A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer eszmélése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit.
Március 31-e és április 8-a között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne, és nyereményjátékunk keretében 3 példányt nyerhettek is a regényből.
Miért pont ez? A könyv már nagyon régóta az angol várólistámon volt, de a magyar megjelenés miatt mégis előrébb soroltam.
Fülszöveg: Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda.
Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt.
Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes.
Nagyon téved.
Vélemény: A többi bloggertársamhoz hasonlóan én is borzasztóan vártam ezt a könyvet, mert mindenki csak áradozott róla. Nem kósza "ja, ez jó volt" vagy "aham, nem volt rossz" mondatok bukkantak fel néha, hanem állandóan olyanok, hogy "húú, ez piszok jó volt!", "jujj, Mara Dyer! Olvasnod kell!". Mégis mindig halogattam az olvasást, mert sok magyar olvasnivaló várt rám, meg úgy voltam vele, hogy egy újabb tucat YA lehet. Soknál jártam már úgy, hogy hittem a "piszok jó volt" felkiáltásoknak és mégis nagyot koppantam. A magyar megjelenés híre miatt megint sok szó esett a könyvről a környezetemben, így itt volt az ideje, hogy próbát tegyek. Lássuk a medvét!
Amiket nagyon szerettem
A sötét és borzongató hangulat fullpontos lett. A napokban volt ez az "alaszkai szélfúvás" országunkban, így adott volt az esti redőnyrázogatás, a szél fütyülése, váratlan ajtó- vagy ablakbecsapódások. Mondanom se kell, hogy kétpercenként összerezzentem, mert persze, hogy ilyenkor olyan könyvet kell olvasnom, mint a Mara Dyer. Más sztorinál meg se kottyant volna az idegeimnek a lakás zaja, de ennél a könyvnél még a copfomból kiszabaduló és hirtelen a szemembe hulló hajtincsem is kivágta a biztosítékot. Persze utána jött a röhögés, de megint belemerültem a könyvbe, mert nem eresztett és megint jöttek az ijedezések. Imádtam azt, hogy a főhősünk se tudta sokszor eldönteni, hogy mi a valóság és mi az, amit hallucinál. Az írónő nagyon jól játszott az ember idegeivel.
A stílus. Végre a főhősök korának megfelelő párbeszédek, szleng jellemezte a regényt. Kimondottan élveztem Noah és Mara szócsatáit és jól esett nevetni a párbeszédeiken. Ilyenkor egy kicsit fel tudtam lélegezni, mert a nyomasztó hangulat azért rendesen ráült az ember lelkére. Az írónő stílusát rögtön megkedveltem. Minden a helyén volt, a hallucinációk felvázolása, a tájleírások, az emlékek, az iskolai jelenetek, a párbeszédek, az érzelmek átadása.
A főhősnő. Elsőre nem is gondoltam volna, hogy bírni fogom a főhősnőt, de meglepő módon Mara nem idegesített és bár néha nyavalygott, a tűréshatáron belül maradt minden hisztije. Ez a hiszti meg elkerülhetetlen volt. Melyik ember nem akadna ki azon, ha hallucinál és amnéziája van? Melyik ember ne borulna ki attól való félelmében, hogy megőrül?
Noah és a szerelmi szál. Igen, Noah jó pasi. Túlságosan is. Ezen már fenn sem akadok, alapkellék, hogy jó pasi szerepel a regényben. Már észre se veszem, ha ezt megemlítik, sőt az írók meg is spórolhatják a pasik leírását, már mindenki tudja, hogy minden YA pasi maga a tökéletesség. De most már kéne valami plusz is, valami emberi, mert ilyen pasik nem léteznek a valóságban. Noah-ban megvolt ez a plusz, ez az emberi és ezért imádtam a srácot. Ezért került fel a kedvencek listámra. A kinézetéhez, a státuszához és a vagyonához mérten lehetett volna egy beképzelt szemétláda is, de meglepő módon nem volt az. Nem volt sekélyes, nem volt egysíkú a srác, neki is megvolt/megvan a személyes pokla, ami formálta a jellemét. Tetszett a magabiztossága, a belőle áradó erő és legfőképp az, ahogy Marával bánt. Szerintem a való életben is ezen van a hangsúly, hogy miként bánik veled a másik, mennyire képes és hajlandó törődni veled, melletted lenni a bajban, nem pedig a kinézet, a kocsi, a lakás és a pénz.
A mellékszereplők. Jaime érdekes egy figura, jó kis színfolt volt a történetben, de sajnos keveset szerepelt és egy idő után eltűnt a képből. Elképzelhető, hogy az írónőnek még lesz vele célja a későbbiekben. A családot is nagyon bírtam, főleg Josephet, az öcsikét, aki csak azért járatta a Wall Street Journal-t, mert az vicces. Daniel, a báty pedig maximálisan támogatta Marát és ezért irigyelni is kezdtem ezt a családot.
Amiket kevésbé szerettem
Néha egy kicsit kaotikus, máshol meg túl kiszámítható volt néhány mozzanat. A kaotikusság még tűrhető volt, mert a történet sajátossága, hogy ahogy Mara sem, úgy mi sem tudjuk sokszor, hogy mi hallucináció, mi álom és mi a valóság. A legfőbb szál volt túlságosan kiszámítható. Sokkal korábban rájövünk egy kulcsfontosságú dologra, mint Mara és ezért idegőrlően lassú lesz az információáramlás. Sokkal korábban vártam volna valami magyarázatot az írónő részéről és végül csalódnom kellett, mert még a regény végén sem kaptam meg a kérdéseimre a választ, viszont az orrom alá nyomott egy függővéget. Az nem volt fair.
Néhány dolgot sem értettem igazán és nem tudtam beilleszteni a sztoriba. Jaime karaktere túl jól sikerült ahhoz, hogy csak ennyi szerepe és jelentősége legyen, hirtelen félre is állította az írónő, aminek aztán nem lett folytatása. Mara ügyvéd édesapjának ügyét sem igazán értettem, hogy mégis milyen szerepe van a történetben. Fontosnak tűnő dolgok voltak ezek, aztán mégsem vezettek sehova. De egy sorozat első kötetéről beszélünk, így nagy rá az esély, hogy a félbe maradt dolgok folytatódni fognak és később majd összeáll a teljes kép. Nagyon sok magyarázattal tartozik még az írónő, mert nagyon keveset árult el az első részben.
A Mara Dyer eszmélése tényleg jó volt, ahogy mondták. Nagyon érdekes, hátborzongató, pörgős, nyomasztó, de kellemes humorral fűszerezve, jó karakterekkel, rejtélyekkel teletűzdelt sztori és a szerelmi szál is nagyon kedves lett számomra.
____________________________________________________________________________________ Történet: 5/5 pontbólKedvenc: Noah
Tetszett: a könyv rejtélyes hangulata
Nem tetszett: a fő kérdés megválaszolatlan maradt
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: Könyvfesztivál, 2015
____________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.
A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.
De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
____________________________________________________________________________________
További állomások
03/31 Media Addict
04/01 Deszy Könyvajánlója
04/02 Zakkant olvas
04/03 Tekla Könyvei
04/04 Always Love a Wild Book
04/05 Kelly Lupi olvas
04/06 MFKata gondolatai
04/07 Könyvszeretet
04/08 CB olvas
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése