Az Operaház Fantomja musicalt 1986-ban mutatták be Londonban és azóta is folyamatosan műsoron van, szinte az egész világot meghódította a történet, melyben az eltorzult arcú Erik az emberektől elvonulva, a párizsi operaház pincéjében lakik és szellemként bolyong az épületben, mígnem összetalálkozik a fiatal Christinnel és megkezdődik tragikus szerelmi történetük. A musical Erik életének utolsó pár hónapját mutatja be, de Susan Kay írónőt annyira magával ragadta a történet és az el nem mesélt titkok, hogy megírta a saját Fantom történetét, mely visszanyúlik a zenei zseni születésének pillanatáig és elmeséli annak szívfájdító, de lebilincselő és kalandos életútját.
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hosszú évek után ismét elolvashatjuk magyarul a Fantom történetét, melynek örömére blogturnét is indítunk. Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén és ismerjétek meg a Fantomot, mely „egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.”
Miért pont ez? Évek óta újra szerettem volna olvasni.
Fülszöveg: Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.
Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke… és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából – amely az imént még nekibuzdulástól rózsállott – egyszerre kiszalad a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól.
Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam, amit a többiek.
A bába tért magához elsőnek; odarepült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.
– Uram, irgalmazz – motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. – Krisztus, kegyelmezz!
És megszületett…
Vélemény: Körülbelül egy évtizede, még gimnazista koromban olvastam el a Susan Kay-féle Fantom történetet úgy, hogy még nem ismertem a darabot sem. Ugyan hallomásból ismertem Az Operaház Fantomja történetet, hiszen az alapműveltséghez tartozott ez is, főleg, ha az ember művészeti területre készült, de nem láttam egy előadást sem és az eredeti regényt sem olvastam, amiből Webber a musicalt készítette. Csak a történet vázát ismertem, de már akkor megfogott ez a tragikus szerelem. Az egyik osztálytársamtól kaptam kölcsön a regényt, hogyha már megnézni nem tudom a darabot, akkor az írott formájában ismerjem meg és ne is a Gaston Leroux-féle regényből, hanem Susan Kay verziójából. Pillantok alatt elolvastam és szinte végigbőgtem az egészet, annyira meghatott és elvarázsolt, hogy még meg is öleltem a könyvet. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ez a könyv kell és ezt mindenkinek el kéne olvasnia egyszer az életében. A bökkenő csak az volt, hogy sehol sem lehetett már kapni a Susan Kay-féle Fantomot. Több mint egy évtizede nem csak én, de a környezetem is szó szerint vadászott a könyv után, sem a boltokban, sem az antikváriumokban nem volt, később még online sem találtuk sehol. Annyira beleszerettem a regénybe, hogy amióta letettem, azóta se felejtettem el és már lassan elérhetetlen álomnak tűnt, hogy valaha meg tudom szerezni. Ezek után elképzelhető, hogy mekkora volt az örömöm, mikor megláttam a Könyvmolyképző Kiadó tervezett megjelenései között. Úgy öleltem magamhoz ismét, mint egy rég elvesztett barátot, vagy mint egy epikus főhős a hosszú évek harca után a Nemezisét, csak már megbékélve. Kemény egy vadászat volt.
Tíz év múlva is, az újraolvasás során ugyanúgy lenyűgözött a könyv, ugyanúgy végigbőgtem és ugyanúgy megöleltem, miután befejeztem és ugyanazzal a gondolattal, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasni. Azonban az élmény mégis más volt, valami megváltozott: én. Tíz év alatt már felnőttem és elég sok harcon túl vagyok az élettel, így egészen más gondolatok cikáztak bennem az olvasás során és a regényt is más szemmel láttam. Talán annak idején nem is fogtam fel egy csomó mondanivalót, amiket most viszont igen. Annak idején egy tragikus szerelmi történetet láttam benne, némi kalanddal és izgalommal, éreztem, hogy Erik egy rendkívüli karakter, egy rendkívüli történetben, de a regény egy másik síkja rejtve maradt előttem, hiszen tinédzserkori tapasztalataimmal és addigi tanulmányaimmal még felfoghatatlan volt némely mondanivaló, egyszerűen nem oda fókuszáltam. Nem tanultam még például olyat, hogy pszichológia és nem fogtam fel tizenhat évesen, hogy milyen lehet egy harmincas vagy negyvenes ember bőrében lenni, mi az a családtervezés és mi az a karrier. Nem voltam vele tisztában, hogy milyen az, ha egyedül kell valakinek megállnia a helyét, nem tudtam, mi az a magány, nem tudtam még, hogy milyen elveszíteni valakit. Ezek mind kellettek ahhoz, hogy a regény azon részei "láthatóvá" váljanak számomra, amik akkor rejtve maradtak.
Nem írom le a történetet, annak ellenére, hogy maga a musical, csak Erik életének utolsó pár hónapját dolgozza fel, míg ez a regény a születésétől kezdve, a darab sztorija zanzásítva elolvasható a wikipédián. Az érzés, az élmény és a mondanivaló viszont sehogy máshogy nem élhető át, csak úgy, ha az ember elolvassa a könyvet és odafigyel rá. Ez nem csak Erik és Christine morbid és tragikus szerelmi története volt, nemcsak az Operaházon van a lényeg. Ez Erik sztorija volt. Egy olyan ember története, aki torz arccal született, egy olyan anyától, akinek mindene volt a boldogság, a szépség és a könnyű élet. Egy olyan anyától, aki nemrég vesztette el a férjét, akibe szerelmes volt és az ő emlékének megtestesülését várta a gyermekétől, aki viszont úgy tűnt, hogy az ördögtől való. Érthető az anya viszolygása, de ellentmondásosak a tettei. Ez egy olyan nő története is, aki undorodott a saját gyerekétől, majd később félt tőle, de ennek ellenére meg akarta óvni őt a környezetétől, önmagától, közben meg a halálát is kívánta. Egy olyan nő története is, aki mindezek ellenére nem tudta ellökni magától a gyermekét, de szeretni sem tudta. Vagy mégis? Vajon mennyire hibáztatható ő azért, hogy Eriknek milyen világképe és érzelemvilága lett? Vajon milyen lehetett ennek a gyereknek rádöbbenni arra, hogy ami szörnyűséget lát a tükörben az saját maga? Vajon milyen lehetett rádöbbennie arra, hogy a saját anyja nem szereti? Vajon milyen lehetett rájönnie arra, hogy az egyetlen lény, aki őt szeretni tudja az Sasa kutya? Gyakorlatilag a kutya nevelte fel, mert az anyjának ahhoz se volt gusztusa, hogy átöltöztesse azt a gyereket. Vajon mit érezhetett mikor megtudta, hogy a vallás szerint az állatoknak nincs lelke és haláluk után sehová sem mennek, egyszerűen csak megszűnnek létezni? Vajon hibáztatható, hogy mindezek után megtagadta Isten létét? Mit érezhetett akkor, mikor elég okos volt már ahhoz, hogy rájöjjön, az anyját csak akadályozza a puszta léte?
Eriket már gyerekkorától kezdve megtaposta az élet és annyi borzalom megtörtént vele, hogy azt ép elmével szinte lehetetlen kibírni. Cirkuszi látványosságként mutogatták, megverték, majdnem megerőszakolták, ráadásul egy férfi. Megtapasztalta az élet és az emberek minden mocskát, megtanult ölni. A szeretetet és a szerelmet viszont sohasem tapasztalhatta meg vagy mégis? Ha igen, akkor meg nem vette észre vagy csak nagyon későn, tragédiák árán. De megtanulta, hogyha külsőleg rút is, a hangjának, az agyának, a tehetségének és a személyiségének hatalma van. Már gyermekkorában hihetetlenül gyorsan fejlődött a zenei és építészeti tudása. A cigányokkal való kóborlás során megtanulta a mezei orvoslást is és a bűvészkedést is. Akárhová is sodorta az élet, ő csak a szeretetet, az elismerést, a boldogságot kereste, de csak borzalommal és elutasítással találkozott. Mégis újra és újra talpra állt és küzdött, becsületesen és keményen dolgozott, vagyonra is szert tett, de a hírnévből nem kért, mert nem akart újra cirkuszi látványosság lenni. Mindig arra jutott, hogy jobb neki elszigetelten és az emberektől félrevonulva élnie és a zenének, illetve az építészetnek szentelnie magát. Közben barátokat szerzett, de el is veszítette őket, a szerelmet és a szeretetet viszont továbbra sem tudta megtapasztalni. Mikor már beköltözött az általa is felépített Operaház pincéjébe, addigra már végképp letett arról, hogy valaha őt szeretni fogják, de ekkor megjelent Christine, a fiatal színésznő/énekesnő, akit tanítani kezdett, majd életében először szerelmes lett. Megtapasztalta végül az elemésztő szerelmet, ami tönkre is tette.
Az élete tragédiák sora volt, de ahogy az lenni szokott, néha felcsillant a remény, hogy ő is szerethető, elfogadható és teljes ember. Kívülről ugyan rút volt, de belül a szívében és a lelkében a világ egyik legszeretetreméltóbb embere. Végtelenül igazságos és gondoskodó volt, piszkosul művelt és tehetséges, elszánt és bátor. Egyszerűen hogy nem lehet őt szeretni? Tényleg ennyire sekélyes az egész emberiség és a világ, hogy csak a torz arca számít a többi meg fabatkát sem ér? Ez a regény egyik mögöttes mondanivalója, illetve ezt a kérdést feszegeti újra és újra. Miért akarja mindenki levetetni vele a maszkot? Amikor Olaszországban felépít egy műremeket, annak mi köze van az arcához? Amikor megír egy zenei művet, annak a milyenségéhez mi köze van az arcának? Attól, hogy ő torz arccal született, a műremek, amit alkot már nem is műremek? Ki kell dobni mindent és le kell rombolni, amit alkotott, mert torz az arca? Vagy még mélyebben a pszichológiába ásva: el kell őt magát dobni, megalázni, megverni vagy meg kell őt ölni, mert torz az arca? Mindazt, ami lezajlott benne még súlyosbítja az is, hogy mérhetetlenül intelligens volt már gyerekkorától kezdve és nagyon is tudatában volt mindannak, ami történt vele. Az agya és a szíve ugyanis rendben volt és ugyanazok a vágyai és álmai megvoltak, mint mindannyiunknak, miközben tudta, hogy sosem érheti el őket, mégsem adta fel.
A regény és Erik karaktere a mai társadalomra kivetítve is nagyon tanulságos. Ugyan ő extrém kalandokat él át, de ugyanazokkal küzd, mint bármelyikünk az életben. Sok ember fejében megfordul az, hogy ő valamiért nem szerethető. Míg Eriknél ez az arca, addig másnál lehet a súlya, valami testi hiba, vagy rossz szokás vagy egyszerűen a személyisége. Csak közben azt felejtjük el, hogy nem minden esetben bennünk van a hiba, hanem talán abban, hogy a nem megfelelő közegben mozgunk, nem a megfelelő emberekkel vagyunk körülvéve vagy nem a megfelelő problémákra fókuszálunk. Ugyanazokon a félelmeken és szorongásokon átesünk, mint ő. Ugyanúgy van egyszer fent és egyszer lent. Ugyanarra vágyunk mindannyian, szeretetre, elfogadásra, bizalomra és hűségre. Valakinek sikerül, valakinek nem. Van olyan is, akinek úgy sikerül, mint neki, hogy ott volt, amit keresett, de nem vette észre. Erik történetének legnagyobb tragédiája az, hogy végül meglelte azt a boldogságot, amire vágyott, csak nem vette észre és megkapta a szeretetet, de ez csak a halála után válik világossá.
Ez egy rendkívüli történet egy rendkívüli karakterrel, rengeteg érzelemmel és tanulsággal. Olyan megható és elgondolkodtató jelenetekkel, hogy megint csak azt tudom mondani: ezt mindenkinek olvasnia kellene.
__________________________________________________________________________________
Történet: 6/5 pontból
Kedvenc: Erik, Giovanni
Tetszett: minden!
Nem tetszett: -
Fordította: Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
Andrew Lloyd Webber világhíres musicalje Gaston Leroux regénye alapján készült, de nem csak az ő nevük köthető a történethez. Sok más alkotót is magával ragadott és megihletett Erik és Christine tragikus szerelmi története, köztük Susan Kay írónőt is és sok más rendezőt. A történetből készült horrorfilm, filmdráma, filmmusical, animációs film, tévéfilm és még balett is. Mi most ezek közül három alkotás rendezőjének nevére vagyunk kíváncsiak. Hogy kik ők, azt megtudjátok az állomásokon lévő leírásokból. Kérjük, hogy a neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. Ahol két keresztnév van, ott elfogadunk egyet is. A nyeremény pedig a Fantom című regény egy példánya. Jó játékot!
Az amerikai filmrendező 1956. januárjában született Clevelandben. A filmek mellett számos nálunk is bemutatásra kerülő sorozat epizódjait is ő rendezte, mint pl. a Dr. Csont, Szökés, Nikita. A ’80-as években készítette el Az operaház fantomja horrorfilmjét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
További állomások
01/20 Kelly és Lupi Olvas
01/22 Könyvszeretet
01/24 CBooks
__________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése