A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Madeleine Roux: Asylum - A bolyongó lélek című könyvét, mely az Asylum sorozat első része. Hidegrázós, kísérteties, félelmetes történetről van szó, ami a young adult kategóriában ritkaságnak számít. Ha van merszed belevágni, kísérd végig a hat állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét. Borzongásra fel!
Miért pont ez? Az ijesztő, rémisztő könyvekre mindig vevő vagyok. A borító és a fülszöveg rögtön "elcsábított".
Fülszöveg: A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.
Vélemény: Gyerekkoromban nagyon féltem, szinte minden olyantól, ami nem kézzel fogható és nem létezik (bár ezzel páran vitatkoznának). Igen, a mumus az ágy alatt, ufók, ésatöbbi, de legfőképp a szellemek voltak azok, amik kiverték nálam a biztosítékot. Olyannyira féltem, hogy kész túlélő harc volt eljutni a szobából a mosdóig esténként, külön bejáratott stratégiám volt rá, falhoz lapulva osontam vagy épp futottam villanykapcsolótól villanykapcsolóig és frászban voltam, amíg nem jutottam át a következő fénykörig. Az útvonal egy nagy T betű teteje volt, keresztezte a bejárati ajtóig lévő sötét folyosót (= a T betű szára), ami gyerekként iszonyat hosszúnak, félelmetesnek és koromsötétnek tűnt, mindez megtoldva túl élénk fantáziával. Mindig attól tartottam, hogy a T betű tetejének egyik pontjáról átjutva a másikig valami előugrik a folyosóról és pillanatok alatt szétkap, ízekre szed, szétcincál. Próbáltam bátor lenni és úrrá lenni a félelmemen, de nem ment. Egy szép napon viszont olyan sokk ért, hogy eldöntöttem, ez nem állapot, leküzdöm a félelmeimet, mint a könyvek és filmek hősei és ahelyett, hogy menekülnék, igenis szembe megyek a félelmeimmel. Az ellenséget meg kell ismerni, hogy le tudjuk győzni elven elkezdtem jobban beleásni magam a témába, innen ered a fantasy, horror és krimi imádatom. A végén már ebben a "sötét és ijesztő" világban éreztem jól magam. A félelmektől ugyan nem szabadultam meg, mert más lett a tárgya (unalmas, hétköznapi dolgok, nem szellemek, meg ilyesmi), de az ingerküszöböm jelentősen megnőtt, illetve fel is nőttem, így elég kevés dolgon lepődök meg. Ma már kimondottan szeretem a szellemes sztorikat, az első helyen állnak a listámon. Két dolgot tanultam meg: az ember nem a sötéttől fél, hanem a sötétben rejlő ismeretlentől, illetve az ember jobban tenné, ha nem képzeletbeli szörnyektől félne, hanem magától az embertől és az emberi elmétől, ugyanis az emberek tudnak lenni a legnagyobb szörnyetegek.
Az Asylum erre a két "tanulságra" épített, így minden adott volt ahhoz, hogy kedvenc legyen. De közben ott van a jelentősen megnőtt ingerküszöböm is, így ha valami nem igazán ütős, akkor a szemem se rebben és unni fogom a könyvet. Az Asylumot ugyan nem untam, mert érdekes volt a maga nemében, de nem is borzolta fel az idegeimet és nem okozott meglepetést sem. Sokkal többet vártam, mint amit kaptam. Az is tény, hogy ez ifjúsági irodalom, így nem várhatok el akkor vérfürdőt, sokkot és félelemkeltést, mint egy felnőtteknek szánt horrornál, ráadásul típus kérdése, hogy ki mennyire "félős". Aki nagyon érzékeny a horrorokra, annak tetszeni fog a regény, mert azért voltak benne durva leírások (az elmegyógyintézet és a kezelési módok), az is lehet, hogy valakinek ez már sok is. Nekem viszont csak egy szórakoztató olvasmány volt és a folytatásokat is azért várom, mert most már válaszokat szeretnék és szeretném ismerni az egész történetet.
Ami erőssége volt a regénynek, hogy az írónő egész jó a félelem- és hangulatkeltésben. Ráadásul ijesztő képeket is tartalmaz a regény, ami még rádobhat egy lapáttal. (A korrektúra előtti verzióban nem láttam a képeket, csak a képek jegyzékét olvastam el.) Biztos vagyok benne, hogy filmben egész jó kis horror lenne belőle, bár a szerelmi szálat kivenném belőle, mert attól ZS kategóriás lenne. De még ezen a téren is van mit fejlődni, mert az nem elég, hogy lefestünk egy ijesztő házat és leírjuk az ijesztő kezelési módokat, ehhez nem kell regény. A regény ahhoz kell, hogy mindezek mellé történetet rakjon az író és ezek inkább díszletek vagy hangulatkeltők legyenek, ne pedig a fő attrakció.
Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, valójában még most sem, hogy itt szellemekről volt szó, vagy az elme játékairól. Tudtam, hogy horrort olvasok, de mivel nem rohangáltak szellemek a regényben, így biztos voltam benne, hogy a szereplők és az írónő akarják elhitetni, hogy itt misztikum van, holott lehet, hogy csak egy vagy több beteg elme szórakozik. A főhős srác, Dan is erre gyanakszik, miután kutatni kezd a volt elmegyógyintézetben történtek után. A betegek pszichopata bűnözők voltak, akik akár élhetnek még mindig és most visszatértek, hogy kiéljék gyilkos hajlamaikat. Főleg a Szobrász néven elhíresült beteg, akinek még a holttestét sem találták meg. A nyári kurzus alatt történt gyilkosságok is a Szobrász művének vagy egy követője művének tűnnek. A sok gyilkosság, kutatás, pincében bolyongás, emlékezetkiesés és rejtélyes üzenetek után Dan már a saját elméjében sem bízik, így az olvasó sem tudja eldönteni, hogy valójában mi történik. Ez a szál fogott meg a leginkább és ez vitt előre az olvasásban, viszont a regény többi elemét nem igazán tudtam megemészteni.
Az írónő nem volt jó az arányok megtalálásában és az írásmódja is furcsa volt számomra. Nem megyek bele szövegelemzésekbe, csak annyit említenék meg, hogy sokszor előbb reagáltak a szereplők, minthogy én, az olvasó tudtam volna, hogy mi is történik és mire reagálnak. Szinte mindig utólag tudtam meg azt is, hogy ki mit hogyan mond, és ez eléggé rontott az élményen. Pl. telefonhívás Dan édesanyjától: az anyuka beszélni kezd a fiához és miután elolvastam a mondanivalóját utána tudtam meg, hogy valójában pánik volt a hangjában. Újra visszaolvastam úgy, hogy már tudtam, hogy pánik van a hangjában és egészen más lett a hangulata a beszélgetésnek. Vagy Dan beszélget xy-nal, majd hirtelen elkapja és felveszi a földről a füzetét. Ja, mert xy megbotlott, közben leverte a füzetet. Szóval furcsa volt számomra, hogy előbb jön a reakció és utána magyarázta el, hogy az miért is volt. Így borzasztó nehéz volt elképzelni és követni az eseményeket, ráadásul elég sokszor zavart keltett. Az arányokkal meg az volt a bajom, hogy amikor végre egy ijesztő szál vagy a nyomozás kibontakozott volna, az írónő közbevágott valami szerelmi vagy más jellegű drámával. Aztán rá kellett állnom agyban a drámára, de mielőtt az is kibontakozott volna, egy éles váltással megint a nyomozásnál és az ijesztő szálnál találtam magam. Egy idő után pont ezért idegesíteni kezdtek a mellékszereplők és a mellékszálak. Talán ezért sem sikerült egyiküket sem megkedvelnem.
Aki még nem szokott hozzá a horrorokhoz, nem látott sok filmet vagy olvasott sokat a műfajban, illetve az ifjúsági irodalomban mozog, annak egész jó ijesztő kikapcsolódást nyújthat a regény, viszont aki már edzettebb, az nem fogja annyira kiemelkedő élménynek tartani.
__________________________________________________________________________________ Történet: 3,5/5 pontból
Kedvenc: Jordan
Tetszett: az elmegyógyintézet bemutatása
Nem tetszett: a szerelmi szál
Oldalszám: 350 oldal
Fordította: Beck Anita
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
__________________________________________________________________________________
Nyereményjáték
A játék ezúttal nagyon egyszerű. Minden állomáson egy-egy pszichiátriai betegség nevét rejtettük el, amit a kiemelt betűk összerendezésével fejthettek meg. Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
__________________________________________________________________________________
Résztvevő blogok
10/29 Tekla könyvei
10/31 Dreamworld
11/03 Kelly és Lupi olvas
11/05 Könyvszeretet
11/07 CBooks
11/09 Deszy könyvajánlója
__________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése