Óriási a várakozás az olvasók körében, hiszen először jelenik meg magyarul David Levithan regény! A Nap nap után című történetet a Maxim Könyvkiadónak köszönhetjük.
A Blogturné Klub bloggerei is kiemelt figyelemmel olvasták a könyvet, a turné során 12 különböző véleményt olvashattok erről a nem hétköznapi történetről, melyben “A” minden nap új testben találja magát. A kiadó jóvoltából szokás szerint 3 példányt sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a játék kérdéseire.
David Levithan - Nap nap után (Every Day #1)
Miért pont ez? Először a fülszöveg csábított el, aztán rájöttem, hogy David Levithan az a David Levithan, akinek már nagyon sok könyve az angol várólistámon szerepel egy ideje, így nem volt kérdéses, hogy ezt a könyvet tuti elolvasom.
Fülszöveg: „A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.
Vélemény:
Aztakutyamindenit! Még több David Levithan könyvet! Nemcsak a sztori, de maga az írói stílus is piszok jó volt, pedig az elején azt hittem, hogy nem leszünk jóban. Az első pár oldalnál olyan semmilyennek tűnt a sztori, szenvedtem is az egyik bloggertársamnak rendesen, de ő biztatott, hogy jó lesz ez. Csak olvassam tovább, Levithanhoz hangulat kell, meg a stílusa olyan, hogy az elején még semmi különös, de a végén üt egy nagyot és tátva marad a szád. Olvastam, olvastam, még mindig nem nyűgözött le, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy tágra nyílt szemekkel darálom a sorokat és izgulok és szurkolok és egyre feszültebb vagyok és, és, és.... felrobbanok, ha nem olvashatom azonnal a következő részt. Szóval a bloggertársamnak igaza volt. Levithan az elején olyan semmilyen, aztán akkorát üt, hogy tátwa marad a szád és csak pislogsz, mint hal a vízben.
A sztorit nagyon jól összefoglalja a fülszöveg, de ha az még nem győzött meg, akkor olvass bele egy kicsit a könyvbe (lentebb a link) és el fog kapni a hangulata (vagy nem, de akkor is érdemes elolvasni a könyvet, tényleg). Érdemes időt szánni a könyvre, mert amellett, hogy különleges a sztori - egy kicsit emlékeztetett az Időutazó feleségére -, nagyon jó gondolatok vannak benne a szeretetről és a szerelemről. Szép kis idézetgyűjteményt lehet összehozni belőle.
Nem is kimondottan a szerelmi szál varázsolja el az embert, nem is a misztikus vonal, hanem maga A, a főhős karaktere és gondolatai. "A" megfoghatatlan, mert ugye nem rendelkezik fizikai testtel, csak egy lélek, aki vándorol testről testre, de közben mégis létezik, van tudata, jó és rossz tulajdonsága, élményei és emlékei. Bár az emlékei egy kicsit furcsák, mert keverednek a meglátogatott testek emlékeivel. De valahogy mégis létezik és mégsem. Nem tudni, hogy valójában hogyan néz ki, mégis felkerült a fiktív szerelmeim listájára. Az írónak pont ez volt valahol a célja, hogy bebizonyítsa, nem a külső számít, bár fontos az is, de elsősorban nem abba szeretünk bele, hanem abba, aki belül lakozik.
Nagyon furcsa a könyv és sok mindenen elgondolkodtat. Bele se gondolunk a hétköznapokban, hogy milyen az, amikor állandóság wan körülöttünk. Természetesnek vesszük, hogy lesz holnap, ráérünk dolgokat megtenni, mert a munka nem szalad el, a barát nem szalad el, a rokonok ott vannak. Van telefonunk, tárolt számokkal. Lehetőségünk van programokat szervezni, terveket szőni, vannak céljaink. Vannak hozzánk tartozó dolgok, amik viszonylag állandók, pl. tárgyak, a ruháink, könyveink. Belegondoltam, hogy milyen rossz lenne mindennap máshol ébredni és alkalmazkodni egy totál más élethez. Nem tudnék pl. kiolvasni egy könyvet se, nem tudnám megcsodálni a polcomat. Otthontalannak, sehová sem tartozónak, nincstelennek érezném magam, aki csak úgy létezik az éterben és össze-vissza dobálja az élet. Nem tudnék normális emberi kapcsolatokat kialakítani és nem tudnék hatással lenni a saját életemre.
"A" folyamatosan ezekkel az érzésekkel küszködik, egyedüli állandóság az életében egy email cím, amihez bárhonnan hozzá tud férni. Valahol teljesebb életet él, mert sok mindent megtapasztal. Borzasztó érdekes volt ez a váltogatás. Alig vártam már, hogy a következő fejezetben kinek a testében landol és milyen életbe csöppen. Levithan elég érdekes figurákba pottyantotta "A"-t, ezzel is fokozva a történet érdekességét. Sportoló fiú, kövér fiú, leszbikus lány, vak lány, drogos srác, depressziós lány, stb. A saját "bőrén" tapasztalta meg, hogy a különböző életek mennyire mások tudnak lenni ugyanabban a világban, ugyanabban az időben.
Eleinte szórakoztató lehet, hogy nincs felelősség, hiszen csak egy napig van más emberek testében. Annyi csak a dolga, hogy a lehető legkisebb kárt okozva végigcsinálja a "gazdatestek" egy átlagos napját. Mivel születése óta így él, hozzászokott mindenhez és csak úgy csordogálnak a napjai. De őt is utoléri a szerelem és "A" hirtelen rájön, hogy ez az élet mégsem jó. Igénye lesz az állandóságra, arra, hogy megfogható legyen. Igénye lesz arra, hogy őt szeressék, őt lássák, ne a gazdatestet. Belép a képbe Rhiannon, így megkavarodik az állóvíz. Rhiannon képes őt felismerni, bármelyik testben, hiszen a szem a lélek tükre, de sosem lesz képes megismerni őt, hiszen "A" nem létezik, csak a lelke.
Míg "A" könnyen kezeli a nemi különbségeket és ebből kifolyólag a szexualitást is, addig Rhiannonnak nagyon nehéz megemészteni az állandó változást. Elindul a harc azért, hogy "A" valahogy megtartsa a lányt, de mivel még maga sincs tisztában a saját létezésével, ezért fogalma sincs, hogyan is lehetne áthidalni ezt a problémát. Egy idő után nem is csak az lesz a lényeg, hogyan is tudna összejönni a két szerelmes, hanem az is, hogy kiderüljön "A" valójában kicsoda és micsoda és hogyan tudna valaki lenni. Ráadásul erkölcsi kérdések is nehezítik a helyzetet. Még ha Rhiannon hozzá is tudna szokni az állandó változáshoz, mi van a gazdatestekkel? "A" meddig mehet el és hol van az a pont, amíg kihasználhatja a testeket? Milyen emlékei maradnak a gazdatesteknek, miután "A" távozott? Az az egy nap mennyiben befolyásolja egész hátralévő életüket?
A könyv vége felé egyre jobban kiszalad az irányítás "A" kezéből és olyan szabályokat hág át, amiket önmaga állított fel, hogy minél jobban védje a gazdatesteket. Eddig sosem avatkozott bele a gazdatestek életébe, de egyre többször foglalkoztatja egy-egy ember további sorsa, főleg azért is, mert valahol bűntudata van, amiért kihasználja őket.
"A" önmagát fiúként definiálja, legalábbis végig ez volt az érzésem, de azzal sincs gondja, hogyha egy lány testében ébred. Egy kicsit olyan, mint az angyalok, állítólag ők is nemtelenek vagy egyszerre kétneműek, szóval a nemnek nincs is igazán jelentősége. Az érzéseknek van jelentősége. A szerelem határtalan és nem válogat, azt hiszem ez a legfőbb üzenete a regénynek.
Összességében teljesen lenyűgözött a könyv, a történet, "A" karaktere, a gondolatok és Levithan stílusa. (Ajj, az a függővég!) Innentől kezdve keresni fogom a könyveit és megelőlegezem neki az egyik kedvenc íróm címet.
Nem is kimondottan a szerelmi szál varázsolja el az embert, nem is a misztikus vonal, hanem maga A, a főhős karaktere és gondolatai. "A" megfoghatatlan, mert ugye nem rendelkezik fizikai testtel, csak egy lélek, aki vándorol testről testre, de közben mégis létezik, van tudata, jó és rossz tulajdonsága, élményei és emlékei. Bár az emlékei egy kicsit furcsák, mert keverednek a meglátogatott testek emlékeivel. De valahogy mégis létezik és mégsem. Nem tudni, hogy valójában hogyan néz ki, mégis felkerült a fiktív szerelmeim listájára. Az írónak pont ez volt valahol a célja, hogy bebizonyítsa, nem a külső számít, bár fontos az is, de elsősorban nem abba szeretünk bele, hanem abba, aki belül lakozik.
Nagyon furcsa a könyv és sok mindenen elgondolkodtat. Bele se gondolunk a hétköznapokban, hogy milyen az, amikor állandóság wan körülöttünk. Természetesnek vesszük, hogy lesz holnap, ráérünk dolgokat megtenni, mert a munka nem szalad el, a barát nem szalad el, a rokonok ott vannak. Van telefonunk, tárolt számokkal. Lehetőségünk van programokat szervezni, terveket szőni, vannak céljaink. Vannak hozzánk tartozó dolgok, amik viszonylag állandók, pl. tárgyak, a ruháink, könyveink. Belegondoltam, hogy milyen rossz lenne mindennap máshol ébredni és alkalmazkodni egy totál más élethez. Nem tudnék pl. kiolvasni egy könyvet se, nem tudnám megcsodálni a polcomat. Otthontalannak, sehová sem tartozónak, nincstelennek érezném magam, aki csak úgy létezik az éterben és össze-vissza dobálja az élet. Nem tudnék normális emberi kapcsolatokat kialakítani és nem tudnék hatással lenni a saját életemre.
"A" folyamatosan ezekkel az érzésekkel küszködik, egyedüli állandóság az életében egy email cím, amihez bárhonnan hozzá tud férni. Valahol teljesebb életet él, mert sok mindent megtapasztal. Borzasztó érdekes volt ez a váltogatás. Alig vártam már, hogy a következő fejezetben kinek a testében landol és milyen életbe csöppen. Levithan elég érdekes figurákba pottyantotta "A"-t, ezzel is fokozva a történet érdekességét. Sportoló fiú, kövér fiú, leszbikus lány, vak lány, drogos srác, depressziós lány, stb. A saját "bőrén" tapasztalta meg, hogy a különböző életek mennyire mások tudnak lenni ugyanabban a világban, ugyanabban az időben.
Eleinte szórakoztató lehet, hogy nincs felelősség, hiszen csak egy napig van más emberek testében. Annyi csak a dolga, hogy a lehető legkisebb kárt okozva végigcsinálja a "gazdatestek" egy átlagos napját. Mivel születése óta így él, hozzászokott mindenhez és csak úgy csordogálnak a napjai. De őt is utoléri a szerelem és "A" hirtelen rájön, hogy ez az élet mégsem jó. Igénye lesz az állandóságra, arra, hogy megfogható legyen. Igénye lesz arra, hogy őt szeressék, őt lássák, ne a gazdatestet. Belép a képbe Rhiannon, így megkavarodik az állóvíz. Rhiannon képes őt felismerni, bármelyik testben, hiszen a szem a lélek tükre, de sosem lesz képes megismerni őt, hiszen "A" nem létezik, csak a lelke.
Míg "A" könnyen kezeli a nemi különbségeket és ebből kifolyólag a szexualitást is, addig Rhiannonnak nagyon nehéz megemészteni az állandó változást. Elindul a harc azért, hogy "A" valahogy megtartsa a lányt, de mivel még maga sincs tisztában a saját létezésével, ezért fogalma sincs, hogyan is lehetne áthidalni ezt a problémát. Egy idő után nem is csak az lesz a lényeg, hogyan is tudna összejönni a két szerelmes, hanem az is, hogy kiderüljön "A" valójában kicsoda és micsoda és hogyan tudna valaki lenni. Ráadásul erkölcsi kérdések is nehezítik a helyzetet. Még ha Rhiannon hozzá is tudna szokni az állandó változáshoz, mi van a gazdatestekkel? "A" meddig mehet el és hol van az a pont, amíg kihasználhatja a testeket? Milyen emlékei maradnak a gazdatesteknek, miután "A" távozott? Az az egy nap mennyiben befolyásolja egész hátralévő életüket?A könyv vége felé egyre jobban kiszalad az irányítás "A" kezéből és olyan szabályokat hág át, amiket önmaga állított fel, hogy minél jobban védje a gazdatesteket. Eddig sosem avatkozott bele a gazdatestek életébe, de egyre többször foglalkoztatja egy-egy ember további sorsa, főleg azért is, mert valahol bűntudata van, amiért kihasználja őket.
"A" önmagát fiúként definiálja, legalábbis végig ez volt az érzésem, de azzal sincs gondja, hogyha egy lány testében ébred. Egy kicsit olyan, mint az angyalok, állítólag ők is nemtelenek vagy egyszerre kétneműek, szóval a nemnek nincs is igazán jelentősége. Az érzéseknek van jelentősége. A szerelem határtalan és nem válogat, azt hiszem ez a legfőbb üzenete a regénynek.
Összességében teljesen lenyűgözött a könyv, a történet, "A" karaktere, a gondolatok és Levithan stílusa. (Ajj, az a függővég!) Innentől kezdve keresni fogom a könyveit és megelőlegezem neki az egyik kedvenc íróm címet.
________________________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: A
Tetszett: az egész!
Nem tetszett: -
Fordító: Vince Judit
Oldalszám: 322 oldal
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2014.09.23.
________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________
Blogturné extra
Legnagyobb sajnálatomra hivatalosan nem forgattak még filmet a könyvből, viszont a youtube-on fellelhető egy 50 perces magánverzió, ami egy irodalmi kurzusra készült. Ha nem is a legjobban sikerült videó, egy fannak érdekes lehet.
________________________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A blogturné állomásain 12 David Levithan könyv kezdőbetűit rejtettük el. Figyelem! A társszerzővel írt könyvek is számítanak! Gyűjtsd össze a könyvcímeket és írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyerteseket azok közül sorsoljuk, akik minden címet megfejtenek. Goodreads segít! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! Sok szerencsét!
________________________________________________________________________________________________
További állomások
09/04 MFKata gondolatai
09/06 Nem harap a...
09/08 Deszy könyvajánlója
09/10 Bibliotheca Fummie
09/12 Roni olvas
09/14 Könyvszeretet
09/16 Angelika blogja
09/18 Always Love a Wild Book
09/20 Nita könyvgalaxis
09/22 CBooks
09/24 Dreamworld
________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése