Volker Kutscher - Csendes halál (Gereon Rath #2)

   Volker Kutscher Gereon Rath felügyelője 2014-ben mutatkozott be nálunk a Tisztázatlan bűnüggyel, mely a General Press Kiadónál jelent meg. Idén elérkezett a folytatás is, melyben Rath már a gyilkosságiaknál dolgozik az erkölcsrendészet helyett és még önfejűbb, mint az első részben volt. Szüksége is van rá, hiszen Berlinben egy sorozatgyilkos munkálkodik, aki a feltörekvő színésznőket pécézte ki magának és a bürokrácia nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyágyút elkapjanak. Az izgalmas nyomozás és Rath szórakoztató stílusa mellett az író elkalauzol minket a filmkészítés világába, ahol újdonságként és a jövőt erősen meghatározva felbukkan a hangosfilm. 

  Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg Rath felügyelőt és a filmtörténelem egyik átütő korszakát. Ha szerencsések vagytok és helyesen válaszoltok, akkor esélyetek van megnyerni a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egyikét. 

Volker Kutscher - Csendes halál (Gereon Rath #2) 

 Miért pont ez? A fülszöveg rögtön magával ragadott, szeretem a filmek világát és a sorozatgyilkosos sztorikat is.

 Fülszöveg: Élete a film - ölni tudna érte... 

  Gereon Rath újra nyomoz! 

  Berlin, 1930. Betty Winter, az ünnepelt színésznő halálos balesetet szenved egy filmforgatás alatt. Rázuhan egy fényszóró, színész kollégája pedig kétségbeesésében egy vödör vizet önt az összeégett nőre, aki az áramütés miatt azonnal életét veszti. Az ügy kivizsgálására az önfejű Rath felügyelőt jelölik ki, aki hamar rájön, hogy a filmsztár halála nem a véletlen műve. Amikor beleveti magát a nyomozásba, a filmek világának sötét oldalán találja magát: rivalizáló producerek, derékba tört karrierek, megcsalt szerelmesek közt. Időközben színésznők tűnnek el, majd bukkannak fel elhagyatott mozik színpadán - holtan, kisminkelve, a hangszalagjaik kivágva: egy sorozatgyilkos garázdálkodik Berlin utcáin. Rathnak nemcsak az alvilág árnyaival kell felvennie a harcot, hanem a saját démonaival is: indulatai és konoksága miatt kiesik a pikszisből főnökeinél, egykori szerelme újra feltűnik a színen, és korábbi ballépéseinek emlékei is kísértik. 

  Volker Kutscher (Tisztázatlan bűnügy) letehetetlenül izgalmas regénye ismét a harmincas évek Németországát kelti életre, és a történelmileg pontos korrajz ezúttal a hangosfilm megjelenésének nyertesei és vesztesei közé kalauzolja az olvasót. 

Vélemény: Bár az első résszel, a Tisztázatlan bűnüggyel meggyűlt a bajom, úgy éreztem, hogy van potenciál a sorozatban. Eleve a második kötet, a Csendes halál miatt figyeltem fel a krimisorozatra, - melyből végül turnét is indítottunk -, mert a fülszöveg egy olyan hangulatot ígért, amit kár lett volna kihagyni. Szerencsére a második rész klasszisokkal jobb volt, mint az első, így Gereon Rath bekerült a kedvenc felügyelőim sorába. Már az első résznél is ő volt a húzóerő, de megszeretni úgy igazán a Csendes halálnál sikerült. Ez a sorozat is egy kötet-egy ügy stílusban íródott, így az élvezhetőség szempontjából nem szükséges minden részt végigkövetni, nem marad hiányérzet, a háttérinfókat a szereplőkről pedig pótolja az író. Akik nem olvasták az első részt, azoknak egy kis gyorstalpaló arról, hogy ki is az a Gereon Rath.

  Gereon Rath felügyelő Kölnben kezdte pályafutását a gyilkosságiaknál, de egy véletlen baleset folytán lelőtt egy fontos személyt. Az ügy nagy port kavart, az áldozat apja, aki nagykutyának számított a sajtónál, lejárató hadjáratba kezdett és addig nem akart nyugodni, míg tönkre nem teszi a felügyelő karrierjét. Rath-t végül úgy sikerült kimenekíteni ebből a szorult helyzetből, hogy az édesapja, aki bűnügyi tanácsos, jó barátságot ápol a berlini rendőrség fejesével, így szívességből áthelyezik Ratht-t, de az erkölcsrendészetre. Miközben Kölnben azt hintették el, hogy Gereon Rath visszavonult, a lejáratás sikerült, addig titokban folytatja a pályafutását Berlinben, de újra alulról kezdi. Így kerül be a Vörös Várba, a berlini rendőrséghez. Kapcsolatainak, némi véletlennek és elszántságának köszönhetően, hamarosan átkerül a gyilkosságiakhoz, ahol rivalizálni kezd a sztár főfelügyelővel, Böhm-mel. Szinte mindenki utálja Gereon Rath felügyelőt, ki a titkos kapcsolatai miatt, ki az önfejű és öntörvényű stílusa miatt, ki a törtetése miatt, ki pedig csak azért, mert. És még nem is tudnak a se veled, se nélküled kapcsolatáról Charlyval, aki a rendőrségnél gyakornakoskodó gépírónő. Úgy tűnik, hogy egyedül csak Gennat felügyelő - akit mindenki Buddhának hív a tekintélyes termete miatt - kedveli őt őszintén és a pártfogásába veszi. Természetesen Rath nála is kihúzza a gyufát. 

A Csendes halálban Rath felügyelő így már a gyilkosságiaknál dolgozik, kap saját irodát és egy titkárnőt is, de szinte alig tartózkodik a rendőrség épületében, állandóan az utcákat járja. Részben azért, mert véleménye szerint nem lehet egy ügyet az asztal mögött ülve megoldani, segget növesztve, mint ahogy az igazi bürokraták teszik, részben pedig azért, mert bujkál a fejesek elől, ugyanis mindenkinek valamiért a bögyében van és vaj is van a füle mögött. Nem hajlandó követni a felettesek utasításait, ha kirakják egy ügyből, ő csak azért is tovább nyomoz, csak a saját szakállára, ráadásul nem mindig tisztességes vagy szalonképes módon szerzi meg az információit. (Kíváncsi vagyok, hogy melyik résznél fogják kirakni a rendőrségtől és kezd magánnyomozó vállalkozásba, ha egyáltalán az írónak vannak ilyen tervei a karakterrel.) Alap esetben én sem bírom azokat az embereket, akik a családi, haveri vagy egyéb kapcsolataikon keresztül jutnak előre, nem pedig a saját erejükből és munkájukból, ráadásul Rath-t nem is lehet igazán erkölcsösnek vagy tisztességesnek nevezni, de mégis van valami ebben a pasiban, ami miatt egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Talán a túlzott önbizalma, talán a "teszek mindenre és mindenkire magasról, én márpedig megoldom ezt az ügyet" stílusa miatt vagy pedig az élethez való hozzáállása miatt. Mintha semmi nem fogna rajta, őt csak a munkája érdekli és néha Charly. Az írónak sikerült egy olyan felügyelő karaktert létrehoznia, akiből fogalom vagy példa válhat, ez pedig nagyon fontos a krimisorozatoknál. Ha a főhőst és a csapatát nem sikerül megkedvelnem, akkor általában nem is folytatom a sorozatokat. A Vörös Várban azonban mindenki kedvelhető vagy éppen nagyon utálható, így a hatalmi harcok is plusz izgalmat adnak a nyomozás mellett. 

 Az ügy eléggé összetett és a regény is, hiszen nem csak a főszál nyomozása zajlik, hanem a háttérben egyszerre több ügy is, a magánéleti vonalon túl. Ezért is ilyen vastag a kötet, hiszen sok szál mozog egyszerre, de ezek nagyon szépen összefutnak. Néha azért volt még olyan rész, amit egy kicsit túlírtnak éreztem, de az első részhez képest sokat fejlődött a stílus és kezd inkább eszköz lenni a túlírtság. A szokásosnál lassabban hömpölyög a nyomozás szál és néha feltartja egy másik szál vagy a túlírtság, de ezáltal van esély jobban megismerni a csapatot vagy Rath felügyelő apró dolgait is, amik még jobban kirajzolják a karakterét és a kapcsolatait. Fontos mellékszereplő a barátja, Weinert is, aki újságíró. Ebben az időben is már nagy szerepe volt a sajtónak a rendőrségi ügyekben, így előnyös ez a barátság mindkettőjük számára. 

A Csendes halál hangulata is könnyedebb vagy inkább populárisabb volt, mint a Tisztázatlan bűnügyé. Az első rész nagy hangsúlyt fektetett a történelemre, az akkori politikai helyzetre, míg a második kötetben inkább az akkori hétköznapi élet és a filmes világ játszott fontosabb szerepet, politika pedig alig volt, de ettől függetlenül történelemhű maradt a regény. A legjobban az tetszik még a regényben, hogy akkoriban a technika hiányában is eredményesen tudtak dolgozni a rendőrök és nyomozók. Az író úgy tudja élvezetesen és izgalmasan felépíteni a nyomozás szálat, hogy a karakterei kizárólag csak a kor technikájával tudnak élni. Mobiltelefon hiányában az információk nem tudnak azonnal gazdát cserélni, többet kell a szereplőknek mozogni is, a megfigyelés is nem kamerákkal, meg egyéb kütyükkel történik, hanem a klasszikus módon (kocsiban ül órákat két rendőr), nincs nyomkövető, nincs térfigyelő kamera, stb. Ezáltal nagyon különleges hangulata van a regénynek. Egészen más érzés így végigkövetni egy nyomozást, mint a napjainkban játszódó krimiknél. Az pedig, hogy európai írótól olvashattam európai helyszínen játszódó regényt, még egy plusz pikantériája az egésznek. Egészen más az európai stílus, mint az amerikai és felüdülés volt egy kicsit ilyen regényt olvasni. 

Az ügy nagyon érdekes volt, már csak azért is, mert szorosan összefüggött a hangosfilm megjelenésével. Érdekes volt látni, hogy az akkor újdonságnak számító technikához hogyan viszonyulnak mind a filmkészítők, mind a színészek, mind pedig az átlagemberek. Forgatási helyszínről, forgatási helyszínre járhattam a csapattal és beláthattam a kulisszák mögé. Az egyik készülő film egy részletét fel is használták, mint nyomozati eszközt, ez is újdonságnak számított akkoriban. Ezúttal a gyilkos hangja is megjelent, így egy idő után ki lehetett következtetni, hogy ki lehetett a tettes, de a miértekre és a hogyanokra őáltala jöhettünk rá. Egy kis pszichológiai elemzés és a gyerekcipőben járó profilozás is megjelent a lapokon, ami szintén nem volt még bevett gyakorlat akkoriban. Igazi csemege ez a regény és már alig várom a következő kötetet, részben azért, hogy Gereon Rath sorsa hogyan alakul, részben pedig azért, mert kíváncsi vagyok, hogy az író mit fog kiragadni a '30-as évekből és mit tesz meg regénye fő momentumának.

___________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Gereon Rath, Buddha, Böhm felügyelő
Tetszett: a hangulat, a stílus, a nyomozás
Nem tetszett: néhol egy kicsit túlírt
Fordító: Csősz Róbert
Oldalszám: 596 oldal
Kiadó: General Press Kiadó 
Kiadás éve: 2016

___________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

  A filmtörténelem során a hangosfilm megjelenése volt az egyik olyan sarkalatos pont, amely fellendítette az ipart. Volker Kutscher regényében szintén fontos szerepet játszik, hiszen a gyilkosságok indítéka akár lehet a rivalizáló filmcégek közötti harc is. Néhány filmstúdió ellenzi az új ötletet és legyintenek a hangosfilmre, mintha csak múló szeszély lenne, mások pedig előrelátók és mindenáron az elsők akarnak lenni, akik piacra dobják az első hangosfilmjüket.

   A mostani játékunk során olyan világhíres filmstúdiók nevét keressük, amik már léteztek az 1920-as években és mivel a mai napig aktívan működnek, kockáztattak a hangosfilm kedvéért. Hogy mely filmstúdiókra vagyunk kíváncsiak, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a cégneveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Mivel az évtizedek során a felvásárlások, összeolvadások és eladások miatt a filmstúdiók neve és cégformája állandó változásban volt, ezért elfogadjuk az 1900-as évekbeli elnevezést és a mait is, a cégforma (pl. Inc., Corp.) feltüntetése nélkül. A nyeremény a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egy-egy példánya. Jó játékot! 

Carl Lammle alapította 1912-ben ezt a filmvállalkozást, Los Angeles környékén. Átütő sikert csak a ’30-as években ért el, a Nyugaton a helyzet változatlan, a Frankenstein és a Lugosi Béla főszereplésével bemutatott Drakula című filmekkel. Az 1960-as években ők készítették az első televíziós sorozatot. Az 1970-es években Alfred Hitchcock volt a legnépszerűbb rendezőjük, majd George Lucas is megjelent két filmjével. Több ismertebb film mellett a Halálos iramban filmek is ehhez a filmstúdióhoz köthetők. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

___________________________________________________________________________________

                                   További állomások 

02/28 Könyvszeretet 
03/01 Kelly & Lupi Olvas
03/03 Szembetűnő
___________________________________________________________________________________

Rick Yancey - Végtelen tenger

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel. 

 2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! 

Rick Yancey - Végtelen tenger 

Miért pont ez? Tetszett az első rész, így nem volt kérdés, hogy folytatom-e a sorozatot.

Fülszöveg: Az első hullám nyomán sötétség támadt. 

A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 

A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 

 Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. 

 Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek... 

 Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést. 

  Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata. 

 Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni." 

  Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén. 

Vélemény: Nem tudom, hogy ez az író stílusa vagy pedig ezt a sorozatot is utolérte a szokásos "átvezető kötet" átok, de a második rész egészen másmilyenre sikeredett, egy kicsit gyengébbre. A vége viszont ütős volt. Egészében nézve nem volt rossz és nagyon olvastatta magát, de az első kötetben lévő feszültséget és bizalmatlansági faktort nem éreztem annyira. Voltak olyan részek, amiket csak semlegesen olvastam, mert nagyon sokat nem adtak a sztorihoz. Könnyedebb volt ez a rész, több volt az üresjárat, ettől függetlenül olvastatta magát a könyv és rövidebb is, így nagyon hamar végigpörögtem rajtam. Azt a varázsát, ami miatt viszont érdekel a trilógia, nem veszítette el. Továbbra is kérdéses, hogy mi a nyavalya történik itt tulajdonképpen és mi fog kisülni az egészből, ez a kíváncsiság hajt előre. Már éppen kezdtem azt érezni, hogy ez a rész az "egynek elmegy" kategória lesz, amikor is jött egy olyan csavar, ami miatt megint belelkesültem a trilógia iránt. 

  Továbbra is váltott nézőpontú a regény, de most Cassie szála mellett Adu szála is hangsúlyosabb lett, mondhatnám azt is, hogy az ő szerepe volt a legnagyobb a regényben és a többiek inkább háttérbe szorultak. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont nem is díjaztam annyira, de ez annak köszönhető, hogy Adu karaktere fogott meg a legkevésbé az első részben, így nem tudtam, hogy mire számítsak. Abból a szempontból örültem Adunak, mert így kevesebb volt Cassieből, akit nem kedveltem annyira és a szerelmi szálnál is volt egy kis Alkonyat áthallás, reméltem, hogy ezt a vonalat nem fogja erőltetni az író, annak ellenére, hogy a fülszöveg kihangsúlyozza, hogy "mindkét lányban erős érzelmek bontakoznak ki egy-egy társuk iránt." Bár én meg azt hangsúlyozom, hogy ez egy viszonylag elhanyagolható része az egész történetnek, nincsenek nagy szerelmi drámák, meg gyakorlatilag a romantikus jelenetek is alig tartanak összesen pár bekezdésig. Pont olyan mértékben és annyi időre jelennek meg, hogy azért érezzük mi, olvasók a tétet vagy a kapcsolatot, illetve Adu esetében inkább taktikai jellegű a dolog. 

A regény első felében még együtt van a csapat és egy elhagyatott szállodában húzzák meg magukat, egyrészt próbálnak felépülni a sérüléseikből, másrészt várják Evant, harmadrészt pedig ki kell találniuk, hogy merre és hogyan tovább. Nem sok minden történik ezeken kívül, sok inkább az elmélkedés. Evan szála már érdekesebb, mert összetalálkozik Grace-szel, aki olyan, mint ő és már régebbről ismerik egymást. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Grace  mániásan ragaszkodik hozzá, míg Evan vissza akar jutni a többiekhez és nem kér Grace szerelméből. Az ő közös jeleneteik és a múltbeli visszatekintések megint csak közelebb vittek  a megoldáshoz, legalábbis eleinte azt hittem. Érdekes volt figyelni két Az között a kapcsolatot és a beszélgetéseket. 

 Alighogy Adu és Porcelányka elhagyják a szállodát, Evan megjelenik, így csatlakozik a csonka csapathoz, de teljesen leromlott az állapota, haldoklik, így a csapat továbbra is a  szállodában ragad. Az ötödik hullám egy újabb stratégiai részével is szembesülnek, illetve ott van még a mániás Grace, aki problémát okoz. Egyszerűen képtelenek elhagyni az épületet, miközben nem szabadna sokáig egy helyben maradniuk, ráadásul Adu és Porcelányka nem tértek vissza, őket is meg kéne keresniük.  Az épületen belül mennek a harcok és az egymásra mutogatás is, kezdnek széthullani. A többiek továbbra is bizonytalanok Evannel szemben, annak ellenére, hogy Cassie mindenről beszámol nekik, viszont azt kezdik elismerni, hogy a srác nagy segítségükre lehet, hiszen még mindig ő az, aki a legtöbbet tudja. 

A regény második fele már Adura koncentrál, ami elég sokáig unalmas volt számomra, mert Adu unalmas, rideg, lélektelen robot számomra. Hiába gondolkodik sokat a múltján, illetve hiába ismertem meg jobban, annyira tudtam megkedvelni, mint egy érzelemmentes embert lehet. Sehogy. Zavarba ejtő a hideg természete és semmi olyat nem találtam benne, ami miatt érdekeljen a sorsa. Mégis ragaszkodott Porcelánykához és ezt a ragaszkodást sem értettem. Egy kicsit olyan lettem, mint Vosch. Nem is kedvelik egymást Porcelánykával, így nem tudtam felfogni, hogy Adu miért kockáztatja a saját és esetleg az egész csapat életét egy kislányért, aki már eleve haldoklik. Mégis, visszagondolva a regényre Adu szála volt a legjobb, mert nála történtek érdekes dolgok. A vége felé lévő csavar ugyanis mindent más színben tüntetett fel és mindennek más értelmet adott. Amelyik részek untattak, a csavar után jelentőségük lett. Magyarán szólva jól átvert megint az író. Azt hittem, hogy csak szaporítja a szavakat meggondolatlanul és kicsit túlságosan beleássa magát a karakterei lelkivilágába és gondolataiba, de valójában ez egy eszköz volt nála. A vége csavar olyan szinten bedobta a bombát ebbe az egész világba, hogy most már még kíváncsibb vagyok, hogy mi lesz itt és tűkön ülve várom a befejező részt. A mostani információk tudatában egy roppant érdekes befejező részre számítok. Külön plusz pontot érdemel az író, hogy ki meri iktatni a nem létfontosságú, de azért elég lényeges szereplőket, ergó, meg meri tenni, hogy megöleti őket más karakterekkel és elég megdöbbentő módon. 

Akinek tetszett az első rész, annak mindenképp ajánlom a folytatást, annak ellenére, hogy ez egy kicsit másabb lett és egy kicsit gyengébb, de Adu része és a csavar miatt kihagyhatatlan. Felborítja az egész regény világát és bevisz az erdőbe. Egy jó kis elmejáték lett az egész sorozatból. 

__________________________________________________________________________________

Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Evan, Grace, Sam, Penge
Tetszett: a vége csavar
Nem tetszett: túl sokat gondolkodtak a szereplők, amik annyira nem sokat tettek a sztorihoz
Fordította: Havadi Krisztina
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Cartaphilus Kiadó

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki. 

A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is. 

17 éves, egykori suli csillagból lett az 53-as raj vezetője, családjára húga ezüst lánca emlékezteti fegyvere(i): kés, félautomata, M16 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

02/06 Könyvszeretet 
02/08 Függővég
02/10 Kelly és Lupi olvas
02/12 Letehetetlen
02/14 CBooks
02/16 Media Addict
02/18 Deszy könyvajánlója
02/20 Dreamworld
__________________________________________________________________________________

Rick Yancey - Az 5. hullám - Visszavágunk

Rick Yancey lehengerlőt alkotott a Földet öt hullámban elözönleni készülő földönkívüli invázióval. Január 14-től a mozikba is betör Az ötödik hullám, ám addig is a Blogturné Klub 9 bloggere indul turnéra a történettel. Kilenc állomáson keresztül ismerhetitek meg a történetet, érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a filmről, hogy lélekben együtt készülhessünk a filmpremierre! 

  És ez még nem minden! Ha ügyesek vagytok, a könyv két példányának egyikét is megnyerhetitek! 

Rick Yancey - Az 5. hullám (Visszavágunk) 

Miért pont ez? A fülszöveg rögtön megfogott, bírom az olyan hősnőket, akik nem puhányak, ráadásul nagyon szeretem az apokaliptikus sztorikat.

Fülszöveg: Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl. A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 

 Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 

 Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 

 Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? 

  „Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr 

  „Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz 

Vélemény: Olvastam már pár disztópiát vagy láttam filmen, de valahogy nem tudom őket megunni, még úgy se, hogy nagyon nehéz valami újat felmutatniuk. Szeretem az apokaliptikus környezetben játszódó sztorikat, mert ilyenkor egy élmény látni, hogy a társadalmi konvenciók mennyire felborulnak, az emberek egymáshoz való viszonya és a Földhöz való viszony mennyire átértékelődik, ugyanígy mindenki elgondolkozik, hogy milyen életet is élt és a legfontosabb, hogy miként is tud harcolni egy ilyen világban és hogyan tudja azt túlélni. Tisztelet a kivételnek, de többségében az emberiség eléggé elkényelmesedett és nem csoda, ha pillanatok alatt kiirtható fajjá vált. Az ilyen sztorikban én ezeket figyelem és értékelem vagy okulok és tanulok belőlük, a többi csak egy kis körítés, gondolok itt a miértekre és a hogyanokra, illetve a szerelmi szálra. Inkább nagyon jó társadalomkritikának tartom a disztopikus műveket, mint akciófilmnek vagy kalandregénynek. Nekem is van egy kis apokaliptikus képzeletbeli túlélőcsapatom az ismerőseimből válogatva, mint Sheldonnak az Agymenőkből, le van osztva, hogy kinek mi lenne a feladata és miben a legerősebb, de Az 5. hullám elgondolkoztatott, hogy nem feltétlenül többségben van az erő. Cassie "ne bízz meg senkiben" és az "egyedül lehet túlélni" hozzáállásában is van valami elgondolkodtató, főleg egy olyan világban, ami ebben a regényben van.

Az 5. hullám hozta a szokásos elvárásokat, bár a regény elejét egy kicsit untam és Cassie karaktere sem tudott a szívemhez nőni, viszont Ben Parish alias Zombi, Sammy alias Mazsola és Evan karaktere nagyon megfogott. Szerencsére a regény több szemszögből íródott, éles váltásokkal más-más helyszínt és karaktert mutat be, majd csak a végén futnak össze a szálak, így nem volt egyhangú sem. Valljuk be, hogy egy apokaliptikus világban, miután megtudjuk, hogy mi történt és látjuk, hogy minden romokban van, nem nagyon lehet más elemmel játszani, mint a karakterek belső vívódásával és a túléléssel, így a karakterek legalább annyira fontosak lesznek, mint a támadó felek, az idegenek, Azok. Nagyon fontos ezért, hogy a főhősök érdekeljenek, és kedvelhetők legyenek vagy azonosulni tudjak velük, mert ha ez nem jön össze, akkor nem igazán érdekel, hogy mi után sírnak/bánkódnak, miért harcolnak és főleg akkor nem, ha ezek banális dolgok. (Okostelefon után bőgni? Ez most komoly?) Cassie egy is-is karakter számomra, voltak jelenetek, amikor bírtam, de többnyire inkább ő volt az, aki a legkevésbé érdekelt az egészben. Az azért egy kicsit fura váltás, hogy egy mai 16 éves lány pár hónap leforgása alatt, ilyen körülmények között megtanul egyedül is megállni a lábán, M16-os fegyverrel bánni és legfőképp van annyi lélekjelenléte, hogy nem csak megőrizze az ép eszét, de átmenjen olyan katonába, mint pl. Ben Parish, aki viszont kiképzésen is részt vett. Nem lehetetlen, de számomra nehezen hihető volt Cassie badass mivolta, főleg, hogy a naplójában egy iskolai szerelem után sóhajtozott, meg a gimi után és az instant szerelmi szál se javított a karakterén. Akármennyire is elvarázsolt és felcsigázott Evan karaktere, azért a szerelemi szál túlzás volt nekem, főleg az Alkonyat áthallással, úgyhogy erről inkább nem is beszélek, elfelejtem, hogy megtörtént. 

  A többi karakter sorsa viszont nagyon is érdekelt, főleg a gyerekek és a táborok sorsa. Az valami iszonyat, hogy miket kellett túlélni azoknak a gyerekeknek, főleg azok után, hogy a többségük elveszítette az egész családját a többi hullámban. 5-6 éves kissrácok egy katonai kiképzőtáborban? A felnőtteknek is hatalmas stressz és nyomás egy ilyen, nemhogy a kicsiknek. De a felnőttek gonosz világában érthető az is, hogy miért ők a célpont és/vagy a jövő reménysége. Szegénykék a legirányíthatóbb korban vannak, nulla tapasztalattal és a gyermeki naivitással gyakorlatilag azt lehet velük elhitetni, amit csak akarunk és arra lehet őket tanítani, amire csak akarjuk. Úgy pedig még könnyebb, ha ez szervezetten történik és az egész társadalom partner benne.

Ben Parish az egyik legérdekesebb karakter és ő megy át leginkább nagy és hihető változáson az Azok megérkezése után. A korábbi gimi legdögösebb és legsikeresebb pasija, aki után bomlottak a csajok és ezért beképzelt is volt, átértékeli az egész életét és kijön belőle a jó. Összekapja magát és az egyik legjobb túlélő és az egyik legjobb katona lesz. Ez a folyamat volt az egyik legérdekesebb szál számomra, a gyerekek és a táborok mellett.

Ami újdonságot hozott a regény, hogy rávezetett arra, hogy átgondoljam az Idegenek szempontját és oldalát is. Eddig is általában az volt, hogy az Idegenek hirtelen letámadnak minket és védeni kell a bolygónkat, meg önmagunkat, az együttélésen meg el sem gondolkozunk, élből fegyverekkel támadunk. Vagy ha át is gondoljunk, lehetetlennek tarjuk vagy a másik fél nem vevő rá. Azon viszont még nem gondolkodtam el, hogy fordított esetben mi is nem ezt tennénk? Ha a Föld lakhatatlanná válna és meglenne a megfelelő technológiánk és találnánk is egy élhető bolygót, nem ugyanezt tennénk? Nem ugyanezt csináljuk a saját bolygónkkal is? Mi vagyunk és akarunk lenni az uralkodó faj. A saját bolygónkat is szisztematikusan elpusztítjuk, a saját fajtánkat is öljük, nemcsak az állatokat és a növényeket. A mai napig nem oldottuk meg saját magunk közt a normális együttélést sem. Az Idegenek számára mi vagyunk/lehetünk a Föld legnagyobb parazitája és mivel az ő technikájuk és gondolkodásuk szintje messze meghaladják a miénket, eleve látják, hogy mi egy olyan faj vagyunk, akikkel még tárgyalni sem érdemes, még jó hogy lerohannak és lekaszabolnak minket. Mi se állunk le a csótányokkal meg a hangyákkal tárgyalni, hogy légyszi húzzatok el innen vagy ne legyetek már bogarak, fürödjetek meg, üljetek asztalhoz a tányér elé, ne a konyhaszekrényben randalírozzatok, ja és fizessetek bérleti díjat is, ha már beköltöztetek. Egyszerűen hívjuk a "Némítót", rovarirtót és elpusztítjuk őket. Szóval, ha egy ilyen megszállás megtörténne velünk, akkor rohadtul megszívnánk és szerintem a túlélő csapataink se sokáig húznák ki, a győzelemben meg nem hinnék. A szokásos romantikus duma - a többségben az erő, a szeretet mindent megold, az emberiségünk megment, az érzéseink így meg úgy, az ösztön, stb. - fabatkát sem érne.

A regény legnagyobb erőssége a bizalmatlansági faktor volt és leginkább ezért kapta tőlem az 5 pontot és ezért vált letehetetlenné és élvezetes olvasmánnyá. Általában tök jól kitalálom a csavarokat, a hogyanokat, a miérteket, de az író folyamatosan meglepett és már a regény közepénél tűkön ültem, hogy mi a fene van itt, holott akció nem is volt. Nem azt a fajta izgalmat kaptam, mint egy akcióregénynél, hanem inkább egyfajta elmejátékot. Lassan már én se tudtam, hogy akkor most ki a jó, ki a rossz? Most melyik a jó? A piros vagy a zöld? Először azt hittem, hogy a zöld, aztán meg a piros, aztán már meg dönteni se tudtam. Akinek szurkoltam és ahová letettem a voksom, kiderült, hogy rosszul tettem, aztán meg, hogy mégse vagy igen? Ezerrel pörgettem le a sztorit a végéig, csakhogy megtudjam már, hogy mi történik itt és kiért is kéne izgulnom, hová kéne állnom. Szóval nemcsak a regény karakterei tipródtak folyamatosan, hanem az író zseniálisan elérte, hogy én, az olvasó is állandóan kétségek között legyek és semminek, senkinek se higgyek. 

  A kisebb hibák és a YA-ság ellenére összességében egy nagyon klassz, érdekes, izgalmas olvasmány volt, nagyon sokszor elgondolkoztatott és elborzasztott. A filmet is tervezem megnézni, de ahogy ismerem magam és általában a világot, a film közel se lesz olyan jó, mint a regény. Ezt a fajta bizalmatlansági faktort, ami a regény legnagyobb erőssége, csakis olvasva lehet átadni. Egyszerűen egy 2 órás filmbe, amit főleg általában nem egyedül néz meg az ember, nem lehet annyira belemerülni, hogy az ilyen részleteket átélje vagy átérezze, ráadásul sok minden kivitelezhetetlen vagy eltorzított a filmekben. Az eddigi hallott élményekből okulva, a film nem is annyira jó, mint a könyv. A regény mindenesetre bejövős volt, úgyhogy megyek is olvasni a folytatást, a Végtelen tengert.    

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Evan, Zombi, Mazsola
Tetszett: a több szemszög, a folyamatos bizalmi problémák
Nem tetszett: egyelőre még kevés a magyarázat
Fordította: Havadi Krisztina
Oldalszám: 472 oldal
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó 

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

Te mit vinnél magaddal, ha az életedért folytatott küzdelemben magadra maradnál? Mi kerüljön a túlélőcsomagba? Mi segítünk! Minden állomáson újabb kellék kerül a pakkodba, és ha ügyesen csomagolsz, Tiéd lehet a könyv két példányának egyike. 

Sebek kezelésére használjuk. Mielőtt a vérbe jutnának a baktériumok, tisztításra van szükség. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/10 Media Addict 
01/13 Letehetetlen 
01/15 Kelly és Lupi olvas
01/16 CBooks 
01/17 Deszy könyvajánlója 
01/18 MFKata Gondolatai 
01/20 Tekla könyvei 
01/22 Dreamworld - extra állomás 
01/24 Könyvszeretet 
01/25 Dreamworld
__________________________________________________________________________________

Susan Kay - Fantom

Az Operaház Fantomja musicalt 1986-ban mutatták be Londonban és azóta is folyamatosan műsoron van, szinte az egész világot meghódította a történet, melyben az eltorzult arcú Erik az emberektől elvonulva, a párizsi operaház pincéjében lakik és szellemként bolyong az épületben, mígnem összetalálkozik a fiatal Christinnel és megkezdődik tragikus szerelmi történetük. A musical Erik életének utolsó pár hónapját mutatja be, de Susan Kay írónőt annyira magával ragadta a történet és az el nem mesélt titkok, hogy megírta a saját Fantom történetét, mely visszanyúlik a zenei zseni születésének pillanatáig és elmeséli annak szívfájdító, de lebilincselő és kalandos életútját. 

  A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hosszú évek után ismét elolvashatjuk magyarul a Fantom történetét, melynek örömére blogturnét is indítunk. Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg a Fantomot, mely „egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.” 

Susan Kay - Fantom

Miért pont ez? Évek óta újra szerettem volna olvasni.

Fülszöveg: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna. 

  Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól. 

  Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek. 

  A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.

   – Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz! 

És megszületett… 

Vélemény: Körülbelül egy évtizede, még gimnazista koromban olvastam el a Susan Kay-féle Fantom történetet úgy, hogy még nem ismertem a darabot sem. Ugyan hallomásból ismertem Az Operaház Fantomja történetet, hiszen az alapműveltséghez tartozott ez is, főleg, ha az ember művészeti területre készült, de nem láttam egy előadást sem és az eredeti regényt sem olvastam, amiből Webber a musicalt készítette. Csak a történet vázát ismertem, de már akkor megfogott ez a tragikus szerelem. Az egyik osztálytársamtól kaptam kölcsön a regényt, hogyha már megnézni nem tudom a darabot, akkor az írott formájában ismerjem meg és ne is a Gaston Leroux-féle regényből, hanem Susan Kay verziójából. Pillantok alatt elolvastam és szinte végigbőgtem az egészet, annyira meghatott és elvarázsolt, hogy még meg is öleltem a könyvet. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a könyv kell és ezt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer az életében. A bökkenő csak az volt, hogy sehol sem lehetett már kapni a Susan Kay-féle Fantomot. Több mint egy évtizede nem csak én, de a környezetem is szó szerint vadászott a könyv után, sem a boltokban, sem az antikváriumokban nem volt, később még online sem találtuk sehol. Annyira beleszerettem a regénybe, hogy amióta letettem, azóta se felejtettem el és már lassan elérhetetlen álomnak tűnt, hogy valaha meg tudom szerezni. Ezek után elképzelhető, hogy mekkora volt az örömöm, mikor megláttam a Könyvmolyképző Kiadó tervezett megjelenései között. Úgy öleltem magamhoz ismét, mint egy rég elvesztett barátot, vagy mint egy epikus főhős a hosszú évek harca után a Nemezisét, csak már megbékélve. Kemény egy vadászat volt. 

  Tíz év múlva is, az újraolvasás során ugyanúgy lenyűgözött a könyv, ugyanúgy végigbőgtem és ugyanúgy megöleltem, miután befejeztem és ugyanazzal a gondolattal, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasni. Azonban az élmény mégis más volt, valami megváltozott: én. Tíz év alatt már felnőttem és elég sok harcon túl vagyok az élettel, így egészen más gondolatok cikáztak bennem az olvasás során és a regényt is más szemmel láttam. Talán annak idején nem is fogtam fel egy csomó mondanivalót, amiket most viszont igen. Annak idején egy tragikus szerelmi történetet láttam benne, némi kalanddal és izgalommal, éreztem, hogy Erik egy rendkívüli karakter, egy rendkívüli történetben, de a regény egy másik síkja rejtve maradt előttem, hiszen tinédzserkori tapasztalataimmal és addigi tanulmányaimmal még felfoghatatlan volt némely mondanivaló, egyszerűen nem oda fókuszáltam. Nem tanultam még például olyat, hogy pszichológia és nem fogtam fel tizenhat évesen, hogy milyen lehet egy harmincas vagy negyvenes ember bőrében lenni, mi az a családtervezés és mi az a karrier. Nem voltam vele tisztában, hogy milyen az, ha egyedül kell valakinek megállnia  a helyét, nem tudtam, mi az a magány, nem tudtam még, hogy milyen elveszíteni valakit. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy a regény azon részei "láthatóvá" váljanak számomra, amik akkor rejtve maradtak. 

  Nem írom le a történetet, annak ellenére, hogy maga a musical, csak Erik életének utolsó pár hónapját dolgozza fel, míg ez a regény a születésétől kezdve, a darab sztorija zanzásítva elolvasható a wikipédián. Az érzés, az élmény és a mondanivaló viszont sehogy máshogy nem élhető át, csak úgy, ha az ember elolvassa a könyvet és odafigyel rá. Ez nem csak Erik és Christine morbid és tragikus szerelmi története volt, nemcsak az Operaházon van a lényeg. Ez Erik sztorija volt. Egy olyan ember története, aki torz arccal született, egy olyan anyától, akinek mindene volt a boldogság, a szépség és a könnyű élet. Egy olyan anyától, aki nemrég vesztette el a férjét, akibe szerelmes volt és az ő emlékének megtestesülését várta a gyermekétől, aki viszont úgy tűnt, hogy az ördögtől való. Érthető az anya viszolygása, de ellentmondásosak a tettei. Ez egy olyan nő története is, aki undorodott a saját gyerekétől, majd később félt tőle, de ennek ellenére meg akarta óvni őt a környezetétől, önmagától, közben meg a halálát is kívánta. Egy olyan nő története is, aki mindezek ellenére nem tudta ellökni magától a gyermekét, de szeretni sem tudta. Vagy mégis? Vajon mennyire hibáztatható ő azért, hogy Eriknek milyen világképe és érzelemvilága lett? Vajon milyen lehetett ennek a gyereknek rádöbbenni arra, hogy ami szörnyűséget lát a tükörben az saját maga? Vajon milyen lehetett rádöbbennie arra, hogy a saját anyja nem szereti? Vajon milyen lehetett rájönnie arra, hogy az egyetlen lény, aki őt szeretni tudja az Sasa kutya? Gyakorlatilag a kutya nevelte fel, mert az anyjának ahhoz se volt gusztusa, hogy átöltöztesse azt a gyereket. Vajon mit érezhetett mikor megtudta, hogy a vallás szerint az állatoknak nincs lelke és haláluk után sehová sem mennek, egyszerűen csak megszűnnek létezni? Vajon hibáztatható, hogy mindezek után megtagadta Isten létét? Mit érezhetett akkor, mikor elég okos volt már ahhoz, hogy rájöjjön, az anyját csak akadályozza a puszta léte?

  Eriket már gyerekkorától kezdve megtaposta az élet és annyi borzalom megtörtént vele, hogy azt ép elmével szinte lehetetlen kibírni. Cirkuszi látványosságként mutogatták, megverték, majdnem megerőszakolták, ráadásul egy férfi. Megtapasztalta az élet és az emberek minden mocskát, megtanult ölni. A szeretetet és a szerelmet viszont sohasem tapasztalhatta meg vagy mégis? Ha igen, akkor meg nem vette észre vagy csak nagyon későn, tragédiák árán. De megtanulta, hogyha külsőleg rút is, a hangjának, az agyának, a tehetségének és a személyiségének hatalma van. Már gyermekkorában hihetetlenül gyorsan fejlődött a zenei és építészeti tudása. A cigányokkal való kóborlás során megtanulta a mezei orvoslást is és a bűvészkedést is. Akárhová is sodorta az élet, ő csak a szeretetet, az elismerést, a boldogságot kereste, de csak borzalommal és elutasítással találkozott. Mégis újra és újra talpra állt és küzdött, becsületesen és keményen dolgozott, vagyonra is szert tett, de a hírnévből nem kért, mert nem akart újra cirkuszi látványosság lenni. Mindig arra jutott, hogy jobb neki elszigetelten és az emberektől félrevonulva élnie és a zenének, illetve az építészetnek szentelnie magát. Közben barátokat szerzett, de el is veszítette őket, a szerelmet és a szeretetet viszont továbbra sem tudta megtapasztalni. Mikor már beköltözött az általa is felépített Operaház pincéjébe, addigra már végképp letett arról, hogy valaha őt szeretni fogják, de ekkor megjelent Christine, a fiatal színésznő/énekesnő, akit tanítani kezdett, majd életében először szerelmes lett. Megtapasztalta végül az elemésztő szerelmet, ami tönkre is tette. 

 Az élete tragédiák sora volt, de ahogy az lenni szokott, néha felcsillant a remény, hogy ő is szerethető, elfogadható és teljes ember. Kívülről ugyan rút volt, de belül a szívében és a lelkében a világ egyik legszeretetreméltóbb embere. Végtelenül igazságos és gondoskodó volt, piszkosul művelt és tehetséges, elszánt és bátor. Egyszerűen hogy nem lehet őt szeretni? Tényleg ennyire sekélyes az egész emberiség és a világ, hogy csak a torz arca számít a többi meg fabatkát sem ér? Ez a regény egyik mögöttes mondanivalója, illetve ezt a kérdést feszegeti újra és újra. Miért akarja mindenki levetetni vele a maszkot? Amikor Olaszországban felépít egy műremeket, annak mi köze van az arcához? Amikor megír egy zenei művet, annak a milyenségéhez mi köze van az arcának? Attól, hogy ő torz arccal született, a műremek, amit alkot már nem is műremek? Ki kell dobni mindent és le kell rombolni, amit alkotott, mert torz az arca? Vagy még mélyebben a pszichológiába ásva: el kell őt magát dobni, megalázni, megverni vagy meg kell őt ölni, mert torz az arca? Mindazt, ami lezajlott benne még súlyosbítja az is, hogy mérhetetlenül intelligens volt már gyerekkorától kezdve és nagyon is tudatában volt mindannak, ami történt vele. Az agya és a szíve ugyanis rendben volt és ugyanazok a vágyai és álmai megvoltak, mint mindannyiunknak, miközben tudta, hogy sosem érheti el őket, mégsem adta fel. 

  A regény és Erik karaktere a mai társadalomra kivetítve is nagyon tanulságos. Ugyan ő extrém kalandokat él át, de ugyanazokkal küzd, mint bármelyikünk az életben. Sok ember fejében megfordul az, hogy ő valamiért nem szerethető. Míg Eriknél ez az arca, addig másnál lehet a súlya, valami testi hiba, vagy rossz szokás vagy egyszerűen a személyisége. Csak közben azt felejtjük el, hogy nem minden esetben bennünk van a hiba, hanem talán abban, hogy a nem megfelelő közegben mozgunk, nem a megfelelő emberekkel vagyunk körülvéve vagy nem a megfelelő problémákra fókuszálunk. Ugyanazokon a félelmeken és szorongásokon átesünk, mint ő. Ugyanúgy van egyszer fent és egyszer lent. Ugyanarra vágyunk mindannyian, szeretetre, elfogadásra, bizalomra és hűségre. Valakinek sikerül, valakinek nem. Van olyan is, akinek úgy sikerül, mint neki, hogy ott volt, amit keresett, de nem vette észre. Erik történetének legnagyobb tragédiája az, hogy végül meglelte azt a boldogságot, amire vágyott, csak nem vette észre és megkapta a szeretetet, de ez csak a halála után válik világossá. 

Ez egy rendkívüli történet egy rendkívüli karakterrel, rengeteg érzelemmel és tanulsággal. Olyan megható és elgondolkodtató jelenetekkel, hogy megint csak azt tudom mondani: ezt mindenkinek olvasnia kellene. 

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Erik, Giovanni
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordította: Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

__________________________________________________________________________________

Nyereményjáték 

Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot! 

 Az amerikai filmrendező 1956. januárjában született Clevelandben. A filmek mellett számos nálunk is bemutatásra kerülő sorozat epizódjait is ő rendezte, mint pl. a Dr. Csont, Szökés, Nikita. A ’80-as években készítette el Az operaház fantomja horrorfilmjét. 

 Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 

__________________________________________________________________________________

További állomások 

01/20 Kelly és Lupi Olvas 
01/22 Könyvszeretet 
01/24 CBooks
__________________________________________________________________________________

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia

Ilona Andrews neve nem ismeretlen már a magyar Urban fantasy olvasóknak. A The Edge, vagyis a Világok peremén sorozata után a Könyvmolyképző Kiadónak hála elérkezett hozzánk végre Kate Daniels is. A Blogturné Klub hét bloggere pedig 2015. december 25-től 2016. január 17-ig igyekszik meggyőzni a műfaj rajongóit arról, hogy miért érdemes eme nagyszájú, tökös mágiahasználó zsoldos kalandjait nyomon követni. A turné végén pedig három ügyes és szerencsés nyertes egy-egy ‘Magic Bites - Pusztító mágia’ példánnyal lesz gazdagabb. 

Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia 

 Miért pont ez? Körülöttem már nagyon sokan emlegették a sorozatot, hogy mennyire jó és nekem való lenne, így rögtön felkaptam a fejem, mikor meghallottam, hogy magyarul megjelenik az első rész.

Fülszöveg: Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered. Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost. A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében. 

 

Vélemény: Megint csak azzal kezdem, hogy az urban fantasy a gyengém és sajnos kevés jó akad a kezembe, így nagy az öröm mikor mégis beleszaladok egy jóba. Ilona Andrews már a bevezető kötet felénél meggyőzött arról, hogy jó lesz ez és biztos, hogy végigolvasom a sorozatot, az is lehet, hogy angolul. Nincs türelmem kivárni a magyar megjelenést, annak ellenére, hogy nem volt függővég, viszont elkapott annyira a sorozat világa és hangulata, hogy érdekeljen a karakterek további sorsa és a sok háttérben futó kérdésre is válaszokat várok. Kérdés az sok maradt, főleg a főbb szereplők származásával és a világgal kapcsolatban. A karakterek összetettek és érdekesek voltak, a főhősnő igazi badass, bár ő sem mindig tökéletes, a világ pedig a sok szaladgáló rémségével együtt lebilincselő.

  Érezni lehetett azért, hogy ez egy nyitókötet, hiszen sok alapvető információ ismétlődik, de érdekes módon sok mindenre nincs magyarázat. Ez az a típusú könyv, ahol fogadd el és törődj bele, hogy így mennek a dolgok, nem mindig kell mindent megmagyarázni. Arra például nincs válasz, hogy miként és miért van az, hogy a mágia és a technológia váltja egymást, de közben annyira nem alapvető ezt tudni, hogy ne lehessen miatta élvezni az olvasást. Elég annyi, hogy ez a furcsaság jelen van a világban és az a fontos, hogy ez milyen hátrányokkal és előnyökkel jár, az már csak puszta kíváncsiság, hogy mindez miért van így, de nem létfontosságú. Szeretem az ilyen könyveket is, mert az sem jó, ha egy író már túlmagyarázza a világát, mert nagyon könnyű ilyenkor átesni a ló túloldalára. Akármennyire is érdekes a világ az író el tudja rontani az egészet azzal, ha a regény egyharmadában vagy ne adj isten felében csak a világot magyarázza. Itt bőven lett volna mit megmagyarázni, de ez is inkább a kíváncsiságomat tartotta fenn, nem pedig zavaró volt. 

A Pusztító mágiában minden adott volt, amit egy urban fantasytől elvárok. Badass hősnő, többféle rémség, ami szaladgál a lapokon és problémát okoz, erős karakterek, vicces szituációk, harcok, egy kis mitológia, egy miénkhez hasonló, mégis totál más világ, mágia, nyomozás és a háttérben futó egyéni élettörténetek. Imádtam a regény minden egyes sorát, bár a humor részén még volna mit javítani, illetve többet kéne beletenni, de azt ígérték, hogy ez a későbbiekben jobb lesz. A humor itt többnyire a szituációkból adódott, a karakterek személyiségének különbözőségéből eredt, nem pedig azért volt jelen, mert mindenáron bele akarták szuszakolni az írók. 

  A világ igazi ínyencség, hiszen van itt minden, ami csak egy fantasytől elvárható. Imádtam, hogy ennyi természetfeletti lény volt a regényben és nem csak egy kimondott fajtát járt körbe. Párszor már említettem, hogy pl. a vérfarkasokat nem bírom, de mellékszereplőként igen, ráadásul nem csak az ő fajtájuk van az alakváltók között. Itt is volt vérfarkas, de nem forgattam a szemem a jelenléte miatt, hiszen volt még mellette vérpárduc, macskaember, vérpatkány, vérmedve és még sorolhatnám. Az Alakváltók Ura, Curran pedig egy szürke/ezüst oroszlán és neki van a legnagyobb hatalma. Ami újdonság volt az alakváltók világában, hogy Curran van mindenekfelett, az összes megmaradt alakváltó ura, fajtára tekintet nélkül. Persze a fajtákon belül ugyanúgy megvan a hím és nőstény alfa, de Curran úgymond a felsővezető, és mint ilyen meg is követeli a tiszteletet és a királyi bánásmódot minden teremtménytől, még az emberektől is. 

  Vannak itt halottidézők is és jó sok vámpír, de nem az a csillogó és romantikus fajta, mint az Alkonyatban és nem is az Anne Rice-féle brutálisabb, de még mindig emberi fajtája, hanem az igazi hátborzongató szörny formája. Itt a vámpírok teljesen elvesztették emberségüket, inkább ragadozó állatok, a testük is átalakult annak érdekében, hogy a négykézláb életmódhoz igazodjon, a bőrük szürke és teljesen ráfeszül a csontvázra. Ha kommunikációra képesek az is csak azért van, mert egy halottidéző elméje irányítja és a halottidéző szólal meg rajta keresztül. És vannak benne olyan természetfeletti lények is, amikről most hallottam életemben először vagy pedig nem ilyen formában. Ennyi fajta lényhez és ennyi mágiához elengedhetetlen, hogy szervezetek is tartozzanak, amik fenntartják a rendet, irányítanak, büntetnek, végrehajtanak vagy épp segítenek. A hatalmi ágak nagyon szerteágazók és adott, hogy harcolnak is egymással a hatalom miatt. 

Kate abból a szempontból kívülállónak számít, hogy zsoldosként dolgozik, nem pedig valamelyik szervezetnél. Van annyira önálló és öntudatos, hogy ne hajtson fejet a szervezeteknek, de közben ez meg is nehezíti az életét, hiszen akkor jut pénzhez, ha valaki felbérelte és ő elvégezte azt a munkát. Az első ügye, amibe mi is belecsöppenünk, a gyámjának a gyilkossági ügye. A gyámja volt a lovagjós a Rendben és nagyon nagy hatalommal rendelkezett, ezért is nehezen elképzelhető, hogy őt valaki megölte. Kate találkozik a Rend oltalmazójával, aki végül félhivatalosan megbízza a nyomozással. A gyámja dolgozott egy ügyön, így szolgálat közben halt meg. Kate-nek bele kell ártania magát a korábbi nyomozásba, ha a végére akar járni az ügynek. A nyomok először a Halottidézőkhöz vezetnek, majd onnan az Alakváltókhoz, így mi is végigjárhatjuk a várost a főhősnővel és így ismerjük meg a hatalmi ágakat is. A legszimpatikusabbak az Alakváltók voltak, legfőképp Curran miatt és azért is, mert még mindig lenyűgöző az az összetartás, amit a falkaszellem ad, fajtára való tekintet nélkül. Összetartó és működőképes kis csapat. Currannal meg ugyan csak a flörtölés ment, de én már a "gyerekeiknek is nevet adtam" szinten összehoztam Kate-tel. A különbözésegeik ellenére annyira alapvető hasonlóság is van bennük, hogy ők a tökéletesek egymás számára. Nagyon tetszett, hogy megjelent a gondoskodás a kapcsolatukban, még ha minimális szinten is. Ahhoz képest, hogy Curran mekkora nagy hatalommal és méltósággal rendelkezik, nehéz volt elképzelnem, hogy van egy ilyen gondoskodó énje is, főleg azok után, hogy Kate magasról tesz a kiváltságos bánásmódra, amit a Felség megkövetel magának. Állítólag elég sajátos és nagyon vicces lesz, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, már alig várom, hogy annál a résznél tartsak. 

  Nagyon fontos volt, hogy a főhősnő kedvelhető legyen, mert ha nem az, az gallyra vágja az egész sorozatot. Anita Blake után nálam is fennáll egy mérce, amit Kate-nek szerencsére sikerült elérnie. Még talán jobban is bírom, mint Anitát. Ő is igazi badass, felvágták a nyelvét, önálló, öntudatos, meg tudja magát védeni szinte minden helyzetben, de ami igazán tetszett, hogy önkritikus is. Anita nem csak badass volt, de azért ment nála az, hogy ő még tökéletesen is néz ki és minden pasi utána bomlik. Kate beismeri, hogy nem egy szépségideál, de nem is csúnya, viszont van egy kis önbizalomhiánya, ami a nőiességét illeti és már szinte le is tett arról, hogy lenne olyan pasi, aki képes lenne vele kapcsolatot létesíteni, elviselni a munkájával járó kellemetlenségeket és veszélyt. Bizony kijött néha rajta, hogy ő magányos és hiányzik neki az intimitás, de el is hessegette magától ezeket a gondolatokat, így nem ment át a karaktere sopánkodó tyúkba. Érezni lehet, hogy ő is rendelkezik valami olyan nagy erővel, ami igazán különlegessé teszi és nem csak egy egyszerű zsoldos, nem csak egy sima ember, de még az igazi kiléte és a magyarázat várat magára. Az is végtelenül szimpatikus volt a karakterében, hogy ő nem kérkedett annyira az erejével, mint Anita, anélkül is érezni lehetett a nagyságát, hogy minden egyes alkalommal a többi szereplő orra alá dörgölte volna.    

  A nyomozás szál számomra hiba nélküli volt és eléggé meg is lepett. Különleges volt, mert ebben a világban a szokásos nyomozási technikákon túl már fejlettebb vagy mágiához igazodó technikák is megjelentek. A tettes ráadásul nem csak egy sima rablást követett el, hanem elég brutális tetettek hajtott végre. Folyt a vér rendesen és egyéb cseppfolyóssá vált belsőségek is, így nem volt finomkodás a harcoknál sem, sem pedig becsületesség. 

Összességében imádtam a regényt és alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam, nagy rajongó lettem. A világ lenyűgözött, a karakterek a kedvenceim lettek, különösen Kate és Curran, a nyomozás szál nagyon jó volt és különleges, akárcsak a mellékszereplők. És én mindig is imádtam az olyan regényeket, ahol ennyi természetfeletti lény ügyködik.   

Itt beleolvashatsz!

__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Kate, Curran, Derek, Saiman
Tetszett: a világ, a nyomozás, a karakterek
Nem tetszett: -
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

__________________________________________________________________________________

  Nyereményjáték 

 1. Ebben a játékban egy ‘Pusztító mágia’ idézetet kell megtalálnotok, amit egy titkos honlapon rejtettünk el. A honlapot egy ősi erő szó és egy szám kombinációjának kitalálásával és annak megadásával érhetitek el. A meglelt idézetet (nem a kódot, nem a honlapot) kell a rafflecopterbe majd beírnotok. 

 2. A honlap: www.[kód].kinja.com (például, ha azt a kódot adtuk meg nektek, hogy Daniels66, akkor a honlapot a www.daniels66.kinja.com-on éritek el.) 

3. A kódot úgy fogjátok megkapni, hogy minden állomáson ki kell találnotok néhány fogalmat/nevet/helyszínt. Segítségként kisebb leírásokat adunk majd meg, illetve azt, hogy hány betűből áll (pl Daniels: _ _ _ _ _ _ _), és annak a betűnek a helyét, amit fel kell használnotok a kód összerakásához pirossal jelöljük. A helyes válaszok megtalálásához a kiadó honlapján található részletre és némi netes kutakodásra lesz szükségetek. 

 4. Ezeket össze vissza osztjuk fel az állomások közt, DE megadjuk majd, hogy melyik fogalom (illetve annak kiemelt betűje) hányadik betű a kódban. 

 #1 

Lovagi kaszt

 _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 a Rafflecopter giveaway
 __________________________________________________________________________________

 További állomások 

12/25 Függővég 
12/28 Insane Life 
01/03 Bibliotheca Fummie
01/05 Kelly és Lupi Olvas 
01/09 Deszy Könyvajánlója
01/13 MFKata gondolatai 
01/17 Könyvszeretet 
__________________________________________________________________________________

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

 

Becca Fitzpatrick visszatért! A nagy sikerű Csitt, Csitt sorozat szerzője ezúttal komolyabb regénybe vágta a fejszéjét. A Black Ice – Tükörjég hátborzongatóan lebilincselő regény, amit a Blogturné Klub hat bloggere ajánl a figyelmetekbe. Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyereménypéldány egyikét! 

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég 

Miért pont ez? Becca Fitzpatrick teljesen elbájolt az angyalos sorozatával, kíváncsi voltam más könyvére is. 

Fülszöveg: Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet -- arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára -- ami őt magát is célponttá változtatja. Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik -- még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges? 

Vélemény: Az írónő megmutatta, hogy egy másik műfajban is nagyot tud alkotni. Sokan nem szerették a Csitt, csitt angyalos sorozatát, én viszont bátran bevallom, hogy nagyon szerettem a kisebb hibáival is. Az viszont tény, hogy ez a könyve, a Tükörjég sokkal jobb, annak ellenére, hogy nem ugyanarról a műfajról beszélünk. Míg a Csitt, csitt egy romantikus, fantasy YA, addig a Tükörjég egy thriller YA (bár annyira nem volt YA-s). Az izgalmat itt nem a mitológiai vagy fantasy szál adta, hanem a lehető legegyszerűbb dolog: az emberektől való félelem, a természetnek való kiszolgáltatottság érzése és a bizalom kérdése. Borzasztó érzés rádöbbenni, hogy valaki elárult és arra is, hogyha egészen másnak hitted, mint aki valójában. 

 Nagyon nehéz spoilermentesen írni a regényről és nem is szeretném lelőni a poénokat, hiszen pont ez adja a regény legerősebb vázát. Ez nem az a típusú könyv, amit újraolvas az ember, mert az első olvasással elveszíti az izgalomfaktorát. Ha már a kulcsfontosságú tények ismertek, akkor nem lesz izgalmas vagy érdekes, maximum az érzelmi szál. A fülszöveg nagyjából el is meséli a történet azon részét, amit még meg lehet osztani anélkül, hogy valami lényegi infót árulna el. Én csak annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy Britt nem egyedül, hanem az elkényeztetett, gazdag kis fruska barátnőjével, Korbie-val indul útnak, hogy ez utóbbi családjának tulajdonában lévő házban töltsék el a tavaszi szünetet. Míg Britt arra készül, hogy túrázni fognak, addig Korbie inkább csak szolidaritásból tart vele, hiszen a legjobb barátnőjével nemrég szakított méltatlanul a bátyja, Calvin. Ahogy az lenni szokott a regényekben, Calvin is részt fog venni a tavaszi szüneti túrában, mint gardedám, és ennek Britt egyáltalán nem örül. Majd mégis. Úgy tervezi, hogyha Calvin újra kikezd vele, akkor mindent megbocsát a fiúnak, de nem fogja könnyen adni magát. A romantikus elképzelések azonban hamar hamvukba halnak, hiszen a nagy viharban Britt és Korbie el se jutnak a nagy házig, megakadnak valahol az úton és menekülniük kell, ha nem akarnak a kocsiban megfagyni. Se élelem, se telefon, se fűtés, semmi sincs, ami segíthetne rajtuk, így gyalogolniuk kell abban a reményben, hogy valahol csak találnak egy házat. Találnak is. 

  A semmi közepén lévő házban életet találnak. Két jóképű srác nyit nekik ajtót, Mason és Shaun. Míg az előbbi mindenáron ki akarja őket penderíteni, akár annak árán is, hogy fagyhalált halnak, addig az utóbbi nagyon szívélyesen fogadja őket. Britt nem érti, hogy Mason, akivel már korábban találkozott egy benzinkúton és aki kisegítette őt egy ártatlan hazugsággal az exe, Calvin előtt, miért lett ilyen ellenséges hirtelen és miért tagadja, hogy ismerik egymást. Hamarosan kiderül, hogy a lányok a lehető legrosszabb helyen akarnak menedékre lelni. A két srác körül valami nagyon nem stimmel, Shaunnak fegyvere van, hirtelen a lányok ellen fordul, ráadásul Britt az egyik raktárnak kinevezett szobában egy ládában megtalálja egy mumifikálódott lány holttestét, aki feltételezhetően egy sorozatgyilkos áldozatainak valamelyike. Korbie-t hátra hagyva Brittnek kell levezetnie a menekülő fiúkat a hegyről, elkerülve a járhatóbb utakat és közben ki kell találnia, hogy miként szökhetne meg, mert biztos, hogy nem fogják életben hagyni, hacsak nem az erdő és a hó fog vele végezni előbb. Abban reménykedik, hogy az exe, Calvin meg fogja őket találni. A szökésre azt látja megoldásnak, ha közel kerül Masonhöz, aki mintha segítené őt titokban. 

Hogy érzékelni lehessen Britt mekkora bajba került, azt is tudni kell, hogy milyen az ő személyisége. Valahol gyerekkori önmagamat láttam benne, leszámítva azt, hogy én nem voltam gazdag és nem gazdagok között mozogtam. Britt világ életében a férfiakra támaszkodott és mással se foglalkozott, csakhogy a kis rózsaszín világát egyben tartsa. Előbb az apjára támaszkodott, majd a fiútesójára, később Calvinra, a pasijára, önállóan szinte képtelen volt bármit is megtenni. Miután Calvin méltatlanul elhagyta, akkor kezdett egy kicsit a saját lábára állni, de az még csak pár hónappal a regénybeli események előtt kezdődött. Akkor kezdett el felkészülni nulláról egy hatvan kilométeres túrára és ugyan elég jól felkészült, közel sem lehet azt mondani, hogy annyira profi lett, hogy egy hóvihar közepette egy erdőn át, ismeretlen terepen végigvezessen két férfit, akik halállal fenyegetik. Korbie meg még haszontalanabb, ő még mindig a férfiakra támaszkodva éli üresfejű, buta liba életét, egy konzervet sem képes kinyitni és meg van róla győződve, hogy minden férfi azért született meg, hogy a lábai előtt heverjenek. 

Gyerekkoromban először én is apámon csüngtem és rá hagyatkoztam, legkisebb gyerekként hozzászoktam ahhoz, hogy a két bátyám kedvence is én vagyok, továbbá még fiú unokatesókkal és fiú haverokkal áldott meg az élet. Bár nem voltam hercegnő, de valahogy az volt a természetes, hogy a fiúk megvédenek és gondoskodnak rólam, és az eszembe se jutott, hogy ennek máshogy kéne lennie. De míg én megtanultam tőlük, hogyan is védjem meg magam és hogyan gondoskodjak magamról, majd másokról is, addig Britt még mindig a csajos világában élt. Ilyen idős koromra már kiábrándultam az illúziókból, és mivel nálam ez megtörtént, nagyon is át tudtam érezni, hogy milyen lehetett Brittnek, hogy rászakad a világ. Végig együtt tudtam vele érezni, akkor is, amikor titkon vágyott arra, hogy a srácok mindjárt kijelentik, hogy a pisztoly csak játék és vicc volt az egész, de közben ez a pillanat nem érkezett el. Át tudtam érezni, hogy mennyire rossz lehetett rájönnie, hogy a barátnője mégse barát a bajban, semmivel se erősebb nála a másik, sőt, sokkal gyengébb. El tudtam képzelni, hogy milyen lehet neki rájönni, hogy senki sem fog rajta segíteni, magának kell megoldania mindent. Egyébként le a kalappal a karakter előtt, én már rég halálra fagytam volna abban az erdőben. Pl. arról se volt fogalmam, hogy a gyanta jól ég. Az egész egy túlélő táborra emlékeztetett és elég sok dolgot megtudtam a túrázásról, az más kérdés, hogy sose járok ilyen helyekre és nem igazán veszem hasznukat. 

A thriller szál nagyon izgalmas volt és tetszett, hogy meg tudott lepni. Össze-vissza kombináltam mindent mindennel, de végül sikerült az írónőnek meglepnie, mert olyan fordulatokat rakott a regénybe, hogy az állam a padlón volt. Megmondom őszintén, hogy egy YA thrillertől nem vártam ilyen fokú izgalmakat. A gyilkos személyétől pedig oda- meg vissza lennének a pszichológusok. A pszichológiai vonal is nagyon erős volt. 

  Nagyon tetszett Britt és Mason viszonya is. Borzasztó érzés lehet, amikor egy olyan emberhez vonzódunk, aki egyben az életünkkel is fenyeget. Akiről nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan viszonyul hozzánk, akin nem lehet kiigazodni. Britt gyakran emlegeti azt is, hogy Stockholm szindrómája van és a halálközeli élmény tehet arról, hogy vonzódik a sráchoz. Végig őrlődik azon, hogy most helyes-e ez a vonzalom vagy sem. Önmaga sem tudja eldönteni, hogy szökni akar vagy inkább Masonnel akarna maradni. Nem akar egyszerűen egyedül maradni a fagyos erdőben, nem bírná ki. Mason annak ellenére, hogy az elrablója, azért mégis egyfajta biztonságot nyújt. Én nagyon szurkoltam nekik és nem csodálom, hogy belezúgott Masonbe, nekem is felkerült a fiktív szerelmeim listájára. Annak ellenére, hogy már csakis magamra támaszkodok, megmaradt az bennem, hogy imádom a gondoskodó pasikat, talán ez a legnagyobb kritérium, ami meg kell hogy legyen bennük, a többi már csak kiegészítő dolog. Masonben pedig bőven ott volt a gondoskodás és emellé piszkosul férfias maradt.  Mindettől az őrlődéstől, ami Brittben végbement nagyon érdekes volt az érzelmi szál a regényben.

  Összességében meglepően jó volt ez a regény, egy szuszra kiolvastam, annyira izgalmas volt. Ha nem éppen a gyilkos kilétén járattam az agyam, akkor az emberi viselkedésen úgy általában. Becca Fitzpatricknak sikerült lenyűgöznie. Szerintem YA-k közül még nem is olvastam ennyire jól összerakott thrillert, bár az epilógust kivágnám belőle, az túl cukrosra sikerült és egy kissé tönkre vágta a hangulatot. Illetve ez "gazdag kölykök vagyunk, de nekünk is vacak az élet" dolgot sem értettem. Túl amerikai és túl elrugaszkodott volt a valóságtól, de attól még teljesen jól elszórakoztatott.  

Itt beleolvashatsz! 

__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Mason, Jude
Tetszett: hogy végig feszült volt a hangulat, nagyon olvastatta magát
Nem tetszett: az epilógus
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám: 380 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

__________________________________________________________________________________

 Nyereményjáték 

 A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét! 

„régen kender- vagy manilaros volt. Ezek rothadásmentesek és a hegymászó esetleges esésekor tompítják a sebességet.”

A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.

a Rafflecopter giveaway

__________________________________________________________________________________

 További állomások 

01/05 Deszy könyvajánlója 
01/07 MFKata gondolatai 
01/09 Media Addict
01/11 CB Olvas
01/13 Könyvszeretet 
01/15 Dreamworld
__________________________________________________________________________________