A WOW Kiadó elhozta Magyarországra B. N. Toler gyönyörű regényét, a Lélekvesztőket, amely több ezer olvasót meghódított már világszerte. Tartsatok velünk, és Charlotte-tal, aki látja a szellemeket, azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Legyetek szemtanúi egy gyönyörű szerelmi történet- nek, ami túlmutat életen és halálon, és minden megpróbáltatáson. A turné első állomása november 23-án lesz, majd minden második napon hét blogger segítségével ismerhetitek meg a történetet. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - egy példány a Lélekvesztők című könyvből, ajándék kitűzővel és könyvjelzővel! 
Miért pont ez? A borító és a fülszöveg megfogott.
Fülszöveg: Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?
Vélemény: Megint beleestem abba a hibába, hogy borító és fülszöveg alapján ítélkeztem, ami elég gyakori hiba, le kéne róla szoknom. A fülszövegek és a borítók alapján mindig feltételezek egy stílust, elképzelem, hogy milyen lesz a könyv hangulata, utána pedig mindig meglepődök. Most is így jártam, ugyanis sokkal inkább egy ijesztő, izgalmas és kalandos sztorit képzeltem el egy kis szerelemmel megfűszerezve, de pont az ellenkezőjét kaptam. Ez egy szerelmes sztori volt egy kis misztikummal kiegészítve, egy ici-pici nyomozással, sok gyásszal és rengeteg szenvedéssel, de egyben humorral is. Amint elengedtem az előítéleteimet, el is kezdtem élvezni a sztorit és a karakterek közti viszonyok alakulását. Kedvencem ugyan nem lett, de elég jól elszórakoztatott a regény és egyfajta egyediséget is találtam benne. Egy amerikai kisvárosi történet keveredett a Szellemekkel suttogóval és sok-sok romantikával. Azoknak ajánlom, akiknek műfaja a romantikus misztikus.
A főhősnő, Charlotte (becenevén Char) látja a halottakat, beszél velük és segít nekik az elintézetlen ügyeikben. Emiatt az élete másra sem korlátozódik, csak arra, hogy szellemről szellemre, problémáról problémára, városról városra ugrál, miközben a saját problémáival és életével nem tud foglalkozni. A történet elején éppen egy meggyilkolt lány szelleme vezeti el őt a holttestéhez, ami után Char névtelen bejelentést tesz a rendőrségen, így ők is végre megtalálják az eltűnt lányt. Char ezután öngyilkos akar lenni, amit valahol meg tudtam érteni. Míg én lelkes olvasóként le voltam nyűgözve a képessége miatt, hogy milyen klassz már ez: látni a halottakat és beszélni is velük, addig a főszereplő számára - és a valóságban is, ha létezne ilyen - idegőrlő, fárasztó, stresszes, félelmetes és borzasztóan lehangoló lehet. Nem elég, hogy Char is próbált túlélni egy tragédiát, még idegbajt is kapott a sok zaklató szellemtől. A sulit nem tudta befejezni, az apja pénzt adott neki, csak tűnjön el az őrültségével együtt és még a barátai is elhagyták. Se senkije, se pénze, se munkája, se otthona, csak egy kocsija van, amivel járja az országot. Van az úgy, hogy az ember besokall, de Char már nem bírja tovább. Ekkor jön be a képbe Ike, az Afganisztánban elhunyt katona szelleme, aki eltéríti Chart egy hülyeségtől.
Ike ikertesója, George elindult a lejtőn a testvére halála után: iszik, drogozik és a helyi drogdíler barátnője a szeretője. Ike nem képes a túlvilágra jutni, míg George rendbe nem jön, így Char segítségét kéri, cserébe ő is segít neki azokat az embereket megtalálni a városban, akik munkát, szállást és élelmet adnának neki. Ez lesz a regény és Char legfőbb "ügye": beilleszkedni a kisvárosba és kihúzni George-ot a gödörből, hogy Ike tovább tudjon lépni és lelke békében nyugodjon.
Ike-ot és Chart rögtön sikerült megkedvelnem. A kezdetektől fogva jól működött köztük a kémia, annak ellenére, hogy Ike szellem, Char meg ugye ember. A szerelmi szál érdekességét és egyediségét ez az alapszitu adta, illetve Ike személyisége, humora és hozzáállása. Ki is jelenti, hogy attól még, hogy halott, pasiból van, így aszerint is viselkedik. Sokat ugratja és cukkolja Chart, de közben meg előzékeny és udvarias vele, amikor pedig kell, akkor megértő és nagyon segítőkész. Ike karaktere teljesen ki tudott bontakozni és laza tudott lenni, illetve sokkal bátrabb, hiszen halott. Neki nem kell számolnia a következményekkel. Chart is egyre jobban elragadja Ike bája, majd rendesen meglepődik, mikor kiderül, hogy Ike és George ikrek. Char hirtelen két nagyon vonzó pasi közé kerül, de az egyikük halott, az élő pedig hiába néz ki úgy, mint Ike, ha közben egy bunkó. Normál esetben Char le is lépne a nemkívánatos érzelmek elől, de a feladat elvégzéséhez muszáj munkát vállalnia George éttermében, mint felszolgáló, hogy így a férfi közelében tudjon lenni.
Char apránként megismerte a kisváros lakóit, megszerették őt nagyon hamar és végtelenül segítőkészek voltak. Ez tök jó, otthonos hangulatot adott a regénynek, megkedveltem én is a városka lakóit. Szerencsére ez a nagy kedvesség nem öltött ijesztő méreteket, de én még erre is rá szoktam csodálkozni. Számomra nagyon furcsa ez az amerikai kisváros hangulat, ahol mindenki jó ember, kedves és segítőkész. Nem akarom elhinni, hogy ilyen létezik és nincs egy minimális gyanakvás sem az emberekben, főleg egy vadidegennel szemben. Bár a bűnözési ráta nullához közeli értéke lehet, hogy ilyen viselkedést váltana ki az emberekből. Charnak ezzel nagy szerencséje van, hiszen viszonylag biztonságban tudja véghez vinni a feladatát és sokkalta jobb körülmények között tud pihenni és élni egy kicsit, mint egy kocsiban az utakat járva.
Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, hogy nem igazán egyszerű George-dzsal. Egyáltalán nem az, így ez a feladat sokkal tovább tart a szokásosnál és emiatt Char elkezd kötődni a testvérpárhoz. Lassan már nem is tudja eldönteni, hogy mindezt kiért is csinálja. Önmagáért? Ike-ért? Vagy George-ért? Azt sem tudja eldönteni, hogy engedjen-e az érzéseinek vagy egyszerűen csak lépjen le a feladata után? Ha enged is, akkor kit válasszon? Ike-ot, a halott tesót, akivel nagyon szép, de egyben kényelmes módon beteljesületlen szerelmet tudna átélni? De mi lesz akkor, ha neki mennie kell? Vagy válassza inkább a balhés és szétcsúszott George-ot? Tud neki egyáltalán segíteni? Meg tudja gyógyítani a lelki sebeit? És George az övéit? Ike már alapból tudja, hogy milyen képességei vannak, így nem kell ezeket rejtegetnie, de George azt fogja hinni, mint mindenki más, hogy őrült. És a legfontosabb kérdés: van egyáltalán választási lehetősége? Ebben a szituációban ugyanis nagyon sok múlik azon, hogy George-nak milyen döntései lesznek az életében és egyáltalán felfigyel-e úgy Charra, ahogy Ike.
A regényben nagyon sok humoros szitu és rengeteg poén volt, főleg Sniper, a másik tulaj és egyben Ike háborúból visszatért bajtársának szabadszájúsága és csajozós stílusa, illetve a harmadik tesó, Cameron vidám természete miatt. Kellett is a regénybe a humor, mert egyébként nagyon nyomasztó és fullasztó hangulata volt a sok sebzett lélekkel, a sok lelkileg sérült emberrel és a rengeteg gyásszal. A szerelmi szál is amennyire szép volt, annyira nyomasztó és lehetetlen is. Nem bírom a romantikus sztorikat, de még én is elpityeredtem egy kicsit némelyik jelenetnél. Mi lenne, ha még szeretném is a műfajt?
Volt még benne egy kisebb nyomozás szál is, kisebb balhék, illetve még egy lélek felbukkant, aki segítséget kért, így a szerelmi szálon kívül is zajlott az élet. Emiatt és a humor miatt nagyon bírtam a regényt és a karaktereket is. Ike és George nem lettek a fiktív szerelmeim, de azt elismerem, hogy klasszisokkal jobbak voltak, mint mostanában a férfi karakterek. Nem voltak szuperhősök, sem sebezhetetlenek, sem tökéletesek. Nagyon emberiek voltak, volt bennük kedvesség, finomság is és sebezhetők voltak, amit ki is mutattak. Nem jöttek ezzel az "én vagyok a kemény pasi, nekem meg se kottyan semmi, tőlem egy könnyet se látsz" baromsággal. Csodálkoztam is volna, hogyha így tesznek, hiszen itt halálról és gyászról van szó, az elvesztés fájdalmáról. Az a karakter egy szociopata, amelyik nem tesz így. Char viszont néha átesett a ló túloldalára és ő elég végletes volt. A regény végére már nem kedveltem annyira, mert a kezdeti vagány és erős csajból egy állandóan síró nő lett. Persze nagyon nehéz dolgokon ment át, de nekem már nagyon sok volt a karakterek sírásából, meg ölelkezéséből. Talán, ha nem egy ijesztő és főként misztikus regényre számítok, hanem egy erősen romantikus regényre, akkor nem zavart volna.
Nincs ellenemre a romantikus szál egy misztikus regényben, de fájlalom, hogy az arányok megváltoztak és már minden fantasy/misztikus sztori tele van nyomva egyéni drámákkal, lelkileg sérült emberekkel, nagy szerelmi drámákkal, mintha elfogyott volna az ihlet és ki kellene tölteni mindent romantikával. Szóval a romantika kedvelőinek tuti, hogy tetszeni fog, mert az előítéletes lelkemnek a műfajban eddig ez tetszett a legjobban, ha még bírnám is a műfajt, akkor oda- meg vissza lennék tőle. Viszont aki inkább a misztikum és a szellemek miatt olvasná, annak annyira nem lesz tetszetős. Nem rohangálnak benne ijesztő szellemek, nem is úgy jelennek meg Charnak, ahogy a halálukkor kinéztek, nincs mögöttes mitológia vagy nagyobb és hatalmasabb összeesküvés vagy főgonosz. Ráadásul arra se kapunk magyarázatot, hogy Charnak honnan van ez a képessége, mit takar, miért van ez, stb. Egyszerűen csak látja, hallja őket és kész. Fogadd el és lépj túl a miérteken. A nyomozás is nagyon halványka és gyér, csak érintőlegesen szerepelnek benne a karakterek.
__________________________________________________________________________________Történet: 4/5 pontból
Kedvenc: Sniper, Cameron, Ike, George
Tetszett: az alapötlet és a humor
Nem tetszett: számomra túl sok érzelmi töltet
Oldalszám: 320 oldal
Fordította: Dudás Éva
Kiadó: WOW Kiadó
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A WOW Kiadónak köszönhetően nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egy olyan film, sorozat, vagy könyv vár titeket, amelyben kísértetek találhatóak. A történet címének betűi a turné állomások bejegyzésében vannak elrejtve, nektek kell ezeket a betűket megtalálnotok, hogy a betűket helyes sorrendbe rakva megfejthessétek a címeket. Hogy nyerhessetek, a Rafflecopter dobozban írjátok meg, melyik blogon melyik történet címével találkoztatok, valamint kedveljétek a WOW Kiadó, és a BlogTurné Klub lapját Facebookon. A szerencsés nyertes egy ajándékcsomaggal lesz gazdagabb, mely tartalmaz egy példány a Lélekvesztőkből, illetve egy kitűzőt és egy könyvjelzőt is! Sikeres játékot kívánunk nektek!
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
További állomások
11/23. Deszy könyvajánlója 11/25. Angelika blogja
11/27. MFKata gondolatai
11/29. Könyvszeretet
12/01. CBooks
12/03. Kelly és Lupi Olvas
12/05. Dreamworld
__________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése