A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a véletlen című regénye, a Véletlen sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden felkavaró életét!
2014. augusztus 15-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen
Miért pont ez? Bár az NA könyveket még mindig nem sikerült megszeretnem, azért néha elkalandozok a műfaj felé. Kaydenék sztorija már egy ideje várólistás volt nálam a fülszöveg miatt, így a magyar megjelenés miatt előrébb hoztam a listán.
Fülszöveg: Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre.
Vélemény: Az NA változatlanul nem az én műfajom, pedig istenbizony, hogy próbálok megbékélni vele, mert körülöttem annyian szeretik, hogy már furának érzem magam köztük. A műfaj elemzésébe nem megyek bele és nem sorolom fel az ellenérveimet, mert ez a poszt nem erről szól, de nem tudom elkerülni, hogy néhány dolgot ne emeljek ki, ami borzasztóan zavar az ilyen jellegű könyvekben.
Jessica Sorensen stílusa és írásmódja egyáltalán nem rossz. Sőt! A könyv nagyon olvastatta magát, tetszett, hogy váltott nézőpontot használt és magát a sztorit is korrektül írta meg. A karaktereivel sem volt bajom, Sethet egyenesen imádtam. Nekem nem is a szerelmi szál tetszett a legjobban, hanem Seth és Callie barátsága és a listájuk. Mindenkinek kívánok egy ilyen barátot, mint Seth. A srác felért egy önbizalom tréninggel vagy egy védőangyallal. Nagyon bírtam, hogy minden fejezet címe a lista valamelyik pontja volt, ez megadta az alaphangulatot a következő jelenetekhez. Sokszor már alig vártam, hogy végig tudjam olvasni az adott fejezetet, mert a fejezetcím, a lista egyik pontja vicces vagy sokatmondó volt.
A szerelmi szál aranyos volt és szurkoltam a hányattatott sorsú hőseinknek, hogy összejöjjenek és megleljék végre a boldogságot, de jobban értékeltem a barátság szálat, pedig pont fordítva szokott lenni. Seth és Callie kapcsolata miatt érte meg elolvasnom ezt a könyvet és ha a későbbiekben bárkinek is beszélni fogok a könyvről, tuti, hogy azt fogom mondani, hogy egy szép barátság története, nem pedig azt, hogy egy szép szerelem története.
A könyv hangulata nyomasztó és vicces is egyben. Nem tudom, hogyan sikerült megoldania az írónőnek, de működött ez a két hangulat együtt. Hol nagyon nehéz volt a történet, hol pedig nagyon könnyed. A könnyedség leginkább Sethnek köszönhető. Az ő karaktere bájolt el. A könnyedség mellett viszont súlyos dolgok voltak a háttérben, ami megfeküdte a gyomromat. Úgy vettem észre, hogy egyenesen divat lett vagy egy alapkellék, hogy a főhősök nem lehetnek lelkileg egészségesek. Egyikőjük sem, mert ugye, ha az egyik sérült, akkor csak olyan értheti meg őt, aki szintén szenvedett már elég sokat. Ráadásul többnyire nem szerelmi csalódások húzódnak meg a háttérben, hanem nagyon durva és erőszakos dolgok. Ehhez képest, ahogy hirtelen egymásra találnak az ilyen főhősök, számomra mindig nagyon gyorsan változnak meg. Aránytalannak tartom a múltbéli szenvedések és a kivirulások gyorsaságát. Itt is Callie számomra nagyon gyorsan lett csivitelő kismadár és főleg akkor éreztem gyorsnak a tempót, amikor végre kiderült, hogy mi is történt vele.
Persze, a bántalmazásról és a rossz dolgokról is beszélni kell. Emberek vagyunk és nincs olyan, hogy valakinek ne legyen valami rossz tapasztalata, ami nyomott hagyott benne, vagy nincs olyan jelenleg is létező terhe, amit ne cipelne, de a témának szerintem máshol van a helye, nem egy NA könyvben. Az NA könyvek alapja a szerelmi szál és a lényege, hogy mikor fekszik le végre egymással a két főhős. (Megjegyzés: eddig véletlenül csak olyan NA került a kezembe, ami erről szól.) Egyszerűen nem tudom összeegyeztetni ezt a két stílust, a bántalmazást és a tinik közti szexet, meg szerelmet egy regényen belül. Szerintem nem kéne egy lapon említeni őket, mert nem összetartozó dolgok. Talán ezért is nem kedvelem a műfajt, illetve azért sem, mert úgy érzem, hogy a műfaj írói nem képesek egy egyedi sztorit összehozni a szerelmi és szex szál mellé, hanem megoldják csak annyival, hogy a bántalmazás témát előrángatják körítésnek. Az NA regényeket sokkal sablonosabbnak érzem, mint a YA regényeket. Ezzel nem is lenne gond, ha ugyanúgy elszórakoztatnának, de nekem sajnos hiányzik a lényeg, a történet, ami magával ránt. A bántalmazás témája meg valljuk be őszintén, nem egy történet, nem is felemelő és nem is könnyed, nem kapcsolja ki annyira az embert.
Összességében, a műfajtól való berzenkedésem ellenére, Seth és Callie barátsága miatt érdemes elolvasni, mert a kapcsolatuk megmutatja, hogy mennyit is tud számítani egy erősebb és pozitív egyéniség a környezetünkben, ha mi gyengék vagyunk.
________________________________________________________________________________________________ Jessica Sorensen stílusa és írásmódja egyáltalán nem rossz. Sőt! A könyv nagyon olvastatta magát, tetszett, hogy váltott nézőpontot használt és magát a sztorit is korrektül írta meg. A karaktereivel sem volt bajom, Sethet egyenesen imádtam. Nekem nem is a szerelmi szál tetszett a legjobban, hanem Seth és Callie barátsága és a listájuk. Mindenkinek kívánok egy ilyen barátot, mint Seth. A srác felért egy önbizalom tréninggel vagy egy védőangyallal. Nagyon bírtam, hogy minden fejezet címe a lista valamelyik pontja volt, ez megadta az alaphangulatot a következő jelenetekhez. Sokszor már alig vártam, hogy végig tudjam olvasni az adott fejezetet, mert a fejezetcím, a lista egyik pontja vicces vagy sokatmondó volt.A szerelmi szál aranyos volt és szurkoltam a hányattatott sorsú hőseinknek, hogy összejöjjenek és megleljék végre a boldogságot, de jobban értékeltem a barátság szálat, pedig pont fordítva szokott lenni. Seth és Callie kapcsolata miatt érte meg elolvasnom ezt a könyvet és ha a későbbiekben bárkinek is beszélni fogok a könyvről, tuti, hogy azt fogom mondani, hogy egy szép barátság története, nem pedig azt, hogy egy szép szerelem története.
A könyv hangulata nyomasztó és vicces is egyben. Nem tudom, hogyan sikerült megoldania az írónőnek, de működött ez a két hangulat együtt. Hol nagyon nehéz volt a történet, hol pedig nagyon könnyed. A könnyedség leginkább Sethnek köszönhető. Az ő karaktere bájolt el. A könnyedség mellett viszont súlyos dolgok voltak a háttérben, ami megfeküdte a gyomromat. Úgy vettem észre, hogy egyenesen divat lett vagy egy alapkellék, hogy a főhősök nem lehetnek lelkileg egészségesek. Egyikőjük sem, mert ugye, ha az egyik sérült, akkor csak olyan értheti meg őt, aki szintén szenvedett már elég sokat. Ráadásul többnyire nem szerelmi csalódások húzódnak meg a háttérben, hanem nagyon durva és erőszakos dolgok. Ehhez képest, ahogy hirtelen egymásra találnak az ilyen főhősök, számomra mindig nagyon gyorsan változnak meg. Aránytalannak tartom a múltbéli szenvedések és a kivirulások gyorsaságát. Itt is Callie számomra nagyon gyorsan lett csivitelő kismadár és főleg akkor éreztem gyorsnak a tempót, amikor végre kiderült, hogy mi is történt vele.
Persze, a bántalmazásról és a rossz dolgokról is beszélni kell. Emberek vagyunk és nincs olyan, hogy valakinek ne legyen valami rossz tapasztalata, ami nyomott hagyott benne, vagy nincs olyan jelenleg is létező terhe, amit ne cipelne, de a témának szerintem máshol van a helye, nem egy NA könyvben. Az NA könyvek alapja a szerelmi szál és a lényege, hogy mikor fekszik le végre egymással a két főhős. (Megjegyzés: eddig véletlenül csak olyan NA került a kezembe, ami erről szól.) Egyszerűen nem tudom összeegyeztetni ezt a két stílust, a bántalmazást és a tinik közti szexet, meg szerelmet egy regényen belül. Szerintem nem kéne egy lapon említeni őket, mert nem összetartozó dolgok. Talán ezért is nem kedvelem a műfajt, illetve azért sem, mert úgy érzem, hogy a műfaj írói nem képesek egy egyedi sztorit összehozni a szerelmi és szex szál mellé, hanem megoldják csak annyival, hogy a bántalmazás témát előrángatják körítésnek. Az NA regényeket sokkal sablonosabbnak érzem, mint a YA regényeket. Ezzel nem is lenne gond, ha ugyanúgy elszórakoztatnának, de nekem sajnos hiányzik a lényeg, a történet, ami magával ránt. A bántalmazás témája meg valljuk be őszintén, nem egy történet, nem is felemelő és nem is könnyed, nem kapcsolja ki annyira az embert.
Összességében, a műfajtól való berzenkedésem ellenére, Seth és Callie barátsága miatt érdemes elolvasni, mert a kapcsolatuk megmutatja, hogy mennyit is tud számítani egy erősebb és pozitív egyéniség a környezetünkben, ha mi gyengék vagyunk.
Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Seth
Tetszett: A "bakancslista"
Nem tetszett: A "szereplők vacak múltja" kártya kijátszása. Megint.
Fordító: Komáromy Zsófia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014 ősz
________________________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
Callie és Seth listát vezet olyan dolgokról, amiket muszáj megtenniük, még akkor is, ha az adott feladat megrémíti-, esetleg undorítja őket, vagy képtelenségnek tűnik számukra.
Nincs más dolgotok, mint kitalálni, mik is ezek a próbatételek.
A nyeremény ezúttal sem marad el! Ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike.
Feladat:
1. Lájkold a Vörös Pöttyös? Szeretem. és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!)
2. A kiemelt betűk segítségével találd ki, mi is Callie és Seth aznapi feladata. (Kötelező!)
3. Próbáld ki! Némelyik pont remek móka vagy bátorságpróba gyanánt szolgál. Ha van kedved, próbáld ki, és örökítsd meg a pillanatot, a képet pedig extra pontokért linkeld be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (NEM kötelező!)
4. A kiadó csak Magyarország területén belül postás (megjelenés után).
5. Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
________________________________________________________________________________________________
A többi állomás
08/15 Dreamworld
08/17 Kristina blogja
08/18 Kelly Lupi olvas
08/19 CBooks
08/20 MFKata gondolatai
08/21 Nem harap a...
08/22 Deszy könyvajánlója
08/23 Zakkant olvas
08/24 Könyvszeretet
08/25 Media Addict
________________________________________________________________________________________________
