benne bipoláris vámpírunk, sem nyavalygó tinink, aki ragaszkodik ahhoz, hogy meghaljon. Sunshine McDonald ember akar lenni, mert a suli legjobb pasija elhívta őt a végzősök báljába, akibe már két éve szerelmes, egyetemre akar menni miután leérettségizett, akar egy férjet és gyerekeket, esze ágában sincs vámpírrá válni és meghalni. Ezzel szemben Rayne, az ikertesója megszállottan küzd azért, hogy vámpír lehessen, mert ő nem akar megöregedni, nem akar gyerekeket, unokákat, hogy a halála napján magára hagyják és az örökség miatt vitatkozzanak az ágya felett. Csakhogy az élet mindkettőjüknek az ellenkezőjét adta meg, azzal, hogy Magnus elszúrta az átváltoztatást. 

  Pár oldal után Sunshine megemészti, hogy vámpírok léteznek és egy hét múlva ő is az lesz, követeli, hogy valahogy oldják meg a helyzetet. Magnus megígéri, hogy megszervez egy találkozót a vámpírok leghatalmasabbikával, a vezetővel, mert ő biztos tudja, hogyan lehet egy vámpírból újra embert csinálni. Legnagyobb meglepetésemre Rayne nem kezdte szapulni a testvérét és nem is gyűlölte meg, hogy elvette tőle "élete párját" és a vámpírlétet, hanem nagyon jó testvérként igyekszik mindenben segíteni és próbálja Sunt felkészíteni az átváltozás folyamatára. Megmutatja neki a blogját, amit persze Sun képtelen elolvasni, nem is érdekli, mert nem akar vámpír lenni. Az, hogy nem olvasta el a blogot, sok vicces jelenetet szül kettőjük között. 

  Másnap találkoznak a vámpírok vezetőjével, aki megint meglepetést okozott és hangosan nevettem Sun beszólásain és viselkedésén, mert a "főnök" sem volt szokványos, talán én is így reagáltam volna rá. Bizonyos események miatt, nem tudják meg tőle, hogyan kell visszafordítani a folyamatot, de később kutatnak utána és rájönnek, hogy a Szent Grál mindennek a kulcsa. (Ez nem spoiler, mert a fülszöveg is elárulja.) Elindulnak megkeresni, közben Sunshine egyre több jelet fedez fel magán, és elemezni kezdi az eseményeket, a vámpírlét előnyeit és hátrányait, de mindvégig ragaszkodik hozzá, hogy újra ember legyen, még ha veszettül vonzódik is Magnushoz.Vicces jelenetek születtek ebből az átváltozási folyamatból és abból is, hogy ugye nem olvasta el a blogot, de próbálja méltósággal viselni a bakikat és a fura vágyait. 

  Van itt szerelem is, de nem a "betegesen szenvedünk tőle" stílusú, hanem az a lassan kibontakozó szerelem, amit előbb a testi vonzódás előz meg. Sunshine végigvezet minket az érzésein, amik egy tinihez megfelelően kuszák és csapongók. Erősen él benne a vágy, hogy Jake Wildert szeresse, akibe már két éve bele van bolondulva, de közben valami megváltozik benne. A végkifejlet pedig elég érdekesen alakul, nem úgy viselkedtek a szereplők, ahogy vártam volna. Ha valakivel fogadok a könyv végében, bizony elbuktam volna a tétet. 

  A helyszínekben sem volt sablonos a könyv, mert ugyan vannak benne iskolai jelenetek, de csak pár bekezdés erejéig. Gyakoribb, hogy az otthonukban játszódik a történet, furcsa vámpírhelyeken (gazdagság, hitech cuccok, pazar berendezés, még pánikszoba is van), szórakozóhely, külföld stb. Az iskolai bál sem a tornateremben van, hanem egy hotelben. Nincsenek sablonos párbeszédek és találkozók a barátokkal, vagy shoppingolás, meg hasonlók, hanem kaland, kalandot követ. Minden párbeszédnek megvan a funkciója és nem csak töltelékként kerültek bele. 

  A kitűnően szervezett vámpírvilág, az önkéntes vérdonorok és a komolyabb ezeréves vámpírunk mellett először nem is értettem, hogy mit keresnek a druidák, a vicces vámpírvadászok, a még viccesebb vezető és a Szent Grál, de mielőtt nagyon akadékoskodtam volna magyarázatot kaptam ezekre is, még arra is, hogy a nemes vámpírunk mit akar a 16 éves tinédzsertől. Utólag ezek a furcsaságok tették még egyedibbé a történetet. 

  Ezek a "különlegességek" és a humor húzták fel a könyvet, illetve maga a történet, de azért volt olyan is, ami nem tetszett. (A maximalizmus nagyon le tudja húzni az ember hangulatát :D) Bertha, a vámpírvadász egy vicc volt. Azzal, hogy kiparodizálták (csúnya, kövér, gyökeresen más, mint Buffy) teljesen elvesztette számomra a félelmetes, rettegett képet és el se tudtam képzelni, hogyan tud ez a nő hatékonyan vadászni. Utol se éri a szupergyors vámpírt az elefántalkatával, mégis sikeres vadász. Ami a legjobb, hogy a vámpírok és Sunshine is ledöbbenve nézik az eseményeket és "becsinálnak" tőle. 

  Ami számomra megint negatívum volt, hogy a druida pap először olyan volt, amilyennek lennie kell, fellengzősen beszélt, végtelenül udvarias volt, állandóan a "Szent Anyával" jött, úgy nézett ki, mint Gandalf (Sunshine ragasztotta rá ezt a nevet, egyébként nagyon sok utalás van a könyvben más művekre és sorozatokra), megjelölt házban lakott a többiekkel, stb. Miután viszont Sunshine kihallgatja a druidák beszélgetését, nagy csalódás lett az egész. Értem én, hogy kell a humor, de néha úgy éreztem, hogy sok volt. Az, hogy a druidákat is kiparodizálta az írónő/Sunshine (mint ahogy a vámpírvadászt és a nagy vámpírfőnököt is), kezdtem elveszíteni az izgalmat és azt az érzetet, hogy itt komoly tét forog kockán. Egészen a végéig nem éreztem a vágyat, hogy én most aggódjak Sunshine miatt, hogy vámpír marad-e vagy sikerül embernek lennie újra és az se érdekelt, hogy Jake Wilder-el vagy Magnus-szal jön össze. Csak nevettem, az erőltetett poénoknál halványan mosolyogtam, hagytam, hogy beszippantsanak a fura helyszínek, figurák és jelenetek, de a "tétet" nem éreztem és nem is volt főgonosz sem. 

  Bár a könyv végére Sunshine jellembeli változáson megy át és egy kicsit jobban felnő, halálra idegesített, amikor a királyi, nemes, ezeréves Magnus vámpírunkat úgy hívta, hogy Maggy, meg "dude" és megveregette a vállát, mint egy havernak szokás fiúk között. Ez nem más, mint a vámpírunk kiherélése, az meg pincsikutyaként tűrte. Legalább Mag-nek hívta volna vagy valami másnak, de ez a Maggy kiverte nálam a biztosítékot. Egyébként Magnusnak is volt egy szavajárása, mindenre azt mondta, hogy "Indeed", így magamban elneveztem Indeed-srácnak. Amennyit Sunshine beszélt, olyan keveset mondott Magnus, főleg amikor tizedjére olvastam, hogy "Indeed.". 

  Egyébként Magnus és Sunshine is szórakoztató alakok voltak és a vámpírunkban lehetett érezni a nemességet és a logikus gondolkodást, engem legalábbis nagyon meggyőzött. Sunshine-t pedig elképzeltem pár évvel idősebbnek, amikor "könyvévekben" mérve egy nagyon vagány nőci lesz/lehet belőle, aki fegyverrel rohangál és letapos mindenkit. Bár sokkal jobban élveztem volna a könyvet, ha egy olyan kaliberű vámpír mellé, mint Magnus, beraktak volna egy Anita Blake típusú csajt, de így se volt rossz egy sorozat első kötetének. A vége pedig olyan fordulatot tartogatott Rayne és az olvasó számára is, hogy nagyon kíváncsivá tett az írónő és egy jó kis ikerháborúnak nézünk elébe, meg persze faji ellentéteknek is *kezeit dörzsöli izgatottan és akar egy gonosz ikertestvért*. A szerelmi vonal pedig ezzel a mozzanattal még jobban háttérbe szorul, bár így se csöpögtek a nyáltól a lapok, de ez nem is annyira fontos, mert a könyv humoros, könnyed, kalandos és minden volt, csak nem sablonos. A vámpírpolitika is megmutatkozott a történetben és mivel az események olyan irányt vettek, amilyet, még jobban kiépített világra lehet számítani a következő kötetekben. 

Miért olvasd el? Mert rövid, laza, könnyed és vicces. Nem szokványos/sablonos a történet és egész jó kis világot épített fel az írónő, legalábbis jó alapköveket rakott le. Jó kis sorozat lesz ez.

Miért ne olvasd el? Ha nagyon nagy izgalomra vágysz vagy valami pörgős könyvre, akkor az itt egyelőre nincs. Ha nem akarsz sorozatba beleszaladni, akkor mást válassz, amúgy különösebb negatívum nincs benne, nagyon jól kikapcsol a sztori és Sunshine stílusa. 

________________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 5/5 pontból

Kedvenc: Magnus

Tetszett: A nem szokványos sztori és Magnus személye, Sunshine stílusa.

Nem tetszett: A "potenciálisan komoly figurákból hülyét csinálunk".

Kiadás: Berkley Trade, 2006

Oldalszám: 272 oldal 

Booktrailer:

________________________________________________________________________