Napok óta agyalok a 2015-ös évértékelésen és a könyveken, amiket olvastam. Rangsoroltam, szempontokat gyűjtöttem, fülszövegeket olvastam újra, borítókat nézegettem, aztán feladtam. Rengeteg könyvet elolvastam már életemben, de a memóriám borzasztó. Mindegyikről nagy vonalakban tudok mesélni, de még a hatszor újraolvasott könyvekről sem tudok apróbb részleteket, mint az igazi fanok. Nem tudom megmondani, hogy Harry Potternek milyen órái voltak, nem tudom megmondani, hogy a Tíz kicsi négerben ki volt a gyilkos, azt se tudom, hogy a Mr. Rochesternek milyen volt a szeme színe. Azt viszont tudom, hogy minden egyes olvasott könyv milyen érzelmi lenyomatot és élményt hagyott bennem. Tudom, hogy mikor és milyen körülmények között olvastam, életemnek melyik szakaszában és hogy milyen volt akkor a hangulatom, illetve milyen lett a könyv miatt. Rájöttem, hogy nem is igazán a történeteket szeretem a könyvekben, hanem magát az élményt, amit adnak, szeretem azt az érzéslenyomatot, amit bennem hagynak, szeretem, hogy megváltoztatnak, szeretem, hogy mindig rádöbbennek valamire általuk, szeretem, hogy tanulok belőlük és szeretem, hogy elvisznek egy másik világba. Legjobban azt szeretem, hogy szellemileg gazdagnak érzem magam tőlük, mindig van hová menekülni képzeletben és azt is szeretem, hogy van ezekről kikkel beszélni. Így hagytam a csudába az ilyen, meg olyan szempontokat, kategóriákat, a borítók se érdekeltek, a fülszövegek meg pláne nem, félredobtam a szokásos segítő kérdéseket is. Magamba néztem, hogy melyik könyvek hagytak bennem olyan nyomot, amik velem maradnak sokáig, ezzel pillanatok alatt meg is született a listám.
A számok alól azért én se bújok ki, mert sikerélményt nyújtott, annak ellenére, hogy ez szubjektív. Valaki egy év alatt olvas el három könyvet és teljesen elégedett vele, valaki egyáltalán nem olvas, valaki meg borzasztó sokat. A 2014-es 40 könyv helyett 2015-ben már 70-et lőttem be célnak és mondtam is magamnak, hogy nem vagyok normális, ez tuti nem fog menni. November közepén még hátra volt 13 a 70-hez és azt hittem, hogy elvérzek. Végül 83 könyvvel zártam az évet, lóg is a nyelvem rendesen. Így most 83 könyv közül választottam ki azokat, amik kedvencek lettek. Fogalmam sincs ez hány oldal, azt se tudom, hogy mennyi a magyar, mennyi az angol, csak azt tudom, hogy sajnos elég sok volt közte az olyan, ami kihagyható lett volna.
Idén tartom a 70 könyvet, de már most tudom, hogy nem fog menni, ugyanis változtatni akarok sok mindenben, ami az olvasás rovására fog menni.
Amik megsirattak vagy amik csak simán szépek voltak: Jandy Nelson - Neked adom a napot, Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó, Cynthia Hand - Amikor búcsúzunk és Rene Denfeld - Az elvarázsoltak. A legjobb viszont Amy Harmontól a Making Faces. Ez lett az idei favoritom, ami többször újraolvasós lesz, egyelőre angolul, de a madarak azt csiripelték, hogy jönni fog magyarul is hamarosan. Mindig azt hajtogatom, hogy utálom a romantikusokat, de aztán mindig rácáfol az élet. Nem utálom, ha ennyire iszonyat jól van megírva, hogy úgy bőgök rajta, mint egy hatéves gyerek. Egyszerűen gyönyörű volt az a könyv! *sóhaj*
A folytatások, amiknek a legjobban örültem: A. M. Aranth - Acorenu - Kiválasztva, Alexandra Bracken - Sötét játszmák (ez nagyon nagy meglepetés volt és sokkal jobban sikerült, mint az első rész) és J.R. Johansson - Paranoia.
Amik elgondolkodtattak: Hyeonseo Lee és David John - A lány hét névvel, Daryl Gregory - Afterparty, Neal Shusterman - Unwind- Bontásra ítélve.
Amin sokat izgultam és véééégre nyomozhattam (és egyúttal újra rátaláltam a General Press Kiadóra): Angela Marsons - Elfojtott sikoly, Jonathan Kellerman - Gyilkos.
A legjobb sorozatkezdők és a legjobb fantasyk, amiknek a világába újra és újra vissza akarok térni. Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek, Sally Green - Half Bad - Fogság, Kerstin Gier - Silber - Az álmok első könyve és Sara Raasch - Hó, mint hamu. A legutóbbi az idei top3-ban benne van, hatalmas nagy kedvenc lett.
Amik teljesen elbájoltak: Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája, Chanda Hahn - Tükröm, tükröm és Rachel Cohn - David Levithan - Dash és Lily, plusz a ráadás John Green és David Levithan - Will és will.
A legjobb urban fantasyk, amik bebizonyították, hogy ezt a műfajt csak szeretni lehet: Kim Harrison - Dead Witch Walking, azaz Boszorkányfutam és Anne Bishop - Written in Red. Az elsőn rengeteget nevettem és nagyon jól elszórakoztam, nemsokára jön a folytatása, tűkön ülve várom. Az utóbbit angolul olvastam és remélem, hogy magyarul is sok mindenkihez el fog jutni, mert a Written in Redet egyszerűen nem lehet kihagyni. Egy alternatív Föld, ahol a Mások, a természetfeletti lények az uralkodó faj, az emberek a kisebbség, brutális karakterek, humor? Hogy hangzik? És még unalmasan írtam le az alapszitut.
TOP 3
A legkedvesebb, a legjobb, a mindenek legje mégis három könyv lett (plusz egy ráadás), amikért borzasztóan rajongok és újra meg újra el fogom olvasni. Reményeim szerint hamarosan magyarul is megjelennek és akkor mindenkit ezekkel fogok nyúzni, alapító tagja leszek a fanklubjuknak. :D
Lessétek meg goodreadsen, katt a címekre.
Hiába lett a 83 olvasott könyvből csak az egyharmada kedvenc, nagyon szerettem a 2015-ös évet, mert változatos volt és nagyon sok új műfajt kipróbáltam, amit nem bántam meg. Visszatértem az angolul olvasáshoz, amit már borzasztóan hiányoltam, bár posztok nem születtek róluk időhiány miatt. Ha nem csapatban "dolgozok" (blogturné) hajlamos vagyok elmismásolni a posztolást. Újra felfedeztem magamnak a General Press Kiadó könyveit és persze a krimit, ami nagy örömet okozott és felfedeztem magamnak egy új kiadót is, a Twister Mediát. Az eddigi két YA könyvük nagy szerelem lett, remélem, hogy a többi is az lesz, én mindenképp figyelni fogom a megjelenéseiket.
Fogadalmak: minek? Úgyse tartom be őket.
Tervek: na azok vannak. Kevesebb olvasás, de az legyen minőségibb vagy legalábbis jobban nekem való. Idén már sokkal jobban meg fogom választani, hogy mit olvasok el, mert az idő nagyon kevés, a lista meg túl hosszú. Az életemben elég sok új dologba kezdek bele és más dolgokra fogok koncentrálni, így időm se lesz annyi. Ebből következik, hogy kevesebb lesz nálam a blogturné, amit imádtam/imádok csinálni, de nem tudom tartani a tempót, nagyon melós dolog. Amit viszont többet szeretnék az a témázgatós, csacsogósabb poszt. Többet fogok angolul olvasni, az biztos és már alig várom, hogy a már megvett, de évek és hónapok óta a polcomon csücsülő könyveimnek is neki álljak. Lesz egy szép nagy Agave maratonom is, mert szinte felvásároltam a 2015-ös kínálatukat, illetve egy jó kis nyomozós évem, mert egy rakat krimi, thriller, pszicho-thriller is csak rám vár. Izgalmas lesz 2016! Boldog, izgalmas és sikeres új évet mindenkinek! Húzok is olvasni! :) A panda meg csak azért, mert nagyon bírom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése