2013. november 2., szombat

Miért pont ez? Imádom az időutazás témáját és szeretem a YA könyveket is, bár mostanában kezdenek veszíteni a varázsukból. (Egyszer nekem is fel kell nőni. :D)

Történet: Gwendolyn Sheperd nem egy átlagos családban nő fel. Az ő családja egy kicsit furcsa, ugyanis néhányuk képes utazni az időben. Mindenki azt hiszi, hogy Gwen unokatestvére, Charlotte a soron következő, aki az időutazásért felelős gént örökölte, ami a tizenhatodik születésnapon "aktiválódik". Megjósolták, hogy pontosan mikor születik meg ez a leszármazott, így nem volt kérdés, hogy Charlotte lesz az "örökös". Hibák azonban előfordulnak. Charlotte, aki egész életében arra készült, hogy majd az időben fog utazni (történelemtanulás, táncórák, vívás, stb.), mégsem örökli a gént, helyette viszont Gwen igen. Ezzel csak az a baj Gwen számára, hogy történelemből nem éppen jó, azt se tudja, hogy kell vívni, zenélni és táncolni meg pláne nem tud. Tudatlanul belecsöppen ebbe a világba, ahol számtalan életveszély fenyegeti, egy összeesküvés húzódik meg a háttérben, ráadásul az arrogáns Gideonnal kell átvészelnie mindezt, aki elvileg Charlotte szerelme. 

Vélemény: A könyvekről egy posztot írok, mert annyira olvastatta magát és annyira szerettem a sztorit, hogy még annyit se tudtam várni a kötetek között, hogy egy bejegyzést megírjak tisztességesen.

  Vannak azok a YA könyvek, amiket jobb, ha kihagy az ember és vannak az olyanok, mint az Időtlen szerelem trilógia, amit érdemes a kézbe venni. A téma egyszerűségében különleges, nem talált ki vele újat az írónő, de szerencsére nem az időutazás a központi téma, hanem a háttérben megbújó összeesküvés. A karakterek szórakoztatók, a főszereplő lány szerethető, nem nyávog, nem idegesítő, de nem is az a badass csaj, aki mindenben tökéletes és ügyesebben kezeli a helyzeteket, meg a fegyvereket is, mint egy pasi. A világ kidolgozott és minden részletében érdekes. Már maga az alaphelyzet is kíváncsivá teszi az embert. 


Itt egy furcsa család, egy furcsa házban, az egyik lakója örökli az időutazásért felelős gént, a másik szellemeket lát, a harmadiknak pedig látomásai vannak és egy kicsit zakkant. Nem kell elolvasni egy kötetet ahhoz, hogy végre beinduljon a sztori és kiderüljön a konfliktus tárgya, mert szerencsére rögtön tisztában leszünk a helyzettel.

  Szeretem az időutazás témáját és az ebből eredő konfliktusokat, így egy-két ellentmondást és hibát találtam a könyvben, de ez abszolút nem érdekelt, mert nem ez volt a sztori lényege. Nem az időutazásról olvastam egy elméleti tanulmányt, hanem egy könnyed sztorit, így elnéztem az írónőnek, ha valami nem stimmelt. 

  Az Időtlen szerelem trilógia egy bűbájos sztori, van benne szerelem, izgalom, sok humor, rejtély és talány. A harmadik kötet végéig le se tudtam tenni a könyvet, csak úgy faltam a sorokat. Nem is tudom, hogy mikor olvastam el utoljára ilyen hamar egy trilógiát. Szerencsére megvártam, hogy az összes rész megjelenjen, utána kezdtem csak elolvasni. Borzasztó rossz lett volna várni egy-egy évet az újabb részre.

  Nagyon jó volt ebben a világban lenni, ki se akartam jönni onnan a zord valóságba. Nagyon szerettem a karaktereket, különösen a hóbortos nénit és a vízköpőt (annyira édes volt, ráadásul a legtöbb humora ennek a karakternek volt), Gideon pedig természetesen felkerült a fiktív szerelmek listájára. 

  Külön érdekesség volt számomra, hogy míg általában a trilógiák második része egy átvezető kötet, így nem sokat adnak a sztorihoz vagy csak belassítják azt és elrontják a hangulatot, addig ennél a trilógiánál nem így volt. A második kötet talán még jobb is volt, mint az első. De hogy találjak valami hibát is, mert ennyire kukacos vagyok, a harmadik részben, a lezárásnál maradt egy kis hiányérzetem. Egy fokkal nagyobb durranásra számítottam a végére, egy kicsit csalódott voltam. 

   Különlegesség még, hogy nemcsak a szerkesztés volt végre jó munka, hanem a küllem is tetszett, illetve az, hogy a betűk olyan színűek, mint az adott könyv borítója. Egyáltalán nem volt zavaró így olvasni, sőt, valami pluszt adott a hangulathoz. 

  Ez a sorozat tökéletes olvasmány a hideg, havas, téli estéken, kakaóval a kézben, pokrócba burkolózva. Az első részből film is készült, bár az nem nyerte el a tetszésemet. Nem sikerült a filmnek visszaadnia azt a melegséget és bájt, ami a könyvből áradt. Valahol a felénél kikapcsoltam, ráadásul bosszantott, hogy összekeverték a kötetek történéseit. Megint meggyőződtem róla, hogy a könyv általában, jobb, mint a belőle készült film, legalábbis számomra. 
_____________________________________________________________________________________________
 Történet: 6/5

Karakterek: 6/5

Tetszett: minden.

Nem tetszett: -

Kedvenc: Gideon; a hóbortos nagynéni; a vízköpő, Xemerius

Fordította: Szakál Gertrúd

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2010 (I. kötet), 2011 (II. kötet), 2012 (III. kötet)

Oldalszám: 336 oldal (I. kötet), 360 (II. kötet), 448 oldal (III. kötet)
_____________________________________________________________________________________________ 

2 megjegyzés :

  1. Nekem is írnom kellene a 2-3. kötetről csak energiám és ihletem nincs pedig ooolyan jóóóóóóó imádom Xemeriust, Gideont és Madame Rossinit (Tré chic :D) A film nekem sem jött be annyira, ennek ellenére már háromszor láttam XD Mi lett volna ha bejön..de ez biztos Jannie Niewöhner hibája :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azért írtam egyszerre a háromról, mert még be se csuktam az előzőt, már nyitottam a másikat. Így nehéz különbséget tenni a kötetek történései között. Háromszor meg tudtad nézni? Én egyszer sem bírtam, de lehet, hogy majd adok még esélyt a filmnek. Kíváncsi vagyok, hogy Xemeriust hogyan oldották meg, ha egyáltalán van benne. Nekem a színész nem tetszett meg annyira, nem így képzeltem Gideont.

      Törlés