Fülszöveg: Jack Reacher, az egykori katonai rendőr szokásához híven egyedül járja az országot. A hosszú vonatút alatt felkelti az érdeklődését az egyik kisváros, Mother's Rest neve. Amikor leszáll a vonatról, hogy maga járjon utána, miért hívják így a helyet, egy nőbe botlik. Michelle Chang az árnyak között áll. Vár valakire. Már épp megindul Reacher felé, amikor rájön: az egyetlen leszálló utas nem az, akire számított. Magánnyomozó kollégáját várta, ám úgy tűnik, a férfit elnyelte a föld.
Amikor Reacher körülnéz az álmos, néma kisvárosban, a helybéliek éber tekintete minden mozdulatát követi. Mindenki furcsán viselkedik. Reacher ezért úgy dönt, csatlakozik Changhez, hogy együtt derítsék ki, mi történhetett a nő munkatársával. A pitiáner ügyként induló nyomozás végül nemcsak Los Angelesen, San Franciscón, Phoenixen és Chicagón átívelő hajszává növi ki magát, de Changet és Reachert az internet legmélyebb bugyraiba is elvezeti - a bűnök és borzalmak sötét, kegyetlen világába -, hogy aztán ismét visszatérjenek minden dolgok eredőjéhez, a legszörnyűbb lidércnyomások színhelyére: Mother's Restbe.
Lee Child huszadik Jack Reacher-krimijében a főszereplő most sem fut el a kihívások elől, ám a nyomozás során feltárt titkok a legvadabb rémálmait is felmúlják. Hamisítatlan, eredeti történet Jack Reacher hűséges és leendő olvasóinak.
Vélemény: Sokat hallottam már Lee Child könyveiről és a legendás karakteréről, Jack Reacherről, de még sose jutottam el odáig, hogy el is olvassam bármelyik részt is. De újra felfedeztem magamnak a General Press Kiadót és az egyik kolléganőm is Jack Reacher krimikkel rohangált be a munkahelyre mostanában teljes elragadtatással, így eljött az ideje, hogy én is megismerkedjek vele. Bár a nagy rajongók azt írják, hogy ez a kötet újítás, nem a megszokott Reacher sztori, attól még a karakter ugyanaz, illetve nem sokat változott, és már miatta megéri majd bepótolnom a többi részt. Ez az első Lee Child regényem, de nem az utolsó, az biztos. Jack Reacher karaktere teljesen lenyűgözött, bírom az ilyen törvényen kívüli, magányos farkas figurákat, akik tisztában vannak a képességeikkel, nincs lelki nyavalygás, titokzatosak, meghökkentő néha a viselkedésük, mennek, mint a buldózer és addig nem nyugszanak, míg egy ügy végére nem járnak. Nem mellesleg viszont tisztában vannak az udvariassági formulákkal, használják is, amikor úgy gondolják, hogy a másik méltó rá. Általában ezeket a karaktereket egy kicsit pökhendinek is érezzük, pedig nem azok, egyszerűen csak magasról tesznek mások véleményére és teszik a dolgukat, ahogy nekik tetszik. Jack Reacher is ilyen, ráadásul nyers humora is van, ami rátesz még egy lapáttal a kedvelhetőségére.
Arról nem tudok véleményt alkotni, hogy milyen volt a Néma város a többi kötethez képest, de arról igen, hogy milyen volt első találkozásnak. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy lemaradásban lennék az infók terén a karakterből, mert amit tudom kellett Reacherről, azt megtudtam mindig időben. Mivel magányos farkas, így nem volt olyan társa, akit szintén meg kellett volna ismernem vagy az egymáshoz való viszonyukat vagy a saját történetüket. A regénybeli társát pedig vele együtt ismertem meg én is. Ezt kimondottan értékelem a sorozatoknál, mert az egy rész-egy ügy fajtáknál általában a csapat története végigível több köteten át, így nehezebb bekapcsolódni, legalábbis én szeretem a magánéleti vonalat is végigkövetni. De rátérek az ügyre, mert mégiscsak az a krimi egyik alapja, hogy milyen az ügy és ezt a nyomozó hogyan is viszi végig.
Reacher csak úgy találomra utazgat, most éppen Chicagóba tart vonattal. Az út során azonban felkelti az érdeklődését egy városka neve, Mother's Rest és leszáll, hogy körbejárja azt, megérdeklődve, hogy miért pont ezt a nevet adták a városnak (ezzel persze mindenkit kiakaszt valamilyen formában, én meg jót derültem rajta.) Az állomáson beleszalad egy nőbe, Michelle Changba, aki először azt hiszi, hogy magánnyomozó társa, Keever érkezik meg. Már egy ideje várja a férfit, aki őt hívta ide erősítésnek, de mire a nő odaért, Keever eltűnt. Reachernek több szempontból is gyanús kezd lenni a városka, a lakói és ez az eltűnési eset, így Mother's Restben marad, hogy segítsen a nőnek megtalálni a férfit és rájönni, hogy mi az a hatalmas nagy illegális üzlet, amit a városban csinálnak, ahol a búzán kívül semmi sem terem, mégis rengeteg pénzt kaszálnak vele. Ahhoz ugyanis, hogy rájöjjenek mi történt Keeverrel és hová tűnt, rá kell jönniük, hogy milyen ügyön dolgozott és miért hívta Changet erősítésnek. A szálak végül több városon át vezetnek, majd újra vissza Mother's Restbe, szóval elég csavaros módon sikerül kibogozni az eseményeket. Segítségükre lesz egy újságíró is, Westwood, aki csupán azért keveredett az ügybe, mert Keever holmijai között megtalálták a telefonszámát, azonban az újságírót már nem sikerült a nyomozónak felhívnia, így vakon kutatnak, hogy a több száz cikke közül, melyik lehetett az, ami miatt Keever őt fontosnak tartotta. Meglepő módon nem egy egyszerű kisvárosi gyilkosságról van szó, hanem egy nagyon brutális üzletről, aminek köze van a maffiához és a mély vagy sötét webhez, az olyan illegális internetes oldalakhoz, amit még a legjobb keresőmotorok sem találnak meg.
Tetszett Lee Child stílusa. Rövid, lényegre törő, mégis szórakoztató a mondanivalója. Míg Reacher tetteit vagy gondolatait nem látjuk előre, addig a "rosszfiúk" szemszögét is bemutatja, így meghagyja az esélyt arra, hogy az olvasó is össze tudja rakni az ügyet, de annyira már nem ad szabad kezet, hogy magunktól is mindent kitaláljunk, szükség van Reacherre is. Reacher egy nagyon okos pasi, néhány jelenetnél "engedi" az író, hogy a fejébe lássunk és megismerjük a gondolkodásmódját. Kifejezetten tetszettek azok a jelenetek - főként akciójelenetek -, amikor Reacher végigvezeti a lépéseket. Ha ő most pl. balra lép ennyi és ennyi tizedmásodperc alatt, akkor arra hogy fog valószínűsíthetően reagálni az ellenség és így tovább. Mielőtt megtörténne az akció, már levezeti fejben a lehetőségeket és minden mozdulatot, így végiggondolja, hogy melyik verzió a jobb és túlélhetőbb. Chang nagyon jó párosítás hozzá, ugyanis a nő is okos - ex-FBI ügynök -, így gördülékenyen tudnak együtt dolgozni, de emellett azért érezni a nőiességét is és azt is, hogy Reacher sokkal profibb. A kettőjük közti romantikus szál egy kissé sutára sikerült, de másként nem is lehet elképzelni Reachert romantikus pillanatokban, mint sutának. Megmosolyogtam néha egy-egy reakcióját vagy lépését, de aranyos volt vagy inkább komikus a kettőjük kapcsolata.
Végre egy olyan regény, ahol értelmezni tudtam a stratégiai lépéseket és a fegyverek működését is. Elég gyakran beleszaladok olyan regénybe, ahol az író dobálózik fegyvertípusok neveivel, amik hangzatosak és biztos tudja az író, hogy miről beszél, elvileg rám is nagy hatással kéne lennie pl. egy Smith & Wesson névnek, de odáig már egyik sem jutott el, hogy a gyakorlati hasznukat lássam vagy legalább elképzeljem, hogy melyik fegyver milyen, hogy működik és az erőviszonyokban mit jelent, hogyha a rossz fiú kezében X fegyver van, a jófiúéban pedig Y fegyver van. Lee Child akciójeleneteit pont azért élveztem, mert végig tudtam minden eshetőséget követni és végre felfogtam a fegyverek közti különbségeket.
Az ügy nagyon szépen volt végigvezetve, egy egyszerűnek tűnő eltűnési esetből lett egy sokkal hatalmasabb ügy és nem volt hihetetlen a kialakulása. A vége megdöbbentő volt, bár elég röviden csapta el az események fonalát és néha beleszaladtam bakiba vagy figyelmetlenségbe, így nem mondom, hogy tökéletes lett a sztori, de még így is a nagyon jó fajta krimik közé tartozik, amit élvezet olvasni és maximális kikapcsolódást nyújt. Itt lehet agyalni a szereplőkkel együtt, tőrbe csal az író, akármennyire is okos próbálok lenni, a humor nagyon jó, kevés, de amikor van, akkor üt. A főhős felejthetetlen, a stílus jó és az ügy van annyira érdekes és újszerű, hogy megdöbbenjek vagy ne tudjam kitalálni a végkimenetelt. A Sötét vagy mély web egy nagyon érdekes momentuma volt a regénynek és szó szerint sokkolt, hogy milyen szerepet tölt be az emberek életében. Akár ez meg is történhet, főleg Amerikában, ahol rengeteg ember van, hatalmas területeken, kis népsűrűséggel. De ez már egy másik téma.
Szóval Lee Child jó, a Jack Reacher karaktere kiemelkedő, nálam várólistás lett a többi könyv is. Most már értem a nagy rajongást.
_________________________________________________________________________________Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Jack Reacher, Westwood
Tetszett: a stílus, a főhős, az akciójelenetek és hogy a rosszfiúk szemszögét is láthattam
Nem tetszett: a vége túl gyors volt
Fordította: Gieler Gyöngyi
Oldalszám: 364 oldal
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2016
_________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése