2013. július 1., hétfő

Bréking nyúz! Burn Bright trilógia ingyen

A balra látható könyvecskét nem hiszem, hogy kiadják magyarul, eddig elég nehéz volt még angolul is beszerezni, pedig nagyon szerettem volna, maximum Ausztráliából lehetett volna megrendelni.

 Gigi írt róla egy kritikát és rajongott érte, így fájt rá a fogam rendesen. Mások, akik olvasták, szintén nagyon szerették.

 Most tuti, hogy elolvasom a három részt, ugyanis az írónő honlapjára kattintva, az első hír, hogy mind a három rész kindle verziója ingyenes július 1-jétől július 5-ig!  Forrás: Marianne de Pierres

  Szóval ha szeretnéd Te is olvasni, akkor irány az amazon.com, ahol ingyenes regisztráció után tiéd lehet az egész sorozat!










A borítók is gyönyörűek! (Sóhaj)








A könyv trailere ízelítőként:

___________________________________________________________________________________________

Könyvheti lemaradás 2.

  Folytatom a sort és remélem, hogy ezúttal nem fogok tévedni a megjelenésekkel kapcsolatban. Az élet vize állítólag mégsem jelent meg a Könyvhétre, mint ahogy Liliane_Evans kommentjéből kiderült. Ha most is tévednék, akkor valaki javítson ki! Köszi! :) 

Agave
Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó (Anita Blake 19.)

  Lemaradásban vagyok a sorozattal, bár a részek már ott csücsülnek a polcomon. Bevallom, hogy az általam olvasott utolsó pár kötet egy kicsit elvette a kedvem a folytatástól, számomra már túl sok volt a bonyolítás és a hardcore szex sem illet bele az általam megszokott világba. Olyan jó kis nyomozós fantasynak indult mindenféle lénnyel, aztán valami oknál fogva az egész történet elúszott a pornó világába. Állítólag pont ott hagytam abba a sorozatot, ahonnan az írónő visszafordul a régi stílushoz, így elnézem neki azt a pár kötetet. Egyértelmű, hogy ezt a részt is besorolom a polcra, neki is bérelt helye van már. 

Athenaeum

Kovács Noémi - Lélekölő

  Általában nem szeretem a mai magyar írókat olvasni, persze azért vannak kivételek. Egy könyv akkor visz el úgy istenigazából egy másik világba, ha egy elképzelt vagy Magyarországtól nagyon távoli helyen és kultúrában játszódik, nem szeretem, hogyha Marikák és Pisták köszönnek vissza a lapokról, vagy egy amerikai sikátor helyett Budapest valamelyik macskapisi szagú, hajléktalanokkal megtöltött utcácskája a helyszín. Bár Amerika sem különb, de amikor nap mint nap körbejárom Budapestet és látom, hogy mi van az utcákon, illetve rengeteg emberrel beszélek, így rengeteg magyar név vesz körbe, nem akarom ugyanezeket látni egy könyvben. Beugrik a munkám, a kimerítő közlekedés és a többi. 

  Ezzel a könyvvel viszont kivételt fogok tenni, mert nagy gyengém a kriminalisztika tudománya (nyomozó akartam lenni nagyon sokáig) és a regény megtörtént magyar bűneseteken alapszik, létező karakterekkel, kulisszatitkokkal, ráadásul egy nyugalmazott rendőr ezredes (Dr. Kovács Lajos) írta az előszót. A sok plusz miatt az se érdekel, ha a helyszín a Ferenciek tere és a karakterek Katiferilacijóska névre hallgatnak. 

Könyvmolyképző

Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa

  A Végzet Ereklyéi sorozat ötödik része. Bár a negyedik rész már nem rántott annyira magával, mint az első három rész, ettől függetlenül borzasztóan kíváncsi vagyok a karakterek további sorsára. Még mindig él bennem az a csodálat, ami az első könyv elolvasásakor kapott el, egyszerűen szeretem ezt a világot és újra benne szeretnék lenni.




Marie Lu - Prodigy - Született tehetség

  A Legenda folytatása, ami nagy kedvencem lett. Bár még nem írtam az első részről a blogon (fél éves lemaradásban vagyok), nagy rajongója lettem a sorozatnak. Egy nagyon kedves ismerősöm a szerkesztője, így már az első rész fordításáról és szerkesztéséről is halottam vicces történeteket, erről a második részről nem is beszélve. Napokat kotlottunk a magyar címen, így kíváncsian vártam, hogy mi lesz az eredménye. A személyes kötődésen túl, imádom a történetet és hát a borító is az a kategória, ami egyszerű, de órákon át lehet nézegetni.

Samantha Young - Dublin Street

  Nem igazán tudom megindokolni, hogy miért is szeretném ezt a könyvet. A borító nem nyűgözött le, a történet sem a fülszöveg alapján (egy komoly kapcsolattól irtózó nő, költözés, egy pasi, aki le akarja fektetni, ágybéli játszópajtások lesznek, de aztán feltételezhetően mindenki többet akar a másiktól, szóval nem nagy cucc). A romantikus és a pornó történetek sem a szívem csücskei, bár ezeken a területen is értek meglepetések (Simone Elkeles trilógiáját egyszerűen imádom és a Fekete Tőr Testvériség részeit is zabáltam). Mégis a sok pozitív vélemény megragadta a figyelmemet, mindenki jól szórakozott a könyv olvasása közben, dicsérték a humorát és az írói stílust, szóval egyszerűen kell. 


Jennifer L. Armentrout - Obszidián

  Ez a könyv is tucat lehetne a Daemon nevű sráccal, aki természetesen nem ember, a főhősünk persze, hogy új városba költözik, egyértelmű, hogy csakis tinédzser csajszi lehet, akinek a legnagyobb gondja-baja, hogy azért nyűglődik, mert tini. Hát persze, hogy a srác pofátlan és bunkó, de istenien gyönyörű és a szemébe nézve a főhősünknek leesik a bugyija és az IQ-ja is. De! De mégis más a sztori, mert inkább a sci-fire hajaz, mint a fantasyra, és a Kiadó oldalán beleolvasva az első pár fejezetbe a stílus is egész jó. Akik már olvasták angolul, azok borzasztóan várták már, mindenhol csak azt a kérdést láttam, hogy: "mikor jelenik már meg?" Úgy, hogy semmit se tudtam róla, én is egyre jobban várni kezdtem, mert egyre többször ott motoszkált bennem, hogy valami nagyon jóról maradok le. Szóval itt van és remélem, hogy hamarosan a polcomon is ott lesz.


Mancsokat fel, ha valaki megvette bármelyik könyvet is és nagyon tetszett neki! :)
_______________________________________________________________________________________________

2013. június 30., vasárnap

Könyvheti lemaradás 1.

  Ahogy a cím is sugallja, természetesen a Könyvhétről (és a Könyvfesztiválról is) lemaradtan idén, de azért próbáltam figyelemmel kísérni az eseményeket és én is elkészítettem a saját kis listámat azon könyvekről, amik ekkor jelentek meg és amelyeket be is fogok szerezni. 

CorLeonis 

Junot Díaz - Oscar Wao rövid, de csodálatos élete


  Junot Díaz első könyve elsöprő sikert aratott nálam és szerintem azoknál is, akik már olvasták. Már csak az író miatt is el fogom olvasni ezt a könyvet, de a történet is nagy húzóerő. Oscar Wao egy elhízott sci-fi imádó könyvmoly, aki író szeretne lenni, a következő Tolkien és persze az sem ártana, ha az igaz szerelem is rátalálna, de már csak a családi átok miatt is nehezebb a vágyait megvalósítani. New Jeresy-i gettó, egy kis politika, dominikai történelem és egy család története is fűszerezi a sztorit.

Karen Marie Moning - Iced 

  A Tündérkrónikák spin-off sorozatának első kötete, Dani főszereplésével és a régi szereplők felbukkanásával. Szerintem erről többet nem is kell mondani annak, aki olvasta már a Tündérkrónikákat. Bár Danit nem igazán sikerült megkedvelnem, magát a világot és a mellékszereplőket viszont nagyon, így esélyes, hogy a polcomra fog kerülni.

Geopen

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren - A Tűz

A borítón is látszik, hogy ez az Engelsfors trilógia második kötete. Az első rész nagyon tetszett és még mindig, változatlanul imádom a svédek irodalmi stílusát, szóval nem maradhat ki.







Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi - Kalauz

Bár még nem értem a Szent Johanna Gimi sorozat végére (szerencsére), de amikor megláttam, hogy a dupla kötetes zárórész után meg fog jelenni egy kalauz is, rögtön beindult a "hörcsögösztönöm". Nem csak a kimaradt jelenetek és a plusz infók miatt került fel a kívánságlistámra, hanem mert muszáj ott lennie a polcon a sorozat mellett. A helyet már ki is béreltem neki, pont befér a többi közé.


Lauren Oliver - Rekviem

A Delírium trilógia befejező része. Bár még a második részt sem olvastam el, örülök neki, hogyha végre lehetőségem van megvenni egy sorozat összes részét, bevallom, utálok várni hónapokat vagy egy évet, hogy a folytatás a kezemben legyen.





Kenneth Oppel - Az élet vize

 Sosem hallottam még a szerzőről, magáról a könyvről sem, de a borító hangulata és a sorozat címe magával ragadott. A Frankeisten ikerpárok kalandos és veszélyes ifjúkora? Kell ezen mit magyarázni? Nagyon nagy lehetőséget látok a sztoriban és évek óta az egyik legígéretesebb könyvnek tűnik, remélem, hogy az is lesz.




Jane Rogers - Jessie Lamb testamentuma

  Először is azért vetettem rá szemet, mert minden kell, ami AdAstrás, elfogult vagyok, ennyi. Ettől függetlenül megfogott a borító is (a Kiadó összes könyve nagyon igényes) a fülszövegről már nem is beszélve. Terhes nőket támadó vírus üti fel a fejét (kérdés, hogy a tudósok hibáztak-e vagy csak az evolúciónak köszönhető), így az emberiség jövője veszélyben van. A tinédzser főhősnőn múlik a világ sorsa. Izgalmasnak ígérkezik és a felépített világa miatt roppantul érdekesnek.


Paolo Bacigalupi - Hajóbontók

  Megint csak rá kell nézni arra a borítóra, hát nem elképesztő? Azt sajnálom a legjobban a könyvheti kimaradásomból, hogy nem lehettem ott az AdAstra standjánál, ahol meg lehetett venni a borítókat poszterként potom pénzért, ráadásul a grafikusok dedikálták. De egyszer csak azért is beszerzem azokat a posztereket, majd az egyik garázsvásáron, amit remélem, hogy rendszeressé fognak tenni. 

 A könyv világa nagyon komornak, egyedinek és hátborzongatónak tűnik. A szegények megfeneklett olajszállító tartályhajókat szednek darabokra a megélhetésért. Vézna, a főhős is ezzel foglalkozik, de egyik nap szerencséje lesz. Egy luxushajó léket kap, aminek a kifosztásával megüthetné a főnyereményt, de van rajta egy túlélő, egy gazdag lány.
____________________________________________________________________________________________

Junot Díaz egy kicsit másként, avagy az első könyvbemutatós élményem

Többszörös nyomás áldozata lettem. Először is előolvasási jogot kaptam én is a Cor Leonis Kiadótól, így már a megjelenés előtt megismerhettem Junot Díaz egyik munkáját (bővebben a könyvről itt) és "szerelembe is estem". Aztán kaptam egy meghívót a könyvbemutatóra, de több okból kifolyólag nyűglődtem, hogy most menjek vagy ne menjek. Gretty "segített" eldönteni a kérdést, konkrétan elrángatott az eseményre és ezért örök hálám neki. 

  Hogy ez mekkora buli volt! 

  Életemben nem voltam még könyvbemutatón, így azt se tudtam mi fán terem egy ilyen esemény és utólag sajnálom is, hogy nem vettem részt több ilyenen. Aki szereti a könyveket és minden velük kapcsolatos dolgot, annak kötelező lenne ilyenekre járnia. 

Gretty unszolására elindultam és nagy nehezen (én, a tősgyökeres pesti eltévedtem szokás szerint) megtaláltam őt, majd bevetettük magunkat a helyszínre (Ellátó Kert), ahol összefutottunk minden olyan emberrel, akiknek a nevét eddig csak a borítók belső oldalán és emailekben láthattunk. A Cor Leonis csapata összehangoltan és profin vezényelte le az egész estét, ráadásul nem ismeretlen embereket, hanem Anger Zsoltot és Szabó Győzőt kérték fel a felolvasásra. Felolvasást írtam? Hát amit előadtak, az minden volt csak nem felolvasás, de nagyon előreszaladtam. 

  Szóval nem csak a Cor Leonis csapatával találkozhattunk személyesen, hanem más könyves bloggerekkel (Reea - Napi falat blog tulajdonosa) is, neves és még nem neves fordítókkal, illetve olyan fordítóval is, aki az amerikai sorozatokhoz gyártja a feliratokat (Luke). Várakozás közben át tudtuk beszélni a blogos dolgainkat (kinézet, lopásgátló, blogmotor szidása stb.), megismerhettük hogyan dolgozik egy fordító és nagy vonalakban az éppen fordítás alatt álló történetből is kaptunk ízelítőt. Már csak ezekért a pletyikért is megérte elmenni a könyvbemutatóra. 

  A lényeg azonban nem a háttérben folyó ismerkedés-beszélgetés volt, hanem maga az előadás. Hangulati aláfestésként zene szólt, a falra a könyvekhez illő képeket és videókat vetítettek, így az egész atmoszféra magába szippantotta az embert. Anger Zsolt és Szabó Győző, mint ahogy azt Gretty is írta, nem felolvasta a regény egy-két részletét, hanem ülve eljátszották Yuniort és a mellékszereplőket. A mély hangjuk, a macsó kinézetük és az előadásmódjuk annyira illett a regénybeli karakterhez, hogy egészen más színben tüntette fel előttünk a könyvet. Bár én elsőre is éreztem az Így veszíted el olvasása közben Yunior erős hangját, de az előadás másoknak egészen más megvilágításba helyezte a könyvet, így egyre többször hallottam azt, hogy: "újra el kell olvasnom a könyvet". És igen, a könyv újraolvasós, főleg az előadás után. 

  Potyogtak a könnyeink a nevetéstől, főleg, amikor a női szerepeket játszották és egy emberként komorodtunk el, amikor egy mellbevágó jelenet következett. Olyan volt az egész, mintha egy kisebb színházi előadást néznénk, erről árulkodott a vastaps is, aminek sajnos itt nem volt eredménye, mert az előadók nem jöttek vissza nagy bánatomra, pedig az egész könyvet hallani szerettem volna tőlük. 

  Ódákat tudnék még zengeni erről az egy-két óráról, ami úgy felfrissített egy unalmas, robotolós hétköznap estém, mintha egy hétvégi pihenésen vettem volna részt, de csak annyit mondok, hogy megéri könyvbemutatókra járni, főleg ha ilyen vendéggárdáról van szó és ilyen profi a szervezés. 

 Köszönöm az élményt a Cor Leonis Kiadónak! 

  Szóval ha Gretty váratlanul felhív, hogy menj vele könyvbemutatóra, akkor csak menj bátran, ne próbálj meg vele ellenkezni, úgysem fog sikerülni! :)

  A Youtube-on számos videó van fent az "előadásról", (pl. ez) megéri belenézni, főleg hogyha a könyvről szóló kritikák és a könyvbemutatós leírások nem győztek még meg arról, hogy érdemes a könyvet elolvasni. Érdemes, hidd el! (Pletyi: Egy-két videón mi is látszunk Grettyvel).
_______________________________________________________________________________________________

I'm back....

Ha az ember a blogja felé se szagol. akkor bizony lemarad dolgokról. Távollétemben két helyről is megkaptam a balra látható díjacskát és bár szerintem már mindenkin végigfutott, azért a sor végén kullogva megköszönöm és továbbadom. Köszönöm Grettynek, akivel iránytűk vagyunk egymás számára, aki mindenbe belevisz és kitartóan harcias (hozzáteszem megéri rá hallgatni, a szórakozás garantált vele) és köszönöm Nancynek is, akinek még mindig olyan a blogja, mint egy YA mennyország (nem tudom, hogy csinálod, irigylem a blogodat :D).

A díjhoz tartozó szabályok a következők (amiket persze én áthágok):

1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)
2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)
3. Írj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Tőled!

  Öt további embernek adom a díjat, az már részletkérdés, hogy ők is megkapták mástól (vagy épp tőlük kaptam, a visszaadásra nem volt szabály, igaz?), de akkor is na...
Nancy: ha nem tőle kapom, akkor ő kapta volna tőlem. Imádom a blogja hangulatát, nem csak a kinézet és a könyvek miatt, hanem a sok zenei aláfestésért is. Fájlalom, hogy a virtuális ipod eltűnt, mert a zene terén is jó ízlése van. 
Gretty: szerintem titokban jár valami számtech tanfolyamra, mert egyre profibb a blogja, van ott habzsi-dőzsi rendesen. Amibe belekezd azt profin végig is csinálja, lassan már celeb méreteket ölt a hírneve. 
Gigi: ő az a blogger, akit először megismertem és akinek rákattantam az oldalára. Napi rutinommá vált, hogy a reggeli kávé mellé elolvastam egy-egy kritikáját, még akkor is, ha a könyv nem is érdekelt. Gigi nem szépít sosem, kerekperec leírja még a recikönyvről is a rosszat. A stílusa pedig utánozhatatlan. A bloghoz való kitartását pedig becsülöm (ő nem tűnik el majdnem fél évre, mint én. :D).
Nima: az ő blogján mindig pörögnek az események, neki sikerült az, ami másoknak nem annyira, a bejegyzései alatti hozzászólások szaporodnak, mint a gomba az esőben. Ettől él a blogja, nem csak ő közöl, hanem visszacsatolást is kap. Nagyon sok olvasmányélményt neki köszönhetek, valahogy mindig megtalálja a jókat. Ha kifogytam az ötletekből és barangolni kezdek a blogján, akkor tuti biztos, hogy legalább tíz könyvvel megnő a kívánságlistám.
CB: akinek még viszonylag friss a blogja, de egyre jobban törekszik felfelé. A nyálamat csorgatom mindig, hogy milyen szépségeket olvas.  
_______________________________________________________________________________________________

2013. április 14., vasárnap

Junot Díaz - Így veszíted el

Miért pont ez? A Cor Leonis Kiadótól lehetőséget kaptam rá, hogy többek között én is előolvasó legyek, amennyiben a könyv felkelti az érdeklődésem. Nem hallottam még az íróról, nem tudtam, hogy miről fog szólni, így mindenféle előítélet nélkül beleolvastam az egyik novellába. Az első pár mondat után felgyulladt bennem az a bizonyos "KELL" neonlámpa.

Fülszöveg: Junot Díaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit. Junot Díaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

   Kukkants bele! https://www.dropbox.com/s/ivnwv4kryzaopvc/IGY%20VESZITED%20EL%20beleolvaso.pdf

Vélemény: Talán van olyan, akinek ismerősen cseng Tama Janowitz, Jay McInerney vagy Bret Easton Ellis neve. Ők voltak a fő képviselői a "The Brat Pack" (Kölyökfalka) néven elhíresült írói körnek a 80-as években. A komoly irodalmárok szidták őket, mint a bokrot, de az olvasóközönség zabálta minden írásukat. Hogy miért? Mert bármiféle körítés és hatsoros körmondatok nélkül, egyszerűen. nyersen, élesen, pökhendi és polgárpukkasztó stílusban a lényegről tudtak írni, arról, ami mindenkit kortól, nemtől, vallástól és faji hovatartozástól függetlenül egyaránt foglalkoztat, a szeretetről, a szerelemről és a szexről. Az irodalmárok csak legyintettek rájuk, hogy a hangulatokkal és szavakkal zsonglőrködnek, de műveiknek nincs lényege, mondanivalója, veleje és mélysége. Az olvasóközönség viszont képes volt akár több száz kilométert is utazni, hogy megszerezzék a könyveiket, mikor a saját városukban már nem lehetett kapni azokat.

  Junot Díaz képzeletben bekerült nálam a "The Brat Pack" listára, annak ellenére, hogy már nem a nyolcvanas években vagyunk. Díaz önmagában kiteszi az egész csapatot és a nyakamat merem rátenni, hogy a fent említett írók hatással voltak a munkásságára. Ha mégsem, akkor egy született zseni, én pedig kevesebb vagyok egy fejjel. Az Így veszíted el ugyanolyan űrt tölt be, mint annak idején a "falka" munkássága. Szabadon, cifrázás nélkül mesél szerelmekről, családi szeretetről, szexről, az életről. Egy kicsit polgárpukkasztó, egy kicsit éles, de egy sora sem közönséges.

  A novellák főszereplője egy-két kivételtől eltekintve Yunior, egy dominikai srác, aki a családjával Amerikába költözött. Az ő életébe nyerhetünk betekintést és bár a novellák nem időrendben követik egymást, a kötet végére mindez egy regénnyé áll össze. A könyvben helyet kap az ifjúkori és a felnőttkori szerelem, az anyai, az apai szeretet vagy annak hiánya, a testvéri szeretet és a saját nemzet iránti szeretet is. Díaz minden érzést a nyers valójában mutat meg, nem tömeg-gyártott, instant szerelmeket mutat be, a lapok nem ragadnak a cukortól, mégis mélyen megérintett minden egyes félrelépés, szakítás és kibékülés.

  Díaz Yunior szemén át láttatja, hogy miként éli meg egy ízig-vérig dominikai család, hogy a szegénységből a gazdagabb Amerikába költöznek, hogy új életet kezdjenek. Megmutatja, hogyan éli meg az anya, hogy Amerikába érve a férje már nem az az ember, akinek megszülte a gyermekeit, bemutatja a kezdeti nehézségeket, a beilleszkedés poklát. Külön novella szól arról, hogy egy dominikai nő, milyen keservesen próbált meg kikerülni a nyomorból Amerikában és a célhoz közeledve, milyen elgyötörten és fáradtan tekint az újonnan érkező fiatal lányokra, akik szintén Amerikától várják a boldogságot.

  Míg Yuniort nagyon megkedveltem, addig a bátyját nem sikerült megszeretnem, mégis kívántam, hogy az ő sorsa is rendeződjön, mert a fiatal főhősünk nagyon kötődött hozzá és szerette, hiszen ő is a családja volt. Az Így veszíted el cím nem csak a szerelmekre vonatkozik, hanem a családra is. Az őshazában, a szegénységben és a vélt boldogtalanságban élő család Amerikába, a jobb módba érkezve fokozatosan széthull, miközben Yunior próbál mindent egyben tartani, de a saját életét sem képes úgy alakítani, ahogy szeretné.

  A főhős kritikusan szemléli önmagát, a szerelmeseinek megállás nélkül hazudik és megcsalja őket, előttünk viszont nincs titok. A legmélyebb és legrejtettebb gondolatokhoz és érzésekhez férünk hozzá. Az egész kötet olyan, mintha illetéktelenül egy naplóhoz jutnánk vagy az utcán kihallgatnánk egy beszélgetést, amihez semmi közünk, de egyszerűen képtelenek vagyunk arrébb menni, mert borzasztóan kíváncsiak vagyunk. Vannak olyan novellák is, amelyek egyes szám második személyben íródtak és ettől olyanná válnak, mintha egy barát kötetlen fecsegését hallgatnánk, amiben mindent kitereget és még arra sem ügyel, hogy rengeteget káromkodik. A párbeszédek nincsenek gondolatjellel jelölve, ez még inkább erősíti a kötetlen jelleget. Furcsa megszokni, hogy a novellák így íródtak, a "falka" annak idején előszeretettel használta ezeket az eszközöket, de pont ezektől a szokatlan dolgoktól lesz ereje minden novellának, ettől lesz kiemelkedő és más, mint a többi mű.  

  Díaz is hangulatokat és érzéseket ragad meg a novellákban és mesterien csinálja. Hol sírtam, hol nevettem, hol saját emlékeket juttatott eszembe és akkor elmerengtem, hol pedig olyan gondolatokat vetett fel, hogy szívesen beszélgetni kezdtem volna Yuniorral vagy magával az íróval. Ezért is tűnt olyannak, mintha egy barát csevegését hallgatnám és ettől lett bensőséges az egész kötet hangulata, a könyv pedig a szívem csücske.

  Nem tudom, hogy csinálja Díaz, de a szókimondó stílus mellett meg tudja őrizni a szépséget és sokkal több érzelmet tud közvetíteni, mint mások a cirádás mondatokkal. Egyszerűen érzi az egyensúlyt és kötélen rángatja az érzelmeket. Rengeteg idézetet ki lehetne írni a könyvből és nagyon sok életigazságot is. Hiába tér el nagyon a mi kultúránk az övétől (ettől még érdekesebb a kötet világa), szinte mindenki találhat a novellákban közös kapcsolódási pontokat. Mindenki élt már meg szakítást, érzelmi poklot, van, aki egy családtagját veszítette el, van aki csalt vagy megcsalták és van, aki a semmiből újrakezdte az egész életét.

  A könyv felkavaró, letaglózó, gyönyörű, laza, mégis nehéz, Díaz stílusa pedig nagyon szerethető. Áldom a szerencsémet, hogy az utamba került a novelláskötet, mert egy remek élménnyel lettem gazdagabb és lett egy új kedvenc íróm, akinek hörcsögként gyűjteni fogom a könyveit. Nem csoda, hogy annyi díjat kapott, kiérdemelte. Férfiaknak és nőknek egyaránt ajánlott olvasmány.

                                              A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak!


____________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Karakterek: 6/5 pontból
Tetszett: a rengeteg érzelem, amit adott; a stílus.
Nem tetszett: -
Kedvenc: Yunior, az édesanyja, Elvis
Kiadás: Cor Leonis, 2013. április 18. Könyvfesztivál
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 208 oldal
________________________________________________________________________________________________

2013. március 24., vasárnap

Sir Arthur Conan Doyle - A bíborvörös dolgozószoba

Miért pont ez? Nézni kezdtem a legújabb Sherlock sorozatot, az Elementaryt (magyarul Sherlock és Watson, a TV2 műsorán) és ismét elgondolkoztam azon, hogy bár jó barátként ismerem Sherlock Holmest és Watson doktort, az ismereteimet a számtalan tévésorozatból és filmből szereztem meg, de szégyenszemre, egyetlen eredeti történetet sem olvastam még. 

Történet: Doktor Watson, a katonaorvos egy háborús baleset és egy betegség után Londonba költözik. Összefut egy régi ismerősével, akinek elpanaszolja, hogy nem tud megfelelő lakhatást találni magának, a szállodák nagyon drágák. Ez az ismerős bemutatja őt Sherlock Holmesnak, aki éppen lakótársat keres Baker Street-i otthonába. Egy-két mondat után szimpatikusak lesznek egymás számára, így összeköltöznek. Watson doktor hamarosan megtudja, hogy ez a fura figura, akihez költözött, magándetektívként keresi a kenyerét. Rögtön egy ügy közepébe csöppennek. Egy ismeretlen férfi holttestére bukkannak egy lakatlan házban, de nincs semmi nyom, amivel a rendőrség elkezdhetné a nyomozást. Segítséget kérnek Sherlock Holmestól, akiről az a hír járja, hogy nincs olyan ügy, amit ő ne tudna megoldani.

Vélemény: Bár az Elementary modern köntösbe bújtatott és új Sherlock-történeteket mutat be, Watson doktor ráadásul nő, mégis sikerült a karakterek sajátosságait megtartani az alkotóknak. Ahogy egymás után pörgettem a részeket és nagyon hamar az évad végére értem, egyre jobban elkapott a Sherlock hangulat. Láttam már sok sorozatot és filmet, melynek központi alakja Sherlock volt, jártam is a Baker Streeten, mégsem olvastam eddig egy klasszikus történetet sem. A sok fantasy és sci-fi után épp itt volt az ideje, hogy egy régimódi detektívregény után nyúljak.

Elementary (Sherlock és Watson)

  A bíborvörös dolgozószoba az első Sherlock Holmes regény a négy közül, ezen kívül még 56 novella szól a detektív kalandjairól. A történetek többségét Watson meséli el, ő Sherlock krónikása, de van egy-két eset, amiről maga Sherlock Holmes számol be. Doyle szerény magánorvosi keresetét akarta kiegészíteni valami mellékessel, így kezdte el megírni a Sherlock Holmes történeteket és milyen jól tette. A világ egyik legközkedveltebb és leghíresebb irodalmi és filmes alakját alkotta meg és még 126 év után is felhasználják a karakterét. Nem lehet megunni. 

  Annak ellenére, hogy Conan Doyle nem tanulta az írást, hiszen háziorvos volt és az orvoslásból kívánt megélni, nagyon jól használta az írói eszközöket, de nem tökéletesen. Egy krimit nagyon nehéz összehozni, hiszen visszafelé kell megírni a történetet, ráadásul figyelni kell arra is, hogy az információkat mikor és hogyan kell elhinteni az olvasónak úgy, hogy saját maga is tudjon "nyomozni", de közben vissza is kell tartani információkat, hogy az olvasó meglepődjön a történet végén, meglegyen a csattanó. Nem szeretem az olyan krimiket, amiknél ugyanott tartok, mint a nyomozó vagy ne adj isten, három lépéssel előrébb járok, de azokat sem szeretem, amikben olyan váratlanul és hirtelen jön a csattanó, mintha fontos információktól fosztottak volna meg és őrülten vissza kell lapoznom, hogy miről is maradtam le, amikor egyetlen egy szót sem hagytam ki olvasás közben. 

Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes)
Jude Law (Dr. John Watson)

  Miközben A bíborvörös dolgozószobáról írok, már túljutottam pár novellán is, így ez a regényhez kapcsolódó első benyomásomat egy kicsit elferdíti. A novellák olvasása előtt A bíborvörös dolgozószoba annyira nem nyerte el a tetszésemet, mint vártam. A regény abba a kategóriába esik, amikor nem tudsz együtt nyomozni a főhőssel, mert nagyon sok dologból kimaradsz vagy nem tudhatsz róla időben, így a végén nem a gyilkos kiléte miatt lepődsz meg, hanem azért, mert egy teljesen idegen megoldást kapsz. Ez nem tetszett, hiszen a krimik egyik fő vonzereje, hogy a történet erejéig bele tudjuk magunkat élni a nyomozó szerepébe, együtt tudunk vele gondolkodni, együtt tudunk vele érezni, meglepődünk azon, amin ő is, ugyanúgy vaksötétben tapogatózunk, mint ő és a végén együtt tudunk örülni vele, hiszen végigkísértük a nyomozást. Ráadásul ott van a kis személyes sikerélményünk, hogyha el is találjuk, hogy ki a gyilkos. Sherlock Holmesszal ez nem így van, ezért másabbak a történetek a többi krimihez képest.

  Mivel Watson az elbeszélő, vele együtt tapogatózunk a sötétben, az ő szemén át látjuk a nyomozást és bár kedvelem Watsont, néha haragszom is rá, mert ügyefogyottnak tűnik Sherlock mellett, pedig ő is egy intelligens és tanult figura. Watson nem szándékosan, de visszatart információkat, ami segíthetne nekem is, mint olvasónak az ügyek kibogarászásában. Ő vezeti végig az olvasót egy ügyön és ha ő nem vesz észre valamit, akkor ember legyen a talpán, aki a semmiből kitalálja, hogy Sherlock mit, miért és hogyan tesz. Egy kicsit rosszmájú leszek. Az a tény, hogy Watson vakon vezet, minket világtalanokat, teszi érdekessé a Sherlock történeteket, amik a detektív szemszögéből talán nem lennének olyan érdekesek. Ez egy nagyon hasznos írói eszköz. Sherlock észjárása nagyon gyors, számtalan tudományban kitűnő ismeretei vannak, nagyon jó a megfigyelő képessége és pillanatok alatt rálát az olyan összefüggésekre, amikre egy átlag ember oda sem figyel. Tipikusan az a karakter, akivel képtelen vagy lépést tartani, mindig lemaradsz pár bekezdésnyi gondolatmenetről. Ha pedig az a pár bekezdés megíródna és végigvezetne a nyomozó gondolatmenetén, akkor nem is tűnne olyan nagyágyúnak az olvasó szemében, sőt egy kicsit szárazzá válna az elbeszélés.  Ezért is Watson a mesélő, de így bosszantó űr tátong a nyomozásokban. 

Benedict Cumberbatch (Sherlock Holmes)
Martin Freeman (Dr. John Watson)

  A bíborvörös dolgozószoba is egy olyan történet, ahol az olvasó sok mindenből kimarad és váratlanul éri a csattanó, így sokkal passzívabban vesz részt a nyomozásban, ami a krimik esetében nem feltétlenül jó. Sokkal élvezetesebb egy olyat olvasni, ahol aktív résztvevő tudsz lenni. De most jön egy hatalmas nagy DE! Sherlock és Watson alakja annyira jellegzetes és magával ragadó, a párbeszédeik annyira szórakoztatók, a történetek nyelvezete, a szavak, maga a regény és a novellák hangulata annyira kellemes, hogy bármit meg lehet nekik bocsátani. Watson végtelenül jószívű és naiv, Sherlock egy bogaras figura, mindig tesz valami meghökkentőt vagy váratlant, így teljesen kiszámíthatatlan. Annak ellenére, hogy udvarias karakter, néha a nyomozás megkívánja, hogy pimasz és szemtelen legyen. Pont ezek a jelenetek teszik humorossá a történeteket.

 Eredeti nyelven nem olvastam és nem is fogom olvasni a Sherlock történeteket (ahhoz skótnak kell születni, hogy megértse az ember az 1800-as évekbeli nyelvet), de tény, hogy a fordító nagyon jó munkát végzett. Ezért is térek ki külön a nyelvezetre. Az írásmód újra eszembe juttatta, hogy miért is szerettem meg annak idején a szépirodalmat és magát az olvasást, hogy miért is szeretem az angolszász stílust. Szavakat, egész mondatokat és párbeszédeket gyűjtöttem ki a Sherlock történetekből, mert annyira jól hangzottak. A mai regényekben már más szavakat használnak, másként írják le a dolgokat, rövidítenek és lebutítják a nyelvet. Jó volt újra olyan könyvet olvasni, amely "roppant érdekesen" és "fenemód udvariasan" íródott.  

  Összességében csak ajánlani tudom a regényt, már csak azért is, mert ez a két híres karakter itt találkozik először egymással. 
_________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból

Tetszett: a karakterek és a nyelvezet.

Nem tetszett: az elbeszélés jellege miatt passzív "nyomozó"voltam.

Kedvenc: Sherlock és Watson.

Kiadás: Sensus Kiadó, 2004

Fordította: Tury Gyula

Oldalszám: 144 oldal
_________________________________________________________________________________ 
   

Ania Ahlborn - Vértestvérek

Ania Ahlborn - Vértestvérek  Fülszöveg: Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, a...