2016. január 24., vasárnap

Rick Yancey lehengerlőt alkotott a Földet öt hullámban elözönleni készülő földönkívüli invázióval. Január 14-től a mozikba is betör Az ötödik hullám, ám addig is a Blogturné Klub 9 bloggere indul turnéra a történettel. Kilenc állomáson keresztül ismerhetitek meg a történetet, érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a filmről, hogy lélekben együtt készülhessünk a filmpremierre! 

  És ez még nem minden! Ha ügyesek vagytok, a könyv két példányának egyikét is megnyerhetitek! 

Rick Yancey - Az 5. hullám (Visszavágunk) 

Miért pont ez? A fülszöveg rögtön megfogott, bírom az olyan hősnőket, akik nem puhányak, ráadásul nagyon szeretem az apokaliptikus sztorikat.

Fülszöveg: Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl. A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
 Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
 Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
 Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? 
  „Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr 
  „Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz 

Vélemény: Olvastam már pár disztópiát vagy láttam filmen, de valahogy nem tudom őket megunni, még úgy se, hogy nagyon nehéz valami újat felmutatniuk. Szeretem az apokaliptikus környezetben játszódó sztorikat, mert ilyenkor egy élmény látni, hogy a társadalmi konvenciók mennyire felborulnak, az emberek egymáshoz való viszonya és a Földhöz való viszony mennyire átértékelődik, ugyanígy mindenki elgondolkozik, hogy milyen életet is élt és a legfontosabb, hogy miként is tud harcolni egy ilyen világban és hogyan tudja azt túlélni. Tisztelet a kivételnek, de többségében az emberiség eléggé elkényelmesedett és nem csoda, ha pillanatok alatt kiirtható fajjá vált. Az ilyen sztorikban én ezeket figyelem és értékelem vagy okulok és tanulok belőlük, a többi csak egy kis körítés, gondolok itt a miértekre és a hogyanokra, illetve a szerelmi szálra. Inkább nagyon jó társadalomkritikának tartom a disztopikus műveket, mint akciófilmnek vagy kalandregénynek. Nekem is van egy kis apokaliptikus képzeletbeli túlélőcsapatom az ismerőseimből válogatva, mint Sheldonnak az Agymenőkből, le van osztva, hogy kinek mi lenne a feladata és miben a legerősebb, de Az 5. hullám elgondolkoztatott, hogy nem feltétlenül többségben van az erő. Cassie "ne bízz meg senkiben" és az "egyedül lehet túlélni" hozzáállásában is van valami elgondolkodtató, főleg egy olyan világban, ami ebben a regényben van.

Az 5. hullám hozta a szokásos elvárásokat, bár a regény elejét egy kicsit untam és Cassie karaktere sem tudott a szívemhez nőni, viszont Ben Parish alias Zombi, Sammy alias Mazsola és Evan karaktere nagyon megfogott. Szerencsére a regény több szemszögből íródott, éles váltásokkal más-más helyszínt és karaktert mutat be, majd csak a végén futnak össze a szálak, így nem volt egyhangú sem. Valljuk be, hogy egy apokaliptikus világban, miután megtudjuk, hogy mi történt és látjuk, hogy minden romokban van, nem nagyon lehet más elemmel játszani, mint a karakterek belső vívódásával és a túléléssel, így a karakterek legalább annyira fontosak lesznek, mint a támadó felek, az idegenek, Azok. Nagyon fontos ezért, hogy a főhősök érdekeljenek, és kedvelhetők legyenek vagy azonosulni tudjak velük, mert ha ez nem jön össze, akkor nem igazán érdekel, hogy mi után sírnak/bánkódnak, miért harcolnak és főleg akkor nem, ha ezek banális dolgok. (Okostelefon után bőgni? Ez most komoly?) Cassie egy is-is karakter számomra, voltak jelenetek, amikor bírtam, de többnyire inkább ő volt az, aki a legkevésbé érdekelt az egészben. Az azért egy kicsit fura váltás, hogy egy mai 16 éves lány pár hónap leforgása alatt, ilyen körülmények között megtanul egyedül is megállni a lábán, M16-os fegyverrel bánni és legfőképp van annyi lélekjelenléte, hogy nem csak megőrizze az ép eszét, de átmenjen olyan katonába, mint pl. Ben Parish, aki viszont kiképzésen is részt vett. Nem lehetetlen, de számomra nehezen hihető volt Cassie badass mivolta, főleg, hogy a naplójában egy iskolai szerelem után sóhajtozott, meg a gimi után és az instant szerelmi szál se javított a karakterén. Akármennyire is elvarázsolt és felcsigázott Evan karaktere, azért a szerelemi szál túlzás volt nekem, főleg az Alkonyat áthallással, úgyhogy erről inkább nem is beszélek, elfelejtem, hogy megtörtént. 

  A többi karakter sorsa viszont nagyon is érdekelt, főleg a gyerekek és a táborok sorsa. Az valami iszonyat, hogy miket kellett túlélni azoknak a gyerekeknek, főleg azok után, hogy a többségük elveszítette az egész családját a többi hullámban. 5-6 éves kissrácok egy katonai kiképzőtáborban? A felnőtteknek is hatalmas stressz és nyomás egy ilyen, nemhogy a kicsiknek. De a felnőttek gonosz világában érthető az is, hogy miért ők a célpont és/vagy a jövő reménysége. Szegénykék a legirányíthatóbb korban vannak, nulla tapasztalattal és a gyermeki naivitással gyakorlatilag azt lehet velük elhitetni, amit csak akarunk és arra lehet őket tanítani, amire csak akarjuk. Úgy pedig még könnyebb, ha ez szervezetten történik és az egész társadalom partner benne.

Ben Parish az egyik legérdekesebb karakter és ő megy át leginkább nagy és hihető változáson az Azok megérkezése után. A korábbi gimi legdögösebb és legsikeresebb pasija, aki után bomlottak a csajok és ezért beképzelt is volt, átértékeli az egész életét és kijön belőle a jó. Összekapja magát és az egyik legjobb túlélő és az egyik legjobb katona lesz. Ez a folyamat volt az egyik legérdekesebb szál számomra, a gyerekek és a táborok mellett.

Ami újdonságot hozott a regény, hogy rávezetett arra, hogy átgondoljam az Idegenek szempontját és oldalát is. Eddig is általában az volt, hogy az Idegenek hirtelen letámadnak minket és védeni kell a bolygónkat, meg önmagunkat, az együttélésen meg el sem gondolkozunk, élből fegyverekkel támadunk. Vagy ha át is gondoljunk, lehetetlennek tarjuk vagy a másik fél nem vevő rá. Azon viszont még nem gondolkodtam el, hogy fordított esetben mi is nem ezt tennénk? Ha a Föld lakhatatlanná válna és meglenne a megfelelő technológiánk és találnánk is egy élhető bolygót, nem ugyanezt tennénk? Nem ugyanezt csináljuk a saját bolygónkkal is? Mi vagyunk és akarunk lenni az uralkodó faj. A saját bolygónkat is szisztematikusan elpusztítjuk, a saját fajtánkat is öljük, nemcsak az állatokat és a növényeket. A mai napig nem oldottuk meg saját magunk közt a normális együttélést sem. Az Idegenek számára mi vagyunk/lehetünk a Föld legnagyobb parazitája és mivel az ő technikájuk és gondolkodásuk szintje messze meghaladják a miénket, eleve látják, hogy mi egy olyan faj vagyunk, akikkel még tárgyalni sem érdemes, még jó hogy lerohannak és lekaszabolnak minket. Mi se állunk le a csótányokkal meg a hangyákkal tárgyalni, hogy légyszi húzzatok el innen vagy ne legyetek már bogarak, fürödjetek meg, üljetek asztalhoz a tányér elé, ne a konyhaszekrényben randalírozzatok, ja és fizessetek bérleti díjat is, ha már beköltöztetek. Egyszerűen hívjuk a "Némítót", rovarirtót és elpusztítjuk őket. Szóval, ha egy ilyen megszállás megtörténne velünk, akkor rohadtul megszívnánk és szerintem a túlélő csapataink se sokáig húznák ki, a győzelemben meg nem hinnék. A szokásos romantikus duma - a többségben az erő, a szeretet mindent megold, az emberiségünk megment, az érzéseink így meg úgy, az ösztön, stb. - fabatkát sem érne.

A regény legnagyobb erőssége a bizalmatlansági faktor volt és leginkább ezért kapta tőlem az 5 pontot és ezért vált letehetetlenné és élvezetes olvasmánnyá. Általában tök jól kitalálom a csavarokat, a hogyanokat, a miérteket, de az író folyamatosan meglepett és már a regény közepénél tűkön ültem, hogy mi a fene van itt, holott akció nem is volt. Nem azt a fajta izgalmat kaptam, mint egy akcióregénynél, hanem inkább egyfajta elmejátékot. Lassan már én se tudtam, hogy akkor most ki a jó, ki a rossz? Most melyik a jó? A piros vagy a zöld? Először azt hittem, hogy a zöld, aztán meg a piros, aztán már meg dönteni se tudtam. Akinek szurkoltam és ahová letettem a voksom, kiderült, hogy rosszul tettem, aztán meg, hogy mégse vagy igen? Ezerrel pörgettem le a sztorit a végéig, csakhogy megtudjam már, hogy mi történik itt és kiért is kéne izgulnom, hová kéne állnom. Szóval nemcsak a regény karakterei tipródtak folyamatosan, hanem az író zseniálisan elérte, hogy én, az olvasó is állandóan kétségek között legyek és semminek, senkinek se higgyek. 

  A kisebb hibák és a YA-ság ellenére összességében egy nagyon klassz, érdekes, izgalmas olvasmány volt, nagyon sokszor elgondolkoztatott és elborzasztott. A filmet is tervezem megnézni, de ahogy ismerem magam és általában a világot, a film közel se lesz olyan jó, mint a regény. Ezt a fajta bizalmatlansági faktort, ami a regény legnagyobb erőssége, csakis olvasva lehet átadni. Egyszerűen egy 2 órás filmbe, amit főleg általában nem egyedül néz meg az ember, nem lehet annyira belemerülni, hogy az ilyen részleteket átélje vagy átérezze, ráadásul sok minden kivitelezhetetlen vagy eltorzított a filmekben. Az eddigi hallott élményekből okulva, a film nem is annyira jó, mint a könyv. A regény mindenesetre bejövős volt, úgyhogy megyek is olvasni a folytatást, a Végtelen tengert.    

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Evan, Zombi, Mazsola
Tetszett: a több szemszög, a folyamatos bizalmi problémák
Nem tetszett: egyelőre még kevés a magyarázat
Fordította: Havadi Krisztina
Oldalszám: 472 oldal
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó 
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk! Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike. 

Sebek kezelésére használjuk. Mielőtt a vérbe jutnának a baktériumok, tisztításra van szükség. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________
 További állomások 

01/10 Media Addict 
01/13 Letehetetlen 
01/15 Kelly és Lupi olvas
01/16 CBooks 
01/17 Deszy könyvajánlója 
01/18 MFKata Gondolatai 
01/20 Tekla könyvei 
01/22 Dreamworld - extra állomás 
01/24 Könyvszeretet 
01/25 Dreamworld
__________________________________________________________________________________

2016. január 22., péntek

Susan Kay - Fantom

Az Operaház Fantomja musicalt 1986-ban mutatták be Londonban és azóta is folyamatosan műsoron van, szinte az egész világot meghódította a történet, melyben az eltorzult arcú Erik az emberektől elvonulva, a párizsi operaház pincéjében lakik és szellemként bolyong az épületben, mígnem összetalálkozik a fiatal Christinnel és megkezdődik tragikus szerelmi történetük. A musical Erik életének utolsó pár hónapját mutatja be, de Susan Kay írónőt annyira magával ragadta a történet és az el nem mesélt titkok, hogy megírta a saját Fantom történetét, mely visszanyúlik a zenei zseni születésének pillanatáig és elmeséli annak szívfájdító, de lebilincselő és kalandos életútját. 
  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hosszú évek után ismét elolvashatjuk magyarul a Fantom történetét, melynek örömére blogturnét is indítunk. Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg a Fantomot, mely „egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.” 

Susan Kay - Fantom

Miért pont ez? Évek óta újra szerettem volna olvasni.

Fülszöveg: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna. 
  Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól. 
  Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek. 
  A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.
   – Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz! 
És megszületett… 

Vélemény: Körülbelül egy évtizede, még gimnazista koromban olvastam el a Susan Kay-féle Fantom történetet úgy, hogy még nem ismertem a darabot sem. Ugyan hallomásból ismertem Az Operaház Fantomja történetet, hiszen az alapműveltséghez tartozott ez is, főleg, ha az ember művészeti területre készült, de nem láttam egy előadást sem és az eredeti regényt sem olvastam, amiből Webber a musicalt készítette. Csak a történet vázát ismertem, de már akkor megfogott ez a tragikus szerelem. Az egyik osztálytársamtól kaptam kölcsön a regényt, hogyha már megnézni nem tudom a darabot, akkor az írott formájában ismerjem meg és ne is a Gaston Leroux-féle regényből, hanem Susan Kay verziójából. Pillantok alatt elolvastam és szinte végigbőgtem az egészet, annyira meghatott és elvarázsolt, hogy még meg is öleltem a könyvet. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a könyv kell és ezt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer az életében. A bökkenő csak az volt, hogy sehol sem lehetett már kapni a Susan Kay-féle Fantomot. Több mint egy évtizede nem csak én, de a környezetem is szó szerint vadászott a könyv után, sem a boltokban, sem az antikváriumokban nem volt, később még online sem találtuk sehol. Annyira beleszerettem a regénybe, hogy amióta letettem, azóta se felejtettem el és már lassan elérhetetlen álomnak tűnt, hogy valaha meg tudom szerezni. Ezek után elképzelhető, hogy mekkora volt az örömöm, mikor megláttam a Könyvmolyképző Kiadó tervezett megjelenései között. Úgy öleltem magamhoz ismét, mint egy rég elvesztett barátot, vagy mint egy epikus főhős a hosszú évek harca után a Nemezisét, csak már megbékélve. Kemény egy vadászat volt. 

  Tíz év múlva is, az újraolvasás során ugyanúgy lenyűgözött a könyv, ugyanúgy végigbőgtem és ugyanúgy megöleltem, miután befejeztem és ugyanazzal a gondolattal, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasni. Azonban az élmény mégis más volt, valami megváltozott: én. Tíz év alatt már felnőttem és elég sok harcon túl vagyok az élettel, így egészen más gondolatok cikáztak bennem az olvasás során és a regényt is más szemmel láttam. Talán annak idején nem is fogtam fel egy csomó mondanivalót, amiket most viszont igen. Annak idején egy tragikus szerelmi történetet láttam benne, némi kalanddal és izgalommal, éreztem, hogy Erik egy rendkívüli karakter, egy rendkívüli történetben, de a regény egy másik síkja rejtve maradt előttem, hiszen tinédzserkori tapasztalataimmal és addigi tanulmányaimmal még felfoghatatlan volt némely mondanivaló, egyszerűen nem oda fókuszáltam. Nem tanultam még például olyat, hogy pszichológia és nem fogtam fel tizenhat évesen, hogy milyen lehet egy harmincas vagy negyvenes ember bőrében lenni, mi az a családtervezés és mi az a karrier. Nem voltam vele tisztában, hogy milyen az, ha egyedül kell valakinek megállnia  a helyét, nem tudtam, mi az a magány, nem tudtam még, hogy milyen elveszíteni valakit. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy a regény azon részei "láthatóvá" váljanak számomra, amik akkor rejtve maradtak. 

  Nem írom le a történetet, annak ellenére, hogy maga a musical, csak Erik életének utolsó pár hónapját dolgozza fel, míg ez a regény a születésétől kezdve, a darab sztorija zanzásítva elolvasható a wikipédián. Az érzés, az élmény és a mondanivaló viszont sehogy máshogy nem élhető át, csak úgy, ha az ember elolvassa a könyvet és odafigyel rá. Ez nem csak Erik és Christine morbid és tragikus szerelmi története volt, nemcsak az Operaházon van a lényeg. Ez Erik sztorija volt. Egy olyan ember története, aki torz arccal született, egy olyan anyától, akinek mindene volt a boldogság, a szépség és a könnyű élet. Egy olyan anyától, aki nemrég vesztette el a férjét, akibe szerelmes volt és az ő emlékének megtestesülését várta a gyermekétől, aki viszont úgy tűnt, hogy az ördögtől való. Érthető az anya viszolygása, de ellentmondásosak a tettei. Ez egy olyan nő története is, aki undorodott a saját gyerekétől, majd később félt tőle, de ennek ellenére meg akarta óvni őt a környezetétől, önmagától, közben meg a halálát is kívánta. Egy olyan nő története is, aki mindezek ellenére nem tudta ellökni magától a gyermekét, de szeretni sem tudta. Vagy mégis? Vajon mennyire hibáztatható ő azért, hogy Eriknek milyen világképe és érzelemvilága lett? Vajon milyen lehetett ennek a gyereknek rádöbbenni arra, hogy ami szörnyűséget lát a tükörben az saját maga? Vajon milyen lehetett rádöbbennie arra, hogy a saját anyja nem szereti? Vajon milyen lehetett rájönnie arra, hogy az egyetlen lény, aki őt szeretni tudja az Sasa kutya? Gyakorlatilag a kutya nevelte fel, mert az anyjának ahhoz se volt gusztusa, hogy átöltöztesse azt a gyereket. Vajon mit érezhetett mikor megtudta, hogy a vallás szerint az állatoknak nincs lelke és haláluk után sehová sem mennek, egyszerűen csak megszűnnek létezni? Vajon hibáztatható, hogy mindezek után megtagadta Isten létét? Mit érezhetett akkor, mikor elég okos volt már ahhoz, hogy rájöjjön, az anyját csak akadályozza a puszta léte?

  Eriket már gyerekkorától kezdve megtaposta az élet és annyi borzalom megtörtént vele, hogy azt ép elmével szinte lehetetlen kibírni. Cirkuszi látványosságként mutogatták, megverték, majdnem megerőszakolták, ráadásul egy férfi. Megtapasztalta az élet és az emberek minden mocskát, megtanult ölni. A szeretetet és a szerelmet viszont sohasem tapasztalhatta meg vagy mégis? Ha igen, akkor meg nem vette észre vagy csak nagyon későn, tragédiák árán. De megtanulta, hogyha külsőleg rút is, a hangjának, az agyának, a tehetségének és a személyiségének hatalma van. Már gyermekkorában hihetetlenül gyorsan fejlődött a zenei és építészeti tudása. A cigányokkal való kóborlás során megtanulta a mezei orvoslást is és a bűvészkedést is. Akárhová is sodorta az élet, ő csak a szeretetet, az elismerést, a boldogságot kereste, de csak borzalommal és elutasítással találkozott. Mégis újra és újra talpra állt és küzdött, becsületesen és keményen dolgozott, vagyonra is szert tett, de a hírnévből nem kért, mert nem akart újra cirkuszi látványosság lenni. Mindig arra jutott, hogy jobb neki elszigetelten és az emberektől félrevonulva élnie és a zenének, illetve az építészetnek szentelnie magát. Közben barátokat szerzett, de el is veszítette őket, a szerelmet és a szeretetet viszont továbbra sem tudta megtapasztalni. Mikor már beköltözött az általa is felépített Operaház pincéjébe, addigra már végképp letett arról, hogy valaha őt szeretni fogják, de ekkor megjelent Christine, a fiatal színésznő/énekesnő, akit tanítani kezdett, majd életében először szerelmes lett. Megtapasztalta végül az elemésztő szerelmet, ami tönkre is tette. 

 Az élete tragédiák sora volt, de ahogy az lenni szokott, néha felcsillant a remény, hogy ő is szerethető, elfogadható és teljes ember. Kívülről ugyan rút volt, de belül a szívében és a lelkében a világ egyik legszeretetreméltóbb embere. Végtelenül igazságos és gondoskodó volt, piszkosul művelt és tehetséges, elszánt és bátor. Egyszerűen hogy nem lehet őt szeretni? Tényleg ennyire sekélyes az egész emberiség és a világ, hogy csak a torz arca számít a többi meg fabatkát sem ér? Ez a regény egyik mögöttes mondanivalója, illetve ezt a kérdést feszegeti újra és újra. Miért akarja mindenki levetetni vele a maszkot? Amikor Olaszországban felépít egy műremeket, annak mi köze van az arcához? Amikor megír egy zenei művet, annak a milyenségéhez mi köze van az arcának? Attól, hogy ő torz arccal született, a műremek, amit alkot már nem is műremek? Ki kell dobni mindent és le kell rombolni, amit alkotott, mert torz az arca? Vagy még mélyebben a pszichológiába ásva: el kell őt magát dobni, megalázni, megverni vagy meg kell őt ölni, mert torz az arca? Mindazt, ami lezajlott benne még súlyosbítja az is, hogy mérhetetlenül intelligens volt már gyerekkorától kezdve és nagyon is tudatában volt mindannak, ami történt vele. Az agya és a szíve ugyanis rendben volt és ugyanazok a vágyai és álmai megvoltak, mint mindannyiunknak, miközben tudta, hogy sosem érheti el őket, mégsem adta fel. 

  A regény és Erik karaktere a mai társadalomra kivetítve is nagyon tanulságos. Ugyan ő extrém kalandokat él át, de ugyanazokkal küzd, mint bármelyikünk az életben. Sok ember fejében megfordul az, hogy ő valamiért nem szerethető. Míg Eriknél ez az arca, addig másnál lehet a súlya, valami testi hiba, vagy rossz szokás vagy egyszerűen a személyisége. Csak közben azt felejtjük el, hogy nem minden esetben bennünk van a hiba, hanem talán abban, hogy a nem megfelelő közegben mozgunk, nem a megfelelő emberekkel vagyunk körülvéve vagy nem a megfelelő problémákra fókuszálunk. Ugyanazokon a félelmeken és szorongásokon átesünk, mint ő. Ugyanúgy van egyszer fent és egyszer lent. Ugyanarra vágyunk mindannyian, szeretetre, elfogadásra, bizalomra és hűségre. Valakinek sikerül, valakinek nem. Van olyan is, akinek úgy sikerül, mint neki, hogy ott volt, amit keresett, de nem vette észre. Erik történetének legnagyobb tragédiája az, hogy végül meglelte azt a boldogságot, amire vágyott, csak nem vette észre és megkapta a szeretetet, de ez csak a halála után válik világossá. 

Ez egy rendkívüli történet egy rendkívüli karakterrel, rengeteg érzelemmel és tanulsággal. Olyan megható és elgondolkodtató jelenetekkel, hogy megint csak azt tudom mondani: ezt mindenkinek olvasnia kellene. 


__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Erik, Giovanni
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordította: Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték 

Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot! 

 Az amerikai filmrendező 1956. januárjában született Clevelandben. A filmek mellett számos nálunk is bemutatásra kerülő sorozat epizódjait is ő rendezte, mint pl. a Dr. Csont, Szökés, Nikita. A ’80-as években készítette el Az operaház fantomja horrorfilmjét. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 
__________________________________________________________________________________
További állomások 

01/20 Kelly és Lupi Olvas 
01/22 Könyvszeretet 
01/24 CBooks
__________________________________________________________________________________

2016. január 17., vasárnap

Ilona Andrews neve nem ismeretlen már a magyar Urban fantasy olvasóknak. A The Edge, vagyis a Világok peremén sorozata után a Könyvmolyképző Kiadónak hála elérkezett hozzánk végre Kate Daniels is. A Blogturné Klub hét bloggere pedig 2015. december 25-től 2016. január 17-ig igyekszik meggyőzni a műfaj rajongóit arról, hogy miért érdemes eme nagyszájú, tökös mágiahasználó zsoldos kalandjait nyomon követni. A turné végén pedig három ügyes és szerencsés nyertes egy-egy ‘Magic Bites - Pusztító mágia’ példánnyal lesz gazdagabb. 

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia 

 Miért pont ez? Körülöttem már nagyon sokan emlegették a sorozatot, hogy mennyire jó és nekem való lenne, így rögtön felkaptam a fejem, mikor meghallottam, hogy magyarul megjelenik az első rész.

Fülszöveg: Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered. Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost. A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében. 
 
Vélemény: Megint csak azzal kezdem, hogy az urban fantasy a gyengém és sajnos kevés jó akad a kezembe, így nagy az öröm mikor mégis beleszaladok egy jóba. Ilona Andrews már a bevezető kötet felénél meggyőzött arról, hogy jó lesz ez és biztos, hogy végigolvasom a sorozatot, az is lehet, hogy angolul. Nincs türelmem kivárni a magyar megjelenést, annak ellenére, hogy nem volt függővég, viszont elkapott annyira a sorozat világa és hangulata, hogy érdekeljen a karakterek további sorsa és a sok háttérben futó kérdésre is válaszokat várok. Kérdés az sok maradt, főleg a főbb szereplők származásával és a világgal kapcsolatban. A karakterek összetettek és érdekesek voltak, a főhősnő igazi badass, bár ő sem mindig tökéletes, a világ pedig a sok szaladgáló rémségével együtt lebilincselő.

  Érezni lehetett azért, hogy ez egy nyitókötet, hiszen sok alapvető információ ismétlődik, de érdekes módon sok mindenre nincs magyarázat. Ez az a típusú könyv, ahol fogadd el és törődj bele, hogy így mennek a dolgok, nem mindig kell mindent megmagyarázni. Arra például nincs válasz, hogy miként és miért van az, hogy a mágia és a technológia váltja egymást, de közben annyira nem alapvető ezt tudni, hogy ne lehessen miatta élvezni az olvasást. Elég annyi, hogy ez a furcsaság jelen van a világban és az a fontos, hogy ez milyen hátrányokkal és előnyökkel jár, az már csak puszta kíváncsiság, hogy mindez miért van így, de nem létfontosságú. Szeretem az ilyen könyveket is, mert az sem jó, ha egy író már túlmagyarázza a világát, mert nagyon könnyű ilyenkor átesni a ló túloldalára. Akármennyire is érdekes a világ az író el tudja rontani az egészet azzal, ha a regény egyharmadában vagy ne adj isten felében csak a világot magyarázza. Itt bőven lett volna mit megmagyarázni, de ez is inkább a kíváncsiságomat tartotta fenn, nem pedig zavaró volt. 

A Pusztító mágiában minden adott volt, amit egy urban fantasytől elvárok. Badass hősnő, többféle rémség, ami szaladgál a lapokon és problémát okoz, erős karakterek, vicces szituációk, harcok, egy kis mitológia, egy miénkhez hasonló, mégis totál más világ, mágia, nyomozás és a háttérben futó egyéni élettörténetek. Imádtam a regény minden egyes sorát, bár a humor részén még volna mit javítani, illetve többet kéne beletenni, de azt ígérték, hogy ez a későbbiekben jobb lesz. A humor itt többnyire a szituációkból adódott, a karakterek személyiségének különbözőségéből eredt, nem pedig azért volt jelen, mert mindenáron bele akarták szuszakolni az írók. 

  A világ igazi ínyencség, hiszen van itt minden, ami csak egy fantasytől elvárható. Imádtam, hogy ennyi természetfeletti lény volt a regényben és nem csak egy kimondott fajtát járt körbe. Párszor már említettem, hogy pl. a vérfarkasokat nem bírom, de mellékszereplőként igen, ráadásul nem csak az ő fajtájuk van az alakváltók között. Itt is volt vérfarkas, de nem forgattam a szemem a jelenléte miatt, hiszen volt még mellette vérpárduc, macskaember, vérpatkány, vérmedve és még sorolhatnám. Az Alakváltók Ura, Curran pedig egy szürke/ezüst oroszlán és neki van a legnagyobb hatalma. Ami újdonság volt az alakváltók világában, hogy Curran van mindenekfelett, az összes megmaradt alakváltó ura, fajtára tekintet nélkül. Persze a fajtákon belül ugyanúgy megvan a hím és nőstény alfa, de Curran úgymond a felsővezető, és mint ilyen meg is követeli a tiszteletet és a királyi bánásmódot minden teremtménytől, még az emberektől is. 

  Vannak itt halottidézők is és jó sok vámpír, de nem az a csillogó és romantikus fajta, mint az Alkonyatban és nem is az Anne Rice-féle brutálisabb, de még mindig emberi fajtája, hanem az igazi hátborzongató szörny formája. Itt a vámpírok teljesen elvesztették emberségüket, inkább ragadozó állatok, a testük is átalakult annak érdekében, hogy a négykézláb életmódhoz igazodjon, a bőrük szürke és teljesen ráfeszül a csontvázra. Ha kommunikációra képesek az is csak azért van, mert egy halottidéző elméje irányítja és a halottidéző szólal meg rajta keresztül. És vannak benne olyan természetfeletti lények is, amikről most hallottam életemben először vagy pedig nem ilyen formában. Ennyi fajta lényhez és ennyi mágiához elengedhetetlen, hogy szervezetek is tartozzanak, amik fenntartják a rendet, irányítanak, büntetnek, végrehajtanak vagy épp segítenek. A hatalmi ágak nagyon szerteágazók és adott, hogy harcolnak is egymással a hatalom miatt. 

Kate abból a szempontból kívülállónak számít, hogy zsoldosként dolgozik, nem pedig valamelyik szervezetnél. Van annyira önálló és öntudatos, hogy ne hajtson fejet a szervezeteknek, de közben ez meg is nehezíti az életét, hiszen akkor jut pénzhez, ha valaki felbérelte és ő elvégezte azt a munkát. Az első ügye, amibe mi is belecsöppenünk, a gyámjának a gyilkossági ügye. A gyámja volt a lovagjós a Rendben és nagyon nagy hatalommal rendelkezett, ezért is nehezen elképzelhető, hogy őt valaki megölte. Kate találkozik a Rend oltalmazójával, aki végül félhivatalosan megbízza a nyomozással. A gyámja dolgozott egy ügyön, így szolgálat közben halt meg. Kate-nek bele kell ártania magát a korábbi nyomozásba, ha a végére akar járni az ügynek. A nyomok először a Halottidézőkhöz vezetnek, majd onnan az Alakváltókhoz, így mi is végigjárhatjuk a várost a főhősnővel és így ismerjük meg a hatalmi ágakat is. A legszimpatikusabbak az Alakváltók voltak, legfőképp Curran miatt és azért is, mert még mindig lenyűgöző az az összetartás, amit a falkaszellem ad, fajtára való tekintet nélkül. Összetartó és működőképes kis csapat. Currannal meg ugyan csak a flörtölés ment, de én már a "gyerekeiknek is nevet adtam" szinten összehoztam Kate-tel. A különbözésegeik ellenére annyira alapvető hasonlóság is van bennük, hogy ők a tökéletesek egymás számára. Nagyon tetszett, hogy megjelent a gondoskodás a kapcsolatukban, még ha minimális szinten is. Ahhoz képest, hogy Curran mekkora nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, nehéz volt elképzelnem, hogy van egy ilyen gondoskodó énje is, főleg azok után, hogy Kate magasról tesz a kiváltságos bánásmódra, amit a Felség megkövetel magának. Állítólag elég sajátos és nagyon vicces lesz, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, már alig várom, hogy annál a résznél tartsak. 

  Nagyon fontos volt, hogy a főhősnő kedvelhető legyen, mert ha nem az, az gallyra vágja az egész sorozatot. Anita Blake után nálam is fennáll egy mérce, amit Kate-nek szerencsére sikerült elérnie. Még talán jobban is bírom, mint Anitát. Ő is igazi badass, felvágták a nyelvét, önálló, öntudatos, meg tudja magát védeni szinte minden helyzetben, de ami igazán tetszett, hogy önkritikus is. Anita nem csak badass volt, de azért ment nála az, hogy ő még tökéletesen is néz ki és minden pasi utána bomlik. Kate beismeri, hogy nem egy szépségideál, de nem is csúnya, viszont van egy kis önbizalomhiánya, ami a nőiességét illeti és már szinte le is tett arról, hogy lenne olyan pasi, aki képes lenne vele kapcsolatot létesíteni, elviselni a munkájával járó kellemetlenségeket és veszélyt. Bizony kijött néha rajta, hogy ő magányos és hiányzik neki az intimitás, de el is hessegette magától ezeket a gondolatokat, így nem ment át a karaktere sopánkodó tyúkba. Érezni lehet, hogy ő is rendelkezik valami olyan nagy erővel, ami igazán különlegessé teszi és nem csak egy egyszerű zsoldos, nem csak egy sima ember, de még az igazi kiléte és a magyarázat várat magára. Az is végtelenül szimpatikus volt a karakterében, hogy ő nem kérkedett annyira az erejével, mint Anita, anélkül is érezni lehetett a nagyságát, hogy minden egyes alkalommal a többi szereplő orra alá dörgölte volna.    

  A nyomozás szál számomra hiba nélküli volt és eléggé meg is lepett. Különleges volt, mert ebben a világban a szokásos nyomozási technikákon túl már fejlettebb vagy mágiához igazodó technikák is megjelentek. A tettes ráadásul nem csak egy sima rablást követett el, hanem elég brutális tetettek hajtott végre. Folyt a vér rendesen és egyéb cseppfolyóssá vált belsőségek is, így nem volt finomkodás a harcoknál sem, sem pedig becsületesség. 

Összességében imádtam a regényt és alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam, nagy rajongó lettem. A világ lenyűgözött, a karakterek a kedvenceim lettek, különösen Kate és Curran, a nyomozás szál nagyon jó volt és különleges, akárcsak a mellékszereplők. És én mindig is imádtam az olyan regényeket, ahol ennyi természetfeletti lény ügyködik.   


__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Kate, Curran, Derek, Saiman
Tetszett: a világ, a nyomozás, a karakterek
Nem tetszett: -
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
__________________________________________________________________________________
  Nyereményjáték 

 1. Ebben a játékban egy ‘Pusztító mágia’ idézetet kell megtalálnotok, amit egy titkos honlapon rejtettünk el. A honlapot egy ősi erő szó és egy szám kombinációjának kitalálásával és annak megadásával érhetitek el. A meglelt idézetet (nem a kódot, nem a honlapot) kell a rafflecopterbe majd beírnotok. 
 2. A honlap: www.[kód].kinja.com (például, ha azt a kódot adtuk meg nektek, hogy Daniels66, akkor a honlapot a www.daniels66.kinja.com-on éritek el.) 
3. A kódot úgy fogjátok megkapni, hogy minden állomáson ki kell találnotok néhány fogalmat/nevet/helyszínt. Segítségként kisebb leírásokat adunk majd meg, illetve azt, hogy hány betűből áll (pl Daniels: _ _ _ _ _ _ _), és annak a betűnek a helyét, amit fel kell használnotok a kód összerakásához pirossal jelöljük. A helyes válaszok megtalálásához a kiadó honlapján található részletre és némi netes kutakodásra lesz szükségetek. 
 4. Ezeket össze vissza osztjuk fel az állomások közt, DE megadjuk majd, hogy melyik fogalom (illetve annak kiemelt betűje) hányadik betű a kódban. 

 #1 
Lovagi kaszt
 _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 __________________________________________________________________________________
 További állomások 

12/25 Függővég 
12/28 Insane Life 
01/03 Bibliotheca Fummie
01/05 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Deszy Könyvajánlója
01/13 MFKata gondolatai 
01/17 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

2016. január 13., szerda

Népszerűtlen könyvek book tag

Pupilla táncra hívott és ha már kényszerű szabadságon vagyok és időm is van rá, akár meg is írhatom a posztot. A téma a népszerűtlen vélemények, amikre szerintem ugyanúgy szükség van, bár kevés olyan könyvvel találkozom szerencsére, ami nem tetszik. Pusztán azért, mert leszoktam arról, hogy mindent elolvasok, ami nem tetszik, könyörtelenül becsukom a könyvet és sose próbálkozom újra. Kevés az idő és nagyon hosszú a várólistám. Ennek ellenére néha beleszaladok valami nekem nem tetszőbe vagy olyanba, ami nem nekem való, illetve hallok erről és arról a könyvről, de egyszerűen nem bírom magam rávenni, hogy beleolvassak. Van olyan is, aminek még a borítójára sem vagyok hajlandó ránézni, bevetem a szelektív látást a könyvesboltban is, mert annyira előítéletes vagyok a műfajjal. Pár válaszommal szerintem én se leszek most népszerű...

1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett. 

Az összes erotikus és ZS kategóriás romantikus regénysorozat ilyen. Ha kínozni akarnának, akkor elég lenne csak a borítójukat az arcomba tolni és fejvesztve menekülnék. Legjobban a Szürke ötven árnyalata sorozat körüli imádat borított ki legutóbb. Tudom: milyen alapon mondok véleményt egy olyan könyvről, amit nem is olvastam? Nem kellett ahhoz elolvasni, hogy tudjam, ez nagyon nem nekem való. Nem tudtam elkerülni, hogy pár idézetbe ne szaladjak bele, amikor a csapból is ez folyt és az a pár mondat, meg a fordítás körüli botrány bőven meggyőzött arról, hogy messzire kerülendő, egy forintot sem vagyok hajlandó rááldozni, időt meg pláne nem. A vicc számomra az egészben, hogy nők ezrei, ha nem milliói kezdtek sóhajtozni Grey aberrált, perverz szexualitása után. A valóságban visítva menekülnének az ilyen pasitól, és az aberrációt sokkal valósághűbben mutatja be Bret Easton Ellis az Amerikai psychóban. A szürke után ajánlanám ezt a könyvet is, hogy egy kicsit kijózanodjanak páran és sokkal nagyobb az irodalmi értéke is szerintem. A szürke sorozat megint egy olyan próbálkozás, hogy valami borzalmat tüntessünk fel romantikus színben. 

   A másik ilyen népszerű Moning Tündérkrónikák sorozata. Elolvastam, elvoltam vele, mások imádják körülöttem, újraolvassák és mindig valamilyen beszélgetésbe beleszövik, de egyszerűen engem nem tudott elkapni a láz. A főhős csaj idegesített, Barrons meg nekem messze van az ideális pasitól, a tündérek meg pláne nem mozgatnak meg.  
  De ide kerülhet Az éhezők viadala sorozat is, amit már a második részénél annyira eluntam, hogy a harmadikra már nem is voltam kíváncsi. 

Erre egy nagy igen!

2. Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött. 

  Hirtelen most csak olyat tudok, ami már régen lecsengett, vagy még nem fejeztem be, így megmondani se tudom, hogy a sorozatot bírom-e vagy csak egy-két részét. Ilyen pl. Becca Fitzpatricktól a Csitt, csitt sorozat (imádom az angyalos sztorikat).

3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék. 

  A könyveknél már fogalmam sincs, a koreai sorozatokban találkozom ezzel rendszeresen, hogy inkább a másik srácot kéne választania a hősnőnek, de ez nem az a poszt. Eleve a szerelmi háromszögeket nem értem, hogy minek erőltetni. Rohadt nehezen lehet egy jót összehozni és megírni úgy, hogy az hihető legyen és ne értelmetlen húzás. A többsége csak hatásvadász cucc és inkább a tinik tapasztalatlansága és hormonoktól fűtött világa miatt kavarodik bele. Az igazi szerelemtől messze állnak, vagy legalábbis a normális emberi kapcsolatoknál a szerelmi háromszög szerintem nem ennyire gyakori és iszonyatosan nagy tiszteletlenség és szemét dolog mindegyik féllel szemben. 

Megjegyzés: teljesen ki vagyok borulva ettől az OTP rövidítéstől, az nekem egy bank. Ennyit az amerikaiktól átvett rövidítés lázról. :D   

OTP? Really?


4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol. 

Ez a romantikus, az erotikus, de a legnagyobb ősellenségem az NA (New Adult = fiatal felnőtt :D, még egy rövidítés). Próbálkoztam, elég sokszor, de ahelyett, hogy megszerettem volna a műfajt, meggyűlöltem. Számomra mind hülyeség vagy a "nagyon nem érdekel, kösz, megvagyok nélküle is" kategória vagy az "inkább nem akarom tudni". Ha még egy NA-t el kell olvasnom ebben az életben, a Dunának megyek. Húszas éveikben járó, de általános iskolásként gondolkodó és viselkedő emberek tipródnak egy rakáson vagy éppen  a szar múltjuk miatt vagy azért, hogy mikor fekszenek már le egymással. Sztori semmi. Illetve van, de annyira elcsépeltek és sablonosak, hogy arra már nem vagyok kíváncsi. Majdnem minden csajt megerőszakoltak benne vagy molesztálták, majdnem minden pasi drogozik vagy a szülei elhagyták, vagy iszik vagy éppen valakinek a haláláról tehet (szerinte), vagy éppen valakijük baleset áldozata lett, az autóbaleset még mindig a vezető halálozási ok a regényekben. Illetve, bocs, újabban már az öngyilkosság is porondra került, hogy még lehúzósabb legyen a hangulat, lehessen még jobban sajnálkozni és még jobban örülni, hogy a két lelkisérült szereplőnk végre ágyba bújik. Én személy szerint fel vagyok háborodva azon, hogy az ilyen jelentős és traumatikus dolgokat arra használják a mai írók, hogy két papírmasé karakterüket az ágyba vigyék. Megvan a maga helye és műfaja ezeknek a témáknak, és nem, nem az NA-nál kezdődik a tanító jelleg.



5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol. 

  Az összes erotikus és NA regény bálványozott pasijai és a lányok is. De ugyanannyira nem bírom Katniss-t és lassan már Jace-t is kezdem megutálni a Végzet ereklyéi sorozatból, pedig bírtam azt a karaktert. Sajnos én fordítva működök: minél nagyobb valaki vagy valami körül az imádat, engem annál inkább nem érdekel, és ha ez hosszabb ideig tart, akkor képes vagyok egy régen kedvelt karaktert megutálni a hájp miatt.

6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni. 

 Az összes NA írót, lásd fentebb.

7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek, stb.) 

Ez így mind a satöbbivel és lásd fentebb. Talán a "titkon gazdag vagyok", vagy a "családom az" kimaradt a  drogos-alkoholista-megerőszakoltak-molesztáltak-öngyilkosakaroklenni-miattamhaltmeg-kétpasitszeretek -jajjkitválasszak hullámból. 

8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel. 

  Megint csak az összes NA és erotikus regény.
9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?


  A Vámpírnaplók sorozatot imádom, de könyvben az valami katasztrófa. Én nem is értem, hogy ebből, hogy tudtak ennyire jó sorozatot csinálni, gyakorlatilag a semmiből teremtették újra a világot és a sztorit. Ezen kívül nem tudok más példát, mert a filmek és sorozatok mindig csalódást okoztak, elég annyi, hogy a főhősnek már más hajszíne van a filmben/sorozatban és számomra borult a karaktere. Talán pont ezért bírom a Vámpírnaplókat, mert feljavították a karaktereket, képzeljétek már el Elenát szőkén és sokkal ostobábban, ugye hogy galyra vágná az egész sorit?  

Ha megtetszett a booktag, bátran viheted! 
_______________________________________________________________________________________________

Peter James - Szólít a halál

Peter James - Szólít a halál (Roy Grace #11)

Miért pont ez? Még mindig tart az "újra rátaláltam a General Press Kiadó könyveire" láz.

Fülszöveg: Roy Grace főfelügyelő kíméletlen versenyt fut az idővel, hogy megmenthesse, akit még meg lehet... 
  Jamie Ball menyasszonya, Logan velőt rázó sikolyát hallja utoljára a telefonban. Aztán a készülék elnémul. A lány kocsijával épphogy csak befordult a lakóház alatt lévő parkolóba. Mégis mi történhetett? A rendőrség pár percen belül a helyszínre ér, ám Logannek hűlt helye. A mobilja pedig az autója mellett hever a földön. 
  Aznap délután, a város másik pontján, a gyalogutat felújító munkások egy emberi csontvázra bukkannak. Közel harminc éve temethették a föld alá. 
  Első látásra a két eset között semmiféle összefüggés nincs, ám ahogy Roy Grace főfelügyelő és csapata mind jobban felderíti a két ügyet, kiderül, hogy a föld mélye megannyi titkot és borzalmat rejt.
  Peter James (Emésztő tűz, Ádáz küzdelem) legújabb Roy Grace-regényében a főfelügyelő egy mindenre elszánt és gátlástalan pszichopata nyomába ered, és kíméletlen versenyt fut az idővel, hogy megmenthesse, akit még meg lehet... 

Vélemény: Annyira örülök, hogy "találkoztam" Peter Jamesszel, mert pont olyan stílusban ír, amit annyira szeretek, így egy időre jó kis olvasmányoknak nézek elébe. Imádom az olyan krimiket, ahol részletesen, még a technikákat is megosztva írják le a nyomozást, ahol nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb lépéseket is látni, ahol nemcsak a gyilkos fejébe, de az áldozatok fejébe is beleláthatok, és ahol a háttérben fut egy magánéleti vonal is. Az egész regény a Gyilkos elmék (Criminal Minds) sorozatra emlékeztetett, ami nagyon nagy kedvencem, így egyértelmű, hogy ez a sorozat is bekerül a toplistámba. Míg a Gyilkos elmék tagjai Amerikában és az FBI-nál tevékenykednek, addig Roy Grace felügyelő és csapata Angliában, a Surrey és Sussex Megyei Kiemelt Bűnügyek Csoportjánál, de ez utóbbiak nem sokkal maradnak le amerikai társaiktól. Maga a felügyelő személyisége kísértetiesen hasonlít Hotcner ügynökére, így plusz pont, hogy nem a sztereotíp alkoholista és kiégett zsaru karakterével találkozhattam, bár annak is megvan a maga varázsa. Ez ugyan a tizenegyedik rész, de feltételezem, hogy egy rész-egy ügy stílusú a sorozat, és a szereplők, illetve a magánéleti szál köti össze az egészet, így ne rettentsen el senkit, hogy ez a sokadik kötet, önállóan is olvasható. Ez az első Roy Grace felügyelő részem, de tuti biztos, hogy nem az utolsó. Sorra fogom venni a többi részt is, mert rajongó lettem.

  Roy Grace felügyelő egy nagyon kedvelhető karakter, nemcsak jó szakember, de jó barát, kolléga és jó férj is, ettől függetlenül neki is megvan a maga baja. Nagyon nehéz a nyomozó létet és a magánéletet összeegyeztetni, ráadásul ebben a részben pont egy nagy magánéleti változás közepén van: a feleségével és újszülött gyerkőcével egy nagy költözésbe kezdenek és a Karácsony is közeledik. A nyomozás szál uralta a regényt, de a magánéleti rész is tartogatott izgalmakat, ugyanis Grace felügyelő hírt kap évekkel ezelőtt eltűnt és mára már halottnak hitt feleségéről. Akkor ez nagy traumát okozott neki, de sok évvel később már újraházasodott és nemrég született meg a közös gyermekük, így nagy választás elé kerül. (Reményeim szerint a korábbi részekből többet is megtudhatok a feleség eltűnésének esetéről, mert nagyon izgalmasnak tűnik a sztori.) Azonban az "eltűnt feleség" kártya nélkül is érdekes lenne a családi élete, ugyanis pont azt mutatja be a regény, hogy mennyire nehéz lehet nemhogy egy házasságot, de egy normális párkapcsolatot is fenntartani egy olyan munka mellett, ami gyakran 0-24-ben igényli az ember személyes jelenlétét. A többi kolléga élete sem egyszerű, közülük kiemelendő Norman Potting, aki egy pár hónapos kapcsolat után veszítette el leendő feleségét és közben a férfinál rákot is diagnosztizáltak. A gyász ellenére beleveti magát a munkába, hiszen az egyfajta terápiával ér fel nála.

  A regényben közeledik a Karácsony, mindenki nehéz éven van túl, vagy nagy változások és tragédiák érték, ráadásul az új főnök miatt is nagyon nagy a nyomás Grace felügyelőn és csapatán. Pewe annak idején, mikor még azonos rangú kollégák voltak, karrierféltékenységből és a felügyelő felesége miatti féltékenységből is  tönkre akarta tenni Gracet, aki ennek ellenére később megmentette a férfi életét, a jó viszony azonban nem állt helyre, sőt Pewe előléptetésével még feszültebb lett a hangulat. Ilyen körülmények között csöppennek bele egy több évtizedes múltra visszanyúló ügybe, ami összekapcsolható egy fiatal lány elrablásával, ami viszont a napokban történt. Hamar kiderül, hogy egy sorozatgyilkossal állnak szemben, aki ismét aktív. Az idő szorít, ugyanis az elrabolt emberek gyakran már az első 24 órában meghalnak, ha mégsem, ezután minden órával rohamosan megnövekszik az esélye annak, hogy az elrabló végez velük. Meglepő fordulatok vannak a regényben, annak ellenére is, hogy már a közepe felé gyanítani kezdtem, hogy ki lehet a tettes és hogy milyen pszichikai problémája van, de a hogyanokat és a miérteket nem tudtam kitalálni. Azt sem, hogy hol tudta bevégezni a gyilkosságokat, és az is meglepett, hogy a gyilkos kilépett a komfortzónájából is, ami elég érdekes momentum volt. A regény vége is bőven tartogatott meglepetéseket és egy kis függővéget is, így már rögtön kaptam volna a következő rész után, ami sajnos még nincs. 

  A regényt azért hasonlítom a Gyilkos elmékhez, mert a stílusban sok hasonlóságot véltem felfedezni, ennek pedig kimondottan örültem. Sok szereplő és mellékszereplő mozgott a regény lapjain, néha olyan jelenetek is voltak eddig ismeretlen emberekkel, amiknek látszólag nem volt még jelentősége, de később értelmet nyertek. Néha lehetett "látni" a gyilkost is akció közben vagy valamilyen visszatekintés formájában lehetett jobban megismerni, de ugyanígy a legfőbb áldozatot, Logant is látni lehetett a csapdában. Ez a csapat is nagy hangsúlyt fektetett a viktimológiára (durván magyarázva: az áldozat hátterének vizsgálata, legalább olyan alapossággal, mintha a gyilkosról lenne szó), így egy darabig tévúton is jártak, mert nem a megfelelő helyre koncentráltak, a tipikus "a barát vagy férj tette" kört is le kellett futniuk. Bár a Gyilkos elmék csapatánál mindegyik tag valamilyen egyéb plusszal is rendelkezik (túsztárgyaló, kommunikációs szakember, stb.), addig itt Grace felügyelő csapatának külső szakemberek bevonására volt szüksége, de legalább annyira színessé tették a történetet, pl. Balazs pszichológus. A média szerepe is hangsúlyossá vált a regényben, így sok más mellett azt is meg lehetett tanulni a könyvből, hogy milyen technikákkal lehet lavírozni a gyilkos, a sajtó és az állampolgárok között.  Nem néztem még utána az író hátterének, de a nyakamat merem rátenni, hogy vagy szakember lehet(ett) ő is vagy pedig iszonyatosan alapos kutatómunkát végzett, amellett, hogy az emberekkel való tapasztalatai is szerteágazóak. Számomra ettől is válik egy író nagyon jó íróvá, hogyha a fantázián túl érezni lehet a sok életbeli tapasztalatot is. Szerintem az ember arról tud hitelesen, hihetően vagy hatásosan írni, amiről van valami tapasztalata és nemcsak a levegőbe beszél. 

  Összességében ez egy nagyon jól és élvezetesen megírt regény volt, imádtam benne, hogy a nyomozás minden apró részletébe beleláthattam és bár sok újdonságot nem találtam benne kriminológiai szempontból (autodidakta módon már beleártottam magam annyira a témába szakkönyvekkel, bár még bőven van mit tanulnom), de azért bőven meg tudott lepni az író. Aki szereti a krimiket, a sorozatgyilkosos sztorikat, a Gyilkos elméket vagy még csak ismerkedne a műfajjal, annak kiváló olvasmány lehet ez a sorozat, nagyon ajánlom, nálam kedvenc lett. 


A könyvet köszönöm a Kiadónak! 
__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Roy Grace, Norman Potting
Tetszett: a szakszerűség, a karakterek, a stílus
Nem tetszett: -
Fordította: Kiss Ádám
Oldalszám: 400 oldal
__________________________________________________________________________________

 
Becca Fitzpatrick visszatért! A nagy sikerű Csitt, Csitt sorozat szerzője ezúttal komolyabb regénybe vágta a fejszéjét. A Black Ice – Tükörjég hátborzongatóan lebilincselő regény, amit a Blogturné Klub hat bloggere ajánl a figyelmetekbe. Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyereménypéldány egyikét! 

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég 

Miért pont ez? Becca Fitzpatrick teljesen elbájolt az angyalos sorozatával, kíváncsi voltam más könyvére is. 

Fülszöveg: Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet -- arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára -- ami őt magát is célponttá változtatja. Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik -- még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges? 

Vélemény: Az írónő megmutatta, hogy egy másik műfajban is nagyot tud alkotni. Sokan nem szerették a Csitt, csitt angyalos sorozatát, én viszont bátran bevallom, hogy nagyon szerettem a kisebb hibáival is. Az viszont tény, hogy ez a könyve, a Tükörjég sokkal jobb, annak ellenére, hogy nem ugyanarról a műfajról beszélünk. Míg a Csitt, csitt egy romantikus, fantasy YA, addig a Tükörjég egy thriller YA (bár annyira nem volt YA-s). Az izgalmat itt nem a mitológiai vagy fantasy szál adta, hanem a lehető legegyszerűbb dolog: az emberektől való félelem, a természetnek való kiszolgáltatottság érzése és a bizalom kérdése. Borzasztó érzés rádöbbenni, hogy valaki elárult és arra is, hogyha egészen másnak hitted, mint aki valójában. 

 Nagyon nehéz spoilermentesen írni a regényről és nem is szeretném lelőni a poénokat, hiszen pont ez adja a regény legerősebb vázát. Ez nem az a típusú könyv, amit újraolvas az ember, mert az első olvasással elveszíti az izgalomfaktorát. Ha már a kulcsfontosságú tények ismertek, akkor nem lesz izgalmas vagy érdekes, maximum az érzelmi szál. A fülszöveg nagyjából el is meséli a történet azon részét, amit még meg lehet osztani anélkül, hogy valami lényegi infót árulna el. Én csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy Britt nem egyedül, hanem az elkényeztetett, gazdag kis fruska barátnőjével, Korbie-val indul útnak, hogy ez utóbbi családjának tulajdonában lévő házban töltsék el a tavaszi szünetet. Míg Britt arra készül, hogy túrázni fognak, addig Korbie inkább csak szolidaritásból tart vele, hiszen a legjobb barátnőjével nemrég szakított méltatlanul a bátyja, Calvin. Ahogy az lenni szokott a regényekben, Calvin is részt fog venni a tavaszi szüneti túrában, mint gardedám, és ennek Britt egyáltalán nem örül. Majd mégis. Úgy tervezi, hogyha Calvin újra kikezd vele, akkor mindent megbocsát a fiúnak, de nem fogja könnyen adni magát. A romantikus elképzelések azonban hamar hamvukba halnak, hiszen a nagy viharban Britt és Korbie el se jutnak a nagy házig, megakadnak valahol az úton és menekülniük kell, ha nem akarnak a kocsiban megfagyni. Se élelem, se telefon, se fűtés, semmi sincs, ami segíthetne rajtuk, így gyalogolniuk kell abban a reményben, hogy valahol csak találnak egy házat. Találnak is. 

  A semmi közepén lévő házban életet találnak. Két jóképű srác nyit nekik ajtót, Mason és Shaun. Míg az előbbi mindenáron ki akarja őket penderíteni, akár annak árán is, hogy fagyhalált halnak, addig az utóbbi nagyon szívélyesen fogadja őket. Britt nem érti, hogy Mason, akivel már korábban találkozott egy benzinkúton és aki kisegítette őt egy ártatlan hazugsággal az exe, Calvin előtt, miért lett ilyen ellenséges hirtelen és miért tagadja, hogy ismerik egymást. Hamarosan kiderül, hogy a lányok a lehető legrosszabb helyen akarnak menedékre lelni. A két srác körül valami nagyon nem stimmel, Shaunnak fegyvere van, hirtelen a lányok ellen fordul, ráadásul Britt az egyik raktárnak kinevezett szobában egy ládában megtalálja egy mumifikálódott lány holttestét, aki feltételezhetően egy sorozatgyilkos áldozatainak valamelyike. Korbie-t hátra hagyva Brittnek kell levezetnie a menekülő fiúkat a hegyről, elkerülve a járhatóbb utakat és közben ki kell találnia, hogy miként szökhetne meg, mert biztos, hogy nem fogják életben hagyni, hacsak nem az erdő és a hó fog vele végezni előbb. Abban reménykedik, hogy az exe, Calvin meg fogja őket találni. A szökésre azt látja megoldásnak, ha közel kerül Masonhöz, aki mintha segítené őt titokban. 

Hogy érzékelni lehessen Britt mekkora bajba került, azt is tudni kell, hogy milyen az ő személyisége. Valahol gyerekkori önmagamat láttam benne, leszámítva azt, hogy én nem voltam gazdag és nem gazdagok között mozogtam. Britt világ életében a férfiakra támaszkodott és mással se foglalkozott, csakhogy a kis rózsaszín világát egyben tartsa. Előbb az apjára támaszkodott, majd a fiútesójára, később Calvinra, a pasijára, önállóan szinte képtelen volt bármit is megtenni. Miután Calvin méltatlanul elhagyta, akkor kezdett egy kicsit a saját lábára állni, de az még csak pár hónappal a regénybeli események előtt kezdődött. Akkor kezdett el felkészülni nulláról egy hatvan kilométeres túrára és ugyan elég jól felkészült, közel sem lehet azt mondani, hogy annyira profi lett, hogy egy hóvihar közepette egy erdőn át, ismeretlen terepen végigvezessen két férfit, akik halállal fenyegetik. Korbie meg még haszontalanabb, ő még mindig a férfiakra támaszkodva éli üresfejű, buta liba életét, egy konzervet sem képes kinyitni és meg van róla győződve, hogy minden férfi azért született meg, hogy a lábai előtt heverjenek. 

Gyerekkoromban először én is apámon csüngtem és rá hagyatkoztam, legkisebb gyerekként hozzászoktam ahhoz, hogy a két bátyám kedvence is én vagyok, továbbá még fiú unokatesókkal és fiú haverokkal áldott meg az élet. Bár nem voltam hercegnő, de valahogy az volt a természetes, hogy a fiúk megvédenek és gondoskodnak rólam, és az eszembe se jutott, hogy ennek máshogy kéne lennie. De míg én megtanultam tőlük, hogyan is védjem meg magam és hogyan gondoskodjak magamról, majd másokról is, addig Britt még mindig a csajos világában élt. Ilyen idős koromra már kiábrándultam az illúziókból, és mivel nálam ez megtörtént, nagyon is át tudtam érezni, hogy milyen lehetett Brittnek, hogy rászakad a világ. Végig együtt tudtam vele érezni, akkor is, amikor titkon vágyott arra, hogy a srácok mindjárt kijelentik, hogy a pisztoly csak játék és vicc volt az egész, de közben ez a pillanat nem érkezett el. Át tudtam érezni, hogy mennyire rossz lehetett rájönnie, hogy a barátnője mégse barát a bajban, semmivel se erősebb nála a másik, sőt, sokkal gyengébb. El tudtam képzelni, hogy milyen lehet neki rájönni, hogy senki sem fog rajta segíteni, magának kell megoldania mindent. Egyébként le a kalappal a karakter előtt, én már rég halálra fagytam volna abban az erdőben. Pl. arról se volt fogalmam, hogy a gyanta jól ég. Az egész egy túlélő táborra emlékeztetett és elég sok dolgot megtudtam a túrázásról, az más kérdés, hogy sose járok ilyen helyekre és nem igazán veszem hasznukat. 

A thriller szál nagyon izgalmas volt és tetszett, hogy meg tudott lepni. Össze-vissza kombináltam mindent mindennel, de végül sikerült az írónőnek meglepnie, mert olyan fordulatokat rakott a regénybe, hogy az állam a padlón volt. Megmondom őszintén, hogy egy YA thrillertől nem vártam ilyen fokú izgalmakat. A gyilkos személyétől pedig oda- meg vissza lennének a pszichológusok. A pszichológiai vonal is nagyon erős volt. 

  Nagyon tetszett Britt és Mason viszonya is. Borzasztó érzés lehet, amikor egy olyan emberhez vonzódunk, aki egyben az életünkkel is fenyeget. Akiről nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan viszonyul hozzánk, akin nem lehet kiigazodni. Britt gyakran emlegeti azt is, hogy Stockholm szindrómája van és a halálközeli élmény tehet arról, hogy vonzódik a sráchoz. Végig őrlődik azon, hogy most helyes-e ez a vonzalom vagy sem. Önmaga sem tudja eldönteni, hogy szökni akar vagy inkább Masonnel akarna maradni. Nem akar egyszerűen egyedül maradni a fagyos erdőben, nem bírná ki. Mason annak ellenére, hogy az elrablója, azért mégis egyfajta biztonságot nyújt. Én nagyon szurkoltam nekik és nem csodálom, hogy belezúgott Masonbe, nekem is felkerült a fiktív szerelmeim listájára. Annak ellenére, hogy már csakis magamra támaszkodok, megmaradt az bennem, hogy imádom a gondoskodó pasikat, talán ez a legnagyobb kritérium, ami meg kell hogy legyen bennük, a többi már csak kiegészítő dolog. Masonben pedig bőven ott volt a gondoskodás és emellé piszkosul férfias maradt.  Mindettől az őrlődéstől, ami Brittben végbement nagyon érdekes volt az érzelmi szál a regényben.

  Összességében meglepően jó volt ez a regény, egy szuszra kiolvastam, annyira izgalmas volt. Ha nem éppen a gyilkos kilétén járattam az agyam, akkor az emberi viselkedésen úgy általában. Becca Fitzpatricknak sikerült lenyűgöznie. Szerintem YA-k közül még nem is olvastam ennyire jól összerakott thrillert, bár az epilógust kivágnám belőle, az túl cukrosra sikerült és egy kissé tönkre vágta a hangulatot. Illetve ez "gazdag kölykök vagyunk, de nekünk is vacak az élet" dolgot sem értettem. Túl amerikai és túl elrugaszkodott volt a valóságtól, de attól még teljesen jól elszórakoztatott.  

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Mason, Jude
Tetszett: hogy végig feszült volt a hangulat, nagyon olvastatta magát
Nem tetszett: az epilógus
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám: 380 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 
__________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

 A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét! 

„régen kender- vagy manilaros volt. Ezek rothadásmentesek és a hegymászó esetleges esésekor tompítják a sebességet.”
A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.

a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
 További állomások 

01/05 Deszy könyvajánlója 
01/07 MFKata gondolatai 
01/09 Media Addict
01/11 CB Olvas
01/13 Könyvszeretet 
01/15 Dreamworld
__________________________________________________________________________________

2016. január 12., kedd

Lynn Cullen - Mrs. Poe

Edgar Allan Poe rajongók és a romantikus regények kedvelőinek figyelmébe ajánljuk a Mrs. Poe című regényt, melyet a Rézbong Kiadónak köszönhetően immár magyarul is olvashatunk. A költő neve senkinek sem újdonság, viszont az kevéssé ismert és a mai napig vitatott is, hogy Frances S. Osgood személyében szeretőre is talált a felesége mellett, aki egyben az unokahúga is volt. Lynn Cullen elképzelte és megírta ezt a romantikus történetet, ami akár igaz is lehet. A regény elkalauzol minket a 19. század New Yorkjának nemesi és szegényebb rétegeibe, megismertet minket az akkori szokásokkal és világnézettel, továbbá bemutatja a kor ismertebb művészeit és tudományos felfedezéseit. Tartsatok velünk és ismerjétek meg ezt a szívszorító és szép szerelmi történetet. A nyereményjáték ezúttal sem marad el: a Rézbong Kiadó jóvoltából öt példány kerül kisorsolásra a könyvből. 

Lynn Cullen - Mrs. Poe 

Miért pont ez? A Líra hírlevelében figyeltem fel rá, munka után indultam is a könyvesboltba érte. Gyengém Edgar Allan Poe. 

Fülszöveg: Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Mindez a 19. század közepének New Yorkjában. Lynn Cullen amerikai bestsellere megidézi a 19. század közepi New York mindennapjait, irodalmi szalonjainak légkörét, mindeközben szerelmi szál bontakozik ki Edgar Allan Poe és Mrs. Osgood, a kor költőnője közt. Mindkettejük életét átszövi a megnemértettség és a szenvedés, amiért a köztük hirtelen fellobbanó szerelem mindkettejüket kárpótolja. Lehet-e jó vége egy ilyen történetnek? 
  1845 egy sorsfordító estéjén Frances Osgood találkozik New York legfelkapottabb írójával, költőjével, a titokzatos Edgar Allan Poe-val, és az első perctől fogva általa is megmagyarázhatatlan kapcsolat fűzi hozzá. Mivel a hölgy is költészettel foglalkozik, ugyanazokban a körökben mozognak. Francest és két gyermekét nem sokkal korábban hagyta el szédelgő, a nőkért rajongó és körükben sikeres férje. Frances a Bartlett-házban kap menedéket, és írásból igyekszik eltartani családját. Poe ezekben a hetekben lesz elképesztően népszerű A Holló című versével. Felesége, egyben unokatestvére, Virginia súlyos beteg, és a költő már egy ideje nem boldog vele, de ahogy sok minden mást, ezt is elfogadja, amíg össze nem hozza a sors Frances Osgooddal. Mindketten rossz házasságban éltek, élnek, és mindketten megértésre, elismerésre vágynak. Emiatt lesz kapcsolatuk oly veszélyes: értik és érzik egymást, míg erre más nem képes környezetükben. Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Ritka és veszélyes. 

Vélemény: Ritkán kerül szépirodalom a kezembe, de érdekes módon, amelyik igen, azt nagyon megszeretem. Ez a könyv se volt kivétel, bekerült a kedvenceim közé és nemcsak azért, mert nagy rajongója és tisztelője vagyok Edgar Allan Poe-nak, hanem mert az írónő nagyon intelligensen és szórakoztató módon írta meg ezt a fiktív történetet, ami talán nem is annyira fiktív. Általános iskolás korom óta oda- meg vissza vagyok Poért, hiszen neki is köszönhetem, hogy a kedvenc műfajom, a detektívregény/krimi megszületett és útjára indult, a rémtörténetekről nem is beszélve. Azt is tudtam mint "bulvárhír", hogy a saját unokatestvérével házasodott össze, azt viszont nem gondoltam, hogy esetleg szeretője vagy szeretői is lehettek. Az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelően már a rokonnal kötött házasság is eleve polgárpukkasztó volt, nem gondoltam, hogy ezt még tetézni is lehet. Persze, az érdekházasságok világában gyakori volt a szeretői viszony is, de feltételeztem, hogyha Poe elvette a saját rokonát, akkor ilyenre csak akkor lehetett képes, ha nagy a szerelem, így egy szerető léte teljesen abszurdnak tűnt. Az írónő viszont nagyon jól bemutatta, hogy nem feltétlenül úgy volt az, ahogy én azt gondoltam.

  A Mrs. Poe elsősorban a kevéssé ismert Frances S. Osgood költőnő életét és Poe-val való viszonyát dolgozza fel, de legalább annyira fontos szereplői a regénynek a mellékszereplők is. Ne rettentsen el senkit, hogy szerelmi háromszög van a regényben, mert ez nem az elbaltázott vagy sablonos formája, hanem nagyon is érdekesen alakul. Először megismerjük Fannyt, akit a festő férje ismét elhagyott  egy gazdagabb nőért. Fannynak egyedül kell boldogulnia az életben és gondoskodnia két gyermekükről egy olyan világban, ahol nagy szégyen, ha valakit elhagynak, az elhagyott a társadalmi ranglétra legalján találhatja magát egyik pillanatról a másikra, főleg hogyha nő. Fanny egyedül abban látja a menekülőutat, ha befut, mint híres költőnő. Egy ideig próbálja a barátai segítségével titkolni, hogy a férje elhagyta, igyekszik munkát találni, mint vagyonosabb (valójában nagyon szegény) nő, igyekszik a kapcsolatait kihasználni, de ettől függetlenül sem nyílik meg számára minden ajtó. Mindenki Mr. Poe-t és A Holló versét isteníti, az embereknek a rémsztorik kellenek, nem Fanny szerelmes- vagy gyermekversei.  

  Fanny és Poe először Miss Lynch irodalmi estjén találkoznak egymással. Nagyon tetszett és sokat dobott a hangulaton, hogy bekerült ez az esemény is a regénybe. Az irodalmi esteknek akkor még nagy jelentősége volt, szinte csak itt tudtak egymással találkozni és kommunikálni a művészek. Miss Lynch ráadásul olyan esteket hozott létre, ahol heti egyszer mindenki összegyűlt, aki művészként tevékenykedett, attól függetlenül, hogy milyen a vagyoni helyzete vagy mekkora a hírneve. Nagyon érdekes beszélgetéseket olvashattam végig a kor ismertebb emberei között, megismerhettem, hogy milyen volt az akkori gondolkodás úgy általánosságban mindenről. Sok, kis apró tényt vagy "bulvár" szintű pletyit tudtam meg mostanra már híres emberekről, és emellett nagyon szórakoztató volt még abban az időben látni őket, mikor még ismeretlenek voltak és csak próbálkoztak. Egyik kedvenc jelenetem az volt, mikor Griswold, az antológiaszerkesztő elhessegeti Nathaniel Hawthorne-t, hogy majd elolvassa azt a skarlátos irományát. Mint tudjuk, a mai napig élő hírnevet szerzett magának Hawthrone azzal a "skarlátos" regényével. Ugyanúgy érdekes volt az a romantikus adalék is, ami Samuel Morse-hoz és a távíróhoz kapcsolható. Már ezekért a csemegékért is nagyon érdemes elolvasni a regényt, főleg azoknak, akik szeretik is ezt a kort.

  Nagy szenzációként az egyik ilyen esten megjelenik Poe és a felesége, Virginia. Mrs. Poe-t törékeny és fiatal szépségként látja Fanny, de rögtön észreveszi, hogy Virginia nagyon beteg. Poe nagyon kelendő a nők körében, főleg mióta hírnévre tett szert, Fanny is félreteszi a szakmai féltékyenséget, ahogy megismerkedik a költővel. Nagyon hamar vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt, de a romantikus pillanatok szemlesütésekben, apró gesztusokban és Fanny részéről mosolyokban merülnek ki. A találkozásokra is véletlenszerűen kerül sor vagy pedig félnyilvánosan. Mrs. Poe mintha megérezné a férje és Fanny között a feszültséget, így rendszeresen elhívja magukhoz Fannyt vagy Poe hívja el őt, a feleségére hivatkozva. Mindvégig szurkoltam a párosuknak, még úgy is, hogy tudtam az életrajzi adatokból, hogy nem adatott meg nekik a boldogság. Az írónő pedig hűen követte az életrajzi eseményeket és amiről nem tudhattunk, azt ő elképzelte hozzá, de sosem ment el odáig, hogy elferdítsen valamilyen történelmi tényt. 

  Maga a szerelmi szál nagyon szép, de egyben keserédes is volt. Poe nem szabadulhatott feleségétől, aki halálos beteg, ráadásul féltékenységében folyamatosan megpróbálta aláaknázni ezt a kapcsolatot, vagy legalábbis valami perverz örömet érzett abban, hogy szenvedést okoz másoknak. Talán ő volt az egyik legérdekesebb karakter az egész regényben az édesanyjával együtt, nekik köszönhető az is, hogy Poe nevéhez méltóan egy kicsit ijesztőre is sikerült a regény. Fanny sem szabadulhatott a férjétől, aki hiába hagyta el és ez hiába titok, attól még elválni nem tudott, mert azt sem tudta merre van a férje, a válás kockázatát sem vállalhatta, hogy a társadalmi ranglétra aljára kerüljön, ráadásul Poe szegény volt, mint a templom egere. Már eleve az is nagy szégyen volt, hogy ugyan álnéven, de az újságok hasábjain verseket küldözgettek egymásnak és hírbe hozták őket. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez több mint puszta művészi érdeklődés egymás iránt. Emellett Griswold is hevesen udvarol Fannynak, aki - mint az életrajzokból is tudni lehet - nyíltan támadta Poe-t, ez még egy indokot adott neki, hogy miért is akarja tönkretenni a költőt. De Poe oldalán is előkerült egy művésznő, aki alá akarta ásni a kapcsolatukat, így nem volt egyszerű még egy csókot sem váltani. Ennek ellenére nagyon dinamikus és érdekes volt a kapcsolatuk, ami nem ér sajnos jó véget, de mégis volt benne egyfajta dekadens szépség. 

  Az írónő utószavából kiderül, hogy sajnos szinte mindegyik fontosabb regénybeli alak nagyon hamar meghalt és többségében tuberkulózisban, még Fanny gyermekei is. Ez elgondolkoztatott azon, hogy mennyit változott azóta a világ. Ha valakit hatvanéves korában veszítünk el, azt mondjuk, hogy mennyire korán halt meg, pedig Poék idejében ez matuzsálemi kor volt. Rövid volt az életben kapott idő, így egészen máshogy viszonyultak az élethez és a halálhoz. Gyakran hangoztatott tény volt az is, hogy abban az időben röppent fel az az elgondolás, hogy talán a társadalomnak ideje lenne felismernie, hogy hányan szenvednek az érdekházasságokban és a szabad szerelmet kezdték hirdetni, de sajnos, mint Poék kapcsolatában is látszott, nagyon messze voltak még attól, hogy a szerelmes emberek együtt lehessenek. 

  Nagyon élveztem a regény olvasását, elsősorban Poe élete miatt, de elvarázsolt a hangulat, a sok kis apró irodalmi "csemege", a korhű ábrázolás, a romantikus szál, Mrs. Poe borzasztóan érdekes karaktere és imádtam azt a rejtélyességet, ami az egész Poe családot körbelengte. A regény vége meglepő fordulatokat is hozott és némi izgalmat is. A Mrs. Poe bekerült a "kincsként őrzöm" kategóriába és remélem, hogy az írónő többi könyvét is elolvashatom magyarul. Ha a többi is ilyen, akkor kell a polcomra. A regény meghozta a kedvem ahhoz is, hogy újra Poe-t olvassak, hogy megismerjem Frances S. Osgood munkásságát, illetve a többi szereplő életét is. Nagyon jó volt ebben a hangulatos világban elidőzni egy kicsit.
__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Poe, Mrs. Poe, Frances "Fanny"
Tetszett: nemcsak Poe és Fanny kapcsolatát, hanem a kort is bemutatta az írnónő
Nem tetszett: -
Fordította: Vári Tercia
Oldalszám: 446 oldal
Kiadó: Rézbong Kiadó 
__________________________________________________________________________________
 Nyereményjáték 

Lynn Cullen regényében nemcsak Egdar Allan Poe nőkhöz való viszonyát, nemcsak egy szívszorítóan szép szerelmi történetet ismerhetünk meg, de a 19. századi New York értelmiségi rétegét is. Miss Lynch szalonjában heti egyszer összegyűlik az akkori irodalmi társaság, ahol vagyoni helyzettől és hírnévtől függetlenül részt vesz mindenki, aki számít. A társaság tagjai között vannak ismertebb emberek is, de nagyon sok olyan személyről is beszélnek, akik ugyan nincsenek jelen, de kiemelkedő felfedezésre tettek szert vagy máshol szereztek hírnevet. Mi most három ilyen személy nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Mrs. Poe regény egy-egy példánya. Jó játékot! 

Angol író, a viktoriánus kor egyik legkiemelkedőbb alakja. A gyermekkorában látott nyomor visszatérő élmény a regényeiben. Huszonnégy éves korában jelent meg az első műve, addig mint újságíró dolgozott. Tíz gyermeke volt, felesége Catherine Thompson Hogarth. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
 További állomások 

01/11 Tekla Könyvei
01/12 Könyvszeretet 
01/13 Szembetűnő
__________________________________________________________________________________