Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.
Ann Aguirre - Helyőrség (Razorland-trilógia #2)
Miért pont ez? Az első rész nagyon tetszett. Kíváncsi voltam a folytatásra és a szereplők új életére a felszínen.
Fülszöveg: Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…
Vélemény: Ez a kötet is nagyon klassz lett, de egy kicsit másként. Bár az első résznek nem volt függővége, mégis úgy alakultak az események, hogy alig vártam a folytatást. A kis csapat elérte azt a bizonyos északi várost, ahol nagyobb a biztonság, az emberek önmaguknak termelik az élelmet, tenyésztik az állatokat, tehát az elképzelt idilli kisváros létezik. Ez a város a Megváltás nevet viseli, ide fogadják be a túlélők Fakóékat. A főhősök, leginkább Pikk, azonban nem számítanak arra, hogy itt sem minden fenékig tejfel. Pikk számára, aki eddig a föld alatt élt és akinek minden homályos és töredékes tudása az Egyetem enklávé időseitől származott, szinte minden újdonság és egyfajta kultúrsokkot is átél.
Míg a földalatti világban Pikk egy nagy becsben tartott réteghez, a vadászokhoz tartozott és felnőttként úgymond munkába állt, itt csak egy kislánynak számít, akinek szoknyát kell hordania, a háztartásban kell foglalatoskodnia és iskolába kell járnia. Hirtelen nevelőszülőket is kap, az Oaks családhoz kerül, ahol az anyuka mindig is vágyott egy lánygyermekre, de csak fiai lettek. Pikk tudja, hogy alkalmazkodnia kell az itteni élethez, hiszen megmentették őt, sokkal jobb körülmények közé került, nem kell nélkülöznie, éheznie és rettegnie. A barátaitól sem szakították el, az emberek, akik befogadták, rendesek vele. Még külön szobája is van, mégis valami nem stimmel. Pikk néha-néha végiggondolja, hogy mennyire szerencsés helyzetbe került, de a zsigeriben lévő vadászösztön és az eddigi neveltetése újra és újra mozgásra és nyughatatlanságra kényszeríti. Folyamatosan keresi a lehetőségeket, hogy mikor és hol tud hasznos lenni, azaz mikor tud harcolni, a többi elfoglaltság mind haszontalan. Amikor csak teheti, a várost körülvevő falon posztoló "katonákhoz", elsősorban Hosszúpuskához csatlakozik, hogy első kézből értesüljön a városfalon túli helyzetről és legalább lássa a korcsok vesztét, ha már ő nem tudja őket levadászni.
A kötet első része leginkább Pikk kettős érzéseiről és életéről szól, illetve az alkalmazkodásról és a berendezkedésről. Fakó a lovászmesterhez kerül, ott dolgozik és ott kap szállást. Kósza a kovácshoz kerül, Tegan pedig az orvoshoz, ahol gyógyászatot tanul. Úgy tűnik, hogy mindenki jó helyre került, együtt járnak iskolába, mégis Pikk magányosnak érzi magát. Eleinte azt hiszi, hogy mindenkit lefoglal az új élethelyzet, de hamarosan rádöbben, hogy Kósza kivételével mindenki kerüli őt. Kósza viszont ezerrel udvarol, amitől Pikk egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Érdekes volt megfigyelni, hogy ebben a társadalomban hogyan fogadták a főhőseinket és a kis csapat hogyan tud beilleszkedni a közösség életébe. Pikk számára úgy tűnt, hogy Fakó és Tegan tud a legsikeresebben alkalmazkodni, Tegan már barátokat is szerzett az iskolában és itt tervezi a jövőt. Kósza is beilleszkedett a felszínen, de benne is ugyanúgy tombol a mehetnék és a harcolási vágy. Pikk viszont akármennyire is próbálkozik, nem tud beilleszkedni. Egy ilyen társadalomban ez számára szinte lehetetlen is.
Megváltásban sok az idős ember, annyira idősek, hogy Pikk el se tudta képzelni, hogy ilyen életkort bárki is meg tud élni ebben a világban. De logikusan végiggondolva rájön, hogy az orvosi segítség, a megfelelő védelem és a bőség, főleg a táplálék terén, mennyire ki tudja tolni a várható élettartamot. A csodálata viszont hamarosan ellenszenvvé alakul át. Egyben puhánynak és óvatlannak tartja a város lakóit, a katonák sem önszántukból vagy lelkesedésből, hanem az elöljáró parancsára mennek a falhoz őrködni. Dühíti, hogy a város nem gondolkozik az erősebb védelmen, az őrjáraton, a korcsok fejlődő intelligenciáján. Dühíti, hogy iskolába kell járnia és felesleges dolgokkal kell az idejét töltenie, miközben tudna ő hasznosabb is lenni katonaként. De a város berendezkedése leginkább egy amish közösségére hasonlít, ahol ráadásul a vallás is nagyon fontos, így istentelen bűn egy lánynak nadrágot viselnie, fegyvert használnia és harcolnia.
Pikk jó viszonyt ápol Hosszúpuskával, így amikor nyári őrjáratra lehet jelentkezni, az ő támogatásával bekerül abba a csapatba, amelyik a földműveseket kíséri ki a városfalon túli földekre. Pikk ráeszmél, hogy a korcsok nemcsak sokkal okosabbak, mint hitte, de készülnek is valamire, így szorgalmazza a nagyobb védelmet, de senki sem hallgat rá. Akkor változik meg kissé a helyzet, amikor a korcsok feldúlják a földeket és a téli táplálékforrás így veszélybe kerül. Innentől vált át a regény még izgalmasabbra, ugyanis a legtöbb esemény a városfalon túl történik. A regény második felében átélt kalandokból kiderül, hogy a korcsok inkább hasonlítanak az emberekre, mint az állatokra és valami nagyon, de nagyon nem stimmel azokkal az elméletekkel, amik az emberek között keringenek.
Nagyon élveztem a második kötet olvasását is, mert egyre több minden derül ki a korcsokról és ráébresztett arra, hogy itt nagyobb balhé is lesz, nemcsak egy kisváros tragédiája. Érdekes volt, hogy az írónő egy olyan közösséget választott helyszínnek, ami az amish közösségekre hajaz. Pikk ezáltal megismerhette az olyan fogalmakat, mint vallás, növénytermesztés, állattenyésztés, család, udvarlás, házasság. Megtapasztalhatta, hogy milyen is lehetne egy normális élet, ha nem is a modern korban (autó és telefon, elektronikus eszközök, stb. nincsenek), de egy jobb életkörülményeket biztosító világban, mint ami a földalatti életében volt. De az emberek nagyon nehezen változnak, Pikk pedig különösen, hiszen a vadászösztön hajtja, más neveltetése volt, egyszerűen nem tud azonosulni a várossal. Néha-néha elcsábul, legfőképp érzelmileg, így kapunk egy-két romantikus jelenetet is, de gyökeresen nem tud megváltozni. Nemcsak azért bosszantja az iskola, mert szinte minden új neki és ismeretlen, hanem azért, mert nem látja értelmét másnak, csak a túlélésnek. A város lakóinak pedig fogalma sincs arról, hogy ők miket éltek át és miért nem tudnak beilleszkedni, ez folyamatos konfliktusforrás.
Érezni lehetett, hogy az írónő sok dolognak utána járt és kutakodott, hogy még élethűbb társadalmat és helyszíneket tudjon megalkotni, a könyv végén lévő szerzői jegyzetben ezt meg is jegyzi és még plusz érdekességeket ír. Én végig úgy éreztem, hogy az elvakult fajta kereszténység az uralkodó vallás a városkában (az elöljáró feleségének viselkedése erre utalt), de az írónő kihangsúlyozta, hogy egyik vallás mellett sem akarta letenni a voksot, csak magát a vallást akarta kihangsúlyozni, mint fontos elemet. Ez is egy plusz érdekesség volt a regényben, mert eddig Pikk számára a vallás megléte teljesen ismeretlen volt. A lenti idézetgyűjteményben olvashatjátok az általános vélekedését.
Valahol aranyosnak tartottam Pikk botladozását ebben az új életben, a tapasztalatlanságukat a szerelemben, de a szerelmi háromszög zavart, és ahogy Pikk is, én is alig vártam, hogy rendeződjön a helyzetük. A városi lét, az idilli családi élet nem volt nekik való, karakteridegen volt a számomra is. Azt vártam, hogy menjenek és harcoljanak, járjanak utána annak, hogy mi történt a világban, mik azok a korcsok, hogy lehet megállítani a terjedésüket, hogyan lehetne normalizálni a világot. Nem csalódtam a csapatban és az írónőben, mert valami elkezdődik, a főhősök elindulnak, de hogy mi lesz az út végén, azt csak a harmadik kötetből fogom megtudni.
Alig várom már, hogy mindenre fény derüljön. Leginkább azt várom, hogy az írónő által felépített világot a maga teljességében lássam. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a megoldás, hogyan zárul a trilógia. Ez egy intelligensen megírt sorozat, mellőzi a tiniknek szóló regényekre annyira jellemző hebrencskedést, a buta és életképtelen karaktereket, illetve a sablonokat. Nemcsak a tárgyakat és eszközöket mutatja be úgy Pikk számára, mintha egy újszülött lenne, hanem az első szerelmet is, így az esetlen szerelmi háromszög ellenére is friss és egyedi az érzelmi szál.
____________________________________________________________________________________
Történet: 5/5 pontból
Kedvenc: az Oaks család, Hosszúpuska, Fakó
Tetszett: a kis közösség, a stílus
Nem tetszett: a szerelmi háromszög
Fordította: Gálla Nóra
Oldalszám: 334 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Blogturné extra
Idézetek
Az iskoláról
"Nem vagyok renegát, mormoltam magamban. És fölösleges sem vagyok. Egy vadász idegeit nem kezdi ki egy maroknyi taknyos kölyök. [...] Az itteniek megmentettek a haláltól, de cserébe elvették a szabadságomat - én legalábbis így éreztem."
A vallásról
"Mint utóbb kiderült, ilyenkor egy láthatatlan lényhez intézi a szavait, aki odafent lakik a felhők fölött, és - állítólag - onnan vigyáz ránk. Arra gondoltam, hogy rettentő hanyagul végezheti a munkáját ez a felhőjáró valaki, de megtartottam a véleményemet, mert nem akartam megbántani Oaks mamát. A dolgok jelenlegi állását tekintve a teremtője inkább a korcsokra vigyáz, mintsem az emberekre."
"Vajon hogy érti azt, hogy 'a Teremtő kedvében járni'? És egyáltalán: miért törődne a teremtőjük az egész nevetséges bolhacirkusszal?"
"Ezek szerint, állapítottam meg magamban kissé szomorúan, alapjáraton olyan barátságos szoktam lenni, mint egy meztelen késpenge a sötét sikátorban."
"- Az emberek szeretik tudni, hogy mi miért történik. Ha nem jönnek rá a válaszra, inkább kitalálnak valamit, mert úgy érzik, hogy a rossz magyarázat is jobb a semminél."
"Selyem egyszer azt mondta, hogy a félelem a barátom; akkor leszek bajban, ha már nem félek semmitől."
"- Nem ölhetsz meg mindenkit, aki csúnyán néz rám - jegyeztem meg.
- Miért nem? - dünnyögte.
- Mert ezzel azt sugallod, hogy én vagyok a gyenge pontod; ha valaki ártani akar neked, akkor engem használ majd."
Nyereményjáték
A Razorland Korcsai tulajdonképpen zombinak is nevezhetőek. Összegyűjtöttünk nektek olyan szereplőket és írókat, akiknek köze van ehhez a témához, nincs más dolgotok, mint az ő nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Három szerencsés nyertes pedig gazdagabb lesz egy-egy Menedék példánnyal a Fumax kiadó felajánlásából.
Hősnőnk nem is igazán akar élni. Semmit nem talál az életben, ami kicsit is boldoggá tenné. Pont kapóra jön az apokalipszis, de mégsem teheti kockára öt társa életét, akivel együtt maradt a gimiben.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
08/27 Bibliotheca Fummie
08/29 MFKata gondolatai
08/31 Deszy könyvajánlója 1
09/02 Deszy könyvajánlója 2
09/04 Könyvszeretet 1
09/06 Dreamworld
09/08 Könyvszeretet 2
____________________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése