A Tilos az Á Kiadó jelentette meg a napokban David Levithan és Rachel Cohn többszörösen díjnyertes regényét, Dash és Lily - Kihvások könyve címmel. A szerzőpáros már a Nick és Norah végtelen éjszakája regénnyel belopta magát az ifjú olvasók szívébe, a Blogturné Klub bloggerei is nagy várakozással olvasták az újabb megjelenést. Dash és Lily története karácsonykor játszódik New Yorkban, az események egy piros notesz körül zajlanak, amiben ismeretlenül tárják egymás elé az érzéseiket, gondolataikat. Vajon hova juthat ez a nem mindennapi kapcsolat? Játékunk során a blogturné követői és helyes megfejtői közül két példányt sorsolunk ki a kiadó felajánlásában. New York, jövünk! 
Miért pont ez? Mikor megláttam David Levithan nevét, felcsillant a szemem.
Fülszöveg: Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!
Vélemény: Mikor megláttam David Levithan nevét, rögtön felcsillant a szemem és meg is lepődtem. Nem tudom, hogy miből gondoltam, hogy egy író könyvei egy magyar kiadóhoz tartoznak, amikor nem így van, mindenesetre örülök neki, hogy magyarul is olvashatom Levithan könyveit. Elfogult vagyok ezzel a könyvvel is, hiszen David Levithantól eddig nem olvastam rosszat, a neve nekem garancia arra, hogy jó élményben lesz részem. A Dash és Lilynek köszönhetően felfedeztem még egy magyarul megjelent könyvét a Nick és Norah végtelen éjszakáját, szóval hamarosan sort kerítek egy könyvesbolti vásárlásra (illetve mikor nem? de ez tuti benne lesz a következő csomagban.) A szerzőpáros meggyőzött, szóval kell az a könyvük is a polcomra. Aki ismeri Levithan stílusát, az tudja, hogy mire számítson, aki pedig nem, ideje vele megismerkedni. Laza, könnyed, intelligensen vicces stílusa van és nagyon jól adja a tinihangulatot, beszél az ő nyelvükön. A Dash és Lily egy vérbeli ifjúsági regény, érdekes szerelmi szállal, némi kis izgalommal, jópofa családdal és mellékszereplőkkel, ünnepi hangulattal, rengeteg humorral és bájjal. Tökéletes karácsonyi olvasmány az ifjabb korosztálynak.
A fülszövegben olvasott füzetkés megoldást nevezem én kreatív társkeresésnek! Ez egy hatalmas ötlet, ha az ember könyvszerető és műveltebb, illetve vállalkozó szellemű egyénekkel akar megismerkedni. Megfordult a fejemben, hogy már csak poénból, egyfajta tesztként ki kéne próbálni a módszert, pl. egy könyvtárban. Kíváncsi lennék, hogy hány ember csinálna végig egy könyvtárban ottfelejtett noteszbe írt instrukciókat és hányan írnának egy benne hagyott email címre. Vajon hányadik embernél tűnne el a füzetke? Ha valaki valahol talál egy ilyet, nem én voltam! De az illető tuti innen vette az ötletet. Ha én találnék egy ilyet, biztos, hogy egy darabig belemennék a játékba, ahogy Dash is tette. Érdekes és vicces ötlet, persze megvannak a maga veszélyei, de ez nem az a sztori. Ez a sztori az a fajta, ahol két átlagos tini egymásra talál, nem átlagos körülmények között. Az pedig már titok, hogy ebből az egymásra találásból barátság vagy szerelem lesz.
Még a mai napig vallom az internet csúcskorszakában, hogy a levelezésnek és az írásbeli kommunikációnak megvan a maga szépsége, főleg úgy, hogyha a felek még nem ismerik egymást. Az ember írás közben sokkal bátrabb, mint szemtől szemben, szóban. Jobban megnyílik másoknak és megfontoltabban kérdez. Dash és Lily is így tett: a füzetkében jobban kitárulkoztak egymásnak, ezzel szemben egy személyes találkozó alkalmával nem biztos, hogy ennyire közvetlenek lettek volna egymással. Így ismerhettem meg a két főszereplő életét, személyiségét és gondolatait és a sztorijukat váltott szemszögből. Minden egyes füzetcsere izgalmakat és kalandot tartogatott, sose lehetett tudni, hogy éppen hol bukkan fel, megtalálja-e a soron következő fél, az pedig még érdekesebb volt, hogy mi van benne.
A kihívások és feladatok sok vicces jelenetet szültek, pl. mikor Dash-nek egy homoszexualitással kapcsolatos könyvben kellett keresgélnie, felbukkant az iskolájából egy lány és tetten érte őt a könyvvel. De az is sok humoros epizódhoz vezetett, amikor a füzetet akarták egymásnak eljuttatni barátok és családtagok segítségével. A két fél ismerősei és rokonai nem ismerték egymást, mégis egyfajta kimondatlan egyességként senki sem volt hajlandó nekik személyleírást adni a másikról. Eleinte nem is voltak egymás külsejére kíváncsiak, mert lefoglalta őket a mondanivaló. Ez volt az egyik legjobb a történetben, hogy a belső értékekre és gondolatokra fókuszáltak. Persze ahogy az lenni szokott, mindketten odaképzeltek "valakit", egy ideális társat a szavak mögé és még az is benne volt a pakliban, hogy nem fognak egymásnak tetszeni személyesen. Az, hogy végül találkoztak-e és ha igen, akkor mi történt, ha nem, akkor is mi történt, maradjon meglepetés. David Levithantól minden kitelik, azért is szeretem a stílusát. Gyakran lép úgy, hogy arra totál nem számítasz. Nem a szokásos sablonokat követi, hanem annál sokkal reálisabb. Nagyon jól le tudja festeni a valóságot és nagyon jó életszerű jeleneteket produkál a szereplők számára.
A történet részben a füzetkén és az írásbeli kommunikáción alapul, majd egyre jobban kinyílik a világ felé és a füzetkén kívüli életről is többet lehet olvasni. Mivel Dash és Lily nem egymás életének főszereplői, ez egy friss ismeretség, így egymástól függetlenül is zajlik az életük. Megjelenik Dash volt szerelme, Bumi, a haverja is mindig alkot valamit, Lilynek meg ott van a népes családja, a meleg testvérének kaotikus párkapcsolata, a nagypapa szerelmi élete, a hóbortos nagynéni és a kutyasétáltató munka. Ja és persze a szüleivel való nehéz viszony, akik kitalálják, hogy nemhogy másik városba, de egy másik országba is szeretnék költöztetni az egész családot, amint hazaérnek. Dash családi helyzete sem kiegyensúlyozott, ráadásul eléggé visszahúzódó és mogorva srácnak tűnik, így a baráti köre se valami kiterjedt. A füzetke azonban mind a kettőjük életébe változást hoz és ennek hatására olyan dolgok történnek meg velük, amik amúgy normális esetben nem történnének meg. Önmagukról is tanulnak, hiszen a saját maguk által leírt szavakat visszaolvasva sokszor belegondolnak abba, odafigyelnek arra, hogy miről is van szó. Az írott szavak kijózanító hatással is vannak rájuk.
A kedvenc karakterem Dash volt, több okból is. Nem szereti a karácsonyt, amit nagyon is meg tudtam érteni, az okokat is, én se szeretem a karácsonyt bár más miatt. A mogorvasága is teljesen érthető volt, de ahelyett, hogy egy megkeseredett karakterré tette volna, inkább komikus lett, de nem szánalmas. Nagyon bírom a szarkazmust és Dashből csak úgy dőlt.
"- Zöld tea?
- Ezt nem mondja komolyan!
Az idős hölgy bólintással helyeselt.
- Tudja milyen a fű, amit a tehén megrág? És csak rág, rág és rág. A zöld tea olyan, mint a nyelves puszi egy tehénnel, miután megrágta a napi fűadagját.
- Kérne talán mentát?
- Csak erőszak hatására."
164. old.
Lilyt már kevésbé szerettem, mert sosem tudtam azonosulni az alapból "mindennek örülünk és állandóan boldogok és erősek vagyunk" természettel, de azt elismerem, hogy Dash melankolikusabb és néha túl reális természetének ellensúlyozására pont jó volt. Lilyvel is történtek negatív dolgok, de ő alapból pozitívabban állt mindenhez és egész klasszul, gördülékenyen feldolgozta a nagyobb változásokat. Ő sokkal nyitottabb természet volt, mint Dash. Lily is szórakoztató volt a maga módján, de leginkább a családját kedveltem és a velük való viszonyát.
Annak ellenére, hogy nem szeretem a karácsonyt (és ezáltal kerülöm is az ünnepi hangulatot minden formájában), sikerült a regénynek elérnie, hogy megérintsen a karácsonynak a kellemes, gyerekkori emléke. A karakterek és a történet nagyon szórakoztató volt, az alapötlet friss és egyedi, a stílus kiváló, pillanatok alatt ki lehet olvasni a könyvet. Sok jelenetnél hangosan fel is nevettem, mert a helyzetek és karakterek viccesek, főleg Dash. Laza, könnyed és vicces olvasmány volt, a kellő romantikával, ami ehhez a korosztályhoz, az ifjúsághoz bőven elég. Jól esett elolvasni ezt a könyvet, felüdítő volt!
__________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: Dash, Lily családja
Tetszett: az alapötlet, a váltott nézőpont
Nem tetszett: a "kapcsolatuk" egy-két momentuma
Oldalszám: 280 oldal
Fordította: Lázár Júlia
Kiadó: Tilos az Á Könyvek (Pagony)
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A regény az ünnepi hangulatú, fényesen kivilágított New Yorkban játszódik. Minden állomáson egy-egy jellemző képet láthattok az események helyszíneiről, melyeket fel kell ismernetek. Kérjük, a rafflecopter megfelelő sorába írjátok be a megfejtéseket.
A négyzet alakú amerikai parkot James Monroe alelnökéről nevezték el.
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
További állomások
12/01 Kelly és Lupi olvas
12/03 Könyvszeretet
12/05 Deszy könyvajánlója
12/07 Dreamworld
12/09 CBooks
__________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése